Szerző: A liliomfa (Magnolia) bokros növekedésű cserje, melynek lombhullató és örökzöld fajai is léteznek. Különleges szépségük, látványos virágzásuk miatt szoliterként ültetjük őket.
A köznyelvben gyakran tulipánfának nevezik, ez az elnevezés azonban nem helytálló mivel a tulipánfa elnevezés egy teljesen más növényt takar.
A magnóliában és a tulipánfában (Liriodendron tulipifera) csupán annyi a közös, hogy a liliomfafélék (Magnoliaceae) családjába tartoznak, és hogy nagyon látványos virágokat hoznak.
A nagyvirágú liliomfa (Magnolia x soulangeana) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A nagyvirágú liliomfa (Magnolia x soulangeana) a földfelszín felett elágazó, gömbölyded formájú, laza ágrendszerű, nagyméretű cserje. Kellemesen illatos, fehér vagy rózsaszín virágai március végétől pompáznak.
Virágzás után fejlődik ki lombozata, amit kerekded, zöld levelek alkotnak. Különlegesen szép virágai, mérete és formája miatt önállóan, szoliter növényként célszerű ültetni, hogy szépsége a kertben igazán érvényre juthasson.
Lehetőség szerint világos, napos, védett helyre ültessük, igaz egy bizonyos mértékig a félárnyékot is tolerálja. Legjobban enyhén nedves, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajba ültetve fejlődik. A meszes talajt nem bírja.
Metszeni nem szükséges, csak azokat a részeit vágjuk le, melyek betegek vagy elpusztultak. Betegségek ritkán támadják meg, de a pajzstetvek időnként károsíthatják. Legegyszerűbben dugványozással szaporíthatjuk, de magvetéssel is próbálkozhatunk.
Az örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Forest & Kim Starr
Az örökzöld liliomfa (Magnolia grandiflora) 10-12 m-es magasságig növő, igen dekoratív örökzöld növény. Lombkoronája széles kúpot formáz, levelei hosszúkásak, fényesek, felületük bőrszerű. Szép hátteret adnak a nyáron nyíló, nagy, fehér, illatos virágoknak.
Szépsége miatt, legjobb, ha szoliterként ültetjük, mégpedig napos, világos, esetleg félárnyékos helyre.
A semleges vagy savas kémhatású talajt szereti, mely jó vízelvezető is. Bizonyos mértékig a meszes talajokat is elvisel, de nem ideálisak a számára. A meszes talajok kémhatását tőzeggel tudjuk javítani.
Szereti a párás környezetet és a mérsékelten nedves talajt. Öntözést igénye, de ne essünk túlzásba az öntözéssel. Kártevők ritkán támadják meg, de gombabetegségekre hajlamos. Bujtással és dugványozással szaporítható.
A csillagvirágú liliomfa (Magnolia stellata) gondozása
Kép forrása: Pixabay.com
A csillagvirágú liliomfa (Magnolia stellata) őshazája Japán. Kb. 4 m magasra növő, lombhullató cserje, fehér vagy világos rózsaszín, nagy, csillag alakú virágokkal, melyekben kora tavasszal gyönyörködhetünk.
A virágzás után fejlődik ki tojásdad, zöld levelekből álló lombozata. Gyönyörű virágai miatt szoliterként ültessük, hogy kiemeljük szépségét.
A csillagvirágú liliomfa napos, esetleg félárnyékos helyen érzi jól magát. A közepesen kötött, enyhén nedves, jó vízelvezetésű talajt szereti, de ültethetjük enyhén lúgos talajba is.
Átlagos vízigényű növény. Szereti, ha földje enyhén nyirkos, ezért szárazabb időben mérsékelt öntözést igényel.
Metszeni nem kell, elegendő, ha az elpusztult vagy beteg ágakat eltávolítjuk róla. Kártevőkre és betegségekre nem fogékony.
Tavaszi ültetésekor a legjobb, ha egyből a végleges helyére kerül, mert az átültetést nehezen viseli. Bujtással, félfás vagy zölddugvánnyal és magvetéssel szaporítható.
A japán liliomfa (Magnolia kobus) gondozása
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: Jamain
A japán liliomfa (Magnolia kobus) 5-10 m magasra növő, lassan fejlődő, lombhullató cserje. Őshazája Kelet-Ázsia erdős vidékein van. A fehér liliomfa néven is ismert növény legfőbb díszei a lombfakadás előtt pompázó virágok.
Szoliterként ültetve mutat a legszebben. Levelei kissé gyűrött hatásúak, visszás tojásdad formájúak. Virágai hófehérek, molyhos bimbókból nyílnak április környékén.
A napos, esetleg félárnyékos helyet kedveli. Ideális számára a savas vagy semleges kémhatású, jó vízelvezető és tápanyagokban gazdag talaj. Lehetőleg ne ültessük át, mert azt megsínyli.
Fontos, hogy földje mindig kissé nyirkos legyen, ezért rendszeres öntözést igényel. A legjobb, ha ehhez esővizet használunk. A beteg vagy elhalt hajtásokat a virágzás után metsszük le róla. Dugványozással és magról is szaporítható.
A liliomfa (Magnolia liliflora ‘Nigra’) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Robert / Licence: CC BY-SA 2.0
A liliomfa (Magnolia liliflora ‘Nigra’) 3-4 m magasra növő, igen mutatós lombhullató cserje. Szoliterként ültetve a kert egyik legszebb dísze lesz.
Nagy, harang formájú, felfelé álló, illatos, bíbor-lila színű virágai tavasszal lombfakadás előtt jelennek meg. Levelei élénk-zöldek, virágzás után fejlődnek ki.
