Szepszis

A szepszis vagy vérmérgezés a szervezet egészét érintő gyulladásos válaszreakció, melynek hátterében fertőzés áll. A szepszis súlyos, potenciálisan életveszélyes állapot, mely során a gyulladásos válasz kontrollálatlan, ezért a szervezet magát is károsítja, a folyamat végül többszörös szervi elégtelenségbe torkollik. Ezt a reakciót akár egyes kórokozók, akár azok mérgező termékeinek a vérkeringésbe jutása okozza. A kórokozók leggyakrabban baktériumok, de lehetnek vírusok, gombák és egyéb mikrobák, például protozoonok. Ha a szepszis kritériumai mellett szervi elégtelenség is kialakul, súlyos szepszisről, ha pedig tejsavas acidózis vagy intravénás folyadékpótlással sem korrigálható hipotenzió (vérnyomáscsökkenés) kíséri, akkor szeptikus sokkról beszélünk.

Kritériumai

A SIRS* és a szepszis diagnosztikus kritériumai:
Szisztémás gyulladásos reakció (SIRS), ha az alábbiak közül legalább 2 teljesül:
Testhőmérséklet:	<36 °C (96.8 °F) vagy >38 °C (100.4 °F)
Szívfrekvencia:	>90/perc
Légzés:	légzésszám >20/perc vagy az artériás szén-dioxid parciális nyomása (PaCO2) <32 Hgmm
Fehérvérsejtszám:	<4000/μl vagy >12 000/μl vagy legalább 10% stab granulocita látható
Szepszis:
SIRS + gyanított vagy igazolt fertőzés

* SIRS = Systemic Inflammatory Response Syndrome

Felismerés és elsősegély

Amennyiben megállapíthatóak a diagnosztikus kritériumok, ha azokból legalább kettő teljesül, feltételezhető a szepszis.

A szepszis a szervezet életveszélyes reakciója egy már kialakult fertőzésre, emiatt fontos a korai felismerés: a kórházi kezelés alatt elhunytak egyharmada szepszisben hal meg, és ezeknek a nagyrészénél már kialakult a súlyos szepszis mielőtt a kórházba jutottak, vagy elsősegélyben részesültek. A súlyos szepszis, illetve a szeptikus sokk túlélési esélye szakszerű ellátással is 50% ill. 20%.

Általános tünetek: nem specifikusak a szepszisre, és nem feltétlenül jelennek meg mind a betegen; jellemzően hasonlítanak egy egyszerű fertőzésre (hiszen az is); ezeknek a tüneteknek a felismerése esetén mihamarabb kórházba kell juttatni a beteget.

Lehetséges tünetek:^[forrás?]

• Kihűlt színű (kékes, elhalványult) bőr, ajkak vagy nyelv
• Kiütésre emlékeztető bőrelváltozás (benyomásra [pl. üveggel] nem tűnik el)
• Nehézkes, kapkodó légzés és a gyermekeknél vagy a nem teljesen tudatánál lévő embernél gyenge, éles, sipító hangú sírás/nyögés
• Kifejezett rosszullét, letargia, szokatlan viselkedés, álmatlanság
• „Rossz előérzet” vagy szélsőséges esetekben halálfélelem
• Zavarodottság, értelmetlen vagy zavaros beszéd, koordinációs nehézségek (a sztrókhoz hasonló tünetek)
• Érintésre kihűlt vagy nagyon forró bőrfelület (láz)

A szepszisre gyanút adhatnak hétköznapibb tünetek is, melyek indokolják a szoros megfigyelést, vagy akár egy szakember (nővér, háziorvos) bevonását, kifejezetten kisgyermekeknél, időseknél.

• Aluszékonyság, rossz közérzet
• Nem vizelt 24 (kisgyermekek, csecsemők esetén akár 12) órája
• Erős, többszöri hányás, nem tud ételt megtartani
• Pirosodó, fájdalmas és gyulladt bőrfelület egy vágás vagy nyílt sérülés körül, vagy korábban begyógyult seb a helyén
• Hidegrázás, verejtékezés
• Láz vagy hidegnek ható bőr

A szepszis felismerése különösen nehéz feladat kisgyermekeknél, illetve azoknál, akik demenciával, tanulási vagy kommunikációs nehézségekkel küzdenek.

A szepszis nehezen felismerhető, könnyen akár halálos kimenetelű állapot. Elsősegélyként, amennyiben szakszerű kezelés nem várható a közeljövőben (hegyen, barlangokban), széles spektrumú antibiotikumos kezelés, illetve tartós folyadékpótlás és a szepszis forrásának a kezelése (fertőtlenítése) a legfontosabb. A szepszis forrásának amputálása, kiégetése nem célszerű ilyen helyzetekben, mert további elfertőződésekhez vezethet. A szepszis légzési elégtelenséget okoz, amennyiben van tehát elérhető légzést segítő szerkezet (oxigénmaszk, lélegeztető gép), a tüdőproblémákkal szenvedő betegek esetén kívül célszerű azoknak alkalmazása.^[forrás?]

Egyéb helyzetben a folyadékpótlással, a légzés segítésével illetve a beteg lefektetésével és lábának fejmagasság fölé emelésével lehet segíteni a mentőszolgálat megérkezéséig.^[forrás?]

Mendemondák

„	A rozsdás vassal ejtett sérülés vérmérgezést okoz. Így tanulta, így tudja csaknem minden laikus, pedig ez az állítás alapjában téves. A vasrozsdát már a rómaiak mérgesnek tartották s hogy az ételbe ne kerüljön, konyhakéseiket gyakran készítették elektrumból (arany-ezüst ötvözet). A vasrozsda nem mérges. Nagy mennyiségben a szervezetbe hozva, idézhet ugyan elő kellemetlen tüneteket, de oly bántalmakra, minőket közönségesen a rozsdá­nak tulajdonítanak, sohasem vezet. A sérülést okozó rozsdás szerszám rendesen piszkos szerszám, még ha nem látszik is annak. Tele van baktériumokkal s különösen a gennyedést okozó kis golyó­ alakú baktériumokat (coccus) csaknem mindenkor megtaláljuk rajtuk. Ezek az ún. vérmérgezés okozói. Behatolva, mintegy beoltva a sebbe, gyulladást idéznek elő. Lehet, hogy csak kis »gyűlés« lesz a bajból, de lehet, hogy a gyulladás kiterjedtebb, nagyobb lesz, a gennyedés nagy méreteket ölt. A mendemondában tehát két adat téves. Nem a rozsda az ártalmas, hanem a baktériumok s nem igazi mérgezéssel, hanem fertőzéssel van dolgunk. Ezeknek a dolgoknak az ismerete óriási gyakorlati jelentőségű. Ezen alapszik az egész modem sebészeti és általában orvosi technika. Tudjuk, hogy az a kés, mely ragyogó tisztának látszik, az a kéz, mely közönséges értelemben ideális tiszta, telidesteli lehet a sebeket fertőző baktériumokkal. A magyar Semmelweis és az angol Lister halhatatlan érdeme, hogy e dolgokra felhívták a figyelmet s új alapokra fektették a sebészetet és szülészetet.	”
– Dalmady Zoltán: Mendemondák a természettudomány köréből, 1909

További információk

• Vérmérgezés (szepszis) (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2022. február 19.)

Kapcsolódó szócikkek

• Gyermekágyi láz
• Aipütosz (a kifejezés eredetére vonatkozólag)

A Wikimédia Commons tartalmaz Szepszis témájú médiaállományokat.