Magyar Hegedukeszitok
You are on page 1of 625

Dr.

ERDÉLYI SÁNDOR

HUNGARIAN TREASURES
OF VIOLINISTS

MAGYARORSZAGI
HEGEDŰS KINCSEK
Dr. ERDÉLYI SÁNDOR

MAGYARORSZÁGI
HEGEDŰS KINCSEK
Felelős kiadó: DRESKULT Budapest
ISBN 963 04 7577 4

© Dr. Erdélyi Sándor


1996.

A színes felvételeket készítette Illés Á dám fotóm űvész.

A kö nyv kiadását tám ogatták:


M agyar Nem zeti M úzeum
M TA Z enetu dom ányi Intézet
M űvelő dési és Közoktatási M inisztérium
Kónya István
Kónya Lajos
T em esvári Péter

A szerző a tám o gatásért m inden m agánszem élynek és valam e nnyi intézm ény
vezetőjének itt is köszönetét m ond.

A nyom da i m unkálatok az AKAPRINT N yom da Kft.-nél készültek.


Felelős vezető: Lajtai Ferenc
N yom dai táskaszám: 9622529
ill

AZ I. ÉS A II. RÉSZ ÖSSZEFOGLALÓ TARTALOMJEGYZÉKE

Magyarországi hegedűs k in c s e k .................................................................................. V

A HEGEDŰ (a színes elválasztólap e lő tti I. rész)


Köszöntő a tisztelt O lvasókh oz................................................................................... 5
Szavak - Hangszerek - Fogalmak (Je le n té s)............................................................ 7
A magyarországi hegedűkészítés kezdetei................................................................ 33
Adam Bessler az első magyarországi hegedűkészítő?.......................................... 45
A magyarországi hegedűkészítés jeles n a p ja i......................................................... 56
The notable days of the hungarian vio lins's history .................... .......................... 69
A hegedűkészítés elm élete és gyakorlata A n to n io S tradivari halála után. A
magyarországi hegedűkészítés ú ttö r ő i............................................................ 82
Nemessányi Sámuel (1837-1881).................................................................. ............. 87
Válogatás a 19-20. századi m agyarországi hegedűkészítők ada tla p ja ib ó l
(M in ta ).................................................................................................... ................ 97
A vonós hangszerek bírálata és értékm eghatározása............................................. 134
A magyarországi hegedűkészítők jegyzéke (Nevek, századok, á ra k )................... 151.
Vonós és pengetős hangszerek nyilvántartása (N óm enklatúra, adatlapok)
(M in ta ).................................................................................................................... 183
A magyarországi hegedűkészítés történeti iro d a lm a .............................................. 198
Historical literature on vio lin making in H u n g a ry ................................................... 209
Violográfia (Húros-vonós hangszerek áttekintő szakirod alm a)............................ 221
Búcsúzó......................................... ........... ....................................................................... 275
Tartalom jegyzék.............................................................................................................. 277

NEMZETKÖZI HEGEDŰÁRAK (a színes elválasztólap utáni II. rósz)


Előszó................................................................................................................................ 5
Bevezető........................................................................................................................... 9
Húros hangszerek kö rvo n a ltíp u sa i.............................................................................. 13
Húros hangszerek ősi és történeti típusai (á b rá k)................................................... 15
Húros hangszerek körvonaltípusai (á b rá k)......................................... ........... .......... 16
Hegedűhátak különböző m inőségű jávorfából (e g y b ő l)............. ........................... 23
IV

Hegedűhátak különböző minőségű jávorfából (kettő-bői).................................... 25


Magyarországi hegedűkészítők m estercédulái....................................................... 29
Jelenségek - gondolatok - aforizm ák....................................................................... 31
Mestercédulák Antonius Stradivarius hangszereiből ............................................. 45
Mestercédulák Jakob Stainer hangszereiből........................................................... 46
Mestercédulák a Guarneri család hangszereiből.................................................... 47
Mestercédulák a Gagliano család hangszereiből................................................... 48
Mestercédulák a Guadagnini család hangszereiből............................................... 49
Mestercédulák Jean-Baptiste Vuillaume hangszereiből........................................ 50
Nemzetközi hegedűárak (Hegedűk a világ m űkincspiacain)................................. 61
Á rjegyzék....................................................................................................................... 73
Búcsúzó.......................... .............................................................................................. 143
Tartalom jegyzék........................................... ............................................................... 144
Eltűnt olaszországi és magyarországi vonós hangszerek jegyzéke..................... 145
Eltűnt olaszországi vonós hangszerek.................................................................. 147
Eltűnt magyarországi vonós hangszerek.................................................................. 161
Színes tá b lá k ...................................................................... ................................... . 177
ERRATA.......................................................................................................................... 195
Z árszó....................................................................... ..................................................... 196
Összefoglaló tartalom jegyzék..................................................................................... 197
V

MAGYARORSZÁGI HEGEDŰS KINCSEK


HUNGARIAN TREASURES OF VIOLINISTS

Szeretettet és tisztelettel köszöntőm minden kedves olvasómat!

Az e lm ú lt évek során tö b b alkalom m al jelentkeztem a m agyarországi hegedűkészí-


té stö rté n e té t ism ertető, valam inta nevelészenei alapkérdéseittárgyaló, előtörténetét
bem utató és a zenei nevelés területén a tennivalókat felvázoló írásokkal, kötetekkel.
A legelsőként m egjelent ^ H E G E D Ű " c. gyűjtem ény először még 1982-ben,
m ajd ezt követően többször (1983-ban, m ajd 1984-ben) került változatlan utánnyo­
másra.
Ezek az írások még kizárólag m agyar nyelven voltak hozzáférhetők, bár a
kötetekben közölt szűk ném et nyelvű összefoglalások ném ileg tájékoztathatták a
ném et nyelvet értő érdeklőket.
Ezek a tanulm á nyok - legalábbis ezek ném elyike felkeltette tö b b külföldi
érdeklődő fig ye lm é t, s így néhányat ezek közül angol fordításban is előkészíttettem
egy m ajdani (azidőtájt még csak alig remélhető) bővebb kötet részleteként.
A m egváltozott m agyarországi viszonyok azután lehetővé tették, hogy 1994-
ben m egjelenjék SZABÓ KATALIN szerzőtárssal S Z E N E I NEVELÉS MÚLTJA ÉS
JÖVŐJE (30ÉVESA VÁCI ZENEISKOLA) " c . könyvünk, m ajd részben kibővítve ism ét
m egjelentethettem a korábbi „A HEGEDŰ" c. kötetet 1995-ben, ekkor m ár néhány
fejezetét angol nyelven is. Ezt a „NEMZETKÖZI HEGEDŰÁRAK" c. m unkám követte
1996 tavaszán, m iközben néhány további tanulm á nyt is elkészítettem ugyanebben
a tárgykörben.
M ost m indkét hegedűs tém ájú kötet valam ennyi írása egy kötetbe szerkesztve
m agyarul, m ajd kisvártatva a m agyar m ellett m ár angol nyelven is hozzáférhetővé
vá lik a kü lfö ld i érdeklődők számára.
Mindezeken felül to vá b b i fejezetekkel kiegészítettem a két korábbi tanulm ány-
g yű jte m é n yt, s így első alkalom m al kerül sor néhány kiem elkedő m agyarországi
hegedűkészítő m ester egy-egy m űvének bem utatására színhű képekkel, va la m in t a
különböző körülm ények (hadiesemények, bűncselekmények, balesetek vagy más
legális - o lykor ille gális - ügyletek) folytán e ltű n t olaszországi és m agyarországi
vonó s hangszerek jegyzékének közlésére adatokkal és ábrákkal.
M indezeket figyelem be véve adtam a kötetnek a „MAGYARORSZÁGI HEGE­
DŰS KINCSEK" cím et, utalva m ind az anyagi, m ind a szellem i értékekre a m agyar-
országi hegedűkészítés történetéből. Bízom benne, hogy ez az újabb kötet egyben
adalék lehet a közös európai kulturális örökség számbavételéhez.
Gyakran utalnak ezek az é rté k e in k - rem élem sokunk számára valóban kincsek
- m in d az országhatárainkon belüli, m indaz azokon kívüli területekre. így a környező
vidékekről hozzánk érkezett és a tőlün k elszárm azott „hegedűs kincseinkkel" Euró­
pából Európába m entünkben/létünkben hegedűinkkel, zenénkkel, zenei nevelési
tapasztalatainkkal, eredm ényeinkkel nem érkezünk üres tarisznyával. A könyveink­
ben fo g la lta k ezt a célt is rem élik szolgálni.
VI

Régi ós sokszor ismétlődő panasz, hogy a magyarországi hegedűkészítőket


sem az oly gyakran változó határainkon belül, sem a határokon túl nem becsülik az
érdemeiknek megfelelően.
Anélkül, hogy bármiféle rangsort próbálnánk most megállapítani az egyes
országok hegedűkészítő mesterei között - ez ugyanis egyre gyakrabban úgyis
m egtörténik a nemzetközi műtárgy-piacon, vagya nemzetközi hegedűkészítő verse­
nyeken, bár még ezek az értékelések sem tekinthetők minden szempontból általáno-
síthatóknak-aligha vitatná bárki a szakma ismerői közül, hogy az olasz hegedűké­
szítés és azon belül a cremonai mesterek a legelismertebbek és leginkább értékeltek
világszerte. Hogy utánuk melyik ország mesterei, mikor ós hol milyen feltételek
m ellett teljesítenek általános nemzetközi mércével mérve is elismerésre méltót, és
hogy a műtárgypiac, no meg a nemzetközi versenyek minderre mikor, hol, miként
reagálnak, az már természetesen egészen más kérdés, és elegendő alapossággal
aligha lenne megtárgyalható a jelen kötet bevezetésében.
Az évtizedes elzártság, a magyarországi hegedűkészítés fokozatos elnyomorí-
tása/elnyomorodása ugyancsak hozzájárult mestereink hazai és talán még inkább
nemzetközi háttérbe kerüléséhez, elvárható méltatásuk elmaradásához.
Az általános társadalmi változások világszerte, de paradox módon nálunk - a
kétkezi munkát oly buzgón dicsőítő ideológia és a frázisok ellenére -'m é g inkább
hozzájárultak a kétkezi mesterségekelhanyagolásához,atudományos és művészeti
területektől való elszigetelődéséhez.
Kuriózummá, az újságokban időszakonként visszatérő megcsodálni való tevé­
kenységgé, hovatovább már az elsiratásra is kiérdemesültté vált a magyarországi
hegedűkészítő mesterség és csodabogarakként kezelték a szakma néhány megszál­
lott hivatásos vagy amatőr folytatóját. A hegedűkészítő mesterség kihalását sejtető
írások, a vészharangok kongatása ugyan nem maradtak el, de érdemi segítség nem
érkezett. Az iparengedéllyel dolgozó mesterek a súlyos adóterhek m iatt szinte
kizárólag csak javítást vállalhattak. Az adózási rendszer nem kedvezett sem az új
hangszerek készítésének, sem a számlaköteles javító munkának, de az utánpótlás
nevelésének sem. (Igaz, hogy úgy-ahogy legalább az amatőrök alkothattak, ha a
szűkös beszerzési források ezt egyáltalán lehetővé tették számukra.)
Lexikonjaink- beleértve a zenei lexikont is! - hovatovább már meg sem em lítik
a jelentős magyar hegedűkészítőinket, miközben bizonyíthatóan rendszeresen
jelennek meg a magyar mesterek munkái nevesebb,-de főleg a nemzetközi piac által
sokkal többre értékelt külföldi, főként olasz - mesterek hamis mestercédulái alatt.
AXVIII. sz.-i Leeb-ek, a XIX. sz.-ból P. Teufelsdorfer, J.B. Schweitzer, Th. Zách,
A. Mönnig és Nemessányi Sámuel, a XX. sz.-ban Pilát Pál, Reményi Mihály, Spiegel
János ésTóth János, majd a század másodikfelében, Benedek László, Kovács Lajos,
a még körünkben tisztelhető Arzt Antal, Kónya István, Sáránszky Pál és napjainkban
több igen tehetséges fiatal mesterünk a legjobb nemzetközi szinten építették és
készítik ma is műveiket. Érdemes ós szükséges nevüket világszerte megismertetni
és teljesítményüket írásban is méltatni, közzétenni.
Nem feledkezhetem meg a mestereinket méltató sorok fogalmazása közben
azokról a szakembereinkről sem, akik a magyarországi SZEGED városában a vonós
hangszerek széria-gyártásával szerte a világban is elismerésreméltó termékekkel
VII

segítik a hangszeres zenét tanuló fiataljaink hangszerellátását. Sajnálatos, hogy


eredményeikről olykor belföldön is tájékozatlanésértetlenállásfoglalásokfogalma-
zódnak meg, összekeverve az egyedi tervezésű mesterhangszerek és a széria-
gyártás követelményeit, lehetőségeit valamint a kettő költségeit.
Meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy a magam részéről bizony a
szegedi hangszergyár termékeit is a magyarországi hegedűkincsek között tartom
számon, melyekkel éppen a Kodály Zoltán nevével fémjelzett és hovatovább
feledésbe merülő zenei nevelésiterveket segíthetik megvalósítani. Ebben bizonyára
közrejátszik a megszállott pedagógus állásfoglalása, aki nem tudja, - de nem is
szándékozik elhallgatni, hogy a nevelést (azon belül a zenei nevelést is), mindent
egyebet megelőző fontosságú célnak tartja valamennyi ember és emberi társada­
lom tevékenységében.
Egykori nagynevű mestereink, napjaink kiváló alkotói és ifjú reménységeink
mellett tehát szeretnénk felhívni a figyelmet arra is, hogy a tanuló-hangszerek
készítésében is kiváló szakemberek sora járul hozzá munkájával a magyarországi
hangszerkészítés hírnevének fenntartásához és öregbítéséhez.
A hosszadalmas előkészületek, a különböző kiadók és szerkesztőik eltérő
igényei és nem utolsósorban a szorongató gazdasági körülmények kényszerében
elkerü Ihetetlen volt számomra, hogy a két korábbi kötetet és a kiegészítő fejezeteket
ebbe a formában jelentessem meg.
Készséggel elismerem, hogy bizonyos nehézséget okozhat az olvasók egy
részének a bőséges jegyzetanyag, másoknak a fogalmak, hangszerek, szavak apró­
lékostárgyalása vagy éppen az olykor túlzottnak minősíthető levéltári hivatkozások.
Sokféle igénynek, még többféle kritikai véleménynek és nem kevesebb szerzői
igénynek kellett kényszerűen eleget tenni. Tudom sok hibája van ennek a kötetnek
is. A korábbiak néhány mulasztását azonban nagy-nagy igyekezettel talán sikerült
kijavítanom.
Az idő, a körülmények sürgetnek, irányítanak és olykor bizony erősen kénysze­
rítenek. Talán egyszerűbb lenne, ha a kudarc csak a szerzőt fenyegetné és nem
veszélyeztetné a téma, a tárgy, a magyarországi hegedűkészítés írott történetének
fogadtatását is.
A kötet elején és végén megjelenő ÖSSZEFOGLALÓ TARTALOMJEGYZÉKEK
segíteni szándékozzák az eligazodást, mivel az eredeti szövegek két kötetben
foglalnak helyet, hogy az eredeti oldalakon, hol az egyes részek végén, most utólag
folytatva az oldalak számozását. A két részt egymástól egy színes lap választja el,
amelytől újra kezdődik az oldalak számozása. így értelemszerűen a színes válaszlap
előtt foglal helyet az I. rész, ezt követően pedig a II. rész. Az ÖSSZEFOGLALÓ
TARTALOMJEGYZÉKEK ennek megfelelően hivatkoznak az egyes tanulmányok
címére.
Az elismerés, a köszönet, a kétkezi munka tiszteletének kifejezése mellett a
mesterművek és alkotóik szélesebb körökben történő megismertetése is jelen
kötetünk fontos célkitűzése, melyet írásainkkal a jelen körülmények között vállalhat­
tunk és minden igyekezetünkkel megvalósítani igyekeztünk.
Atöbbes szám használata ezen a ponton mindenképpen indokolttá vált, hiszen
a színes felvételek és azok nyomdai előkészítése, de talán még fokozottabban az
VIII

angol fordítás jelentős erőfeszítést követelő munkája elengedhetetlenné teszi, hogy


itt is m egemlítsem a közreműködő munkatársak nevét és köszönetét m ondjak
fáradozásaikért.
A színes felvételeket Illés Ádám fotóművésznek köszönöm.
A nyom dai előkészítésért Ádám Krisztina és Lindenmayer Tamás nevét em lí­
tem meg köszönettel.
A kivitelezés gondosságáért és segítőkész együttm űködésükért az AKAPRINT
nyom da dolgozóinak m ondok köszönetét, hálával gondolva egykori vezetőjükre Dr.
Héczey Lászlónéra, a jelenlegi igazgatóra Lajtai Ferenc úrra és Csizmadia Józsefné
asszony gazdasági vezetőre, aki tanácsaival olyan gyakran segítette a rendelet­
rengetegben járatlan szerzőt, valam int Madaras György úrra, aki m indig a saját
ügyének is tekintette a magyarországi hegedűkészítéssel foglalkozó írásaim gondo­
zását.

Budapest, 1996. Szent M ihály - Mindszent hava

A Szerző *
O R . E M ÍM P 1 É E .Y M s 4 i V » O K

IRODALOM
TÖRTÉVET
NEMESSÁMISÁMÍJEL
MESTEREK -ÍRAK -HEGEDŰK
BEGEDIPLÍCOK - ÉRTÉKELÉS
STRADIVARITÓL -MMESSÁMIIIG
TANULMÁNYOK A HEGEDIK MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETÉRŐL
Felelős kiadó: Dr. Erdélyi Sándor

ISBN 963 04 5276 6

© Dr. Erdélyi Sándor


1995.

Fotókész anyagból a nyomdai kivitelezést végezte:


9521973 AKAPRINT Kft. F. v.: Dr. Hóczey Lászlóné
3

TARTALOMJEGYZÉK

Köszöntő a tisztelt Olvasókhoz.................................................. .......................... ®


Szavak - Hangszerek - Fogalmak (Jelentés)....................................................... 7
A magyarországi hegedűkészítés kezdetei.......................................................... 33
Adam Bessler az első magyarországi hegedűkészítő?....................................... 45
A magyarországi hegedűkészítés jeles napjai..................................................... 56
The notable days of the hungarian violins's history.......................................... 69
A hegedűkészítés elmélete és gyakorlata Antonio Stradivari halála után. A
magyarországi hegedűkészítés ú ttö rő i..................................................... 82
Nemessányi Sámuel (1837-1881)........................................................................ 87
Válogatás a 19-20. századi magyarországi hegedűkészítők adatlapjaiból (Min­
ta) .................................................................................................................. 97
A vonós hangszerek bírálata és értékmeghatározása......................................... 134
A magyarországi hegedűkészítők jegyzéke (Nevek, századok, árak)........... . 151
Vonós és pengetős hangszerek nyilvántartása (Nómenklatúra, adatlapok)
(M inta).......................................................................................................... 183
A magyarországi hegedűkészítés történeti irodalm a.......................................... 198
Historical literature on violin making in Hungary ............................................... 209
Violográfia (Húros-vonós hangszerek áttekintő szakirodalma)......................... 221
Búcsúzó................................................................................................................. 275
Tartalomjegyzék.................................................................................................... 277
5

Köszöntő a tisztelt Olvasókhoz!

Több évtizedes mulasztás, néhány éves készülődés majd több hónapos késleke­
dés után most végre átnyújthatom az érdeklődőknek A HEGEDŰ című írásomat.
Igaz, a nyolcvanas évek elején már megjelent hasonló címmel egy a jelenleginél
jóval szerényebb tanulmánygyűjtem ény, de az a kedvező fogadtatás ellenére
sem volt igazán átfogó. Különösen sokan hiányolták a magyarországi mesterek
bővebb felsorolását és még többen a külföldön már oly elterjedt árjegyzék! tájé­
koztatót. Jómagam sem voltam igazán elégedett - ez most sincs egyébként más­
hogy - a saját könyvemmel, így évek óta készültem a bővített, ja vított kiadásra.
Az időközbeni változások nagyrészt megkönnyítették az újabb kiadást, de am int
az már lenni szokott, egyben meg is nehezedett a szerzők és a könyvkiadók
sorsa. Az idő kikerülhetetlen szorítása aztán rákényszerített a cselekvésre és össze­
állítottam a jelen tanulm ánygyűjtem ényt, vállalva a gyorsabb megjelentetés to ­
vábbi buktatóit.
A nnyit már megtanultam a hosszú évek során, hogy egy ilyen jellegű kötet
még egyes fejezeteit illetően sem lehet sohasem teljesen befejezett, de abban
azért váltig reménykedtem, hogy némi lekerekítettség azért elérhető ha a szerző
eléggé tájékozott és igénye, no meg kitartása is ezt lehetővé teszi. A tehetség és
a kiszabatott idő természetesen már más kategóriák. így döntöttem tehát úgy,
hogy félreteszem az aggályokat és annyit jelentetek meg a felhalm ozott kutatási
anyagokból, amelyek megállhatják a helyüket mind a magyar, m ind a nemzet­
közi összehasonlításban.
Az előzőekből azután természetesen következik, hogy az egyes fejezetek
inkább tekinthetők egy-egy külön tanulmánynak, mintsem egy közös témára épülő
egységes szerkesztésű, szorosan egymásra épülő fejezetekből álló könyv alkotó
részeinek. Ennek is vannak előnyei és velük együtt hátrányai is. Az am úgy is
tájékozott olvasók talán bosszankodnak majd olykor-olykor, ha régóta ism ert ada­
tokkal találkoznak - olykor ismétlődően - az egyes tanulmányokban, de be kell
látniuk, hogy mindaz ami egy hegedűkésztő számára közhely, és feleslegesnek
tűnik az erre ford ított nyomdafesték, az egy hegedűtanár, egy hegedűn éppen
még csak tanuló kisgyerek, vagy egy érdeklődő hegedűbarát számára megma­
gyarázandó újdonság lehet. Nem áll ez másként a levéltári adatok esetében a
történészek és a olvasók tekintetében, vagy a nómenklatúra, esetleg a jelentés­
tani fejtegetéseknél az illető tudományág m űvelői és a tájékozódni kívánók tá ­
bora soraiban. A rohamosan szakosodó tudom ány világában mindezzel számot
kell vetnünk, és vállalnunk kell, hogy egyesek túlságosan bonyolultnak, felesle­
gesen aggályoskodónak, míg mások nem eléggé szakszerűnek, talán elnagyolt­
nak is m inősíthetik írásainkat, vagy azok egy-egy részletét. Nem kívántam a
népszerűség kedvéért, vagy éppen a tudományosság látszólagos fokozása érde­
kében engedményeket tenni. Azt és abból is csupán annyit közöltem amennyit
b

elengedhetetlennek, de egyben elégségesnek is ítéltem. Bizonyára gyakran té­


vedtem, de most ennyi tellett tőlem.
Néhányan így is túlságosan merésznek tartották a vállalkozást, és megkér­
dezték, hogy nem félek-e? Nem félek. Pontosítok: nem nagyon félek. Az elm últ
évtizedekre visszatekintve úgy érzem, hogy sokkal kevesebb ok van a félelemre,
m int életemben bárm ikor korábban. Azután meg már hovatovább elkövetkezik
az az idő is, am ikor már leginkább van az embernek m itől félnie. Ha már éppen
félnivalója van. Tehát nem kellett túl nagy bátorság ahhoz, hogy a m integy
35-40 évnyi kutatás eredményeinek egy részét közre bocsássam. Az aggodalma­
mat azonban nem tagadhatom. Valóban érzek némi bizonytalanságot a könyv
fogadtatását illetően, mert ha az kedvezőtlen, úgy azt nem elsősorban a magam
veszteségének, hanem a magyar hegedűkészítés története lebecsüléseként kelle­
ne megélnem, és ezt valóban nem szeretném.
A jelenlegi magyarországi hegedűkészítés újabb virágkorát éli. Idősebb és
fiatalabb mestereink együtt a legfiatalabbakkai kiemelkedő sikereket érnek el
m ind határainkon belül, mind a világ legkülönbözőbb városaiban. A nagy nem­
zetközi fórumokon résztvevőkként és a bíráló bizottságokban is szívesen látott
vendégek a magyarországi szakemberek. A magam részéről itt és most ezzel a
könyvvel kívántam tisztelegni az elm últ idők és a jelenkor hegedűkészítő meste­
reinek az erőfeszítései és eredményei előtt.
A könyvvel kapcsolatos bármely megjegyzést, javaslatot, kiegészítést vagy
javítást ézúttal is szívesen fogadom az alábbi címek bármelyikén:

Dr. Erdélyi Sándor Budapest, XV!., Dobó u. 6. H-1161


Dr. Erdélyi Sándor MTA Zenetudományi Intézet, Budapest, I., Táncsics M i­
hály u. 7. H-1250
DRESKULT ev. Budapest, H-1165 Pf. 201.

A HEGEDŰ első, 1982-84-es kiadásait követően számos levél és szóbeli


észrevétel ju to tt el hozzám. Ezúton is megköszönöm a jókívánságokat, kiegészí­
téseket és megjegyzéseket tartalmazó sorokat. Tőlem telhetően igyekeztem ele­
get tenni az olvasók kívánságainak. Tudom, hogy minden kérést ezúttal sem
lehetett kielégíteni, de remélem, az idő hiánya nem fog megakadályozni a pótol­
ható hiányok jövőben kijavításában.
7

SZAVAK - HANGSZEREK - FOGALMAK


(JELENTÉS)

Úgy találtuk, hogy vitáink, értetlenségeink, nézeteltéréseink jórészben elkerülhe­


tők lennének, ha fogalmainkat a kiindulások elején tisztáznánk. A feladat nem
könnyű, az így előálló többletmunka talán riasztó, de a tapasztalt gyakori félre­
értések, a meg nem értés, sőt félremagyarázás veszélye véleményünk szerint
elengedhetetlenné teszi érvelésünk megértetéséhez és elfogadtatásához, szava­
ink, fogalm aink tisztázását. Talán túlságosan aggodalmaskodónak tűnnek sora­
ink, de bizonyára érthetővé válik aggodalmunk, ha e terület egyik - akár je llem ­
zőnek is nevezhető - legutóbbi tapasztalatát leírjuk: a "Schallaburg'82 (Matthias
und die Renaissance in Ungarn)" c. kivételes szépségű és különleges érdeklő­
désre m éltán szám ottartó katalógusban1 az alábbiakat találtu k: "A bb. 78:
Ofenkachel m it dem Bildnis eines Lautenspielers aus dem Burgpalast in Ofen,
1480-1490. Budapest, Historisches Museum, Kát. - Nr. 225." Továbblapozva a
225. kiállítási tárgy leírásához (303 p.) ezt olvashatjuk: „Ofenkachelbruchstück
m it Musikanten von den Ausgrabungen im Ofener Königspalast (Ende des 15.
Jahrhunderts. Abb. 78.) (Keramik farbige Zinn- und Eleiglasuren, 30,5x12x2,5
cm.) A u f dem Rand dér Kachel, die durch einen gelbgrünen Stabfries gerahmt
w ird , ist ein tanzender Musikant, dér Hofgeiger, m it blassem Gesicht sichtbar.
Das Gesicht, die Hand, m it er die Geige hált, dér hochgezogene Fu teil und dér
Bogén sind in w ei er Eleiglasur ausgeführt. Das Gewand ist grüh, die Geige und
das Haar des Musikanten braun. Die Kachel gehört zum sogemannten "Genre -
O fen."2 A hosszadalmas szószerinti fordítást mellőzve elmondhatjuk, hogy azo­
nos tárgyról van szó - egy kályhacsempéről - amely egy töredékes alakot ábrá­
zol valam ilyen hangszerrel a kezében. A hangszer megnevezésétől szándékosan
tartózkodunk, hiszen - tartunk tőle - a már eddig felsorolt „Lauten" (lant) és
„Geige" (hegedű) megnevezések mellé - melyeket ugyanannak a katalógusnak
két különböző helyén olva stu n k-, egy korábbi harmadik - talán szakszerűbb, de
kevésbé ism ert, talán még szakszerűbbnek sem mondható elnevezést használ­
nánk. Lényeges mindez? A tárgy korának meghatározásában feltehetően nem
túlságosan. A színek, anyagok, stílus vizsgálatánál szintén kevéssé. Amennyiben
azonban a magyarországi hangszeres játékról, a korabeli hangszerekről és m u­
zsikusokról akarunk képet kapni, és azokhoz folytatunk kutatásokat, úgy ez a
kevéssé jelentős lényegivé válik. Ezért nem mindegy, hogy régi „ismerősünk"
egyszerűen csak muzsikus, vagy kifejezetten lantjátékos, esetleg hegedűs! Az
sem mellékes továbbá, hogy táncol vagy sem, hogy a kezében lévő tárgy vonó­
nak nevezhető vagy sem, hogy amennyiben úgy döntünk, hogy hegedűs, akkor
udvari, vagy csak m int kályhacsempe válik „udvarivá": Arról már nem is beszél­
ve, hogy mindezektől függetlenül - vagy inkább mindezekkel összefüggésben -
a szóbanforgó csempe készítője magyarországi gyakorlatot örökít meg munkája
8

során, vagy külföldi élményeit formálja csempévé? Amennyiben az előző a való­


ság, úgy ez a gyakorlat kizárólag az udvart jellemző tevékenység vagy ennél
már szélesebb körben - esetleg a hétköznapok során is fellelhető - elterjedt
jelenség? Nem folytatom tovább a felmerülő kérdéseket, hiszen a maguk idején
úgyis visszatérünk még ezek tárgyalására, pusztán azt kívántuk bizonyítani, hogy
területünkön igen sok még a kérdés, illetve meglehetősen sok a megoldottnak
vélt fogalmak használatában a zűrzavar. A leírt eset egyáltalán nem mondható
egyedinek. A továbbiakban több hasonlóval is találkozhatunk majd. A magunk
részéről nem döntjük itt el, hogy tulajdonképpen melyik lehetőséget tartjuk a
szóbanforgó példában kívánatosabbnak. Ismereteink bizonytalanságából eredhet,
a szerkesztői munka megosztottságából következhet, esetleg sajtóhiba okozhat­
ta, vagy művészettörténészeinknek eben - guba, hogy lanton, vagy hegedűn, fő
az, hogy muzsikáljon csonka csempésünk? Akár így, akár úgy - vagy egészen
másként - legyen is, van még m it tennünk!
Ezekután érthető, ha a kiinduláshoz elengedhetetlennek érezzük a címben
szereplő kifejezések jelentésének tisztázását. Előfordulásuk sorrendjében kifeje­
zéseinket az alábbiak szerint értelmezzük:
MAGYARORSZÁG), a mindenkori történeti Magyarország területére vonat­
kozó. Természetesen nem hagyhattuk figyelmen kívül az adott korszakokban fenn­
álló határaink mentén érvényesülő hatásokat sem, és tekintetbe kellett vennünk
az időben korábbi, földrajzilag pedig esetenként távolabbi kapcsolatok következ­
ményeit is. Talán nem lenne feltétlenül szükséges, mégis megemlítjük, hogy
nem időbeli elsőbbséget, fejlettebb szinteket, magasabb szellemi vagy anyagi
kultúráltságot kívánunk felkutatni és „igazolni". Szándékaink szerint azt a hatás-
rendszert keressük dolgozatunkban is, amely véleményünk szerint az emberiség
egész történelme során mindenkor meglévő, és többé-kevésbé fellelhető, re­
konstruálható emberi jelenség. Hogy azt mennyire sikerül az idő és a tér koordi­
nátarendszerében, a művészetek és tudományok dimenzióiban, az egyén é$ tár­
sadalmak élő rendszereiben fellelnünk, nagyrészt tőlünk függ. A történeti Ma­
gyarország területén belül nem tettünk különbséget az itt működött mesterek
nemzeti hovatartozását illetően, vagyis az e területen tárgyalt személyek nemze­
tiségüktől függetlenül - de azt természetesen nem elvitatva - magyarországinak
minősültek. Ebből következően viszont a magyar hegedűkészítők csak addig az
időpontig számítanak magyarországinak, amíg annak, az adott korszakban ép­
pen érvényben lévő határain belül dolgoztak. Magyarország esetében ez a meg­
különböztetés mindenképpen indokolt, hiszen országunk területe történelme so­
rán meglehetős gyakorisággal változott. E kérdés jelentősége különösen a dol­
gozatunk időhatárait meghaladó későbbi korszakokban növekszik meg, de már
itt szükségesnek tartottuk kiindulásunk tisztázását.
HEGEDŰKÉSZÍTÉS, bizonyos történetileg körülhatárolható és jellemezhető
hangszerkészítői gyakorlat. Vagyis mást kell értenünk e tevékenység alatt napja­
inkban Magyarországon, m int például a m últ században Németországban, Ola­
szországban, Franciaországban, Csehországban vagy éppen a Balkánon.3 M in­
den bizonnyal feltételezhetjük, hogy bár utalást nem találunk egy bizonyos kor­
9

tói távolodva a hegedűkészítőkre, mégis létező gyakorlat volt ez a tevékenység,


csak éppen nem vált el a hangszeres játék gyakorlatától.4 Véleményünk szerint
ezt támasztja alá az a tény is, hogy valamennyi nyelvtörténeti szótárunkban ké­
sőbb jelennek meg a különböző hangszerkészítői mesterségre utaló szavaink,
m int a hangszerek és hangszerjátékosok megnevezései.5 Ennek a további elfo­
gadható magyarázata lehet, hogy a hangszerkészítést olyan már meglévő mes­
terségek szakemberei végzik, akik egyébként ezt csak mellékesen folytatják.6 Ezt
a gyakorlatot különben napjainkig nyomon követhetjük.7 Végül nem feledkezhe­
tünk meg arról sem, hogy a lényegében folytonosan meglévő minimálisan ket­
tős ismereti- és gyakorlati színvonal még a legprimitívebb társadalmakban is
feltételezhetővé teszi valamennyi tevékenység - így a zenei-, s ha már létező
úgy a hangszeres is - szakszerű és kevésbé szakszerű, professzionista és ama­
tőr, művészi és naturalista, tudatos és naiv, intézményesen elsajátított és elle­
sett folytatását.8 Amikor pedig elválnak egymástól az egyes kulturális szintek -
pontosabban amikortól már visszatekintve mi meghúzzuk az időhatárokat értel­
mezéseink szerint - akkortól ugyancsak napjainkig megtalálhatjuk a legtöbb te­
vékenység „népi" változatát is, így mindenkor ott készítik hangszereiket a népze-
nészek, s közöttük természetesen a cigányok is.9 Ennek a gyakorlatnak a legegy-
szörűbb példája a kisgyerekek hangszereket - játékhangszereket - készítő, a szü­
leiket és a többi felnőtteket utánzó tevékenysége. Természetesen mindez nem
kizárólag a hegedű készítésére érvényes, de annak megjelenése után ez a hang­
szer sem zárható ki ebből a gyakorlatból. A hegedű értelmezésére a továbbiak­
ban visszatérünk.
KEZDETEK alatt dolgozatunkban bizonyos egészen pontosan rögzíthető idő­
határokat nem tudunk meghatározni. A magunk részéről hajiunk arra a véle­
ményre, hogy a magyar hegedűkészítés kezdeteit az őshazánkban eredeztessük.
Ennek felkutatása azonban mindenképpen meghaladja írásunk lehetőségeit, így
ennek az időszaknak pusztán rövid áttekintését adjuk, majd megkíséreljük a kü­
lönböző rokon területeken (képzőművészetek, irodalom) felsorakoztatni a rendel­
kezésre álló leletek és emlékek alapján az „első magyarországi hegedűkészítő'
két", vagyis azokat az alkotásokat, amelyek igazolhatják egy ilyenfajta hangszer­
típus magyarországi ismeretét.10 Amennyiben azonban a kiindulást ilyen széles
értelemben fogjuk fel, így az a veszély fenyeget, hogy a már mai értelemben
vett és meghatározott hegedűkészítés Magyarország területén megfoghatatlan-
ná válik. így lényegében két forrás mellett döntöttünk a kezdetek pontosabb
meghatározásánál: Daniel Speer közlését11 és Johannes Amos Comenius met­
szeteit és szövegét12 fogadtuk el perdöntő bizonyítékoknak. A két írás keletkezé­
sének ideje (1683 és 1675) amennyiben a megjelenésüket vesszük alapul. Mind­
két szerzőnek azonban korábbi az élményanyaga. így véleményünk szerint Speer
ismeretei származnak korábbról (feltehetően az 1640-es évekből13), míg Comenius
később, és valószínűleg nem is elsősorban magyarországi gyakorlatra alapozva
írja művének vonatkozó részletét.14 A megjelenések évszámait megtartva is te­
hát azt mondhatjuk, hogy jelen dolgozatunk a 17. század második felét tartja a
magyar hegedűkészítés kezdetének. Ezt a megállapításunkat erősítik meg azok a
10

minden kétséget kizáróan hegedűnek nevezhető hangszerpéldányok, amelyek a


18. század első éveiből már konkrét bizonyítókként is rendelkezésünkre állanak.15
A kezdetek alatt tehát a szűkebb értelemben a 17. század utolsó harmadát, ne­
gyedét értjük. Mégegyszer szeretnénk azonban hangsúlyozni, hogy ez a korszak
már a mai értelemben vett hegedű magyarországi készítésének kezdete, ame­
lyet messze megelőznek a korábbi hangszertípusok ós azok készítői.
HEGEDŰ - a hegedű készítés szóösszetétel előtagjaként - bizonyos történe­
tileg indokolható hangszer. M inthogy véleményünk szerint ennek meghatározá­
sán áll vagy bukik az egész vállalkozásunk egyik célkitűzése - a meglévő fogal­
mi zűrzavar megszüntetése, így indokoltnak érezzük, hogy alaposabban foglal­
kozzunk hegedű szavunk, az ilyen nevű hangszerünk és a leírt szó m ögött meg­
jelenő fogalm aink vizsgálatával. A szó, a hangszer és a fogalom részünkről itt
történt elválasztása már talán mutatja is, hogy meggyőződésünk szerint ezek
nem öröktől (bármelyikük első megjelenésétől) együttjáró emberi produktumok,
hanem külön-külön, de adott időszakban együtt is létező, változó objektivációk.
Vagyis zavaraink többnyire abból erednek, hogy az egyének (hangszerjátékosok,
zeneszerzők, történészek, művészettörténészek, hangszerkészítők, írók stb.) a ma­
guk nagyon eltérő tudattartamaiból mit, mivel kapcsolnak össze, és m it hogyan
használnak abból fel tevékenységük során. Ennek nyilvánvaló előfeltétele, hogy
bizonyos nyelvi kifejezőeszközök - jelen esetben a szó - , bizonyos zenei gyakor­
lat, - jelen esetben a hangszeres játék - , és ezek minimálisan egy- de inkább
két szintű - fogalm i rögzítése lehetségessé váljék.
Talán érthetőbbé válik gondolatmenetünk, ha egy példával próbáljuk meg­
világítani: Tételezzük fel, hogy a társadalomból kiszakadt Robinson, unalmában
valamilyen hangszert készít. Emlékeiből minden rendelkezésre állót felelevenít,
a rendelkezésre álló eszközöket és anyagokat felhasználja, ós meglévő manuális
készségeivel létrehoz egy hangot adó szerszámot. Minek fogja nevezni hang­
szerét? Talán annak a hangszernek a nevét ragasztja rá, amire legjobban em lé­
kezteti. Valóban az lesz ez a hangszer? Nem fog attól jelentősen eltérni? Mi is
így neveznénk meg? Nem a kultúránktól függően olyan neveket ragasztanánk
rá, amire minket emlékeztet? Ha magyarok vagyunk valami ilyent, ha olaszok,
valami olyant és ha afrikaiak, vagy kínaiak lennénk? Talán a hangja után ad a
hangszerének nevet Robinson. És mi? A különböző kultúrák hangélménye nem
fog egészen más asszociációkat kelteni? De folytathatnák még a színnel, nagy­
sággal, alakkal, a megszólaltatás módjával és így tovább. És ha Robinson jó ­
kedvében becézgeti ezt az öszvérhangszert, játékosan ragasztva rá újabb és újabb
neveket? De meddig tarthat a jókedv? Amikor újabb, kevésbé hízelgő becenevek
keletkeznek! Azután megpróbálkozik kényszerből (mert eltört, tönkrement, elko­
pott, elázott a hangszere) vagy puszta érdeklődésből (mert kíváncsi a kisebb,
nagyobb, más alakú, más anyagú hangszerre is) egy újabbat készíteni. Végezzük
el képzeletben az előbbi já té ko t És még hány név, hány hangszer lenne elkép­
zelhető, ha nem Robinsonról, hanem az emberiség történelmének különböző
társadalmairól, zenészeiről, hangszerkészítőiről tételezzük fel - de hiszen ez tö r­
tént! - mindezeket. Kimeríthetetlen a változatok, hangszerek, nevek, fogalmak
11

száma. De természetesen a tudom ány azért is van, hogy rendet terem tsen eb­
ben a káoszban. Osztályozni kezd. Szempontjai ugyanolyan szubjektivek is lesz­
nek, m in t a szigetlakó hangszerkészítőé. Ismeretei behatárolják, jószándékú tá jé ­
kozódása további bonyodalmakba viszi, hiszen mai fogalm ainkkal nem boldo­
gulhatunk m inden kultúrában, sem minden időkben. így keletkezik a legjobb
16
szándékok m ellett a cythara-ból citera, meg hegedű, a cym balum -ból cim ba­
lom ,17 a tárogató a török sípból,18 ós hegedű a fiella-ból.19 Mindezeket pedig
még tovább bonyolítja az idegen nyelvekből átvett hangszernevek fordítása, és
a külhonból érkező hangszerek megnevezése. Ha mindehhez hozzávesszük azt a
tényt, hogy a hangszerek egész történelm ünk során állandóan változtak és még
napjainkban is változnak, úgy kilátástalannak tűnhet m inden próbálkozás. Bizo­
nyos értelem ben szükségtelen is véleményünk szerint a túlzott okoskodás. Nem
lehet azt kívánnunk, hogy minden népi hangszer egyform a és egyértelm ű le­
gyen. Ez éppen nem lehet a megközelítés módja. Ugyanakkor azt is látnunk kell,
hogy a hegedű készítésben a szabványosítás - hasonlóan más mesterségekhez -
csak jóval később következik be, illetve bizonyos vonatozásokban napjainkig sem
valósul meg.20
HEGEDŰ - SZÓ
„1394: jStephano Hegedűs" sz. szn. (OKISz.); 1396: Hegedews sz. szn. (OKISz.);
1399: Hegedes sz. szn. (OKISz.); 1405 k.: „fiella": hegedw (ScISzj. 2011.); 1517:
Hegedöf sz. szn. (RMNy. 2/2: 15); 1522: Hegyedws sz. szn. (MNYTK. 104. sz. 37);
1538: hegedi ekrel sz., hegedik (Pesti N. R 4, S 1); 1544: hegedősöknek sz. (OKISz.);
1708: Hegedű (PP); 1833: Hegede (Kassai 2 : 395); - hegedő, hegede, heigede,
hegedis - bogár sz. (MTSz.). J : 1405 k.: 'egy fajta pengetős hangszer; A rt
Zupfinstrum ent'. (I. fent); 2. 1531: 'egy fajta vonós hangszer; A rt Streichinstrument,
Geige' + (TelK. 1717); 3. 1560 k.: 'egy fajta fúvós hangszer; A rt Blasinstrum ent'
(GyöngySzt. 2600.) 4. 1564: 'nyakkaloda; Hand- und Halsfessel, Geige' (OKISz.); 5.
1876: 'hegedűszólam: Violinstim m e' (Asbóth J.: Arcképek 93: Nsz.) 21 ... Ismeret­
len eredetű. Lehetséges, hogy főnevesült igenév, de a megfelelő igét nem tudjuk
kim utatni. A jelentések közül az 1. az eredeti, a 2. a vonós hangszerforma elterje­
désével a külső hasonlóság alapján alakul ki. A 3. jelentés alkalminak látszik. A 4.
jelentés kialakulásában az áll alá fogott vonós hangszer képzete, esetleg a más
nyelvekből kimutatható jelentéspárhuzam is belejátszhatott. - Az 1438: Heygethew
stb. személynevek (OKISz.) alapján a hej (I. ott) indulatszóból való származtatása
hangtani - alaktani és jelentéstani szempontból kevéssé valószínű. - Ugor egyez-
22
tetése, valam int török származtatása nem fogadható el ..." A magyar nyelv tö r­
téneti-etim ológiai szótára a magyar nyelvtudomány jelenlegi álláspontját rögzíti.
Eszerint a hegedű szó tehát, először 1394-ben bukkan fel nyelvünkben, előfordulá­
sai elsősorban mesterségnévként ismertek, majd 1405 körül a szótárnak tekinthető
Schlágli-féle szójegyzék23 2011. szócikkében a latin „fiella" megfelelőjeként hegedw
alakban már m int hangszer szerepel. A további felsorolásokból ugyan hiányzik,
mégis fontosnak tekintjük, hogy megemlítsük a Murmelius-féle szójegyzéket24 is,
am ely 1491. sz. cikkében a ,£ytharedus"-t nevei ,JHeghedes"-nek, a 2496. sz. cikk­
ben a flLyricen"-t fordítja ,JHeghedes"-nek, majd a 1497. cikkben a J_yricen"-t for-
12

dítja „Heghedes"-nek, majd a 1497. cikkében a ,J.yra" szerepel mint „Heghede".


Eltekintve a meglehetősen zavaró azonosítástól, mely a ,£ytharedus"-t is és a
Jyricen"-t is „Heghedes"kónt értelmezi, annyi valószínűsíthető, tiogy a magyaror­
szági gyakorlat ekkor - 1533-ban, még nem tesz egyértelmű különbséget a vonós
és pengetös játékmód között, hiszen a szakirodalom lényegében egyetért abban,
hogy ekkor a ,£ytharedus" még penget, a „Lyricen" pedig már vonót használ.25
Mindezeket összefoglalva tehát megállapíthatjuk, hogy a 14. század végén
megjelenik egy tevékenységet jelölő szó a „Hegedűs", a 15. század elején megje­
lenik maga a hangszer is a „hegedw" alakjában, de az irodalom egybehangzó
állítása szerint ekkor még nem létezik a mai hegedűi Vagyis meglévő gyakorlat,
és ennek személyi apparátusa fogja felhasználni a maga szükségletei szerint a
később megvalósuló hegedű nevű - és annak már el is fogadható - hangszert.
Eddig lényegében egyetértünk az Etimológiai Szótárral. Ami azonban a szó
ismeretlen eredetét és az ahhoz fűzött megjegyzéseket illeti, nem érthetünk egyet
a Szótár megállapításaival. Mit is állít a Szótár? 1/ „Lehetséges, hogy főnevesült
igenév, de a megfelelő igét nem tudjuk kimutatni." 2/ „Az 1438: Heygethew stb.
személynevek (OKISz.) alapján a hej ... indulatszóból való származtatása hangtani
- alaktani és jelentéstani szempontból kevéssé valószínű." 3/ Ugor egyeztetése,
valamint török származtatása nem fogadható el ..."
Nézzük meg röviden, hogy a korábbiakban mi történt a hegedű szavunk vizs­
gálatával. Az áttekintés természetesen nem teljes, csupán a fontosabbnak vélt ál­
lomásokat soroljuk fel időrendben:
- 1871. A Czuczor - Fogarasi szótár a Jied" „hedeg" igéből származtatja a
„hedegű" szót, amely a rántást, fordítást, rezegtetést, vonást jelentette volna ere­
detileg.26
- 1890. Munkácsi Bernét a vogul ,£ankwéltép", ,->ankwelti, sanghulti" szava­
kat tartja a magyar előzményének, amely ott ,£gy fedett csónak alakú, öt húros
szerszám, melyet a rajta játszó ülő helyzetben a térdére helyez és újjakkal pen-
«27
get.
- 1890. Imre Sándor a hegedűt az olasz fidico-ból származtatja.28
- 1924. Róthei Prikkel Marián szerint az őshazából hozta a magyarság magá­
val három hangszerét, a hegedűt, a sípot és a dobot. Véleménye szerint: ,;a két
utóbbi neve hangfestő szó a magyarban, az elsőé szintén kétségtelen a sajátos
magyar alkotás: jelen idejű melléknévi igenév."29
- 1937. Kertész Manó hangutánzónak tartja a hegedű szavunkat, és úgy véli,
hogy annak eredeti alakja a népies „hedege."30
- 1941. Bárczi Géza szófejtő szótára ismeretlen eredetűnek véli szavunkat.31
- 1943. Viski Károly minden korábbi előzménnyel szemben a hejget, hajgat
igékből, illetve a hej, haj indulatszókból származtatja hegedű szavunkat. Bebizo­
nyítja, hogy az addig leginkább valószínűsíthető „hedegű" forma csak sokkal ké­
sőbb jelenik meg nyelvünkben, és alakilag is levezeti a hej, haj, hejget, hajgat
szavainkból az általa vélt módosulások útján, hegedű szavunk mai formáját.32
Viski Károly okfejtését nyelvtudományunk nem fogadta el, így hegedű sza­
vunk minden további etimológiai kiadványunkban ismeretlen eredetűként szere-
13

pel. Csaknem negyven évvel Viski Károly írása után elevenítette fel egy újabb
megfejtésével a vitát Gábry György, neves zenetörténészünk.33 írásában két koráb­
bi nézetre is visszatér, így előbb ezeket ismertetjük:
- 1968. Baráth Tibor Montréalban az ősi egyiptomi napisten írásjeléből -
amelyet tekinthetünk egy mai négy kulcsú hegedű körvonal rajzának -, valam int
egetu olvasatából vezeti le a mi hegedű szavunkat. Arról nem tesz említést, hogy
az ilyen Jiegedű" csak jóval később lesz tényleges hangszerré Európában, és még
később Magyarországon.34
- 1975. Picken, L. közöl írásában két Törökországban általa fellelt szót („he-
g it", jBgit") ós az általuk jelölt hangszert.35 Ezek a török szótárakban nem szerepel­
nek, ós a levélbeli közlésére Német Gyula professzor sem fogadta el magyar he­
gedű szavunk előzményeinek. Gábry György azonban m int a Jegmodernebb felfo­
g á s á t üdvözli, és cikkében elfogadva Picken, L. érvelését úgy véli, hogy Németh
Gyula azért utasíthatta vissza a megfejtést, mert a szó által jelölt hangszer egyál­
talán nem hasonlít a mai hegedűre. Gábry György viszont úgy véli, hogy ha a
hegedűre valóban nem is hasonlít ez a Jiegit", annál inkább hasonlít viszont egy
,pstípusra" (Gábry György kifejezése) melyre véleménye szerint valamennyi vo-
36
nós hangszerünk visszavezethető, így a hegedű őse is, névadója is ez a Jiegit".
- 1980. Gábry György idézett írása tehát a két későbbi szerző nézeteinek
vizsgálata után úgy véli, hogy a hegedű szavunk és a hangszer egyaránt a Picken,
L. által közölt Jie git" nevű hangszerben tisztelheti ősét.37 M inthogy a törököktől
mind a „hegedű" felbukkanása előtt, mind azt követően lehetett alkalmunk a hang­
szernek és elnevezésének átvételére, így azt nem vitatjuk. Feltétlenül szükséges­
nek tartjuk azonban, hogy az ,/5stípus" elméletet a hangszer (a hegedű) fogalm á­
nak tisztázása során megvitassuk, már most jelezve, hogy azt nem fogadhatjuk el.
Am i pedig a hegedű szavunkat illeti, hangsúlyozva Gábry György fejtegeté­
seinek egyik megoldásként való elfogadását, úgy véljük, hogy bizonyos szempont­
ból más megvilágítással, célszerű lehet a visszatérés Viski Károly fejtegetéseihez.
Úgy véljük, hogy a szófejtő szótárak meglehetősen szűkmarkúak, am ikor elvetik a
hej, haj, hejgetés, hajgatás szavainak feltehető ,/iangtani, alaktani és jelentéstani"
Viski-féle indokait. Am i azonban figyelmen kívül maradt - legalábbis részben -, az
az a bizonyos hangutánzás, amelyről több kutatónk is megemlékezik^38Viski Károly
is említi, de elsősorban a hangszerből indul ki, holott véleményünk szerint nem
feltétlen a hangszeres tevékenységből kell kiindulnunk, hanem abból a funkcióból,
amelyet ez a hangszeres - amennyiben hangszeres - vagy éppen hangszernélküli
de mindenképpen igen lényeges emberi tevékenység betölt. Viski Károly is em líti
például a hej, haj indulatszókon kívül a huj szavunkat is. „ ... hiszen Liutprand
püspök írásban hagyományozta reánk, hogyan hujogattak eleink 933-ban a
merseburgi ütközetben, hogyan hallatták pogány huj-huj! kiáltásukat (,íurpis et
diabolica hűi, hűi"). Az sem lehetetlen, hogy ez a vox ,diabolica hűi, hűi" nem­
csak az ellenség, hanem a ,/nirabilis vox Kyrie eleison,,ellenében - m int emez is -
az ég felé is volt irányítva."39 Említi a Jiejehuja", „hejehujázás" szavainkat is.
Nem ju t el azonban arra a következtetésre, amely nézetünk szerint ebben az
esetben a legfontosabb, hogy az em lített hej, huj, haj indulatszavaink bizonyos
14

igen jellemző és nagyon általános élethelyzetek kísérő megnyilvánulásai.. így azt


mondhatjuk, hogy a vigasságok, csaták, esetleg ősi vallási események hangzó
(és természetesen különböző mozgásokkal együttjáró) jelenségei. Úgy véljük azon­
ban, hogy még általánosabb értelemben a reális - irreális lét, a születés és
halál, a nappal és éjszaka, az öröm és bánat stb. kettős vonzatában leljük meg a
még távolabbi indítékokat indulatszavaink születésében. A csecsemők hangzó
megnyilvánulásai, a haldoklók utolsó sóhajtásai a legkézenfekvőbb példái okfej­
tésünknek. Talán ugyanerre mutat, hogy napjainkban is megnyilvánul mindez a
hegedű - természetesen jóval későbbi - részeinek elnevezésében (fej, hát, has,
nyak, láb stb.), de különösen a „lélek" népesen gyakran „súlyom, sólyom" neve­
inkben.40
Nem érezzük vitathatónak Lukács György megállapítását; „Nemcsak hogy
riem ismerjük az emberiség ősállapotát, amelyben még nem létezhettek objekti-
vációk; ennek a kérdésnek az okmányszerűen hiteles tudományos megismerés
szempontjából mindörökre ismeretlennek is kell maradnia. A néprajz, a régészet
stb. összes tényei hasonlíthatatlanul fejlettebb állapotokra vonatkoznak."41 Ez a
kor az emberiség előéletében vaíóban fefderíthetetJennek tűnik. Jóval többet tud­
hatunk meg a későbbi korokról is, ha kiindulásul olyan megközelítési módokat
választunk, amelyek feltehetően helyesebb válaszok megfogalmazását teszik le­
hetővé. Erre lehet jó példa véleményünk szerint Dömötör Tekla megállapítása:
„A néphit továbbélésének másik formája, amikor a hiedelemelemekből esztétikai
kifejezőeszköz lesz. Mai kultúránkban is divatja van olyan, egykor a néphithez
tartozó epikus alkotásoknak, kultikus táncoknak, díszítőművészeti motívumoknak,
melyeknek ma már senki sem érzi „vallásos" jellegét Elég, ha a Kodály Zoltán
által feldolgozott egykori szokásénekekre utalok, mint amilyen a villőzés, szentiváni
ének, melyek ma az iskolai énektanítás részét képezik, anélkül, hogy a gyerme­
kek tudnák, hogy ezek valaha mágikus énekek is voltak. Ugyanígy a román férfi­
táncok gyógyító-varázsló funkciójukat elveszítve pusztán művészi kifejezésmód­
dá váltak.42 Lényegében ugyanezt mondhatjuk érvényesnek Kerényi György kö­
zelmúltban megjelent kötetének dallamairól:43 a gyermekjátékokról, a jeles na­
pok (karácsony, húsvét, pünkösd, újév, névnapok, aratás stb.) dalairól, az élet
ünnepeit (születés, lakodalom, temetés) kísérő dalokról és az egyéb népszokások
(árusok, éjjeli őrök, koldusok, borivók stb.) zenei anyagáról. A magunk részéről
csupán annyit tennénk mindehhez, hogy véleményünk szerint mindezektől elvá­
laszthatatlan a hangszer is, amikor az a maga - de korántsem független - fejlő­
dési fokán odatársul e szokások túlnyomó többségéhez. Azután el fog következ­
ni az az időszak is, amikor a hangszerek leválnak ezekről az alkalmakról és önál­
lóan fogják közvetíteni azokat az emocionális (majd értelmi) tartalmakat, ame­
lyek a művészetek kialakulásának jellemző fejlődési fázisai.
Összefoglalva tehát úgy véljük, hogy a hegedű szavunk egyik lehetséges
származtatása - a hangszerrel együtt - a Picken-Gábry-féle megoldás.
A magunk részéről inkább hajiunk arra a nézetre, amely a Viski Károly hej,
haj, huj, hejget, hajgat, hőjehuja indulatszavainkból vezeti le hegedű szavunkat,
kiegészítve azzal, hogy azt nem a hangszer hangutánzó jellegében, hanem a
15

funkcióhoz kapcsolódó következményként magyarázzuk. Ennek „hangtani, alakta­


ni és jelentéstani" összefüggéseire és indoklására természetesen nem vállalkoz­
hatunk.44
HEGEDŰ - HANGSZER
Nincs - és sohasem volt - a világon két egyforma hegedű. Amennyiben
mégis egyformának látjuk, úgy vagy nem tanultuk meg megkülönböztetésük mód­
ját, vagy leegyszerűsítjük - mennyiségileg, minőségileg csökkentjük - alkalma­
zott megközelítéseinket. Valamennyi juhász - elnézést kérünk a hasonlatért -
megismeri juhait, és meg is különbözteti azokat egymástól. A hegedűk - de
bármiféle hangszerek - jóllehet állandóan változnak, szintén megkülönböztethe­
tők egymástól. Könnyen belátható, hogy két egyforma hangszert elkészíteni le­
hetetlen, hiszen időben egymás után készülhetnek csak, illetve amennyiben
egyidőben készülnek, úgy más-más személy állítja elő azokat. Ha gépi gyártást
tételezünk fel, akkor is különböző lesz az anyag (elsősorban a faanyag) és a
továbbiakban az elhasználódás mértéke, a kortól, igényektől, anyagi lehetősé­
gektől, beszerzési viszonyoktól stb. függő felszereltség (húrok, alkatrészek stb.)
de az éghajlati viszonyoktól sokban függő állapot, a javítások minősége stb.
Vagyis am ikor a hegedűről általában beszélünk, akkor természetesen nagymér­
tékben általánosítunk. Ez, amíg általános, hétköznapi jelenség, nem okoz nehéz­
séget Am ikor azonban kissé pontosabban akarjuk körüljárni témánkat, rögtön
zavarólag fog hatni. Vagyis elöljáróban szögezzük le, hogy általában véve hege­
dűről egyértelműen sem napjainkban, sem a távolabbi korszakokban nem be­
szélhetünk, ha a kiindulásnál nem tisztázzuk szavaink jelentését, fogalm aink ter­
jedelmét. Mindezek felismerése és megállapítása mellett természetesen lehetsé­
gesnek tartjuk az általánosítás kritériumainak megállapítását és alkalmazását
Eltekintve attól a fizikai képtelenségtől, amely két egyforma hegedű előállítását
célozná, az emberiség minden utánzó hajlama ellenére sem törekedett azonos­
ságra a példák kizárólagos és pontos másolására. A változtatás, a módosítás, a
variáció legalább annyira jellemző sajátosságunk, m int az utánzás. Am ikor pe­
dig mégis hasonlóságok alapján osztályozunk, úgy mindenkor egy sor más je l­
lemző figyelembevételéről mondunk le. így válhat a lyra hegedűvé azért mert
vonóval szólaltatják meg, húros hangszerré a zongora mert húrjai vannak, de
pengetős hangszerré a csembaló mert pendítve szólal meg és így tovább. Ezért
tehát szemrehányás illetheti azt a szerzőt, aki hegedűvel fordítja a cythara-t,
miközben ugyanez szemrehányást tehet az elődjének, mert az viszont ezt citerá-
nak fordítja.45
Nem hagyható figyelmen kívül a napjainkban is nyomon követhető állandó
változás, a hegedűnek állandó változtatása sem. Nemcsak arról a tendenciáról
beszélhetünk, amely az elektronizálás vonatkozásában figyelhető meg, de azok­
ról a kisebb szerkezeti változásokról sem feledkezhetünk meg, amelyek a húrok,
az egyes alkatrészek (húrtartó, kulcsok, álltartó, párna stb.), de bizonyos esetek­
ben a körvonala, vagy szerkezeti újítások területén mennek folyamatosan vég­
be.46 Ezeket üdvözölhetjük, vagy leszólhatjuk, mégis mindenkor fellelhető gya­
korlatot hagynánk figyelmen kívül, ha erről nem vennénk tu d o m á st Ráadásul
16

