10 horrorfilm, amitől szó szerint kikészültek a nézők

L.D. - szmo.hu
2024. április 04.

A Ricsárdgír tavaly májusi feloszlása kapcsán úgy fogalmaztunk: lezárult a magyar underground talán legszürreálisabb sikersztorija. A zenekarból ketten, Tóth Dóra Lilla (hegedű/ének) és Huszár Ákos (dob) a már addig is létező másik projektjükben, a Nunki Bay Starshipben folytatták a zenélést, most pedig újabb két tag, Borszukovszky Flóra (ének) és Zsirai András (basszusgitár) kezd el koncertezni egy bő fél éve alakult formációval.

A tigris szofi első dala itt hallható, alatta pedig mindketten mesélnek a születésének körülményeiről:

Flóra:

„Az utolsó Gír koncert óriási élmény volt, nem is nagyon jutott eszembe aznap este szomorkodni. Egy-két hónapig tartott nálam a hatása, de a fesztiváldömping alatt nem tudtam mit kezdeni magammal, furcsa volt, hogy 10 év óta először nem a koncertekről szól a nyár. Szerintem jobban megviselt ez, mint a szüleim válása.

Szerencsére közben elkezdett Andris szervezkedni Levivel, így a nyár végére a dalszerzésbe tudtunk menekülni. Bemutakozó dalunk, az Egyedül, témában abszolút idevág, az elválást járja körül. Izgulok, milyen lesz a zenénk fogadtatása, mi nagyon élvezzük a közös munkát és őszintén szeretjük ezeket a dalokat, szerintem valami ilyesmitől működhetett Ricsárdgír is.”

Andris:

„A Ricsárdgír búcsúkoncert után, a Budapest Park backstage-ben nem volt nálam a tárcám, mert a gyógytornászom javaslatára a rossz térdem miatt nem hordtam magamnál, ezért Levi (a Tudósok gitárosa) meghívott néhány Tubira.

A bemutatkozó szám, az egyedül egy régebbi témából született, a verze basszusa volt meg először, aztán Flóra kitalált hozzá egy refrént és végül a többiekkel együtt nyerte el a mostani végleges formáját. A felvételt Lehet Olivérnél készítettük, ő keverte és masterelte, nagyon hálásak vagyunk neki!”

Élőben először május 3-án, az Akváriumban lehet megnézni a zenekart, ahol a Beach Beach and the Boogey Mango és a Lakótelep társaságában lépnek fel.

Szöllőskei Gábor, Fotó: Freeman Film - szmo.hu
2024. április 07.

Romper Stomper (1992)

Az ausztrál film, amivel Russell Crowe feltette magát a filmes térképre. Pontosabban Geoffrey Wright rendező, aki későbbi filmjeivel Ben Mendelsohn és Brittany Murphy karrierjét is elindította. A Romper Stomper középpontjában egy neonáci skinhead mozgalom áll, amely Melbourne külvárosi munkásnegyedében, a kékgallérosok körében alakult ki. Hando (Crowe) egy különösen pszichopata fiatalember, aki talál egy bandát, amely ugyanazokat az idegengyűlölő nézeteket vallja, mint ő maga. Miközben ez a kis közösség megpróbálja anyagilag támogatni egymást, és együtt élni, Hando dühkitörései hosszú távon fenntarthatatlannak bizonyulnak, és gyakorlatilag tönkreteszik a stabilitás minden esélyét. Crowe a gyűlölet ciklikus természetét mutatja be, ahogyan Hando elvakul saját állatias természete miatt, és ennek következtében mindent elveszít.

