Móricz Zsigmond: Úri muri (elemzés)
Szereplők, jellemek:
Szakhmáry Zoltán: nagyra törő tervekkel teli földbirtokos, kuruc generálisok leszármazottja. Ő a legfiatalabb, tehetséges, ötletekben gazdag. Földjén mintagazdaságot szeretne, fejlesztené a birtokát, de kevés a pénze és ami még fontosabb, kitartása sincs. Ez is az öngyilkosság felé sodorja.
A magánéletben is kudarcok érik: felesége rájön, hogy kettős életet él, szeretője elhagyja másfél év után, mert „jobb ajánlatot kap” a „gróftól”.
A vívódó Zoltán alakjában Móricz megtalálta azt a „prófétát”, akit keresett: a főhős nemcsak önmagát pusztítja el, hanem saját tanyáját is felgyújtja. Mintha egy fejlődésregény ellentétét írta volna meg Móricz, hiszen a főhős nem személyiségfejlődésen megy keresztül, hanem egy szétesési folyamaton.
Rhédey Eszer: Zoltán felesége, hűséges, visszahúzódó asszony. Gondoskodik férjéről és családjukról. Móricz a feleségéről, Jankáról mintázta Eszter alakját. Jó feleség és anya, becsületes, de féltékeny mindenkire és mindenre.
Rozika: Zoltán szeretője, nagyra törő parasztlány. A férfit elbűvöli odaadásával és szépségével. Zoltán a mulatozás közben jön rá, hogy Rozikának nincs lelke, a többi férfira is olyan kacér pillantásokat vet, mint őrá. Sőt, Lekenczeyvel, akit grófnak hisz, el is utazik majd Pestre.
Csörgheő Csuli: féktelen nagygazda, aki ugyanolyan intenzíven mulat, mintha a középkorba született volna. Nem vesz tudomást arról, hogy a világ megváltozott, közönyös minden új iránt. Hagyományos gazdálkodást folytat a birtokán, és eszébe se jut, hogy újításokat vezessen be, nem is veszi észre, hogy az idő eljárt felette.
Amúgy egy igénytelen, semmittevő földbirtokos, életmódja parlagi, csupa tréfa az élete (örök mókamester, életelve az, hogy mindig túl kell járni a másik eszén). Életét az ösztönök irányítják (ezt jól mutatja az, hogy kandisznajához érzelmileg jobban kötődik, mint a gyerekeihez).
Életében meghatározott helye van a feleségnek és a szeretőnek: a felesége dolga az, hogy biztos családi hátteret biztosítson, a szerető dolga az, hogy testi élvezetet nyújtson.
Lekenczey Muki: könyvvigéc, azaz könyvügynök. Lecsúszott nemes, ezenkívül alig tudunk róla valamit. Jókai műveit árulva érkezik a kisvárosba. Jelleméről szinte semmit nem tudunk. Szerepeltetése azért szerencsés, mert ő objektív, kívülállóként látja az eseményeket és láttatja velünk. Ő tölti be a rezonőr szerepét.
A szikes föld termékennyé tételéről alkotott elmélete egyáltalán nem irreális, csak a múltban ragadt földbirtokosok számára az.
Wagner: zenetanár, aki állandó gúny céltáblája.
Parasztság: alig jelenik meg a műben. A zsellérek nyomorultak, becsapják őket. Hiába szűnt meg a jobbágyság, ha a szegény emberek a szegénységük miatt ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint korábban.
Értelmezés: Móricz ugyanazt a fajta tragédiát írja meg az Úri muri történetében, mint A fáklya és a Sárarany c. regényében.
Olyan a történet, mintha az Ady-féle „magyar ugaron” játszódna. Realista-naturalista regényíróként Móricz rendelkezett szociológiai érdeklődéssel. A két világháború közti magyar vidéki birtokosok és zsellérek életét ábrázolja.
Sokatmondó az úri osztálynak a kultúrához való viszonya. Nem véletlen, hogy a kis Wagner, a zenetanár állandó tréfa és gúny céltáblája. Egyedül ő képviseli a kisvárosban a maga szegényes eszközeivel a kultúrát, de még az ő provinciális tudására sincs szüksége senkinek.
Lekenczey, a könyvárus érkezésével pedig a könyv is otromba élcek céltáblájává válik. Az urak szemében a könyv, amely az ismeretek bővítését szolgáló eszköz, felesleges. Nem akarják szélesíteni a látókörüket, nincs igényük a kultúrára. Életük nagy részét a kocsmában töltik vagy a tanyájukon dorbézolnak, a kultúrán pedig gátlástalanul nevetnek és gúnyolódnak.
Az elemzésnek még nincs vége, kattints a folytatáshoz!
Hozzászólások
Móricz Zsigmond: Úri muri (elemzés) — Nincs hozzászólás
HTML tags allowed in your comment: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>