éppen jelen esetünkben kifejezetten meghamisítanánk vizsgálatainkat, ha mind­


ezek szerepét negligálnánk.
Minthogy nézetünk szerint a hegedűt nem találták fel, pontosabban, nem
egy ember találta fel, mégkevésbé egy őstípusból lenne levezethető, ezért vizs­
gálatainkban az időben visszafelé vezető állomásokat kíséreljük meg feltárni.47
Amennyiben elfogadjuk azt a korábbi megállapítást, hogy bár nem létezik
két egyforma hegedű, de azért meg lehet találni az összehasonlítható közös
jellegzetességeket isr úgy már csak az a dolgunk, hogy a jellegzetességek alap­
ján keressük az egyes állomások meglétét A 20. század lesz az egyik ilyen kor­
szak, amelyben főként szerkezeti, ha úgy tetszik technológiai változtatásokat esz­
közölnek a mesterek hegedűiken.48
A 19. századot elsősorban az olasz hangszerek utánzása, „titkuk" megfejté­
se jellemzi, miközben széleskörűvé válnak a hegedűkészítő ismeretek és azok
üzemi alkalmazása.
A 18. század elején még Stradivari egyértelmű fejedelme a hegedűkészí­
tésnek, de a század végén már megkezdődik hegedűinek átalakítása, a barokk
hegedűvel szemben kialakul a modern hangversenyhegedű szerkezete.49
A 17. században még legalább két fő vonulatát fedezhetjük fel a hegedűké-
szítésnek, Stainer, J. és Stradivari, A. műveiben. Ez a rivalizálás elsősorban a
német és olasz hegedűkészítés további fejlődésében követhető nyomon, de ki­
hat a magyarországi hegedűkészítésre is.50
A 16. században elsősorban a bresciai és cremonai iskolák együttélése és
kölcsönhatása jellemző, amelyek lehetséges továbbfejlesztését az előbb említett
Stainer és Stradivari végzi el. Napjainkra úgy tűnik, hogy Guarneri, del Jesu
akusztikai eredményei mindkettőt meghaladják.51
A 15. század a mai értelemben vett hegedű kialakulásának időszaka. Ekkor
válik le a violák családjáról - attól nem függetlenül, de nem is annak közvetlen
folytatásaként - a hegedűfélék családja.52 Véleményünk szerint nem máról hol­
napra megy a váltás végbe, nem feltalálják a hegedűt, de nem is kizárólag spon­
tán fejlődés automatikus következménye.
Úgy vétjük nálunk jobban fogalmazza meg ezt a folyamatot Hauser Arnold:
„A tudomány hosszú, kemény harcába került, hogy a kollektiven improvizált és
a régebbi korok szellemi atmoszférájában makacsul kitartó nép képzetétől meg­
szabaduljon, tisztázva, hogy a népművészet minden alkotásának, minden népda­
lának és minden dalmotívumának adott születési pillanata, születési helye és
szerzője van."53 Vagyis, míg egyfelől nem fogadjuk el az egyetlen feltaláló gon­
dolatát, és ezzel együtt természetesen az „őstípus" még kevésbé valószínű54 hi­
potézisét sem, valljuk a több „feltaláló" a megszámlálhatatlan „őstípus" elkerül­
hetetlen realitását.
A 14. századtól visszafelé haladva nagyon különböző „hegedűszerű" hang-
szerrel találkozhatunk, amennyiben hegedűszerűn egyáltalán vonós hangszert
értünk. Nem kétséges, hogy a vonó használata - amelyet a szakirodalom általá­
ban a 10. századtól tart ismertnek - lényeges fejlődési szakasí kezdetét jelöli.
Korszakhatárnak is felfoghatjuk a hangszerek fejlődésének történetében, mégis
17

megemlítjük, hogy a vonó megjelenése és alkalmazása távolról sem jelenti an­


nak általános és azonnali elterjedését. A korábbi gyakorlat sokáig fennmarad,
különösen azokon a helyeken, ahol a társadalmi feltételek - a hangszer funkcio­
nális szerepe - nem teszi szükségessé, lehetővé, kívánatossá a vonó, a vonóval
történő megszólaltatás - frikció - alkalmazását. Ide tartozik az a körülmény is,
hogy a muzsikusoknak - akár egyházi akár udvari, akár művészi akár népi mu­
zsikusokról is legyen szó - idő kell az új, a korábbinál jóval bonyolultabb játék­
mód elsajátításához! Ugyanakkor arról sem feledkezhetünk meg, hogy a vonó
megjelenésével nem feltétlenül szűnik meg a korábbi játékmód a későbbiek so­
rán sem, hanem éppen annak általánossá válása után is fennmarad a korábbi
gyakorlat is, még ha nem is az lesz a továbbiakban elsősorban jellemző.55 Csak­
hogy, míg a korábbiakban a vonás nem jelentkezik a hangszeres gyakorlatban,
addig a későbbi időszakokban m int választási lehetőség jelenik még a hangsze­
rek megszólaltatási módjai között. Vagyis kitágul a hangszeres játék hangzási,
alkalmazási, elkülönülési, szakmai lehetőségeinek határa. Ez pedig mind a társa­
dalmi gyakorlatban, mind a zenei praxisban, mind pedig a hangszer további
fejlődésének vonatkozásában jelentős következményekkel jár. Míg ugyanis nyil­
vánvalóan a társadalmi igény lesz továbbra is a döntő elem, addig azonban
megjelenik - illetve továbbra is hat - a zenei élet, azon belül pedig a hangszeres
gyakorlat többé-kevésbé „öntörvényű" összefüggésrendszere.
A 10. század, m int a vonó megjelenésének százada azonban nemcsak elin­
dítója egy már számunkra is nyomon követhető fejlődési szakasznak, hanem
egyben betetőzője egy véleményünk szerint sok évszázados - talán több évezre­
des _ fejlődési időszaknak is, amelyben a különböző húros hangszerek alakulnak
ki a korábbi membrafon és idiofón hangszerek fajtáiból.56
Itt azonban vizsgálódásunkat lezárjuk, bár Szőke Péter számunkra nagyonis
elfogadható érvelésével mindezt akár több m illió évre is visszavezethetjük,
amikoris „Szerencsénkre létezett előttünk a természet fizikai és állati zeneisége,
(zenéje), s ezért lehet és van ma nekünk is zenénk és zenekultúránk a szó reális
értelm ében."57 Ebben, de csakis ebben és ilyen értelemben fogadható el az a
korábban kétségbevont „őstípus" létezése, amelyet Gábry György a hangszerek­
re, de őelőtte már Bartók Béla a népzenére tartott érvényesnek, amikor így írt: „
... az a gyanúm, hogy a földkerekség minden népzenéje ... alapjában véve vissza­
vezethető lesz majd néhány ősformára, őstípusra, ős stílusfajra."58 Vagyis eb­
ben a megközelítésben is arra a meggyőződésre juthatunk, hogy az „őstípus"
sokkal inkább bizonyos emberi tevékenységekre, társadalmi alkalmakra, az em­
beri életet kísérő és jellemző „intézményekre" vonatkozhat, semmit egyes hang­
szerféleségekre.
Összefoglalva mindazt amit a HEGEDŰ - HANGSZER vonatkozásában meg­
állapítani indokoltnak érzünk, így hangzik: ismét hangsúlyozzuk, hogy a hang­
szerek vizsgálatát elsősorban a funkcionális megközelítéssel tartjuk lehetséges­
nek (kezdetben azon funkciók elemzésével amelyek gyakorlásában a hangszerek
jelen vannak, később a hangszerek használatának különböző funkcióiból eredő
építési és játéktechnikai változatainak boncolgatásával).
18

Visszatérve ismét a megszokott időrendhez, úgy látjuk, hogy őseink már


nagyon korán folytatnak olyan különböző tevékenységeket, amelyek hangszerek
alkalmazásával járnak, illetve járhatnak.
Szalay László idézi Theophylactus Simocatta-t,59 aki a turk népekről ezeket
írja: „Rendkívül tisztelik a tüzet, valamint a levegő és*víz is tisztelőtök tárgya; s a
földnek hymnusokat zengedeznek." Hogy ez a zengedezés, valamint a többi -
korábban felsorolt - alkalmak mikor járnak együtt hangszerek használatával, meg­
lehetősen vitatott. A magunk részéről sem érezzük itt megoldhatónak e kérdést.
Annyit azonban csaknem bizton állíthatunk, hogy amikor megjelenik a hangszer,
az a legkülönbözőbb felhasználási területeket és alkalmazási módokat tesz lehe­
tővé a megjelenés pillanatától. Ez - mai ismereteink szerint - a 10. század előtt
nem jelenthetett vonós hangszert, illetve a mai értelemben vett vonó használa­
t á t Ugyanakkor feltételezi a plektrum korábbi használatát.60
A 10-14. században a legkülönbözőbb alakú, anyagú, húrozatú, nagyságú
stb. húros hangszerek ismeretesek Magyarországon. A rendelkezésre álló művé­
szettörténeti emlékek ezt meglehetős bizonyossággal igazolják. Az esetek többsé­
gében azonban még ekkor sem állítható egyértelműen a hangszerek - főként a
vonósok - jelenléte. Az egyes társadalmi funkciók - temetés, siratás, esküvő, tánc,
lakodalom, mulatozás, regölés, énekmondás stb. - ugyanis, lényegében továbbra
is elképzelhetők - akár a mai napig terjedően is - m in d hangszert alkamazó, mind
hangszerek nélküli formában is. Hogy adott esetben a táncosok maguk énekelnek,
vagy egy-két zenész szolgáltatja a talpalávalót, netán egy kisebb vagy nagyobb
zenekar biztosítja a tánczenét - manapság inkább magnetofon, vagy lemezjátszó
helyettesíti már mindezeket - ez mindenkor a körülményektől függ.
A 15. század a hegedű kialakulásának időszaka. Ezt megelőzően a magyar
történelemben em lített hegedősök másféle hangszereken játszottak, am ennyi­
ben egyáltalán a hegedős hangszeren játszó személyt is jelentett. Ezek a hang­
szerek már feltehetően húros hangszerek voltak, amelyek megszólaltatásához
alkalmankint vettek igénybe „vonót" is.61
A 16. századtól az írásos emlékek már világosan megkülönböztetik a lanto­
sokat ós hegedősöket, ami kétféle hangszerre és kétféle játékmódra is utalhat.62
Nem zárható ki azonban az a lehetőség sem, hogy mindezekhez még további
társadalmi funkció is járulhat. Nevezetesen, hogy a lantosok más alkalmakkal
játszanak, esetleg más társadalmi rétegek igényeit elégítik ki stb. És ami a leg­
valószínűbb, mindezek ós még ki tudja mi minden teljes kölcsönhatásban, fel­
váltva ós váltakozva megy végbe.63
A 17. századtól a hegedű többnyire már mai értelemben vett vonós hang­
szer, azzal a megszorítással, hogy népi változatai kiszámíthatatlanul sokfélék,
nemzetiségi eltéréseik szinte elképzelhetetlen variációit teszik lehetővé a hang­
szereknek és talán még inkább a játékmódoknak ós a zenei anyagnak.
A 18. századtól, amikor már tárgyi emlékek állnak rendelkezésünkre a ma­
gyarországi mesterek munkáiból, lényegében már csak a hangszerkószítéssel spe­
ciálisan foglalkozó szakembereket érdeklő változások figyelhetők meg a hegedű­
készítői praxisban, s így a magyarországi hegedűkészítés történetében is.
19

HEGEDŰ - FOGALOM
Kronológiai sorrendet tartva tekintsük át néhány közkézen forgó kötet meg­
határozását:
1894. JHegedű: (olasz, violin, franc, violon). A legtökéletesebb hangszer min­
den húros és vonós hangszerek közt. A H. mai alakját a XVIII. sz. két legna­
gyobb olasz mesterének, Stradivari Antal és Gvarneri Józsefnek köszöni."64
1912. „Hegedű: ősrégi arab eredetű húros hangszer, mely Európában a kö­
zépkorban kezdett fejlődni; már a 14. sz.-ban találni 2-5 húros, göm bölyű szek-
rényű H.- két. A H. gyártása a 15. és 16. sz.-ban érte el a tetőpontját Olaszor­
szágban, ahol kivált az Amati család remekelt e téren."65
1913. „Hegedű: (Ol. violino, franc, violon), a húros hangszerek csoportjába
tartozó legtökéletesebb és legelterjedtebb vonós hangszer. Legrégibb alakjai a
X. sz.-ban dívott lyra, fidula, rebek és vielle nevű vonós hangszerek."66
1930. „Hegedű: (Ol. violino, ném, Violine, Geige, Fr. violon, ang. violin), a
vonós hangszerek családjának legmagasabb fekvésű tagja, melyen a hangkép-
zés úgy történik, hogy a vonóval a húrt rezgésbe hozzuk. Mai formájában a 16.
század végén Észak-Olaszországban jelenik meg, m int a viola da bracciok csa­
ládjának legkésőbb kialakult sarja s eredeti méreteiben nagyjában még a cremonai
iskola is meghagyja, noha ennek mesterei (Stradivarius, Guarnerius) emelik a
hangszert a legnagyobb tökéletességre a 18. században. A két utolsó évszázad­
ban szemben valamennyi ma használatban levő hangszerrel már nem fejlődött.
Feltalálóról nem beszélhetünk, lassan, apró fokonként alakul ki a legrégibb ko­
rok legkülönfélébb húros hangszereiből; hozzá hasonlókat már a régi Indiában,
Arábiábán, Görögországban is ismertek, ezek azonban vsz. kivétel nélkül
vonónélküli, pengető hangszerek voltak. A tulajdonképpeni hegedű fejlődése a
hárfa-, de főleg a lantfélékkel járt karöltve. A vonó határozott form ájáról csak a
11. század óta vannak adataink ,.."67
1961. „Hegedű: o. = violino; fr. = Violon; n. = Geige, Violine; or. = Szkripka;
a vonóscsalád legfontosabb és legtökéletesebb hangszere; használható hangter­
jedelme valamennyi vonóshangszeré között a legnagyobb; a legtöbb hangszín­
árnyalatra és a legmagasabb virtuozitásra képes. Hatalmas szóló és versenymű
irodalma van. Fontosságára és elsőségére jellemző, hogy a szimfonikus zene­
karban két szólamot alakítanak hegedűkből: I. és II. hegedűszólamot."68
1962. „Hegedű: A legelterjedtebb vonóshangszer. A violák családjából ala­
kult ki a 16. sz.-ban. 4 húrjának hangolása g - d' -g ' - e". Hangja tökéletességé­
nek fontos tényezője a hangszer, főleg a fedőlap faanyagának minősége és szá­
rítása s a bevonásra használt lakk. (A fedőlap vörösfenyőből, az oldal- és hátlap
68
jávoriéból, a fogólap ébenfából készül.) A hang minősége függ a vonótól is."
1965. „Hegedű: (Ol. violino, nem, Violine, Geige, fr. violon, ang. violin), a
vonós hangszerek családjának legmagasabb fekvésű tagja. Mai formájában a
16. század végén Észak-Olaszországban jelent meg, m int a viola da bracciok
családjának legkésőbb kialakult sarja. Nagyjából még a cremonai iskola is meg-
hagyja eredeti méreteiben, noha ennek mesterei (Stradivarius, Guarnerius) emelik
a hangszert a legnagyobb tökéletességre a 18. században. Feltalálóról nem be­
20

szélhetünk, lassan, fokonként alakul ki a legrégibb korok legkülönfélébb húros


hangszereiből; hozzá hasonlókat már a régi Indiában, Arábiábán, Görögország­
ban is ismertek; ezek azonban visz. mind vonó nélküli, pengetős hangszerek
voltak. A tulajdonképpeni H. fejlődése a hárfa-, de főleg lantfélékkel já r karöltve.
A vonó határozott form ájáról csak a 11. sz. óta vannak adataink .."70
1972. „Hegedű: fn. 1. A vállhoz szorítva megszólaltatott négyhúrú, a legma­
gasabb hangolású vonós hangszer."71
1979. „Hegedű: 1. Fából készült, csiga alakban végződő karcsú nyakkal ellá­
to tt, legmagasabb fekvésű vonós hangszer, amelyet a bal vállhoz szorítva a jobb
kézben ta rto tt vonóval szólaltatnak meg, s hangja magasságát úgy szabályozzák,
hogy húrjait a bal kéz ujjaival a kellő helyen leszorítják."72
Nem szükséges hangszertörténésznek lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk:
ezek a meghatározások bizony egymástól nagyon eltérő megközelítéseket takar­
nak. Még csak azt sem mondhatjuk, hogy a régebbiek egyértelműen meghala­
dott álláspontokat tükröznek, velük szemben viszont az újabbak sokkal inkább
tudományosnak mondható fogalmakat tartalmaznának. Szó sincs róla! Talán nem
túlzás, ha azt állítjuk; a legutóbbi meghatározás, a jelenlegi legújabb Értelmező
Szótárunk definíciója véleményünk szerint a leginkább vitatható. Eltekintve attól,
hogy a csiga alakú végződés, a karcsú nyak, a négy húr ugyan általában megta­
lálhatók a hegedűkön, de rajtuk kívül még nagyon sok más hangszeren is, a bal
vállhoz történő szorítása, valam int a jobb kézben tartott vonóval történő meg­
szólaltatása azonban már valamennyi vonós hangszer jellegzetessége - eltekint­
ve a balkezes muzsikusoktól, akik mindezt ellenkező kézzel is csinálhatják és
ezek szerint már nem hegedülnének, hiszen nem a bal vállhoz szorítják hangsze­
rüket, és nem a jobb kezükkel húzzák vonójukat - a húrok kellő helyeken történő
leszorítása pedig már nemcsak a vonós - húros, hanem a pengetős - húros
hangszerek hangképzésének jellemző alapfeltétele.73
Tulajdonképpen a többi meghatározásról is hasonlókat mondhatunk. Hogy
legtökéletesebbnek tartjuk-e a hegedűt minden húros és vonós hangszerek közt
ez lehet szemlélet kérdése. Hogy a legelterjedtebb-e az adott korban, ez már
kevésbé szemlélet, inkább ténykérdés. Hogy a legrégibb alakját hol leljük fel az
emberiség történelm ében, ez a mindenkori ismereteink függvénye. Eredetét má­
ig vitatják, tehát ez sem nyújthat megfelelő fogódzót. A húrok száma is nagyon
változó lehet - még ha valóban a négy húr is a legáltalánosabb - tehát ez sem
biztos tám pont. Nem beszélve azokról az esetekről, amikor szükségből vagy v ir­
tuozitást kiemelve az előadók kevesebb húron adják elő a közönséget elkápráz­
tató m űveiket.74 A húrok hangolása, a hangterjedelem, a hangszer fontossága
stb. ugyan valóban jellemző lehet arra a kultúrkörre amelyben most éppen élünk,
véleményünk szerint azonban ezeknél általánosabb ós egyben pontosabb meg­
határozása is lehetséges mai ismereteink szerint a hegedűnek. Anélkül, hogy a
már közkézen forgó meghatározások számát tovább kívánnánk szaporítani, aján­
lani szeretnénk, hogy az újabb Értelmező Szótár kiadásában elsősorban az aláb­
bi jellemzőket tekintsék meghatározónak: a hegedű vonós- húros hangszer. Köz­
ismertnek tekinthető körvonalait befoglaló oldalain túlnyúló két rezonáns felüle­
21

te (a tető és a hát) boltozatosán megformált. A különböző magasságú, húrozatú,


nagyságú, játékmódú változatai képezik a hegedű-család egyes tagjait.
Fejezetünket összefoglalva tehát úgy véljük, hogy a kezdetek „énekes - tán­
cos" tevékenységét fokozatosan az „énekes - regös", majd az „énekes - hang­
szeres", ezt követően a „hegedős - lantos" (lantos - hegedős) majd a „hegedős
- hegedűs,, végül a hegedűsök „népies - klasszikus" tevékenységek váltják fel. A
hegedűkészítés pedig csak akkor válik bárhol a világon - így természetesen Ma­
gyarországon is - önálló foglalkozássá, amikor a hangszerek - köztük a hegedű-
félék - a társadalmi igényeket olyan mennyiségben elégítik ki, am ely a hangsze­
rek minőségi kívánalmait is magas fokon határozzák meg. Ekkor, de csakis ekkor
válik lehetségessé és szükségessé, hogy kiválóan képzett, művészi fokon alkotó
mesterek foglalkozzanak hangszerkészítéssel. Ezeket a mestereket azonban nyil­
vánvalóan el is kell tudni tartani azon ország társadalmának, am ely jelenlétüket
igényli. Ehhez Magyarországon is, máshol is olyan mennyiségű zenészre van
szükség, akiknek hangszerellátása, és hangszereiknek javítása megköveteli az önál­
ló hangszerkészítő (hangszerjavító) foglalkozást. Ezzel szorosan összefüggő kö­
rülmény, hogy a meglévő hangszeresek szakmai színvonala és az elfoglaltságuk
mértéke viszont már kizárttá tegye, hogy maguk készítsék (javítgassák) hangsze­
reiket. Véleményünk szerint ez az állapot Magyarországon a 17. - 18. századra
alakulhatott ki, amelynek bizonyítása dolgozatunk egyik célkitűzése.75

JEGYZETEK

1 Schallaburg'82 / Matthias und die Renaissance in Ungarn 1458 - 1541 (8. Mai - 1. N ovem ­
ber 1982) Katalog des Niederösterreichischen Landesmuseums, Neue Folge Nr. 118, Wien
1982. (V -X X X I, 1-768.)
2
A vonatkozó irodalom: Voit Pál: Hunyadi Mátyás budavári majolikagyártó műhelye, in: Bu­
dapest régisége, 17. (1956) 73-150; Gerevich László: The Art of Buda and Pest, in the Middle
Ages, Budapest, 1971, 11. Taf. XCIX/264
3
A legkézenfekvőbb példát a különböző hangszerkészítő üzemek, gyárak jellem ző tevékeny­
sége nyújthatja. A szegedi hangszergyár hegedűi ugyancsak erősen eltérnek a sanghai kí­
nai hegedűktől, és mindkettő a csehek gyári hangszereiktől, vagy a szovjet ipari hegedűk­
től. Az élő mesterek bármilyen formák szerint dolgozzanak, munkáikon fellelhetők az egyé­
ni jellegzetességek. így lesz ez akkor is, ha bizonyos munkafolyamatokat - esetleg a hang­
szer egyes részeit - központi műhelyekben készítik, és csak a pontos kidolgozás marad a
mesterekre. De korában is így volt ez. Az irodalom gyakran hivatkozik a különböző nemze­
tiségű hegedűsökre, akik egyes szakemberek véleménye szerint nem tudtak más nemzeti­
ségű hangszeren játszani. Szabolcsi Bence hivatkozik Batthány Ádám hegedűsére, aki m a­
gyar létére a magyar hegedűhöz nem ért, hanem csak német, vagy olasz hegedűn tud
játszani. Sárosi Bálint is idézi a Takáts Sándortól vett idézetet (Takáts Sándor: Régi magyar
trombitások. A régi Magyarország jókedve. Budapest, 1921. 146-154.) és hozzáfűzi, hogy
bizonyára az e korban (1628) divatba jövő új típusú hangszert kell ezalatt értenünk, amelyet
lengyel hegedűnek is neveztek. Majd továbbmegy és hivatkozik a „Wahrheitsgeige ..." c.
22

röpiratban leírt hegedűre (Ungarische Wahrheits - Geige oder Eigentlicher Entwurff desz
Ungerlands wie auch die Beschaffenheit dieser Nation sambt allém Verlauff woraus dieses
Ungarische Ubel geflossen biss hieher gewachsen und jetzt in so grosse Flamme
ausgeschlagen. Aus dem Ungarischen in das Teutsche übersetzt. Gedruckt zu Freyburg
Anno 1683. (Az ismeretlen szerző 7 lapos röpirata viszonylag pontosan ír le egy hegedűt
amit „magyar hegedűnek" nevez, és ezt mind Szabolcsi Bence, mind Sárosi Bálint (Cigány­
zene ... Budapest 1971. 190.) lényegében el is fogadnak magyar hegedűnek. Szabolcsi mi­
után a korszak zenei gyakorlatát vizsgálja, megállapítja: ... a korszak magyar zenei köztuda­
ta a vonós- és pengető- hangszer zenéjét egyaránt ismerte (a lantról egykorú ábrázoláso­
kon is fennmaradtak, a hegedűt csak az 1683-iki „Ungarische Wahrheitsgeige" leírásából
is m e r jü k ) ,( A magyar zene évszázadai, Budapest, 1959. 113.) Bár Comenius: Orbis pictusa
sokkal pontosabb leírást ad a korabeli „hegedűről" ráadásul korábbról (1675) származik ez
a rajzos leírás, mégis azt kell mondanunk, hogy nem ez jelenti számunkra az inkább vitat­
ható megállapítást hanem a leírt hangszer elfogadása e kor magyar hegedűjekánt. Ez a
hangszer ugyanis véleményünk szerint nem a magyar hegedű, hanem egy bizonytalan ere­
detű népi hangszeri Ez tehát nem a kor magyar hegedűkészftését reprezentálja, hanem
egy eddig ismeretlen (a röpirat szerint Mazek nevű „magyar hegedűs") muzsikus hang­
szerének többé-kevésbé elfogadható leírásának fogadhatjuk el az idézett irat hangszerét
Talán meggyőző lesz, ha megemlítem, hogy ilyen körvonalú hangszert találhatunk például
a „Handbuch dér europaischen Voksmusikinstrumente Serie I. Band 2. kötet 66. és 75.
oldalain. A kötetet Ludvik Kunz írta és a VEB Deutscher Verlag für Musik kiadónál jelent
meg Lipcsében, 1974-ben. Vagyis véleményünk szerint a magyar, lengyel, német, olasz
stb. hegedűs nem elsősorban a hangszer típusát, hanem a muzsikus nemzeti hovatartozá­
sát jelentette e korban, és zenei gyakorlatát nem elsősorban a hangszer formája, jellege, a
húrok száma stb. határozták meg, hanem az a hangzó zenei anyag, amelynek birtokában
volt a hangszeres muzsikus, és ennek következtében ezt a fajta zenét volt képes elsősor­
ban szolgáltatni. Vagyis sokkal inkább az új műsor elsajátítása okozhatott gondot számára,
semmint egy más építésű hangszeren való játék. Nem a hangszer, hanem a hangzó zene
„nemzetisége" okozta, és okozza máig is az előadói praxis nehézségeit. Amennyiben ma
adnánk egy hegedűművész kezébe nagyon különböző „népi hegedűket" azok rövid időn
belül elfogadhatóan játszanék a saját műsorukat, de jóval több idő kellene a saját hegedűi­
ken megtanulni a másik nemzet zenei anyagát. Természetesen nem tagadhatjuk a különbö­
ző alakú, méretű, súlyú, húrszámű, hangú stb. hegedűk kezelésének nehézségeit sem, de
hangsúlyozzuk, hogy nem az a döntő különbség.
4
A hangszereken való játék és a hangszerek készítése a kiindulásoknál minden bizonnyal
azonos személyek tevékenysége volt. Véleményünk szerint ez még további tevékenységek­
kel is párosult. A varázslók, sámánok, papok mindenkori „szertartásai" adott koroktól kez­
dődően kiegészülnek különböző kultikus táncokkal, énekekkel, amelyek kísérőivé szegődik
a zene, a hangszeres muzsika is. Hogy mely társadalmakban milyen szerep jut ennek a
zenének, az nagyon eltérő lehet. Tudjuk, hogy Kínában döntő, Görögország városállamai­
ban is jelentős, de a későbbi állami vallások is nagy szerepet szánnak a zenének (Bizánc,
Róma stb.). Amennyiben nem távolodunk el korunktól ily mértékben, akkor is megtaláljuk
a több foglalkozást űző személyeket, akik muzsikusok és bohócok, zenészek és borbélyok,
orgonisták és orgonakészítők, papok és orgonisták, asztalosok és orgonakészítők vagy ép­
pen hangszerkészítők és muzsikusok egy személyben. Esterházy Miklós nádor 1633-ban az
egyik udvari hegedűsének így szabja meg feladatait: „Tartozik bennünket híven szolgálni,
barbély mesterségekkel is ha kívántatik." (Hárich János: Esterházy Miklós nádor udvari
zenekara. In: Muzsika, 1929. 8-9. sz. (Győr városában 1498-1502 között János ferences
23

szerzetes volt a székesegyház orgonistája, s egyúttal kanonok! stallumot is élvezett a káp­


talanban. (Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák Győr. Budapest, 1977. 11.) De még 1931-ből
is van adatunk arról, hogy asztalosmester kér iparigazolványt orgonakészítésre, mivel az
nincs képesítéshez kötve. (Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák Szombathely. Budapest, 1978.
90.) Vagyis még az orgonaépítés sem jelent főként vidéki viszonylatban önálló iparágat.
Mennyivel inkább érvényes mindez az egyszerűbb hangszerekre, így a hegedűre is. Napja­
inkban is gyakori jelenség, hogy kisebb forgalmú helységeinkben a helybéli muzsikusok
maguk javítgatják hangszereiket, és e „mesterek" között gyakran találhatunk ügyes kezű, jó
hangszereket készítő egyéneket is. Az is napjainkig élő gyakorlat, hogy egy-egy zenész
több hangszeres funkciót tölt be. Tanár - zenekari muzsikus, szimfonikus zenekarban és
tánczenekarban felváltva dolgozó zenész, vonós és fúvós hangszeren játszó katonazenész
stb. Még a legnagyobb hangszeres művészek is legtöbbször zeneszerzőként, tanárként, kar­
mesterként vagy zenei tanácsadóként is vállalnak feladatokat

5 Ismereteink szerint a JHegedűs" 1394-ben jelenik meg nyelvemlékeinkben. (Szamota - Zolnai:


Pótlék a Magyar Nyelvtörténeti Szótárhoz. Budapest. 1906.) A „hegedw" a fiella magyar
megfelelőjeként 1405 (körül) a Schlágli Szójegyzékben fordul elő legelőször. A „hegedűké­
szítő" a német Geigenmacher megfelelőjeként csak az 1600-as években jelenik meg nyel­
vünkben. Ennek előzményeihez azonban minden bizonnyal egy olyan korszak is tartozik,
amikor a hangszereket - lantokat, violákat, esetleg fúvós hangszereket is - ugyanazok a
mesterek, vagy inkább ugyanazok a műhelyek és az alkalmazott segédek készítik és javít­
ják. Erre utal Willibald Leo Freiherrn von Lütgendorff 1904-ben Frankfurtban megjelent köny­
ve, amely még címében is rögzíti ezt az állapotot: „Die Geigen- und Lautenmacher vöm
Mittelalter bis zűr Gegenwart."

6 A hangszerkészítők megkülönböztetése akkor lesz indokolt, amikor ez a tevékenység első­


sorban lesz jellemző művelőjére, és nem mellékes foglalkozása lesz. A második szektor
jelenlegi példája erre a területre is érvényes Magyarországon, de bizonyára más országok­
ban is.

7 Az iparengedély nélkül űzött tevékenység, a népművészeti tevékenység, az amatőr hang­


szerkészítői gyakorlat, a művelődési házak különböző szakköreiben folyó kézműves tevé­
kenységek valamennyien lehetőséget teremtenek e gyakorlat kialakulásához és fejlődésük­
höz. Amennyiben az igények erre módot nyújtanak, úgy ezek alkalomszerűen pénzszerző
tevékenységgé - ebben az értelemben professzionista foglalkozássá - válhatnak, és kutatá­
saink szerint azzá is válnak.

8 A minimálisan kettős színvonal alatt azt a leggyakoribb példáját említhetjük az emberi te­
vékenységek ismeretének, amikor az apa-fiú, a mester-tanítvány, a tanár-tanuló kapcsolat­
ban végbemegy az emberi kultúra átadása-átvétele. Nyilvánvalóan ennek formái igen kü­
lönbözőek lehetnek, de a kétféle (nagyon leegyszerűsítve kétféle, hiszen egyénenként, élet­
koronként, sőt szinte naponként változó feltételrendszerről van itt szó az ismeretek, kéz­
ügyesség, gyakorlottság, de még a pillanatnyi diszpozíció kölcsönhatásában) szint megkü­
lönböztetése minden formára érvényesnek tűnik.

9 „Nyáron vályogot vetek, télen hegedülgetek ... " mondja a közismert nóta, és gyakorlatát
mindannyian jól ismerjük. Ezek azok a cigányzenészek, akik eltérően a főfoglalkozású ci-
gánymuzsikusoktól - főként a nagyvárosokbóli társaiktól - csak alkalmilag élnek hangsze­
res játékukból, életük jelentős részét a különböző mezőgazdasági, vagy ipari jellegű mun­
kák foglalják te. Bizonyára ezt az arányt is a kereslet-kínálat törvényei szabályozzák. Hogy
azután ezt a zenélési gyakorlatot - és vele együtt természetesen a korábban általánosan is
24

jellemző volt szokást - mennyire fogadjuk el a magyar falusi népesség jellemzőjeként, vagy
mennyire tartjuk ezt kizárólag - vagy legalábbis főként - a cigányságot jellemző tevékeny­
ségi formának részben ugyancsak szemlélet kérdése lehet. A magunk részéről inkább haj­
iunk a sokkal finomabb megkülönböztetések alkalmazására, és nem fogadjuk el általában
érvényesnek Kodály Zoltán megállapítását: „A magyar nem különösen hangszerkedvelő nép.
Aránylag kevesen értenek hangszerhez: a szegényebb nép is inkább muzsikáltat magának,
mintsem maga kezével játszik." (Kodály Zoltán: A magyar népzene. Budapest. 1952. 56.) Ez
a megállapítás egy adott korszak gyakorlatára talán lehet jellemző, de semmiképpen sem
jelentheti a magyar nép egész történelmére jellemző nemzeti sajátosságát. Sárosi Bálint
megállapítását fogadhatjuk el: „A falusi nép közt élő cigányzenésznek természetesen annak
sorsában kellett osztoznia. Rendszerint csak zenélésből meg sem élt. Erdélyben, és különö­
sen Székelyföldön egészen a legutóbbi időkig a zenész cigány egyben kovács is volt (mint
hajdan Gömör megyében Czinka Panna férje is). ... Más helyeken a falusi cigányzenész
téglavetéssel, napszámos munkával stb. egészítette ki jövedelmét." (Sárosi Bálint: Cigány­
zene ... Budapest. 1971. 199.) Lényegében erre utal II. József 1782-ben kiadott rendelete is,
amelynek 14. pontja elrendeli, hogy a cigányok: „Zenét s más efféléket csak akkor gyako­
roljanak, ha a mezőn semmi dolguk." (Bartalus István: A czigány és viszonya zenénkhez.
Budapesti szemle 1865 és 1866 évfolyam,)

Mindezek ugyan értelemszerűen a cigányokra vonatkoznak, de ugyanakkor az is nyilvánva­


ló, hogy a cigányzenészek csak a 16. században válnak ismertté hazánkban, s azok a társa­
dalmi alkalmak amelyek a továbbiakban szerepet biztosítanak az újonnan érkezőknek, már
korábban is létező igényeket jeleznek. Ezeket pedig korábban is ki kellett elégíteni és ha „a
magyar nem különösen hangszerkedvelő nép" akkor ezek a jeles napok ugyan sok szomo­
rúsággal járhattak a zenét ellátó hangszeresek körében. (Az első cigánymuzsikusokról Takáts
Sándor tudósít: Bajvívó magyarok. (Képek a török világból) (Budapest, 1979)] Korábban
1915. 168. „Az 1543. évben Izabella királyné udvarából írják Bécsbe, hogy ott ugyancsak
vígan vannak. Még Fráter György bíboros sem vonja meg magát a tánctól. A legkiválóbb
egyiptomi hegedősök, a fáraók ivadékai játszanak itt ...")

10 Ez a hangszertípus véleményünk szerint vonóval megszólaltatott húros hangszert jelent. A


játékmód (karon - vállhoz szorítva, térden - térdek között, vagy idegen tárgyhoz letámaszt­
va), a játékos testhelyzete (ülve, állva, menet közben), a húrok száma és anyaga (egy vagy
több, bél, selyem vagy fém), a hangszer formája (csónak alakú, kerekded, körte vagy alma
alakú, teknőc vagy tök formájú), a hangszer mérete (kisebb 20-30 cm-es példányok, vagy a
másfél - két métert is meghaladó instrumentumok), az építés módja (egy fából kifaragott,
vagy több részből összeállított) és még több egyéb jellemző kívül marad így a megkülön­
böztetés ismérvei közül. Amennyiben azonban ezeket már ebben a fejlődési szakaszban
figyelembe próbáljuk venni, úgy ismét a meghaladni kívánt káoszhoz jutunk. Tehát olyan
változatos alakú, méretű, anyagú, építésű, alkalmazású húros hangszerről van szó, amelyet
már többnyire vonóval szólaltattak meg. Természetesen a már korában megismert játék­
módok - ütögetés, pengetés - továbbra sem kerülnek teljes egészükben használaton kívül,
hanem megmaradnak alkalmi kifejező eszközként a játékosok találékonysága szerint a kü­
lönféle variációk tárházában.

Daniel Speer (1636. július 2. Breslau - 1707. október 5. Göppingen (német zeneszerző, író,
muzsikus, vándor, fiatal korában hazánkban is megfordult, és élményeit név nélkül adta ki
1683-ban „Ungarischer oder Dacionischer Simplicissimus" c. művében. Ennek a művének
irodalmi anyagát használta fel Jókai Mór: Szép Mikhál c. regényéhez. A magyar művelő­
déstörténet nagyon sokat köszönhet Speer ezen munkájának, mivel a korabeli szokásokat.
25

társadalmi eseményeket, helységeket, tájakat és nem utolsó sorban több a korban általá­
nos zenélési módokat, alaki jegyeket, alkalmakat rögzíti.

A szóban forgó részlet azonban nem ebben a könyvében szerepel, hanem az 1687-ben
Ulmban a saját neve alatt megjelent „Grund - richtiger Kurtz - leicht - und Noethiger ...
Unterricht dér Musicalischen Kunst Oder Vierfaches Musicalisches Kleeblatt" c. művében
ahol A dam Be&ler neve fordul elő mellette a Geigenmacher megjelöléssel. Ez az első
irodalmi utalás mai ismereteink szerint magyarországi hegedűkészítőre. (Az idézetet a ké­
sőbbiek folyamán a 2. kiadás 207. - 208. oldalairól közöljük.)

Daniel Speer munkássága e korban különös jelentőséggel bír természetesen a német mű­
velődéstörténet területén is. Ennek megfelelően igen sokat foglalkoznak személyével, írá­
saival és zeneíró tevékenységével mindkét ország tudományos irodalmában. Ezek közül
sorolunk fel néhány nagyobb lélegzetű írást, megjelenésük időrendjében. Teljességre ter­
mészetesen nem törekedhettünk, bár véleményünk szerint korántsem tekinthető végleges­
nek Daniel Speer magyarországi szerepének és hatásának tudományos értékelése.

Trostler József: A Magyar Simplicissimus s a Török Kalandor forrásai. In: Egyetemes


Philológiai Közlöny, 1915. 31.

Moser, Hans, Joachim: Daniel Speer. In: Acta Musicologica, 1937. Vol. IX.

Moser, Hans, Joachim: Der Musiker D. Speer als Barockdichter. Stuttgart 1933. 2-ik kiadás
Hildesheim, 1966.

Barna István: Ungarischer Simplicissimus. In: Zenetudományi Tanulmányok I. Budapest,


1953.

Turóczi-Trostler József: Bevezető tanulmány a Magyar Simplicissimus kiadáshoz., 1956.

Mollay Károly: Ungarischer oder Dacianischer Simplicissimus. In: Filológiai Közlöny. 1958.

Boeckh, G.: Der Tököly - Appendix d. „Ungarischen oder Dacianischen Simplicissimus"


In: Forschungen u. Fortschritte 1959. XXXIII.

Moser, H. J.: Daniel Speer alsó Dichter u. Musiker. In: Musik in Zeit und raum. Berlin, 1960.

Hansen, B.: Daniel Speer (1687) Uber d. Klavierunterricht. In: Schweizerische Musikzeitung,
1963. cm.

Eppelsheim Jürgen: M M G (Die Musik in Geschichte und Gegenwart. 12. kötet. 1025. osz­
lop) Kassel - Basel - London - New-York. 1965.

Burkhardt, F.: Der Ungarische Simplizissimus als Kirchenmusikant. Würtenbergische Blatter


f. Kirchenmusik, 1968. XXXV.

Falvy Zoltán: Daniel Speer magyar táncai. In: Magyar zenetörténeti Tanulmányok Szabol­
csi Bence 70. születésnapjára. Budapest. 1969.
12
Joh. Amos Comenii: Orbis Sensualium pictus (Bilingvis. Hoc. est: Omnium fundamentalium
Ín mundo rerum et in vita actionum. Picture et Nomenclatura. Latina et Hunagarica.

A Látható Világ, kétféle nyelven, az az: Minden derekasabb ez világon lévő dolgoknak és
ez életben - való cselekedeteknek le - ábrázolása, és Deák s' - magyar meg - nevezése.)

(In Transilvania, 1675) A Magyar Tudományos Akadémia 1970. évi hasonmás kiadás alap­
ján.)
26
13
Daniel Speer Magyar Simplicissimusa az 1648-as év tájékán kezdi az elbeszélések sorát,
és 1660 körül fejezi be azt Minden valószínűség szerint ezidőtájt jár Magyarországon és
így ennek a korszaknak életéről, zenei gyakorlatáról számol be. Tulajdonképpen máig sem
tisztázott megnyugtatóan, hogy Speer éppen a kérdéses időszakban merre vándorol és
mivel foglalkozik?
14
Comenius 1650-1654 között költözik és telepedik meg Sárospatakon Lorántffy Zsuzsanna
hívására. Itt kezd hozzá az Orbis pictus írásához és kinyomtatásához. Ismeretei azonban
nyilvánvalóan nem elsősorban erről a területről származnak (Morvaországban, Magyarbró-
don született) 1952-ben, iskoláit Strassnitz-ban, Preraz-ban, majd a herborni és heidelbergi
egyetemen végezte. (Véleményünk szerint az Orbis pictus metszetanyaga nem elsősorban
a magyarországi művelődéstörténeti anyagot rögzíti, sokkal inkább a kívánatosat példáz­
hatja. Az Orbis Pictus első teljes kiadása 1658-ban jelenik meg Nürnbergen, ennek szöve­
ge még latin-német, majd 1669-ben adják ki a háromnyelvű latin-német-magyar változa­
tot. Az egykori Magyarország területén, Brassóban 1675-ben jelenik meg az Orbis pictus
latin-magyar nyelven. E kötet 209-211. oldalain szerepelnek a „Musikáló (hangicsáló) szer­
számok, Instrumenta Musica." Itt a hangszerek között feltűnik a hegedű, amely természe­
tesen csak az általunk korábban jelzett értelemben hegedű (vonós, húros hangszer), mert
mai pontosabb fogalmaink szerint sokkal inkább viola-féle hangszer még ez. Perdöntő azon­
ban annyiban, hogy itt a rajz, a latin megnevezése, a magyar megnevezés és a játékmód
együtt szerepelnek, s így bizonyos értelemben meghatározza kiindulásunk lehetőségeit.

Talán ehelyt nem felesleges tisztáznunk a viola és a hegedű nem történeti, nem köznapi,
hanem talán tudományos pontosságú értelmezését. A magunk részéről egyetértve a szakiro­
dalomban elfogadott különbségekkel úgy véljük, hogy a két hangszercsalád nem egyszerre,
hanem egymás után alakult ki, a viola-félék elsőbbsége mellett. Általában elfogadott, hogy a
viola-félék (a továbbiakban violák) magasabb oldalaikkal, a csigát helyettesítő állat-, vagy
emberfejeikkel, lapos hátukkal, csipkeszerűen kifaragott hanglyukaikkal és láng-, pióca-, levél
alakú hangréseíkkel, nyíltabb oldalbevágásaikkal különböznek az őket követő hegedű-félék­
től. (A továbbiakban hegedűk.) Ezeken ugyanis már alacsonyabb oldalakat, a faragott fejek
helyén csigákat, J"-alakű hangréseket, zártabb oldalbevágásokat, boltozatos hátakat találha­
tunk. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy mindezek a jellegzetességek időről-időre ismétel­
ten visszatérnek a hegedűk készítésében is. Jellemző lehet még a violák csapottabb válla,
szemben a hegedűk gömbölydedebb körvonalával, valamint a hegedűkön a tető és hátlap
oldalakon túlnyúló néhány milliméteres pereme is. Ezek közül a jellegzetességek közül talán
éppen a legutóbbira nem helyez súlyt a szakirodalom, bár szerintünk éppen ez a leginkább
általános jellemző. Ez ugyanis a legritkábban jelentkezik a későbbiek során úgy, mint az a
violáknál megszokott volt. Ott ugyanis a tető és hátlap minden esetben az oldalak széléig
ért, sohasem haladta túl azokat. A hangszerek akusztikus tulajdonságai, valamint a javítá­
sok nehézkessége azonban bizonyára rávezette a hangszerkészítő mestereket az oldalakon
túlnyúló peremek praktikus hasznosságára, s így ezen a téren is a hegedűk építési megol­
dása válik uralkodóvá. Egyébként a nagybőgők esetében napjainkig is elfogadott építési
mód a korábbi, viola típusú. Ennek azonban más praktikus okai vannak, amelyek elsősor­
ban az előállítási összegek gazdasági jellegű magyarázataival indokolhatók. (A megmunká­
lás egyszerűbb, kevesebb anyag szükséges, a hang minősége nem károsodik mindezek
arányában stb.)

15 Az 1700-as évek elejéről már a mai értelemben vett hegedűk maradtak fenn. Ezek elsősor­
ban a pozsonyi Leeb-család mestereitől származnak. Ezen időponttól tehát lényegében
megszűnik a bizonytalanság a hangszerek megnevezését illetően. Az első hegedű, amely
27

minden kétséget kizáróan Magyarországon készült valószínűleg 1701-ből maradt ránk. Az


azonban nyilvánvaló, hogy „hegedűkészítés" sokkal korábban meglévő gyakorlat Magya­
rországon. A minden kétséget kizáró megállapítás, természetesen jelen ismereteink éssze­
rű határain belül érvényes csupán.

16 Az egyik esetben a szó alakul át és kapja meg az elnevezést egy egészen más jellegű
hangszer, a másik esetben a funkció értelmezése vezet egy későbbi hangszertípus megne­
vezéséhez.
17
A cymbalum az antikvitás egyik kedvelt zeneszerszáma, amelynek csupán az elnevezés­
ben van köze a cimbalomhoz, lévén az előbbi egy kis fém tányér, vagy lemez, amelyből
kettőt egymáshoz ütve keltenek hangot.

18 A tárogató hosszú ideig mint a kuruc kor romantikus hangszere élt a zenei köztudatban. A
19. században készítette Schunda V. József az ilyen nevű hangszerét amely azonban nem
azonos a korábban használt tárogatóval. Az ugyanis lényegében a török síppal azonos, s
mint ilyen, az oboa kettős nyelv-sípja elvén működik, szemben a Schunda-féle „tárogató"-
val, amely klarinét-jellegű, szimpla nyelvsípos hangszer.
19
A fiella, a viella - vielle romlott írása, amely többnyire a fidula jelzésére szolgál, majd a
15. század óta gyakran a tekerőlantot jelölik vele. így hol egy változatos vonós hangszert,
hol a tekerőlantot hivatott felidézni, de természetesen sohasem jelent a mai értelemben
vett hegedűt. Amennyiben valamilyen hasonlóságot keresünk mégis közöttük, úgy való-
színű, hogy a fidulára inkább alakja és játékmódja, míg a tekerőlantra inkább hangja fog
jobban hasonlítani napjaink hegedűjének.
20
A német háziipari hangszerkészítés bizonyos mértékig magával hozta a szabványositast
is. A korai hangszertörténeti munkák még a típusokat sem választják szét egymástól, (gy
az 1511-ben Bázelben megjelent Virdung kötet (Musica getutscht...) megnevezi és ábrázol­
ja a „kis hegedű"-t (Clein Geigen) valamint a „nagy hegedűt" (GroB Geigen), de ezek csu­
pán a korábbi értelmezésünkben hegedűk: vonóval megszólaltatott húros hangszerek. For­
májuk, építésük, akusztikus működésük nemcsak a mai fogalmainktól tér el jelentősen,
hanem egymástól is merőben különböznek, és nemcsak méreteik tekintetében. Több-ke­
vesebb megszorítással ugyanezeket mondhatjuk el a későbbi hangszertörténeti munkák­
ról. (Agricola, Martin: Musica instrumentális deudsch, Wittenberg 1528.; Praetorius, Michael:
Syntagma Musicum I—111., Wolffenbüttel, 1615-1620. stb.)

Bizonyára megnyugtathat bennünket az a körülmény, hogy a hangszeres szabványok mel­


lett olyan mindennapi fogalmak sem voltak nemzetközileg elfogadottak mint a lóerő, a
kalória stb. Csak 1960-ban fogadta el az új Sl rendszert az Általános Súly és Mértékügyi
értekezlet, és nálunk is csak 1980-tól kötelező az 1976-os Minisztertanácsi Határozat értel­
mében. fgy minden bizonnyal várhatunk még arra az időre, amikor az egyes hangszerek,
méreteik, jellemzőik olyan pontossággal kerülnek meghatározásra, hogy azt általánosan
elfogadhatónak tarthatjuk.

21 Az előfordult rövidítések jelentése: OklSz = Szamota István - Zolnai Gyula: Magyar okle­
vél-szótár. Pótlék a Magyar nyelvtörténeti Szótárhoz. Budapest, 1902-1906. // SchISzj. =
Schlágli Szójegyzék. 1405. k. Kiadva: Szamota István: A schlágli magyar szójegyzék. A XV.
század első negyedéből. B udapest, 1894. // RMNy = Régi magyar nyelvemlékek ... Kiadta
a' Magyar Tudós Társaság. I-IV. Buda, 1838-1846, V. Budapest, 1888. // MNYTK = A M a­
gyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai. Sorozat. B udapest, 1. sz. (1905- ) // Pesti N. =
Pesti Gábor: Nom enclatvra sex lingvarvm. Bécs, 1538. // PP = Pápai Páriz Ferenc:
28

Dietionarium manuale Latino - Ungaricum et Ungarico - Latinum M l. Lőcse, 1708.,


Tyrnaviae, 1762. // Kassai 1-5 = Kassai József: Származtató, s' gyökerésző magyar-
diákszókönyv, 1-5 tsomó Pestenn, 1833-1836. // MTSz. = Szinnyei József: Magyar tájszó­
tár. M l. Budapest, 1893-1901. // TelK. = Teleki-Kódex. 1525-1531. Kiadva: Nytár. XII. //
GyöngySzt. = Gyöngyösi Szótártöredék 1560. k. Kiadta Melich János, Bp. 1898. // Nsz. =
Az MTA Nyelvtudományi Intézetében készülő akadémiai nagyszótár kéziratos anyagából.
22
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára 2. köt., Budapest, 1970. 82. p.
23
Szamota István: A schlágli magyar szójegyzék. A XV. század első negyedéből. Budapest,
1894. A 2103 sz. szócikkben azonban már a „subtigium" bel fonal is előfordul, ami a hú­
ros hangszerek húranyagát jelentheti. Természetesen a sokkal általánosabb varróanyag­
ként való.felhasználása mellett.
24 '
Szamota István: A Murmeiius-féle latin-magyar szójegyzék 1533-ból. Budapest, 1896. Ér­
tekezések a nyelv és széptudományok köréből. XVI. kötet, VII. szám.
25
Lásd többek között: Curt Sachs: Real - Lexikon dér Musikinstrumente zugleich ein
Plyglossar für das gesamte Instrumentengebiet. Berlin, 1913.
26
Czuczor Gergely és Fggarasi János: A magyar nyelv szótára. II. kötet Pest, 1864. 1505.
oszlop.
27
Ezt a magyarázatot a nyelvészek a Magyar Nyelvőr 19: 149 számában nem tartják elfo­
gadhatónak.
28
Ugyanitt indokolják Imre Sándor szófejtésének elutasítását.
29
Réthei Prikkel Márián: A magyarság táncai. Budapest, 1924. 43.
30
Kertész Manó: Széljegyzet Wichmann csángó szótárához. Magyar Nyelvőr 66: 52 szám.
31
Bárczi Géza: Magyar szófejtő szótár. Budapest, 1941.
32
Viski Károly*. A hegedű. lna. Rmlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. Gunda
Béla szerk. Budapest, 1943. 43-54.
33
Gábry György: Egy hangszertípus útja Ázsiától Európáig II. In: Magyar Zene, XXI/3. sz.
1980. szept. 223-248.

34 Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete. Montréal, 1968. 82. 7. jegyzet.


35
Picken L.: Folk Musical Instruments of Turkey. London, 1975. 199.
36
Gábry György: i. m. 234.
37
A közvetítést Gábry György szerint tulajdonképpen a koboz (kobuz, kopuz stb.) nevű hang­
szer és a hozzá hasonló hangszerek valósították volna meg. Ezeknek egy közös ősük lett
volna ez a bizonyos „hegit".
38
Lásd többek között Haraszti Emil: Hangutánzás és jelentésváltozás az egyetemes és a
magyar hangszertörténetben. Budapest, 1926.
39
Viski Károly: A hegedű. In: Emlékkönyv Kodály Zoltán hatvanadik születésnapjára. (Szerk.:
Gunda Béla) Budapest, 1943. 53. p. Viski itt még megemlíti, hogy: „Erre nézve nagyon
érdekesek azok az analógiák, amelyeket Erdődi állított össze. Erdődi: Huj/ huj, hajrái Sze­
gedi Füzetek. III. 1937. 228-233.
29

40 Ipolyi Arnold: Magyar mythológia. I. Budapest, 1929. 326. valamint Sárosi Bálint: Cigány­
zene ... Budapest, 1971. 191. Ez az antromomorfizáló névadás lényegében szintén arra
utalhat, hogy az ilyenféle hangszereknek az emberiség egész történelméből hosszú perió­
dus során lehetett jelentős szerepe.

41 Lukács György: Az esztétikum sajátossága. I. Budapest, 1969. 71.

42 Dömötör Tekla: A magyar nép hiedelemvilága. Budapest, 1981. 13.

43 Kerényi György: Magyar énekes népszokások. Budapest, 1982.

44 Viski Károly fejtegetéseit a magunk kiegészítésével elfogadhatónak véljük, elismerve a ma­


gunk ismereteinek hiányosságait.

45 Az antikvitásból ismert cythara (cytara, citara, khitar, kytara stb.) semmiesetre sem lehe­
tett vonós hangszer, viszont mindemellett egyet kell értenünk Zolnay Lászlóval (bár az
előbbieket is ő állítja), hogy Gerevich László is téved, amikor ugyanezt a szót citerának
fordítja. (Zolnay László: A magyar muzsika régi századaiból. Budapest, 1977. 372.

46 El kell tekintenünk azoktól a változtatásoktól, amelyeket a mesterek hiányos felkészültsé­


géből eredőnek ítélhetünk. Ilyenek szép számmal voltak a korábbiakban, de jelentős szám­
ban találkozhatunk hasonlókkal napjainkig. (Kettős gerenda, üveg lélek, gitár - bordázat
hegedűben stb.) Mindezek túl azonban több olyan apróbb szerkezeti változást figyelhe­
tünk meg, amely az évszázados gyakorlat eredményeként került kivitelezésre, és amely
elsősorban a hangszerek tartósságát, ellenállóképességét hivatott fokozni. Ilyennek tart­
hatjuk az wff"-ek vonalának kisebb mérvű átalakítását, a belső részek (sarkok, tőkék, léce­
zés bizonyos módosulását), az alsó nyereg kiképzését, valamint az alkatrészek állandó tö­
kéletesítést.

47 Az egyes állomások természetesen bizonyos jellemző vonások kiemelésével történnek,


amelyeket azonban éppígy felválthatnánk más megközelítésben más jellemzőkkel is.

48 Ezek közé sorolhatjuk a korábban említett hegedűépítési fogásokat, amelyek főként a régi
hangszerek javítása során váltak felismertté, hiszen az előforduló sérülések felhívják a szak­
avatott mesterek figyelmét a várható sérülések megelőzésére.

49 Antonio Stradivari halálát követően (1644-1737) legalább három fontos módosítást hajta­
nak végre a korábbi építési elvekben. A hanggerenda hosszát megnövelik, a hegedűnyak
dőlésszögét és kiképzését megváltoztatják (növelik, illetve egyetlen darabból alakítják ki),
és megnövelik a nyaki mensurát.

50 Ebben a században már feltétlenül a modern értelemben vett hegedűkről van szó, bár még
talán inkább barokk hegedűkről kellene beszélnünk. A kétféle építési mód (Stainer illetve
Stradivari modellje) több külső jegyben is felismerhető. Stainer hegedűinek tető és hátki­
képzése boltozatosabb, FF-jei kisebbek, elhelyezésük is a függőlegeshez közelebb álló, vo­
nalvezetésük is eltér Stradivariétól. J. Stainer (1621-1683) hegedűi általában kisebbek (hosszuk
335-356 m m , felső szélességük 162-166 mm, alsó szélességük 200-222 mm, kávamagas­
ság fent 30,6-29 mm, lent 31-30 mm) míg ugyanezek a méretek Stradivarinál (hosszuk
352-259 mm, felső szélességük 165-172 mm, alsó szélességük 201-213 mm, kávamagas­
ság fent 33-28 mm, lent 33-30 mm.) Nem bizonyított, hogy Stainer is dolgozott volna N.
Amati ((1596.1684) műhelyében. Úgy tűnik azonban, hogy az ő (Stainer) hangszerei még a
korábbi típushoz állnak közelebb. Erre utal az a körülmény is, hogy nagyon gyakran készíti
még hegedűit a korábban a violáknál általános különböző fejekkel a csigák helyett.
30

A különböző építési módok különböző hangot eredményeznek. Stainer hegedűi kisebbek,


nazálisabb, kamara jellegű hegedűhang előállítására alkalmasak, míg Stradivari remekei a
fényesebb, nagyobb, a modernebb hangverseny követelményeknek jobban megfelelő he­
gedűhang képzésére alkalmasabbak. Ez a későbbiekben egyértelműleg Stradivari és az
olasz hegedűk elsőbbségéhez vezet. Hatása a később kialakuló magyarországi hegedűké­
szítői gyakorlatban is jelentkezik.
51
A 16. században a Gasparo da Salo alapította bresciai és az Andrea Amati alapította
cremonai iskolák egyaránt virágzó hangszerkészítő gyakorlattal rendelkeznek. Bertolotti,
Gasparo di akit Gasparo da Salo néven ismernek (1540-1609), Amati Andrea (1535-1581)
között éltek az általuk alapított iskolák székhelyén. Műhelyeikből a neves mesterek sora
kerül ki. Bresciában Giov. Paolo Maggini (1580-1630) a leghíresebb hegedűkészítő, míg
Cremonában Niccolo Amati (1596-1684), Antonio Stradivari (1644-1737), Giuseppe Guarneri
del Jesu (1698-1744) jelentik a csúcsokat. Úgy véljük, hogy az utóbbi hangszerei egyesít-
• ve a két iskola legjobb eredményeit, napjaink igényeit a legjobban képesek kielégíteni.
52
A hegedű ma álalánosan elfogadott alakját minden valószínűség szerint a violáktól és a
lírák különböző fajtáitól nyerte. E két korábbi fő csoport rendelkezik azokkal a sajátossá­
gokkal, amelyeket a hegedűkben egyesítve lelhetünk meg. A tető- és hátlap boltozata, a
gömbölydedebb forma, az ff-ek kiképzése, az oldalakon túlnyúló tető és hát, valamint a
húrok rögzítési és játéktechnikai megoldásai valószínűsítik ezt a feltételezett kettős örök­
séget.
53
Hauser Arnold: A művészettörténet filozófiája. Budapest, 1978. 238.
54
A szakirodalom általában elfogadja a hegedű első készítőjeként Tiefenbrucker (Dieffopruchar,
Duiffobrugcar, Duiffobrocard, Duiffoprougar stb.) Gaspardt-t (1514-1571). Ez főként a múlt
században volt elfogadott, és legfeljebb a „feltaláló" nemzetiségét vitatták. Napjainkban
egyre inkább elfogadott az általunk is vallott „több feltaláló” hipotézise. A Gábry György
tételezte „őstípus" véleményünk szerint még inkább vitatható. Ebben az esetben ugyanis
nemcsak egyetlen feltalálót kellene elképzelhetőnek tartanunk, hanem ezen egyetlen sze­
mélynek egyetlen hangszerét is, amely a későbbiek folyamán valamilyen megmagyaráz­
hatatlan ok következtében „őstípussá" válhatott volna. Ez minden bizonnyal tarthatatlan
feltételezés.
55
Bizonyára elegendő lehet, ha arra hivatkozom, hogy ma is elfogadott gyakorlat a hegedű­
félék húrjainak pengetéssel történő megszólaltatása (pizzicato), amelyet mindkét kézzel fel­
váltva, vagy külön-külön is végezhet a hegedűs, de ugyanígy ismert gyakorlat a húrok
vonóval történő ütögetése, ami szintén történhet a vonószőrrel, de a vonó fájával is (col
legno). Mindezeken kívül még több különféle megszólaltatási módot ismer a hegedűmű­
vészet és a hegedűpedagógia, amelyek közül néhány feltétlen a korábbi ismert gyakorlat­
ból maradhatott vissza. Az sem jelenthet csak erre a területre jellemző esetet, amikor egy-
egy megoldás bizonyos időre feledésbe merül, és egy bizonyos előre ki nem számítható
idő és feltétel eltelte - megjelenése következtében újra általánossá, elfogadottá válik.
56
A hangszereket többek között Mahillon, Victor; Hornbostel, Erich Moritz von; Sachs, Curt;
valam int Dráger, Hans Heinz csoportosították tudományos rendszerekbe. [Mahillon
(1841-1929); Hornbostel (1877-1935); Sachs (1881-1959); Dráger (1909-1968)] Ezt a beosz­
tást követi nálunk Darvas Gábor: Évezredek hangszerei. Budapest, 1961. c. kötete is némi
módosítással. Az egyik lehetséges felosztás a hangkeltés forrását veszi figyelembe, és
eszerint megkülönbözteti az idiofon, membranofon, aerofon, kordofon és elektrofon hang­
31

szereket. Véleményünk szerint az emberiség első hangszerei azok a természetes anyagok­


ból készült eszközök lehettek amelyek összeütve, megütve, megrázva, dörzsölve szolgál­
tak elsőül hangok keltésére. Ezek használata során alakulhatott ki az emberiség gyakorlata
a hangok előállításának különböző módozataira.

57 Szőke Péter: A zene eredete és három világa. Budapest, é.n. (1982) 148.

58 Bartók Bélától idézi Szőke Péter i.m. 206.


cg
Szalay László: Magyarország története. Pest, 1861. I. 54.

60 Plektron (plectrum) - a kithara, mandolin, citera stb. húrjainak megpendítésére szolgáló


kemény tárgy (ércből, elefántcsontból, fából stb.). Egy ideig így nevezték a cim balom ve­
rőpálcáit is. (Zenei lexikon III. (131.)