Szigorúan bizalmas (1997)

Ebben a 9 Oscar-díjra jelölt filmben Crowe alakította Wendell "Bud" White-ot, az erőszakos Los Angeles-i nyomozót, aki bosszút akar állni a testület korrupt tisztjei ellen. És bár nagy sikert aratott a film, s Crowe-t is megismertette Hollywooddal, nem sokon múlt, hogy majdnem kitették a szűrét. „Néhány nappal a próbák után a stúdió már nem fizette a szállodai számlát, és a bérautómat sem. Nem akarták, hogy én játsszam ezt a szerepet. Azt hiszem, Sean Pennt akarták” – nyilatkozta, majd hozzátette, nem tántorították el a stúdió próbálkozásai, és nem adott rá okot, hogy kirúgják, így végül feladták. És milyen jól tették! A film, amely James Ellroy 1990-es, azonos című regényén alapul, egy gyilkosságsorozat nyomozását követi nyomon az 1950-es évek Los Angelesében, Crowe mellett pedig Kevin Spacey, David Strathairn, Kim Basinger, Danny DeVito és James Cromwell is feltűnt benne.

A bennfentes (1999)

A Szigorúan bizalmas után figyelt fel Crowe-ra Michael Mann rendező (Az utolsó mohikán, Szemtől szemben), aki megtette őt új filmje, A bennfentes főszereplőjének Al Pacino mellett. Noha egy teljesen más karaktert alakított, mint a Szigorúan bizalmasban: Jeffrey Wigand irodista volt, tudós és informátor, aki a cigarettagyárakat rossz helyzetbe hozó dokumentumokat szivárogtatott ki egy tévés újságírónak. A szerephez Crowe állítólag 35 kilót szedett fel, s bár még csak 34 éves volt az 1998-as forgatáskor, egy őszülő parókával és az öregítő sminkkel jóval idősebbnek tűntették fel. E szerepéért pedig 2000-ben megkapta első Oscar-jelölését, korábbi szereplőtársa, Kevin Spacey azonban elvitte előle a szobrot (az Amerikai szépségért).

Gladiátor (2000)

2000 minden szempontból az áttörés éve volt a színész számára, hiszen A bennfentes forgatása után Crowe Angliába, Marokkóba és Máltára utazott, hogy leforgassa Ridley Scott Gladiátorját a DreamWorksnek. Vagyis már ekkor rábíztak egy 100 millió dolláros költségvetésű filmet, amelynek a forgatás kezdetekor még alig volt forgatókönyve. Színészünknek igen gyorsan meg kellett hát szabadulnia Jeffrey Wigand felesleges kilóitól, ráadásul kénytelen volt menet közben kitalálni a karakterét, sőt a párbeszédei nagy részét is. Még az "Erő és becsület", Maximus mottója is Crowe-tól származik, ez volt ugyanis a sydney-i gimnáziumának latin jelmondata. A kezdeti káosz azonban sikerbe fordult, hiszen a Gladiátor 465 millió dollárt kasszírozott világszerte a mozikban, megkapta a legjobb film Oscar-díját 2001-ben, Russell Crowe pedig megkapta érte első és eddig egyetlen Oscarját a legjobb férfi főszereplők közt.

Egy csodálatos elme (2001)

Mesterhármas! Russell Crowe egyértelműen az ezredforduló idején volt a karrierje csúcsán, hiszen három egymás utáni évben jelölték Oscar-díjra (ez pedig csak olyan nagyságoknak sikerült korábban, mint pl. Bette Davis, Marlon Brando, Elizabeth Taylor, Al Pacino, Spencer Tracy, Glenn Close, Jack Nicholson vagy Meryl Streep) olyan filmekben, amelyeket szintén nomináltak a legjobb film kategóriájában. Sőt, kettő közülük nyert is. A Gladiátor után ugyanis az Egy csodálatos elme is győzedelmeskedni tudott, Crowe pedig ezúttal a Colosseumot lecserélte egy egyetemi campusra, és egy pillanat alatt átvedlett a játékelméletet kidolgozó, Nobel-díjas és skizofrén tudóssá, John Nash-sé. Fantasztikus alakítást mutatott be ismét egy merőben más karakterként, újabb Oscar azonban nem lett belőle, mivel végül Denzel Washingtonnál landolt a szobor a Kiképzésért.

