1834. július 19-én született és 1917. szeptember 27-én halt meg Edgar Degas francia impresszionista festő, akinek neve elválaszthatatlanul összekapcsolódott a lóversenyek, a színház, a légies balett-táncosnők világának meghitt ábrázolásával.
1834. július 19-én Hilaire-Germain-Edgar De Gas néven nemesi család sarjaként látta meg a napvilágot Párizsban. Apja bankár volt, maga is művészetkedvelő, aki tehetséges gyermeke minden kívánságát teljesítette, még műtermet is berendezett neki otthonukban. Edgar utazgatott, operába, színházba járt, és a Louvre termeiben a nagy mesterek alkotásait tanulmányozta, másolta. Apja jogásznak szánta, s ő 1853-ban szófogadóan be is iratkozott az egyetemre, de tanulmányait elhanyagolta, inkább Itáliába utazott, hogy meglátogassa rokonait.
Hazatérve, atyai beleegyezéssel, otthagyta az egyetemet, és az École des Beaux-Arts előadásait látogatta, megismerkedett Jean-Auguste-Dominique Ingres-rel, akinek művészete lenyűgözte. Újabb olaszországi utak következtek, megigézte a fény és a múzeumokban, képtárakban, templomokban látható remekművek végtelen sora. Visszatérve, már Párizsban festette meg rokonait ábrázoló korai remekművét, A Bellelli családot. Ekkoriban aktokat és történelmi tematikájú képeket festett akadémikus stílusban.
A Szalonban először 1865-ben állított ki, de nem keltette fel sem a közönség, sem a kritika figyelmét. A kudarc miatt felhagyott a történelmi tárgyú képek festésével, elvetette az akadémikus festészet kompozíciós szabályait, érdeklődését a nagyvárosi témák, a párizsi élet színessége keltette fel.
Barátságot kötött Eduard Manet-val, megismerkedett a többi modern festővel. Claude Monet, Camille Pissarro, Auguste Renoir és Alfred Sisley társaságában nyitották meg 1874-ben az első, a Szalontól független impresszionista kiállítást, melyen a Balettpróba a színpadon című képét mutatta be. Kávéházi festőbarátaival ezután hét kiállítássorozatot rendezett, az utolsót 1886-ban, s ő mindegyiken kiállított. Az Operazenekar, a Fogat a lóversenyen, a Táncosnők a korlátnál, a Place de la Concorde, a fájdalmas Abszint című festménye tette ismertté és népszerűvé.
Az impresszionisták vezetőjeként kezdték emlegetni, bár inkább realistának vallotta magát, és keserű szavakkal utasította vissza az elnevezést. Számára a kompozíció és a rajzolás volt a lényeges, a természet tanulmányozását felesleges időtöltésnek tartotta.
A mozgást igyekezett megragadni, egy ló vágtáját, egy varieté előadását egy női mozdulatot. A balett-táncosnőkön kívül teljes sorozatokat festett kalaposnőkről, vasalónőkről, fürdőző nőkről. Másik kedves témája a lóverseny volt, amely ebben az időben viszonylag új jelenség volt Franciaországban. Műveinek összegzése során kiderült, hogy
45 festményt, 20 pasztellképet, 250 vázlatot és 17 szobrot szentelt a lovak és lovasok ábrázolásának.
Az 1871-ben kirobbant francia-porosz háborúban önkéntesként bevonult, de egy lőgyakorlaton kiderült, hogy a látásával gondok vannak, szembetegség támadta meg, s ettől kezdve szeme világa elvesztésének réme elkísérte mindenhová. A Párizsi Kommün időszakát Amerikában, New Orleans-i rokonainál vészelte át. 1874-ben meghalt az apja, s vége szakadt a gondtalan éveknek, mert számottevő adósságot örökölt. Képei idővel egyre keresettebbé váltak, tekintélyes summát fizettek a táncosnőket, lovakat ábrázoló festményeiért és a portrékért.
Megrögzött agglegény volt, magánéletét titok övezte, a bordélyházak világát mindennapos vendégként örökítette meg. Az 1870-es évek végén metszetsorozatot is készített ügyfeleiket fogadó, szomorú prostituáltakról. E műveit nem tárta a nagyközönség elé, a legtöbbet csak halála után találták meg műtermében. Az 1880-as évek végén a fotográfia vált szenvedélyévé, rézkarccal és litográfiával is kísérletezett.
Élete utolsó felében egyre magányosabban élt, magánéletéből még barátait is kizárta
– igaz, sokan meg is szakították vele a kapcsolatot, amikor a Franciaországot megosztó Dreyfus-ügyben az ártatlanul megvádolt kapitány ellen foglalt állást. Bár egészen 1907-ig dolgozott pasztellképein, és 1912-ig készített plasztikákat, lószobrokat, de elhatalmasodó szembetegsége miatt végképp fel kellett hagynia az alkotással. Életének utolsó éveit csaknem teljesen vakon, Párizs utcáin bolyongva töltötte. Szinte észrevétlenül halt meg az első világháború idején, 1917. szeptember 27-én Párizsban.
Szobrait csak halála után találták meg.
A budapesti Szépművészeti Múzeumban 2010-ben tekinthették meg a magyar tárlatlátogatók a moszkvai Puskin Múzeum anyagából rendezett, Degas-tól Picassóig című kiállításon néhány alkotását. 2012-ben Degas és az akt címmel rendeztek életmű-kiálltást a párizsi Orsay Múzeumban. Tavaly egy második világháború alatt a nácik által elkobzott, tulajdonosához csak akkor visszakerült, táncosnőket ábrázoló rajzáért félmillió eurót fizettek egy árverésen.
Az MTVA Sajtóarchívumának portréja