61 A művészettörténeti emlékeken (lásd az „első hegedűkészítők" c. fejezetet) több olyan hú­


ros hangszer látható, amelyet többféleképpen is meg lehetett szólaltatni. Hogy ez a meg­
szólaltatás puszta kézzel (pengetve) vagy plektronnal pengetve-ütögetve, esetleg valam ifé­
le kezdetleges vonóval ütögetve - vonva, esetleg alkalmanként váltogatva különféle mó­
dokon történt, itt részletesen nem fejtegethetjük. A lehetőség azonban mind a társadalmi
funkciókat, mind a hangszerek jellegét, mind a vonó fokozatos elterjedését tekintve már
fennállott.

62 Az írásos emlékek közül az oklevelek már a 15. században nagy számmal jeleznek hegedű­
söket (17 esetben) és lantosokat (28 esetben). Amire magunk utaltunk az a játékmódokról
történő bővebb írásos beszámoló. A számszerű adatokat Gábry György: Egy hangszertí­
pus útja Ázsiától Európáig II. c. munkájának „Instrumentális tények táblázata" c. kimutatá­
sából vettük.

63 Lantos Sebestyénünk s más versszerzőink megjegyzéséből tudjuk, hogy a magyar lanto­


sok nem jó néven vették, ha őket hegedősöknek hívták. Ők nagyobbra tartották magukat,
mert ők a verseknek és a versek nótáinak nemcsak előadói, de egyúttal szerzői is voltak.
Holott a hegedősök csak mások műveit adták elő - pénzért. S ha tudjuk, hogy a hegedő­
sök jó része cigány volt, akkor még inkább értjük, miért tiltakoztak oly nagyon a lantosok
a hegedős név ellen." (Takáts Sándor: Bajvívó magyarok.) Képek a török világból. (Buda­
pest, 1979. 169.)

6* A Pallas Nagy lexikona. Budapest, 1894. (Az összes ismeretek enciklopédiája.) VIII. 803.

65 A Franklin kézi lexikona. Budapest, 1912. II. 173. oszlop.

66 Révai Nagy Lexikona. (Az ismeretek enciklopédiája.) Budapest, 1913. IX. 657.

67 Szabolcsi Bence - Tóth Aladár (szerk.): Zenei lexikon. (A zenetörténet és zenetudomány


enciklopédiája.) Budapest, 1930. I. 463.

68 Bőhm László: Zenei műszótár. Budapest, 1961. 113-114. pp.

69 Új m agyar lexikon, (második lényegében változatlan lenyomat.) Budapest, 1962. III. 234.

70 Szabolcsi Bence - Tóth Aladár: Zenei lexikon, (átdolgozott új kiadás.) Budapest, 1965. II. 175.

71 M agyar Értelmező Kéziszótár. Budapest, 1972. 533.

72 A M agyar Nyelv Értelmező Szótára. Budapest, 1979. III. 197.


32
73
,A nép között ma sem ritka, hogy a hegedűt balkezessé alakítják át: a négy húr sorrendjét
megcserélik, s a hegedű belsejében levő lelket (hagyományos nevén sólyom) az ellenkező
oldalra helyezik. Az erdélyi magyaroknál (s természetesen ugyanott a románoknál is) nem
ritka az ún. „hanghúr" azaz rezonáló húr alkalmazása ... (Sárosi Bálint: Cigányzene ... Bu­
dapest, 1971. 191.) A húrok lefogással történő megrövidítése pedig mind a lantféleségek­
nél, mind a gitároknál, de a violáknál is általános.
74
A legismertebb példája ennek Niccolo Paganini (1782-1840) hegedűművészi és zeneszer­
zői tevékenysége. „Mózes fantázia" c. művét mindvégig a „G" húron kell játszani.
75
A hangszeres zenélési alkalmak számszerű megnövekedése, valamint a vonósok zenekari
alkalmazása lehet a két fő komponens, ami ezt a feltevést igazolhatja.
33

A MAGYARORSZÁGI HEGEDŰKÉSZÍTÉS KEZDETEI

Bevezetés

A hazai művelődéstörténet szerves részét képezi a zenei élet. Ez pedig aligha kép­
zelhető el hangszerek nélkül, jóllehet a zenetörténet gyakran hajlamos megfeledkezni
azok kielégítő vizsgálatáról, kutatásukról és főképpen a mesterekről, akik a muzsikusok
hangszereit készítették. Igaz, nem volt szükség minden időben a hangszerkészítőre.
Az emberiség őskorában, de még a jóval későbbi időkben is, a zenészek maguk készítet­
ték hangszereiket. Napjainkban is láthatunk olyan népi muzsikusokat, akik saját készí­
tésű hangszereken játszanak. Olyan időket is ismerünk, amikor még a muzsikus nem
tartozott a közösségből kivált egyéb mesteremberek közé, volt más „tisztességes" mes­
tersége is. Azt a korszakot, amelyben megkíséreljük fellelni a Magyarországi hangszerké­
szítés egyik nevezetes ága - a hegedűkészítés — kezdeteit, már a munkamegosztás e té­
ren is jelentkező hatása jellemzi. Ez az a korszak — a X V II—X V III. sz. — amikor még
fellelhető az írásos emlékekben a hangszerkészítő-muzsikus, a több hangszeren játszó
és azokat javítani tudó zenész, a zeneszerző-hangszerjátékos, de az író-szerző-muzsikus
vagy éppen a „szerszám"- és hangszerkészítő is.1
A korszak lényegében Moháccsal (1526), illetve a török megszállással kezdődik,
hiszen az ország három (olykor ténylegesen több) részre szakadása olyan sajátságos
helyzetet teremtett, amely jelentősen befolyásolta Magyarország gazdasági, politikai,
de művelődési viszonyait is. Négy sajátságosnak nevezhető centrumot találtam éppen a
vizsgálandó hegedűkészítés vonatkozásában, melyek részben a kezdeteknél, részben a
további fejlődés szempontjából bírtak jelentőséggel: Erdély, Eperjes, Pozsony és Pest-
Buda. Súlyuk, területi kiterjedésük, a sajátságos zenei vonatkozásaik ugyan eltérőek,
időben sem esik egybe hatásuk jelentkezése, mégis úgy vélem, hogy a történelem össze­
fonódó szálai közül e négy, jelentősebb a többinél. Az elmondottakból tehát egyértel­
mű, hogy a vizsgált korszak a X V II—X V III. század, de nem hagyhatók figyelmen kívül
a XVI. századi előzmények, és a napjainkig ható következmények sem, a terület pedig
a történelmi Magyarország, de nem elhanyagolhatóak a környező, esetleg távolabbi or­
szágok sem. Ez utóbbiak fontosságára elég talán annyit megemlíteni, hogy hegedűkészí­
tésről valójában nem lehet a szó mai értelmében beszélni, amíg ezt a hangszert Olaszor­
szágban, Franciaországban, Németországban, vagy Ausztriában „fe l nem találták".2
A hegedű tehát a mai értelemben vett hangszerként szerepel a dolgozatunkban, és nem
foglalkozunk a magyar történelem során oly különböző korszakokban, olyan eltérő te­
rületeken és oly sok szerzőnél már sokkal korábban szereplő „hegedő", „hegede", „he-
dege" stb. fogalmak valódi és a mainál mindenkor jelentősen többet — vagy éppen ke­
vesebbet — vállaló tartalmaival.3
34

Erdély

Az országrész, amely a törökök megszállása után többé-kevésbé megőrizte önálló­


ságát, bizonyos fenntartásokkal jól példázhatja azt a fejlődést, amely még tulajdonkép­
pen Mátyás korára vezethető vissza.4 Nem hanyagolhatok el azonban az Anjouk, sőt az
Itália felé orientálódó Árpádházi királyok sem, hiszen éppen a hegedűkészítéssel kapcso­
latban kiemelkedő jelentősége van az olaszországi hatásoknak.5 Az erdélyi fejedelmi ud­
var, de több más főúr — olykor még városok is — tartanak muzsikusokat.6 A zene átszö­
vi a társadalom valamennyi rétegét és az emberi élet minden jelentős sorsfordulóját. Ze­
ne szól a lakodalmakon és temetéseken, a templomokban és a kocsmákban, a hadsere­
gekben és a békés városok tornyaiban, az iskolákban és a földeken, a főurak lakomáin
és a kolostorokban, és mindenütt, ahol az emberek vigadnak vagy éppen vigasztalásra
szorulnak. A zene most is, m int az emberiség történelmének minden szakaszán jelen
van, és az emberek muzsikálnak. Hogy ez itt ének, o tt kürtök rivallása, harangok zúgása
vagy dobok pergése, ma dudaszó, míg holnap a virginál ciripelése, egyetlen falusi muzsi­
kus vagy főúri zenekar, az véleményünk szerint ebben a tekintetben egyre megy. Csak
azt kívántuk jelezni, hogy ahol a törökök erőszakosan nem szakítják meg a társadalom
fejlődését, o tt az lényegében töretlenül követi a maga fejlődési törvényeit, és bonyolult
szövevénye mögött felfedezhetjük a korábbi összetevők fonatát. Ezt láthatjuk Erdély­
ben, illetve még valamit. Nevezetesen azt, hogy a fejedelmi zenekarok egyre növeksze­
nek, tagjaik között egyre több mai értelemben vett hegedűssel találkozunk, a zenei mű­
velődés nemcsak mennyiségi, hanem minőségi jellemzőket is fel tud már mutatni, a köl­
tészetben is egyre nagyobb szerepet játszik a zene. Ez már arra utal, hogy olyan igénye­
ket is ki kell elégítenie, melyeket a kevéssé képzett muzsikus nem vállalhat, és olyan
hangszerekre lesz szükség, amelyek megfelelnek a fejlettebb hangszínek előállítására.7
Nem máról holnapra fog ez bekövetkezni, nem is elsősorban Erdélyben jelentkezik az
igazi hatás, — hiszen az ország közben felszabadul a törökök uralma alól — mégis jelentős
szereppel bírt véleményünk szerint Erdély, a már kifejlődött művelődési szintek átmen­
tésében és továbbfejlődésük biztosításában. Természetesen nem arról van szó, mintha
Erdély kivonhatta volna magát a török hatás alól. Nyilvánvaló — és éppen a magyar ze­
ne későbbi alakulása szempontjából különösen jellemző —,8 hogy az érintkezés, lett lé­
gyen az baráti, ellenséges, kereskedelmi vagy harci, mindenképpen érezteti — éreztethe­
ti - befolyását, és nyomait a kultúra magán viseli. Csakhogy bizonyára nem mindegy,
hogy az a bizonyos érintkezés meddig tart, milyen tömegű és milyenségének szempont­
jából a jellege sem lehet közömbös. Vagyis Erdély, bár itt is felfedezhetők a török hatá­
sok (hangszerek, motívumok, elődeinktől különböző előadási módok stb.), mégis alkal­
masnak bizonyult a kialakult zenei műveltség átmentésére, és ápolására, beleértve ebbe
o.z újabb zenei eredmények megvalósítását, illetve a nyugati eredmények átvételét. Ez
mind az ország zenei éledben, mind az annak részét képező hangszerkészítő ipar fejlő­
désében jelentősnek bizonyult.9
35

Epeijes

Sem mennyiségében, sem minőségében nem hasonlítható a másik három központ­


hoz ez a kis város.10 Szerepét azonban megnöveli, hogy sajátságos helyzetet foglal el
mind a protestantizmus terjesztése, mind a művelődésügy (iskolák), mind a zenetörté­
net, de témánk szempontjából kiemelkedően a magyarországi hegedű készítés kezdetei,
illetve annak irodalmi jelentkezése szempontjából. Eperjes a Szepességben fekszik, 1324
óta szabad királyi város, három nemzetiség (szlovák, német, magyar) lakja a tárgyalt
korszakban, fejlett kereskedelme kelet és nyugat felé tart kapcsolatokat. Viszonylagos
jólétben és békességben élnek lakói a mohácsi vészt követő időkben is.11 Jóhírű iskolá­
jában világi tanítók működnek, a gazdagabb városi polgárok fiaikat külföldi egyetemek­
re küldik. Városi könyvtára és könyvkereskedése is van.12 A német reformáció hatására
1531-ben már két lutheránus papja van a városnak. 1550—1664 között a város teljesen
lutheránus, és szinte egészében magyar nyelvű. Evangélikus líceumát 1667-ben alapítot­
ták. A magyar történelemben elsősorban a Thököly összeesküvés felszámolására létre­
hozott Caraffa-féle vértörvényszék (1687) nyomán ju to tt tragikus szerephez. Végül pe­
dig ami a magyarországi hegedűkészítésre vonatkozik: Daniel Speer írja az Ulmban 1687-
ben megjelent „Unterricht in der musikalischen Kunst" (A zenei művészet tanítása) cí­
mű művében: „Ich habé auf meiner Peregrination nicht mehr als am Bischofflichen Hofe
zu Freysing einen (Barytonspyler) angetroffen, auch dergleichen Instrument nirgends
als zu Eperies in Ungarn bey Stadt Trompeter Musico Adam Besslern, der als ein be-
ruehmter Geigenmacher solches selbsten gemacht"13. Ezek szerint tehát ez a Bessler
Ádám lenne az első magyarországi hegedűkészítő. Ezen az egy híradáson kívül azonban
semmit sem tudtunk Bessler Ádámról. De nemcsak ő, hanem még Daniel Speer — a
könyv szerzője - is meglehetősen ismeretlen volt. Részben német zenetudósok, részben
magyar kollégáik azután sokmindent tisztáztak körülötte és így meglehetős bizonyosság­
gal állíthatjuk, hogy igen jelentős barokk szerző volt, akinek a magyarországi művelő­
déstörténet igen sokat köszönhet, miután meglehetősen jól ismerte országunk viszonyait
és azokról megbízható tudósításokat közöl több álnéven írt könyvében.14 Az idézet je­
lentősége azonban véleményünk szerint nemcsak egy állítólagos első magyarországon
működött hegedűkészítő feljegyzésében rejlik, talán inkább annak a pillanatnak rögzí­
tésében, amikor megragadható a muzsikus (városi trombitás) és hangszerkészítő (hegedű­
készítő) egyetlen személyben való megjelenése, amikor muzsikus és mester még azonos.
Eperjesen még egyetlen személy, Bécsben már két önálló foglalkozási ág. Pontosabban,
már itt is önálló foglalkozás a hangszerkészítés, ha és amennyiben az orgonát és az orgo­
najátékot vesszük vizsgálódás alá. A trombitakészítés is elvált már a korábbi ikertestvér­
től, de az ő esetében nem a hangszerjátékos az iker, hanem a szerszámkészítő, a „laka­
tos" „instrumentenmacher". A hegedűt azonban még nálunk nemigen készítik önálló
mesterek. Vagy ha igen, csak nagyon ritkán és azok lantokat és más pengetős vagy vo­
nós hangszereket is készítenek, és pontos adataink is csak a későbbi évtizedekből - a
X V III. sz. elejéről — állnak róluk rendelkezésünkre.15
Eperjes zenei életére utal Thököly egy levele is, melyet 1680. május 21-én írt Csu-
lyi Benedeknek: „A z orgonista fia is penig ha már eljütt Szebenbül s kedve vagyon az
apjának is, hogy kibocsássa, jüjjön ki; másképpen, ha kedvetlenül cselekszik, vagy még
el nem jö tt, hagyja abban, mivel már mást is szerzettem Eperjesrül, de ennél megvallom.
36

jobbat szeretnék."16 Ez valószínűsíti, hogy Eperjesen maradt a jobbik orgonista, esetleg


több is, és a város fejlett kulturális életét ismerve ezen nem is kell csodálkoznunk.
Thököly udvartartási jegyzékében lelhetjük fel a muzsikusok között: „Várbeli réz-
és gyalog-dobos, dobos Eperjesi Istvánt/' Ismerve a kor névadói gyakorlatát ez az adat
is eperjesi eredetre utal.17
További bizonyítékok - méghozzá tárgyi bizonyítékok - is megerősítik Eperjes
fejlett zenei életére vonatkozó nézeteinket. Gábry György: Régi hangszerek (Budapest.
1969) c. könyvének 5. oldalán ezt írja: „A nemzeti múzeumi leltárkönyvek a jelenlegi
épület átvételét követően, 1846-tól kezdődnek, és nagyjából innen számíthatjuk a hang­
szergyűjtemény kialakulását is.'Már 1847-ben nevezetes adomány érkezik az eperjesi
Schmidt András igazgatótól: egy csembaló, amely egykor a család birtokában volt, és
Thököly István (a nagy Thököly Imre atyja) késmárki címere díszíti."18
Ami pedig a további tárgyi igazolást jelentheti az Eperjesen kifejlődött viszonylag
magas zenei kultúra mellett, az az Eperjesi Graduál. Egyedülálló a maga nemében, mivel
a sárospataki gyakorlatnál jóval korábban — már az 1600-as évek első harmadában - 19
utal a többszólamú éneklés alkalmazására, hiszen szép számmal jegyez le többszólamú
énekeket, amit egyébként egyetlen másik graduálunk sem tartalmaz a fennmaradt 15
példány közül. További művelődéstörténeti jelentőségén túl, véleményünk szerint, már
önmagában is valószínűsíti, hogy az előbbiekben említett Daniel Speer és Bessler Adam
képzett muzsikusok voltak, illetve lehettek. Ez az állítás Speerről a megjelent művei
alapján bizonyossággal állítható, Bessler pedig, akiről könyvében az idézett részt írja, fel­
tehetően rokonságban állhatott azzal a másik Besslerrel, akinek Laurentz volt a kereszt­
neve és Breslau-ból származott Pozsonyba és o tt „Stadtpfeifer"-ként működött. Ha azt
is figyelembe vesszük, hogy Speer maga is Breslauban született - 1636-ban - , és hogy
ugyancsak ebben a helységben ismert muzsikus család a Besler, úgy nem tűnik túl me­
rész következtetésnek, ha Speer és Bessler barátságát még szülőföldjükről eredeztetjük,
és —ami még ennél is fontosabb —, hogy az Eperjesi Graduál egyedülálló és zenetörté­
nész kutatóink számára érthetetlen, pontosabban ezideig megfejtettlen négyszólamú
gyakorlatánál feltételezzük a két muzsikus közreműködését. További megerősítésül
szolgál Speer: Türkischer Eulenspiegel (Güntz, 1688) c. kötete, amelyben hat magyar
táncot közöl (több más nemzetiségű tánccal együtt) többszólamú letétben. Mindezek,
valamint az a tény, hogy Speer igen erős protestáns kapcsolatokkal rendelkezett, való­
színűsítik az előbbi feltevést.20
Végül pedig Speer magyarországi érdeklődését, talán többet is annál, példázza az a
röpirat, amelyet a Thököly-féle szabadságmozgalom eseményeiről adott ki.21 Jelképes­
nek is tekinthetjük, amikor így bezárul egy kör a magyar történelem, a magyar műve­
lődés, a magyar szabadságmozgalom egy fejezete és a zene örök árama között.

Pozsony

Ha az eddig tárgyalt két központ — Erdély és Eperjes — elsősorban írásos emlékei­


vel segített történelmünk egy kevéssé kutatott területén némi újat adni, úgy Pozsony ki­
emelkedő tárgyi anyagot szolgáltat a magyarországi hegedűkészítés kezdeteinek kutatá­
sához. Az eddig elmondottakból kitűnik, hogy a hegedűkészítés önállósulása később
37

következik be mint például az orgonaépítésé, vagy a csembalókészítésé. Lantok már


sokkal korábban is készülnek, és mestereink már régen megbecsült polgárok, mint trom­
bitakészítők, harangöntők vagy lantkészítők, amikor még hegedűkészítőkről nem talál­
hatunk említést. A hegedű viszonylagos kései megjelenése részben megmagyarázza ezt
a körülményt, de további magyarázatot jelenthet, ha tudjuk, hogy a hegedű korántsem
volt kezdetben olyan megbecsült hangszer, mint fent említett társai.22 Hozzájárulhatott
ehhez kezdeti tökéletlensége, hangjának rossz minősége, az ismeretlentől való tartózko­
dás, a fejletten játéktechnika stb., de bármi okozta is, az elismerésre még sokáig kellett
várnia. Pozsony kiemelkedő szerepét bizonyára egyértelművé teszi az a körülmény, hogy
az ország nyugati oldalán kívül marad a törökök megszállási övezetén és ha teljes és fel­
tétlen biztonságban nem is fejlődhetett, a korábbi kulturális szintet nem semmisítette
meg a török megszállás. Ebben a vonatkozásban hasonló a helyzete Erdéllyel, de míg az
szinte állandóan változó kisebb-nagyobb hatalmi csoportosulások mozgásában örlődik-
formálódik, addig Pozsony a .Habsburgok fennhatósága alatt viszonylag egyenletesen
felnőhet az ország fővárosának szerepéhez. Ebben éppen Bécs közelsége jelentős segít­
séget biztosított, míg másfelől az ország politikai függetlensége, gazdasági önállósodása,
nemzeti irodalma és egész nemzeti művelődése komoly károkat szenvedett.
Pozsony művelődéstörténeti jelentősége abban is áll, hogy megfelelő visszavonu­
lási terepet nyújtott a már kifejlődött kulturális intézményeknek, lehetőséget adott to­
vábbélésükhöz és továbbfejlődésükhöz —még ha szerényebb keretek között is —, ugyan­
akkor állandó kapcsolatot jelentett a nyugattal, ahonnan különösen zenei téren, állandó
és igen jelentős beáramlás mutatható ki, mind a zeneművek, mind a muzsikusok részé­
ről, de ugyanezt tapasztalhatjuk a hangszerkészítők szakmáiban is.23
Az 1700-as évekből több mesterjelzéssel ellátott hangszer maradt ránk pozsonyi
hangszerkészítőktől, amelyek egyértelműen igazolják a város fejlett hangszerkészítő ipa­
rának meglétét 24 Ezek a hangszerek, ezek közül is most már a hegedűk, lehetővé teszik
a kor ipari színvonalának megítélését, a hegedűk stíluskritikai elemzését, és a korabeli
külföldi —elsősorban az olasz és a német nyelvterületen élő — mesterek munkáival tör­
ténő összehasonlítást.25 A kutatások határait, irányát a hangszerkészítés történetének
tárgyi emlékei az írásos anyagtól sok tekintetben eltérő módon befolyásolják. A mester­
cédulák26 ugyan rendszerint tartalmazzák a mester nevét, a készítés helyét és idejét,
esetleg a sorszámát (Opus) is, de, különösen a hegedűk esetében, gyakran cserélik ki
azokat értékesebb mesterek céduláival, gyakran hamis cédulákat ragasztanak értéktelen
hangszerekbe, de igen sokszor nincs is jelzés a fellelt hegedűben. A pozsonyi hegedűké­
szítés kutatásában további nehézséget jelent, hogy az egyik család - Leeb (Leb, Löb,
Löbb változatokban is!) —több Johann Georg keresztnevű mestert is felnevelt, és így,
mivel az ipar öröklődött, a mesterek pedig nem mindig figyeltek minden apróságra, elő­
fordult, hogy a mestercédulákon az évszám előnyomott két első számát (17..) az 1800-as
években készült hangszereken elfelejtették kijavítani (18..-ra) és így az adott hegedű
egyszeriben 100 évvel idősebbnek látszik. Természetesen nagyon sok egyéb összetevő is
nehezíti —olykor könnyíti, de mindenképp befolyásolja — a rendelkezésre álló hangsze­
rek vizsgálatát, sajnos ezek tárgyalása meghaladja e dolgozat kereteit. Az említett Leeb
család hangszerei közül tehát csak igen gondos vizsgálattal lehet megállapítani, hogy a
feltevéseink szerint két, esetleg három Johann Georg Leeb közül melyiket ki készítette.27
Kutatásaink szerint a pozsonyi anyakönyvekben az első Johann Georg Leeb, a Szent
38

Márton r. kát plébánia Kereszteltek könyvében a 16. lapon bukkan fel az alábbi bejegy­
zéssel: infans Georgius \ P./oannes Leeb \ M.Catharina | P. Georgius Winckler \ Pa Catha-
rina Moserin | a tördelés szerint soronként egymás alá írt nevek 1617április 23-ró\ szár­
maznak, vagyis egy Leeb család már keresztelőt tartott Pozsonyban az 1600-as évek
elején!
A másik hegedűkészítő család a Thir (Thier, Thirr, Türr, Dürr stb. változatban is)
família. Több hangszerüket őrzik magyarországi közgyűjteményekben, s ezek bizonyít­
ják a család tagjainak 18. sz-i pozsonyi működését.28 További adalékot szolgáltat az Es­
terházy levéltár egy pozsonyi Antoni Thir hegedűkészítőről, aki a kismartoni zenekar
számára végzett különböző hangszerjavításokat, és állított ki arról számlát.29
Igen fontos tény a két család tevékenységének vizsgálatánál, hogy míg a Leeb-ek
olasz minták szerint, lapos boltozattal készítették hangszereiket, addig a Thir család
mesterei a német (Stainer) iskola formáit követték, és magas boltozattal építették a mű­
helyeikből kikerülő vonós instrumentumokat. Ez a körülmény, valamint a két műhely
lakk anyagának és lakkozási technikájának különbségei (ugyancsak a Leeb-ek előnyére)
azt eredményezte, hogy napjainkban sokkal keresettebbek és értékesebbek a Leeb csa­
lád opuszai.30
A felsoroltakon kívül Pozsony jelentősége abban is lemérhető, hogy a későbbiek­
ben majd mintegy iskoláját fogja képezni a magyarországi hegedűkészítésnek, amikor a
törökök kiűzése után Buda, Pest hangszerkészítő iparát segít talpra állítani, vagy a to­
vábbiakban a nagyobb vidéki városaink (Debrecen, Szeged, Győr stb.) mestereinek
nyújt szakmai bázist. Ez azonban már a későbbi évszázadokra nyúlik.

Pest-Buda

Az áttekintett központok zenei életének előzményei többségükben Budán talál­


hatók meg. A királyi udvar, a királyné udvartartása, a főurak és főpapok követjárása,
az egyházi és világi ünnepségek jó alkalmat teremtettek a muzsikálás! alkalmaknak és
azok terjedésének. Ennek hatásait érezhettük Erdélyben, Pozsonyban, de minden bi­
zonnyal sok más főúri udvartartáson is. Buda eleste után ez ugyan itt megszűnt, de ép­
pen a két országrész továbbélése útján megőrződött és bizonyos mértékig tovább is fej­
lődött korábbi zenei kultúránk. Így történhetett, hogy röviddel a törökök kiverése után,
Buda, és most már Pest is, újra elfoglalja helyét az ország irányításában. Kezdetben ez
ugyan eléggé nehezen indul, hiszen a török megszállás lényegében a maga színvonalára
zülleszti a leigázott területeket - a gazdasági és kulturális állapotok a korábbinál lénye­
gesen alacsonyabb szintre zuhannak - , de mintha a művelődés területén is érvényesülne
bizonyos korlátok között a gazdasági életben kimutatható trendvonal,31 hosszabb-rövi-
debb időszak alatt a korábbi fejlődési vonal mentén halad a társadalom zenei élete to­
vább. Így amit Budának köszönhetett korábban az ország zenei élete, az most Nyugaton
és Keleten átmentve visszatért Pest-Budára.
E kérdés kutatásában kimagaslóan nagy segítséget nyújtott Dr. Illyefalvi: Pest és
Buda polgárjogot nyert lakosai (Budapest, 1955) c. írása, amely valamennyi pesti és bu­
dai polgár adatát összesíti a kérdéses időszakban. Ebből kitűnik, nogy Budán már 1691
és 1697 között (pontosabban nem állapítható meg) polgárjogot kapott egy Lepp Peter
39

nevű trombitás. Őt követi 1708 X II. 19-i polgárjogával egy Tschinadi Hanss nevű musi-
cus, akinek hangszerét ugyan nem ismerjük, de a kor szokása szerint bizonyára több
hangszeren is kellett játszania. Őket azután 1715 1.21 és 1720 XI.20 között további 16
muzsikus követi, akik valamennyien polgárjogot kaptak.32 Közöttük már feltűnik egy
Kőnig Jacob nevű hegedűs is, aki polgárjogát 1717 VI. 25-én szerezte meg. A muzsiku-
sokkal nagyjából egyidőben (1718 III. 11-én) kap polgárjogot Buttre Johann harangön­
tő, majd 1726 VII. 8.-án Bachmann Balthasar harangöntő, de 1753 X II. 17-én már a
polgárok között találjuk Richter Joseph húrkészítőt, 1762 V ili. 17-én Ficket Joseph or­
gonaépítőt, majd ettől kezdve több hasonló foglalkozású személy kerül felvételre és csak
1798 X II. 5-én jelenik meg az első fúvóhangszerkészítő polgár, Scheily Michael személyé­
ben. A hegedűkészítők majd csak ezután lépnek színre.
Pesten 1733 X. 26.-án kap polgárjogot Tüller Frantz karnagy, 1742 IX. 15-én Nai­
ler Franz zenész, majd 1756 I. 27-én Stephan Frantz orgonaépítő és 1789 IV. 18.-án
Szoltics Adalbertus húrkészítő. 1798 V III. 5-én kap polgárjogot az a Testőri Antonius,
aki Pozsonyból származott, foglalkozása „Instrumentorum confector" (műszerész?
hangszerkészítő?) és esetleg rokona lehet az Olaszországban kiterjedt hegedűkészítő te­
vékenységet folytatott Testőre családnak.33
Budán és Pesten tehát újra megindul az élet, és kibontakozóban volt az a hangszer-
készítői tevékenység, mely főként a hegedűkészítés terén majd a következő évszázadban
érleli meg igazi gyümölcseit.
*

Megkíséreltem az eddig feltárt és általam újabban megvizsgált adatokból, írásos és


tárgyi emlékekből felvázolni a magyarországi hegedűkészítés kezdeteit. Az erdélyi zenei
élet, az eperjesi zenélő kapcsolatok, a pozsonyi hegedűkészítők munkássága és az újból
fellendülő budai, valamint a kialakuló pesti zenei világ kínálják véleményünk szerint a
kulcsot a későbbi magyarországi hegedűkészítő ipar fejlődésének megértéséhez, és a ko­
rabeli ilyenirányú gyakorlat vizsgálatához. A későbbi tendenciák (minták, szakmai fo ­
gások, típusok, kísérletek stb.) jobban érthetőek, ha látjuk a kezdetek körülményeit, a
kapcsolatokat és hatásokat. Ugyanaz a kör, amely megtalálható Eperjestől-Eperjesig
Speer vagy Thököly személyén át, fellelhető Budától-Budáig egy nagyobb sugár mentén,
így nyújthat a művelődéstörténet megértése a történelemhez, a történelmi összefüggé­
sek megértése pedig a művelődés történetének felderítéséhez segítséget.

Jegyzetek

1 Ilyen zenész-hangszerkészítő például Adam Bessler, akit Daniel Speer említ meg az Ulmban 1687-
ben megjelent könyvében. (Daniel Speer; Unterricht in der musikalischen Kunst, 208.) Nevezett
városi trombitás és emellett hangszereket (hegedűt, barytont) is készít.
2 A hegedű „feltalálásáról" hosszantartó éles viták folytak és napjainkban is folytatódnak. A szakiro­
dalom nagyjából megegyezik abban, hogy az első mai értelemben vett hegedűt egy Tiefenbrucker
(Dieffopruchar, Duiffobrugcar, Duiffobrocard, Duffoprougar stb. változatokban is) Gaspard nevű
mester készítette, aki 1514-ben született a Füssen melletti Pruckban és 1571-ben halt meg Lyon­
ban. A névváltozatok és a működési területek elegendő alapot szolgáltattak az olasz, francia és né­
met hangszertörténészeknek arra, hogy mindannyian saját nemzetük szülöttjének illetve mesteré­
nek kiáltsák ki az „első" hegedükészítőt, akinek fennmaradt hangszereiről később kimutatták egy
40

jóval későbbi francia mester (Vuillaume, Jean Baptist 1798—1875) kegyes szándékú hamisítását.
Kiderült ugyanis, hogy valamennyi Tiefenbrucker jelzésű hangszer Vuillaume műhelyéből került
ki! Az elsőség kérdésének eldöntése ugyan nem tartozik a jelen dolgozat feladatai közé, annyit
mégis meg kívánok jegyezni, hogy véleményem szerint sok más tárgyhoz hasonlóan a hegedűt sem
egyetlen ember találta fel, hanem több nemzedék hagyományai és tapasztalatai alakították ki a ma
ismert hegedűcsalád hangszereit.
3 Családneveink között a „Hegedűs" már 1394-ben felbukkan (Szamota-Zolnai; Magyar oklevél-szó­
tár Bp. 1902—1906), ezután a legkülönbözőbb változatokban (Hegedews, Hegedes, Hegy edws stb.)
jelenik meg. Mint tevékenység elsősorban énekmondó, hírmondó tartalmat hordoz, amely hangsze­
res kísérettel (pengetett, ütögetett és csak a 16 sz.-tó! vonóval megvont hangszereken) volt általános.
Hangszerként a pengetett ós vonóval megszólaltatott formákon kívül, olykor fúvós hangszert jelez.
(Gyöngyösi Szótártöredék 1560. k. Közrebocsátotta Melich János. Bp. 1898) Mindezeken kívül
pedig még mint nyakkaloda is használatos a német Geige magyar megfelelőjeként. (Hand- und
Halsfessel, Geige, nyakkabda 1564. Szamota-Zolnai: Magyar oklevél-szótár).
4 Mátyás udvarának zenei életéről a kor beszámolói alapján (Peter Eschenloer, Antonio Bonfini,
Marzio Galeotto) meglehetősen széleskörű ismerettel rendelkezünk. Maguk a muzsikus-zeneszerzők
(Tinctoris, Barbireau, Cornuel, Heinrich Finck stb.) levelezése is megerősíti a fejlett zenei életről
kialakult és általánosan elfogadott nézeteket. Az orgonista-orgonaépftÖ (valamennyi felsorolt mu­
zsikus legalább kettős foglalkozást űz, zenét szerez és játszik, vagy hangszert készít és játszik, mint
az István mester néven ismert Stefano da Salerno, és az ugyancsak plasz Daniel mester), de a lan­
tos Piero Bono és még sokan mások az énekesek és hangszeresek közül ugyancsak tanúsítják a zene
és a muzsikusok jelentős szerepét Mátyás udvarában. Ezt az igen fejlett zenei kultúrát folytatja a
Jagellók korában Thomas Stoltzer és Adrian Willaert, és ezzel állt kapcsolatban Szapolyai János er­
délyi udvara is. Benkő András: „Az erdélyi fejedelmi udvar zenei életéről" c. tanulmányában ezt
írja:..„Ez az indulásakor nyugati alapozású zenei élet a Havasalfölddel és Moldvával, majd Lengyel-
országgal kiépült összeköttetések nyomán új, részben keleties színekkel gazdagodott. A Báthoriak-
kal kezdődően az olasz reneszánsz zene hatása lesz uralkodó jellegű. Felszínesebb a francia és a né­
met zene alakító hatása. A X V II. század utolsó évtizedeitől kezdve azonban egyre erőteljesebben
bontakozott ki Bécs befolyása". (Művelődéstörténeti tanulmányok. Kríterion. Bukarest, 1979. 94.)
5 Mátyás udvarának zenei életében éppen a korábbi jegyzetben szereplő olasz muszikusok (Tinctoris,
István és Dániel mesterek stb.) jelzik a királyné — Beatrix — szülőföldjéről beáramló olasz zenészek
túlsúlyát. Jóllehet ez a kapcsolat már az Anjouk idején is jelentős szerepet játszott. Mátyás korában
azonban mind a fejlettebb művészeti élet, mind az igények kiterjedtebb volta, sokkal nagyobb tö­
megű hatás meglétét igazolja. Ez az olasz hatás fedezhető fel később Pozsony zenei életében is, ami­
kor 1740-ben először játszanak a városban (és valószínűleg Magyarországon is) olasz operát, és ez­
zel együtt először jár olasz operatársulat a városban, aholis 1740 júniusától, 1741 böjtjéig szerepel­
nek. Ettől kezdve ezután már gyakran járnak olasz muzsikusok a város falai között. (Váli Béla:
A budai színház története) Mindezeken túlmenően azonban különösen a hegedűkészítéssel kapcso­
latban igen jelentős az olasz hatás. A hegedű készítés területén ugyanis két egymástól jelentősen el­
térő iskola alakul ki már a 17—18. sz. folyamán. Az olasz és a német iskola. A. Stradivarius és J.
Stainer a két iskola legnevesebb képviselője (megalapítóknak is tartják őket). A részletek elhagyá­
sával úgy jellemezhetjük a német hangszereket, hogy azok inkább a belső térfogatuk öblösebb kiala­
kítása következtében a kamara jellegű lagyabb, gyöngébb erejű hangok létrehozására alkalmasabbak,
míg az olasz hegedűfélék a laposabb építés miatt nagyobb hangerőt és fényesebb hangzást biztosí­
tanak. Ez utóbbi hangszertípus vált az újabb időkben keresettebbé és minthogy a magyar hegedű-
készítés is ezt az utat követte, így azok hangszereit ma jobban jegyzik a nemzetközi hangszerpiacon.
6 Erdély főurai, fejedelmei között sokan játszottak különböző hangszereken. Szapolyai János udva­
rában fejlett zenei élet volt, felesége Izabella és fia János Zsigmond több hangszeren játszottak.
Báthori Zsigmond zenét szerzett és sok hangszeren játszott. Mátray Gábor szerint Bethlen Gábor
is játszott hetedűn és lanton. (Történelmi Tár 6/1883. 524.) De minden felsorolást mellőzhetővé
tesz annak ismerete, hogy a lovagi nevelésben ebben a korban általában mennyire jelentős szerepet
játszott a zene.
Jelentősebb lehet ennél az egyes udvarokban foglalkoztatott zenekarok vizsgálata. Ebben a
korban ugyanis a zenélési alkalmak száma és pompája annyira megnövekedett, hogy az udvari élet
41

már elképzelhetetlen állandó zenekar nélkül. Korábban is voltak már hivatásos muzsikusok, hi­
szen az egyházi és világi ünnepségek — szertartások, esküvők, temetések, követek fogadása stb. —
zenei kíséretét ezek látták el, a hadseregekben is jelentős szerepet töltenek be a trombiták, sípok
és dobok, a városok tornyaiban is őrködnek és jeleznek a városi trombitások, dobosok, de most
már ezek száma, képzettsége és a hangszerek változatossága egy lényegesen fejlettebb zenei életre
utal. Báthori Zsigmondnál 1598-ban 18, Mihály vajdánál 1599-ben 9, 1672-ben 17, 1681-ben 9,
1683-ban 12, I. Rákóczi Ferencnél 1668-ban 19 muzsikus szolgál (Biró Vencel: Az erdélyi feje­
delmi hatalom fejlődése. Kolozsvár, 1917. 131.)
Mindezeken túlmenően azonban a városok (Brassó, Szeben, Kolozsvár, Beszterce stb.) is tar­
tanak muzsikusokat, bár még nem zenekarokat A gyulafehérvári céh „tisztességes muzsikások,
hegedűsök s cimbalmosok" fogadását engedélyezi. (Benkő i.m. 106.)
7 A hangszerek változatossága és egy-egy nevesebb zenész alkalmazása egyaránt azt igazolja, hogy
a gyakoribb muzsikálás a zenei igények fejlődését is magával hozza. Mihály vajda zenekarában
1599-ben még csak háromféle hangszer (trombita, síp, hegedő), I. Apafi Mihály zenekarában
1663-ban ugyancsak ilyen hangszerek kerülnek alkalmazásra, míg I. Rákóczi Ferencnél már a
karmester mellett hatféle hangszer játszik. A neves muzsikusok között elsősorban Bakfark Bálint
nevét említhetjük, akit János Zsigmond 1570. július 31 -i okirattal birtokkal adományoz meg.
(Fabó Bertalan: Bakfark Bálint adománylevele. Századok, 1909. 669—672.) Érdekességként itt
megemlíthetjük, hogy az olasz kapcsolatok ellentétes irányát is fellelhetjük éppen Bakfark eseté­
ben, aki 1571 augusztus 25-én ezt a birtokát elzálogosította és Páduában utazott, ahol le is tele­
pedett.
8 Az érintkezés következménye a magyar népzenében és müzenében a törökös elemek beszűrődése
(ritmika, dallamfordulat, díszítőelemek, hangszerek), de természetesen nemcsak török hatásról
kell megemlékeznünk, hanem valamennyi olyan népcsoportról, amellyel huzamosabb kapcsolat
állt fenn. így jellemző lehet éppen a moldvai, vagy havasalföldi zenei hatások vizsgálata is, vagy a
lengyel zene hatásainak nyomon követése.
9 A zenéről vallott protestáns nézetek valójában nem kedveznek Erdély zenei életének. A reformá­
tus egyház hangszerellenes, amit jól példáz az 1610-ből való debreceni városi jegyzőkönyv egyik
részlete:„Mivei az Úristen még az ostort közülünk le nem vötte, hanem napról-napra növekedik,
az táncolást pedig elkezdték sok rendbeliek az régi tilalom ellen, annak okáért valamig az Úristen
csendes állapotot nem hoz, senki táncolni ne merjen és hegedülni, lantolni és virginálni." (Takáts
Sándor: A magyar múlt tarlójáról. 1926. 270.) A korábban kialakult gyakorlat azonban olyan
erős, hogy az a protestáns hangszerellenes nézetek ellenére elvezet mind a Kolozsvár központú­
nak feltételezett színházi-zenei-zenekari praktikumhoz (kottakiadás, Hoffgreff gyűjtemény 1553
körül, Tinódi: Krónika 1554, „cantus harmonious" énekkar 1746, református zsoltárok 1751,
„Új magyar színátszó és operatársulat" 1792), mind a korábban a fejedelmek által elsősorban fej­
lesztett Gyulafehérváron kívül, más zeneileg fejlett városok megjelenéséhez is (Szeben, Brassó,
Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Nagyvárad). Gálos Rezső: Erdélyi hangversenyek a X V III.
században. — In: Zenetudományi Tanulmányok II. Erkel Ferenc és Bartók Béla emlékére. Bp.
1954. 4 8 9 —499.
10 Eperjes a Szepességben fekszik Sáros megye területén. 1324-óta szabad királyi város. Lakói kez­
detben magyarok, majd németek települnek be, végül szlovákok is megjelennek lakosai között.
Kelet és nyugat felé állandó kapcsolatban áll kereskedőin keresztül Lőcsével, Bártfával és Kassá­
val, de ezeken túli vidékekkel is. Igen fejlett oktatási intézményei és énekkari gyakorlata a kör­
nyékbeli városok számára is irigyelt és követett volt. Már 1494-ből maradt fenn írásos emlék egy
bizonyos Boldizsár scriptortól, akit Bártfa tanácsa küldött Eperjesre az ottani énekeskönyv lemá­
solására. (Mezey László: Forrásszemelvények a kézíratosság korának könyvtörténetéhez. Bp. 1957.
218.)
11 Gömöry János: Az eperjesi ág.hitv. egyház keletkezésének története. Protestáns Szemle. 1932.
2 4 6 -2 6 0 .
12 Iványi Béla: Eperjes szabad királyi város iskolaügye a középkorban. Budapest, 1911. 15—16.
13 Vándorlásom során csak a freisingi püspöki udvarban találkoztam eggyel (barytonjátékossal), és
a hangszerrel sehol másutt, csak Magyarországon Eperjesen, a városi trombitás Bessler Ádámnál,
42

aki híres hegedűkészítő lévén, maga készítette. (Daniel Speer: Unterricht in dér musikalischen
Kunst. Ulm, 1687. 207-208.)
14 Dániel Speer (1636 Breslau — 1707 Göppingen), vándorló muzsikus zeneszerző, író. Több müvet
írt, melyek közül néhányat név nélkül vagy álnéven jelentetett meg. Különösen értékesek szá­
munkra a Magyarországról írt beszámolói, melyekből a korabeli (1670 körüli) szokásokról, zenei
életről, városokról nyerhetünk a szemtanútól tájékoztatást. Jelentőségének megfelelően többen
is foglalkoztak mind személyével, mind műveivel magyar nyelven is. (Varjú Elemér, Barna István,
Turóczi-Trostler József, Mollay Károly stb.)
15 A kor szokásai szerint a hangszerkészítők egyben rendszerint muzsikusok is. Csak a későbbiek
során válik el a két mesterség egymástól, bár napjainkig megtalálhatjuk mind a muzsikusok kö­
zött a hangszerkészítéssel is foglalkozó, mind a hangzserkészftők között a pénzért muzsikáló sze­
mélyeket is.
Megbízható írásos emlékek ós azokkal együtt hangszeres bizonyítékok is csak a 18. sz. elejé­
ről és közepéről maradtak fenn Pozsonyból a Leeb és Thir, valamint a Schmidt családok szemé­
lyes tevékenysége nyomán. Az Ö esetükben azonban már mind a levéltárak, mind a hangszergyűj­
temények megbízható forrásokat nyújtanak.
16 Deák Farkas: Gr. Thököly Imre levelei. 1882. 233. o.
17 Késmárki Thököly Imre naplói, leveleskönyvei és egyéb emlékezetes írásai II. Közli Thaly Kálmán.
Bp. 1873. 130. (Monumenta Hungáriáé Historica. Scriptores XXIV .)
18 Magyar Nemzeti Múzeum. Jelzet: 1847. 30 (Gábry György: Régi hangszerek. Bpest, 1969, 33.)
19 Eperjesi Graduál, 1635. (Országos Széchényi Könyvtár. Jelzet: Föl. Hung 2153) A graduálok
a X V I.—X V II. század nagyrészt kéziratos, kótás daloskönyvei. Legkorábbi közülük a Batthyány
graduál, 1541—43-ból. Nyomtatottak: a Huszár Gál énekeskönyv (1574) az Öreg Graduál (1636)
és a Lőcsei énekeskönyv (1652). A többszólamú énekeket is tartalmazó Sárospataki-Patay graduál
a X VI. sz. végéről és a X V II. sz. elejéről való. (Bárdos Kornél: Az eperjesi graduál. In: Zenetudo­
mányi tanulmányok V I. Kodály Zoltán 75. születésnapjára. Budapest, 1957.166—167.)
20 Falvy Zoltán: Dániel Speer magyar táncai. In: Magyar Zenetörténeti Tanulmányok Szabolcsi
Bence 70. születésnapjára. Budapest, 1969. 75—89.
21 Das Neueste v. dér Zeit. Das ist: Ausführliche Vprstellung dér listigen Gefangen-Nehmunk...des...
Gráf Teckely. Nürnberg, 1685. J. Hoffmann (anon.)
22 Az orgona és az orgonisták, a lantosok, a trombitások, a síposok hangszereikkel egyetemben so*
káig örvendtek nagyobb megbecsülésnek mint a hegedűsök. Összefüggött ez azzal a szereppel,,
amelyet az egyes hangszerek művelői a napi gyakorlat során betöltötték. A templomi szolgálat
(orgonisták), a hadi szolgálat (trombitások, síposok, dobosok), a városi szolgálat (trombitások,
dobosok), az udvari szolgálat (lantosok, trombitások, virginások) lényegesen előkelőbb rangot
jelentett mint egy újonnan megjelenő hangszer, amely elsősorban a szegényebb rétegek hangszere
lehetett. Nem lehet véletlen, hogy a hegedű szinte állandóan ott szerepel a tiltott, leszólt, megve­
tett instrumentumok között. Marosvásárhely, 1649-es rendelet: „Az ki penig hegedül, cimbalmol,
kobzol, lantol, sipol vagy háznál vagy korcsmán vasárnap, és ha rajtakapják, tőle az hegedűt elve­
szik és a földhöz verik és magát is az kalickában tészik, mindazonáltal kivettük ebből ezt, amikor
városunkban vasárnap esik az sakaóalom, mert akkor mindennek szabatos lészen." (Kolosvári-
Óvári: A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyűjteménye I. 1885. 89.)
Borsod megye 1670 táján így rendelkezik: „Mivel istennek, ő szent felségének napról napra
látjuk ellenünk felgerjedett haragját... az alább megírt vétkek s arra való alkalmatosságok tiltatta-
nak meg... Quinto et ultimo: Akár lakadalmakban, akár privatimaz hegedűItetésektől s táncolá­
soktól az emberek magokat megtartóztassák, mert aki az hegedűst huzatja s az szerint az hegedűs
is, erősen pálcákkal verett~t.nék meg; az táncolók is megcsapattatnak." (Kolosvári-Óvári: i.m. M.
295-297.)
Ugyanakkor azonban azt is látnunk kell, hogy a törvényekben a városok és megyék már min­
den bizonnyal egy meglehetősen elterjedt gyakorlatot vesznek figyelembe, vagyis a hegedű min­
den lenézettsége ellenére rendelkezett olyan kvalitásokkal is, amelyek éppen az elterjedése irányá­
ban hatottak. Az pedig, hogy ma a hegedű milyen szerepet tölt be egyértelműen bizonyítja a fej­
lődés irányát. Talán nem érdektelen ugyanakkor emlékeztetni arra, hogy a színfónikus zenekarok
fúvósait ma is jobban fizetik, mint a vonósokat
43

23 Mind a zeneszerzők (Albrechtsberger, Haydn, Dittersdrofí, mind az orgonisták (Michael Hermann,


Johannes Preussinger, Hieronimus Ostermayer), de a többi muzsikusok és hangszerkészítők közül
is igen sokan származnak német nyelvterületről. A pozsonyi Leeb, Thier, Schmidt család, de ké­
sőbbi Schweitzer Lemböck, Mönnig nevű hegedűkészítő mesterek is ezekről a vidékekről érkeznek
hozzánk.
24 Pozsony hegedűkészítőitől mind a közgyűjteményekben, mind magánosok hangszergyűjteményei-
ben, mind pedig az élő zenei gyakorlatban több értékes hangszerrel találkozhatunk. A Magyar
Nemzeti Múzeum hangszerei között őrzik az alábbiakat: Johann Georg Leeb in Presburg Anno
1763 (Hegedű), Joannes Georgius Leeb fecit Posonii 1812 (Gitár), Anton Thier, Pressburg 1782
(Mélyhegedű). Reményi László, volt törvényszéki szakértő hegedűgyűjteményében szerepeltek
az alábbi pozsonyi hangszerek: J.G. Leeb 1775 (Hegedű), J.G. Leeb 1807 (Hegedű), J.G. Leeb
1796 (Mélyhegedű), J.G. Leeb 1865 (Mélyhegedű).
25 A megmaradt hegedűk és mélyebb változataik (mélyhegedűk, gordonkák) igazolják azt a korábbi
megállapítást, hogy a pozsonyi mesterek az olasz elődök mintáit követték, és nem a németes
Stainer iskoláét.
26 A mestercédulák a hangszertípusoktól függően nyomtatott, beégetett, festett, vésett vagy kézirat
jelzések, amelyek a készítő mester nevét, a készítés helyét és idejét tartalmazzák. Olykor a készít­
mények számát is jelölik. (Opus = Op.) Előfordul, hogy azt a műhelyt, vagy mestert is feltüntetik,
ahol a készítő a mesterséget tanulta. Mindezeken túl esetenként más adatok is szerepelhetnek a
mestercédulákon. (Fohászok, ajánlások, fantázianevek, jelmondatok stb.)
27 A Leeb család hangszerei mintegy 100 éves határon belül keletkeztek. Ez a körülmény kizárja
egyetlen mester tevékenységét. A két azonos mesternév J.G. Leeb (Johann Georg Leeb) feltétele­
zését az is megerősíti, hogy a hangszerek igen eltérő jellegzetességeket mutatnak. (Kidolgozás, lak­
kozás, berakás stb.) A latin, illetve német mestercédulák ugyancsak ezt erősítik meg. De az is va­
lószínű, hogy még az 50—50 éves alkotói periódus is meglehetősen valószínűtlen feltevés. így
esetleg három J.G. Leeb működött Pozsonyban 1763 (az első ismert hegedű) és 1865 (az utolsó
ismert mélyhegedű) keletkezésének időhatárai között. Ha azonban ez utóbbi esetleg hamisítvány,
úgy már lényegesen kisebbek az időszak keretei. Mind megannyi megválaszolatlan kérdés, amely­
re a további kutatások adhatnak választ.
28 Magyar Nemzeti Múzeum: Anton Thier, Pressburg 1782 (Mélyhegedű).
29 Jegyzék, melyen Thir pozsonyi hegedűkészítő a kismartoni zenekar számára megjavított hangsze­
rek árát tünteti fel „Verzeuchnis. Was ich vor den Herrn Capellmeister bey Sr.fürstl. durchl. Es­
terházy gemacht habé.

Summa 7 Gulden 9xr.


Antoni Thir burg. Geigenmacher
Den 3-t Martz 1767
(OSZK. Esterházy levéltár, Acta Musicalia, fasc.VII. 461)
30 Éppen ez az érték vezetett arra, hogy mind gyakrabban cserélték.ki az eredeti Leeb hangszerek­
ben a mestercédulákat nevesebb olasz (Amati, Stradivari stb.) mesterek hamis céduláival, de azt
is eredményezte, hogy egyre több hamis „Leeb" hangszer kerül forgalomba.
31 Jánossy Ferenc: A gazdasági fejlődés trendvonala és a helyreállítási periódusok. Közgazdasági és
Jogi Könyvkiadó, Bp. 1966.
32 Haass Matthias 1715, Mayfels Antoni 1715, Mayfels Antoni 1715, Zernati Johann 1715 Rukh
Michael 1717, Seerieder Silvester 1715, Píxenschmid Johann Fridrich 1715, Finckh Matthias
1717, Erssl Johann 1717, König Jacob 1717, Breyer Matthias 1717, Kramer Johann 1717, K3r-
ner Johann Christian 1717, Buttre Johann 1718, Hueber Matthias 1718, Haas Wenzel 1718, Las-
ko Samuel 1718.
33 Testőre, Carlo Giuseppe 1660—1737, Testőre, Carlo Antonio 1688—1765 körül, Testőre, Paolo
Antonio 1690—1760 és mások.
45

Erdélyi Sándor:

ADAM BESSLER AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI HEGEDÜKÉSZÍTŐ?