Kapitány és katona: A világ túlsó oldalán (2003)

A sikersorozat nem állt le, Crowe közvetlenül az Egy csodálatos elme után bólintott rá Peter Weir (Holt költök társasága, Truman Show) hajózós történelmi kalandjára, amely, bár a mozikban nem teljesített úgy, ahogy várták, vagy szerették volna, ez a film is ott díszelgett a legjobb film Oscar-kategóriájának jelöltlistáján 2004-ben. Crowe pedig ezúttal hosszú szőke tincsekkel és bő fehér ingben vezette a HMS Surprise nevű hajó legénység a napóleoni háborúk idején egy francia hadihajó ellen. Akció, dráma, zendülés, volt itt minden, Crowe-nak meg sikerült egy klasszikusabb hollywoodi szerepben is megmutatnia, hogy milyen széles a színészi eszköztára.

A remény bajnoka (2005)

Ron Howard méltánytalanul keveset emlegetett filmjében a színész Jim Braddockot, a kiöregedett és elszegényedett bokszolót alakítja, aki visszatér a ringbe egy utolsó, mindent eldöntő nagy meccs erejéig. Crowe bevallotta, hogy ez a szerepe volt számára a legnehezebb a karrierje során, hiszen egy igazi bokszolóvá kellett válnia. A kitartása és fegyelme azonban meghozta gyümölcsét: a kész felvételeken ugyanis nem lehetett megkülönböztetni őt egy kaszkadőrtől. Nemcsak úgy nézett ki, mint egy igazi bokszoló, nyugodtan mondhatjuk, hogy azzá vált. A hitelessége mellett pedig egy rendkívül érzékeny alakítást is bemutatott az újra felálló egykori bunyósként.

Börtönvonat Yumába (2007)

Crowe-nak, akármilyen rossz is volt a híre magánemberként (erőszakos dühkitöréseiről írtak egy időben folyamatosan a bulvárlapok), negatív karaktert valamiért nem igazán bízott rá Hollywood (a Romper Stomper még ugye ausztrál volt). A feddhetetlen hősies szerepek után azonban megkapta a vadnyugati bűnöző, Ben Wade figuráját az 1957-es Ben Wade és a farmer James Mangold-féle remek remake-jében, Christian Bale partnereként. És igen, azért az kétségtelen, hogy Crowe még így is szimpatikussá tudta tenni valamennyire a karaktert, de talán épp ezért volt a játéka parádés. Együttérzünk egy gyilkos bandavezérrel? Bizony, Bale karaktere mellett ez nekünk sem esett nehezünkre.

Rendes fickók (2016)

Volt még egy műfaj, amely nem volt jellemző Crowe amúgy igen széles addigi zsánerskáláján: a vígjáték. Pedig Shane Black (Durr, durr és csók, Vasember 3) filmjéből kiderült, hogy Ryan Gosling mellett ő is nagyon érzi a humort, s ők ketten egy emlékezetes és csodás párost alkottak. Ez a film pedig, bár nem szerepelt valami jól a kasszáknál, jókor jött, mivel Crowe karrierje akkoriban kezdett megfenekleni. Ekkor már túl volt az első rendezésén, az Akihez beszél a földön, ami ugyan nem volt rossz, a Noé, a Téli mese és a Megtört város azonban nem kaptak túl jó kritikákat. A Rendes fickókkal viszont Crowe megmutatta, hogy van még benne kraft, és akár új vizekre is tud evezni. Tavalyi hír, hogy talán folytatást kap a film, mi reménykedünk benne.

A legharsányabb hang (2019)

A végére pedig egy sorozat. Russell Crowe ugyanis élete egyik legjobb alakítását mutatta be Tom McCarthy és Alex Metcalf miniszériájában, amely Roger Ailes történetét meséli el, aki a Fox Newst a történelem egyik legerősebb és legbefolyásosabb médiahálózatává tette. A film bemutatja, ahogy Ailes a modern amerikai konzervativizmus egyik legjelentősebb alakjává válik, visszatekintéssel a 9/11-es támadásokra, a 2008-as és a 2016-os amerikai elnökválasztásra, valamint arra a számos szexuális zaklatási vádra, amelyek véget vetettek a karrierjének. Crowe pedig méretes maszkja alatt is kiválóan formálta meg az egyáltalán nem szimpatikus tévémogult, ezen újabb negatív szerepe pedig meghozta számára 2020-ban a Golden Globe-díjat. Lehet, hogy maradnia kéne a sorozatoknál?