Ha ideálisak számára a körülmények, júniusban másodvirágzásra is számíthatunk. Napos, szélvédett helyen érzi magát a legjobban.
A savas, tápanyagban bővelkedő talajt szereti. Ültetés előtt célszerű feljavítani a neki szánt talajt tőzeges, savanyú földkeverékkel. A nyári szárazságtól úgy óvhatjuk, hogy takarjuk a tövét.
A liliomfa (Magnolia loebneri ‘Leonard Messel’)
Kép forrása: Wikipédia / Szerző: C T Johansson
A liliomfa (Magnolia loebneri ‘Leonard Messel’) 5-6 m-es magasságig nő. Nagyon mutatós, lombhullató cserje, mely gyönyörű virágokat hoz. Szépsége miatt, szoliterként ültessük a kertbe!
Virágai felfelé állóak, nagyméretűek, harang alakúak. Színük rózsaszín, belül fehérek, tavasszal, lombfakadás előtt gyönyörködhetünk bennük.
Levelei élénk-zöldek, széles lándzsás alakúak, virágzás után fejlődnek ki. Napos, világos vagy félárnyékos szélvédett helyre ültessük. A fagyokat jól bírja.
Savas és tápanyagban gazdag talajban fejlődik a legjobban, a meszes talajt a többi liliomfa fajnál jobban bírja. A nyári szárazságtól, kiszáradástól a tő takarásával óvhatjuk.
Az oyama liliomfa (Magnolia sieboldii) gondozása
Kép forrása: Flickr / Szerző: Lotus Johnson / Licence: CC BY-NC 2.0
Az oyama liliomfa (Magnolia sieboldii) szoliterként ültethető, nagyméretű lombhullató cserje vagy kisméretű díszfa. A többi liliomfától eltérően nem lombfakadás előtt hozza virágait.
Virágai fehér szirmúak, piros-bordó porzósak, illatosak. Egész nyáron díszlenek. Levelei sötétzöldek, széles-ovális alakúak. Napos helyre ültessük, a kertnek azon pontjára, ahol szépsége igazán érvényesülni tud. Tápanyagigényes, a jó vízáteresztő, savas vagy enyhén savas talajt kedveli.
A magnólia szaporítása
A magnólia bujtással, dugványozással és magról is szaporítható, bár ez utóbbi csak igen lassan hoz eredményt. A továbbiakban részletesen bemutatjuk ezeket a szaporítási módokat.
A magnólia szaporítása bujtással
Kép forrása: Pixabay.com
A bujtás a liliomfa legismertebb leggyakoribb szaporítási módszere. Ehhez a megfelelő időszak a nyár vége, ősz eleje (augusztus vége, szeptember eleje), valamint a tavasz (március-április).
Bujtás során a hajtás, mellyel a szaporítást végezzük, kb. 10 cm mélyen kerül a földbe. Előtte eltávolítjuk róla a leveleket és kissé bevágjuk. A vágásnál mártsuk gyökereztető hormonba, hogy segítsük a mielőbbi meggyökeresedést. Ezután kerülhet a földbe.
A nyár végi, kora őszi bujtásnál az azévi, míg a tavaszi bujtásnál az előző évi hajtásokat használjuk a szaporításhoz. Ha a bujtást tavasszal végezzük, akkor következő tavasszal választhatjuk le az anyanövényről az új növényt, novemberben pedig felszedhetjük.
A magnólia szaporítása dugványozással
Nyáron zölddugványozással is szaporíthatjuk a liliomfát. A dugványozáshoz fiatal, erős, jól fejlett hajtásokat és a leállás stádiumában lévő hajtáscsúcsokat válasszunk. A dugványokat mártsuk gyökereztető hormonba, majd ültessük el jó vízáteresztő földkeverékbe.
A dugványok fagymentes helyen, dugványágyban teleltethetők. Következő évben kiültethetjük őket a szabadba.
A magnólia szaporítása magról
Kép forrása: Pixabay.com
Ha a magnóliát magról szaporítjuk, számoljunk vele, hogy akár 10-15 évbe is telhet, mire bekövetkezik az első virágzás.
A magnólia nyár végén hozza termését, amiben a magokat találjuk. A magok ősz elejére válnak éretté, ezután a termés héja felpattan és kipotyognak belőle. Érdemes a termésekre ezért egy kis zacskót húzni, hogy összegyűjthessük a magokat.
A tavaszi vetés előtt hosszas előkészítésre van szükség. Először is eltávolítjuk a magokról a magköpenyt. Ehhez 2-3 napra áztassuk be őket, majd préseljük át nagy lyukú szitán.
Ezután, rétegezzük a magokat, hogy megkapják a csírázáshoz elengedhetetlen hideghatást. Rétegezés előtt gombaölő szeres vagy klóros vízben mossuk át őket.
A rétegezéshez használjunk tőzeget. A magok és a tőzeg keverékét 2-4 hónapig tartsuk 0,5-4,5 fokos hőmérsékleten egy zacskóban. A legegyszerűbb, ha betesszük a hűtőbe.
Tavasszal 20-30 cm-es sortávolságra, kb. fél cm mélyen vessük el őket jó vízáteresztő talajba. A csírázáshoz 18-24 fokos hőmérsékletre van szüksége. A fiatal növényeket csak az első levelek megjelenése után szabad átültetni. Nyáron védjük őket a tűző naptól.
Képek forrása: Pixabay.com; Wikipédia / Szerző: Forest & Kim Starr; Wikipédia / Szerző: Jamain; Flickr / Szerző: Robert / Licence: CC BY-SA 2.0; Wikipédia / Szerző: C T Johansson; Flickr / Szerző: Lotus Johnson / Licence: CC BY-NC 2.0