Keveset tudunk a magyarországi hangszerkészítés történetéről. Még kevesebbet a hege-


dűkészítőkről. A kezdetekről alig többet a semminél. A. Stradivariról ugyan egy mo­
dern magyar közkönyvtárnak megfelelő terjedelmű irodalom áll az érdeklődő rendel­
kezésére, az olasz hegedűkészítésről is írtak magánkönyvtárnyi terjedelemben, ha azon­
ban a magyar hegedűkészftésről keresünk megbízható értesüléseket, a megérdemeltnél
jóval szerényebb irodalomra támaszkodhatunk.1 Okokat bőségesen találhatunk, szám­
talan magyarázat adódik, a következtetés azonban aligha lehet más: az elmulasztotta­
kat nekünk kell pótolnunk. A kezdeti szerény lépések után2 itt további kísérletet
teszünk a magyarországi hegedűkészítés első nyomainak felderítésére, forrásainak vizs­
gálatára.
Az értelmezés egyöntetűsége érdekében3 elöljáróban tisztázzuk vállalásunk fo­
galmait és terjedelmét:
— Adam Bessler4 jelenlegi ismereteink szerint az első, levéltári adatokkal igazol­
ható személy, aki Magyarországon hegedűkészítéssel professzionista színvonalon foglal­
kozott.5

magyarországi hegedűkészítés történeti irodalmát feldolgozta: Erdélyi Sándor, 'A magyarorszá­


gi hegedűkészítés történeti irodalma' Zenetudományi dolgozatok 1983 Budapest,123—131.
A legkorábbi magyarországi írás hazai hegedűkészítőinkről mai ismereteink szerint a Pester
Lloyd 1901. július 14-i Nr. 168., és 1901. július 21 -i Nr. 174. példányokban jelent meg. Az első
cikket „v. L.w, a másodikat „W. Josef Schunda" jelzéssel közölte a lap.
Az általános zenetörténet, a tágabban értelmezett hangszertörténet, a külföldi szerzők hegedútör-
téneti irodalma, valamint a választott témakör hazai feidolgozmlansága teszi indokolttá, hogy fo­
galmainkat a lehetőségekhez mérten ppntpsítsuk. Néhány esetben e2 csaknem megoldhatatlan fel­
adatot jelent, mivel már kialakult zenetörténeti fogalmak megváltoztatására kényszerülünk, míg
más esetekben a magyar irodalpm és zene más-más szóhasználatát szükséges egységesítenünk.
Nem gondoljuk, hogy javaslataink vitathatatlanpk, csupán a figyelmet kívánjuk felhívni a megle­
vő ellentmondásokra.
4A 17. sz. névírási gyakorlatában Magyarországon — de természetesen'szerte Európában — megszo­
kott az egyes személyek nevének — elsősorban vezetéknevének — különböző írásmódja. Az itt
szereplő Bessler név alábbi változataival találkoztunk: Befller, Bessler, Besler, Peftler, Pessler, Pes-
ler és Besslern. Ez utóbbi váltpzat elsősorban a 20. századi magyar hangszertörténeti írásokban
szerepel, valószínűleg a később tárgyalásra kerülő D. Speer-idézet téves értelmezése folytán, mint­
hogy ott a név régies ragozott formában szerepel így. A név alanyesete értelemszerűen ott is
Befl ler. A magunk részéről a Bessler változat mellett foglaltunk állást, mivel ez a korabeli formá­
hoz, a kettőzött „swváltozathoz, de főként a modern zenetörténeti irodalomban elterjedt hasonló
alakhoz is igazodik.
^A hegedűkészítő a korabeli gyakorlat szerint természetesen nemcsak hegedűket, hanem más hang­
szereket (lantokat, violákat, gambákat stb.) is készít. A hegedű azonban szerkezetileg jelentősen
46

— Első magyarországi hegedűkészítőként tarthatjuk — és kell tartanunk — szá­


mon mindaddig, amíg újabb adatokkal más mesterek működése nem lesz kimutatható.
— Magyarországi alatt a történeti Magyarország területét értjük.
— HegedűkészítőQ értelmezésünk szerint, az a tanult mester, akinek mesterségét
ezt a polgárjogot biztosító városi hatóságok hivatalosan elismerték.
A címben szereplő kérdőjel arra utal, hogy írásunk feladata bizonyítani a továb­
biakban ezt a megállapításunkat, illetve, hogy következtetéseink elfogadása után is
megválaszolatlan marad néhány kérdés.
Vizsgálódásainkhoz elsősorban a korabeli levéltári adatokat használtuk fel. Ezek­
nek viszonylag gyér volta szükségessé tette mind a 17. század, mind a későbbi korok
szakirodaimának feldolgozását is.
Adam Bessler nevével első alkalommal Daniel Speer7 írásában találkoztunk. Az
1687-ben, majd 1697-ben Ulm-ban megjelent8 „Grund-richtiger... Unterricht der Mu-
sicalischen Kunst"9 mai ismereteink szerint az egyetlen olyan prózai Speer-mű, ame­
lyen a szerző neve egyértelműen szerepel.10 R. Eitner közlése szerint11 az 1687-es

[5. lábjegyzet folytatása]


eltér a korábbi viola család hangszereitől. Az eltéréseket itt nem részletezhetjük, de a szakiroda-
lom általánosan elfogadja, hogy a hegedű-félék a vonós hangszerkészítő tevékenység későbbi fejlő­
dési fázisában jelennek meg, mint a violák. A német nyelvben a „Geigenmacher" a fejlettebb hang­
szer készítőjére utal.
e
A hegedűkészítő (Geigenmacher) hivatásos hangszerkészítő tevékenységet jelöt. Ezzel egyidejűleg
feltétlen számolnunk kell az „amatőrök", „dilettánsok", alkalmi muzsikus-hangszerjavítók széles
rétegével is, akik között — vagy mögött — ott keli tudnunk azt a mindenütt fellelhető népi hang­
szerkészítő gyakorlatot, amelyről viszonylag későn veszünk hivatalosan is tudomást, de megléte
kétségtelen.
7Daniel Speer (pontosabban Georg Daniel Speer, Hans Joachim Moser közlése, Acta Musicofogíca
IX (1937) 100.) 1636—1707 között élt sziléziai író-költő-muzsikus-zeneszerző-pedagógus — hogy
csak néhányat soroljunk fel a már tudott és még meg nem ismert jellemző foglalatosságai közül —
több írásában foglalkozik a magyarországi zenei szokásokkal.
fi
Az 1687-ben Ulm-ban megjelent kötet teljes címe: „Grundrichtiger / kurtz / leicht und nöthiger
Unterricht Der musicalischen Kunst / Wie man füglich und kurtzer Zeit Chorai und Figurái sin-
gen / den General-Bass tractiren / und Componiren lernen soli. Denen Lehr- und Lernenden zu be-
liebigem Gebrauch” H. J. Moser i. m. 116.
g
Az 1697-es második kiadás címoldalán ez áll: „Grund-richtiger / Kurtz-Leicht-und Nöthiger / jetzt
Wol-vermehrter Unterricht der Musicalischen Kunst Oder / Vierfaches Musicalisches Kleeblatt /
Worinnen zu ersehen / wie man füglich und kurtzer Zeit I. Choral- und Figurái - Singen. II. Das
Clavier und General Baas tractiren. Hl. Allerhand Instrumenta greiffen / und blasen lernen kan.
IV. Vocaliter und Instrumental!ter componiren soil lernen. Deren Lehr- und Lernenden zu beliebi-
gém Gebrauch zum andermahl herauAgegeben Von Daniel Speeren I Uratisl. der Zeit Canto re et
Collaborator bey der Lateinischen Schul zu Göppingen im Würtenbergerland. ULM / in Verlag
Georg Wilhelm Kühnen / gedruckt bey Christian Balthasar Kühnen Seel. Érben / 1697. írásunk e
második kiadás alapján készült.
10A kor szokásainak megfelelően, de bizonyára egyéb, politikai, vallási okok miatt is Speer prózai
műveit szerző nélkül vagy álnevek alatt, esetleg rejtett utalásokkal jelentette meg. Ez az írása el­
tér ettől a gyakorlatától, és egyértelműen közli a szerző nevét.
11 Robert Eitner, Queüen-Lex ikon (Lipcse 1900) IX, 221.
47

első kiadás több németországi könyvtárban megtalálható volt12 a 19—20. sz. forduló­
ján. Hosszas próbálkozások után13 sikerült Münchenben és Lipcsében megszerezni az
1697-es második kiadás vonatkozó részeinek fotókópiáit.14 Ennek alapján közöljük
a szóbanforgó részletet a kötet III. részének („Allerhand Instrumenta greiffen und fala­
sén kan.") 207—208. oldalairól. A szerző a „Viola di Bardon"15 leírása és játékmódjá­
nak ismertetése után írja, hogy „solcher Künstler aber / so darauf spielen / findet man
gar wenig / ich habe auf meiner peregrination nicht mehr als am Bischofflichen Hofe
zu Freysing einen angetroffen / auch dergleichen Instrument nirgends als zu Eperies in
Ungarn / bey dem Stadt Trompeter Musico, Adam Be/Hern / dér als ein berühmter
Geigenmacher solches selbsten gemacht / gesehen."16 Speer művének e részletét igen
gyakran idézik zenetörténészek, irodalomtörténészek és hangszertörténetírók egyaránt.
Minthogy ezúttal elsősorban hangszertörténeti megközelítésben foglalkozunk Speer
megállapításaival, így csak e terület néhány művéből vesszük példáinkat. Ismereteink
szerint első ízben W. L. Lütgendorff idézi ezt a részletet Speertől.17 Eltekintve néhány
apró pontatlanságtól (kis- és nagybetűk alkalmankénti felcserélése, betűkettőzés elha­
gyása stb.) talán fontosabb az, hogy az eredeti írásban fl-szel írt Befller nevet Bessler
változatban közli.18 Lényegében hasonlóan idézi könyvének második kiadásában is

12Eitner idézett helyén az első kiadást a berlini, a müncheni és a stuttgarti udvari- illetve állami
könyvtárak tulajdonában jelzi. Ezenkívül a brüsszeli könyvtárban és B. Wagener magánkönyvtá­
rában van tudomása az 1687-es kiadás fellelhető példányairól.
13ltt is megköszönöm Dr. Alois Strassl úrnak a bécsi Bibltothek dér Akademie für Musik und
Darstellende Kunst igazgatójának e kérdésben nyújtott szíves tájékoztatását.
1^Az idézett részek fotókópiáinak elkészítéséért és átengedésükért a Musikbibliothek dér Stadt
Leipzig igazgatónőjének, Herta Schetelich asszonynak, valamint Hannelore Preibisch asszonynak,
a StSdtische Musikbibliothek in München munkatársának mondok köszönetét. Hálával tartozom
dr. Röhrig úrnak, aki az UniversitSts- und Stadtbibliothek Köln munkatársaként segített taná­
csaival.
1®A Viola di Bardon, Viola bordone. Viola bardone. Paridon, Paredon, Paraton, Bariton, Baryton
nevek alatt megjelenő vonóshangszer a 17. sz. elején tűnik fel az irodalomban. A magyar nyelv
értelmező szótára (Budapest 1978) szerint: bariton 3. (Tört.) „A X V III. század gordonkanagy-
ságú vonós hangszere: 6-7 húrja volt, ezek alatt a felsőkkel együtt rezgő (rezonáló) húrok." A Ze­
nei lexikon (Budapest 1965) szerint: baryton I. 18. sz.-i délnémet viola da gamba-fajta, a fogólap
fölött 6-7, vonóval megszólaltatott főhúrral, a fogólap alatt (a széles, üregesen nyitott nyakban)
9-27, pengetve (pizzicato) megszólaltatott réz v. acél mellékhúrral/' A részleteket itt nem érint­
ve csupán annyit jelzünk, hogy a hasonlóan bariton-nak nevezett rézfúvóhangszertől való megkü­
lönböztetésre, magunk is az y-nal történő írásmód megtartását javasoljuk. Ez annál inkább indo­
kolt, mivel mindkét idézett szakkönyv a maga írásmódja szerint mindkét hangszert egyformán je­
löli.
16Daniel Speer, Grund-richtiger / Kurtz-Leicht- und Nöthiger/ je tzt Wof-vermehrter Unterricht dér
Musicalischen Kunst. Oder Vierfaches Musica/isches Kleeblatt (\J\m 1697) 207—208.
17Willibald Leó Freiherrn von Lütgendorff, Die Geigen- und Lautenmacher vöm Mitte/alter biszűr
Gegenwart. (Frankfurt a. M. 1904) 51.
1®„Bessler, Adam. — Eperies. 1670. Daniel Speer berichtet in seinem 'Unterricht in dér musika-
lischen Kunst' (Ulm 1687, bei S. W. Kühne) über die Viola Baryton: 'Ich habe auf meiner Pereg­
rination nicht mehr als am bischöflichen Hofe zu Freysing einen (Baryton-spieler) angetroffen,
auch dergleichen Instrument nirgend als zu Eperes (sicl) in Ungarn bei dem Stadt-Trompeter Mu­
sico Adam Besslern, dér als ein berühmter Geigenmacher solches selbsten gemacht/ "
48

Lütgendorff a szóbanforgó részletet19, azonban ebben a bővített kiadásban átfogó tör­


téneti bevezetés előzi meg a hangszerkészítők ABC-szerinti felsorolását, ahol a szerző
így értelmezi az idézett részt: „Um 1670 lebte in Eperjes ein ausgezeichneter Bariton-
spieler, Adam Be/3ler, (sic!) von dem Daniel Speer in seinem in Ulm (1687) erschienen
'Unterricht in der musikalischen Kunst' ausdrücklich erwShnt, da/S er ein 'berühmter
Geigenmacher' gewesen sei und die Viola Bariton selbst gemacht habé. Leider aber ist
von ihm bis jetzt keine Arbeit zum Vorschein gekommen."20 Az idézett részletek a to­
vábbi kiadások során már nem változnak.21 Bessler neve ezekben mindkét változatban
szerepel. (Bessler, Be/3ler.)
Georg Kinsky is idézi részletünket a kölni zenetörténeti múzeum leíró katalógu­
sában.22 Az idézet pontos, az értelmezésben elsősorban a baryton története, játékmód­
ja áll előtérben. Jegyzetében utal a szerző arra, hogy Adam Be/3ler hegedűkészítőről
többet nem tud.23
Hans Joachim Moser is közreadja 1937-ben az 1687-es kiadás részletét. A he­
gedűkészítő nevét ő is Bessler változatban írja és feltételezi, hogy a barytonon játszó
művész esetleg Paul Kürfuss lehetett.24 így, bár erre nem utal, Lütgendorff téves értel­
mezését kiigazítja. (Mint emlékezünk, Lütgendorff az idézett részletet úgy értelmezte,
hogy Adam Bessler „ein ausgezeichneter Baritonspieler" volt. Ezt azonban sem az idé­
zet, sem annak előzményei nem állítják.)
Magyar szerzőként először tudomásunk szerint Dr. Geyer József említi Bessler
nevét. 1913-ban megjelent írásában a következők olvashatók: „Bessler Ádám. Eperjes
1680. körül. Egy 1687-ben Ulmban megjelent könyvben (Unterricht in der musika­
lischen Kunst von Daniel Speer) Bessler mint híres hegedűkészítő van felemlítve. Egye­
bet nem tudunk róla. Talán nem tette bele nevét a hangszerekbe, vagy csak keveset
dolgozott és ezen kevés hegedűből is kivették az eredeti czédulát, mint azt a magyar
hegedűkkel, sajnos, gyakran megtették. Pedig igen érdekes lett volna ezen legrégibb
magyar hegedükészítőt műveiben is megismerni. így csak neve maradt meg."25
Érdekes, hogy a legkorábbi ismert híradás a magyar hegedűkészítőkről, a Pester
Lloyd cikke,26 nem említi Besslert. Ezt a cikket ugyanis minden valószínűség szerint
Lütgendorff írta, de ekkor, úgy tűnik, még nem találkozott Speer könyvével. A cikk­
ben egyébként többek között ez áll: „Wie andere Künstler habén denn auch italie-
nische Geigenbauer in Ungarn ein gutes Absatzgebiet gefunden; das mu/J besonders im
XVII. Jahrhundert der Fali gewesen sein, denn ín dieser Zeit ist es mir nicht gelungen,

19
Willibald Leo Freiherrn von Lütgendorff, Die Geigen- und Lautenmacher vöm Mitte/aiter bis zűr
Gegenwart. (Frankfurt a. M. 1913.)
90
W. L. Lütgendorff i. m. I/202.
^ E lső kiadás 1904., második kiadás 1913., harmadik-hatodik kiadás 1922.
22
Georg Kinsky, Kataiog //. Zupf- und Streichinstrumente (Köln 1912) 499.
23
G. Kinsky i. m. 2. sz. lábjegyzet: „Ueber den Geigenbauer Adam Bedler hat sich weiteres bisher
nicht ermitteln lassen."
24
Hans Joachim Moser, 'Daniel Speer' Acta Musicofogíca 9 (1937), 119.
25
Dr. Geyer József, A magyar hegedűkészftők (Budapest 1913) 11.
26Pester Lloyd, 1901. július 14. Nr. 168. Beilage.
49

einen ungarischen Geigen- oder Lautenmacher nachzuweisen, es sei denn, da/5 eine
vierchörige kleine Laute im ungarischen Nationalmuseum, die den Namen Joan[nes]
Ant[onius] Ruchlinski trSgt, ungarische Arbeit wáre. Die Lautenmacher waren immer
gleichzeitig auch Geigenmacher, man könnte daher von dieser Laute aus auch darauf
schlietfen, dafl schon im XVII. Jahrhundert in Ungarn Geigen gebaut werden. Für den
Anfartg des X V III. Jahrhunderts kann aber bereits ein Name genannt werde, denn
1707 lebte in Budapest der Geigenmacher Johannes Nagy. Mehr über ihn konnte ich
bisher nicht in Erfahrung bringen."27 A cikk szakszerűsége, a kis négyhúrú hangszer
említése Ruchlinski-tól, az 1707*ben Budapesten működött Nagy Jánosra történt hi­
vatkozás, valamint a cikk szerzőjeként jelzett „v. L." erősen valószínűsíti, hogy az írás
Lütgendorfftól származik.28 Az idézett részlet ugyan tévedéseket is tartalmaz 29 ab­
ban azonban feltétlen egyet kell értenünk a cikk írójával, hogy Magyarország a 17. szá­
zadban már jó felvevőhelye volt a hegedűféléknek.30
A következő magyar nyelvű hivatkozás Juracsek Bélától származik,31 aki így ír:
„Bessler Ádám. Egy 1687-ben Ulmban megjelent 'Unterricht in der musikalischen
Kunzt, von Daniel Speer' című könyvben Bessler Ádám, mint híres hegedűkészítő van
felemlítve. Hegedűiből a cédulákat kivették és mint eredeti olasz hangszerek vannak
forgalomban. A kultúra hiénáinak aljas munkája ez."
Székely Nándor is említést tesz könyvében Besslerről.32 A 30—31. oldalakon ezt
olvashatjuk: „Sajnos a magyar hegedűkészítés igen rövid múltra tekinthet csak vissza.
Az első hegedűkészítő Bessler Ádám volt, aki Eperjesen élt 1670 körül. Egy német író,
Speer Dániel, említi Besslert, 'Unterricht in der Musikalischen Kunst' című könyvében,
hogy 'e magyar mester kitűnő brácsakészítő volt a XVII. században/ Bessler Ádámtól
azonban egyetlen munka sem maradt fenn." Az 50. oldalon azután ez áll: „BESSLER
ÁDÁM Eperjes, 1670. A legrégibb magyar hegedűkészítő mester, de munkái mind el­
vesztek."

27A véleményünk szerint W. L. von Lütgendorfftól származó cikk a Pester Lloyd 1901. július 14.
számának 2. mellékletében jelent meg. Ekkor még a szerző nem tudta, hogy Nagy János csak a
század második felében dolgozott Budapesten. A részletekre vonatkozóan bővebben lásd Erdé­
lyi Sándor, A hegedű (Budapest, 1982) 9 —23.
28Tulajdonképpen paradoxonnak is tűnhet, hogy az idézett részletben mind a Ruchlinski-ra, mind
a Nagy Jánosra utaló részletek lényeges kérdésekben téves következtetéseket tartalmaznak,
mégis azt kell mondanunk, hogy W. L. von Lütgendorff megállapításai alapvetően helytállóak, és
műve a tévedések ellenére rendkívül értékes forrásmunka a témában.
29A Nagy János működésére vonatkozó tévedésre és feloldására lásd Erdélyi Sándor, 'A magyaror­
szági hegedűkészítés történeti irodalma' Zenetudományi dolgozatok (1983) 126.
30 A hegedűfélék alatt már a viola-család hangszereit fejlődésben meghaladott vonós hangképző esz­
közöket kell értenünk. Ezek jellegzetességei - a domború hát, az oldalakon túlnyúló peremek,
a csigák és f-nyílások, a csapott vállak helyett alkalmazott teltebb felső vállívek, a nyak kötései­
nek (húrmérők} elhagyása, az íveltebb láb, az alacsonyabb oldalak stb. - már egy újabb hang­
szertípus megjelenését mutatják, amelyek a felsorolt jellegzetességeken kívül megnevezésükkel
— viola-violino — is utalnak a bekövetkezett változásokra.
31 Juracsek Béla, A magyar hangszerépítő művészet (Iparművészeti viszonyaink a X V I. századtól),
(Vác 1921) 87.
Székely Nándor, A magyar hegedű mesterei (Budapest é.n.)
50

Az idézett műveket követően még két nyomtatásban megjelent magyarnyelvű


írás foglalkozik az elsőnek tekinthető magyarországi hegedűkészítővel. Mindkettő e
dolgozat szerzőjének tollából.33 Ugyanebben az időszakban azonban Adam Bessler vá­
ratlanul Bárdos Kornél írásaiban is felbukkan,34 igaz némileg más minőségben, városi
trombitásként. Foglaljuk össze, hogy a tüzetes levéltári kutatások két, egymástól füg­
getlen szálon milyen eredményeket hoztak Adam Bessler hegedűkészítő és városi trom­
bitás magyarországi tartózkodását és tevékenységét illetően:
1649. március 4-én városi trombitási minőségben teljesít szolgálatot Kassán.
Elődje Kulhanek András volt, akiről a négy következő évben nincs adat a kassai levél­
tárban.35 Ebben az időpontban kérelemmel fordult Bessler a kassai városi tanácshoz,
amelyre az határozatban válaszolt.36
1650. március 30-án már az eperjesi városi trombitás tisztében szerepel. Működé*
si bizonyítvány és elmaradt járandósága ügyében írásban keresi fel korábbi munkahe­
lyének, Kassának tanácsát.37
1650. december 12-én az eperjesi tanács ír trombitása ügyében levelet a kassai ta­
nácsnak, mivel az Bessler korábbi kérelmére nem válaszolt.38
1650. december 21-én a kassai tanács döntést hoz a kérelem teljesítéséről. A le­
vélbeli értesítés azonban mindezideig még nem került elő.39
1658. február 7-én Befller Adam (sic!) Geigenmacher Eperjesen polgárjogot

33
Erdélyi Sándor, A hegedő (Budapest, 1982) és Erdélyi Sándor, 'A magyarországi hegedűkészítés
történeti irodaíma' Zenetudományi dolgozatok (1983), 123—131.
34
Bárdos Kornél, 'Adatok a kassai „városi trombitások" történetéhez' Zenetudományi dolgozatok
(1982), 7 5 -8 4 .
35Bárdos Kornél i. m. 80.
36
„Del. (Határozat): Szombathon jöjjön föl az N. Tanács házára, bizonyos conditioval (feltétellel)
megh adgyák neki az fi.8. Fábul is, amikor az több templombéli szolgáknak küldenek, akkor ne­
ki is. De annak utánna úgy visellye az Toronnak (Toronynak) gongyát, hogy fogyatkozás ne lé­
gyen." Bárdos Kornél i. m. 80—81.
37
„itt Cassán (Kassán) becsülletesen töltőt eleiéről való testimonialisert, e mellett fizetése restan-
fiájának megh adásáért" folyamodik a kassai tanácshoz. Bárdos Kornél i. m. 81.
38
„...Hogy az Ur Isten kegyelmeteket fejenkent jó egésségben megh tartsa és mindennemű jó ké-
vánságaiban boldogítsa, szüből kévánnyuk. Kegyelmeteket mint jó akaró szomszéd Attyánkfiait
böczülletesen kelleték megh találnunk az mi Trombitásunknak itistantiájára (kérésére), azon kér­
vén szeretettel, hogy amennyire való restantiája volna mégh kegyelmeteknél ottan való szolga-
lattjáert, megh adatni ne difficultallya (halogassa); ennek előtte égi trombitátis adót kölcsön az
kegyelmetek trombitásának, kit megh nem vehetne rajta, azt is compellalja (felszólítja), hogy
vissza adgia. Mivel azt mondgia, ő jámborul szolgált és ky is szolgált kegyelmeteknél és idején
tisztességessen búcsúzott is el kegyelmetektől és igy szabadosan elmehetett, a mint ezután is
azon szabadsággal élhet, ha szállását ugian választani akarja; es mivel ez idegen Nemzet is, kegyel­
metek a maga jo neveért, böcsületiért adassa megh nekie a fizetésekre való restantiat és az trom­
bitát is, hogy méltán ne conqueralkodhassék (panaszkodhassék). My is kegyelmetekhez és a ke-
gyelmetekeihez minden illendő dologban szolgálni készek maradván ajánlyuk kegyelmeteket az
jó Istennek kegyelmes gondviselésében. Datum Eperjes die 12 December Anno Domini 1650..."
Bárdos Kornél i. m. 81.
39
A kassai tanács határozatban dönt a kérelem teljesítéséről. Archív Mesta KoSice H 111/2 pur22.
k. 1650. dec. 21.
51

nyert.40 A rövid közlés szószerinti idézetben mindössze ennyi: „A . 1658. d. 7. Febr.


Adam BefMer Geigenmacher." A polgárkönyv többi bejegyzettje esetében Eperjesen is
többnyire szokás volt a származáshely feltüntetése. Ez Bessler esetében hiányzik, s így
arról semmi bizonyosat nem állíthatunk. Valószínűtlen, bár nem teljesen kizárt az a le*
hetőség, hogy két különböző foglalkozású, de azonos nevű muzsikus Bessler élt ugyan­
abban az időben Eperjesen. Véleményünk szerint azonban a városi trombitás, a hege­
dűkészítő, a baryton készítő és a Lütgendorff által tévesen baritonjátékosnak is kineve­
zett személy egy és ugyanaz! További adat is megerősít ebbéli feltevésünkben.
1658. év egyik bejegyzése arról tudósít, hogy az eperjesi „Secundum Quartale"
valamelyik ingatlana után Adam Besler (sic!) 50 dénár adót fizetett.41 A szóbanforgó
városrész Eperjes belvárosában volt, és mint ilyen viszonylag magasabb adókkal is járt.
A bejegyzés környezetében található adóösszegek általában 3 fo rin t körüliek, vagyis
Bessler egy jóval kisebb ingatlan után fizethette megállapított adóját.42
1679-ig segítenek a jelenleg ismert levéltári iratok Bessler életútját felderíteni.43
Mintegy harminc év tehát az az időszak, amely levéltári iratokkal bizonyítható. E har­
minc évnek az első fele-harmada lényegében egybeesik azzal az időszakkal, melyben,
Dániel Speer Magyarországon járt.44 A szintén ebben az időben játszódó „Magyar
Simplicissimus"45 azonban nem említi a „híres hegedűkészítőt", Adam Besslert! A „be­
rühmter Geigenmacher", aki barytont is készít, csak az 1687-es kiadású „Unterricht"-
ben szerepel. Ezzel azonban a tárgyszerű levéltárak világából ismét vissza kell térnünk a
magunk szükségszerűen szubjektív szférájába.
Lehetséges, hogy Speer bár ismerte korábban Besslert mégsem említette volna
könyvében? Hiszen tudjuk, hogy éppen megbízhatóságát igazolandó milyen sok helyi
sajátosságot sző írásaiba, amelyek akkori célját jóval meghaladva ma számos tudomány-
terület értékes forrásává avatják műveit! Lehetséges volna, hogy a késmárki Fröhlich
Dávidot a „Magyar Simplicissimus" X III. fejezetében szerepelteti a Kárpátok megmá­
szásának epizódja előtt, noha a neves tudós Speer ottjártakor már halott volt46, a „céh-

^Eperjes városi levéltár 2118. sz. kötet. „Matricula seu Receptaculum civitate Donatorum" 7. ol­
dal. Itt is köszönetét mondok Or. Ervin Lazar úrnak szíves tanácsaiért és segítségéért a levéltári
anyagok felkutatásában.
41 Eperjes városi levéltár 1144. sz. kötet („Kniha daiTova"). Megköszönöm a szlovákiai levéltárak
pozsonyi főhatóságának a kutatások engedélyezésének soron kívüli biztosítását.
42Eperjes város korabeli viszonyainak ismertetéséért az eperjesi városi levéltár vezetőjének tarto­
zom köszönettel.
^Bárdos Kornél i. m. 81.
^ D á n ie l Speer életrajzának és működésének kutatói lényegében egyetértenek abban, hogy Speer
hozzávetőleg 1654—1660 között élte át a „Magyar Simplicissimus" magyarországi élményeit.
^Ungarische oder Dazianische Simplizissimus h. n. 1683. A mű magyarországi élete Wagner Ká­
roly, Analecta Scepusii sacri et profánt (Viennae 1774) művében veszi kezdetét, ahol a pesti
egyetem tanára részleteket közölt Speer művéből. Ezt követően többen is foglalkoztak Speer
munkásságával és ezzel a könyvével is. Legutóbb magyarul 1956-ban jelent meg Varjú Elemér
fordításában. Ezt a kiadványt Turóczi-Trostler József szerkesztette és ugyancsak ő írt bevezető
tanulmányt a kötethez.
46
Fröhlich Dávid matematikus, csillagász 1595—1648 között élt a Magyar életrajzi lexikon adatai
szerint. Speer minden valószínűség szerint a tudós halála után járhatott Késmárkon.
52

beli" muzsikus Besslert viszont Eperjes leírásakor említés nélkül hagyja, pedig utóbbi
valóban ekkor élt Eperjesen!? Esetleg éppen a józan megfontolás tette indokolttá a ma
még ismeretlen kapcsolatok eltitkolását? Vagy valóban igaza van Andreas Mosernek, és
Speer 1685-ben a württenbergi csapatokkal visszatért Magyarországra?47 Ezt valószí­
nűsítheti, hogy az 1685-ben megjelent „Taffel-Schnitz" 48 ajánlásában ismét felbukkan
a Bessler név, de ezúttal Laurentz Bessler soproni muzsikus. („Lor. Beöler, Musicus
Instrum. Ordinarius in Ungarísch—Oedenburg.")49 Esetleg akkor értesült ettől a Lau­
rentz Besslertől az eperjesi hegedűkészítőről? Ezt aligha tarthatjuk valószínűnek. Sok­
kal inkább kézenfekvő, hogy a boroszlói Speer, a Moser által is felvetett lehetőség sze­
rint, a korábban ugyancsak Boroszlóban élt Besler-családdai50 kezdettől fogva szakmai,
iskolai (vallási?) baráti kapcsolatban állott, amelynek politikai indítékai és következ­
ményei világíthatják meg kérdéseink hátterét. Speer politikai tevékenysége és annak
következményei51 szakmai körökben ismertek és tisztázottnak tekinthetők. Vélemé­
nyünk szerint ebben a megközelítésben várható a későbbi kutatásoktól a kérdőjelek
feloldása.
További kérdést jelent véleményünk szerint a Thököly-röpirat szerzőségének kér­
dése,52 amelyet Turóczí-Trostler József ugyan Speer szerzőségének egyértelmű kizárá-

„Auch scheint man Speer 1685 als ortskundig mit den würtembergischen Regimenten nach Un-
garn entsandt zu habén, wie aus der ersten seiner zeitgeschichtlíchen Flugschriften hervorgeht:
..." Hans Joachim Moser, 'Daniel Speer' Acta Musico/ogica 9 (1937), 102.
48
REcens FAbricatus LAbor Oder Neu-gebachene Taffel-Schnitz / Von Mancherley lustigen Renc*
ken und Schwenke / zusammen gestickt / mit Noten aufgespickt / und under fröliche Com*
pagnien geschickt / damit ihnen Essen und Trincken / und denen darbey aufwartenden Musican-
ten die Spendage desto besser zu statten kommen möge. Mit 1. 2. 3. Singstimmen / und 2. Vio-
linen, welche meistens ad placitum gesetzt seyn. Item Etliche Stücklein mit unterschiedlichen
Instrumenten / insonderheit für die Kunst-Pfeiffer/zum Auffwarten bequem. M it Trompeten /
Cornetten, Trombonen und Fagottén, samt einer Party mit 5. Violen, kurtz und leicht in an-
muthiger Harmoni, zűr zuldssigen Ergötzlichkeit herauAgelassen. Sodann einem appendice, der
Lustig-Politische Nasen*KrSmer / 1. Voce 3. VIoL Der FrantzÖsische Author ist sonsten in
Teutschland wol bekandt Asne de Rilpe (=Daniel Speer) Basso continuo lm Jahr 1685. gedruckt.
49
Hans Joachim Moser, 'Corydorf das ist: Geschichte des mehrstimmigen Generalbatiiedes und des
Quodl/bets im deutschen Barock (Braunschweig 1933) 68.
50
Boroszlóban élt az 1600-as évek elején a két Besler testvér Samuel és Simon. Az előbbi 1625-ben,
az utóbbi 1633-ban halt meg. Velük személy szerint természetesen nem találkozhatott az 1636-
ban született Speer, de leszármazottaikkal beigazolódhat a Moser által feltételezett kapcsolat.
Bessler (Pessler) Lőrinc soproni toronymester levéltári adatait Bárdos Kornél közli Sopron zené­
je a 16-18. században (Budapest 1984).
51
Daniét Speert 1688—89-ben a württenbergi Hohenneuffenben mintegy másfél esztendeig tartják
várfogságban a kegyetlenkedő francia csapatok elleni fellépéséért. Szembenállását két politikai
röptratban fogalmazta meg.
52
„Das Neueste von der Zeit / Das ist: Ausführliche Vorstellung der listigen Gefangen-Nehmung...
des...Gráfén Teckely / ... Nürnberg / In Verlegung Johann Hoffmanns, Buch- / und Kunst-
hSndlers /1685".
53

sával válaszol meg,53 ezzel azonban, akár helyes a következtetése, akár helytelen, nem
válaszol a mi kérdésünkre. Milyen kapcsolatok voltak a zenekedvelő Thököly-család és
szerzőnk, Daniel Speer között? Esetleg Thököly környezete és Speer, valamint vallási­
politikai barátai között? Véleményünk szerint ugyanis Speer írásaiban a többszöri uta­
lás a Thököly-családra a személyes kapcsolatokra valószínűleg, de a szerző személyes
érdeklődésére mindenképpen utall Ennek a kapcsolatrendszernek a szálai pedig feltét­
len elérnek az északmagyarországi városokból Boroszló—Göppingen területére.
Kérdéseinknek azonban még nem értünk a végére. 1683-ban ugyanis egy másik
ismeretlen szerzőtől származó írás is megjelent, az irodalmunkban „Igazsághegedű"-
ként ismert nyomtatvány.54 A korábbiakban többen is idéztek belőle részleteket,
Speer szerzőségét is felvetették.55 Minket ezúttal nem is a szerző személye foglalkoz­
tat. Álláspontunk szerint, ha Speer a szerző, akkor az írás tartalmából igazolható egy
magyarországi hegedűkészítői gyakorlat, amelyet egy ismert zenei szakíró rögzített.
Amennyiben azonban nem bizonyosodik be, hogy Speer a szerző, úgy az ő idézett
megállapításai mellett egy újabb - bár ismeretlen — szerző ugyancsak szakszerű sorai
erősítik meg a magyarországi hegedűkészítés tényleges létét! Vagyis az egyik esetben
egyetlen szerző két különböző műve, a másik esetben két szerző egymástól független
írása erősít meg feltevésünkben: Magyarországon a 17. sz. második felében már hege­
dűkészítésről beszélhetünk. Ennek egyik lassan-lassan felderengő alakja Adam Bessler,
aki ugyan még városi trombitásként találta meg biztos megélhetését, de polgárjogát
Eperjes város tanácsától hegedűkészítőként nyerte el. A kis belvárosi épület (talán mű­
hely?) 50 dénáros adója nem mutat kiterjedt ipari tevékenységre, de mindenképpen
megbecsülendő első ezidáig megismert levéltári adatunk a magyarországi hegedűkészí­
tés homályba vesző kezdeteiről. Ezt a feltevést igazolhatják a korszak képzőművészeti
és szépirodalmi alkotásai56 és ezt támasztja alá Dániel Speer zenei hagyatéka is, mely­
ben jelentős számban maradtak ránk hangszeres művek. Ezek egy része önálló, másik
részük énekes szerzemény hangszerek kíséretével.57 Számunkra az a legfontosabb,

5 3 „...Moser Speer szerzőségét tisztán külső analógiák alapján, minden nyelvi-stíluskritikai vizsgálat
és ideológiai környezettanulmány mellőzésével olyan müvekre is kiterjeszti, amilyen például egy
1685-ben megjelent Thököly-röpirat, amelyekről már az első olvasásra megállapítható, hogy nem
tulajdonítható Speer-nek." Magyar Simplicissimus (Budapest 1956) X IV .
54„Ungarísche Wahrheits-Geige / oder Eigentlicher Entwurff defl Ungerlands / wie auch die Be-
schaffenheit dieser Nation / sambt allém Verlauff / woraus dieses Ungarische Ubel geflossen /
biIb hieher gewachsen / und jetzt in so grosse Flamme ausgeschlagen. Aus dem Ungarischen in
das Teutsche übersetzet. Gedruckt zu Freyburg / Anno 1683."
55Barna István, ' „Ungarischer Simplicissimus" adalékok a X V II. század magyar zenei művelődés-
történetéhez' Kodály emlékkönyv, Zenetudományi tanulmányok I. (1953), 506.
56Magyarországon a legkorábbi vonós-hangszerábra a 11. századból maradt ránk Pécsről. Ezt köve­
tően mind a képzőművészetek, mind az irodalom területén számos olyan alkotás születik, amely
kifejezetten a hegedűre utal. Tinódi, Zsámboki, Comenius, Apor, Gyöngyösi mellett sok más író­
nál, költőnél találkozhatunk a hegedű említésével. A felsorolt példákban és az említés nélkül ma­
radt esetekben természetesen a „hegedű" kifejezés nagyon különböző vonós hangszert jelölhet.
Ami inkább általánosként kezelhető, az a hangszerek által betöltött szerep, ezeknek a „hegedűk­
nek" a funkciója.
57Speer műveinek listáját Jürgen Eppelsheim állította össze a Die Musik in Geschichte und Gegen-
wart (MGG) cikkében ík"*»*•*«■ Mow Ynrk Iftfifi 1
54

hogy a szólamok elosztásában Speer mind a violákra, mind a violínókra utal. Ezek az
utalások, valamint a szólamok hangtartománya valószínűvé teszi, hogy a zenei gyakor­
latban akkortájt Speer még mindkét hangszertípussal találkozott. Külön érdekesség,
hogy ezek magyar vonatkozású darabjaiban is szép számmal szerepelnek.58 Nem zárha­
tó ki egy olyan fejlődési vonal sem, amelyben a felső szólamok felől kezdődik az újtí­
pusú hangszerek újszerű alkalmazása, és csak később kerül sor a mélyebb szólamok
hangszereinek kicserélésére. így nem meglepő, hogy a nagybőgők sorában még igen sok
violaszerű hangszerrel találkozhatunk napjaink zenei gyakorlatában is. A Speer által
emlegetett baryton pedig a fejlődés még későbbi állomása, mintegy mentési kísérlet a
violák szerelmesei részéről. A rezonánshúrok alkalmazása, amelyre nem találhatunk ko­
rábban említést az 1600*as évek első felénél5®, mindenképpen csak követi és nem meg­
előzi a hegedűfélék alkalmazását, használatát. így Bessler mesterünk olyan hegedűké­
szítő, aki már a következő fejlődési fok hangszerét is ismeri, és ha igaz Speer közlése,
nemcsak ismeri, hanem ilyet készíteni is tud. Ez pedig jelentős mesterségbeli tudást fel­
tételez, mivel a baryton készítése bonyolultabb ismereteket igényelt.
A hegedű széles körű magyarországi elterjedtségére utal végül Speer „Magyar
Simplicissimus -ának egyik további részlete is. A magyarországi helyzetről és a magyar
nemesek életmódjáról szólván a cigányságról is ír, hosszan részletezve szokásaikat, tevé­
kenységüket.60 „...s ie sind Natúr zűr Music geneiget / wie dann fast ein jeder Ung-
rischer Edel-Mann einen Ziegainer hált / so ein Hegedy, Geiger oder Lakarosch oder
Schmied darbey / ... 51 Ebből a részletből és előzményeiből egyértelműen és úgy ma­
gyarázhatjuk Speer megállapítását, hogy majd minden magyar nemes tart maga mellett
hegedűs-cigányt, aki emellett vagy a lakatos vagy a kovács mesterségben is járatos. Nem

58
Falvy Zoltán, 'Danié! Speer magyar táncai' Magyar Zenetörténeti Tanulmányok Szabolcsi Bence
70. születésnapjára (1969), 75—89. Alexander Móáfi, 'Daniel Speers Werke: Ungarischer Simpli­
cissimus und Musicalisch Türkischer Eulen-Spiegel' Studia musico/ogica X V U (1975) 167.
59
A szakirodalom ellentmondó adatokat közöl a baryton és az e hangszert jellemző rezonánshúrok
történetét illetően. Darvas Gábor úgy véli, hogy a rezonánshúrokat elsőként Fr. Bacon említi,
Sylvarum című tanulmányában (Darvas Gábor, Évezredek hangszerei, Budapest 1975, 2 19.).Té­
ves a Brockhaus-Riemann, Zenei lexikon (Budapest, é.n.) közlése is, amely szerint a baryton
1656 óta „dokumentált" hangszer. Csuka Béla úgy vélte, hogy éppen Daniét Speer említi első­
ként a barytont. Mindezekkel ellentétben jelenlegi ismereteink szerint a barytont első ízben
M. Praetorius írta le 1619-ben megjelent könyvében De Organographia Syntagma musicum II.
47. Csuka Béla, 'Haydn és a baryton' Zenetudományi tanulmányok Kodály Zoltán 75. születés­
napjára (Budapest 1957) 669—728. esetleg a részletesebb leírás indokával ítéli Speernek az el­
sőséget. A hangszer tehát az irodalomban 1619-ben megjelenik, de ezt megelőzően már haszná­
latban kellett lennie.
60
Ungarischer Simplicissimus, (Konstanz 1922) 330., Magyar Simplicissimus, (Budapest 1956)
229.
61
Barna István idézett cikkében úgy értelmezi ezt a részletet, „hogy a magyar nemesek nagy részé­
nek udvarában, házatáján található egy-egy cigány, aki vagy a lakatos-kovács mesterséghez ért,
vagy pedig hegedül gazdájának." 505. Ez az értelmezés azonban nemcsak az idézett szövegnek
nem felel meg, de ellentmond mind az előző soroknak, amelyben Speer a cigányok zenei haj­
lamairól ír, mind a következő soroknak, amelyekben viszont a nemesek alkalmankénti lópatko-
lására utal. Vagyis a nemesek még olykor-olykor a lovaikat is megpatkolják, de hangszert nem­
igen vesznek a kezükbe. Ezek a cigányok tehát mindenképpen hegedűsök és emellett kovácsok
vagy lakatosok.
55

hisszük, hogy ez a fajta hegedülés azonos a Speer-művekből előtűnő magyar (vagy an­
nak tartott) magasabb szintű - vagy inkább — más funkciójú zenei gyakorlattal. Az
igény, a gyakorlat és az elterjedtség azonban kétségtelen. És talán nem járunk messze
az igazságtól, ha feltételezzük, hogy ennek a műzeneitől éppen elválóban levő népies
gyakorlatnak volt hangszere az „ Igazsághegedű"-ben leírt hegedű. Vagyis egy népi
hangszer és hozzá kapcsolódó népi hangszerkészítő tevékenység irodalmi jelentkezését
üdvözölhetjük az eddig még ismeretlen szerző írásában!62 Ezzel magyarázható, hogy
Speer meglehetősen lekezelő hangon ír a „Magyar Simplicissimus" fejezeteiben ezeknek
a cigányoknak zenei teljesítményéről, bár az is igaz, hogy elégedetlensége főként trom­
bitás produkciójukra vonatkozik. Talán nem túlzás azt állítani, hogy némi hasonlóság
van napjaink — vagy a közelmúlt —vályogvető-hegedűsei és Speer kovács-lakatos-hege-
dűsei (trombitásai) között, akiktől meglehetősen méltánytalan lenne a magasabb zenei
igények szerinti teljesítmény számonkérése.,
A korabeli irodalom magyarországi művelői, a hátrahagyott képzőművészeti al­
kotások mesterei mellett így a ma még ismeretlen külföldi szerzők szellemi hagyatéka
is segít felvázolni azt a magyarországi művelődési állapotot, amely alapját képezte a
helyi hangszerkészítői gyakorlat elterjedésének. Dániel Speer prózai írásai és zenemű­
vei a levéltári kutatásokat is segítve, további tényekkel járulnak hozzá e korszak műve­
lődéstörténeti vázlatához. Ezek a levéltári adatok azonban nemcsak a hegedűkészítő
Adam Bessler magyarországi működését igazolják, hanem újabb adalékul szolgálnak
Daniel Speer írásainak hitelességéhez is. Természetesen nem állíthatjuk egyetlen sze­
mély bizonyítható működése alapján a teljes speeri életmű objektivitását, de a korábbi
tények sorát megnyugtatóan egészíti ki Speer tudósítása Adam Besslerről. Sajnálatos,
hogy ezt hangszerekkel nem tudjuk megerősíteni. S az sem valószínű, hogy valaha is
felbukkan Adam Bessler hegedűje. A fennmaradást biztosító — legalábbis valószínűsí­
tő — nagyszámú hegedű készítésére bizonyára nem került sor. Erre még sem az idő,
sem a körülmények nem bíztathatták a városi trombitásként alkalmazott eperjesi hege­
dűkészítőt. Néhány hangszer pedig — úgy tűnik — kevésnek bizonyult a fennmaradás­
ra. Számunkra azonban a legfontosabb, hogy elhagyhatjuk a kérdőjelet a sok évtizede
megválaszolatlan mondat végéről. Mai ismereteink szerint Adam Bessler az első ma­
gyarországi hegedűkészítő.

co
Az írásban szereplő hegedű meglehetősen esetlen, szögletes hangszer. A hasonló eredetű hangsze­
reket bármelyik európai néprajzi múzeum gyűjteményében megtalálhatjuk. Természetesnek
mondhatjuk, hogy a legtöbb népi hangszer sok tekintetben eltér a hivatásos hangszerkészítők
munkáitól.
56

A MAGYARORSZÁGI HEGEDŰKÉSZÍTÉS JELES NAPJAI

„Eddig Itália földjén termettek csak a könyvek,


S most Pannónia is küldi a szép dalokat."

Janus Pannonius1

Beszélhetünk-e magyarországi hegedűkészítésről? Volt ilyen e korban Magyaror­


szágon? Volt-e magyar hegedű? Indokolt-e egyáltalán a magyar hegedű történe­
téről, a magyarországi hegedűkészítés történetéről említést tennünk?
Eljutottak-e a könyvekhez hasonlóan a dalok és énekek mellett a hegedűk
is Pannóniába, s ha igen, kik és milyen hegedűket faragtak nálunk? Voltak-e a
magyarországi hegedűkészítésnek olyan mesterei, akik színvonalas alkotásaikkal
segítették a magyarországi zenei életet s a későbbi századokban a magyar hege­
dűművészet nagyjait és kicsinyeit?
Azt talán nem kell bizonyítanunk, hogy hegedűművészeink, hegedűpedagó­
gusaink koronként valóban világhírűek voltak. Bőhm József, Hauser Miksa, Re­
ményi Ede, Huber Károly, Joachim József, Auer Lipót, Hubay Jenő, Bloch Jó­
zsef, Flesch Károly, Vecsey Ferenc, Zathureczky Ede2 neve az egykori Magyaror­
szág határain túl is elismert.
Velük együtt Cinka Panna, Bihari János, Boka Károly, Patikárius Ferkó, Fá­
tyol Károly, Bunkó Ferenc, Sárközi Ferenc, Radics Béla, Magyari Imre 3 hegedűjá­
téka is messze földön híres volt. Feltételezhető, hogy mindez hatástalan volt a
magyarországi hegedűkészítésre? Elképzelhető, hogy a magyar hegedűkészítés
mesterei m ellett nem jö tt létre és nem fejlődött ki a magyar hegedűkészítés

1 Janus Pannonius (1434-1473). A részlet a Kardos Tibor vál. és szerk. „Janus Pannonius
versei" c. kötet 175. oldaláról származik. Fordította Berczeli Anzelm Károly. (Budapest, 1978.)
2
Bőhm József hegedűművész és pedagógus (1795-1876), Hauser Miksa hegedűművész
(1822-1887), Reményi (Hoffmann) Ede hegedűművész (1828-1898), Huber Károly hegedű-
művész, zeneszerző és pedagógus (1828-1885), Joachim József hegedűművészés pedagó­
gus (1831-1907), Auer Lipót hegedűművész és pedagógus (1845-1930), Hubay Jenő hege­
dűművész, zeneszerző és pedagógus (1858-1937), Bloch Jenő pedagógus (1862-1922), Flesch
Károly hegedűművész és pedagógus (1873-1944) Vecsey Ferenc hegedűművész (1893-1935),
Zathureczky Ede hegedűművész és pedagógus (1903-1959).
3
Cinka (Czinka?) Panna, híres hegedűsnő (1711-1772), Bihari János zeneszerző-hegedűs
(1764-1827), Boka Károly cigányzenész (1808-1860), Patikárius (Dudás) Ferkó cigánymuzsi­
kus (1827-1870), Fátyol Károly cigány gordonkás (1830? 19347-1888), Bunkó Ferenc cigány-
prímás (1814? 18137-1889), Sárközi (Gárdonyi) Ferenc cigányprímás (1840-1860-as évek­
ben), Radics Béla cigányprímás (1867-1930), Magyari Imre cigányprímás (1899-1940).
57

mestereinek méltó nemzedéke? Nem hiszem, hogy ezt józan ésszel bárki való­
színűnek tarthatná. Hiszen esetünkben nem egy-kót kiváló művészről vagy né­
hány világjáró cigánymuzsikusról van szó, hanem több nemzedék sok évtizedes
- az évszázadot is meghaladó - folyam atos és tegyük hozzá, a világszínvonalhoz
mérten is kimagasló tevékenységéről vannak megbízható adataink. Nem tekint­
hetjük véletlennek, hogy ezek után a közelmúltban drámai erővel vetődött fel a
kérdés: „Hol vannak a magyar vonósok ?"4 De talán még a szakmabeliek előtt
sem ism ert, hogy már jóval korábban fogalmazódott meg a hasonló kérdés; hol
vannak a magyar hegedűkészítők?
Az 1950-es óvek végén Reményi László egy Garay Györgyhöz 5 írt válaszá­
ban így foglalta össze véleményét a magyarországi hegedűkészítós akkori hely­
zetéről: „Mindenekelőtt le kell szögeznem azt a tényt, hogy jelenleg már nem is
hanyatlásról hanem tökéletes megszűnéséről van szó, egy olyan m élypontról,
am ely a magyar hegedűkészítés két és félszázados dicsősége alatt sohasem fo r­
dult elő..."
„Ez a művészi iparág ... hazánkban a m últ század második felében élte
fénykorát, de még a század első felében is világhírnévnek örvendett. Virágzó
műhelyek működtek, melyekből kitűnő mestermunkák kerültek ki. Hanyatlása a
II. világháború után kezdődött és az ötvenes évekkel úgyszólván teljesen meg­
szűnt."6
Nem lehet feladatunk ehelyt mérlegelni a jelenlegi helyzetet Változásokat
minden bizonnyal kimutathatunk. Itt most sokkal inkább azt látjuk indokoltnak,
hogy megvizsgáljuk, jogos-e a magyar hegedű történetéről beszélnünk, van-e
sajátosan magyar hegedű, s ha igen, milyen jelentős állom ásairól tudhatunk
m ár jelenleg is, valam int milyen feladatok hárulnak ránk - az utódokra - a to ­
vábbi kutatások során? Az ugyanis nyilvánvaló, hogy ezeket a vizsgálódásokat
helyettünk senki nem fogja elvégezni vagy, ha mégis, nem lesz feltétlen kedve­
ző az eredmény.
Nem kívánjuk semmi esetre sem úgy feltüntetni a magyarországi hegedű­
készítés eredményeit, mintha az a sajátos európai fejlődéstől gyökeresen eltérő,
annak eredményeit semmiben sem hasznosítható, teljesen önálló fejlődési pá­
lyát járna be. Rangsorolni, értékrendet felállítani sincs szándékunkban. Am ire
vállalkozunk, mindössze annyi, hogy lépésről lépésre megvizsgáljuk művelődés-
történetünk egyes korszakait, amelyekben jelentős - a magyar hegedű története
szempontjából jelentős - események következtek be tárgyunk - a magyarországi
hegedűkészítés - történetében. Nyilvánvaló, hogy egyaránt hibás a hegedűjáték

4 Strém Kálmán: Hol vannak a magyar vonósok? (Budapest, 1977.)


Reményi László neves magyar hegedűkészítő (1895-1964), Garay György hegedűművész
1949-1961 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára.
e
A levélváltásra egy laboratórium felállításának tervével kapcsolatosan került sor. Ebben a
hegedűk vizsgálatára is sor került volna. A levél másolata e dolgozat szerzőjének tanulm á­
nyában található. (Erdélyi Sándor: A Reményi cég története, Budapest, 1974.; M TA Zenetu­
dom ányi Intézet Kézirattár).
58

történetét a hegedűkészítés nélkül, mint ez utóbbit a hegedűművészettől függet­


lenül tárgyalni. Ezért, bár elsősorban a hegedű készítésének jeles állomásait kí­
vánjuk - bár vázlatosan - számbavenni, mégis, alkalmanként kiegészítjük azt a
magyarországi hegedűművészet vagy a hegedűpedagógia tettenérhető kapcso­
lataival, hatásaival is.
A magyar hegedű története, így mind a hegedűművészet, mind a hegedűpe­
dagógia, mind pedig a hegedűkészítés történeti vonatkozásait magában foglalja,
s bár bizonnyal sokkal több jeles napot is felsorakoztathatnánk, mondanivalónk
igazolására bizonyára ennyi is elegendő lesz. Néhány korábbi írásunkban7 már
megkíséreltük a kérdés fontosságára felhívni az illetékesek figyelmét, de be kell
látnunk: szinte eredménytelenül. A művészi iparág, amely az előbbi idézet sze­
rint „az ötvenes évekkel úgyszólván teljesen megszűnt", hovatovább azt már a
régebben és méltán kivívott jogát is elveszíti, hogy lexikonaink legszerényebb
szócikkei között szerepeljenek.8
Jelen írásunk terjedelmi koriátai nem engedik meg, hogy a címadó hegedű
hangszerünk fejlődésének történetét áttekintsük, így kiindulásul fogadjuk el egy
húros-vonós hangszer értelmezésű „hegedű-szerű" instrumentum szerepelteté­
sét. Erről a formáját, technikáját, húrjainak számát stb. gyakran váltó hangszer­
ről annyit azonban mégis állapítsunk meg, hogy funkciói sokkal állandóbb jelle­
gűek voltak. Ezeknek a hangszereknek, bármilyen neveket is kaptak az őket al­
kalmazó társadalmakban, szerepük többnyire nagyon hasonló. A születéstől a
halálig kísérik a társadalom egyes tagjainak életét, ünnepségek kísérői, a hata­
lom jelképei, a túlvilág ismeretlen lényeinek s mindennapok nagyon is hétköz­
napi szereplőinek egyaránt varázsszerei és munkaeszközei. Mindezt jól tudjuk a
régi történeti népekről szóló feljegyzésekből, mind a néprajz számtalan írásából.
Azt azonban meglehetősen gyakran kétségbevonták, hogy mif magyarok is szé­
les körben használtunk hangszereket már a honfoglalást megelőzően is, ami
pedig a „hegedűit illeti, éppen az újabb időkben vált kérdésessé a korábban
még hangoztatott „ősi magyar mivolta".
Azt világosan kell látnunk, hogy a modern értelemben használt hegedű
szavunk és tárgyunk csak számunkra ilyen egyértelmű, mivel mind a szó - és
nemcsak a magyar nyelv hegedű szava mind maga a hangszer állandó válto­
zásban volt és ma is állandóan változik. Hogy ez a rövid emberöltő során nem
mindig válik nyilvánvalóvá, az könnyen lehetséges. De ha nem megyünk sokkal
messzebbre vissza, mint Comenius ismert könyvének, az „Orbis pictus"-nak 9 el­

7 Erdélyi Sándor: Hozzászólás Strém Kálmán írásához. Budapest, 1977. (Az idézett kötetben)
,A vonós hangszerek bírálata és értékmeghatározása". In*. A hegedű. Budapest, 1982.
156-170.
8 A Szabolcsi Bence - Tóth Aladár szerk.: Zenei lexikon (Budapest, 1931.) és annak átdolgo­
zott 1965-ös kiadása még több magyar hegedű készítőt is felsorolt, közöttük természetesen
elsősorban Nemessányi Sámuel munkásságát is értékelte. Az új kiadású Brockhaus-Riemann:
Zenei lexikonban (Budapest e.n.) egyetlen magyar hegedökészítőnek sem jutott hely.
9 Johannes Amos Comenius (1592-1670): Orbis sensualium pictus c. kötetét még sárospataki
tartózkodása alatt állította össze s néhány részletét itt ki is nyomtatta.
59

ső megjelenése (1658)10 vagy esetleg azt megelőzően Praetorius: Syntagma


musicum l- lll .11 (II. 1618)12 köteteinek kinyomtatása koráig, az ábrák nyilvánvaló
bizonyítékot szolgáltatnak a vonós hangszerek sokféleségéről, változataik nagy
számáról13.
Ez Európa-szerte jellemző volt, s erről tanúskodik a Magyarországon ki­
nyom tatott „Orbis pictus" is .14 Természetesen jelentősen eltérnek a magyaror­
szági viszonyok az 1600-as években a korábbi évszázadokétól. Ez bizonyos meg­
határozott társadalom vizsgálatánál bizonyára így van, s nem lenne helyes óvat­
lanul visszavetíteni a zenei élet jelenségeit sem a korábbi időszakokra.
Nem lenne kisebb azonban a tévedésünk akkor sem, ha gyökeresen eltérő
körülményeket állítanánk napjaink vagy az elm últ évszázadok jelenségeinek he­
lyébe. Az emberi társadalmak ugyanis egyaránt számtalan példát szolgáltatnak
mind a megőrző, mind a változtató hatásokra. És ha esetünkben mindezt a „he­
gedű" alkalmazására és megjelenési formáira vonatkoztatjuk, ugyancsak felfe­
dezhetjük ezt a kettősséget. A hangszer átalakulásában inkább a változás, funk­
cióiban viszont inkább az állandóság dominál. Igaz, hogy viszont jelentkeznek
teljesen új funkciók is, és fellelhetők szinte változatlan hangszertípusok is a nép­
zenészek változatos magakészítette hangszerei között.15
A magyarság sajátos története magyarázhatja, hogy több más történel­
m i-társadalm i jelenségünk vizsgálatához hasonlóan zenei múltunk egyes kérdé­
sei tárgyalásánál is időnként a ló jobb vagy bal oldalán találjuk magunkat. N yil­
vánvaló azonban, hogy a történelemben - s így a zenetörténetben - egyetlen ok
s egyetlen magyarázó elv nem lehet elegendő, akkor sem, ha az finnugor és
akkor sem, ha török eredetű. Ez mindenképpen érvényes a hangszereinkre s így
a magyar hegedűre is. A honfoglalást megelőző vándorlások és a Kárpát-me-
dence népeinek a magyarok honfoglalását megelőző története legalább olyan

10 Comenius idézett művének első teljes kiadása Nürnbergben jelent meg latin és német nyelven.
11 Michael Praetorius (Schulthess), (1571. v. 1572-1621) német zeneszerző JSyntagma musicum"
címen 4 kötetre tervezett művéből 1614-1620 között 3 kötet jelent meg W ittenberg, illetve
Wolfenbüttel kiadási hellyel.
12
Praetorius idézett művének II. kötete 1618-ban Wolfenbüttelben jelent meg, s a második
kiadásra már a következő évben sor került Ez a kötet a korabeli hangszerekkel foglalkozik
és tartalmazza azok részletes rajzát is.
13
Az ábrák között egyaránt megtalálhatjuk a lyrákat, violákat, hegedűket és a barytont is.
14
Comenius művének különböző kiadásaiból mind a hegedűféléket, mind a violaféléket ki­
mutathatjuk, minden valószínűség szerint attól függően, hogy az adott kiadó működési
területén melyik hangszerféleség volt ismertebb.
15
Az új funkciók közé tartozik többek között a hegedű zenekari, majd szólóhangszerként való
alkalmazása. Az ikonográfia és néprajzi kutatások pedig ugyanakkor egyaránt felmutatnak
koronként és népenként újra meg újra jelentkező hangszertfpusokat.
60

fontos kérdésünk tárgyalásánál, mint az egyház - de legalábbis a keleti és nyu­


gati mindkét egyház! - szerepének hangsúlyozása. Hogy ez mennyire így van,
talán mi sem igazolhatja jobban, mint I. István I. törvénykönyvének két részlete:
„És mivel minden nép saját törvényei szerint ól, ezért mi is, Isten akaratá­
ból országunkat igazgatván, a régi és új császárok példáját követve, törvényhozó
elmélkedéssel meghatároztuk népünk számára: miképpen éljen tisztességes és
16
békés életet/' De mivel az átvett minták csak nagyon lassan válhatnak általá­
nossá, ezért: „azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott
a misék szertartása alatt egymás közt mormognak és másokat zavarnak, haszon­
talan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és a lelki
táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket és gyalázattal űzzék ki a tem p­
lomból, ha pedig fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a tem p­
lom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék meg, s ostorozással és
hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.17 A régi, megszokott s az új átvenni szán­
dékolt nyilvánvaló ütközése jelentkezik itt a törvényekben. Ugyanezt érhetjük azon­
ban tetten Anonymus: „Gesta Hungarorum"-ának18 bevezető sorai között is: „Ha
az oly igen nemes magyar nemzet az ő származásának kezdetét és az ő egyes
hősi cselekedeteit a parasztok hamis meséiből vagy a regösök csacsogó éneké­
ből mintegy álomban hallaná, nagyon is nem szép és elég illetlen dolog vol­
na."19 Nem kevesebbet tudhatunk itt meg, mint hogy létezett egy népinek ne­
vezhető - feltehetően amatőr egy szakszerűbb - többé-kevésbé hivatásos - és
egy tanult-professzionista - mese (legenda) történelemszerző társadaiom/réteg/
egyén, aki, illetve akik tulajdonképpen ugyanazt a tevékenységet folytatták - ugya­
nazt a funkciót látták el csak éppen a hozzáértés különböző fokain.
Ebből ugyan csak a funkciót és a különböző művelődési rétegeket fejthet­
jük fel, de Anonymus segít a kor zenei szokásainak némi megvilágításában is. A
honfoglalókról és vezérükről. Árpádról ezt írja: „Ott lakomáztak mindennap nagy
vígan Attila király palotájában, egymás mellett ülve. Mind ott szóltak szépen
összezengve a kobzok meg a sípok a regösök valamennyi énekével együtt ,"20
A különböző művelődési rétegződés mellett itt már a hangszerekről is szó
van, mégpedig mind a húros, mind a fúvós hangszerekről. Nem állíthatjuk, hogy
itt hegedűről lenne szó, bár az eredeti „cytara" hangszer nyilvánvalóan többféle

16
I. István I. törvénykönyve (Előszó a királyi törvényhez) 1001 körül. In: Lederer Emma szerk.
„Szöveggyűjtemény Magyarország történetéhez tanulmányozásához" I. (Budapest, 1964.) 16,
oldal
17 Uo. 20. oldal
18
Anonymus: Gesta Hungarorum (Béla király jegyzőjének könyve a magyarok cselekedeteiről)
Pais Dezső ford. (Budapest, 1977.)
19 Uo. 77. oldal
20 Uo. 120. oldal


61

értelmezést is lehetővé tesz.21 Mindamellett nem szükséges a hangszer ponto­


sabb leírása, hiszen a korábban vélt álláspont, melyszerint: „Amikor a magyarok
a IX. század végén Ázsiából Európába költöztek, nincs kétség aziránt, hogy kez­
detben nem használtak más hangszereket, m int az ázsiaiakat. Az ázsiaiak hang­
szerei pedig leginkább fúvók (flatilia), illetőleg olyanok voltak, melyek a száj
segítségével adtak hangot, m int a kürtök (Buccinae), sípok (Tybiae), a doromb(?)
(csörgettyű) sistrum "...22 Ellene szól ennek a megállapításnak az a legenda-rész-
let is, am ely szent István haláláról tudósít, illetve az a több változat is, amely
részben István, részben szent László halálával foglalkozik .23 A fennm aradt töre­
dékek - eddig jószerével elkerülték zenetörténészeink figyelm ét - minden kétsé­
get kizáróan hangszeres zenéről tudósítanak ós közülük több is „cythara" meglé­
tére utal. Nem szükséges itt a hangszert részletesen és pontosan meghatároz­
nunk ahhoz, hogy megállapítsuk: ez mindenképpen húros hangszert jelölhetett.
Meg kell jegyeznünk, hogy Pray György is utal az előbbi idézet végén ilyen­
féle hangszerekre, amikor ezt írja: „... és szerfölött kevés volt azoknak száma, (ti.
hangszereknek - ES.), melyeken kézzel szoktak játszani..."24, de részben a „szer­
fö lö tt kevés", részben a feltétlen ázsiai eredet - az átvevő magyarok szempont­
jából - legalábbis vitatható.
A Kr.u. 870 tájáról tudósító Dzsajháni bokharai tudós és állam férfi ugyanis
arról ír,25 hogy a M.D2S.GH.R-OK (magyarok - ES.)26 „meg-megrohanják a szlá-
vokat", „állandóan portyára mennek a szlávok ellen"27, majd ugyanezekről a szlá-
vokról viszont: „Különbözőfajta lantjaik, tamburáik ós furulyáik vannak. Furulyáik

21
A cytara, chytara stb. fordítása során mind a koboz, mind a lant, mind a hegedű (hegedű,
hegedő, hegedő stb.) szerepeltetése megtalálható. Az egészen tarthatatlan mandolin, gitár
és citera fordításokat nem is részletezve nyilvánvaló, hogy a szövegek magyarítói többnyire
az irodalmi igényeknek igyekeznek eleget tenni s közben háttérbe szorul a történeti (zene-
történeti) hűség. További - nem is csekély - feladat a konkrét szövegek alapos megvizsgálá­
sa után kísérletet tenni a hangszertípus valószínű fajtájának megállapítására.
22
Pray György leveléből részlet. Idézi Legány Dezső: A magyar zene krónikája (Budapest,
1962. 15.)
23
Emericus Szentpétery ed. Scriptores rerum hungaricarum... I-II. (Budapest, 1937., 1938.)
24 Pray György leveléből részlet. Idézi Legány Dezső: A magyar zene krónikája (Budapest,
1962. 15.)
25
Dzsajháni a Kr. u. 920 körül élt és írta meg részletes arab nyelvű történeti munkáját, mely­
ben a honfoglalás előtti magyarság legrégibb ilyen jellegű leírása szerepel. Az eredeti szö­
veg nem maradt ránk. A hivatkozott részletek Ibn. Rúszta írásából származnak, melyeket
gyakran szó szerint vett át az eredeti forrásokból. Valamennyi részlet megtalálható a Győrffy
György által sajtó alá rendezett: ,A magyarok elődeiről és a honfoglalásról" (Kortársak és
krónikások híradásai) c. kötetben. (Budapest, 1986.) 84-94. oldal.

26 Uo. 88. oldal


27 Uo. 89. oldal
62

két könyök hosszúak, lantjukon nyolc húr van."28 Aligha feltételezhető, hogy ilyen
körülmények között a magyaroknak ne lettek volna húros hangszereik. Mind­
emellett azt is tudjuk, hogy a magyar nyelvben a hegedű szó a jelenlegi ismere­
teink szerint már 1394-ben megjelenik a „Stephano Hegedűs" személynévben,29
ezt követően pedig rohamosan terjed, míg 1520-ig összesen 46 ilyen nevű sze­
mélyt mutathatunk ki30, amely csupán a síposok mögött marad el (85) de messze
megelőzi a lantosokat (29), a dobosokat (25) vagy a trombitásokat (6) nem is
beszélve a kobzosokról, akik összesen 4 alkalommal mutathatók ki a kelet-ma­
gyarországi muzsikuskategóriák között. Az egész országra vonatkozóan 1526-ig
127 hegedűs szerepel, az összes muzsikusok között 24,3%-kal!31 S ha mindeze­
ken túl az igen gyér 1370 előtti adatokat vesszük szemügyre, a húros hangszerek
ott is 28,6%-kal szerepelnek.32
Ha valakit nem győztek volna meg az oklevelek adatai, annak felsorakoztat­
hatjuk a művészettörténeti emlékeinket, amelyeken már a 1 1 . század tájáról fo­
lyamatosan megtalálhatjuk a húros, de szinte a kezdetektől már a húros-vonós
hangszereket is .33
Lényegében ugyanerről tudósítanak az első magyar nyelvű irodalmi alkotá­
sok is .34 Ami pedig a törvénykezést illeti, se szeri, se száma a hegedülést tiltó
rendeleteinknek. Az Érdy-kódex például az előbb említett, szent István halálát
követő tilalmakról így ír: „Magyarországon minden rendbeliek: nemesek, nemte­
lenek, szegények, gazdagok, hegedülést, sípolást, dobolást, táncot megtiltottak
lenni."35 De Besztercebánya is már 1550-ben megtiltja, hogy trom bitát, dobot és
hegedűt használjanak a mennyegzőre invitáló ceremóniáknál.36 Mindezek arra
utalnak, hogy Magyarországon a honfoglalást követően széles körben elterjedt
volt a húros hangszerek használata, bár természetesen nem beszélhetünk ebben
a korban a mai értelemben használt, modern hegedűről.