Kövesdi Miklós Gábor, fotó: Jeff Kravitz/FilmMagic/GettyImages - szmo.hu
2024. április 04.

Amikor elvállaltam, hogy cikket írok a ma 59 éves Robert Downey Juniorról, azzal a fellengzős felütéssel akartam kezdeni, hogy ő talán az első nagy színész, akinek az első perctől követem a pályafutását. A kor persze nem erény, de ettől még tény: én még moziban láttam az 1990-ben bemutatott Air Americát, és azóta töretlen a rajongásom az ifjabb RD művészete iránt.

Persze, nagyot tévedtem, hiszen 5 évesen debütált a filmvásznon, az Air America előtt már vagy 20 filmben játszott kisebb-nagyobb szerepet, és 1985-86 között feltűnt a Saturday Night Live című műsorban is, ahol a legtöbb valamire való amerikai komikus megfordult a karrierje során.

Bizonyos szempontból könnyű dolga volt, hiszen bele született a filmiparba: apja, Robert Downey Sr filmrendező volt – Jr neki köszönhette első szerepét a Pound című filmben –, édesanyja pedig Elsie Ann színésznő. De hát épp elég példát láttunk arra, hogy a tehetséges szülő nem garancia semmire, sőt, még hátrány is lehet, ha folyton hozzá hasonlítanak. Az ifjabb Robert azonban számtalanszor bizonyította már, hogy saját jogán került Hollywood legfényesebb csillagai közé, és még botrányai sem tudták letaszítani onnan.

Robert Downey Junior 1965. április 4-én született Manhattanben. Apja révén némi magyar vér is csörgedezik az ereiben. A család sokat költözött az idősebb Robert filmes projektjei miatt. Éltek Woodstockban, Londonban, Új-Mexikóban, Kaliforniában és Greenwich Village-ben.

A művész szülők sajnos nem csak a film világába vezették be fiukat. Az apa drogfüggő volt, az anya alkoholista.

A színész ötéves korától rendszeresen feltűnt apja filmjeiben kisebb szerepekben. 12 éves korában szülei elváltak. A fiú 17 évesen kimaradt az iskolából, dolgozni kezdett, hogy fenntartsa magát, és közben meghallgatásokra járt. Saját jogon először az 1983-as Szeress belém (Baby It’s You) című filmben kapott szerepet, de utóbb a jeleneteit kivágták.

Az 1984-es Firstbornnal már több szerencséje volt, ráadásul a forgatáson megismerkedett Sarah Jessica Parkerrel, akivel jártak is egy ideg. A 80-as évek második felében aztán Hollywoodba költözött, ahol három szintén pályakezdő kollégával és baráttal lakott együtt: Billy Zane, Sarah Jessica Parker és Kiefer Sutherland.

Az 1987-es Fagypont alattban (Less Than Zero) egy gazdag, drogfüggő fiút játszott, akinek szétesik az élete. Alakítására felfigyeltek a kritikusok, sok dicséretet kapott. Maga a színész úgy beszélt erről a szerepéről, mintha a meglátogatta volna a jövő karácsonyának szelleme, mert drogproblémái miatt a magánéletében olyan lett, mint a filmbeli karaktere eltúlzott mása. A forgatás után nem sokkal el is vonult élete első elvonójára.

A Fagypont alatt sikere után a fajsúlyosabb produkciók is érdeklődni kezdtek Robert Downey Jr. után. Az ég is tévedhetben Cybill Shepherd és Ryan O’Neil volt a partnere, a már emlegetett Air Americában Mel Gibson, az öreg Robert Downey által rendezett Marha nagy kalamajkában Eric Idle, a Folytatásos forgatásban Sally Fields és Kevin Kline.

Richard Attenborough 1992-es életrajzi filmjével, a Chaplinnel végleg bekerült a legnagyobbak közé. Onnantól már nem az ifjú tehetség volt, aki a nagy sztárokkal játszhat, hanem ő maga lett a sztár. A szerep meghozta az első Oscar-jelölését is.

