Rég izgultam ennyire sajtóvetítésen, vagy talán soha (mostvagysoha), de nyilván semmi különös, a felétől nagyon untam, ami meg tetszett, azt ilyen vak tyúk is talál szemet-ként értelmeztem. A Hadik és a Semmelweis közé tenném a cringe-ség és jólmegcsináltság fokát, de ennyire cizelláltan nem lehet itt értékelni, meg sajnos a Filmtekercsen sem.
De persze majd szavakkal, ott majd leírom, milyen, itt meg azt, hogy az egyik oldalunkon Jeszy ült, aki egyszer kiment telefonálni, aztán bent is telefonozott, rászólt a biztonsági őr, a mellettem ülő nő is telefonozott, az előttem ülő is, ki-be járkáltak egy csomóan, járkáltak a biztonságiak is, ennyit a jobboldali morális fölényről, bárcsak hétfő délelőtt tízkor nézhettem volna a kedvenc kollégáimmal, akkor bele mertem volna röhögni és sóhajtozni a legügyetlenebb részekbe.
Mert sok mindent lehet pénzen venni, de tehetséget nem.