28 Uo. 94. oldal


29
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára (Budapest, 1970.)
30
Itt is megköszönöm dr. Kubinyi Andrásnak, hogy kutatási eredményeit felhasználásra ren­
delkezésemre bocsátotta. „Adatok a középkori magyarországi népi muzsikusok földrajzi el­
helyezkedéséhez és társadalmi helyzetéhez" c. kéziratából.
31 Uo. 27-28. oldal
32 Uo. 25. oldal
33
A pécsi székesegyház hangszeres szoboralakjai, szent Erzsébet imádságos könyvének mi-
matúrája, a lőcsei és rimabrézói hangszeres freskók, a Suky-kehely hangszeresei a 11. szá­
zadtól folyamatosan megjelenítenek vonós hangszereken játszó alakokat.
34
A Sztárai Mihályról szóló hagyomány, Tinódi Lantos Sebestyén és llosvai Péter versei,
valamint több „Hegedűs" nevű szerző hátrahagyott írása igazolja állításunkat a Régi Ma­
gyar Költők tára oldalain (Budapest, 1980.)
35
Idézi: Réthei Prikkel Marián: A magyarság táncai. (Budapest, 1924.) 10. oldal
36
Idézi: Takáts Sándor: „A magyar múlt tarlójáról". (Budapest, 1926.) 268. oldal
63

Minden kétséget kizáróan ilyen hangszerről van azonban már szó a jelen­
leg ismert első magyarországi hegedűkészítő, Bessler Adam esetében ,37 akinek
eperjesi polgárkörnyvi bejegyzése méltán megérdemli a magyar hegedű törté­
netének jeles napjai közötti felsorolását.38 Igaz, hogy hangszerek tőle még nem
kerültek elő, de mivel a róla szóló híradások egy részéről éppen a levéltári kuta­
tások adtak megerősítést, így valószínűsíthető, hogy az általa készített barytonról39
beszámoló részlet is megállja a helyét. Ezzel kapcsolatban azt is meg kell em lí­
tenünk, hogy a baryton minden bizonnyal éppen a hegedűfélók rohamos térhó­
dításának ellenhatásaként került megkonstruálásra, építése pedig - ha lehet ilyet
egyáltalán kijelenteni sok tekintetben meghaladja a hegedűfélók készítésének
mesterségbeli követelményeit.40
Adam Besslerről egyelőre nem állíthatjuk a megbízható levéltári ós irodal­
mi adatok ellenére sem, hogy Magyarországon jelentős hangszerkészítői tevé­
kenységet folytatott volna.
Mindenesetre a városi trom bitási állás, amelyet Kassán és Eperjesen betöl­
tött, alapot szolgáltathat a kételyre. Ismerve azonban éppen az előbbiekben vá­
zolt nagyarányú „hegedű"-igényt, valamint a korabeli általános gyakorlatot a
többféle mesterség egyidejű folytatására, túl sok okot nem találhatunk a kétke­
désre. Az eperjesi adókönyv pedig egyértelműen hegedűkészítőként em líti jeles
mesterünket.41
Némiképpen fordított a helyzet a pozsonyi Leeb és Thier családok eseté­
ben. Őket ugyanis egyelőre nem sikerült kimutatni a 18. század közepe előtt a
pozsonyi polgárok között, bár Leeb hangszerekről komoly szakmai tekintélynek
örvendő hangszerkutatók42 már az 1700-as évek elejéről tudósítanak. Bessler ese­
tében rendelkezünk a levéltári adatokkal hangszerek nélkül, a Leeb család eseté­
ben viszont vannak hangszerek, de - legalábbis egyelőre - hiányoznak a korai
levéltári bizonyítékok .43

37
Bessler magyarországi működésére lásd: Erdélyi Sándor: Adam Bessler az első magyaror­
szági hegedűkészítő? In: Zenetudományi dolgozatok. (Budapest, 1984.) 26-38. oldal
38
Eperjes városi levéltár, 2118. kötet, 7.
39
Daniel Speer: „Grund-richtiger... Unterricht dér Musicalischen Kunst." (Ulm , 1697.) 207-208.
oldal
40
A baryton (Viola di Bardon, Violabordone, Violabardone, Paridon, Paredon, Paraton, Bari­
ton, Baryton nevek alatt is megjelenő vonós hangszer) az irodalomban a 17. század elején
tűnik fel.
41
„A 1658.d.7.Febr. Adam Bessler Geigenmacher.." Eperjes városi levéltár, 2118. sz. kötet, 7.
oldal
42
Reményi Mihály és fia. Reményi László, neves magyar hegedűkészítők feljegyzéseikben
1701-től beszámolnak Leeb-hangszerekről.
43
A Leeb családra vonatkozó alapos levéltári kutatások egyelőre hiányoznak.
64

Jelenleg nem lehetünk még bizonyosak, hogy 1789. augusztus 4-ét is a


jeles napok között tarthatjuk-e számon a magyar hegedű történetében? Ekkor
kerül ugyanis bejegyzésre pesti polgárként Testőri Antonius, aki Pozsonyból szár­
mazott a Polgárkönyv bejegyzése szerint.44 A foglalkozását Jnstrumentorum
confector"-ként jelöli a jegyző, ami esetleg műszerészt, talán hangszerkészítőt
jelent. Feltevésünkben kétségkívül szerepet játszhat az a tény, hogy a korszakból
igen sok hasonló nevű olasz hegedű készítőt ismerünk.45
Bármi legyen is, amíg tisztázni sikerül Testőri foglalkozását és betelepülé­
sének körülményeit, addig az első hegedűkészítőként az 1822. január 23-án Bu­
dán letelepült Neubauer Christiant kell számontartanunk a főváros hangszerké­
szítői között.46
Nem hagyhatjuk említés nélkül a hangszerkészítő céh megalakulását. A ma­
gyarországi céhek közül több természetesen már sokkal korábban megalakult és
virágzó működésükről bőséggel állnak rendelkezésre adatok.47 A rokonszakmák
céheiben bizonyára hangszerkészítők is48 tevékenykedtek. Tudtunk arról is, hogy
Temesvárott már 1815-ben megalakult az első magyar asztalos, orgonaépítő és
hangszerkészítő céh, amelynek ismerjük a királyi privilégiumát is.49 Zágrábban
ezt már jóval megelőzően tudunk az asztalos, esztergályos, orgonakészítő és
üveges együttes céh működéséről.50 Ez utóbbi 1741-ben alakult, de Besztercén
még ennél is korábban - 1549-ben - kezdte meg tevékenységét az asztalos céh,
„organista, csiszárok és festő mesterekkel".51 Mindezek azonban vegyes céhek
voltak, s közöttük még nem találunk utalást a hegedűkészítőkre. Az 1836. április
17-én Pesten megalakult hangszerkészítő céh azonban kizárólag ebből a mester-

44
Dr. Illyefalvi I. Lajos: Pest polgárai 1686-1848. Budapest, é.n. „Testőri Antonius instrumentorum
confector"
45
Az olaszországi hegedűkészítő Testőre családból többek között ismeretes Carlo Giuseppe
(1660—1737), Carlo Antonio (1688—1765) és Paolo Antonio (1690—1760), de rajtuk kívül töb­
ben is dolgoztak, ilyen névvel ugyanebben a szakmában.
46
Dr. illyefalvi I. Lajos: Buda polgárai, Budapest, é.n.
47
„Az első ránk maradt céhlevelet, az erdélyi szász városokét Lajos király írta alá 1376-ba.."
Unger-Szabolcs: Magyarország története, Budapest, 1979., 49.
48 A hangszerkészítő mesterség főként a muzsikusok és a különböző iparosok rétegeiből ala­
kul ki. Ezek közül a mesteremberek közül többnyire az asztalosok, esztergályosok, lakato­
sok készítenek különböző hangszereket is, így többnyire ezek a céhek fogadnak soraikba
később is hangszerkészítőket.
49
Dr. Szádeczky Lajos: „Iparfejlődés és a czéhek története Magyarországon". I-II. Budapest,
1913. (II. 313-314)
50
Dr. Szádeczky Lajos: i.m. II. 322-323.
51
Dr. Szádeczky Lajos: i.m. II. 326.
65

ségből vette fel sorai közé a tagokat, akik között több hegedűkészítő is találha­
tó .52 Maga az „Ober Vorsteher" is hegedűkészítő volt, Peter Teufelsdorfer 53 sze­
mélyében.
A hangszerkészítő céh megalakulását megelőzően, majd azt követően igen
jelentős hegedűkészítő tevékenység fejlődött ki Magyarországon. Erről nemcsak
a hazánkbéli állásfoglalások, de a külföldi szakirodalom is elismeréssel emléke­
zik meg .54 Kétségkívül a legmagasabb színvonalat Nemessányi Sámuel munkás­
sága képviseli, akinek születésnapját55 méltán sorolhatjuk a magyar hegedűké­
szítés jeles napjai közé. A legnagyobb magyar hegedűkészítőként tiszteljük
Nemessányit, remekein neves művészeink hangversenyeztek, néhány kiemelke­
dő műve gyűjteményeink megbecsült ereklyéje .56 Nemessányin kívül természe­
tesen számos kiváló hegedűkészítő tevékenykedett még Magyarországon. A ko­
rábban már em lített Leeb és Thier családok tagjai mellett Peter Teufelsdorfer,
Johann Baptist Schweitzer, Adolf Mönnig, Thomas Zách, Tanczer György ós
mások57 is méltán tarthatnak számot az emlékezetre. Hangszereik jelentős része
idegen - főként olasz - mesterek neve alatt szerepel szerte a világon .58
A nagy elődök, a magyar hegedűkészítés fénykorát jelentő kiváló mesterek,
jól képzett, törekvő tanítványok nemzedékeit nevelték. Ezek egyikre Reményi M i­
hály ,59 akinek nevéhez nemcsak egy neves hegedűkészítő műhely megalapítása,
hanem a hegedűtörténetben és bírálatban széleskörűen tájékozott utód, Remé-

52
A pesti hangszerkészítő céh „Mesterkönyv"-ét Gábry György ismertette „Das Meisterbuch
dér Pester Instrumentenmacher-lnnung" címen, a Studia Musicologica 1962. évi számá­
ban. (Tomus II. fasc. 1-4.)
53
Peter Teufelsdorfer 1785-ben született Bécsben. A hangszerkészítő mesterséget a híres bé­
csi mesternél, Geissenhofnál tanulta. Pesten 1808. VI. 6-án nyert polgárjogot. Ugyanebben
a városban hunyt el 1845. VIII. 3-án.
54
Willibald Leo- Frh-v. Lütgendorff: De Geigen- und Lautenmacher vöm Mittelalter bis zűr
Gegenwart. Frankfurt am Main, 1922., M l. (I. 239-244.)
55
Nemessányi Sámuel 1837. január 12-én született Liptószentmiklóson. (Werbicz-Husték)
56
Nemessányi hangszerei közül két hegedű és egy mélyhegedű a Magyar Nemzeti Múzeum
gyűjteményében található.
57 Peter .Teufelsdorfer (1785-1845), Johann Baptist Schweitzer (1790-1865), Thom as Zách
(1812-1892), Adolf Mönnig (1843-1883), Tanczer György (1855-1922). A több száz magyar
mester közül csupán néhány korai kiemelkedő hangszerkészítőt emelhettünlftci.
58
A hangszerkészítésben - elsősorban a hegedűkészítésben - elterjedt gyakorlat, hogy az
értékesebb hangszerpéldányokba idegen - nevesebb, jobban értékesíthető - mesterek jel­
zeteit ragasztják az eredeti mestercédulák helyére. Ennek a kereskedelmi „fogásnak" a ma­
gyar mesterek is gyakran áldozatául esnek.
59
Reményi Mihály (1867-1939) neves magyar hegedűkészítő, Bartek Ede és Tanczer György
mesterek tanítványa volt.
66

nyi László - a későbbi törvényszéki szakértő60 - és Reményi Zoltán - az ismert


hangszerkereskedelmi szakember61 - előrelátó felnevelése és magas igényű ki­
művelése is hozzátartozik.
A számtalan említésre méltó egyéb ipartörténeti és művelődéstörténeti vo­
natkozás sorából itt csupán egyetlen eseményt említenek meg, amely összekap­
csolja a neves mestert és a magyar hegedűművészetet, hegedűpedagógiánkat.
Ez a jeles esemény a „Reményi-díj" megalapítása62 1902-től szinte megszakítás
nélkül63 - 1918/1919, 1943/1944 és 1944/45 kivételével - 46 alkalommal került
odaítélésre az arra leginkább méltó akadémiai hegedűsnek Reményi Mihály mű­
helyének egy-egy kiváló hegedűje. A díjazottak között olyan neveket találunk,
mint Szigeti József, Talmányi Emil, Gertler Endre, a tanárok soraiban pedig Hubay
Jenő, Kemény Rezső, Mambrinyi gyula, Studer Oszkár mellett Gábriel Ferenc és
Zathureczky Ede szerepelnek, hozzátéve, hogy mind a művészek, mind a tanárok
között több más neves személyiség neve is megtalálható. Utolsó alkalommal
1950/51-ben került odaítélésre a „Reményi-díj", szomorú jelképeként a magyar
hegedűkészítés hajdanvolt virágzásának.64
Nem lehet számunkra mellékes - különösen a lassanként egyre inkább meg­
ismert művelődéstörténetünk fényében/árnyékában - hangszerkészítésünk törté­
netének irodalmi jelenléte sem. A magyar hegedűkészítésről számot adó törté­
neti munkák összeírása megtörtént .65 Itt most a jeles napok sorában két, hege­
dűkészítésről szóló szakkönyv megjelenését említem meg, melyek ennek a szép
mesterségnek sajátos területére segítenek betérni az érdeklődőknek és a szak­
mát tanulóknak. Első alkalommal jelent meg magyar nyelven hegedűkészítő szak­
könyv Ember János66 összeállításában Budapesten 1958 szeptemberében.67 Mint-

60 Reményi László (1895-1964) édesapja - Reményi Mihály - műhelyében tanulta a mestersé­


get és nála szabadult fel. Ezután Hamburgban és Párizsban folytatott szakmai tanulmányo­
kat.
61 Reményi Zoltán (1900-1974) ugyancsak a Reményi-műhelyben tanult és ott is szabadult fel
hangszerkészítő segédként.
62 A „Reményi-díj" első kitüntetettje Kőszegi Sándor volt. Tanára Kemény Rezső. A Reményi­
hegedű átadására az 1902-1903-as tanévben került első ízben sor.
63A „Reményi-díj"-at az 1918/1919, 1943/1944 és 1944/45-ös tanévekben nem adták ki.
64Az utolsó alkalommal odaítélt „Reményi-díj"-at Országh Tivadar növendéke. Sívó József
• nyerte el az 1950-51-es tanévben.
65 Erdélyi Sándor: A magyarországi hegedűkészítés történeti irodalma. In: Zenetudományi dol­
gozatok 1983. 123-131.
66 Ember János (1886-1971) festőművész, fővárosi tanonciskolai tanító. Ő írta az első magyar
nyelvű hegedűkészftő könyvet.
67 „Hangszerkészítő (vonós) anyag és szakmai ismeretek az iparitanuló iskolák számára. Em­
ber János munkája." Budapest, 1958. 4-92.
67

ha a hegedűkészítés terén már felismert mulasztásokat kísérelte volna meg pó­


tolni a szerző, munkáját szélesebb kitekintéssel írta meg, saját grafikáival is utalva
a hegedűkészítés és hegedűművészet egymásrautaltságára.
Ugyanebben a tárgykörben írt dr. Vadon Géza évtizedes tapasztalatok után
iskolai tankönyvet 1975-ben.68 Mindkét szerző haláláig fáradozott a magyar he­
gedűkészítés fellendítése érdekében, mindketten reményeikben csalatkozva húny-
ták le szemüket.
Bizonyára méltán említhetjük meg a jeles napok sorában a magyarországi
kiállítások alkalmait is, amelyeken egyre sikeresebben szerepeltek mind a koráb­
bi, mind az élő mestereink. A legkorábbi híradást 1842-ből ismerjük, amikor a
Kossuth Lajos rendezte ELSŐ MAGYAR IPARMŰKIÁLLÍTÁS szereplői között ol­
vashatjuk Johann Schweitzer nevét, aki ez alkalommal „Dicsérő okiratot" kapott.
Az 1843-as és az 1846-os pesti, majd az ezeket követő vidéki városok kiállí­
tásain ugyancsak szép eredményekkel dicsekedhettek hegedűkészítőink. Ezek so­
rában is kiemelkedő volt az 1896-os ezredévi kiállítás, mely a korábbi bécsi és
párizsi világkiállításokon is már kiemelkedő sikerrel szerepelt honi hangszerké­
szítőink soraiból több jeles hegedűkészítőnknek is méltó elismerést szerzett.
Az 1925. évi Kézművesipari Tárlat igazi seregszemléje vo lt a magyarorszá­
gi hangszerkészítők jeleseinek. Kemény László és Schunda Károly szerkesztés­
ben jelent meg a következő évben átfogó beszámoló a résztvevőkről és hang­
szeriparunkról. („A HANGSZERIPAR" 1926)
Több helyi é$ egyéni kezdeményezés után hosszabb szünet következett a
kiá llítások sorában. 1968-ban a „SZÉP MAGYAR HEGEDŰK", 1971-ben a
„HEGEDŰKINCSEK MAGYARORSZÁGON", 1976-ban a „A HEGEDŰ", 1991-ben
„A HEGEDŰK CSODÁLATOS VILÁGA", 1992-ben a „HEGEDŰVILÁG", 1993-ban a
„BUDAPESTI NEMZETKÖZI HEGEDŰKÉSZÍTŐ VERSENY ÉS KIÁLLÍTÁS -
NEMESSÁNYI MEGEMLÉKEZÉS" rendezvény-sorozata, majd 1994-ben a Magyar
Hangszerész-Szövetség HANGSZERKIÁLLÍTÁS-a folytatták a neves elődök által
megkezdett sort és mutatták be ország-világnak a magyarországi hegedűkészí­
tők alkotásait.
A rohamos fellendülés alig követhető nyomon. Mindezek létrejöttében és a
joggal elvárható további sikerekben nagyon sokat köszönhet a magyarországi
hangszerkészítés a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola vezetése által 1991-ben
létrehozott HANGSZERÉSZKÉPZŐ ISKOLA tanárai nevelő-oktató munkájának. Nem
feledkezhetünk meg azonban Semmelweis Tiborról, a iskola első vezetőjéről és
kezdeményezőjéről, aki fáradhatatlanul támogatja a mai napig is az iskola mun­
káját és jelenlegi igazgatóját Lendvai Tamást. Mindkettőjük további munkássága
és rendíthetetlen igyekezete lehet a magyarországi hangszerészképzés és egy­
ben a honi hegedű készítők további sikereinek biztosítéka.

68
„Hangszerész (vonós) szakmai ismeret. Szakmunkásképző iskolai tankönyv. Dr. Vadon Gé­
za, Budapest, 1975.” 3-216.
68

A magyar hegedű történetének jeles napjait - néhány jeles napját - kísérel­


tem meg felvázolni dolgozatomban. Természetesen a folyamat egészéről né­
hány mozzanat nem adhat átfogó képet. A magyarországi történelembe gyöke­
rezett és abban fejlődő művelődéstörténeti szál - a magyar zenetörténet, a ma­
gyar hangszertörténet - egészének áttekintése nem oldható meg egyetlen neki­
futással. Ehhez még sem a feltételek, sem az igények nem értek meg. Néhány
jelentősebb eseményre emlékezve és emlékeztetve azonban bízvást segít írá­
sunk, a figyelem felkeltésében mind a múlt eredményeinek megbecsülését ille­
tően, mind a ránk, utódokra háruló kötelezettségek felismerését tekintve.

ÖSSZEFOGLALÁS

Mind a magyarországi, mind a magyarsággal foglakozó külföldi történeti forrá­


sok arra engednek következtetni, hogy a korábbi véleményekkel ellentétben a
honfoglaló magyarok meglehetősen széles körben alkalmaztak hangszereket és
közöttük húros hangszereket is.
Az írott emlékeken kívül a művészettörténeti leletek, a névadási gyakorlat,
az anyanyelvi emlékek és a törvények ugyancsak elterjedt hangszeres gyakorlat­
ra engednek következtetni. A húros hangszerek egyelőre nem azonosított fajtái
m ellett - azokkal nyilvánvaló kapcsolatban - megjelennek a vonós hangszerek
is. Ezeknek készítése korábban az önellátó házias keretek között, majd a 17-18.
századtól egyre inkább hivatásos hangszerkészítő műhelyekben történt hazánk­
ban.
Az elsőként eddig ismert Adam Besslert követően mind több hangszerké­
szítő vándorol főként német nyelvterületről Magyarországra. Tevékenységük ha­
tására a 18-19. századra fejlett hegedűkészítő ipar alakul ki az országban és a
néhány korai vegyes céh alakulása után 1836-ban Pesten megalakul a hangszer-
készítő céh.
A 19-20. század fordulóján mind a magyarországi hegedűpedagógia, mind
a hegedűművészet, de velük igen szoros kapcsolatban a hegedűkészítés is fény­
korát éri el. Neves művészek, kiváló pedagógusok és nem kevésbé kiváló hege-
dűkészítő mesterek járulnak hozzá a magyar hegedű világhíréhez.
A II. világháborút követően a magyarországi hegedűkészítés jelentősen
visszaesett. Hanyatlását az utóbbi években némileg lassítja a magyar szakiroda-
lom megjelenése és a szakmai utánpótlás szervezett nevelése.
69

THE NOTABLE DAYS OF THE HUNGARIAN VIOLIN'S HISTORY

"It was only Italy where books flourished in the past,


and now Pannónia is also sending her beautiful songs"

(Janus Pannonius)1

Was there such a thing as the Hungarian violin? Can we talk about the history
of the Hungarian violin? Did violins, just like books, reach Pannónia, and if
they did, who shaped them in Hungary and how did they look like? Did Hun­
garian violin making have masters who helped the national art of violin mak­
ing and the teachers of Hungarian violin making and the teachers of Hungarian,
violin by making w orthy pieces of art? Because it would certainly not occur to
anyone to deny that both our violin virtuosos, and our teachers indeed achieved
w orld fame at epoches. The names of József Bőhm, Miksa Hauser, Ede Remé­
nyi, Károly Huber, József Joachim, Lipót Auer, Jenő Hubay, József Bloch, Kár­
oly Flesch, Ferenc Vecsey, Ede Zathureczky2 are also known beyond Hungary's
borders. Beside them, the violin playing by Panna Cinka, János Bihari, Károly
Boka, Ferkó Patikárius, Károly Fátyol, Ferenc Bunkó, Ferenc Sárközi, Béla Radics,
and Imre Magyari3 was also famous in many a distant land. Should we then
suppose that all of this did not have any effect on Hungarian violin making? Is
it conceivable that a worthy generation of Hungarian violin makers was not
born or did not evolve under the masters of Hungarian violin playing? I don't
think it is conceivable that such a thing would be considered as tenable. In­

1 Janus Pannonius (1434-1472) The passage comes from page 175 of the book selected
and edited by Tibor Kardos, entitled "The Poems of Janus Pannonius". Hungarian transla­
tion by Anzelm Károly Berczeli (Budapest 1978).
2
József Böhm, violin virtuoso and educator (1795-1876), Miksa Hauser violin virtuoso
(1822-1887), Ede Reményi (Hoffman), violin virtuoso (1828-1898), Károly Huber, violin vir­
tuoso, composer and educator (1828-1898), József Joachim violin virtuoso and educator
(1831-1907), Lipót Auer, violin virtuoso and educator (1845-1930), Jenő Hubay, violin vir­
tuoso, composer and educator, József Bloch (1862-1922), Károly flesch, violin virtuoso
and educator (1873-1944), Ferenc Vecsey, violin virtuoso (1893-1935), Ede Zathureczky,
violin virtuoso and educator (1903-1959).
3 Panna Cinka (Czinka?), famous gypsy violinist (1711-1772), János Bihari, composer-violin-
ist (1764-1827), Károly Boka, gypsy musician (1808-1860), Ferkó Patikárius (Dudás), gypsy
musician (1827-1870), Károly Fátyol, gypsy violoncellist (1830?, 1834-1888), Ferenc Bunkó,
leader of gypsy band -1814?, 18137-1889), Ferenc Sárközi (Gárdonyi), leader of gypsy
band (in the years of 1840-1860), Béla Radics, leader of a gypsy band (1867-1930), Imre
Magyari, Leader of gypsy band (1899-1940).
70

deed, in our case we are not talking about one or two excellent virtuoso, or
some globe-trotting Gypsy musicians, but the availability of reliable information
on the continued activities of many decades - stretching to more than a cen­
tury - of many generations whose activities were first-rate, even looking at it
in a global context. We cannot then consider it a happenstance that in the
recent past the question was formulated with a dramatic force: Where are the
Hungarian violin makers?4 László Reményi, in his response written to György
Garay5 summarized his opinion on the situation of Hungarian violin making
this way: First of all, I have to underline the fact that right now we face not a
decline but a complete extinction, a bottom, which had never been encoun­
tered during the glorious 250-year history of Hungarian violin making."
"This artistic branch of manufacturing-.flourished in the second part of
the past century in Hungary, but it still enjoyed world fame in the first half of
this century. There were flourishing workshop where excellent, masterly cre­
ations were made. The decline of this manufacturing set in after the Second
World War, and it came almost to a complete end during the fifties ."6
We cannot have the task here to weigh the present situation. We could
certainly demonstrate certain changes. What here seems to be more justified is
to analyse if it is legitimate to talk about the history of Hungarian violin mak­
ing; whether a specific Hungarian style of violin making exists, and if it does,
about what significant stations do we know at the present time, and what kind
of tasks should we, the successors, assume in the course of further research?
It is quite evident then that these research activities are not going to be per­
formed by anyone else, and, in case they would be, then the result are not
necessarily going to be favourable.
We do not wish to show at all the results of Hungarian violin making as
if it ran a course which differs radically from the specific European evolution,
disregarding its results or which is completely autonomous. It is evident that
what we undertake here is only so much that we examine those individual
epoches in our history of civilization in which there were significant, from the
point of view of the history of Hungarian violin, events in the history of our
subjects, the history of violin making in Hungary. It is evident that it would be
equally erroneous to discuss the history of violin playing without a discussion
of violin making, just as it would be wrong to examine the latter separately
from the art of violin playing. For this reason, although we would like to dis­

4 Kálmán Strém. Where Are the Hungarian Players of String instruments? Budapest. 1977.
g
László Reményi, renown Hungarian maker of violin (1895-1964), György Garay, violin
virtuoso. Professor at the Ferenc Liszt Conservatory between 1949 and 1961.
An exchange of letters took place at the occasion of making a plan for setting up a
laboratory in which violins were also to be examined. A copy of the letter is included in
the study by this author. Sándor Erdélyi: The History Of The Reményi Firm, Budapest.
1974. 27. Manuscripts Archives of the Musicology Institute at the Hungarian Academy of
Sciences)
71

cuss first of all the more notable stages of violin making, albeit only in its
outlines, we still wish to complete the discussion w ith the provable relations
and effects of the art of violin playing or the teaching of violin in Hungary.
Thus, the history of the Hungarian violin contains the historic aspects of
the art of violin playing, the teaching, as well as the making, of violin, and
although we could certainly adduce many more glorious days, this suffices, we
are sure, to prove our p o in t In some of our earlier studies we have already
tried to call the attention of competent persons to the importance of the ques­
tion, but, we have to admit, this remained almost without any result. The artis­
tic branch of the manufacturing of violins which, according to the quotation
earlier, "came almost to a complete end during the fifties", little by little loses
its privilege acquired justly long time ago to figure even in the most humble
entries in our encyclopaedias.8
The lim its imposed upon the size of this study do not allow us to review
the development of the musical instrument that have us the title; hence, as a
starting point, we should accept to see a "violin-type of instrum ent" inter­
preted as a string instrument. However, we should say of this musical instru­
ment changing frequently its shape, technology, the number of its strings, etc.,
that its functions had a much more stable character. These instruments, no
matter what names they were given in the societies in which they were em­
ployed, had a more or less very similar role. They follow the individual mem­
bers of the society from birth to death; they accompany ceremonies, they are
the symbols of power, and the magical and working tools of the unknown
beings of the netherworld just as well as of the very mundane actors of every­
day life. We know this very well both from the records on ancient, historic
peoples, and the many ethnographic works. However, it was often doubted
that we, Hungarians, had also widely used musical instruments already prior to
the Conquest of the Carpathian Mountains. As to the "vio lin ", it has been pre­
cisely lately when the nature of the "ancient Hungarian musical instrument",
often stressed earlier, became questionable.
We have to see it clearly that the world "vio lin" used in a modern sense,
and the objects, are so unequivocal only for ourselves since both the world -
and not only the Hungarian word "vio lin " - and the instrument itself have
been changing shape constantly, and they are changing even today. It is quite
possible that this change does not always become evident within the short life
span of man. However, if we don't go back in tim e to more than the fist

7 Sándor Erdélyi: "A contribution to Kálmán Strém's study" Budapest, 1977 (In the volume
cited.) "A critique and valuation of bow instruments; In: the Violin. Budapest. 1982. pp.
158-170.
8 The Dictionary of Music {Budapest, 1931) edited by Bence Szabolcsi and Aladár Tóth, as
well as its 1965 revised edition mentions even more Hungarian violin makers, among
them, evidently, appraising" first of all, the activities of Sámuel Nemessányi. No Hungar­
ian violin maker made it to the new edition of the Brockhaus-Riemann Music Dictionary
(Budapest, no date).
72

edition of Comenius' first known work, "Orbis pictus '"9 in 168510, or perhaps,
even before that, the age of printing volumes I - Ili 11 (II: 1618)12 of Praetorius'
Syntagma musicum, the illustrations show evidence of the many types of the
string instruments and the great number of their varieties .13 This was charac­
teristic all over Europe, and the "Orbis pictus", printed in Hungary, is a w it­
ness to it. Of course, the conditions in Hungary of the sixteen hundreds differ
greatly from those in earlier centuries. This is so at the examination of certain
given social phenomena, and it would not be a riskless enterprise to project
back, in a heedless way, the phenomena of musical life to an earlier epoch.
Indeed, human societies provide innumerable examples for the effects of both
preservation and change. And if, in our case, we make all these to refer to the
application of violin and to its forms of appearance, we can certainly discover
this duality. It is rather change which dominates in the evolution of the musi­
cal instrument, whereas it is rather eternity which dominates in its functions.
True, completely new functions emerge as well, and we can find kinds of mu­
sical instruments almost unaltered among the self-made instruments of folk
musicians .15
The peculiar history of Hungarians may be an explanation for the phe­
nomenon that, similar to the examination of several other historical-social phe­
nomena, from tim e to time, we swing from one extreme to the other also in
the discussion of some of the questions of our musical past. However, it is
evident that in history - and, this way, in the history of music - a single cause,
and a single explanatory principle, cannot suffice even if it is Finno-Ugric, or if
it happens to have a Turkish origin. This certainly applies to our instruments

g
Johannes Amos Comenius (1592-1670) compiled his Orbis sensualium pictus during his
stay in Sárospatak, and he also printed some sections of it in the town.
10
The first, complete edition of the above work by Comenius was published in Nuremberg
in Latin and German.

11 Michael Praetorius (Schulthess) (1571 or 1572 - 1621) German composer. 3 volumes of


his Syntagma musicum, planned to come out in 4 volumes, appeared in which Wittenberg
and Wolfenbüttel are given as the places of publication.
12
The second volume of Praetorius's quoted work was published in Wolfenbüttel in 1618,
and there was a second edition already in the musical instruments of the era and con­
tains their detailed illustrations as well.
13
Among the illustrations we find equally the lyres, the violas, the violins and also the
baryton.

From the different editions of Comenius's oeuvre we can demonstrate both the various
kinds of violin and viola, depending, in all probability, on which kind of musical instru­
ment was better known in the area of activities of the given publisher.
The use of the violin in the orchestra, and, later, its use as a solo instrument, also belong
to the new functions. Iconographical and ethnographical research activities equally show
musical instruments that appear again and again in different eras and peoples.
73

of music, and to the Hungarian violin as well. The migration preceding the
Conquest of the Magyar land, and the history of the peoples that lived in the
Carpathian Basin prior to the Conquest by Hungarians, are at least as im por­
tant in the discussion of our im portant problem as underlining the role of the
churches, but at least of both Eastern and Western churches. Nothing can prove
it perhaps better that this is so than tw o passages taken from the first Code of
Saint Stephan the First: "And since each people live by its own laws, so we
too, administering our land based on God's w ill, following the example set by
the ancient and recent emperors, have determined for our people, through de­
liberations on legislation, how it should lead an honourable and peaceful life ."16
However, since the models taken over can become general only slowly: "Those
who, upon entering the church to participate at the holy mess, murm ur to each
other during the celebration, disturb others by telling trifling stories and not
paying attention to the holy readings and the spiritual nourishment, shall be
reproached and driven out of the church ignominiously if they are old, or shall
be tied up in the porch in front of everybody, and then punished for their
tem erity by flogging them and shorn their hair off if they are young ."17 Here,
there is an evident clash in the laws between the traditionally accepted form s
and the new form s on the verge of acceptance. We encounter something iden­
tical in the introductory lines written to Anonymus' Gesta Hungarorum18: "If
the so noble Hungarian nation would hear, as if in a somber, its ancient ori­
gins, and its individual acts of heroism from the phoney tales of peasants or
the silly songs of minstrels, it would be a very repugnant and indecent thing ."19
We would get to know here not less than that at that tim e it should have
existed a society which could have been called popular - presumably, com ­
posed of laymen - another layer which was more skilled - more or less profes­
sional - and yet another group of educated individuals - professionals - who
exercised the same activity - they fulfilled the same function - only at different
levels of skills. On the basis of these quotes, we cannot only discover the
functions and different layers of culture, but Anonymus also helps us in direct­
ing light to the musical customs of the epoch. He writes the follow ing on the
Conquest of the Carpathian Basin by the Hungarians: "They feted there every
day in all merriment in king Attila's palace, sitting side by side. It was there
where the music of the "kobozes", the pipes, and all the songs of the waits
reverberated in such a nice harmony ."20 In addition to the different cultural
layers, the musical instruments are already mentioned here, and, at that, both

16 Codex of Stephan I (Preface to the royal codex) around 101. In: Emma Lederer, ed. Collec­
tion Of Texts To Study The History of Hungary, v. 1. (Budapest. 1964. p. 16)
17 Idem, p. 2!.
18 Anonymus. Gesta Hungarorum. (Book on the acts of Hungarians, by the notary of King
Béla.) Translation by Dezső Pais. (Budapest. 1977)
19 Idem, p. 77.
20 Idem, p. 120.
74

the string and the wind instruments. We cannot say that the talk here is about
the violin, although the original "cytara" instrument allows for different inter­
pretations. Nonetheless, a more detailed description of the instrument is not
necessary here, due to the point of view given earlier according to which "When
the Hungarians migrated to Europe from Asia at the end of the ninth century,
they clearly did not use musical instruments other than Asian in the beginning.
Now, the m ajority of the Asians' musical instruments were mostly wind instru­
ments (flatilia) or musical instruments which produced sound with the help of
the mouth, such as the horns (Buccinae), the pipes (Tybiae), the Jew's harp (?)
the jinglers (sistrum )..."22 This is contradicted by a passage from a legend which
reports on Saint Stephan's death, or, rather, those variations which deal partly
w ith Saint Stephan's, partly with Saint László's death .23 The surviving frag­
ments - which, up till now, escaped the attention of historians of music most
of the tim e - report doubtlessly on instrumental music, and many of them
refer to the existence of "cythara." It is not necessary here to determine the
instrument exactly and in all details in order to come to the conclusion that
this could not but describe a string instrument. We should note that György
Pray also makes a reference to such an instrument at the end of the above
quote in which he says that "... there were very few and far between the
number of those (i.e., the number of the instruments (ES) on which they used
to play by hand...",24 however partly the term "very few and far between" and
partly the unconditionally Asian origin are - from the point of view of the
Hungarians taking them over - at least debatable. Indeed, Djahani, the scholar
and statesman from Bokhara reports 25 in about 870 AC that the M.DZS.GH.R-s

21
In the translation of cytara, chytara, etc., one finds the term koboz just as that of the lyre,
and the different linguistic forms of violin (hegedű, hegedő, hegedő, etc.). Without exam­
ining in detail the translated terms such as "mandolin", "gitár", and "citera", it becomes
evident that the "magyarization" of the texts tried, more often than not, to conform to the
literary requirements and in the process the historical fidelity (fidelity to the history of
music) is pushed to the background. A further, and not an easy, task is to make an at­
tem pt at determining the probably kind of the musical instrument after a thorough exami­
nation of concrete texts.
22
Part of a letter written by György Pray. Quoted by Dezső Legány in The Chronicle of
Hungarian Music (Budapest. 1962. p. 15)
23
Szentpétery Emericus, ed. Scriptores rerum hungaricarum... H I. (Budapest. 1937. 1938.)
24
Part of a letter written by György Pray. Quoted by Dezső Legány in The Chronicle Of
Hungarian Music (Budapest. 1962. p. 15)
25
Djahani lived around 920, and wrote his detailed historical work in Arabic in which w e find
the oldest description on he Hungarians before the conquest of the Carpathian Basin. The
original text did not survive. The sections to which references were made come from the
writings of Ibn Rusta which he took word by word from the original sources. All the details
can be found in a book, "The Predecessors Of The Hungarians And On The Conquest Of
The Land" (Reports of contemporaries^and chroniclers) edited by György Győrffy. (Buda­
pest. 1986. pp. 84-94)
75

(the Hungarians - ES.)26 "have the habit of attacking the Slavs"; "they plunder
the Slavers all the tim e "27, and then he writes on the same Slavs "They have
different lyres, tambours and flutes. Their flutes have a length of tw o elbows,
and their lyres eight strings ."28 It can hardly be supposed that, under these
circumstances, the Hungarian would not have string instruments. Besides, we
also know that the word "v io lin " makes its appearance in the Hungarian Ian-
29
guage already in 1395 in the proper name of "Stephano Hegedűs" and then it
spreads quickly until 1520 in which year altogether 46 persons w ith such a
name can be found30. This number comes next only after the "pipers" (85
persons) but it is far ahead of the players of lyres (29 persons), the drum mers
(25 persons) or the trumpeters (6 persons), not to mention the koboz, a cat­
egory of music players that can be shown only 4 tim es among the categories
in Eastern Hungary. As to the whole country, there are 127 violin players counted
since the origins in 1526, that is 24.3% of all music players !31 And, if beyond
all this, we look at the very meager inform ation that is available for the period
prior to 1370, the share of the string instruments is also 28.6% in that period .32
If someone is not convinced of the inform ation contained in the docu­
ments, we can adduce the written records concerning the history of arts in
Hungary in which the string instruments come up already from around the
eleventh century, but the string and bow instruments are already there from
the beginnings .33 Basically, the first literary oeuvres give evidence of the same .34
As to the legislation, there are innumerable ordinances banning violin playing.
For instance, the Erdy Codex writes this on the above bans that came after the
death of Saint Stephan: "In Hungary, persons of all estates: nobles, commons,
poor, rich, shall be placed under the ban of playing the violin, the pipe, the

26 Idem, p. 88.
27 Idem p. 89.
28 Idem, p. 94.
29
The Historical-Etymological Dictionary Of The Hungarian Language (Budapest. 1970)
30
I thank Dr. András Kubinyi here again for letting me use the results of his researches
that can be found in his manuscript entitled "Data on the geographical locations and
social status of Hungarian folk musicians in the Middle Ages."
31 Idem, pp. 27— 28.
32 Idem, p. 25.
33
The statues with the musical instruments in the cathedral of Pécs, the miniatures in Saint
Elisabeth's prayer book, the frescoes with musical instruments in Lőcse and Rimabrézó,
the musicians on the Suky chalice depict, continuously from the eleventh century, figures
playing on different musical instruments.
34
The tradition on Mihály Sztárai the poems written by Sebestyén Tinódi Lantos and Péter
llosvai, and several manuscripts that survived and which were written by "Hegedűs"
(violinist in Hungarian) provide proof for our statements that can be found in the Collec­
tion Of Old Hungarian Poets. (Budapest. 1880.)
76

drum and under the ban of dancing ."35 However, Besztercebánya forbids al­
ready in 1550 that trumpets, drums or violins be used on ceremonies inviting
to wedding .36 All this refers to the fact that following the conquest of the land,
the use of stringed instruments was widespread. Nonetheless, we cannot, of
course, talk in this epoch about the modern violin in the sense we understand
it today.
However, such an instrument is doubtlessly mentioned in the case of Adam
Bessler the first - as far as we know - violin maker37 in Hungary, whose entry
into the civil registry of the town of Eperjes deserves to be classified among
the glorious days of the history of Hungarian violin making .38 True, no instru­
ment made by him has been encountered so far, but since precisely it was
archival research which confirmed a part of the communications made about
his person, it can be construed as probable that the part of a report on the
baryton made by him is also correct. In this connection, we also have to
mention that the baryton was certainly constructed to counterbalance the rapid
expansion of the kinds of violin, and its construction surpasses - if one can
say that at all - the demands set vis-a-vis the professional manufacturing skills
of the different kinds of violins .40
Despite reliable archival information and the accessible literature, we can­
not, for the time being, say of Adam Bessler that he would have performed
significant music making activities in Hungary. At any rate, his position as a
town trumpeter in Kassa and Eperjes, may serve as a basis of doubt. However,
knowing especially the great demand on violins outlined above, and the gen­
eral tradition of the era of practicing different professions at the same time,
we cannot find too many reasons for doubt. As to the taxation book of the
town of Eperjes, our eminent master is entered unequivocally as a violin maker.41
The situation is somewhat reversed in the case of the Leeb fam ily of
Pozsony and the Thier family. Indeed, so far they could not have been shown
to figure among the burghers of Pozsony before the eighteenth century, al­
though researchers of musical instruments enjoying a significant reputation 42

35
Quoted by Márián Réthei Prikkel: The Dances of Hungarians. (Budapest. 1924. p. 10)
36
Quoted by Sándor Takáts in: On The Stubble Of The Hungarian Past. Budapest. 1926. p. 268.
37
On Bessler's activities in Hungary see Sándor Erdélyi, "Adam Bessler, the first Hungarian
violin maker?" in: Studies In Musicology. Budapest. 1984. pp. 26-38.
38
Town archives of Eperjes. # 2118, vol. 7.
39
Daniel Speer. Ground-richtiger...Unterricht der Musicalischen Kunst. Ulm. 1697. pp. 207-208.
40
The baryton (a bow instrument also under the name of Viola di Bardon, Viola bordone,
Viola bardone. Paridon, Paredon, Paraton, Bariton, Baryton) makes its first appearance in
the literature in the beginning of the seventeenth century.
41
"A. 1658.d.7.Febr. Adam Bessler Geigenmacher." Town archives of Eperjes, vol. 2118, p. 7.
42
Mihály Reményi and his son, László Reményi, renowned Hungarian violin makers give an
account on the Leeb musical instruments in their notes from 1701.
77

made their reports as early as the beginning of the seventeen hundreds. We do


have archival data w ithout musical instruments, whereas in the case of the
Leeb fam ily, there are musical instruments, but, for the tim e being, we still do
not have the early archival evidences.43
For the tim e being, we cannot yet be sure that we are entitled to consider
the 4th of August, 1798 one of the eminent days in the history of Hungarian
violin making. Indeed, this is the day when Testőri Antonius enters the registry
as a burgher of Budapest coming from Pozsony.44 The notary marks his profes­
sion as "Instrum entorum confector" which perhaps means a technician or,
maybe, a maker of musical instruments. Undoubtedly, a fact in our hypothesis
can play a role, namely that we know from the epoch quite a few Italian violin
makers having the same name .45 Be as it may so long as we cannot make it
clear w hat profession Testőri had and what were the circumstances under which
he settled in, we have to regard Christian Neubauer, settled in Buda on the
23rd of January, 1822. as the first violin makers among the musical instrum ent
makers of the capital.46
We cannot ignore the creation of the guild for the makers of musical
instruments. Of course, we have access to inform ation on Hungarian guilds
that were created much earlier and on their flourishing activities .47 Certainly,
makers of musical instruments 48 must have also worked in the guilds of kin­
dred professions. We know it for a fact that in Temesvár the first Hungarian
cabinet making, organ building and musical instrum ent making guild was al­
ready established in 1815, and we know the guild's royal privilege as w e ll .49
We also know that in Zagreb a guild functioned much earlier which had, as its
members, cabinet makers, turners, organ builders and glass makers .50 The lat-

43
Thoroughgoing archival researches on the Leeb family are still lacking.
44 Dr. Lajos I. Illyefalvi. The Burghers Of Pest, 1688-1848. Budapest. No date. "Testőri Antonius
instrum entorum confector."
45
As to the Testőre fam ily, violin makers in Italy, we know Carlo Giuseppe (1660-1737),
Carlo Antonio (1688-1765) and Polo Antonio (1690-1760), but there w ere m any working in
the same profession under such a name.
46
Dr. Lajos I. Illyefalvi. The Burghers Of Pest. Budapest. No date.
47
"The first charter of incorporation for a guild that survived - that of the Saxon towns in
Transylvania - was signed by King Lajos in 1376." Unger-Szabolcs. The History O f Hun­
gary. Budapest. 1979. p. 49.
48
The profession of musical instrument making evolves mainly from the layers of musi­
cians and different tradesm en..A m ong these tradesmen, they are mostly the cabinet
makers, the turners, and the locksmith who make different musical instruments, and
these are the guilds, in the majority of the cases, which accept, later too, musical instru­
ment makers within their ranks.
49 Dr. Lajos Szádeczky. The Evolution Of the Industry And The History O f The Guilds In
Hungary. Vol. 1-2. Budapest. 1913. (pp. II. 313-314)
50
Dr. Szádeczky, op. cit. vol. 2, pp. 322 and 323.
78

ter was created in 1741, but much earlier (1549) in Besztercze a cabinet making
guild started to function whose members were "organ builders, horse dealers
and painting masters."51 However, all these were mixed guilds, and we do not
find a reference to violin makers among them. But, a musical instrument mak­
ing guild crated on the 17th of April, 1836, in Pest accepted members only
from the profession, and many of them were violin makers .52 The "O ber
Vorsteher" himself was a violin maker, in the person of Peter Teufelsdorfer.53
Prior to the foundation of the musical instrument making guild, and fo l­
lowing it, significant violin making activities unfolded in Hungary. This is ac­
knowledged with due recognition not only by domestic sources but by foreign
literature as w ell.54 Without a doubt, the highest standard is represented by
Sámuel Nemessányi's oeuvre, and the anniversary of his birth can be consid­
ered one of the noted days of Hungarian violin making. We revere Nemessányi
ás one of the greatest Hungarian violin makers.55 His violins are used at con­
certs by many of our famed virtuosos, and some of his outstanding creations
56
are the treasured relics of our collections. As a matter of course, many excel­
lent violin makers other than him were also active in Hungary. In addition to
the members of the Leeb and Thier families, Peter Teufelsdorfer, Johann Bap­
tist Schweitzer, Adolf Mönnig, Thomas Zách, György Tanczer and others 57 also
deserve not to be forgotten. A significant part of the instruments they made
are registered under the name of foreign masters, mostly Italian, all over the
w orld .58

51 Dr. Szádeczky, op. cit. vol. 1, p. 326.


52
The "Book of Masters" of the musical instrument making guild in Pest was presented by
György Gábry in the "Das Meisterbuch der Pester Instrumentenmacher-lnnung" in a 1962
issue of Studia Musicologica (Tomus II. fasc. 1-4.)
53
Peter Teufelsdorfer was born in Vienna in 1785. He learned his profession as a musical
instrument maker under the tutelage of Geissenhof, the celebrated Viennese master. He
acquired his civic status in Pest, on the 6th of June, 1808. He died in the same city on the
3rd of August, 1845.
54
Willibald Leo Frh. v. Lütgendorff: Die Geigen- und Lautenmacher vom Mittelalter bis zur
Gegenwart. Frankfurt am Main, 1922, l-ll. (I. 239-244)
55
Sámuel Nemessányi was born on the 12th of January, 1837 in Lipótszentmiklós.
56
Two violins and a viola out of Nemessányi's musical instruments can be found in the
collection of the Hungarian National Museum.
57 Peter Teufelsdorfer (1785-1845), Johann Baptist Schweitzer (1790/1883), György Tanczer
(1855-1922). From among the many hundreds of Hungarian masters, we can stress the
role played by only a few, contemporary and excellent violin makers.
58
It is a wide-spread practice in the field of musical instrument making, and, first of all, in
violin making, that the labels of foreign, better known, easier salable, masters are glued
into the more valuable instruments instead of the original master labels. Hungarian mas­
ters fell also prey to this commercial trick.
79

The great predecessors, the first-class masters representing the glorious


days of Hungarian violin making, taught generations of well-educated, am bi­
tious disciples. One of them was Mihály Reményi59 whose name does not only
mark the foundation of a noted violin making workshop but it also belongs to
the forethoughtful education and high-level training of László Reményi, later a
forensic expert ,60 who was well versed in the history of the violin and its cri­
tique, as w ell as Zoltán Reményi, the noted expert in the commerce of musical
instrum ents .61 Of the innumerable aspects concerning the history of industry
and culture that deserve to be noticed, I mention here only a single event
which establishes a connection between the renowned master and the art of
Hungarian violin playing and our violin pedagogy. This noted event is the cre­
ation of the "Reményi-prize ."62 Alm ost w ithout interruption from 1902 on, the
prize, one exemplar of an excellent violin made in M ihály Reményi's workshop,
was awarded 46 tim es ,63 w ith the exception of 1918/19, 1943/44 and 1944/45, to
the most deserving vio linist of the Conservatory. Among the prize winners, we
find names such as József Szigeti, Emil Telmányi, Endre Gertler, and, from the
ranks of professors, Jenő Hubay, Rezső Kemény, Gyula M am brinyi, Oszkár
Studer, Ferenc Gábriel and Béla Zathureczky. It should be added that names of
other, celebrated, personalities can be found both w ith in the ranks of the art­
ists as w ell as in those of the professors. The last tim e it was in 1950/51 that
the Reményi prize was awarded, as a sad symbol of the once flourishing art of
64
Hungarian violin making.
The literary presence of the history of the musical instrum ent making in
Hungary cannot be indifferent for us, especially in the light and shade o f our
cultural history that we come to know better and better. The listing o f the
historical w ork reporting on the Hungarian violin making has already been car-

59
Mihály Reményi (1867-1939), a noted Hungarian maker of violin. He was the disciple of
tw o masters, Ede Bartek and György Tanczer.
60
László Reményi (1895-1964) learned his profession in the workshop of his father, Mihály
Reményi, and, after graduation, he continued his professional studies in Hamburg and
Paris.
61 Zoltán Reményi (1900-1974) learned also in the Reményi workshop, and he was released
from there as an assistant musical instrument maker.
62
Sándor Kőszegi was first awarded with the Reményi prize. His professor w as Rezső Ke­
mény. The handing over of the Reményi violin took place for the first tim e in the aca­
demic year 1902/1903.
63
The Reményi prize was not awarded in the 1818/1919, 1943/1944 and 1944/1945 academic
years.
fii
The awardee of the last Reményi prize was József Sivó, a disciple of Tivadar Országh, in
the 1950-1951 academic year.
80

ried out .65 Here and now I mention the publication of tw o manuals on violin
making. They are useful introductions for both laymen and professionals into
the peculiar area of this beautiful profession. It was in September 1958 in Bu­
dapest where the first manual on violin making was published in Hungary,
66 67
w ritten by János Ember ' It seems as if the author w ould have attempted to
fill in the gaps already recognized in the area of violin making. He w rote his
study w ith a w ider view, and by using his own illustrations, he also referred to
the interdependency of violin making and the art of violin playing. Dr. Géza
Vadon w rote a text book for schools in the same filed, based on his experience
of many decades.68 Both authors made their efforts to invigorate Hungarian
violin making till the last days of their life. They both died disillusioned in their
hopes.
In my study, I have tried to outline the eminent days - some em inent
days - in the history of Hungarian violin making. As a matter of course, some
snapshots cannot give a general picture of the whole process. To give an over­
view of all the threads*lacing through the history of culture deeply rooted in
the history of Hungary and developing w ithin it, notably the threads of the
history of Hungarian music and the history of Hungarian musical instruments,
cannot be accomplished at the first try. For this, neither the conditions nor the
needs are ripe yet. However, by remembering and recalling some more sig nifi­
cant events, our study definitely helps in calling the attention to the apprecia­
tion of past achievements and the recognition of our responsibilities as succes­
sors.

65
Sándor Erdélyi, "The historical literature of the Hungarian violin making." In: Studies in
Musicology, 1983. pp. 123-131.
66
János Ember (1886-1971) painter, teacher at an apprentice school in the capital. He wrote
the first violin making text book that appeared in Hungarian
67
"Professional knowledge and materials on musical instrument (bow instruments) making
for trade school students. Done by János Ember. Budapest. 1958. pp. 4-92.
68
"Professional knowledge on musical (bow) instruments. Textbook for trade schools. Dr.
Géza Vadon. Budapest. 1975. pp. 3-216.
81

SUMMARY

Both historic sources in Hungary as well as foreign sources dealing w ith the
Magyar nation, allow us to conclude that, in contrary to opinions form ed in the
past, the Hungarians conquering the Carpathian Basin employed, in quite a
w ide circulation, musical instruments, and, w ithin this category, string instru­
ments, too.
Beside w ritten records, evidences found in the history of art, the practice
of baptism, memories of the mother tongue, and the laws, also lead us to
believe in the wide-spread usage of the musical instruments not identified yet,
the bow instruments make their appearance, evidently in connection w ith the
form er. Earlier, these instruments were made w ithin the fram ework of a self-
contained household, then from the seventeenth and eighteenth centuries on­
ward, more and more of these instruments in Hungary were manufactured
inside professional, musical instrument making workshops.
Following the footsteps of Adam Bessler that we came to know as the
first vio lin maker, more and more violin makers im m igrate to Hungary, espe­
cially from German speaking countries. As a result of their activities, a devel­
oped vio lin manufacturing industry springs up in the country by the eighteenth
and the nineteenth century, and, after the creation of a few guilds having mem­
bers of different professions, a musical instrument making guild is established
in Pest in 1836.
At the turn of the nineteenth and the twentieth centuries, the Hungarian
pedagogy of violin and the art of violin, but also, in a strict relation w ith them,
violin making, reach their zenith. Renowned virtuosos, excellent professors and
violin makers not the least inferior, contribute equally to the w orld renown of
the Hungarian violin.
Following the Second W orld War, Hungarian violin making underwent a
considerable fall. Its decline has been somewhat dampened in recent years by
the appearance of Hungarian professional literature, and the organized training
of the newer generations.
82