Sorra jöttek a szerepek, meg sem kísérlem mindent felsorolni. A listából kiemelkedik Oliver Stone 1994-es opusza, a Született gyilkosok, vagy az 1994-es Only You – Csak veled. Jó, itt kicsit csaltam. Utóbbi számomra fontos. Egyfelől óriási csalódás volt, hiszen a Jézus Krisztus Szupersztárt és Az igazság mindenkiét jegyző Norman Jewisontól sokkal többet vártam. Emlékezetes viszont azért, mert Robert Downey Jr. még egy ilyen tinglitangli semmiben is emlékezetes alakítást tudott nyújtani, megerősítve rajongói státuszomat.

1996-tól kezdve a sztár többször bajba került a hatóságoknál drogproblémái miatt. Sean Penn és Dennis Quaid állítólag egy ízben rátörték az ajtót, és erővel elcipelték egy rehabközpontba, Downey azonban pár nappal később megszökött.

Egy hónappal később, miközben feltételes szabadlábon volt, módosított tudatállapotban besétált az egyik szomszéd házába és befeküdt az egyik ágyba. Amellett, hogy bírói utasításra rehabilitációra kellett mennie, csaknem egy évre börtönbe is került.

Mindez nem törte félbe karrierjét. 2000-ben, a szabadulása után egy héttel már csatlakozott is az Ally McBeal csapatához. Az a jelenet, ahol Sting társaságában énekel, azóta is az egyik leggyakrabban megosztott videója a közösségi oldalakon.

Maga a színész így nyilatkozott erről az időszakról:

„Életem mélypontja volt, ami a függőséget illeti. Az sem érdekelt, ha soha többé nem játszhatok.”

A drogfüggősége és a folyamatos botrányai miatt több filmszereptől is elesett, ráadásul az Ally McBeal producerei is úgy döntöttek, kiírják a sorozatból, hiába volt népszerű a karaktere. Woody Allen nagyon szerette volna leszerződtetni a Melinda és Melinda című filmjéhez, de nem tudta, mert egy biztosítótársaság sem volt hajlandó biztosítást kötni a színészre.

Újabb elvonók után 2001-ben Elton John I Want Love című videoklipjében tért vissza. Azt pedig, hogy ismét filmvászonra kerülhetett, közeli barátjának, Mel Gibsonnak köszönhette, aki hajlandó volt kifizetni érte a nagyon magas biztosítási díjat, így szerepelhetett Az éneklő detektívben.

A 2000-es évek fontos hozadéka volt, hogy a színész kiadta első lemezét The Furturist címen, ami vegyes fogadtatásra talált.

Jelentős állomás a színész életében a 2003-as Gothika. A thrillerben Halle Berry volt a partnere, de nem is ezért fontos, hanem mert itt ismere meg későbbi feleségét, Susan Downeyt (akkor még Susan Levin), aki a film egyik producere volt. Bár Susan színészként nagyra tartotta Robertet, eleinte inkább fura alaknak látta.

Bár a sztár számos sikeres filmben szerepelt karrierje során, igazi „blockbusterben” nem szerepelt egészen 2008-ig. Ekkor azonban két nagy bevételt hozó filmben is feltűnt. Az egyik a rajongókat megosztó Vasember, a másik pedig a Trópusi vihar. Utóbbi meghozta második Oscar-jelölését, ezúttal legjobb mellékszerepló kategóriában (ezúttal a tragikus sorsú Heath Ledgerrel szemben maradt alul).

Bár a 2010-es évek egyértelműen a Marvel Univerzumról szóltak a sztár pályafutásában, az emblematikus szerepek között mindenképp említeni kell még Guy Ritchie Sherlock Holmes filmjeit, amikben Downey Jude Law Dr. Watsonja társaságában meglehetősen újraértelmezte a világ leghíresebb detektívjének figuráját. Hosszas várakozás után hamarosan érkezik a sorozat harmadik darabja is a mozikba.

2020-ban ismét olyan filmben láthattuk, amihez személy szerint nagy reményeket fűztem, de a végeredmény csalódást okozott. A Dr. Dolittle a kritikusok szerint „túl hosszú és élettelen”, és anyagilag sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

Ezután nagyobb szünet következett, Downey a 2023-as Oppenheimerben tért vissza a vászonra Lewis Strauss szerepében. Nyomott gázsiért vállalta el a munkát, a szokásos 10-20 millió dollár helyett beérte „csupán” néggyel, annyira szerette volna ezt a szerepet. Számítása bejött, hiszen a film meghozta a harmadik Oscar-jelölését, és ezúttal ő emelhette magasba a sokak által áhított szobrocskát. A köszönő beszédében köszönetet mondott feleségének, aki "visszaszerette az életbe".

És hogy mit hoz a jövő? Minden korábbi fogadkozás dacára úgy tűnik, Robert nem szabadul Tony Starktól, hiszen hamarosan érkezik a Vasember 4, amibe a vasgúnyában röpködő különc milliomos feltámad halottaiból.

Szajki-Vörös Adél, fotó: Netflix - szmo.hu
2024. április 05.

A rendező a Netflixnek hála olyat művelhetett, amire valószínűleg igazán vágyott, eredeti, "guyritchies" stílusában alkothatott, amin érezni, hogy érettebb lett ő is az idő előrehaladtával. Mégis, ott folytatja, ahol anno a Blöffel abbahagyta. Ugyan volt már egy próbálkozása a Spílerrel 2008-ban, de azzal nem jött össze a Guy Ritchie-hatás. Most pedig telibe kapjuk a hamisítatlan fílinget, amit a sajátos, rá jellemzően vagány humor és vizualitás keveréke ad.

Az IMDb pontszámok alapján Richie-nek a Blöff óta nem ért el egy alkotása sem 8 feletti pontszámot, és erre több, mint 20 évet kellett várnia.

Ő maga a kreátor, de rendezőként és íróként az első két részt is ő jegyzi. 

Az első epizód olyan agyeldobásba fajul, hogy nem lehet nem rákattani a sorozatra (már aki szereti a rendező egyedi stílusát). Tényleg a Blöff nyers, arcul csapó energiáját kapjuk meg, azaz olyan, mintha ott folytatódna az életmű. Spoiler nélkül szeretném leírni, mire gondolok, de az első epizódbbeli csirkés jelenet szerintem mindenki agyába mélyen beég, aki látja. Az egyik legjobb Guy Ritchie-jelenet: szó szerint feledhetetlenül állati őrület.

A casting első osztályú, talán ez az egyik titka a sorozatnak, Theo James a félmaffiózó kúl főszereplőre telitalálat. Ezek után nem csodálkoznék, ha Hollywood nagyon felkapná, ahogy annak idején Jason Stathamet is Guy Ritchie lökte a világhír felé. A színészre A Fehér Lótusz második évadjában figyelhettünk fel. A Susie Glasst megformáló Kaya Scodelario pedig talán még nagyobb telitalálat, egyszerűen az elmúlt évek egyik legjobb női sorozat-karaktere Olyan, mintha rászabták volna ezt a sorozatot.

Az Úriemberek című sorozatban a főszereplő megörökli a családi birtokot a hatalmas és értékes kastéllyal a közepén. Utóbbiról kiderül, hogy apja már évek óta beengedte a birtokra a drogmaffiát, hogy azok létrehozzanak egy speciális fűtermesztésre alkalmas földalatti alagútrendszert. És persze ez hősünknek nem tetszik elsőre, mégis kénytelen együttműködni a rosszfiúkkal.

Ugyan az első rész nagyon feldobja a labdát, ezért lehet némi hiányérzetünk a középső epizódoknál, de a széria végére visszajön az elején megmutatott szintre. Ahogy kell, a végén nehéz elengedni  a sorozatot, még néznénk belőle pár részt, vagy azonnal egy új évadot. 

A lezárást ravaszul úgy csinálták meg az alkotók, hogy egésznek is hasson egyszerre, de könnyedén folytatni is lehessen, ha beüt a siker. Mivel több hete a Netflix egyik legnézettebb kontentje az Úriemberek, és jelenleg Magyarországon a 2. legnézettebb sorozat, csodálkoznánk, ha nem érkezne hamarosan a bejelentés a második évadról.