A HEGEDŰKÉSZÍTÉS ELMÉLETE ÉS GYAKORLATA ANTONIO STRADIVARI


HALÁLA UTÁN. A MAGYARORSZÁGI HEGEDŰKÉSZÍTÉS ÚTTÖRŐI

Amikor 1737 decemberében Cremonában utolsó útjára kísérték Antonio Stradivarit


- a hegedűkészítés legnagyobb alakját, még senki sem gondolhatta, hogy alig
néhány évtized múlva mennyi legenda fogja körüllengeni életét, munkásságát
Még ha nagyságát elismerték is, ha alkotásait példaképnek tekintették is, akkor
sem hihették, hogy ez a mesterség vele már a csúcspontra jutott. Hiszen ott ólt
még Cremonában a két Stradivari fiú - ha valamilyen titok rejlik ebben a mes­
terségben akkor nekik csak átadta halála előtt azt az édesapjuk - élnek még a
Guarnerik, köztük éppen a legnevesebb del Jesu, ott dolgoznak a Guadagninik -
sokan közülük más városokban - de rajtuk kívül is nagyon sokan folytatják ezt a
mesterséget Cremonában és más olasz városokban. Elterjedt már a vonós­
hangszerek készítése Olaszországon kívül is. Még ha a vita napjainkban is folyik
arról, hogy kik tekinthetők az első hegedűk készítőinek (az olaszok, a franciák vagy
éppen a németek) az nem vitatható, hogy az 1737-es években már Európa-szerte
készülnek hegedűk Franciaországban, Németországban, Csehországban, Lengye­
lországban sőt már Magyarországon is. A korszak hegedűkészítése nemcsak Ola­
szországban hanem a felsorolt országokban is nagyon magas színvonalon állott.
Bár Stradivari neve kétségtelenül a legjobb mesterek között szerepelt már ekkor,
hegedűi azonban megközelítően sem lehettek olyan keresettek m int napjaink­
ban. Ennek többféle oka van. Ebben a korban még nem beszélhetünk a mai
értelemben hangversenyéiről, koncertekről, koncerttermekről. A zenei igény
többnyire a kamara jellegű hang iránt jelentkezik - a szűkebb körű zenei össze­
jövetelek, zártkörű hangversenyek hatására - és így a fényesebb hangzású
Stradivari-hegedűk például a német területen nem múlják felül az Amati-Stainer-
típusú hegedűket sem elterjedésükben sem értékelésük tekintetében. Franciaor­
szágban már más a helyzet, amihez bizonyára az is hozzájárul, hogy a királyi
család is rendelt hangszereket Stradivaritól és Tarisio - ez a lelkes amatőr mű-
pártoló-műgyűjtő-kereskedő - rendszeresen szállította Olaszországból a francia
kereskedőknek a mesterhegedűket. Érdekes, hogy a magyarországi hegedűkészí­
tők akik közül az első általunk ismert mestert Daniel Speer említi meg Eperjesen
Bessler Adam néven (Unterricht in der musikalischen Kunst Ulm 1687.) című
művében, nem utánozzák a Stainer-iskola jellegzetességeit (magasabb boltozat,
kicsiny ff-ek, alacsony kávák, s mindezek következménye a finom de kis horde­
rejű hang!) hanem Stradivari útját követik. Jóllehet az első mesterek az oszt­
rák-német területekről érkeznek (pl. Pozsonyban a Leeb és a Thier család az
1700-as évek elején), mégis, a magyar hegedűkészítés szerencséjére, az olasz
iskola hangszerépítési elveit veszik át. [Laposabb boltozat, nagyobb hangrések
(FF-ek) stb.] Hogy ebben mi játszhatta a nagyobb szerepet, a cigányzenészek
mindenkor megnyilvánuló harsányabb hangigénye, néhány zeneszerető főúr oszt­
83

rák-ellenessége, vagy ettől független olaszországi hangszervásárlások (az Ester­


házy család leltárában már szerepel Stradivari-hegedűl), nem tudjuk. A tény
azonban mégis az, hogy a magyarországi hegedűkészítés így kikerülte azt a zsák­
utcát, amelybe a német Stainer-Klotz-iskola vezetett. Ennek köszönhető, hogy a
magyar hegedűk máig a keresett és megbecsült hangszerek közé tartoznak a
nemzetközi zenei életben. (Más kérdés, hogy sokkal kevesebb hangszerünk ke­
rült volna ki a külföldi hangszerbörzékre, ha mestereink a német utat választják.)
A hegedű, - de minden más vonóshangszer is - többféle szempontból vizs­
gálható. Anélkül, hogy a vizsgálatok részleteibe bocsátkoznánk, könnyen belát­
ható, hogy minden hegedű az első benyomást m int műtárgy teszi megtekintőjé-
re. Még inkább így van ez az olyan hangszerek esetében, amelyek kifejezetten
ilyen jelleggel bírnak (ember vagy állatábrák, faragott fejek, festett díszítések, or-
namentális díszek stb.). De kétségtelen, hogy egy hangszer plasztikája, részeinek
arányai-vonalai, lakkozása stb. szintén kelt ilyen benyomást. Ezt követi az a pilla­
nat, amikor a hangszer használója, a muzsikus veszi kezébe a tevékenységéhez
szükséges eszközt, és azt mint szerszámot bírálja meg. (Kezelhetőség, felszerelés
szakszerűség stb.) Napjainkban a mozgáselemzések alkalmazásával lényegében en­
nek felismerését segítik, persze főként más területeken. De mennyivel inkább
fontos ez egy a hegedüléshez hasonló bonyolult tevékenység során.
Mindezekután megszólal a hangszer és legalább két benyomást kelt: egyet
a játékosban és egyet a hallgatóban. (Természetesen ez a személyek számától
függően más és más lehet.) Tetszésünk szerint foglalhatunk állást a bírálat so­
rán a fontossági sorrendet illetően, - ez mindenkor a saját belátásunktól függ­
het - mégsem helyes egy hangszer esetében, ha a jó minőségű hangzást nem
az első helyen követeljük meg. Ugyanakkor nem vitatható, hogy egy művészre
már a hegedű megpillantása igen erősen hat, és már játékával igyekszik egy
neki tetsző hangszert szebb megszólalásra bírni.
Tekintsünk el a további részletezéstől, mivel az eddig felsoroltak eléggé
meggyőzhetnek mindenkit a hegedűk elbírálásának bonyolultságától. Részben
ez magyarázza azt a máig sem szűnő érdeklődést, a szenvedélyes vitákat és a
titko t kutatók fáradhatatlanságát a Stradivari-hegedűk körül.
Milyen titkokról lehet a kérdésben beszélni? Bizonyára olyan titkokról, amely
minden nagy művész sajátja, ha úgy tetszik, kisebb nagyobb mértékben minden
ember sajátja. Elemezni ezeket a műveket lehet, utánozni is (meg is tették már
sokszor, jelenleg is vannak szép számmal ilyen „Stradivari"-hegedűk forgalom ­
ban, talán nem túlzás azt állítani, hogy 3-4 Stradivari sem tudott volna annyit
készíteni!), sőt bizonyos tekintetben felülműlhatóak ezek a hangszerek. Ez azon­
ban m it sem von le a nagy mester értékéből. A mű megalkotása az érdem, nem
az utánozhatatlanság. Bizonyos, hogy maga Stradivari sem hitte, hogy csak egyet­
len megoldás lehetséges, hiszen élete végéig kísérletezett, pedig az egyik leg­
jobb műhelyben tanult (talán éppen az Amatiak oltották belé a kutatás szenve­
délyét) és több m int 90 évet élt.
Stradivari ismerte a mesterséget és művészi módon használta fel a szak­
mai tudását, sok-sok „titkot" ismert, míg követői egyetlen „titokkal" akartak bol­
84

dogulni. Követőinek, utánzóinak, hamisítóinak, hódolóinak számát még megkö­


zelítően sem tudjuk felbecsülni. De hangszerek újra és újra felbukkannak a neve
alatt, és ha a hegedűről szó esik valahol, ott csaknem mindig elhangzik az ő
neve is. Követői azonban éppen abban nem követeik, ami jellemezte egész éle­
tét. Az állandó kísérletezés terén. Pontosabban, az alapos tudás bázisán végzett
tudományos igényű kísérletezés terén. Nem határozzák meg az elérendő célt, és
nem tudják biztosítani a megismételhetőséget. Nem veszik figyelembe a meg­
változott körülményeket
Stradivari óta a hegedű konstrukciója is változott. Hosszabb lett a nyak,
változott a mensura (a szabadon rezgő húr hossza), változott a húrok nyomása
(napjainkban a korábbi bél és selyem húrok helyett acél vagy műanyag húrokat
használnak) ennek ellensúlyozására változott a nyak dőlésszöge, a gerenda hossza
(a hegedű belső felén). A normál „A" hang is állandóan emelkedik. (Még akkor
is így van ez, ha egy-egy kivételt minden korból lehet például felhozni.)
Stradivari korának neves hangszerkészítőit éppen az jellemezte, hogy tud­
ták általában a különféle behatások következményeit. Nem akartak olyan hang­
szereket készíteni, amelyek minden igényt képesek kielégíteni (különösen a fizi­
kailag lehetetlen igényeketl) Amikor Antonio Bagatella Paduaban díjat nyert a
hegedűkészítésről írt dolgozatával (17821), éppen azzal érvel, hogy módszerével
az előre meghatározott hangot tudja hegedűinek biztosítani. Jellemző lehet, hogy
ezt a kis könyvecskét csak több mint száz évvel később 1909-ben adták ki Né­
metországban és máig sem ismerik - csak hírből legfeljebb - a magyar hegedű­
készítők.
Valóban ez jellemző a hegedűkészítés további történetére. Nálunk még nap­
jainkban is főként próbálgatással igyekeznek a kérdés nyitját meglelni és a tájé­
kozott, alapos elméleti ismeretekkel rendelkező szakembereket a mesterek elri­
asztják féltékenyen őrzött területükről. Jóllehet bizonyára van rangosabbnak tar­
tott ága is a fizikának, mégis olykor egy Valkó Iván Péter vagy Tarnóczy Tamás
is résztvesz a hegedű kérdéseinek tanulmányozásában. Hogy a fogadtatás m i­
lyen, arra elég talán egyetlen jellemző példa, amikor Tóth János az egyébként
igen tehetséges mester oktatja ki - vagy legalábbis megpróbálja kioktatni - Valkó
Iván Pétert, aki dolgozatával 1939-ben a Királyi Magyar Természettudományi
Társulat pályázatán Rauer-díjat nyert (Mesterhegedűk vizsgálata címmel).
A bírálat, mint azt korábban kifejtettem, több elemből tevődhet össze és
rögtön a kezdeteknél téves utakra vezethet, ha például - mint az Magyarorszá­
gon is történt - a külső jegyek válnak meghatározóvá. így létrejöhet egy sajátos
magyar iskola is, szemre nagyon szép hangszerek készülhetnek, ugyanakkor a
hangminőség messze elmaradhat a kívánalmaktól. A magyar mesterek jelentős
része sajnos nem rendelkezett a megfelelő elméleti alapokkal, zenei ismereteik
igen hiányosak voltak, s így természetesnek tarthatjuk, hogy a magyar hegedű­
készítés a kezdeti jó indulás ellenére is erősen visszaesett. Még akkor is el kell
ezt ismernünk, ha közben olyan kiváló mestereink is voltak m int például
Nemessányi Sámuel (1837-1881) vagy a 20. század mesterei közül Spiegel Já­
nos (1876-1956). Jónevű mesterekben végülis nem volt hiány, azonban az igazi
85

hangszerkvalitások többnyire hiányoztak. Igaz, hogy Tóth János jelentős ered­


ményeket volt képes még így is elérni, de ez egyrészt nem vo lt általános, más­
részt nála is hiányoztak éppen a kezdéshez szükséges elméleti és gyakorlati in­
díttatások, amelyet Stradivari esetében az Amati-műhely, Nemessányi esetében
a Schweitzer-műhely jelentett.
Németországban már korán kezdtek magas elméleti szinten tisztázni bizo­
nyos akusztikai jelenségeket (Helmholtz), amelyek a hegedű készítéssel szoros
kapcsolatban állottak. Ugyanez mondható el Franciaországról is (Savart), ós mind­
két ország korán megkezdte a hegedűk tömeges ipari előállítását (Mittenwald,
Markneukirchen illetve Mirecourt). Természetes, hogy ezek a hangszerek általá­
ban nem érik el az egyedileg készített darabok minőségét, mégis érthetően azt
tapasztaljuk, hogy ezek között is előfordulnak kiváló példányok. Ez elsőrendűen
annak tudható be, hogy az egyforma méretezés következtében olykor-olykor a
faanyag és a sablon-méretezés jól összevág, és jó eredményt ad. Ez a módszer
(utólag szelektálni) meglehetősen elterjedt mind a hangszerek, mind a vonók
gyártásában. Magyarországon ilyen ipari termelés folyik Szegeden, de kizárólag
tanulóhegedűk szintjén.
Az angol nyelvterületen meglehetősen sokan foglalkoztak a hegedű elmé­
leti kutatásával, de az ő működésük már inkább a 20. századra esik. (Raman,
Saunders, Hutchins stb.) A németek ekkor már kiadják a nagy hegedűkészítő
könyveiket (Apian-Bennewitz, Möckel, Winckel) amelyek kiadását hosszú egyete­
mi szintű kutatás, kísérletezés előzi meg. Újabban az amerikaiak és japánok is
gyors fejlődést jeleznek és már kutatásaikról is jelennek meg közlemények. Bár­
melyik ország eredményét vizsgáljuk is, mindenkor azt tapasztaljuk, hogy a meg­
oldást nem egyetlen tényező vizsgálata jelenti. A tudományos érvényű kutatási
módszerek, a hangszerek minőségi jellemzőinek meghatározása és azok mérése-re-
gisztrálása - újabban már holografikus eszközökkel -, a megbízható ellenőrzés -
és nem a propagandafogások -, az anyagok vizsgálata és jellemzőik meghatáro­
zása, ezek és rajtuk kívül még sok egyéb jelenti e terület kutatási irányait.
Igaz, hogy olykor-olykor ismételten felbukkan egy-egy álom fejtő, egy
titkottudó, aki „megoldja" Stradivari lakkjának rejtélyét, vagy a tem plom ok öreg
fáinak meséit újítja fel, csak az a baj, hogy ezek a jószándékú (olykor nem is
jószándékú!) álmodozók még azzal sincsenek tisztában, hogy mind a fa, mind a
lakk oxidálódik, és hogy Stradivari még nemigen alkalmazhatott sellakkot hege­
dűi fényezéséhez, mert azt akkor még nem ismerték. így, ha ezek a hangszerek
elkészülnek, szólnak ugyan (a naivak megtévesztésére már az első hegedű is
rögtön szól, ilyenkor hiszik szegények, hogy minden további egyre jobban fog
szólni), csak éppen Stradivarihoz nem lesz sok közük. Akkor is így lesz ez, ha a
jóhiszemű nagyotakarók ízekre szednek egy eredeti Stradivarit (még a jobbik
eset, ha már ez is hamisított hangszer, mert így kisebb a kár, az eredmény
pedig ugyancsak a nullát közelítői), és megpróbálják analizálni, m illim éteren­
ként lemérni és lemásolni. „Csak" egyetlen tényezőt hagynak figyelmen kívül, a
faanyagot. Hogy ez sohasem homogén anyag, minden darabja más és más,
minden országban más ugyanaz a fajta is, de még ugyanannak a fának is min-
86

den része különböző. Jó lenne ezt is tudni. No meg azt, hogy ha már eddig
elértünk, hogy azután hogyan is kell a más és más fát más-más módon mére­
tezni. De ne folytassuk.
Ma is készülnek nagyszerű hegedűk, ma is élnek kiváló hegedűkészítők Ma­
gyarországon, kár hogy egy kissé lemaradtunk ezen a területen és korábbi sike­
reinket elég nehéznek tűnik megismételni. Pedig talán nem lenne túlzott igény
elvárni Bartók ós Kodály országában, hogy a J_egyen a zene mindenkié" gondolatot
jó magyar hegedűkkel is segíteni kellene valóra váltani.
Mintegy tíz esztendő telhetett el azóta, hogy ezekkel a sorokkal befejeztem
az akkortájt született írásomat Az elmúlt évek alatt nemcsak sok víz folyt le az
öreg Dunán - időnként, helyenként ugyan jóval kevesebb az elvárhatónál - de
alapvetően megváltoztak hazánkban azok a körülmények is, amelyek között he­
gedűkészítőink újra dolgozhatnak. Itt is, azóta is megélhetjük, hogy való igaznak
bizonyul: „Csak szabad nép tesz csuda dolgokat". Hegedűkészítőink is tanúsít­
hatják: lemaradásunk a világtól mindinkább csökkenőben van.
A szakma nagy öregjei mellett itt vannak a tehetséges fiatalok és jelentkez­
nek már az unokák is. Arzt Antal, a szakma doyenje, Sáránkszky Pál a messze
földeken is elismert mester, Balázs István a jó kezű, igyekvő amatőrök jószándékú
támogatója ós Kónya István a fáradhatatlan alkotó, akinek már unokái is büsz­
kén viselhetik a dinasztia alapítójának nevét, hosszú évek óta elkötelezett sze­
mélyiségei a magyarországi hegedűkészítésnek. Semmelweis Tibor, Temesvári
Péter és Kónya Lajos mind az alkotás, mind a szervezés terén maradandót nyúj­
tanak. Guminár Ernő, Marosváry László ós ifj. Semmelweis Tibor egyre maga­
sabb szinten teljesítenek a nemzetközi hegedűkészítő versenyeken. Mögöttük már
jelentkeznek a Hangszerészképző Iskola fiatal hegedűkészítői, akik közül említést
érdemelnek: Holló Bence, Kemény Zsombor és Kocsis Gáspár. És még nem is
szóltunk az ugyancsak kiemelkedő restaurátorainkról, akik nélkül jelentős értéke­
ink mentek volna veszendőbe az elmúlt évtizedekben. Lakatos Ferenc és Rezsabek
Attila neve túlzás nélkül legendásnak mondható. Munkásságuk nem túlbecsül­
hető. Csak sajnálhatjuk, hogy utódok nélkül folytatják kimagasló javító tevékeny­
ségüket. Említésre méltó még a javító utánpótlásból Kiss Orsolya, Nemessányi
László és Tóth László fiatal alkotók neve, de rajtuk kívül is örvendetes a számos
ifjúkorú reménységünk.
Meg kell emlékeznünk a Szegedi Hangszergyár kiváló szakmunkás gárdájáról
is, akik ma már nemcsak a magyarországi, de szinte az egész világ fiataljainak
hangszeres tanulmányait segítik mind jobb minőségű húros hangszerekkel. A
soraikból már kivált ism ert szakember Sebők Miklós munkásságát olyan
szakemberek folytatják, mint Romák György és Zsibók István, akik szeretetteljes
támogatást nyújtanak mind a hangszerész képzésének, mind alkotómunkájukkal
a magyarországi muzsikusoknak. Tudom, hogy még így is sokan maradtak ki az
említésre igazán érdemesek közül. Reményem szerint a következő kötetben mód
nyílik a mulasztás pótlására.
Az 1993. évi budapesti és az 1994-es cremonai versenyek magyar résztve­
vőinek elismerésre méltó eredményei minden bizonnyal szép reményekre jogo­
sítják a magyar hegedűkészftés jövőjéért aggódókat.
87

NEMESSÁNYI SÁMUEL
(1837 — 1881)

Adatok Nemessányi Sámuel életrajzához

A liptószentmiklósi (Liptovsky Sv. Mikulás) ág.hitv.egyházközség születési és ke­


resztelési anyakönyvében Nemessányi Sámuelről az alábbi adatok találhatóak:
II.2 kötet 419.oldat 1 8 3 7 ^
a születésnek éve és napja 1837.január 12.
a keresztelésnek éve és napja 1837.január 12
(a két oszlop egyetlen dátummal kitöltve)
A szülők neve, vattása éspotgáriálfása Nob.Andreas Nemessányi, evang.a.e.
Susanna Missak evang.a.e.
Születési és lakóhelye Werbicz-Husték
A keresztszülők neve, vallása, állása és potgári fogtatkozása
Joannes Scholtz
Anna Krcho
A keresztelő lelkész neve
Matth. Btaho

(Az adatokat a 255/1941 számú 1941 február 28-án kiállított Születési és keresztlevél
másolat alapján közlöm. Fényképmásolatát Id. 1. dokumentum.)
A családfő, Nemessányi András cipészmester. Sámuelen kívül még két fia volt.
Nemessányi János tanár, majd később tanfelügyelő Komáromban. Nemessányi Sándor
szerszámkovács.
Nemessányi Sámuel először az üvegesmesterséget tanulja, de azt abbahagyva asz­
talosnak áll és ezt a mesterséget sajátítja el. Pestre jön és a Magyar utcában segédnek áll
egy asztalosműhelybe.
Az 1850-es években már ebben az utcában tart fenn hangszerkészítő műhelyt az
egyik legnevesebb magyar mester Schweitzer János. (Johann Baptist Schweitzer 1790—
1865.) A hangszerkészítést Schweitzer Bécsben tanulta Franz Gaissenhof-nál (Franz
Gaissenhof 1758—1821), aki Johann Georg Thi/e/r tanítványa volt. 1855-ben Zách Ta­
más is ebben a műhelyben dolgozott. Nemessányi 1855 áprilisában inasként szegődött
Schweitzer mesterhez. A kétségtelen tehetség, a faipari alapismeretek és a kitűnő tanító-
mesterek olyan szakmai tudást eredményeztek, amellyel egyetlen Magyarországon tevé­
kenykedő hangszerkészítő sem rendelkezett a korábbi években, de a napjainkig terjedő
időszakban sem.
Schweitzer 1856 december 21-én, 66 éves korában visszavonul. A műhelyét Zách
veszi át, aki Nemessányit négy év helyett már a harmadik évben, 1858. április 5-én fel-
88

szabadítja. Ezután segédként dolgozik még Zach-nál, majd 1859 április 9-én kiváltja
„Vándorkönyv"-ét és Prágába megy Anton Sitt-hez.
Az 1859-es év elején valószínűleg hazautazott Nemessányi a szüleihez, mivel ez év
márciusából fennmaradt egy mestercédulája, melyet egy ott készített —esetleg csak ott
befejezett — hegedűbe ragasztott. („Liptószentiván 1859 marz havában")
Anton Sitt (Sitt Antal Vál /Fehér m J, 1819 - Prága, 1878) ugyancsak Schweitzer-
nél tanulta a mesterséget. Ezt követően Bécsben, majd Lipcsében dolgozik, végül Prágá­
ba megy, ahol Jan Kulik műhelyét veszi át. Nemessányi tehát olyan környezetbe kerül,
ahol mind az új hangszerek készítésében, mind a javításra szoruló instrumentumok res­
taurálásában igen sokat tanulhatott. Sitt műhelye Prágában igen nagy tekintélynek ör­
vendett, s így a fejlett zenei élet kimagasló képviselői gyakran keresték fel javításra szo­
ruló hangszereikkel a mestert. Ez a fiatal Nemessányinak lehetőséget teremtett a neves
olasz mesterek munkáinak alapos tanulmányozására is.
Egy év elteltével Nemessányi visszatér Pestre. 1860. április 5-én „Vándorkönyv"-
ének érvényességét kiterjeszteti egész Európára. Külföld helyett azonban váratlanul Sze­
gedre megy, ahol 1861 január 21-én házasságot köt Boldizsár Magdolnával.

213/1941 sz. másolat a szegedi református egyház házassági anyakönyvéből az


1861. évről.
Az egyházi házasságkötésnek éve, hónapja és napja
1861 jan. 2 1 .
A polgári házasságkötésnek éve, hónapja és napja
(kitöltetlen)
A vőlegény neve és polgári állása
Nemessányi Sámuel ref. hangszerkészítő
A menyasszony neve és polgári állása
Boldizsár István h.l. Magdolna
A vőlegény születési helye, lakóhelye és házszáma
Liptó Sz. Miklós Nógrád
lakik Szegeden
A menyasszony születési helye, lakóhelye és házszáma
Szeged alsóváros
A vőlegény vallása
ref.
A menyasszony vallása
ref.
A vőlegény életkora 24
A menyasszony életkora 18
A vőlegény családi állapota nőtlen
A menyasszony családi állapota hajadon
A vőlegény és menyasszony szüleinek neve, vallása és polgári állása
kitöltetlen
Tanúk neve, vallása és polgári állása
Erdélyi Ignácz zenetársasági igazgató
Frímmel Jakab zenetársasági karmester
89

Konfirmáltak-e?
(kitöltetlen)
Egyházitag hirdettettek-e?
H irdettettek
Összeeskető te/kipásztor neve
Varga Pál szegedi ref. lelkész
Jegyzet
A vőlegény keresztlevelét s vándorkönyvét bemutatta.
(A házassági anyakönyvi kivonat fényképmásolatát Id. 2. dokumentum)

A feleség - Boldizsár Magdolna - édesapja Boldizsár István, templomi karnagy


igen jómódú tekintélyes polgára Szegednek. Házainak egyikében, az alsóvárosi Fazekas
utca 170. szám alatt nyitotta meg műhelyét Nemessányi, és szinte egy csapásra megnyer­
te a város zenészeinek támogatását. A Szegedi Zenede is rendel tőle hangszereket. (Lásd
a később a „Nemessányi Sámuel eredeti hangszereinek jegyzéke és mesterjegyei" című
fejezetben.)
1861 -ben azonban már Pécsett is feltűnik Nemessányi és ezt is egyik mestercédu­
lája tanúsítja.
1862-ben Kassán bukkan fel, majd Debrecenben tö lt rövidebb időt.
1861. december 30-án Szegeden megszületik az első gyermek, Nemessányi Géza
Sándor, akit 1862. január 1-én keresztelnek.
1862. február 1.-én Nemessányi a Pesti Helatartótanácsnál meghosszabbíttatja
„Vándorkönyv"-e érvényességét.
1863. április 4-én a Pesti Hangszerkészítők Céhe felveszi tagjai közé.

Az érdemes Hangszertestület elöljáróságának!


(Nemessányi
Samu az alant írt napon tartott tanácsülésben!
18812 d.sz
alatti végzés folytán Pest belváros hajó-utczai 7 számú házban gyakorlandó
hangszer készítési
üzletre iparjoggal elláttatott; miről érdemes hangszer Czéh elöljárója ezennel
értesíttetik.
Kelt Pesten 1863-ik év ápril 4 napján ta rto tt tanács üléséből.
kiadta
Barna Zsiga
jegyző

Ebben az évben Nemessányi családjával együtt Pestre költözik. Műhelyt nyit a


Hajó utca 7 sz. alatt. Ez korábban Tischinant Ferenc hegedűkészítő üzlete volt, de
1860-ban bekövetkezett halálával megüresedett.
A kor igen kedvező. Pest zenei fejlődése magával hozza a hangszerek iránti keres­
let növekedését, a muzsikusok számszerű emelkedésével együtt jár a javítanivaló zene­
szerszámok sokasodása. Ugyanakkor kevés a jö mester. Közülük Brotskó Károly 1858-
ban, Patzelt Nándor 1859-ben, Tischinant Ferenc 1860-ban meghal, az ifjabb Patzelt
90
Nándor és Kabinger Jakab kivándorol. Hamarosan elhagyja Pestet volt mestere Zách
Tamás is, és így az egyetlen komoly vetélytársa városban Mönnig Adolf, aki azonban
nem éri el Nemessányi tudását.
Az új műhelyben tehát minden feltétel biztosítva volt a szakmai és anyagi érvé­
nyesüléshez. Nemessányit elhalmozták megrendelésekkel, munkáját igen jól megfizet­
ték. Számos új hangszert készített ebben az időszakban, és igen komoly javításokat vég­
zett. Egy-egy új hegedűjéért 150-200 Forintot is megfizettek, komolyabb javításai
pedig 40-50 Ft.-ba kerültek. A Boldizsár család is segítette. Anyagi természetű gondjai
ebben a vonatkozásban nem lehettek. A család rövidesen a Gránátos-utca 4. szám alá
költözik.
1864. január 1-vel felveszi műhelyébe sógorát Boldizsár Istvánt (Szeged 1849.
február 11. —Szeged 1881. március 24.), akit két év után felszabadít, ezután még egy
évig segédként dolgozik a műhelyben. Részére 1866. december 20-án Szegeden bizonyít­
ványt állít ki arról, hogy 1864. január 1-e óta nála tanult s jól dolgozott. Boldizsár Ist­
ván ezt követően a Ludovikára kerül, majd hadnagyként visszatér Szegedre, ahol 1881.
március 24-én 32-éves korában elhunyt. Új hangszereket nem készített a Nemessányinál
tö ltö tt ideje alatt, s a későbbiek során sem.
1864 február 3-án megszületett a második gyermek is. Nemessányi Lajos Jenőt
1864. február 4-én keresztelték meg születési helyén Szegeden.
1866. február 12-én Szegeden született, a harmadik fiú, Nemessányi Béla. Ugyan­
ott keresztelték 1866. február 18-án.
1868. április 25-én Szegeden született a negyedik gyermek is, Nemessányi Ilona
Gizella, akit ugyancsak Szegeden keresztelnek 1868. április 26-án.
1870. február 5-én meghal Nemessányi Sámuelné sz. Boldizsár Magdolna szüleinél
Szegeden. (Fazekas utca 113. sz.)
A gyermekeket a nagyszülők veszik magukhoz. A legidősebb fiú, Nemessányi Gé­
za Sándor néhány hónap múlva meghalt. (Szeged, 1870. július 27.) A három kisgyerme­
ket Boldizsárék nevelik.
A műhelyben ekkor Voigt Károly a mester segédje, mellette Szepessy Béla inas-
kodik. Voigt Károly Hermann 1850-ben született Markneukirchenben. 1868-ban kerül
Nemessányihoz, korábban főleg vonókészítéssel foglalkozott Bauschnál. A hegedűkészí­
tést főként Nemessányitól tanulta. Később Mönnignél és Englédernél is dolgozott. 1871-
ben Bécsbe megy Lemböckhöz.
Szepessy Béla (1856 Budapest — 1925 Schruns) 1868-ban tizenkét éves korában
kezd inaskodni Nemessányi műhelyében. A legtehetségesebb tanítvány. 1874-ig dolgo­
zik a mesternél, majd Bécsben Zachnál és Gutermannál, később Münchenben vállal
munkát. Londonban végleg letelepedik. 1882-ben önállósítja magát. Eljsmert, jónevű
mester a Szigetországban.
Voigt Károly távozása után Bartek Ede személyében kiváló segítőtársat alkalmaz
Nemessányi. Bartek Ede (1852. Budapest — 1883. Budapest) Engléder Alajosnál tanulta
a hangszerkészítést. Később Zachnál és Gutermannál dolgozott Bécsben, majd ezt köve­
tően kerül Nemessányihoz.
Valószínűleg az ő személye révén ismerkedett meg Nemessányi a húgával, Bartek
Annával.
1872. február 12-én Nemessányi Sámuel és Bartek Anna Jozefa házasságot kötnek.
91

53/1873 sz. másolat a pest-ferencvárosi róm ai-katholika plébánia házasultak


anyakönyvének 4,-ik kötetében, 106-ik lapon 1872 azaz ezer nyolcszáz hetvenket-
ted/Ar év február hó tizenketted/A: napjáról...
Sorszám 53
Esküvési év, hónap, nap 1872. febr. 12.
A jegyeseknek vezeték és keresztneve s polgári állása, valamint a szülőknek veze­
ték- és keresztneve, polgári állása
Nemessányi Sámuel
hangszerkészítő
+ András cipésznek és
+ Saroli Évának
t.fia
Bartek Anna Jozefa
Sándor kőmívesnek és
Morvay Teréznek
t.leánya
A jegyeseknek születés és lakhelye, utcza és házszám
(Nemessányi)
Szent Miklós
Liptómegyében;
belváros, Gránátos
utca 4 sz.
(Bartek Anna)
Pest Józsefváros
hívem, mészáros
utca 8 . sz.
A jegyeseknek vallása, kora, állapota
(Nemessányi)
ag. hitv.
34
özvegy
(Bartek Anna)
r.k.
19
hajadon
A tanúknak vezeték- és keresztneve, polgári állása s vallása
Nemessányi Sándor
szerszámkovács
ághitv
Bartek Antal
mérnök segéd
r.k.
A z eskető lelkésznek vezeték és keresztneve s hivatala
Bán Sándor
s.lelk.
92

Voltak-e hirdetve avagy a hirdetéstől vagy más akadálytól felmentve


3 szór hirdetve
s a vegyes vall. akadálytól felmentve
Észrevételek
Születtek
(Nemessányi)
1837 jan.12
(Bartek Anna)
1852 marz.17. 19.
(A házasság-levél fényképmásolatát Id. 4. dokumentum)

A Boldizsár család örömmel fogadta veje második házasságát. Az ő hívásukra


megy a házaspár Szegedre, ahonnan 1872. március 19-én —alig egy hónappal az esküvő
után - Nemessányi az alábbi levelet írja sógorának, Bartek Edének a Pest Gránátos utca
4. sz. alatti címére:

Kedves Eduart Sogorom !


előre is kelet volna édes apánknak kratulálni
Neve Napjat, hanem hát inent is
jól esik ha kívánok az istentől
jo egésegbe hoszu és Boldok életett
tottsön kősztönk —észt kedves Nőm
Ninám is óhajt, édes atyának !
Most pedik elő sorolom hogy szerencsésen
Szegedre érkesztőnk, és a szándékunk
után haladunk. Csak hogy lassan
mégy minden de hiszem hogy e héten
el végezhetem mindent amit akarok
majd a töbit bőven szóval odhon el
mondunk.
ezel maradok őszinte
jó akarattal
Nemessányi S
sógora

A levélben, az előző sorokra merőlegesen a lap szélén még az alábbiak olvashatók:


Kedves eduard irjon mi az ujsak ?
Bokor Köz ház sz.23
Boldizsár István Szeged
(A levél fényképmásolatát Id. 5—6. dokumentum)

Az új házasságból két fiúgyermek született hamarosan:


1873. január 11-én Nemessányi Sándor, később MÁV. főtávirdász
1874. január 21-én Nemessányi Gyula, később kőműves
I

93

Boldizsár István ebben az időszakban is segíti Nemessányit. A Fazekas-utcai házat


eladják, majd a Bokor közi házat, mely Boldizsár István és Nemessányi Sámuel közös
tulajdona, a volt após teljes egészében Nemessányira íratja. (Ez „később súlyos és hely­
rehozhatatlan családi perpatvarnak lett az okozója", írja egyik levelében Nemessányi
Béla.)
1874. november 6-án meghal Boldizsár István. A második házasság Nemessányi
szélsőséges természete miatt felbomlik. Bartek Anna a két gyermekkel együtt elköltözik.
A sógor, Bartek Ede időközben önálló lesz, így a megbízható segítőtárs is hiányzik.
Ismét a Boldizsár család segít. A közben megözvegyült Boldizsár Istvánné —egy
kis lakrészt fenntartva magának — eladja részletre a Bokor közi házat, unokáit felhozza
Pestre és Nemessányihoz költözik. Ekkor a Hatvani utca 7. szám alatt laknak. A háztar­
tást Boldizsárné vezeti, a műhely ismét fellendül. Úgy látszik rendeződnek Nemessányi
körülményei.
Fia — Nemessányi Béla — így ír erről a korszakról: „Ebben a műhelyben gyakran
megfordult nála Reményi Ede az akkor híres hegedűművész és órák hosszat játszott ing­
újra vetkezve, énekelve új, vagy javított hegedűjén, kedvenc magyar nótáik a „Repülj
fecském" és a „Cserebogár, sárga cserebogár" voltak. Az akkor még fiatal Hubay Jenő
és mások is igen sokan jártak apám kis műhelyébe..."
Huber Károly, Ridley Kohne (Kohn Dávid), Szűk Lipót és Nachéz (Naschitz) Ti­
vadar, de rajtuk kívül sok más számottevő művész is nála dolgoztat.
Az egyetértés azonban nem tartott sokáig. Nemessányi nem szakított korábbi
könnyelmű életmódjával. A szegedi ház részletei elfogytak, és Boldizsárné a fiúkat ap­
juknál hagyva Ilonával visszaköltözik Szegedre.
Nemessányi felszámolja a Hatvani-utcai műhelyét és lakását, gyermekeivel együtt
az Őz utcába költözik. Itt mindössze néhány hónapig laknak, majd továbbköltöznek a
Kerepesi-út 69. számú házba.
A körülmények az anyai gondoskodás nélkül maradt családban nem rendeződhet­
tek. Valószínű, hogy Nemessányinak testvéröccse — Nemessányi Sándor szerszámko­
vács —üzenhetett, hogy betegágyánál keresse fel. (Kettőjük között évek óta nem volt
kapcsolat, feltehetőleg Sámuel életmódja miatt.) A találkozás megtörtént, a testvérek
kibékültek és elképzelhető, hogy ekkor megegyeztek Nemessányi Sándorral a halálát kö­
vető eseményekre is.
1877. november 22-én elhunyt Nemessányi Sándor, aki ezt megelőzőleg Hornow
Lujzával élt házasságban a Nagyfuvaros utca 18. sz. alatt.
Nemessányi Sámuel ezt követően a két fiát is leküldi nagyanyjukhoz Szegedre,
majd feloszlatja Kerepesi-út 69. sz. alatti lakását és üzletét, és 1877. decemberében el­
hunyt öccse özvegyéhez költözik a Nagyfuvaros tuca 18. sz. házba. Itt özv. Nemessányi
Sándor né (sz. Hornow Lujza) egy szobát bocsát rendelkezésére, ebben rendezi be műhe­
lyét is. A ház földszintjén az asszony szatócs üzletet nyit.
A hátralévő éveit Nemessányi Hornow Lujza mellett éli le. Együttélésükből há­
rom leánygyermek születik:
1878-ban Nemessányi Margit
1880-ban Nemessányi Emma
1881-ben Nemessányi Márta.
A testvéröccs neve után kapják az újszülöttek is nevüket, bár Nemessányi Sámuel
94

a későbbiek során sem köt házasságot elhunyt öccse (Nemessányi Sándor) özvegyével,
Hornow Lujzával.
Az új körülmények sem hoznak lényeges változást Nemessányi életmódjában.
A bohém életmód feltehetően nagymértékben hozzájárul, hogy a legnagyobb magyar
hegedűkészítő mester fiatalon, 43 éves korában 1881. március 5-én hirtelen meghal.
Haláláról a „125. sz. K I V O N A T a pesti ág. hitv. evang. német egyház halot­
ti anyakönyvéből" az alábbiakat közli:
Kötet: IV Szakasz: b. Lap: 175.
Ezernyolcszáznyolcvanegy
Sorszám 45
Éve és napja a kimúlásnak
1881. márc. 5
A megholtnak neve és állapota, hitvesének vagy szüleinek neve
Nemessányi Samu
hangszerész
Bartek Anna Jozefa férje
A megholtnak születési és lakhelye a ház számával
L. Sz. Miklós
Budapest
VIII N. Fuvarossztr. 18
A megholtnak életkora
43 év
Betegség vagy a halálnak más neme
Tüdővizenyő
A temetés helye és napja
Budapest márc. 7
Az eltemetőnek neve
Doleschall s. I.
Jegyzetek
(üres)
Hogy ezen kivonat az anyakönyvi eredeti czikkel szőról szóra megegyez, azt ezen­
nel saját nevem aláírásával s az egyház pecsétjével bizonyítom.
Budapest 1823-ik év Február hava 6, napján
(Pecsét) Schranz lelkész.
(A halotti anyakönyvi kivonat fényképmásolatát. Id. 8. dokumentum)

Nemessányi halála után, egészen napjainkig, sok méltatás jelent meg személyéről és
munkásságáról. Az írások, előadások szerzői, a hangszerkészítők és muzsikusok egyaránt
elismerően nyilatkoznak műveiről és egyöntetűen a legnagyobb magyar hegedűkészítő
mesternek ismerik el. Értékelése során még csak fel sem vetődik Magyarországon az ősz-
szehasonlítás más mesterek eredményeivel. Ez valóban jogos és megérdemelt elismerés.
Nemessányi munkássága messze meghaladja minőségében valamennyi Magyarországon
élt és élő hangszerkészítő teljesítményét.
A szerzők ugyanakkor gyakran felvetik a meg nem értés és a megfelelő elismerés
hiánya vádját a kor és a kortársak felé. Ezt egyértelműen visszautasíthatjuk. Családja,
95

feleségei hozzátartozói, mesterei, tanítványai, megrendelői és a pártfogói szinte kivétel


nélkül messzemenően támogatták, mind anyagi, mind erkölcsi, illetve szakmai téren is.
A kor hivatalos szervei, és a kortársak tehát nem hibáztathatok sem szűkkeblűségük,
sem értetlenségük miatt. Nemessányi csak saját magának „köszönhette" anyagi nehézsé­
geit, családi életének ziláltságát, és talán korai halálát is. A rendszertelen élet, a nyugta­
lan —a szakmailag nem mindig indokolható — vándorlások, a bohém — sokszor léha, té­
kozló - életmód, melyek valamennyi házasságának kísérői és megrontói, jellemzik rövid
pályafutását. Már az első házasságában is feltűnő, hogy felesége Boldizsár Magdolna
szinte többet van szüleinél Szegeden, mint férjénél. Gyermekeit o tt szüli meg, és a szülői
háznál hunyja le szemét, de a közbeeső években is gyakran tartózkodik Boldizsáréknál.
A második házasságát éppen Boldizsárék igyekeznek segíteni (náluk nevelkednek az uno­
kák, anyagi támogatást is nyújtanak), de az új feleség (Bartek Anna) vállalva a közben
megszületett két gyermek nevelésével járó nehézségeket is mégsem marad a megbízha­
tatlan férj mellett. (Bartek Annát özv. Nemessányi Samunét gyermekei - Nemessányi
Sándor és Gyula - 78 éves korában, 1929. november 26-án temették el az Újköztemető­
ben.) A második feleség elköltözése után ismét a Boldizsár család segít. Boldizsárné Pest­
re költözik, segít Nemessányi bajaiban, de ő sem bírja sokáig. A harmadik élettárs (Hor­
now Lujza) mellett hal meg végül a még fiatal mester. Az anyagi biztonságot és a megfele­
lő életkörülményeket azonban ekkor is inkább az asszony biztosítja a férfi számára.
Az utókor gyakran hajlamosa felületes ítéletre. Ez történt sok esetben Nemessányi
méltatásánál is, olykor a tények ismeretének hiányában, máskor a megbocsátható kegye­
let-tiszteletből.
Nemessányi Béla (az első házasságból, 1866-ban született fia) például így ír édes­
apjának az első felesége halálát követő éveiről: „...Anyám halála, kilencévi házasság után
apánk újra megnősült és azonnal megváltozott minden. Az elmúlt termékeny éveket tel­
jes örömtelen és feldúlt élet követte. 2 - 3 évi különélés után teljesen elváltak. Apám éle­
tében teljes elkeseredés, visszaesés, nélkülözés, összeomlás következett...."
Ugyancsak Nemessányi Béla írja le édesapjának Nemessányi Sámuelnek alkotó te­
vékenységéről az alábbiakat: „... Végül apám munkamodoráról adhatok csekély felvilá­
gosítást. Mindig jó kedvvel dolgozott, soha nem volt fáradt. Munkáját utolérhetetlen f i ­
nomsággal végezte fütyörészve, dalolva. Műhelyébe többször bezárkózva dolgozott, hogy
az oktalan kíváncsiak ne zavarják. Ekkor alkotta műveinek legjavát és ekkor készült fél­
tékenyen őrzött borostyán kő lakkjával hegedűi lakkozásához.
Ha egy-egy új hegedűje elkészült, maga szerelte fel és próbálta ki és boldog öröm­
mel figyelte a hang erősségét, tisztaságát és a húrok rezgését. Kitűnő fa-készlete volt:
sok éves öreg jávor, fenyő, ében, hárs, amelyeknek gyalulatlan állapotban is remek csen­
gésük volt.
Sok hegedű mintát, régi híres olasz mesterek munkáit és saját hegedűjének és kis-
bőgőjének mintáját őrizte zárt fiókjában....
... Mellékesen közlöm még, hogy édesapám a magyaron kívül németül és csehül is
beszélt...."
96

NEMESSÁNYI SAMUEL SZÜLEI ES LESZÁRMAZOTTJAI

NEMESSÁNYI ANDRÁS * MISSÁK ZSUZSANNA


LIPTÓSZENTMIKLOS

n n
N. SÁNDOR N. JÁNOS
I_________

NEMESSÁNYI SÁMUEL
LIPTOSZENTMIKLÓS 1837 v t PEST 1681

I
BOLDIZSÁR MAGDOLNA BARTEK EMMA HORNOW LUJZA
SZEGED 1842 PEST 1852
t SZEGED 1070 f PEST 1929

N. GÉZA N.LAJOS N. BELA N. ILONA


SZEGE0 1861 SZEGED 1864 SZEGED 1866 SZEGED 1068
f 1670 + 1890 + 19 *

N.SÁNDOR N.GYULA
BP 1873 BP 1874

N. MARGIT N. EMMA N.MARTA


1878 1880 ^1881
97

A MAGYARORSZÁGI HEGEDŰKÉSZlTŐK ADATLAPJAI, .


19-20. SZÁZAD
(MUTATVÁNY)

A magyarországi hegedűkészítés történetének anyaggyűjtése közben került sor a


napjainkban működő mesterek adatainak feljegyzésére a mellékletek között szereplő
adatlapok segítségével. A sokszorosított űrlapok elsősorban azt a célt szolgálták, hogy
az adatokat rögzítő személyek ne önkényesen válogassanak a számukra fontosnak tűnő
tények között, hanem meghatározott kérdésekre kapjanak válaszokat, és csak ezek rög­
zítése után térjenek ki — amennyiben szükséges —, egyéb jegyzetek készítésére. Nyilván­
való, hogy minden mester működését jelentősen eltérő körülmények befolyásolják, de
éppígy nyilvánvaló az a körülmény is, hogy egy valamennyire is objektív tanulmány el­
készítéséhez szükségesek a valamennyi mestert egyaránt meghatározó tények és azok
elvárhatóan pontos nyilvántartása. Az űrlapok ehhez nyújtottak segítséget, s ezt annál
inkább megerősíthetem, mivel ezeket egyedül kezeltem ugyan, mégis biztos fogódzót
nyújtottak az egyes tételek téveszthetetlen és felcserélést kizáró rögzítésével.
Az adatok összeállítását többen vitatták. Ilyen kérdések elsősorban a házasságokat
illetően vetődek fel, megkérdőjelezve az első, de különösen a további házasságokra vo­
natkozó sorok létjogosultságát. A beszélgetések során azonban könnyen belátták a ké­
telkedők, hogy az ipari gyakorlatban — talán a hangszerkészítőknél még inkább — na­
gyon lényeges volt a feleségek szerepe, hiszen gyakran jár velük a műhely átvétele is
— főként özvegyek feleségül vétele esetén —, ilyenkor pedig a kapcsolat a műhely ko­
rábbi tulajdonosával rendkívül fontos lehet. Hasonló a helyzet a rokonsággal és a leszár­
mazottakkal való részletes foglalkozással, de ipartörténeti jelentőségű az egyes műhe­
lyekben tanuló inasok, segédek ismeretsége, kapcsolata, valamint az egyidőben egy
helységben működő — működött — műhelyek felsorolása is. Vagyis az egyes adatokat
éppen azok érthetik és értékelhetik megfelelően, akik már foglalkoztak hasonló tárgyú
kutatásokkal. Talán így nem is annyira csodálatos, hogy a legtöbb értetlen kérdést ép­
pen az olykor kissé „kínos" kérdésekre válaszoló mesterek tették fel.
A mellékletben közölt nyomtatvány oldalai a gyakorlatban meglehetősen sok
üres rovatot tartalmaznak, ezek közlését az egyes mesterek adatai során elhagytam. így
a szabvány felsorolás egyetlen mesternél sem teljes. Annál kevésbé, mivel az utolsó ol­
dalról a megjegyzéseket — amennyiben azok személyes jellegűek —, valamint a részletes
értékelést elhagytam. Tettem ezt azért, mert már maga a válogatás is meglehetősen ön­
kényes kellett legyen, ezt még egy illusztrációk nélkül közölt „értékeléssel" tetézve
méltatlanul jártam volna el mind a mellőzött, mind a publikált mesterekkel szemben.
Minden válogatás szükségszerűen korlátozott. A válogató nem szabadulhat a maga
korlátaitól, és ha igyekszik is objektív lenni, „objektivitása" kikerülhetetlenül szubjek­
tív marad.'Mi adott némi fogódzót a válogatásnál, és mi akadályozott?
Megkíséreltem a legjelentősebb mestereket kiválogatni az évek alatt összegyűjtött
anyagból. De kit tarthatunk a legjelentősebbnek? Azt, aki a legtöbb hangszert készítette
98

függetlenül attól, hogy ezek a hangszerek minőségben milyenek? (Vagyis, hogy valóban
HANGSZEREK vagy csak „hangszerek"? ) Vagy azt, aki a különböző versenyeken a
legjobb eredményt érte el? (Melyik versenyen, mikor, milyen körülmények között, mi­
lyen zsűri véleménye alapján, milyen hangszerekkel stb.? ) Esetleg azt a mestert, aki
csak „régi" hangszereket készít, vagy azt, aki modernet, esetleg mindkettőt? De lehet
az is a legjelentősebb, aki ugyan űj hangszert nem nagyon készít, de kivételes művészet­
tel javít értékes és kevésbé értékes instrumentumokat! Méltán számíthat a címre az is,
aki a jövő hegedűkészftőket tanítja a szakma fortélyaira, és nevel kiváló mestereket.
Nem folytatom a kétségek és bizonyosságok felsorolását, bár lehetne. Csupán néhány
megközelítési módot villantottam fel, hogy azért elkerüljem az egyértelmű szubjektivitás
vádját. Ha lehet. Megkíséreltem, az általam mindezek alapján legjelentősebbnek tartott
mesterek felsorolását. Közülök néhányan már nincsenek e sorok írásakor az élők sorá­
ban. Talán a következő oldalak nekik legalább leróhatják a köszönetét azért a munkáért,
amit az egyetemes magyar kultúra érdekében végeztek.
MINTA ADATLAP

N é v ...............................
Születési hely.................
Születési év, hó, nap . . .
Anyja neve.....................
Atyja neve.....................
Atyja foglalkozása........
Testvérei neve...............
Testvérei születési éve . . ,
Testvérei foglalkozása . . ,
Családi állapota..............
Házastársa neve..............
Házastársa foglalkozása .,
Házasságkötés időpontja .
Házasságkötés helye........
Korábbi házasságai ........
Gyermekei neve..............
Gyermekei születési éve ..
Gyermekei születési helye
Gyermekei foglalkozása..
Lakcíme .........................
Korábbi lakcímei.............

Iskolai végzettsége.........................................
Szakképzettsége ...........................................
Egyéb szakképzettsége .................................
Hangszeres tanulmányai ...............................
Hangszeres tanárai.........................................
Idegen nyelvek ismerete ...............................
Kinél tanulta a hangszerkészítést...................
Mikor ............................................................
Hol ................................................................
Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben

Más műhelyben inasként tanult-e .......................


Mikor ..................................................................
Hol ......................................................................
Kik dolgoztak még akkor ezekben a műhelyekben

Kinél szabadult fel


Mikor ................
100

Kik szabadultak fet ugyanakkor ................


Kiknél dolgozott mint segéd (mikor, kikkel)

Mikor tett mestervizsgát............


Mi volt a vizsgafeladata..............
Kik voltak a vizsgabizottság tagjai

Kik tettek ugyanakkor még mestervizsgát

Mesterként kinél dolgozott (mikor, hol, kikkel)

Mikor lett ö n á lló ..............................................................


Hol ..................................................................................
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott

Műhelyei címe

Jelenlegi műhelye c ím e ..............


Kik tanultak inasként a keze alatt

Kik tanultak inasként a saját műhelyében

Kik dolgoztak segédként a saját műhelyében

Kik dolgoztak mesterként a saját műhelyében

Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KI ŐSZ stb.)

Rokonságában lévő más hangszerkészítők

Kiállítások (részvétel)

i
101

Versenyek (részvétel)

Szakmai díjak

Egyéb kitüntetések

Hány hangszert készített


Hegedű.................
Mélyhegedű........
Gordonka............
Gordon ...............
Gitár ...................
Egyéb ...................

Hangszerei jellegzetessége
T íp u s ...................
Lakk (anyag, szín)
Mesterjelek..........

Egyéb

Megjegyzés
102

Név Arzt Antal


Születési hely Budapest (Újpest)
Születési év, hó, nap 1905. március 6.
Anyja neve Lukovics Ida
Atyja neve Arzt József
Atyja foglalkozása önálló fehérneműkészítő mester
Testvérei neve József, Ferenc, Katalin
Testvérei születési éve 1901,1909,1915
Testvérei foglalkozása kereskedő segéd, gyári munkás, gyári munkás
Családi állapota nős
Házastársa neve Karton Etelka
Házastársa foglalkozása htb.
Házasságkötés időpontja 1936. május
Házasságkötés helye Budapest
Gyermekei neve Antal
Gyermekei születési éve 1942.
Gyermekei születési helye Budapest
Gyermekei foglalkozása filmrendező
Lakcíme Budapest, 1065. VI. Révay u. 6.1/3
Korábbi lakcímei Bpest, VI. Révay u. 8.1936—37
Bpest, II. Széher u. 46.1930-36
Pécs Puturluk u. 8.1924—30
Iskolai végzettsége 4 polgári
Szakképzettsége hangszerkészítő mester
Hangszeres tanulmányai gordonka (4 év)
Hangszeres tanárai Csala János
Kinél tanulta a hangszerkészítést Havas István
M ikor 1920—23
Hol Budapest
Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben Gabler
Kinél szabadult fel Havas I stván
M ikor 1923. április 1.
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) Havas István 1923
Bárány Dezső 1923-24
Lenhardt János Pécs 1924-30
M ikor le tt önálló 1931. május 1.
Hol Budapest
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Spiegel János, Reményi
Mihály, Bergmann András, Kovács Lajos, Pilát Pál, Laumann Róbert, Cigi Jeromos
Jelenlegi műheíye címe Budapest, V. Kálmán u. 24.
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KJOSZstbJ KIOSZ vizsgabizottsági
tag. Mestervizsgabizottság alelnöke 1959 óta.
Kiállítások (részvétel) Berlin 1938, Nemzetközi Kézműipari Kiállítás
Versenyek (részvétel) Poznan 1960
Liége 1963
103

Egyéb kitüntetések 1962. „Jó minőségért" jelvény


1970. „Ipar kiváló mestere"
Hány hangszert készített 250—460
Hegedű 47
Mélyhegedű 6
Gordonka 15
Gitár 123
Egyéb Mandolin 250—260
Hangszerei jellegzetessége
Típus Stradivari — Guarneri (2/3:1/3 arányban)
Lakk (anyag, szín) Szesz, aranysárga-barna
Mesterjelek (csak nyomtatott)
I/ AR2T ANTAL II/Készítette:
Budapest V. Kálmán u. 24 ARZT ANTAL
Opus.. 19.. BUDAPEST. V. KÁLMÁN U. 24.
BERLINI VILÁGKIÁLLÍTÁSON 19.. Opus
KITÜNTETVE [a II. sz. valószínűleg a háború után]

Név Balázs István


Születési hely Borsosberény
Születési év, hó, nap 1920. november 1.
Anyja neve Palojcsik Mária
A tyja neve + Balázs István
A tyja foglalkozása kőműves
Testvérei neve József, Márton, András, Viktória, László, Mária, Erzsébet
Testvérei születési éve 1921,1923,1924,1925,1929,1937,1940
Testvérei foglalkozása kőműves, asztalos, kőműves, htb., MÁV, betan. mu., póstai alk.
Családi állapota nős
Házastársa neve György Júlia
Házastársáfoglalkozása szövőnő
Házasságkötés időpontja 1944. aug. 12.
Házasságkötés helye Borosberény
Gyermekei neve Balázs István
Gyenvekei születési éve 1946. május 29.
Gyermekei születési helye Budapest
Gyermekei foglalkozása mintakészítő
Lakcíme 1045. Budapest, Klára u. 53. 1945.
Korábbi lakcímei Bp. IV. Klára u. 90. 1944—45
Rákospalota Bocskai u. 7. 1940—44
Újpest Deák u. 100. 1936—40
Iskolai végzettsége 8 általános Borsosberény
Szakképzettsége műbútorasztalos
Egyéb szakképzettsége mintakészítő
104

Hangszeres tanulmányai hegedű, 3 év


Hangszeres tanárai Speer! József
Kinél tanulta a hangszerkészftést autodidaktaként
Mikor az asztalos szakmával 1936—1940
Hol Újpest Deák F. u. 100. Kohn Márton műhelyében
Kik tanultak inasként a keze alatt csak amatőröknek adott szakmai ismereteket
Kiállítások (részvétel) Konsumex 1976 Budapest
további Konsumex kiállítások
Versenyek (részvétel) Poznan 1957 Poznan 1972
Poznan 1962 Poznan 1977
Poznan 1967
Szakmai dijak 1962-től valamennyi poznani kiállításon oklevelet kapott
Egyéb kitüntetések Kiváló dolgozó 1967., 1969.
Hány hangszert készített 1949 óta folyamatosan
Hegedű 60
Mélyhegedű 10
Gitár 1
Hangszerei jellegzetessége Igényes külső, korai hangszereken jellegzetes amatőr jegyek
Típus Stradivari-Guarneri (1 db Maggini)
Lakk fanyag, szín) Főként szesz, néhány olaj (borostyán)
Mesterjelek (Kézzel írott)
Balázs István
Budapest, IV. Klára u. 53.
1968. „Ideál" Op. 60.
(A fantázianevek a 30. hegedűtől jelentkeznek)

Név Benedek László Lajos


Születési hely Kolozsvár
Születési év, hó, nap 1902. március 2.
Anyja neve Répásy Irén
Atyja neve Benedek György
Atyja foglalkozása MÁV forgalmi tiszt
Testvérei neve György, Anna, Árpád, Zoltán, Béla (ikrek)
Testvérei születési éve 1903,1908,1909,1914
Testvérei foglalkozása műszaki, asszisztens, mérnök, MÁV, műszaki
Családi állapota nős
Házastársa neve Benedek Gizella
Házastársa foglalkozása háztartásbeli
Házasságkötés időpontja 1928. november 14.
Házasságkötés helye Budapest
Gyemnekei neve Éva, Ildikó, Noémi
Gyermekei születési éve 1929,1944,1948
Gyermekei születési helye Budapest, Budapest, Budapest
105

Gyermekei foglalkozása tisztviselő, könyvtáros, hegedűkészítő


Lakcíme Bpest, 1011.1. Fő utca 11-13 11/15
Korábbi lakcímei Bpest, VI. Andrássy út 58.1930-33
Bp. VI. Andrássy út 62.1933—34
Bp. VI. Király u. 1944-46
Iskolai végzettsége Gimnázium l-V .o . + 2 év Képzőművészeti Isk.
Szakképzettsége Hegedűkészítő mester
Hangszeres tanulmányai hegedű (6 év)
Hangszeres tanárai Salamon
Idegen nyelvek ismerete német
Kinél tanulta a hangszerkészítést Lengyel Kálmán, Baloghy Lajos
M ikor Lengyel 1920., Baloghy 1920-21
Hol Kolozsvár
Kinél szabadult fel Baloghy Lajosnál
M ikor 1921 szeptember 20.
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) Laumann Róbert 1922-23, Spiegel János
1923-25, Papp Sándor, Vajdaffy Mogyoróssy Gyula 1925-33, Cseri Kálmán, Steiger-
wald Ernő
M ikor te tt mestervizsgát 1936. március 10.
M i volta vizsgafeladata egy új hegedű (Guarneri)
Kik voltak a vizsgabizottság tagjai Havas István, Bárány Dezső, Nagy Antal (tisztviselő)
Mesterként kinél dolgozott (mikor, hol, kikkel) csak önállóan
M ikor le tt önálló 1933. szeptember
Hol Budapest VI. Andrássy u. 62.
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Laumann Róbert, Tóth Já­
nos, Spiegel János, Czigl Jeromos, Werner Alajos, Havas István, Bárány Dezső, Frirsz
Miksa, Pilát Pál, Reményi László, Komáromi János
Műhelyei címe 1933—43 Bpest VI. Andrássy út 62.
1943-44 Bpest VI. Király u. 56.
1946- Bpest I. Fő u. 11-13
Jelenlegi műhely címe Bpest I. Fő u. 11 —13
Kik tanultak inasként a keze alatt Vajdaffy Béla, Havranek Sándor, Benedek Noémi
Kik dolgoztak segédként a saját műhelyében Benedek Noémi
Kik dolgoztak mesterként a saját műhelyében Benedek Noémi
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, K I ŐSZ stb.) Igazságügyi szakértő
Rokonságában lévő más hangszerkészítők leánya, Benedek Noémi
Versenyek (részvétel) Londoni Flexh versenyen Boda Eszter Benedek hegedűn nyerte
az I. díjat 1965-ben
Hány hangszert készített 50—60
Hegedű 38—40
Mélyhegedű 2
Gordonka 5 + a Mogyorossy cégnél 6—7
Hangszeréi je ltegzetessége
Típus Stradivari-Guarneri (2/3:113 arányban)
Lakk (anyag, szín) Speciális olaj, orange-pirosas
106

Mesterjelek Több kísérleti hangszerében magyarnyelvű mestercédula


Mesterhangszerekben latin nyelvű (Ladislaus) mindig kézzel írott
1950-től égetve: BENEDEK (a háton)

Név Burger Lajos Viktor


Születési hely Fergana (SzU. Ázsia)
Születési év, hó, nap 1922. október 9.
Anyja neve Matvejeva Natália
A tyja neve Burger Fülöp
A tyja foglalkozása muzsika
Testvérei neve Károly, Anna, Alfréd
Testvérei születést éve 1920,1925,1932
Testvérei foglalkozása üzletvezető, üzletvezető, üzletvezető
Családi állapota nős
Házastársa neve Hetyey Mária
Házastársa foglalkozása varrónő, stb.
Házasságkötés időpontja 1957. december 23.
Házasságkötés helye Budapest
Korábbi házasságai Schuh Éva 1951-1957
Gyermekei neve Natália, Beatrix
Gyermekei születési éve 1960,1962
Gyermekei születési helye Budapest, Budapest
Gyermekei foglalkozása gimn. ált. tanuló
Lakcíme 1071 Budapest Peterdi u. 23. IV. 13.1951.
Korábbi lakcímei X III. Toborzó u. 3. 1945—1951
X III. Váci u. 123. 1931-1945
Kispest Üllői u.
Iskolai végzettsége technikum
Szakképzettsége tolmács, fordító
Egyéb szakképzettsége gépészeti technikum
Hangszeres tanulmányai hegedű (10 év)
Hangszeres tanárai Bosch Károly, Steiner Erika, Vár József
Idegen nyelvek ismerete orosz
Kinél tanulta a hangszerkészítést Burger Károly
M ikor 1936-1939
Hol Kispest Üllői út
Rokonságában lévő más hangszerkészítők
nagyapja — Burger Károly, nagybátyjai és apja — Burger Károly és Fülöp Lajos,
unokatestvér — Károly Kálmán
Kiállítások (részvétei) 1975 Budapest Konsumex
1976 Budapest Konsumex
Versenyek (részvétei) 1967 Poznan
1972 Poznan
107

1977 Cremona
Szakmai díjak 1977 Poznan
Hány hangszert készített
Hegedő 70-75
Mélyhegedű 4
Egyéb kisebb méretű tanuló hegedűk
Hangszerei jellegzetessége Méretben típusban nagyon különbözőek
Típus főként Stradivarius és Guarnerius, de más is
Lakk (anyag, szín) Szesz (eltérő színekben)
Mesterjelek Semmiféle rendszeres jelzésről nem beszélhetünk. Egyéni jelek, idő­
ben nagyon eltérőek.

Név Cigi Géza


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1923. augusztus 15.
Anyja neve Kulcsár Anna
Atyja neve Cigi Géza
Atyja foglalkozása hangszerkészítő
Családi állapota nőtlen
LakcímeBudapest XVII. V. u. 12.1172. 1950-
Korábbilakcímei Bpest V III. Koltói A. u. 35. 1940—50
Bpest V III. Kenyérmező u. 1937-40
Bpest V III. Népszínház u. 25. 1923-37
Iskolai végzettsége 2 kereskedelmi
Szakképzettsége karnagy (Népműv. Intézet)
Egyéb szakképzettsége hangszerkészítő
Hangszeres tanulmányai zongora, hegedű, gitár
Hangszeres tanárai Cigi Géza, Kovács Barna
Idegen nyelvek ismerete orosz
Kinél tanulta a hangszerkészítést Cigi Géza
M ikor 1938—41,1947— (nem hivatalosan)
Hol Budapest
Kiknél dolgozott családtagként Cigi Gézánál
Mikor le tt önálló 1953. december 1.
Hol Budapest
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Kovács Lajos, Reményi
László, Arzt Antal, Orbán Imre
Műhelyei címe Bpest V III. Mátyás tér 18.
Jelenlegi műhelye címe Bpest V III. Mátyás tér 18.
Rokonságában lévő más hangszerkészítők
nagyapja —Cigi Jeromos,
apja —Cigi Géza, nagybátyja - Cigi Rezső
Hány hangszert készített 15—20
108

Hegedő 6
G itár 5 -6
Egyéb Koboz 3—4
Hangszerei jellegzetessége
Típus Guarneri
Lakk (anyag, szín) szesz, aranysárga
Mesterjelek
(kézzel) Készítette: Cigi Géza
Budapest
1958. Op. 1.

Név Csiszár Gyula


Születési hely Igrici (Borsod m.)
Születési év, hó, nap 1906. január 13.
A nyja neve Darab Erzsébet
A ty ja neve Csiszár Mihály
A ty ja foglalkozása asztalos
Testvérei neve Vilma, Béla
Testvérei születési éve 1909-1926,1911
Testvérei foglalkozása htb, kereskedő
Családi állapota nős (elvált)
Házastársa neve Hornyák Zsuzsanna
Házastársa foglalkozása 1932-1938 htb
Házasságkötés időpontja Miskolc 1932
Házasságkötés helye Miskolc
Lakcíme 3529 Miskolc Váncza Mihály u. 2. 1947
Korábbi lakcím ei Miskolc Bezerédi u. 4. 1938-1947
Miskolc Csabai kapu 3. 1935—1938
Miskolc Szemere u. 13. 1932-1935
Iskolai végzettsége 3 gimnázium
Szakképzettsége hangszerkészítő
Hangszeres tanulmányai hegedű
Hangszeres tanárai autodidakta
K inél tanulta a hangszerkészítést id. Elek Sándor
M ikor 1923-1926
H ol 1923-24 Miskolc Hunyadi u. 1924. Miskolc Bezerédi u.
Kinél szabadult fe l id. Elek Sándor
M ikor 1926
K iknél dolgozott m in t segéd (m ikor, kikkel) id. Elek Sándor 1926-1940
M iko r te tt mestervizsgát 1939. november 7 .
M i v o lta vizsgafeladata berakás, siftelés
K ik voltak a vizsgabizottság tagjai
Havas István, Spiegel János, Werner Alajos
109

Mikor le tt önálló 1940


Hol Miskolc Bezerédi u. 4.
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott
id. Elek Sándor, ifj. Elek Sándor, Elek Béla (Molnár Bertalan kontár)
Műhely címei Miskolc Bezerédi u. 4.
Vánczy Mihály u. 2.
Jelenlegi műhelye címe Vánczy M. u. 2.
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KJOSZ stb.) Tanoncvizsgáztató bizott­
sági tag
Hány hangszert készített
Hegedű 1000-1200
Mélyhegedű 20
Egyéb Facimbalom 5000
Furulya 4-5000
Hangszerei jellegzetessége Koraiak Stradivari, Guarneri modell, 1950-től saját modell
Típus Stradivari, Guarneri, saját
Lakk (anyag, szín) szesz, világos aranysárga
Mesterjelek önállósulásáig csak Elek név alatt
később nyomtatott
CSISZÁR GYULA hangszerkészítő mester,..(év)
MISKOLC CSISZÁR

Név Kabay Imre


Születési hely Nádudvar
Születési év, hó, nap 1916. január 7.
Anyja neve Kovács Katalin
Atyja neve Kabay Imre
Atyja foglalkozása hegedű készítő (?)
Testvérei neve Hodossi Antal, Hodossi Katalin (féltestvérek)
Testvérei születési éve 1923,1925.
Testvérei foglalkozása bognár, htb.
Családi állapota nős
Házastársa neve Erdélyi Emilia
Házastársa foglalkozása ápolónő
Házasságkö tés időpon tja 1947.aug. 30.
Házasságkötés helye Budapest
Korábbi házasságai Molnár Róza 1937—40
Gyermekei neve I/Róza II/Imre, Ottó
Gyermekei születési éve 1938,1947,1953
Gyermekei születési helye Nádudvar, Bpest, Bpest
Gyermekei foglalkozása tisztviselő, pincér, autószerelő
Lakcíme Bpest VII. Rottenbiller u 5/a ll/16/a 1077
Korábbi lakcímei Bpest V. Báthori u. 19. 1 953—59
110

Bpest VI. Jókai tér 10. 1947-53


Bpest III. Vörösvári út 63. 1941-47
Iskolai végzettsége 4 polgári
Szakképzettsége hangszerkészítő
Egyéb szakképzettsége gk. szerelő-vezető
Hangszeres tanulmányai rézfűvós
Hangszeres tanárai Müller Károly
Idegen nyelvek ismerete orosz, német
Kinél tanulta a hangszerkészftést apjánál
M ikor 1932—1939 (nem hivatalosan)
Hol Nádudvar
Hol dolgozott (mikor, kikkel) a BESZKÁRT-zenekar hangszereit javította és karbantar­
totta 1941-45
M ikor le tt önálló 1970. július 6.
Hol Budapest
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Sáránszky Pál, Werner Ala­
jos, Benedek László, Arzt Antal, Komáromy Sándor, Mészáros János, Oigl Géza
Jelenlegi műhelye címe Bpest VII. Rottenbiller u. 5/a
Rokonságában lévő más hangszerkészítők
atyja — Kabay Imre
Kiállítások (részvétel) Poznan 1967.
Hény hangszer készíteti 210-220
Hegedű 100-120
Mélyhegedű 40
Gordonka 5
Gordon 5
Egyéb citera 30— 40
Hangszerei jellegzetessége
Típus egyéni
Lakk (anyag, szín) Szesz, nagyon változó színek
Mesterjelek (nyomtatott) Gemacht
EMMERICH von KABAY
UNGARN

Név id. Komáromy Sándor


Születési hely Abony
Születési év, hó, nap 1889. december (?) + 1950 dec. 25.
Anyja neve Bodócs Erzsébet
A tyja neve Komáromy András
A tyja foglalkozása lakatos (rokkant)
Testvérei neve Béla, Jűlianna
Családi állapota nős
Házastársa neve Hatossy Paula
111

Házastársa foglalkozása háztartásbeli


Házasságkötés időpontja 1921 (20?)
Házasságkötés helye Budapest
Gyermekei neve Sándor (Tihamér)
Gyermekei születési éve 1922
Gyermekei születési helye Budapest
Gyermekei foglalkozása hangszerkészítő
Lakcíme Budapest IV. Kossuth L. u. 2/a 1948
Korábbi lakcímei Bp. IV. Virág u. 80. 1944—1948
Bp. IV. Török l.u .2 4 . 1941-1944
Bp. X III. Váci út 51. 1922-1941
Iskolai végzettsége 4 polgári
Szakképzettsége hegedűkészítő mester
Egyéb szakképzettsége képesítés nélküli hegedűoktató
Hangszeres tanulmányai hegedű (8—10 év)
Hangszeres tanárai ismeretlen
Idegen nyelvek ismerete német
Kinél tanulta a hangszerkészítést Bergmann András
M ikor 1903-1906
Hol Budapest
Kinél szabadult fel Bergmann Andrásnál
M ikor 1906
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) Zimmernél, Stowassernél, Babosnál
M ikor le tt önálló 1919. február 17.
Hol Budapest, Váci út 106.
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Barju Béla, Ranga (?)
Műhelyei címe Váci út 51. Templom u. 6. István u. 12. (József u. 60) sarok II. Margit
körút
Jelenlegi műhelye címe Bajcsy Zs. u. 11.
Kik tanultak inasként a saját műhelyében Menich András, Michelberger Ferenc, Ivánka
István, Szlonszky Rudolf, ifj. Komáromy
Kik dolgoztak segédként a saját műhelyében Menich A. Michelberger Ivánka István,
Szlonszky Rudolf, Komáromy S. ifj.
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KJOSZ stb.) Újpesti, Budapesti Ipar­
testület Vizsgabizottsági tag
Rokonságában lévő más hangszerkészítők fia —
ifj. Komáromy Sándor Tihamér
Spitz József Újpest Árpád út
Hány hangszert készített 650—800
Hegedű 70-80
Mélyhegedű 5—10
Gordonka 5—10
Gordon 3— 5
Gitár 3— 5
Egyéb Mandolin 200-250, mandola 150—200, bendzsó 200-250
112

Hangszerei jellegzetessége Igen változatos típus, fajta, minőség, forma és szín.


Típus Stradivari-Guarneri-Stainer-egyéni
Lakk (anyag, szín) szesz, változó színek
Mesterjelek kézzel írott vagy nyomtatott
Egyéb időnként égetett

Név Komáromy Sándor Tihamér


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1922. április 24.
Anyja neve Hatossy Paula
A tyja neve Komáromy Sándor
A tyja foglalkozása hangszerkészítő
Családi állapota nős
Házastársa neve Frank Klára
Házastársa foglalkozása játékkészítő
Házasságkötés időpontja 1944. augusztus 14
Házasságkötés helye Budapest
Gyermekei neve Komáromy Sándor
Gyermekei születési éve 1951. június 16.
Gyermekei születési helye Budapest
Gyermekei foglalkozása zenetanár
Lakcíme Budapest, IV. Kossuth u, 2/a fsz.1041 1948-
Korábbilakcímei Bpest, IV. Virág u. 80. 1941 -4 8
Bpest, VI. Török Ignác u. 24. 1941—44
Bpest, X III. Váci út 51. 1922-41
Iskolai végzettsége felsőkereskedelmi érettségi
Szakképzettsége hangszerkészítő
Egyéb szakképzettsége kereskedelmi
Hangszeres tanulmányai gordonka (5—6 év)
Hangszeres tanárai Hubert Lajos
Idegen nyelvek ismerete német, angol
Kinél tanulta a hangszerkészítést Komáromy Sándor
M ikor 1936-40
Hol Budapest
Kinél szabadult fel Komáromy Sándor
M ikor 1940
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) Komáromy Sándor közreműködő család­
tag (édesanyjánál)
Rokonságában lévő más hangszerkészítők
atyja — Komáromy Sándor
Szakmai díjak Segédlevele „K itűnő "
Hány hangszert készített 700-800 (apjával)
Hegedű 70—80 (apjával) (1940—)
Mélyhegedű 3—4 (apjával)
Gordonka 1 —2 (apjáva I)
Gordon néhányat
G itár néhányat
Egyéb Mandolin 200—250
Mandola 150-200
Bendzsó 200—250
Hnagszerei jellegzetessége
Típus Stradivari-Guarneri-Stainer-egyéni
Lakk (anyag, szín) szesz, változó színekben
Mesterjelek Kézzel írott változó szövegű — többnyire:
készítette Komáromy Sándor (Tihamér) hangszerkészítő
Budapest év Op. (vagy anélkül)

Név Kónya István


Születési hely Felsőgalla
Születési év, hó, nap 1919. május 1.
Anyja neve Doma Rozália
A tyja neve Kónya István
A tyja foglalkozása szabó
Testvérei neve Lajos, Géza, Edit, Béla
Testvérei születési éve 1914—72,1922—74, 1929, 1931
Testvérei foglalkozása költő-tanító, szabó, tisztviselő, tisztviselő
Családi állapota nős
Házastársa neve +Tar Erzsébet
Házastársa foglalkozása htb.
Házasságkötés időpontja 1958. október
Házasságkö tés helye Tatabá nya
Korábbi házasságai 1944—51 Bodor Ilona (a gyermekek édesanyja)
Gyermekei neve István, Lajos
Gyermekei születési éve 1946,1948
Gyermekei születési helye Felsőgalla, Felsőgalla
Gyermekei foglalkozása hegedűkészítő, fényképész
Lakcíme2890 Tata Baji út 11. 1974.
Korábbi lakcímei Tatabánya Dózsa Gy. u. 70. 1954—74
Aba új szántó 1949—54
Tatabánya (Francia o. 1937—40—1949
Iskolai végzettsége 4 polgári
Szakképzettsége fényképész
Egyéb szakképzettsége hegedű készítő
Hangszeres tanulmányai hegedű 4 év Cremona
Hangszeres tanárai Andrea Mascagni
idegen nyelvek ismerete francia, olasz, angol
114

Kinél tanulta a hangszerkészítést Cremona Pietro Scarabotto


M ikor 1964-68
Ho! Nemzetközi Hegedűkészítő Iskola Cremona
Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben
Sadanori Kasakawe, Giobatti Morassi, Antonio Capella
Kinél szabadult fel Cremona
M ikor 1968
K ik szabadulták fel ugyanakkor Mark de Starke
M ikor le tt Önálló 1974. Október
Hot Tata Baji űt 11.
Műhely címe Tata Baji út 11.
Jelenlegi műhely címe 2890 Tata Baji út 11,
Kik tanultak inasként a keze alatt fia, Kónya István
K ik dolgoztak segédként a saját műhelyében Tatár György
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KJOSZ stb.) KIOSZ tag
Rokonságában lévő más hangszerkészítők fia, Kónya István
Kiállítások (részvétel) Cremona 1966 (arany)
Cremona 1968 (arany)
Liége 1966 quartett (oklevél)
Poznan (1972 (oklevél)
Versenyek (részvétel) Poznan, Liége
Egyéb kitünetések aranyérmes diploma Cremona
Hány hangszert készített 140—150
Hegedű 100-110
Mélyhegedű 20
Gordonka 8
Gordon 4
Gitár 1
Egyéb Viola d'amore 3,Gamba 2, Tambura 1, Violon 1f Intarziás hegedű 2
Hangszerei jellegzetessége igen szép kidolgozás, minőségi hang, a cremonai tanulmá­
nyok előtt erősen amatőr jellegű
Típus Főként Stradivari, mintegy 15^-20 % Guarneri
Lakk (anyag, szín) 10 % szesz, 90 % olaj orange változó
Mesterjelek 1968-ig kézzel írott, 1968-óta nyomtatott
A felső káván a tőke mellett gyakran kézzel beírva

Név Kovács Lajos (Ludwig, Karl, Maria)


Születési hely Bécs
Születési év, hó, nap 1891. május 22.
Anyja neve Laffar Rozália
A tyja neve Kovács Lajos
A tyja foglalkozása tisztviselő
Testvérei neve József, Erzsébet, Gusztáv
115

Testvérei szuietési éve 1893,1895,1898


Testvérei foglalkozása keresk., htb., igazgató
Családi állapota nős
Házastársa neve Nuszbaum Mária
Házastársa foglalkozása htb.
Házasságkötés időpontja 1922. november 26.
Házasságkötés helye Budapest, Krisztina-város
Lakcíme Bpest V I. Népköztársaság u. 5. 1949—
Korábbi lakcímei Bp. V I. Liszt F. tér 6. 1933—1949
IV. Egyetem u. 1. 1922-1933
Iskolai végzettsége 4 polgári és technikum
Szakképzettsége hegedűkészítő
Egyéb szakképzettsége szobrász, festő
Hangszeres tanulmányai hegedű, bőgő, gordonka, saxofon
Hangszeres tanárai Gobi Alajos
Idegen nyelvek ismerete német, olasz, szláv nyelvek
Kinél tanulta a hangszerkészítést Poller
M ikor 1912
Hol Wien, Trieszt
Más műhelyben inasként tanult-e Triesztben, Bikszeginél
M ikor 1920-21
Hol Budapest, Fő u.
Kinél szabadult fel Bikszeginél
M ikor 1920. V III. 19.
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) Báránynál, Bergmannál, Zimmernél
M ikor le tt önálló 1929. augusztus 1.
Hol Budapest, Alagút u. 4.
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Bergmann, Zimmerné, Re­
ményi, Pilát, Bárány, Havas, Tóth, Schunda
Műhelyei címe Budapest Egyetem u. (lakásán 1930-ban) Nagymező u.,.Liszt F. tér.,
Népköztársaság u.
Jelenlegi műhelye címe Budapest, VI. Népköztársaság u. 5.
Kik tanultak inasként a keze alatt Pressl József
K ik tanultak inasként a saját műhelyében
Montag Lajos, Rezsabek Attila
Kik dolgoztak segédként a saját műhelyében
Rezsabek Attila
Kik dolgoztak mesterként a saját műhelyében
Rezsabek Attila
Kiállítások (részvételi Budapest 1932
Szakmai díjak 1932 Budapest bronzérem
Hány hangszer készített 50—60
Hegedű 40
Mélyhegedű 4—6
Gordonka 2
116

Gordon 4
Egyéb Viola da gamba: 1, viola d'amore: 2
Hangszerei jellegzetessége egyéni Stradivari modell, nyújtott csigacsavar
Típus kizárólag Stradivari
Lakk (anyag, szín) Kizárólag szesz, orange, vörös
Mesterjelek Különböző nyomtatott, égetett
Ludovicus Kovács Budapestini
Faciebat anno 19..
REPARAVIT:LUDOVICUS KOVÁCS
BUDAPESTINI ANNO 19..
Egyéb Égetett jelzések
Belsőben festett szimbólumok (Szűz Mária, stb.)

Név Lakatos Ferenc


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1928. október 1.
Anyja neve Krivianszky Júlia
A tyja neve Lakatos Ferenc
A tyja foglalkozása földműves
Testvérei neve Dezső, János
Testvérei születési éve 1927,1932, +
Testvérei foglalkozása asztalos, tanuló
Családi állapota nős
Házastársa neve Pethő Anna
Házastársa foglalkozása tisztviselő
Házasságkötés időpontja 1953
Házasságkötés helye Budapest
Korábbi házasságai nem volt
Gyermekei neve Anna
Gyermekei születési éve 1958
Gyermekei születési helye Budapest
Gyermekei foglalkozása tanuló
Lakcíme Bpest 1134, X III. Apály u. 2/b. 1956-óta
Korábbi lakcímei Bpest X III. Taksony u. 14. 1953—1956
Bpest V II. Garai u. 9. 1953
Iskolai végzettsége 4 polgári
Szakképzettsége hegedűkészítő mester
Egyéb szakképzettsége asztalos szakmunkás
Hangszeres tanulmányai hegedű 5 év, zongora 3 év
Hangszeres tanárai Tobik Adél
Idegen nyelvek ismerete német, francia
Kinél' tanulta a hangszerkészítést Reményi László
M ikor 1947-49
117

Hof Bpest VI. Király u. 58.


Kik dolgoztak még akkor ebben a möhefyben ifj. Frirsz M iksa, Gucker Nándor, Sá-
ránszky Pál, Ruhmann Alfréd
Más möhefyben inasként tanút t-e ifj. Frirsz Miksánál
Kinéf szabaduft fel Reményi László
Mikor 1949
Kik szabadultak fel ugyanakkor más nem
Kiknél dolgozott m int segéd Reményi László, Frirsz Miksa
Kikkel Sáránszky Pál, Rihmann Alfréd, Gucker Nándor
M ikor te tt mestervizsgát 1960 május 27
Mi volt a vizsgafeladata siftelés
Kik voltak a vizsgabizottság tagjai Uhlik Béla, Werner Alajos
Kik tettek ugyanakkor még mestervizsgát Sáránszky Pál, Mészáros József, Stiglitz
Erzsébet
Mesterként kinéf döfgozott csak önállóan
M ikor fettönáfló 1957. jan.—1960. május 30-ig
Hof Bpest VII. Nagymező u. 12.
Jefenfegi műheiye címe nem tart fenn műhelyt
Kik voftak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott
Reményi László, Benedek László, Kovács Lajos, Sáránszky Pál, Arzt Antal
Kik tanultak inasként a keze alatt Török Székely György
Rokonságában lévő más hangszerkészítők nagybátjya, Lakatos Lajos (Koltón) Erdélyben
Hány hangszert készített két hegedűt
Hangszerei típusa Guarneri, Schwertzer
Lakk (anyag, szín) szesz —piros, barna

Név Menich András


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1909. február 1.
Anyja neve Kovács Anna
Atyja neve Menich Lajos
Atyja foglalkozása géplakatos
Testvérei neve Erzsébet, Lajos
Testvérei születési éve 1910,1912
Testvérei foglalkozása alkalmazott, fodrász
Családi állapota nős
Házastársa neve S3nger Lujza
Házastársa foglalkozása kozmetikus, háztartásbeli
Házasságkötés időpontja 1946. május 18.
Házasságkötés helye Budapest
Korábbi házasságai Nagy Teréz 1934—1941
Gyermekei neve Menich Judit
Gyermekei születési éve 1941. április 24. +1962
118

Gyermekei születési helye Budapest


Gyermekei foglalkozása egyetemi hallgató
Lakcíme Budapest, 1165. XVI. László u. 9/b.
Korábbi lakcímei Bpest, X III. Hun u. 4.
Bpest, X III. Váci űt 94.
Bpest, II. Bem József u. 8.
Iskolai végzettsége négy polgári
Szakképzettsége zenész, hangszerkészítő
Egyéb szakképzettsége zenész (hegedű, dob, nagybőgő, vibrafonf
Hangszeres tanulmányai hegedű
Hangszeres tanárai Kemény, Rados
Idegen nyelvek ismerete német
Kinél tanulta a hangszerkészítést Komáromi Sándor
M ikor 1924-27
Hol Budapest
Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben Ivánka István, Michelberger Ferenc,
Szlonczky Rudolf
Kinél szabadult fel Laumann Róbert
M ikor 1927. augusztus
M ikor le tt önálló 1974. február 1.
Hol Bpest, XVI. László u. 9/b.
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Sáránszky Pál, Mészáros Já­
nos, Werner Alajos, Stigltz Erzsébet, özv. Tóth Jánosné, Arzt Antal
Jelenlegi műhelye címe Bpest XVI. László u. 9/b
Szakmai, társadalmi tevékenysége {Ipartestület, KJŐSZ stb.) a XVII. kér. Állami Zene­
iskola hangszereit társadalmi munkában tartja karban
Rokonságában lévő más hangszerkészítők apai nagyatyja Menich András amatőrként
készített hegedűt
Kiállítások {részvétel) 1926—27 Kézművesipari Tárlat kamarai kitüntető érem
Versenyek {részvétel) Poznan 1956, Poznan 1960
Poznan 1964
Szakmai díjak Kamarai Kitüntető Érem 1926—27
Hány hangszert készített
Hegedű 80-100 1925-1974
Mélyhegedű 10-12
Gordonka 1 (1 /8-os)
Hangszerei jellegzetessége az állandó változtatás
Típus Strad ivari -Guarner i
Lakk {anyag, szín) Szesz narancs, barna
Mesterjelek Az első hangszerekben kézzel írott 1950-es évektől nyomtatott:
ANDREAS MENICH
fece in Budapest anno 19..
Égetve: A MENICH
Revisto e Corretto da me
119

Név Mészáros János


Születési hely Pusztavacs (Pest m.)
Születési év, hó, nap 1921. november 15.
Anyja neve Florek Julianna
A tyja neve Mészáros István
A tyja fog/aikozása földmunkás cseléd
Testvérei neve Mihály, Anna, Julianna, Ferenc, Mária
Testvérei születési éve 1925,1926,1927, 1929,1941
Testvérei foglalkozása nyugdíjas, tsz. tag., htb., MÁV, alkalmazott
Családi állapota nős
Házastársa neve Schittenhelm Mária Julianna
Házastársa foglalkozása hangszerséz
Házasságkötés időpontja 1959. július 19.
Házasságkötés helye Budapest
Korábbi házasságai Baranyi Erzsébet
Gyermekei neve Mészáros János, Zsiga, Éva
Gyermekei születési éve 1951,1941 (mostoha)
Gyermekei születési helye Albertirsa, Budapest
Gyermekei foglalkozása műszerész, kirakatrendező
Lakcíme Budapest 1124 XII. Kempelen Farkas u. 14.
Korábbi lakcímei Bpest XIX. József A. u. 19.
Bpest X III. Kresz G. u. 32.
Bpest VI. Szófia u. 18.
Iskolai végzettsége 6 elemi
Szakképzettsége hangszerkészítő
Hangszeres tanulmányai nagybőgő
Hangszeres tanárai Rückhauf Gyula
idegen nyelvek ismerrete német, orosz (hiányos)
Kínéi tanulta a hangszerkészítést Beke Péter Pál, Mogyoróssy Gyula
M ikor 1940—42
Hol Budapest
K ik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben
Szabó Géza, Molnár, Dubán Géza
Kinél szabadult fel Havas István
M ikor 1943 november
Kiknél dolgozott m int segéd (m ikor, kikkel) Fővárosi Hangszerkészítő V. 1949-1957,
Terebessy Albert, Zsiga László, Nagy Béla, Sáránszky Pál, Parragh Kálmán, Berg-
mann András
M ikor te tt mestervizsgát 1960. május 27.
M i vo lt a vizsgafeladata hegedűcsiga
K ik voltak a vizsgabizottság tagjai Werner Alajos, Uhlík Béla, KIOSZ megbízott
K ik tettek ugyanakkor még mestervizsgát Sáránszky Pál
Mesterként kinél dolgozott Mészáros Jánosnénál
M ikor le tt önálló segítő családtag
K ik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Sáránszky Pál, özv. Tóth
120

Jánosné, Kabai Arzt Antal, Hetessy-Stiglitz Erzsébet, Werner Alajos, Benedek


László, Menich András, Komáromi Sándor
Szakmai dijak Fővárosi Hangszerkészítő V.
„Kiváló dolgozóija 1954
Hány hangszert készített
Hegedű 5—6 (véleményem szerint többet)
Mélyhegedű 5—6
Gordon az Állami Vállalatnál kb. 120 db (havi 5 db)
Gitár az Állami Vállalatnál kb. 2—300 db-ot
Egyéb Mandolin 2—300
Hangszerei jellegzetessége Egyéni modell
Típus Stradivari
Lakk (anyag, szín) olaj, szesz, világos barna
Mesterjelek kézzel írott
Készítette Mészáros János
Budapest 19..

Név Reményi László


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1895. május 20 +1964.
A tyja neve Reményi Mihály
A tyja foglalkozása hegedűkészítő
Testvérei neve Zoltán
Testvérei születési éve 1900
Testvérei foglalkozása hangszerkészítő
Családi állapota nős
Házastársa neve Frigyesy Irén
Házastársa foglalkozása háztartásbeli
Házasságkötés időpontja 1927. július 18.
Házasságkötés helye Budapest
Gyermekei neve Reményi Mária (örökbefogadott)
Gyermekei születési éve 1922
Gyermekei születési helye Kolozsvár
Gyermekei foglalkozása festőművész
Lakcíme Budapest VII. Kertész u. 43.
Korábbi lakcímei Budapest, VI. Majakovszkij u. 58.
Iskolai végzettsége gimnáziumi érettségi, keresk. akadémia
Szakképzettsége hangszerkészítő (hegedűkészítő)
Hangszeres tanulmányai gordonka (akadémia fokon)
Hangszeres tanárai Friss Antal, Schiffer
Idegen nyelvek ismerete német, angol, francia
Kinél tanulta a hangszerkészítést Reményi Mihály
M ikor 1909-12
Hol Budapest
121

Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben


Cseri Kálmán, Laczkó Sándor, Gucker Nándor
Kinél szabadult fel Reményi Mihály
M ikor 1912 (?)
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) G. Winterling Hamburg, Caressa Fran^ais
Párizs 1914
Mesterként kinél dolgozott (mikor, hol, kikkel) Reményi Mihállyal
M ikor le tt önálló 1919-től társtulajdonos
Hol Budapest
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Spiegel, Tóth, Werner, Pilát,
Havas
Műhelyei címe Budapest VI. Király u. 58—60.
Jelenlegi műhelye címe Budapest V II. Kertész u. 43.
Kik tanultak inasként a keze alatt
Sáránszky Pál, Lakatos Ferenc
Kik dolgoztak mesterként a saját műhelyében
Laczkó Sándor, Cseri Kálmán, Frirsz Miksa
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KJOSZ stb.)
KIOSZ bíráló bizottsági tag
Hites Törvényszéki szakértő
Rokonságában lévő más hangszerkészítők
atyja — Reményi Mihály, testvére — Reményi Zoltán, unokaöccse — Reményi Mihály
Kiállítások (részvétel) Berlin 1938. Kézművesipari Kiállítás
Egyéb kitüntetések 5 háborús kitüntetés az I. Világháborúból
Hány hangszert készített
Hegedű több száz
Mélyhegedű 1-200
Gordonka 50—100
Gordon 50—100
Gitár 50-100
Egyéb zongorák, pianinók, pengetős hangszerek, húrok, gyanták stb.
Hangszerei jellegzetessége
Típus minden típus
Lakk (anyag, szín) olaj-szesz
Mesterjelek U.a. mint atyjánál a közös cég miatt
ezenkívül: Reményi László
Budapest
19.. Op. ...

Név Reményi Mihály


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1867. szept. 15.+ 1939
Atyja foglalkozása mázoló
Gyermekei neve László, Zoltán
122

Gyermekei születési éve 1895,1900


Gyermekei születési helye Budapest, Budapest
Gyermekei foglalkozása hangszerkészítő, hangszerkészítő
Lakcíme Budapest, VI. Király u. 58—60.
Korábbi lakcímei Budapest IV. Koronaherceg u. 7.
Budapest VI. Király u. 44.
Budapest VI. Király u. 58—60.
Szakképzettsége hegedűkészítő mester
Hangszeres tanulmányai hegedű
Idegen nyelvek ismerete német
Kinél tanulta a hangszerkészítést Bartek Ede, Tanczer György
M ikor 1881.
Hol Budapest
Más műhelyben inasként tanult-e Tanczer György
M ikor 188? — 1885. szeptember 2,
Hol Budapest
Kinél szabadult fel Tanczer György
M ikor 1885. szeptember 2.
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) Voigt, Wien 1885-86, Ferenczy 1887-88,
Pilát Pál 1889-1890
Mesterként kinél dolgozott csak önállóan
M ikor le tt önálló 1890. július 22.
Hol Budapest, Koronaherceg u. 7.
K ik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Pilát Pál, Weidlich Oszwald,
Appel Ignác, Brückner Nándor, Horváth István, Tanczer György, Schunda W. Jó­
zsef, Schunda Ferenc, Setzer Ágoston, Placht testvérek
Műhelyei címe Koronaherceg u. 7. IV. Budapest
VI. Király u. 44. Budapest
VI. Király u. 58—60. Budapest
K ik tanultak inasként a saját műhelyében Altheim Gusztáv, Bárány Dezső, Gucker
Nándor, Hoffmann Nándor, Jungmann Dezső
K ik dolgoztak segédként a saját műhelyében Kamarás János, Kmetti István, Laczkó
Sándor, Laumann Róbert, Lutz Ignác
Kik dolgoztak a saját műhelyében Martin Riehárd, Michelberger János, Mirth József,
Muntyán Sándor, Orbán József, Papp József, Paduch Ede, Rauer György, Sand-
ner Károly, Spítz József, Szabó Géza, Valsa Elemér, Zimmer K. Ottó, Dam Pál
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, K i ŐSZ stb.) az Ipartestüiet alapító tagja
Rokonságában lévő más hangszerkészítők
fiai — Reményi László, Reményi Zoltán, unokája —Reményi Mihály
Kiállítások (részvétel) Nápoly 1894 nagy aranyérem
Budapest Kézművesipari tárlatok
Berlini Kézművesipari kiállítás
Szakmai díjak Ezüst koszorú 1894. Nápoly nagy arany, 1895 Páris ezüst, Mílleniumi
világkiállítási érem, pécsi kiállítás nagy ezüst, 1925. Kézműipari tárlat „Ezüst ko­
szorú", 1926 aranyérem, 1936 ezüstérem
Hány hangszert készített
Hegedő több száz
Mélyhegedű 1-2 0 0
Gordonka 50—100
Gordon 50—100
G itár 50-100
Egyéb zongorák, pianínók, pengetős hangszerek, húrok, gyanták stb.
Hangszerei jellegzetessége
Típus minden típus
Lakk (anyag, szín) olaj-szesz
Mesterjelek Reményi Mihály
műhegedűkészítő
Budapest, 1895
Op. 40 — (nyomtatott)
REMÉNYI MIHÁLY/OP 327 BUDAPEST 1923. (nyomtatott)

Név Reményi Zoltán


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1900 + 1974
A tyja neve Reményi Mihály
A tyja foglalkozása hegedűkészítő
Testvérei neve László
Testvérei születési éve 1895
Testvérei foglalkozása hegedűkészítő
Családi állapota nős
Házastársa neve Vadon Piroska
Házastársa foglalkozása htb.
Házasságkötés időpontja 1946.
Házasságkötés helye Budapest
Korábbi házasságai 1924. Porosz Lili
Gyermekei neve I. Reményi Zsuzsa II. Reményi Mihály
Gyermekei születési éve 1928,1947
Gyermekei születési helye Budapest, Budapest
Gyermekei foglalkozása hárfaművész, kereskedő
Lakcíme Canada, Toronto 2 B 561 Qeen St. W.
Korábbi lakcímei Budapest, V I. Majakovszkij u. 58.
Iskolai végzettsége gimn. érettségi, keresk. akadémia
Szakképzettsége hangszerkészítő
Hangszeres tanulmányai zongora, gitár
Idegen nyelvek ismerete német, angol
Kinél tanulta a hangszerkészítést Reményi Mihály
M ikor 1916-1918
H ol Budapest
124

Kik döfgoztak még akkor ebben a műhelyben


Cseri, Kálmán, Gucker Nándor, Laczkó Sándor
Kinéi szabadult fei Reményi Mihály
Kinél dolgozott m int segéd Reményi Mihály
Mesterként kinél dolgozott (mikor, hol, kikkel) Reményi M ihály és László társaként
Mikor tett önálló 1959
Hot Canada Toronto
Műhelyei elme 559 1/2 Qeen St. W. Toronto
561 Qeen St. W. Toronto
Jelenlegi műhelye cime 561 Qeen St. Toronto W.
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KJOSZ stb.)
KISOSZ hangszerszakosztály elnöke
Rokonságában lévő más hangszerkészítők atyja — Reményi Mihály, testvére — Reményi
László és fia — Reményi Mihály
Kiállítások (részvétel) közösen atyjával és öccsével
Versenyek (részvétet) u.a.
Hány hangszert készített
Hegedű több száz
Mélyhegedű 1—200
Gordonka 50—100
Gordon 50—100
Gitár 50-100
Egyéb Zongorák, pianínók, pengetős hangszerek, húrok, gyanták stb.
Hangszerei jellegzetessége
Típus minden típus
Lakk (anyag, szín) olaj-szesz
Mesterjelek U.a. mint atyjánál a közös cég miatt

Név Romanek András


Születési hely Máj lát (Temes m.)
Születési év, hó, nap 1921. május 9.
Anyja neve Halász Katalin
Atyja neve Romanek Mátyás
Atyja foglalkozása földműves
Testvérei neve Vera, Nándor, Antal, Mihály, Róza
Testvérei születési éve 1919,1923,1929,1932,1934
Testvérei foglalkozása htb. földműves, földműves, földműves, htb.
Családi állapota nős
Házastársa neve Keresztes Margit
Házastársa foglalkozása konyhai dolgozó
Házasságkötés időpontja 1947. április 7.
Házasságkötés helye Dabrony-Nagyalásony (Veszprém m.)
Gyermekei neve András, Róbert, Hedvig, Melinda, Mónika, Tihamér
125

Gyermekei születési éve 1948, 1949,1951, 1951, 1953, 1954


Gyermekei születési helye Budapest
Gyermekei foglalkozása BM,, BM., tisztviselő, +, s. munkás, tanuló
Lakcíme 1225 Budapest X X II. Zsák u. 2.
Korábbi lakcímei Dabrony Árpád u. 7. 1947—58
Budapest X X II. 820. u. 10. 1958-68
Iskolai végzettsége 6 elemi
Hány hangszert készített
Hegedű 60-70
Gitár 3—5
Egyéb 1 citera, 1 tambura, 6-r-8 lant, 1 rebek, 1 teorba, 1 gamba, 1 koboz
Hangszerei jellegzetessége Főként régi hangszerekről készít ügyes másolatokat
Típus változó
Lakk (anyag, szín) főként szesz, változó színekben
Mesterjelek különböző kézzel írott mestercédulák
Készítette
Romanek András
Hely, év, hó, nap

Név Sáránszky Pál


Születési hely Pilis (Pest m.)
Születési év, hó, nap 1919. május 8.
Anyja neve Rocsjak Anna
A tyja neve Sáránszky Pál
A tyja foglalkozása MÁV alkalmazott
Testvérei neve Károly, Anna
Testvérei születési éve 1921,1929
Testvérei foglalkozása kárpitos, tisztviselő
Családi állapota nős
Házastársa neve Német Margit
Házastársa foglalkozása fonónő
Házasságkötés időpontja 1939. november 19.
Házasságkötés helye Budapest
Lakcíme Budapest I. Úri utca 41.1014
Korábbi lakcímei Bpest XII. Lehel út 26. 1939—68
Bpest XIII. Frangepán u. 37.
Iskolai végzettsége 4 polgári
Szakképzettsége hangszerkészítő mester
Hangszeres tanulmányai hegedű (10 év)
Hangszeres tanárai Koller Alfréd
Idegen nyelvek ismerete német, cseh
Kinél tanulta a hangszerkészítést Cigi Jeromos
M ikor 1933-36
Hol Budapest
126

Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben Mirth József, Molnár József
Kinél szabadult fel Cigi Jeromos
M ikor 1937. szeptember 12.
Kiknél dolgozott m int segéd (mikor, kikkel) Cigi Jeromos 1937—39, Reményi László,
1946—1950. (Gucker Nándor, Laczkó László, Rumann Alfréd, Gintra Sándor,
Frirsz Miksa, Hangszerkereskedelmi V. 1950-54, Fővárosi Hangszerkészítő és
Javító V. 1954-56.)
M ikor te tt mestervizsgát 1960. május 27.
Mi volta vizsgafeladata nyak-siftelés, gerenda-illesztés, csiga
Kik voltak a vizsgabizottság tagjai Werner Alajos, Uhlik Béla, Mező Gyula + hivatalos
személyek
Kik tettek ugyanakkor még mestervizsgát Mészáros János, Stiglitz Erzsébet, Lakatos
Ferenc, Kuzsel Lőrinc
Mesterként kinél dolgozott (mikor, hol, kikkel) csak önállóan
M ikor le tt önálló 1957. március 29.
Hol Budapest, X III. Lehel u. 26.
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Reményi László, Orbán Im­
re, Kovács Lajos, Lakatos Ferenc, Benedek László, Zsiga László özvegye, özv. Tóth
Jánosné, Spitz József, Cigi Géza, Komáromy Sándor
Műhely címe Bpest X III. Lehel u. 26.
Jelenlegi műhely elme Bp. VI. Liszt F. tér 10.1061
K ik tanultak inasként a keze alatt Petrovics Béla, Lakatos Ferenc, Szalma Károly,
Osváth Károly, Korsos János, Karvalyszky József
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KiOSZ stb.) KIOSZ hangszerkészítő
szakosztály elnöke, 1968-óta a Mestervizsgabizottság Elnöke
Kiállítások (részvétel) 1953. Budapesti Nemzetközi Vásár (KETI) 1961. Budapesti
Nemzetközi Vásár 1963. Budapesti Nemzetközi Vásár
Szakmai díjak 1970. okt. 31. „Jó minőségért" jelvény, 1972. október 27. „Jó minősé­
gért" oklevél
Hány hangszert készített
Hegedű90-100 1933-1971
Mélyhegedű 8—10
Gordonka 3
Gordon 12
Gitár 30 (az Állami Vállalatnál)
Egyéb Mandolin 150
Gamba 1
Piccoló hegedűk (1/2,1/4,1/8 díszített)
Hangszereijellegzetessége
Típus Stradivari-Guarneri (3/5:2/5 arányban)
Lakk (anyag, szín) Olaj (borostyán), világos
Mesterjelek Rajzolt cédula
PAULUS SÁRÁNSZKY
BUDAPESTINI ANNO 19..
Egyéb Tőkén belül fenn: égetett monogramm
127
Név Szép Ernő
Született Debrecen
Születési év, hó, nap 1913. április 4.
Anyja neve Török Észter
Atyja neve Szép János
Atyja foglalkozása asztalosmester
Testvérei neve Dezső, Ibolya
Testvérei születési éve 1908—1929,1911—1970
Testvérei foglalkozása tanuló, pénztáros
Családi állapota nős
Házastársa neve Szentkút! Erzsébet
Házastársa foglalkozása tanár
Házasságkötés időpontja 1944. december 16.
Házasságkötés helye Budapest
Gyermekei neve Éva
Gyermekei születési éve 1946. február 10.
Gyermekei születési helye Debrecen
Gyermekei foglakozása hegedűtanár
Lakcíme 4032 Debrecen Tanácsköztársaság útja 58.
Korábbi lakcímei Debrecen Szekfü u. 37. 1941—1959.
Debrecen Kút u. 22. 1941
Iskolai végzettsége kereskedelmi érettségi
Szakképzettsége hegedűkészítő mester
Egyéb szakképzettsége MÁV műszaki főfelügyelő
Hangszeres tanulmányai hegedű 10 év
Hangszeres tanárai Búza Gábor
Idegen nyelvek ismerete német, francia
Kinél tanulta a hangszerkészítést Tonté László
M ikor 1936. február—aug. (6 hónap)
Hol Debrecen Piac u. 44.
Kinél szabadult fel Tonté László (Havas I. - Bárány D.)
M ikor 1936. augusztus
Kiknél dolgozott m in t segéd (m ikor, kikkel) Tonté László 1936-1939
M ikor te tt mestervizsgát 1939. május 12.
M i vo lta vizsgafeladata hegedű tető, nyaksiftelés
K ik voltak a vizsgabizottság tagjai Werner Alajos műhelyében Havas István elnök,
Spiegel János biz. tag
M ikor le tt önálló 1939. május 12 — 1944
Hol Debrecen Kút u. 22.
K ik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Tanczer György Battyányi
u. 1 .
Műhely címe Debrecen Kút u. 22.
K ik tanultak inasként a keze a la tt Bodnár Imre
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KJOSZ stb.) tág
Versenyek (részvétel) Poznan 1957
128

Egyéb kitüntetések Kiváló dolgozó 8 alkalommal


Hány hangszert készített 250—260 (első hegedű 1931)
Hegedű 250
Mélyhegedű 5
Gordonka 10
Hangszer jellegzetessége igen szép munka, kiváló hangminőség
Típus Stradivari, Guarneri, többségben az egyéni formák
Lakk (anyag, szín) korábban szesz, később olaj változó színek
Mesterjelek 1945 óta égetett is
Nyomtatott
Készítette: Szép Ernő
debrecen 19.. évben

Név Tóth János


Születési hely Magyarkanizsa
Születési év, hó, nap 1875. május 26.
Anyja neve Láng Etel
A tyja neve Tóth József
A tyja foglalkozása asztalos
Testvérei neve József, Etelka
Testvérei foglalkozása cipész, htb.
Családi állapota nős
Házastársa neve Komáromy Mária, Lemberkovics Ilona
Házastársa foglalkozása htb.
Házasságkötés időpontja 1901,1933
Házasságkötés helye Debrecen, Budapest
Korábbi házasságai Komáromy Mária
Gyermekei neve Teréz, Aurél, János
Gyermekei születési éve 1902,1909,1911
Gyermekei születési helye Debrecen, Miskolc, Budapest
Gyermekei foglalkozása hegedűkészítő, tanár, hegedűkészítő
Lakcíme Budapest, V. Kossuth L. u. 8 .
Korábbi lakcímei Bpest Kossuth L. u. 10. 1916—33
Nógrádverőce 1910—16
Debrecen
Iskolai végzettsége 4 gimnázium
Szakképzettsége hegedűkészítő
Hangszeres tanulmányai hegedű
Hangszeres tanárai amatőrként
idegen nyelvek ismerete kevés német
Kinél tanulta a hangszerkészítést Braun János
Hol Szeged
Kinél szabadult fel Braun János
129
Mikor le tt önálló 1900? 1901 ?
Hol Debrecen
Kik tanultak inasként a keze alatt Zsidákovics Rózsi, Benedek János, Szombati József,
Utri Ferenc, Bozóky József
Kik tanultak inasként a saját műhelyében
Tóth Terézia, Tóthné Lemberkovics Ilona, Tóth János
Kik dolgoztak segédként a saját műhelyében
Tóth Terézia, ifj. Tóth János
Rokonságában lévő más hangszerkészítők Tóth Terézia (lánya), ifj. Tóth János (fia),
Lemberkovics Ilona (felesége)
Kiállítások (részvétel) Paris, Budapest, Róma
Versenyek (részvétel) Paris 1921, Budapest, 1922,1925
Szakmai díjak 1922. Budapest I. díj, Római I. díj
Hány hangszert készített
Hegedű 183 (1910 ? - 1944)
Mélyhegedű kb. 8-1 0
Gordonka kb.9—10
Hangszerei jellegze tessége
Típus Stradivarius-Guarnerius többségében, 10—15 különböző
Lakk (anyag, szín) olaj sárga, barnás, különböző
Mesterjelek az elsőkben kézzel írott, majd nyomtatott magyar nyelvű, a kereske­
delmi hangszerekben, illetve nyomtatott latin szövegű az Op-számmal ellá­
tott mesterhegedűkben. Tóth János és Tézi művészhegedű-építők
Budapest IV. Kossuth Lajos utca 10.
Joannes Tóth
fecit propria manu
Anno 1923 Op. 91
Budapestini
*

Név 6zv. Tóth Jánosné (Lemberkovics Ilona Márta)


Születési hely Négyes (Borsod m.)
Születési év, hó, nap 1896. október 18.
Anyja neve Főzy Vilma
Atyja neve Lemberkovics János
Atyja foglalkozása földbirtokos
Testvérei neve Tibor, Lenke, Viktor, Ernő
Testvérei születési éve 1900,1902, 1904,1905
Testvérei foglalkozása gazdálkodó, tanuló, intéző, gyógyszerész
Családi állapota férjezett
Házastársa neve Tóth János
Házastársa foglalkozása hegedűkészítő
Házasságkötés időpontja 1933. április 17.
Házasságkötés helye Budapest
Lakcíme Budapest 1053. V. Kossuth Lajos u. 8 .
130

Korábbi lakcímei Négyes 1896—1933


Iskolai végzettsége kereskedelmi
Szakképzettsége hegedűkészítő
Hangszeres tanulmányai zongora (10 év)
Hangszeres tanárai Gyöngyössy Ilona (Miskolc Áll. Zenede)
idegen nyelvek ismerete német
Kinél tanulta a hangszerkészítést Tóth János
M ikor 1934-1940
Hol Budapest
Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben Utri Ferenc, Tóth Terézia, Benedek Já­
nos, ifj. Tóth János, Bozóky József, Zsidákovics Róza
M ikor le tt önálló 1945. január (özvegyi jogon)
Hol Budapest V. Kossuth L. u. 8.
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Werner Alajos, Komáromi
Sándor, Spiegel János, Havas István, Kovács Lajos, Frirsz Miksa, Pilát Pál özvegye
Jelenlegi műhelye címe Bpest V. Kossuth L. u. 8.
Rokonságában lévő más hangszerkészítők Tóth János (férje), ifj. Tóth János (mostoha
fia), Tóth Terézia (mostoha lánya)
Hány hangszert készített
Hegedű 11 (1939-1943)
Hangszerei jellegzetessége jellegzetes Tóth munka
Típus Stradivárius
Lakk (anyag, szín) világossárga, olaj
Mesterjelek Kézzel írott mestercédula:
Helena Lemberkovics
Budapest 1939. Op. 1.

Név Tóth Terézia


Születési hely Debrecen
Születési év, hó, nap 1902. november 15.
Anyja neve Komáromy Mária
Atyja neve Tóth János
Atyja foglalkozása hegedűkészítő
Testvérei neve Aurél, János
Testvérei születési éve 1909,1911
Testvérei foglalkozása tanár, hegedűkészítő (vállalkozó)
Családi állapota férjezett
Házastársa neve D'Amelio, Hugó
Házastársa foglalkozása bankigazgató
Házassögkötés időpontja 1936. dec. 25.
Házasságkötés helye Róma
Gyermekei neve Anna D'Amelio
Gyermekei születési éve 1937. okt. 18.
131

Gyermekei születési heiye Róma


Gyermekei foglalkozása gyors-gépíró
Lakcíme Róma
Korábbi lakcímei Budapest, V. Kossuth L. u. 8.
Budapest, V. Kossuth L. u. 10.
Iskolai végzettsége 4 polgári <
Szakképzettsége hegedűkészítő mester
Hangszeres tanulmányai hegedű 10 év
Hangszeres tanárai Rados Dezső, Zathureczky Ede
idegen nyelvek ismerete német, angol, olasz
Kinél tanulta a hangszerkészítést Tóth János
M ikor 1916—
Hol Budapest
Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben
i ifj. Tóth János, Bozóky József
Kinél szabadult fel Tóth János
l Kiknél dolgozott m int segéd Tóth János
Rokonságában tévő más hangszerkészítők Tóth János (édesapja), ifj. Tóth János (test­
vére), Lemberkovics Ilona (mostohaanyja)
Kiállítások (részvétel) 1937. Róma
Versenyek (részvétet) 1937. Róma
Szakmai díjak Róma aranyérem
Hány hangszert készített
Hegedű 29
Hangszerei jellegzetességé
Típus Stradivarius-Guarnerius
Lakk (anyag, szín) .olaj, világossárga
Mesterjelek Nyomtatott:
Theresia Tóth
Johannes Tóth filia, discipulus.
Fecit ad propria formám
Budapestini
Anno 1918 No 6

Név Werner Alajos


Születési hely Budapest
Születési év, hó, nap 1886. augusztus 26.
Anyja neve Román Anna
Atyja neve Werner Gyula
Atyja foglalkozása építész
Testvérei,neve Nándor, Gyula, Román, János
Testvérei születési éve 1874, 1872, 1883, 1889
Testvérei foglalkozása nyomdász, építész, lakatos, műhímző
Családi állapota nős
132

Házastársa neve Linczenpolcz Róza


Házastársa foglalkozása htb.
Házasságkötés időpontja 1918. november 24.
Házasságkötés helye Budapest
Lakcíme Budapest V. Magyar u. 23. 1929-1974
Korábbi lakcíméi Bpest, III. Óbuda Ék u. 11.
Magyar u. 23. 1918-1929
Bp. III. Lajos u. 1886-
Iskolai végzettsége kereskedelmi érettségi
Szakképzettsége hangszerkészítő mester
Hangszeres tanulmányai hegedű (8 év), citera
Hangszeres tanárai Siegmund, Hubay
Idegen nyelvek ismerete német, angol
Kinél tanulta a hangszerkészítést Bergmann András
Mikor 1900-1903
Hol Budapest
Kik dolgoztak még akkor ebben a műhelyben
Michelberger János, Hofman Nándor
Kinél szabadult fel Bergmann András
Mikor 1903.
Kiknél dolgozott mint segéd (mikor, kikkel) Bergmann András 1903-4, Reményi Mi­
hály 1904—10, Fiorini München 1913, Haudeck Bécs 1910—11, Húg, Zürich
1914-15, Poller Bécs 1911-13, Hill London 1915, Schunda V. József 1916-29
Mikor le tt önálló 1929 március
Hol Budapest
Kik voltak még önálló mesterek ebben az időben ugyanott Laumann Róbert, Spiegel
János, Pilát Pál, Reményi Mihály, Cigi Jeromos
Műhely címei Bp. V. Magyar u. 26.
Bp. V. Magyar u. 23.
Jelenlegi műhely címe Bpest V. Magyar u. 23.
Kik tanultak Inasként a keze alatt Michelberger János, Hoffmann József, Laczkó László
Kik tanultak inasként a saját műhelyében Medgyesi (?), Kuzsel Lőrinc, Mező Gyula,
Vidakovits Béla
Kik dolgoztak segédként a saját műhelyében Korábel Ferenc, Péczi Ferenc, Frirsz
Miksa
Szakmai, társadalmi tevékenysége (Ipartestület, KIOSZ stb.) Iparkamara Elnöke 1930-
44. Ipartestület Elnöke u.a. KIOSZ Mestervizsgabizottság Elnöke
Kiállítások (részvéte!) 1903 Tanonc-segéd kiállítás
1932 IV. Kézművesipari Kiállítás Ezüstkoszorú
1934 V. Kézművesipari Kiállítás Aranykoszorú
Szakmai díjak Ezüstkoszorús mester 1932
Aranykoszorús mester 1934
„Ipar Kiváló Mestere" 1957
Egyéb kitüntetések Centenáriumi Oklevél
Hány hangszert készített
Hegedű 187 1900-1932
Mélyhegedű 4
Gordonka 4
Hangszereijellegzetessége
Típus Stradivari-Guarneri (1/2 :1/2 arányban)
Lakk (anyag, szín) Orange, aranysárga, pirosas, olaj
Mesterjelek kézzel:
Werner Alajos
W W
^ M. kir. Opera szállítója
Budapest Op. 119 (év nélkül)
Egyéb Égetve: Werner A. Budapest
NEMESSÁNYI SÁMUEL Pest, 1865.
NEMESSÁNYI SÁMUEL Pest, 1865.
NEMESSÁNYI SÁMUEL Pest, 1866.
J l " i

V i
NEMESSÁNYI SÁMUEL Pest, 1870.
NEMESSÁNYI SÁMUEL (1837-1881)
NEMESSÁNYI SÁMUEL (1837-1881) mesterdéculái

♦ »•' V* £•' ' , - MVf W1™*


tííimuelV j&miawnyi fccil^ad íb^u:
Jonephi G tm rnorii'
í&tSíÖ
1•> •
. *• »!?<«; «i»*F-;V$>i

ifp rn u n n '« *

Samuel Nemessányi feeit ad formám


Antoni Straduarii pestini anno 1 8 /0

Samuel Nemessányi fecit ad formám


anno 18fó

;*’ #H At|f*iuí tA«U4lté|W7-*1o márnám £


y '*1*1, **?■ Nl'im5}^ ?!*!’, l JVitfitt ÍB7<? **;

■4<* i- ^ *. *> Í-- y ? v V J i .»!.- <£* 7. 9'


a t t » *? *? V * * ** * V V # * > %■
134

A VONÓS HANGSZEREK BÍRÁLATA ÉS ÉRTÉKMEGHATÁROZÁSA

A Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézete 1979-ben megbízott


a „A vonós hangszerek bírálata és értékmeghatározása" című tanulmány elkészí­
tésével. A munka egy már 1970/71-ben megkezdett kutatás folytatása illetve je­
lentős kibővítése volt, mivel a korábbi évek során e területen is figyelemreméltó
változások történtek. A nemzetközi kapcsolatok bővülése, a nyugati piacok ár­
módosító hatása, a belföldi árváltozások igen erősen éreztették befolyásukat a
hangszerek értékelésének tekintetében is. Megnőtt a kereslet a régi hangszerek
iránt és ez további árnövelő tényezővé vált. Ugyanakkor a hazai kulturális fejlő­
dés egyre nagyobb igényeket támasztott a zenekarok, az iskolák és az előadó
művészek hangszerellátása iránt és ez hozzájárult a belföldi hangszerkészítés
növekedéséhez és a külföldi mesterhangszerek behozatalához is. Ezek a körül­
mények, valamint a magyarországi hangszerkészítés történeti számbavétele in­
dokolta a munka elvégzését.
Tanulmányom elkészítésénél a magyarországi mestereket vettem számba.
Ez annyit jelent, hogy a magyar mesterek közül mindazok szerepelnek akiknek
működéséről bizonyítható értesüléseim vannak.
Szűkítenem kellett értelemszerűen a magyar hangszerkészítők csoportját és
így a felsorolásban csak azok szerepelnek akik vonós hangszerek készítésével
foglalkoztak.
A megállapított árak hegedűkre vonatkoznak, míg a többi hangszerekre ér­
vényes átszámításra a mellékelt tanulmány ad útbaigazítást.
A felsorolás első sorában a mesterek neve, a második sorban az illető
mester működési ideje és területe szerepel. Természetesen abban az esetben ha
ezek valamelyike ismeretlen, úgy kérdőjel áll az adat helyén. Előfordulhat, hogy
valamennyi adat szerepel, míg más esetekben több is hiányozhat. Külön sorban
szerepel a hegedűre vonatkozó ár (minden esetben forintban). Megjegyzem, hogy
az árak ebben az esetben is a kereslet kínálat törvényeinek vannak alávetve, bár
sok egyéb módosító tényező is közrejátszhat egy-egy vételár kialakulásában. Az
itt közölt árak átlagokat képviselnek és minden esetben jól megőrzött hangsze­
rekre vonatkoznak, melyek kielégítik az alapvető szakmai előírásokban foglalt
követelményeket. Ezek részletes elemzésére a tanulmányban kitértem.
Végül meg kell említenem, hogy a jelen tanulmány mind tartalmában, mind
terjedelmét illetően az első magyar nyelvű összefoglaló e területről. A korábban
megkezdett dolgozat (1970-71) csak kísérletnek volt tekinthető és terjedelme is
messze elmaradt ettől a munkától. A magyarországi hegedűkészítők még soha­
sem szerepeltek ilyen átfogó egységben. Nyilvánvaló, hogy az első lépések meg­
tétele okozza a legtöbb nehézséget és sok buktatót tartogat Ezeken most túl
vagyunk. A további munkámhoz azok segítségét kérem, akik maguk is fontosnak
135

tartják, hogy a magyarországi hegedű készítés története jelentőségéhez méltó


feldolgozásban váljék megismerhetővé.

A vonós hangszerek áralakulásának jellemző sajátosságai

Kétségtelen tényként állapíthatjuk meg, hogy a vonós hangszer-kereskedelem­


ben az olasz eredetű hangszerek keresettsége és elismertsége minden más nem­
zetiségű alkotás felett áll. Amati, Stradivari, Maggini, Guarneri és a többi klasszi­
kus olasz mester olyan tekintélynek örvend napjainkban is, hogy Cremona és
más olasz városok mesterei hangszereiket a többi mesterek munkáinál lényege­
sen magasabb áron és nagyobb számban hozhatják forgalomba. Az említett hang­
szerkészítők és rajtuk kívül sok más olasz mester valóban kiemelkedőt alkotott a
hegedűkészítés klasszikus korszakában. Az általuk képviselt átlagos színvonal olyan
magas, hogy azt csak néhány kivételes képességű mester érte el a többi orszá­
gok hegedűkészítésének története során. Mindezek elismerése mellett azonban
nem feledkezhetünk meg arról a tényről, hogy az olasz hegedűkészítést sem
lehet az időtől függetlenül vizsgálni. Más kérdés ennek helyzete a 17-18. század­
ban, Cremona fénykorában és megint más a 19-20. században. A legjobb fran­
cia, magyar, cseh, angol és német mesterek fokozatosan elsajátították és alkal­
mazták a nagy olasz elődök elveit és módszereit, és ha a „Titok"-nak nem is
jutottak birtokába, sok titkot megoldottak és eredményeikkel olykor túlszárnyal­
ták a későbbi olasz hangszerkészítőket. Ezeket a körülményeket figyelembe véve
tehát nem szabad minden korból származó olasz hangszert értékesebbnek tarta­
nunk.
Jelentős tényező az árak kialakulásában a mester nemzetiségi hovatartozá­
sa. Az előbbiekben írtam már az olaszok helyzeti előnyéről, de nem hagyhatjuk
figyelmen kívül a mesterek hazai előnyeit sem. Minden országban magasabb
árat érnek el a honi hangszerkészítők műveikért. (Talán a németországi viszo­
nyokat tekinthetjük „kötelező kivételnek", ahol a német mestereket általában ke­
vesebbre értékelik, mint más országokban.) Ennek magyarázata több okban rej­
lik. A hazájában dolgozó mester nevét a környezetében ismerik a legjobban.
Hangszereinek eredetisége a legbiztosabban állapítható meg otthon, és így a
vevő nincs kitéve az e területen elterjedt hamisítások veszélyeinek. A muzsiku­
sok igényeit többnyire közvetlenül elégítheti ki a közvetlen személyes kapcsola­
tok eredményeként. Reklámtevékenysége, ismertsége, melybe e vonatkozásban
nagyon sok tényező sorolható (élő muzsikusok véleménye, hangszereinek elter­
jedése, televízió, rádió, újságok, versenyek stb.) saját országában a leghatéko­
nyabb. Mindezek alapján természetesnek tűnik, hogy Magyarországon a magyar,
Franciaországban a francia mesterek hangszerei általában magasabb árat érnek
el mint idegenben. Kivételek azonban itt is vannak.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül az egyes országok hangszerpiacairi kiala­
kult árak jelentős eltéréseit Amint az egyes fogyasztási cikkek árai igen erősen
eltérnek London, New York, Berlin vagy Budapest áruházaiban, ugyanígy nagy
136

különbséget tapasztalhatunk a műkincsek, a hangszerek árának alakulásában is.


Ezek az eltérések minden valószínűség szerint hosszú ideig fennmaradnak, füg­
getlenül az egyes valuták különböző átszámítási kulcsaitól. Nem lehet célunk e
tekintetben az egységes árrendszerre való törekvés - hiszen ez az alapvető gaz­
dasági törvényeknek mondana ellent - de a régi magyar és külföldi hangszerál­
lományunk védelmében szükséges volt a túlzottan alacsonyan tartott hangszer­
árakat módosítva és az országból illegálisan kiszállított vonós hangszerek ki­
áramlását megakadályozandó az árak megállapításával is óvintézkedéseket ten­
ni.
A jegyzékben szereplő mesterek neve mellett átlagos árfolyamot tüntettem
fel, ez azonban semmi esetre sem jelenti, hogy az egy készítőtől kikerülő vala­
mennyi hangszer azonos értékű. Minden alkotó kezéből származik egy első és
egy utolsó instrumentum és a két végpont között több tíz vagy - hosszú term é­
keny élet eredményeként - több száz hangszer hagyja el ugyanezen mester mű­
helyét. Nyilvánvaló, hogy mindegyik más és más értékű lesz. Nem kívánom itt
most részletesen elemezni az összetevők valamennyiét, de talán elegendő csak
arra emlékeztetni, hogy két azonos tulajdonságokkal rendelkező fahasáb sem
kerül felhasználásra, eltérőek az élet-, - és munkakörülményekből eredő viszo­
nyok, elkerülhetetlenek a fejlődés és hanyatlás korszakai, érezhetők a kísérletek
eredményei és az eredménytelen próbálkozások kudarcai, a különleges alkalmak
- kiállítások, versenyek, egyéni rendelések - megsokszorozott erőfeszítései, és
hol van még az a rengeteg aprónak tűnő momentum, amely végül meghatáro­
zóvá válik egy-egy nagy alkotás megszületésénél. Reménytelen vállalkozás len­
ne a felsorolás kísérlete.
Az egyes mesterek munkáinak értékelésénél azonban a felsoroltaknál még
fontosabb tényeket is figyelembe kell vennünk. Közülük igen sokan nem is tö­
rekszenek azonos értékű hangszerek előállítására. A tanulóknak, a zenekari mu­
zsikusoknak és a neves művészeknek minőségileg is eltérő igényeit igyekeznek
annak megfelelő kínálattal kielégíteni és így bizony a gyári színvonaltól a mes­
terműig sok minden kikerülhet műhelyeikből. A reális értékelés tehát gondos
szakértői tevékenységet igényel.
Nem kis szerepet játszhat a vonós hangszerek árának alakulásban a diva­
tok változása, az ízlés alakulása. Ez az egyéni vásárlók sajátos igényei tekinteté­
ben nem szorul magyarázatra, de tapasztalhatjuk ezt korszakonként, országon­
ként, sőt nemzetközi méretekben is. A. Stradivari és J. Stainer korában, a 17-18.
század fordulóján még nincsenek óriási hangversenytermek, a hang-ideál a f i­
nom, bensőséges kamara-hang. Ezidőtájt a két mester hangszerei egyaránt kere­
settek és megbecsültek. Azután változnak az idők, az ízlések, és napjainkban a
nagy olasz hegedűiért a sokszorosát fizetik a művészek, műgyűjtők és múzeu­
mok. Ismeretes az a tény is, hogy népi zenekaraink muzsikusai a nagyobb han­
gú hangszereket jobban megfizetik, az ilyen instrumentumokat készítő mesterek
köreikben megbecsültebbek, de még a hangszerek színe is döntő lehet ítéletük
kialakításában. A m últ század elején tanulták meg világszerte J. Guarneri del
Gesu nevét, napjainkban pedig egyre keresettebbek D. Montagna hangszerei.
137

Gyakran tapasztaljuk valamelyik nagy hegedűművész hatását az árak ala­


kulására. Ch. A. Beriot neve és művészete a 19. század közepe táján igen erősen
hozzájárult a G. P. Maggini-kultusz felvirágzásához. Öle Bull hegedűje Gasparo
da Salo nevét röpítette világgá, Niccolo Paganini óta egyre növekszik J. Guaneri
hegedűinek népszerűsége. A muzsikusok azonban nemcsak ilyen értelemben já­
rulnak hozzá egy mester elismertetéséhez. A hangszerekhez kapcsolódó zenetör­
téneti érdeklősére számot tartó nevek a tárgyak tényleges árát is jelentősen mó­
dosíthatják.
A vonós hangszerek több vonatkozásban is értékelhetők. Ezek közül minde­
nekelőtt a hangjuk jelentős, de nem tagadható a művészettörténeti, zenetörté­
net, ipartörténeti jelentőségük sem. Természetesen, hogy míg egy gyakorló he­
gedűs esetében elsőrendűen a hang, az arányok, méretek és a forma bírnak
jelentőséggel, addig a gyűjtemények főként az eredetiséget várják el. Ezen té­
nyezők tehát egy meghatározott hangszer vételénél a vevő kívánalmainak jelle­
gétől függően szintén módosíthatják az árak kialakulását. A felsorolt jellemzők
részleges elemzésére a vonatkozó fejezetekben visszatérek.
A hangszerek állapota, az elhasználódás mértéke, az elvégzett javítások, az
egyes részek összetartozó volta, a mesterjegyek, a régiség, a ritkaság és az esz­
tétikai hatás ugyancsak ármódosító hatással bírhat. Az élő mester, vagy az őt
túléjő családtagok viszont maguk határozzák meg az eladási árakat, így a felso­
rolásban ezeket nem közöltem.
Meg kell még említeni a nemzetközi árak módosulása terén végbemenő
általános folyamatokat. Ezek még akkor is jellemzőek, ha a korábban említett
közvetlen összevetésre nincs is módunk. Az évenként világjelenségként tapasz­
talható áremelkedés, az Egyesült Államok szívóhatása és a műkincsek iránti fo­
kozódó érdeklődés következtében például 1960-1970 között, a vonós hangszerek
árfolyama átlagosan 30-50%-kal emelkedett Európában. 1970-től további jelen­
tős emelkedés, majd 1990-től észrevehető csökkenés következett be az ismert
változások. Ezen belül azonban a felsorolt tényezők nyomán néhány mester mun­
káit sokkal magasabb arányban értékelték át, mások viszont nem emelkedtek
ilyen mértékben. Ez a körülmény némileg kétségessé teszi az évekkel korábban
történt hangszer-eladásokról szóló értesülések (újság, cikkek, katalógusok, ár­
jegyzékek stb.) közléseit.

A vonós hangszerek minőségi jellemzői

A hangszerekkel szemben támasztott legfontosabb követelmény a jó hangzás.


Nem hanyagolható el az a benyomás, amelyet a hangszer megpillantásakor ér­
zünk, ha csúnyának ítéljük olykor már nem is vesszük szívesen a kezünkbe, eset­
leg a hang megítélésében is befolyásol e körülmény, mégis azt mondhatjuk,
hogy a szép hang minden hegedűst elragad. A legtöbb vitát azonban éppen a
szép hang fogalma eredményezi. A fizika rendelkezik megfelelő eszközökkel a
138

hang bizonyos vizsgálatára. Ezek az eszközök azonban költségesek, bonyolultak,


nehezen hozzáférhetők és ha alkalmazásukra sor kerül is, az eredmény koránt­
sem olyan egyértelmű mint azt első hallásra gondolhatnánk. Az összehasonlítá­
sokra konkrét adatokat szolgáltat, de a hang megítélésében a szubjektív ténye­
zők szerepe igen jelentős. A hegedűs személye, hangképzésének egyéni jellege
- ezen belül a jobb és a bal kéz szerepe - minden esetben más és más. A
hallgatóság kora, neme, hangulata, a helyiség akusztikai tulajdonságai minden
esetben eltérőek. Az időjárási tényezők - hőmérséklet, páratartalom, légnyomás,
a napszak - valamennyi hatással van egy hangszer hangjára és természetesen a
hegedűs teljesítményére is. Gyakori tapasztalat, hogy a jó hegedűs kezében min­
den instrumentum jól szól, míg másnál a legjobb mestermunka is reménytele­
nül gyenge minőségű hangot produkál.
Ezek után azt lehetne hinni, hogy nincs olyan ismérv melynek alapján szak­
szerű véleményt lehetne kialakítani a vonós hangszerek hangjának megítélésé­
ben. Úgy vélem azonban, hogy ha egy hangszer könnyen megszólaltatható, va­
lamennyi képezhető hangja egyenletes, mellékzörejektől mentes és megfelelő
vivőerővel rendelkezik, úgy eleget tesz egy jó mestermunkával szemben támaszt­
ható akusztikus igényeknek. A hegedűsök elvárásai nem minden esetben talál­
koznak a felsorolt ismérvekkel, hiszen van olyan művész aki jobban szereti a
nehezebben megszólaló hangszereket, mások előnyben részesítik azokat melyek
húrjainak hangszíne karakterisztikusabb. Ez azonban ismét a nagyon eltérő egyéni
ízlés területére vezet, amely az általános értékelés során elhanyagolható. Nem
várható el egyetlen mestertől sem, hogy egyetlen hangszerében eleget tegyen a
legkülönbözőbb egyéni elképzeléseknek, a világos és sötét hangszín iránti igé­
nyeknek, a lágy és acélos jellegnek, az egyenletes és húronként eltérő karakterű
hang kívánságának. A jó mester azt tudja, hogy mit tegyen hangszerével az
egymásnak ellent nem mondói igények kielégítésére. Tud két egymáshoz na­
gyon hasonló hangú instrumentumot készíteni eltérő jellegű fából. (Természete­
sen mindkét esetben hangszerkészítésre alkalmas fáról lehet csak szó.)
Azt is meg kell állapítani, hogy olykor a gyári sorozatban előállított hang­
szerek között is található jó minőségű hang. Egyes üzemek lényegében erre
alapítják módszerüket, amellyel a készítés bizonyos szakaszaiban osztályozzák a
szériában készülő hangszereiket hangjuk alapján.
Végül nem hanyagolható el a hangra gyakorolt hatosát tekintve a vonó, a
gyanta, a húrok minősége, a gerenda, a lélek és a láb méretezése, illetve beállí­
tása és anyaga sem. Ezek megemlítését azért kell szükségesnek tartanunk, mert
az évek során éppen ezek a szinte állandóan változó tényezők, amelyek a leg­
jobb hangszerek hangját is eltorzíthatják és téves következtetésre vezethetnek.
A mesterek munkájának megítélésében igen jelentős segítséget nyújt hang­
szerük hangja mellett, a külső megjelenési forma, a részletek összhangja és
kidolgozása, a lakk minősége, színe és felhordásának módja. Különösen jellem­
ző a csiga vonalvezetése, formája és arányai, az FF-ek elhelyezése és metszése,
a berakás gondossága, a sarkok kialakítása, valamint a hangszer plasztikája. Fontos
támpontot nyújthat továbbá a felhasznált anyagok (fa, lakk, színezékek) minősé­
139

gi vizsgálata. Végül segíthet ítéletünk kialakításában a méretek szakszerűségé­


nek, arányainak vizsgálata is.
A külső megjelenési forma mindenekelőtt a mester ízlésére utal. A vonós
család szűk szakmai értelemben vett formái tulajdonképpen már hosszú évszá­
zadok - a neves olasz mesterek kora - óta változatlanok. G. P. Maggini, N.
Amati, A. Stradivari, J. Guarneri művészete és nagysága nemcsak abban rejlik,
hogy kiváló hangszereket készítettek, hanem még inkább abban, hogy új utakat
kerestek, új formákat teremtettek és hogy lényegében kialakították a ma ismert
klasszikus hegedű általánosan elfogadott formáját. A ma élő mesterektől nem
várjuk - a nemzetközi versenyszabályok kifejezetten tiltják - hogy új formákat
keressenek, ők az ismert, hagyományos úton kell járjanak. A belső konstrukció a
modern húrok kifejlődésével jelentős módosuláson ment át - a hanggerenda
ma hosszabb, a mensura ugyancsak nagyobb lett, a nyak előállása erősebb -
apróbb részletek kialakításánál is tapasztalható némi változás - ugyancsak a na­
gyobb hang igénye eredményez valamivel erőteljesebb méretezést (felső, -alsó
tőkék). Olykor a végigfutó kávaerősítő lécek, a süllyesztett alsó nyereg, az FF-ek
alsó nyelvének módosítása alakjában csapódik le a hosszú évek sérült hangsze­
rei javításának tapasztalata. Az újabbkori mesterek tehát a korábbi formák sze­
rint dolgoznak, mégis sok más lehetőség adódik számukra művészetük igazolá­
sára. A részletek alig észrevehető megváltoztatása gyakran az egész műnek más
jelleget adhat. A legnagyobb mesterek élnek is ezekkel a lehetőségekkel és mun­
kák százait adhatják ki kezeik közül azonos klasszikus formák felhasználásával,
amelyek mégis valamennyien egyediek és alkotójuk egyéni jellegzetességeit is
magukon viselik.
A hangszerek kidolgozottsága, a belső munkák szakszerű és gondos elvég­
zése jellemző a korokra, országokra és az alkotókra. Napjainkban talán legin­
kább ez árulkodik a gyári hangszerekről. A belső kidolgozás elhanyagolása a
gyorsabb előállítást teszi lehetővé, hiszen a finomítás munkafázisai olykor sok­
kal több időt igényelnének, mint a kidolgozáshoz szükséges alapműveletek. Más­
részt hasonló jelenséggel találkozunk a 16-17. században, sőt gyakran későbbi
olasz mestereknél is. Tehát az elnagyolt famunkák olykor a gyári jelleget, más­
kor a korabeliséget bizonyíthatják. Hogy az elnagyoltság, vagy éppen a művészi
nagyvonalúság mikor miben jelentkezhet, nehezen felsorolható. Gyakori, hogy a
szimmetrikus részek - a csiga két oldala, a két FF, az oldalbevágások, a két váll
- nem egyformák. Egyes mesterek azt vallják kifejezetten, hogy bizonyos aszim­
metria a hangszerépítés tudatos mesterfogása, és nem feltétlen a hanyag mun­
ka következménye. Méreteik, elhelyezésük, alakjuk többé-kevésbé eltér, előfor­
dulhat, hogy még a saroktőkék is hiányoznak, a kávaerősítő lécek mindegyike
más és más profilú, a kávák rajza rendszertelen, esetleg elütő anyagból van a
hát, a csiga és a kávák, a vésőnyomok nincsenek eldolgozva (néha nemcsak a
hangszer belsejében hanem még a csigán sem) és mégis milyen csodálatosan
szép tud lenni egy korabeli olasz hangszer mindezen elnagyoltság ellenére is.
Hasonló óvatosságra van szükség a berakólécek vizsgálatánál. Napjainkban
az üzemek rendszerint ezt is megtakarítják a munkafolyamatok során, és gyak-
140

ran csak ráfestik hangszereikre a két fekete csíkot, utánozva a berakólócet. Ugyan­
csak találkozhatunk ezzel a jelenséggel régi hangszereken is. Előfordul, hogy
beégették, máskor csak egy kissé kivésték, de az is előfordul, hogy a háton
semmiféle berakást helyettesítő díszt nem használnak.
A lakkozás szerepéről, a „titkáról" talán a legtöbbet vitatkoztak a múlt szá­
zadban. Napjainkban sem ültek el teljesen a felkavart viharok, de a jól képzett
szakemberek végül is megtanulták, hogy a jó lakk csupán egyetlen tényező a
sok ismeretlen között és bár elhanyagolása nem engedhető meg, egyedül a lakk
nem pótolja a többi feltételt. Néhány alapvető kérdés ismerete nagy segítséget
adhat vizsgálatainkban. A legnehezebb olajos alapanyagú lakkal dolgozni, szára­
dása sokkal több időt vesz igénybe, mint a szeszes lakkoké, tehát olcsóbb hang­
szerek gyártásánál kerülik az alkalmazását. Feltűnő tulajdonsága, hogy a szára­
dás során apró - szabad szemmel sokszor alig, vagy egyáltalán nem látható -
repedések keletkeznek a felületén. Hasonló ez az olajfestmény hajszálvékony -
vastagabb olajfesték réteg esetén vastagabb - töredezett vonalú repedéseihez.
A nagy olasz mesterek még nem ismerték a sellakot, így ennek használata egy­
értelműen a későbbi eredetre utal. Átlakkozás, felújítás is magyarázhatja az ilyen
jelenséget.
Különösen a bécsi és részben a pozsonyi mesterek munkáinál találkozha­
tunk az enyves alapra felhordott lakk-technikával. Ez az eljárás viszonylag könnyen
felismerhető a lepattogzás miatt. A hiányzó lakk-réteg nem a koptatás következ­
tében előálló egyenletesen megvékonyodott, ledörzsölődött felületek élesen el
nem határolható hatását kelti, hanem éles körvonalú letöredező, merev üveges
repedezésű hiányok formájában jelentkezik.
Legnehezebb egyenletes, világos színekkel lakkozni. A vékony rétegekben
felhordott, lecsorgásoktól mentes, áttetsző és a fa rugalmassági tényezőihez leg­
jobban alkalmazkodó lakkot tekinthetjük ideálisnak. Ilyen volt a híres cremonai
lakk, amely napjainkban már csak ritkán található meg néhány szép hangszeren,
s amelynek érett tajtékos selymes fényét, rugalmasságát annyian kutatták hosszú
évtizedeken át és „titkának" megismerése ma is kísérletezgetések végtelenjébe
űzi amatőrök és professzionisták százait.
A hangszerek jellemzőit a felhasznált faanyag minősége döntően befolyá­
solja. Jó hangszert csak a hangtani követelményeknek megfelelő fából lehet ké­
szíteni. E témában nagyon sok könyv és tanulmány látott napvilágot és elmond­
ható, hogy a szakmát valamennyire ismerők tábora az alapkérdésekben egyet­
ért. Bár a kérdés részletesebb megvilágítása jóval bővebb teret igényelne, annyit
leszögezhetünk, hogy a tetőhöz szükséges fenyőfát sugár-irányban kell hasítani,
(tortaszelet-szerűen) nem lehet csavarodott - a hasítás felülete tükörsima - elég
idős legyen a fa, hogy sugara a fél hangszer szélességet bőségesen kiadja és
végül megfelelő szárazságot érjen el. A fa szakszerű döntése sem elhanyagolha­
tó. A döntés utáni kezelés, szárítás és felhasználás terén már sok vitatható állás­
pont ismertes, abban azonban mindenki egyetért, hogy minimálisan 4-5 év szük­
séges a fa kivágása és felhasználása között a megfelelő természetes száradás­
hoz. Kétségtelen, hogy a régebbi döntésű fa az egyéb feltételek megléte esetén
141

hangszerkészítésre alkalmasabb, egy bizonyos időn túl azonban - hozzávetőle­


gesen 35-40 év - nem mutatható ki semmi olyan változás a fa szerkezetében
amely indokolná a további várakozást - vagy a mesterséges „öregítés" különbö­
ző módszereinek alkalmazását. Bizonyos tényezők - oxidáció, fa-betegségek, gom­
básodás stb. - kifejezetten a hosszantartó raktározás ellen szólnak. A hangszerek
idővel valóban érettebbé válhatnak, változhat a hangjuk, de nem várhatjuk, hogy
a rosszminőségű gyári készítményekből mesterművek lehetnek csupán azáltal,
hogy 50-100 évvel öregebbek lesznek.
A faanyag minősége azonban nemcsak hangtani, hanem esztétikai vonat­
kozásban is hatással van a vonós hangszerekre. A fenyő évgyűrűinek sűrűsége,
erősebb vagy gyengébb (halványabb) volta, a hasítás irányából és az összeállí­
tás módjából adódó további variációs lehetőségek ugyancsak hozzájárulnak az
összkép kialakulásához. A felhasznált faanyag tehát mind hangtani, mind eszté­
tikai tekintetben meghatározó jelentőséggel bír a vonós hangszerek körében.
Említésre méltó talán még az is, hogy bár a sűrűbb és a ritkább szálú fenyőnek
is vannak hívei és ellenzői, mindkét szélsőséggel és közöttük számtalan közbe­
eső anyagfajtával is találkozhatunk kiváló hangszereken. Nem szükségszerű a
jávor alkalmazása sem - bár főként ez a szokásos több fajtában is - mert bár a
rajza nem olyan mutatós, mégis előfordul a bükk, ritkában dió, olykor néhány
egzotikus faféleség - mahagóni, paliszander - körte (főként csigáknál) sőt néha
több fafajta együttes alkalmazása is. A megfelelő anyag hiánya többnyire ama­
tőr munkáknál figyelhető meg, s ez gyakran rossz minőségű hangot eredmé­
nyez.
Szólnunk kell még különösen a vonós hangszerek tekintetében a sokszor
említett „gyári" és „mester" jelzők fogalmáról is. Talán első hallásra egészen
egyszerűnek tűnik, mondván, a gyárban gyári hangszerek készülnek, a mesterek
pedig mesterhangszereket építenek. Napjainkban azonban nem ilyen egyszerű
ez a probléma. A mesterek már nem járnak az erdőkbe a megfelelő fát kiválasz­
tani, kivágni és feldolgozni, hanem rendszerint a nagy faraktárakból szerzik be
az anyagot, esetleg már a durvább munkákat is másokkal végeztetik, a szállító
cégek olykor nyersen már össze is állítják a kívánt típusú hegedűt a mester
pedig csak az utolsó simításokat - esetleg a belső méretezést vagy alakítást -
végzi és mesterjegyével látja el a kész hangszert. Ne higgyük azonban, hogy
hasonló jelenségekkel nem találkozhattunk volna 100-150 évvel ezelőtt.
Markneukirchen, Mittenwald, Schönbach, Mirecourt és tovább is sorolhatnám a
hangszerkészítő városkákat, évszázadok óta sorozatban állítják elő a hangszere­
ket, s minthogy egy-egy család vagy mester csupán valamelyik részletmunkát
végzi - csigát farag, kávát hajlít stb. - ezt olyan tökéletesen csinálja, hogy egy
neves mester is megirigyelhetné. Az újabb eljárások közé tartozik a már em lített
szelektáló módszer. Azt is tudjuk, hogy már Stradivari is használt sablonokat,
amelyek megkönnyítették és szabályosabbá tették a munkáját, pontosabbá a ké­
szülő remeket. Ma is élnek mesterek akik minden hangszerüket egyformára igye­
keznek készíteni, mások minden alkotásukban más és mást kívánnak megvalósí­
tani. A válogatott gyári hangszerek között kifogástalan anyagot, form át, kidolgo­
142

zást és ami a legfontosabb, nagyszerű hangot lelhetünk, míg némelyik mester


munkája meg sem közelíti ezt a színvonalat. Hol van hát a határ? Mi lehet az
ismérve a mestermunkának? Azt hiszem, hogy csak az egyedi kidolgozás lehet
támpont. A gyárban szériában egyforma méretezéssel állítanak elő hangszere­
ket, a mester - szemben a nagyüzem véletlenszerű eredményével - tudatosan
alkot, és minden művét az adott faanyag struktúrájához alkalmazkodva hozza
létre. Hogy közben elek-tromos szerszámokat, sablonokat és néhány nagyipari
megoldást is alkalmaz, nem lehet mérvadó. Munkája eredménye talán nem lesz
olyan szabályos, annyira pontos a részletek tekintetében, de az egész mégis
többet fog adni összhatásában.
Fontos tényező a vonós hangszerek területén a méretek helyessége. A mes­
terek mindenkor hajlamosak az újításokra. Megfigyelhetjük, hogy koronként ho­
gyan próbálkozik újra meg újra egyik másik hangszerkészítő ugyanazokkal az
ötletekkel, amelyeket már előtte többször is kipróbáltak az elődök. Ezek során
különböző faanyagok, más és más lakkozási eljárások és alkotóelemek, változa­
tos formaújítások, a legkülönbözőbb szerkezeti módosítások, fantáziadús díszítő
technikák mellett szinte állandóan élő probléma a méretek változtatása. A hege­
dűkészítés első napjaitól kezdve mostanáig állandó kísérleti területe ez a meste­
reknek és az amatőröknek egyaránt. A kezdeti szélsőségek a 17-18. századra
lecsillapodnak, kialakulnak a klasszikusnak tekinthető méretek. Talán ma már
nem is annyira ezekről a szélsőségekről és nem elsősorban a hivatásos meste­
rekről kell beszélnünk e tekintetben, hanem főként az amatőrökről s a dilettán­
sokról. Náluk is inkább azért, mert képzetlenségükkel sok értékes hangszert ron­
tanak el, miközben a náluk is tájékozatlanabb muzsikusok instrumentumait „ dol­
gozzák át", „megjavítják" és „hangot csinálnak" találmányaikkal.
Visszatérve a kialakult szabályos és általánosan elfogadott külső hangszer-
méretekre, amelyek betartása a nemzetközi versenyeken is kötelező, meg kell
említeni azt az utóbbi években tapasztalható irányzatot, mely különösen a nyu­
gati zenekaroknál tapasztalt - a mélyhegedűk nagyságának növelése tekinteté­
ben. Ezt a törekvést az indokolja, hogy a zenekari hangzás arányos kialakításá­
hoz a vonósoknál szükséges a gordonkák és hegedűk közötti intervallum betöl­
téséhez a mélyebb hangtónusú mélyhegedű szólam. Ezt a kis testű 38-40 cm-es
hosszúságú hangszerek nem képesek megvalósítani. Ezért törekszenek a hege­
dűsökből átképzett brácsások szüntelen ellenkezése dacára a 42-44 cm hosszú
brácsák beszerzésére, melyek a nagyobb felületek és az öblösebb hangdoboz
segítségével biztosítják a kívánt cél elérését. Hasonló kísérletekkel már a 16-17.
században is találkozhatunk, de ezek akkor nem váltak általánossá, míg a jelen­
legi törekvések valószínűleg állandósulni fognak.
A hangszerek méreteit tartalmazó szakkönyveken kívül a monográfiák és
katalógusok is közölnek az egyes nagy mesterekre jellemző méretezési adatokat.
Ezek felhasználása a szakértői gyakorlatban nagy óvatosságot követel. Eltekintve
a pontatlanságoktól, a régi hangszerek és sérüléseikből adódó méretváltozások­
tól, a javítások és pótlások következtében jelentkező változásoktól, valamint a
vizsgált hangszerek eredetének és valódiságának bizonytalanságától - ráadásul
143

a nagy mesterek ritkán dolgoztak azonos méretekkel - mindezeken túl fennáll


annak a veszélye is, hogy a hamisítók is ismerhetik ezeket az adatokat, így tehát
adott esetben egy hangszer a méretazonosságok miatt még kétségesebb lehet,
mint az ellenkező esetben. Természetesen felhasználhatók az eredetinek vélhető
méretek a hangszerkutatásban, de ezekből inkább korszakokra, törekvésekre és
irányzatokra lehet következtetéseket levonni, semmint egy konkrét instrumen­
tum eredetiségét lehetne igazolni.

A vonós hangszerek eredetisége és a hamisításuk módjai

A tudomány és kutatás modern eszközeivel megfelelő segédeszközök - m ikro­


szkópok, lámpák, fotóeljárások, vegyszerek, mérőeszközök, szakkönyvek, gyűjte­
mények - állnak rendelkezésünkre a legkülönfélébb vizsgálatok elvégzésére. Ha
és amennyiben az eredetiségre vonatkozó alapvető elveket tisztázzuk, úgy annak
bizonyítása vagy cáfolata megközelítőleg egyértelmű lehet.
A vonós hangszerek esetében azonban e téren is nyitott néhány kérdés.
Mennyiben fogadhatunk el eredetinek egy idegen mestercédulával ellátott hang­
szert, milyen műveleteket kell egy mesternek elvégezni a hangszerén ahhoz,
hogy elfogadjuk általa készítettnek, eredetiek-e a műhelyből kikerült de a segé­
dek és inasok által többé-kevésbé előkészített művek, milyen részeket szabad
kicserélni vagy pótolni az eredetiség csorbítása nélkül?
Úgy vélem, hogy a kérdés megválaszolásához mindig az adott mester is­
meretében, a körülményekből helyes kiindulnunk. Ha egy hangszerről megálla­
pítható az eredeti készítő, úgy nem szabad a cédulát alapul venni, hiszen a tárgy
elsőbbsége nem vitatható.
A mesterek jellemző tulajdonságaihoz nemcsak az általuk végzett munkafo­
lyamatok sorolhatók, hanem az is, hogy műhelyt tartanak fenn, náluk különböző
más mesterek is dolgozhatnak, tanulókat, segédeket tartanak és mindezek együtt­
véve határoznak az ítélet kialakításában. Vannak akik nem tudnak szép csigát
faragni, ezért azt másra bízzák, mások a nehezebb faragási, vésési munkákat
végeztetik segéderővel, ismét mások a lakkozást bízzák esetleg egy festő vagy
vegyész ismerősre. A felsoroltak m iatt nem vonhatjuk kétségbe hangszereik ere­
detiségét. Inkább azt mondhatjuk, hogy éppen ezek a tényezők ismerete és meg­
létük az adott hangszeren, bizonyítja az eredetiséget.
A forgalomba kerülő hangszerek ma már a legritkább esetben jelennek meg
eredeti felszerelésükkel. A kulcsok, a felső nyereg, a fogólap, a láb, a húrtartó, a
lélek, az alsó nyereg és a gomb - bár bizonyos mesterek valamennyit maguk
faragták és egyesek ma is maguk készítik - nem tekinthető a hangszerek részé­
nek, tehát nem lehet az eredetiség ismérve. A felsoroltakon kívül gyakori eset,
hogy a használat következtében elkopik a nyak és azt kifűrészelve a csiga meg­
tartása mellett - új nyakat kap a hangszer (siftelés). Az em lített megnövekedett
húrnyomás következtében a hanggerenda elfáradása miatt annak cseréje is meg­
szokott. Ez utóbbi körülmények sem befolyásolják az eredetiséget. Természetes,
144

hogy a régi szerelések, nyak, gerenda nagyon sok értékes adatot szolgáltathat­
nak a kutatásokhoz, így azok megőrzése igen fontos feladata a gyűjtemények­
nek. A gyakori javítások, sérülések azonban sokszor a hangszerek egyes részei­
nek kicseréléséhez új részekkel történő pótlásához vezetnek. Kevéssé lényeges
ezek közül ha a felső vagy alsó tőkék, a sarok-tőkék, kávaerősítő lécek pótlásáról
van szó, fontosabbak a kávák és berakólécek valamint a peremek esetében. Vé­
gül nem tekinthető eredetinek a hangszer abban az esetben, ha idegen a csiga,
a hátlap vagy fedőlap.
Természetesen a muzsikusok számára ezeknek koránt sincs olyan jelentő­
ségük, hogy egy hangszer megvételétől eltekintsenek - hiszen az ő esetükben a
hang minősége elsődleges és döntő - a múzeumi gyűjteményekbe kerülő hang­
szerek azonban lehetőleg összetartozó példányok legyenek, melyeken csak a fel­
sorolt pótlások fogadhatók el.
Az eredeti hangszeren kívül számon kell tartanunk a másolatokat (kópiák),
az utánzatokat (imitációk), a nagy mesterek formái szerint készülő hangszereket
(modellek), az egyéni formákat, a szokásostól erősen eltérő alkotásokat (fantá­
zia-hangszerek) valamint az írásos és képzőművészeti emlékek alapján elkészí­
tett instrumentumokat (rekonstrukciók). A m ásolat (kópia) egy meglévő hang­
szerről készített pontos, hű, minden részletében az eredeti mását tükröző mun­
ka. Az utánzat egy vagy több azonos mestertől származó hangszer jellegzetesen
egy stílusú, de nem pontos utánzása, a stíluson belül öregítve (imitálva).
Napjaink általános gyakorlata, valamelyik neves mester körvonalainak, mé­
reteinek, formáinak alkalmazása. Az ilyen művekről megállapítható, hogy m i­
lyen formára - Stradivari, Amati, Maggini, Guarneri stb. - készültek. Ezekre hasz­
nálatos a m odell kifejezés, hozzátéve a vonatkozó mester nevét. („Stradivari-
modell")
Az egyéni formák valójában mindig visszavezethetők valamelyik neves előd
formájára, mégis az apró eltérések, néhány kisebb módosítás jellegzetesen a
csak arra a mesterre jellemző karaktert kölcsönözheti munkájának.
A megszokottól erősen eltérő alakú, körvonalú, húrozatú, domborítású al­
kotásokat nevezzük fantáziahangszereknek. Az elgondolható változatok száma
olyan nagy, hogy még a közelítő felsorolás is reménytelennek tűnik. Néhány
tipikus képviselőjük: háromszögletű, ovális, trapéz, piskóta-hegedű, üveghegedű
stb.
Az irodalmi, képzőművészeti, történelmi emlékek felhasználásával eredeti
formájukban újraépített hangszerek tekinthetők rekonstrukcióknak. Készítésüknél
a legnagyobb pontosság, stílusismeret, zenetörténeti és hangszertörténeti átte­
kintés szükséges, hogy a már eddig elterjedt félreértéseket nehogy további tár­
gyi bizonyítékokkal támasszuk alá.
Külön tanulmányt igényelne a vonós hangszerek hamisításáról szóló fejte­
getés. Nagyon bonyolult szakmai, jogi, etikai, gazdasági és egyéb szempontok
játszanak közre az egyes felvetődő problémák megválaszolásánál. Országonként
eltérő szabályok, törvények tiltják, korlátozzák, engedélyezik vagy éppenséggel
ösztönzik az e fogalomkörbe tartozó tevékenységet, de olyan országok is vannak
145

ahol nincsenek erre vonatkozó rendelkezések. Külön bonyodalmakhoz vezet az a


körülmény, hogy mint arról már beszéltünk, a mesterek többnyire valamelyik
korábban élt elődjük formái után dolgoznak. Hogy ez a modell, imitáció, vagy a
kópia fogalomkörébe tartozik-e az az előbbiekben leírtak szerint tisztázható. Nem
ilyen egyszerű azonban az elkészült hangszerek további sorsa. Nap m int nap
tapasztalhatjuk, hogy még a gyárak is kihasználják a neves mesterek ismertsé­
gét és hangszereikbe az ő nevüket ragasztják. Ugyanez tapasztalható egyes mes­
tereknél, kereskedőknél is. Ismert tény, hogy Magyarországon a 30-as években
működött egy úgynevezett „Angol Műhely" melyben az utánzatok százait készí­
tették és látták el hamis mestercédulákkal.
A szakmai körök gyakran arra hivatkoznak, hogy úgyis látszik a hangszere­
ken, hogy gyári, vagy hogy sokkal újabb, mint az eredeti. Ez általában igaz. A
hangszert vásárlók tömegei azonban általában nem tudják szakszerűen elbírálni
e kérdéseket. S minthogy ez a gyakorlat szinte több száz éves, így egy régebbi
hangszer esetében még a szakértőnek is gondot okozhat a bírálat. Azután itt van
a kereskedők és a kufárok tevékenysége. Közülük nagyon sokan nem folyam od­
nak ilyen módszerekhez, de a nemzetközi és a magyar joggyakorlat is ismer jó
néhány esetet, amikor hamis hangszereket hoznak forgalomba.
A mestercédulák kicserélésének igen változatos eseteivel találkozhatunk. A
készítő gyakran a saját neve alatt ad el egy imitációt, de a következő tulajdonos
már kiveszi az ő céduláját és egy értékesebbet ragaszt a helyére. Más esetekben
régi hangszereket dolgoznak át és mint mesterművet adják el. Olykor összetört
hangszerek megmaradt ép részeiből egy másikat állítanak össze és ezt adják el
régi instrumentumként. Az is előfordul viszont, hogy egy hiúbb mester valame­
lyik értékesebb művet alkotó készítményébe ragasztja a saját nevét, hogy ezzel
igazolja a saját mesterségbeli tudását. Igen sokféle formában hamisítják a hang­
szereket. Mesterek és dilettánsok, professzionisták és amatőrök, muzsikusok és
kufárok, műgyűjtők és műkereskedők közül egyaránt kikerülhet egy-egy ügye­
sebb, vagy kevésbé ügyes hamisító. S ha valahol elválasztható e tevékenység a
többi említettől, úgy az az, ha ezt haszonszerzésből végzik és másokat becsap­
nak vele. Ha ez nem áll fenn, ha a hangszer eredetét, jellemzőit közük a vevővel,
úgy nem lehet hamisításról szó. (Igaz ugyan, hogy ezekben az esetekben nem is
ragasztanak a hangszerbe hamis cédulát, nem igyekszenek megváltoztatni annak
eredeti állapotát.)
A hamisítások leleplezésére sok módszer van. A papír, a fa, a lakk m ind­
egyikéről megállapítható a kor, kideríthető a különböző öregítő eljárások alkal­
mazása. A legtöbb esetben azonban nem is szükséges e vizsgálatok elvégzése.
A hangszer összhatása, a lakk és a hang a legfontosabbat elárulja a szakember­
nek, hogy értékes mestermunkával vagy értéktelen hamisítvánnyal áll-e szem­
ben. Ha pedig valamelyik zseniális hamisító mindezt meg tudja oldani, úgy alig
marad el hangszerének értéke az utánzottétól. Természetesen nem a legnagyobbak
műveiről van szó, hiszen ezek a legtöbb országban pontosan nyilvántartott mű­
kincsek, melyek hamisítása szinte megoldhatatlan.
146

A vonós hangszerek mestercédulái-mesterjelek-mesterjegyek

A hangszerkészítés írott történetének kezdete óta jelzik a készítők, hogy hol és


mikor, ki csinálta az adott instrumentumot. Ezeket az adatokat általában egy
írott, vagy nyomtatott cédulán szokták rögzíteni, melyet a hangszerek belsejébe,
többnyire azok hátára ragasztanak. A cédulák anyaga, mérete, adatai, elhelyezé­
se meglehetősen változatos. Lehet papír - ez a leggyakoribb - pergamen, se-
lyefyi, bőr, fa stb. 1-2 cm-től 15-20 cm-es méretűig, olykor csak egy vezetékne­
vet, máskor egy hosszú verset tartalmazó. A néven, helységnéven és a készítés
évén kívül leggyakrabban az opusz számot (Op:) tartalmazza még, amely azt
mutatja meg, hogy az illető mester hányadik készítményével állunk szemben. A
mesterek másik csoportja a cédulán kívül - esetleg a helyett - kézzel írja be a
hangszer összeragasztása előtt nevét, annak belsejébe, vagy az egyes részekre.
Gyakori a hangszerekben található beégetett jelzés is. Többnyire ez is a
belső felületeken lelhető fel. Tartalmazhatja a név mellett a készítés helyét, más
esetekben azonban csak a név kezdőbetűit Az utóbbi esetben főként a hát külső
részein - többnyire a makkon vagy az alatt -, a csigán esetleg az alsó kávákon a
gomb tájékán alkalmazzák.
Hasonló helyekre kerülhet az égetett jelzés helyett, beütött mesterjegy is.
Ennek alkalmazása fémsablonokkal történik, tehát a legtöbb esetben azonos.
Az újabb mesterek - tapasztalva a hangszerkészítés és a kereskedelemben
fellelhető korábban említett visszaéléseket - egyre nagyobb gondot fordítanak
hangszereik jelölésére, így nem ritka, hogy a felsorolt jelzések közül többet, vagy
éppen valamennyit megtalálhatjuk műveiken. Ez valóban nagy segítséget nyújt
azonosíthatóságukhoz, bár meg kell említeni, hogy a hamisítás veszélye főleg a
régi mestereket fenyegeti, akik még nem alkalmazták ezeket a módszereket.
Mesterjegyeknek szoktuk nevezni azokat az apró mesterségbeli jellemzőket,
melyek a készítés során keletkeznek és nagyon sokat mondhatnak el a szakér­
tőknek az alkotóról.
A sarkok kiképzése, a csigavonal lezárása - kiszúrása - , az FF-ek metszése,
a makk formája, a peremek kidolgozása, a belső részletek és még sok apróság
lehet jellemző egy mester munkájára, s ezeket nem, vagy csak alig lehet hamisí­
tani. A szerszámok alakja is más, eltérően fogják és használják azokat a meste­
rek, következésképpen a beidegzett mozdulatokat többnyire ugyanúgy ismétlik
meg s ez megőrzi kezük nyomát a hangszereken. Felismerésük és értékelésük
komoly alapokat nyújt a szakértői tevékenységhez. Természetesen a színezósi,
lakkozási technika is idetartozik.
Összefoglalva tehát a hangszerek vizsgálatánál a legkevésbé a mestercédu­
lákra támaszkodhatunk. Ezek eredetisége viszonylag könnyen megállapítható -
erre a papír anyaga, az írásmód, a festék vagy tinta és a ragasztás módja ad
tájékoztatást - de a legtöbb esetben idegen cédulákkal találkozunk a hangszerek­
ben és ilyenkor egyik legfontosabb támpont éppen a mesterek sajátos munkaje­
gyeiből a mesterjegyekből adódik.
147

A vonós hangszerek állapota

Az árak megállapításánál a már említetteken kívül komoly szerepet játszik az


illető hangszer állapota. A fa gyakran reped, törik, a hangszer kopik, megsérül
és ez hatást gyakorol értékére is. A hangszerek eredetiségéről szóló fejezetben
már szóltam azokról a pótlásokról - nyak, gerenda, lélek, lécek, esetleg a makk -
melyek nem befolyásolják a hangszerek eredetiségét és itt hozzátehetjük, hogy
lényegesen azok árát sem. Az egyes repedések vagy törések a szakszerű javítás
után is befolyásolják a hangszerek értékét. (Ezeknek ha a javításuk valóban szak­
szerű, úgy az eredetiségre nincs hatásuk.)
Az alábbiakban a jellegzetes törésekkel kapcsolatosan azok értékcsökkentő
szerepét tárgyalom:
A legveszélyesebb törés a vonós hangszerek családjában a hát lélektáji
törése. Bár javítható, ez mégis mintegy 30-40%-os értékcsökkenést okoz.
A tető gerendatörése nem okoz ilyen mérvű árváltozást, mégis a tető a
legveszélyesebb meghibásodásának kell tartanunk. 20-25%-os értékcsökkentés
indokolt.
A lélekrepedés a hangszerek fedőlapján 15-20%-kal szállítja le értéküket.
A felsorolt törések a fa szálirányában szoktak többnyire bekövetkezni, de
még súlyosabb a károsító hatásuk, ha keresztirányban jönnek létre.
A tetőn és háton egyéb károsodások is előfordulhatnak, ezek hatása főként
nagyságuktól függ. A csigák és a kávák törései nem kevésbé gyakoriak, jelentő­
ségükben mégis elmaradnak a felsoroltak mögött. A szuvasodás, a gyakori bon­
tásból eredő különböző repedések és folytonossági hiányok, a kulcslyukak kopá­
sa és átszakadása, az alsó nyereg menti törések, a makk leszakadása, az FF-ek
alsó lapkájának beszakadásai, a peremek lekopása és letöredezése, a berakólé­
cek felválása sok hangszeren bekövetkezik. Mértékük nagyon különböző lehet és
bár a súlyos szuvasodástól eltekintve - amely teljesen tönkretehet egy hang­
szert, s így értékét esetleg 70-80%-kal is csökkentheti - nem gyakorolnak külö­
nösebb hatást a hangszerek hangjára, mégis mérlegelni kell ezeket is az ár meg­
állapításánál.
Hangsúlyozni kívánom azt is, hogy egy kisebb hiba kijavítása avatatlan ke­
zekben még sokkal súlyosabb következményekkel járhat, m int egy látszólag ko­
molyabb károsodás a szakszerű javítás elvégzése után. Az értő mester m indig
tudja, hogy a nemes instrumentumok megóvása - a legfőbb eredeti részlet meg­
tartása m ellett - milyen beavatkozást igényel. Különös figyelm et érdemel a fe l­
használt segédanyagok problémája, mivel a hagyományostól eltérő újabb ra­
gasztó, impregnáló és javító anyagok hatása még nem eléggé ismert, viselkedé­
süket hosszú távon nem ismerjük, így felhasználásukban igen nagy körültekin­
téssel és óvatossággal kell eljárni.
148

A hangszakórtői tevékenységről

A többi művészeti ágaktól eltérően a hangszerszakértői tevékenységgel foglal­


koznak maguk a hangszerkészítők is. Ez önmagában nem jelent különösebb ne­
hézséget, ha az illető megfelelő zenetörténeti, esztétikai ós zenei képzettséggel
rendelkezik, ismeri a nemzetközi irodalmat, a gyűjtemények anyagát és ráadásul
bírja az elengedhetetlen fiziológiai adottságokat (kjtűnő szemek, jó fül, kifino­
mult tapintóórzék stb.).
A nemzetközi ós többnyire a magyarországi gyakorlatban is azt a következ­
tetést vonhatjuk le, hogy ezzel valamennyi hangszerkészítő rendelkezik. Legaláb­
bis ezt mutatják a tények. Nevezetesen az a körülmény, hogy sok mester egy­
ben csalhatatlan műértőnek is tartja magát és legtöbbjük megfellebbezhetetlen
szakértői tevékenységet gyakorol függetlenül attól, hogy esetleg egyetlen szak­
könyvet el sem olvasott, idegen nyelvet nem ismer, a külföldi gyűjtemények
anyagát nem is látta, esetleg egyáltalán nem járt a nemzetközi hangszer­
kereskedelem és hangszerkészítés központjaiban, az általa készített hangszere­
ken még alapfokon sem képes játszani, a zenei hangról pedig hozzávetőleges
elképzelései sincsenek. Természetesen nem azt állítom, hogy a felsorolt ténye­
zők mindegyikét nélkülözik a mesterek, közülük valóban nagyon sok jól képzett
alkotó van, de ez akkor sem elfogadható körülmény, mivel a szakértői működés
egyben értékmegállapítást is magában foglal, s így enyhén szólva mulatságos,
ha a mesterek mind a saját, mind a versenytársak készítményeit maguk bírálják
ós árazzák. Kortársak vonatkozásában ez talán csak mulatságos, a régi hangsze­
rek területén azonban nagyon veszélyes méreteket ölthet. Napjainkban tapasz­
talhatjuk, hogy míg egy-egy élő hangszerósz a saját készítményeit 100 000,- -
200 000,- Ft-ra, nem ritkán 400 000,- - 600 000,- Ft-ra becsüli, addig nagyon jó
nevű régi mesterek alkotásait nem is hajlandó 30 000,- - 40 000,- Ft-nál többre
értékelni. Jól tudjuk, hogy a hangszerkészítéshez szükséges anyagok rendkívül
megdrágultak és beszerzésük nehézkes. Nem szükséges azt sem bizonyítani, hogy
egy mestermű elkészítése hosszadalmas, nagy türelmet és szakértelmet igénylő
feladat, s azt sem várjuk el a készítőtől, hogy több nyelvet ismerjen, több köny­
vet olvassanak el, mint a kutatók, de mindezek ismeretében annyit mégis el kell
várnunk mestereinktől, hogy megbecsüljék a náluk nem rosszabb elődöket, mű­
veiket megfelelően értékelve ne nyújtsanak segédkezet értékeink kiáramlásához,
hanem járuljanak hozzá nemzeti kincsünk megóvásához ós történeti értékeink
megőrzéséhez.
149

M ielőtt még a névjegyzék és az árak áttekintéséhez fognánk, szükségesnek tar­


tok néhány megjegyzést:
Nem vonhatjuk kétségbe a kortárs mestereknek és örököseiknek azt a jo ­
gát, hogy a korábbi mesterek munkáinak áraitól függetlenül alakítsák ki a saját
hangszereik árát. A mindinkább terjedő piaci viszonyok idővel természetesen
módosíthatják - minden bizonnyal módosítani is fogják - ezeket az árakat, de
ennek végső kialakítása mindenképpen az eladó és a vevő közötti eladás-vételi
ügylet során fog megtörténni. Itt is érvényesülni fog az egyes hangszerek m inő­
ségi jellemzői közötti eltérés ármódosító hatása és a mindenkori piaci viszonyok
befolyása. (Azok az élő mesterek, akik a továbbiakban ebben az árjegyzékben is
közölni kívánják hangszereik árát, írásbeli nyilatkozatban szíveskedjenek a követ­
kező kiadás előtt állásfoglalásukat a szerző címére eljuttatni.)
Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az árjegyzék árai átlagárak. Jó álla­
potban lévő, eredeti hangszerekre vonatkozna, amelyek esetenként igen jelentő­
sen eltérhetnek az írásunkban közölt áraktól. A nemzetközi pénzpiaci mozgások,
a műkincspiacok állandóan változó árviszonyai bizonyos mértékig szinte a hang­
szerektől függetlenül is jelentős áringadozásokat okozhatnak. Mindezekből kö­
vetkezik, hogy csak tájékoztató jellegűnek tekinthetjük a magyarországi meste­
rektől itt első ízben megjelenő árjegyzéki szinteket, melyeket a későbbi kiadás­
ban a tapasztalatok és várható tendenciák figyelembevételével megfelelően mó­
dosítani szükséges.
Végül néhány szó az árak forint értékben megadott összegéről (SUMMA).
Valamennyien szemtanúi és alanyai vagyunk a nemzetközi pénzpiacok árváltozá­
sainak. Csak az idősebbek emlékezhetnek olyan időkre, amikor a svájci frank
(CHF), a német márka (DEM), az osztrák schilling (ATS), a francia frank (FRF), az
angol font (GBP) vagy az USA-dollár (USD) hosszú-hosszú hetekig, hónapokig
változatlan árakon volt becsülhető. Ma már az árak bizonyos sűrűn, az átlagpol­
gár számára szinte kiszámíthatatlanul változnak. Mindezek kényszerű figyelem-
bevételével közlöm az 1995. éveleji közelítő átszámítási arányokat, amellyel bár­
ki egyszerű osztási művelettel kiszámíthatja az egyes devizanemekre érvényes
árakat:

angol font (GBP) = SUMMA / 190-200


francia frank (FRF) = SUMMA / 25-27
német márka (DEM) = SUMM A/ 90-95
osztrák schilling (ATS) = SUMMA / 12-13
svájci frank (CHF) = SUMM A/ 100-110
USA-dollár (USD) = SUMM A/ 120-125
151

A MAGYARORSZÁGI HEGEDŰKÉSZÍTŐK JEGYZÉKE

ABEL, Rudolf BALÁZS, István


18-19. sz., Konstanz 20. sz., Budapest
90 000,- - 120 000,- Kortárs
ALTHEIM, Gusztáv BALCZER, Rudolf
19.-20. sz., Budapest, Zürich 19-20. sz., Kassa
120 0 0 0 ,-- 150 000,- 110 000,- - 150 000,-
ANDRESCU, János
BALOGH, B M.?
19-20. sz., Szászváros, Bécs
20. sz., Budapest
80 000,- - 90 000,-
Kortárs
APPEL, Ignác
BALOGHY, Lajos
19-20. sz.. Pest, Bécs
19-20. sz., Kolozsvár, Jassy, Balassa­
130 000,- - 160 000,-
gyarmat
ARZT, Antal 120 000,- - 160 000,-
20. sz.. Újpest, Budapest, Pécs
Kortárs BAMBACH, János
19-20. sz., Újvidék, Szabadka
ATELBOHNGER, János György 70 000,- - 80 000,-
18-19. sz., Hermannstadt
220 000,- - 250 000,- BANUM, Károly Vilmos
19-20. sz., Bécsújhely ?
ÁGOSTON, József 60 000,- - 70 000,-
20. sz..
Kortárs BARABÁS, Géza
19-20. sz., Nagyvárad, Budapest
BABOS, Béla
80 000,- - 110 000,-
19-20. sz.. Szeged, Nagyszeben
120 000,- - 140 000,- BARABÁS, János
BABOS, Sándor 18-19. sz., Cremona
19-20. sz.. Szeged, Nagyszeben 160 000,- - 200 000,-
90 000,- - 110 000,- BARABÁS, Menyhért
BACSÓ, István 19. sz., Nagyvárad
19-20. sz., Szeged 70 000,- - 90 000,-
70 000,- - 80 000,-
BARABÁS, Menyért (ifj.)
BAK, (P.) János 19-20. sz., Nagyvárad, Budapest,
20. sz., Budapest, Baja Brassó
Kortárs 70 000,- - 80 000,-
152

BARABÁS, Menyért (legifj.) BARTHA, Gyula


19-20. sz., Brassó 20. sz.. Nagyvárad, Berettyóújfalu
70 000,- - 80 000,- Kortárs
BARANOVSZKY, Gyula BATHÓ, János
19-20. sz., Magyaróvár 19. sz.,?, London ?
50 000,- - 60 000,- 110 000,- - 140 000,-
BARÁT, István Bár, Báhr, BEER??, Andreas Perr??
19. sz.?, Párizs? 17-18. sz., Füssen??, Bécs?
90 000,- - 120 000,- 90 000,- - 120 000,-
BARÁTOSI, BUCSY Gábor BÁCSI, Sándor
19-20. sz., Bécs, Berlin, Párizs, Chi­ 20. sz., Lovászpatona, Győr
cago, Székelyudvarhely Kortárs
120 000,- - 150 000,-
BÁRÁNY Dezső
BARÁTURY, András vitéz 19-20. sz., Budapest, Becs, Berlin, Bu
19-20. sz., Budapest dapest
140 000, - - 160 000,- 600 000,- - 700 000,-
BARCHAIMEK, József BÁTFAI, Kálmán
19. sz., Prága, Sopron 20. sz.?,
160 000,- - 200 000,- Kortárs
BARZA, Mihály BÁTHORI, Géza
20. sz., Nagyszalonta 20. sz.7, Eger?
Kortárs Kortárs
BARMBERGER, (Hamberger??) Jo­ BEKE, Péter Pál
seph 19-20. sz., Budapest, Köln, Düssel­
19. sz., ? Pressburg dorf, Párizs, Budapest
80 000,- - 110 000,- 50 000,- - 200 000,-
BARTAK, Franz BELÁNYI, László
19-20. sz., Znaim? 20. sz., Ózd, Blakhurst (AUS)
60 000,- - 70 000,- Kortárs
BARTEK, Antal BENCZE, Ignác (Pence, Penze)
19. sz.?, Budapest 18. sz., Cremona
80 000,- - 120 000,- 120 000,-- 250 000,-
BARTEK, Ede BENEDEK, László
19. sz.. Pest, Budapest 20. sz., Kolozsvár, Budapest
600 000,- - 800 000,- Kortárs
BARTEK, János BENEDEK, Noémi Erzsébet
?, Sajógömör 20. sz., Budapest
50 000,- - 60 000,- Kortárs
153

BENYOVSZKY, Rudolf BITTERMANN, Ödön


19-20. sz., Lehnice (Nagylég), Po­ 20. sz., Budapest
zsony Kortárs
110 000,- - 120 000,-
BLASZAUER Róbert
BERGMANN, András 20. sz., Pécs, Budapest
19-20. sz., Budapest, Nagymaros Kortárs
250 000,- - 450 000,-
BOCZÁN, Béla
BERGMANN, András (ifj.) 20. sz., Pécs
19-20. sz., Budapest Kortárs
200 000,- - 350 000,-
BOCZÁN, Béla (ifj.)
BESSLER, Ádám 20. sz., Pécs
17. sz., Kassa, Eperjes Kortárs
800 000,- - 1 500 000,-
BOCZÁN, Lajos I.
BÉRI, Mihály 20. sz., Zenta, (Horvátország)
20. sz.. Dombóvár Kortárs
Kortárs
BOCZÁN, Lajos II.
BIELTZ, (Bilz) Gusztáv 20. sz., Zenta (Horvátország)
20. sz., Kaposvár, Nagybecskerek Kortárs
Kortárs
BODA, István
BIKSZEGI, Ferenc
20. sz., Diósgyőr
19-20. sz., Budapest
Kortárs
80 000,- - 120 000,-
BODOR, János
BIKSZEGI, Lajos
20. sz., Budaörs
20. sz., Budapest
Kortárs
Kortárs

BILZ, Gusztáv I. Bieltz BODY, Ottó


20. sz., Kaposvár, Nagybecskerek 19-20. sz., M ittenwald, Innsbruck
Kortárs 120 0 0 0 ,-- 140 000,-

BINA, János BOGDANOVICS, István


19. sz., Prága, Pozsony, Pest, Prága 19. sz.. Pest
110 000,- - 120 000,- 130 000,- - 160 000,-

BIRÓCZKY, József BOHÁK, Lajos


19-20. sz., Budapest, Hatvan? 19-20. sz., Budapest
80 000,- - 90 000,- 90 000,- - 120 000,-

BITTERMANN, Dezső BOHÁK, Lajos (ifj.)


19-20. sz., Budapest 20. sz., Budapest
80 000,- - 120 000,- Kortárs
154

BOKROSS, Kálmán BRANDL, Károly


19-20. sz., Jelenei, Prága, Budapest, 19. sz., Pest, Becs, Pest
Bécs, Nyitra 350 000,- - 600 000,-
110 0 0 0 ,-- 140 000,-
BRAUN, Antal i.
BOLDIZSÁR, István 19-20. sz., Becs, Prága, Budapest,
19. sz.. Pest, Szeged Belgrád, Temesvár
180 000,- - 220 000,- 120 000,- - 180 000,-

BORBÉLY, Márton BRAUN, Antal II.


19-20. sz., Bukarest, Budapest 19-20. sz., Temesvár
120 000,- - 160 000,- 90 000,- - 120 000,-

BORZA, Endre BRAUN, Brúnó


19-20. sz., Kolozsvár 19-20. sz., ?, ?, Szeged
70 000,- - 90 000,- 60 000,- - 80 000,-

BOTH, Béla BRAUN, János


20. sz., Budapest ? 19-20. sz.. Becs, Szeged
Kortárs 120 000,- - 160 000,-

BOTH, János BRAUN, Mihály


19. sz., Pest, Bécs 19-20. sz., Kolozsvár?
90 000,- - 130 000,- 90 000,- - 130 000,-

BOZÓKY, József BREYER, Miklós


20. sz., Budapest 19-20. sz., Budapest
Kortárs 50 000,- - 60 000,-

BÖHM, Ferenc BROTSKÓ, Károly


18-19. sz., Pest 19. sz., Pest
160 000,- - 220 000,- 200 000,- - 350 000,-

BÖHM, János BRÜCKNER, Nándor


18-19. sz.. Pest 19-20. sz., Schönbach, Budapest
160 000,- - 220 000,- 250 000,- - 500 000,-

BÖLCSKEY, Ferenc BUCSY, Gábor


19-20. sz., Budapest 19-20. sz., Kolozsvár
50 000,- - 60 000,- 80 000,- - 90 000,-

BŐSZ, Károly BUKÓ, Sándor


20. sz., Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

BRADA, Jaroslav BURAI, Gyula


20. sz., Temesvár 19-20. sz., Mezőtúr
Kortárs 60 000,- - 70 000,-
155

BURGER, Kálmán (Bátfai) CIGL, Géza II.


20. sz., Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

BURGER, Károly CIGL, Jeromos


19-20. sz., Budapest 19-20. sz., Bejdekov, Budapest
120 000,- - 150 000,- 350 000,- - 500 000,-

BURGER, Lajos Viktor CIGL, Rezső


20. sz., Fergana, Budapest 19-20. sz., Budapest
Kortárs 120 000,- - 150 000,-
CEJKA, János CONIA, Stefano (Kónya)
19. sz.?, Sopron 20. sz., Felsőgalla, Cremona
80 000,- - 100 000,- Kortárs

CEJKA, Josef I. CSAPKOVICS, József


18-19. sz., Prága 20. sz.?, Budapest
120 000,- - 150 000,- Kortárs

CEJKA, Josef II. CASPER, Mihály


18-19. sz., Prága, Sopron 18-19. sz., Brassó??
120 000,- - 150 000,- 80 000,- - 120 000,-

CHARVÁT W.? CSEJKA János (Cejkaü)


19-20. sz., Ruttka?? 19. sz.?, Morva o.? Sopron
50 000,- - 60 000,- 70 000,- - 90 000,-

CHITTA, Gyula CSER, Károly


19-20. sz., Beszterce 20. sz., Kisbér
70 000,- - 80 000,- Kortárs

CHRACSINSZKY, János CSERI, Kálmán


20. sz.? Budapest 20. sz., Cinkota, Budapest
Kortárs Kortárs

CZIEGLER, Ferenc CSERMELY, Zoltán


20. sz., Esztergom 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

CIGL, Antal CSERNUS, Farkas


20. sz., Budapest 20. sz., Hódmezővásárhely, Csongrád
Kortárs Kortárs

CIGL, Géza I. CSISZÁR, Gyula


19-20. sz., Budapest 20. sz., Igriczi, Miskolc
120 0 0 0 ,-- 150 000,- Kortárs
156

csón, ? DÁVID, József


19-20. sz.. Szeged 20. sz., Kolozsvár
60 000,- - 70 000,- 80 000,- - 120 000,-

CSUTOR, János DÉNES, József


19-20. sz., Nagybánya, Budapest ? 20. sz., Budapest
70 000,- - 80 000,- Kortárs

CSUTOR, Sándor DIEHL, János


19. sz., Nagybánya, Budapest? 19. sz., Pest
70 000,- - 80 000,- 600 000,- - 800 000,-

CZAKÓ, István DISCHKA, János


20. sz., Pécs 19-20. sz., Pécs
Kortárs 50 000,- - 60 000,-

CZENKE József DISCHKA, Győző


20. sz., Budapest 19. sz., Pécs
Kortárs 70 000,- - 90 000,-

CZINEGE, József DOLMÁNYOS, Krisztina


20. sz., Szolnok, Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

CZUKOR, Gyula DUDÁS, Lajos


19-20. sz., Losonc 20. sz., Subotica, Szabadka
80 000,- - 90 000,- Kortárs

DAHLINGER, Sebestyén DVORAK, (Dworak) János


18-19. sz.. Becs, Pozsony 19. sz., Unhorstl, Prága, Pest
900 000,- - 1 200 000,- 700 000,- - 900 000,-

DAMM, Pál DVORZSÁK, (Dworak) Lajos


20. sz., Pestszenterzsébet, Budapest 19-20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

DARÓCZI, Péter EBERLE, Benedek


20. sz., Szeged 18-19. sz., Wien, Pest
Kortárs 400 000,- - 450 000,-

DAUM, (Daun) Károly Vilmos EBERLE, Johann Udalricus


19-20. sz., Bécsújhely, Becs, Pozsony 17-18. sz., Vils, Prag
700 000,- - 900 000,- 1 500 000,- - 1 800 000,-

DAUM, (Daun) Mátyás EBERLE, Magnus, Benedek


18-19. sz., Bécsújhely 19. sz., Wienerneustadt, Győr
1 100 000, - - 1 200 000,- 600 000,- - 750 000,-
157

EBERLE, Tomaso ERTL, Johann


18. sz., Wien, Neapol, Pest?, Győr? 18-19. sz., Raidling, Wien
1 400 000,- - 1 600 000,- 450 000,- - 500 000,-

EGERT, József ERTL, Kari


19-20. sz.. Hódság 19. sz., Pressburg
40 000,-50 000,- 800 000,- - 950 000,-

EL£K, Béla ERTL, Martin


20. sz., Miskolc 19. sz., Wien, Pressburg??
Kortárs 300 000,- - 350 000,-

ELEK, Sándor FARKAS, Béla


19-20. sz.. Erdőhorváti, Miskolc 20. sz., Jászalsószentgyörgy, Nagyvá­
250 000,- - 300 000,- rad, Pest, Cegléd
Kortárs
ELEK, Sándor (ifj.)
FARKAS, Béla
20. sz., Budapest, Miskolc
20. sz., Nagyigmánd, Győr, Debrecen,
Kortárs
Bécs, Pécs, Kaposvár
ENGLEDER, Alajos 400 000,- - 500 000,-
19. sz., Grossberg, Buda, Budapest
FARKAS, Frantisek
800 000,- - 1 200 000,-
20. sz., Zihárec, Zilina, Galanta
ENGLEDER, András Kortárs
19. sz., Pest?
FARKAS, István
??
20. sz., Veszprém, Budapest, Cremona
ENGLEDER, József Kortárs
19. sz., Buda?
FARKAS, Károly
?? 19-20. sz., Kolozsvár
EÖRDÖG, István 50 000,- - 60 000,-
20. sz., Budapest FEJÉR, Miklós
Kortárs 20. sz., Sátoraljaújhely
Kortárs
ERDÉSZ, Ottó
20. sz., Pozsony (Bratislava), Buda­ FEJES, László
pest, USA 20. sz., Orosháza, Budapest
Kortárs Kortárs

ERŐS, József FEKETE, Mihály


20. sz., Győr 19-20. sz., Budapest
Kortárs 50 000,- - 60 000,-

ERTL, Jákob FERENCZY, Sándor (Alexander)


19. sz., Pressburg 19. sz., Pest, Wien, Budapest, Wien, USA?
600 000,- - 750 000,- 850 000,- - 1 200 000,-
158

FERENCZY-TOMASOVSZKY, Károly GARAMI, Miklós ?


19-20. sz.. Pest, Berlin, Hága 18. sz., Neapei
950 000,- - 1 400 000,- ??

FINSTER, János GÁL, György


19-20. sz., Budapest, New York 20. sz., Pécs
400 000,- - 600 000,- Kortárs

FINTA, János ? GEIGER ,7


19. sz., ? 19-20. sz., Budapest
?? ??
FLÓRIÁN, Jozef GERLE, Conrad
20. sz., Kosice (Kassa) 15-16. sz., Nürnberg?
150 0 0 0 ,--2 0 0 000,- ??

FRIRSZ, Márton GERLE György


20. sz., Budapest 16.-17. sz., Innsbruck, Wien ?
Kortárs ??

FRIRSZ, Miksa I. GERLE, János (Melchior)


19-20. sz., Budapest, München, Wurz­ 17. sz., Innsbruck, Nürnberg?
burg, Budapest ??
1 200 000,- - 1 400 000,-
GILA, Jenő
FRIRSZ, Miksa II. 19-20. sz., Hódmezővásárhely
20. sz., Budapest, USA 65 000,- - 75 000,-
Kortárs
GINTRA, Sándor
FÜGEDI, György 19-20. sz., Budapest, Székesfehérvár,
20. sz., Budapest Bécs, Schwerin
Kortárs 150 000,- - 200 000,-

GABINGER, (Kabinger) Jakab GOLLOB, Balázs


19. sz., Pest, Oroszország?? 20. sz., Budapest
150 000,- - 250 000,- Kortárs

GAÁL, Ferenc GOSSLER, Endre


19-20. sz., Budapest 20. sz., Kispest, Szombathely
50 000,- - 60 000,- 70 000,- - 85 000,-

GALLA, Antal GOTTFRIED, Vencel


19-20. sz., Kosice (Kassa), Brünn 19. sz., Pozsony
350 000,- - 500 000,- 65 000,- - 75 000,-

GARAI, János GRÜNDLER, János


19-20. sz., Temesvár 19. sz., Szabadka, Pest
60 000,- - 70 000,- 150 000,- - 200 000,-
159

GRÜNTLER, A. ? GYURA, Gábor (Dezséri)


19. sz., Pest 19-20. sz., Cserhátszentiván, Budapest
?? 85 000,- - 95 000,-

GSCHIEL, András, János HAÁR, Samu


18. sz., Pest 19-20. sz.. M edve, N agyszebe n,
350 000,- - 450 000,- Nagyvárad
80 000,- - 90 000,-
GSCHIEL, József, Mihály
18-19. sz.. Pest HABITS, Antal
350 000,- - 450 000,- 19-20. sz., Győrszentmárton, Budapest
150 000,- - 180 000,-
GUCKER, Nándor
19-20. sz., Budapest HABITS, János
350 000,- - 400 000,- 19. sz., Székesfehérvár, Győr
80 000,- - 90 000,-
GUMINÁR, Ernő
20. sz., Őriszentpóter, Székesfehérvár HABITS, István
Kortárs 19-20. sz., Pannonhalma?, Győr?
??
GUMINÁR, Tamás
20. sz., Székesfehérvár, Budapest HABITS, József
Kortárs 18-19. sz.. Pannonhalma
??
GUTERMANN, Vilmos, Tivadar
19-20. sz.f München, Budapest, Becs HABITS, Lajos
400 000,- - 600 000,- 19-20. sz., Rákoscsaba, Budapest
GUTH, Miksa 85 000,- - 95 000,-
20. sz., Budapest HACKHOFER, Antal?
120 000, - - 200 000,- 19-20. sz., ?
GYÉMÁNT, János ??
20. sz., Kiskundorozsma, Szeged
HACKHOFER, Ferenc (Franz)
Kortárs
18-19. sz., Wien, Pest
GYÖRKÖS, Zs.. Lajos 120 000,- - 150 000,-
20. sz., Tordaszentlászló, Nagybánya,
HAJDÚ, Pál
Kolozsvár, Berlin
20. sz., Orosháza, Szeged?
Kortárs
Kortárs
GYÖRKY, Mihály
19-20. sz., Budapest HALÁSZ, József
75 000,- - 80 000,- 18-19. sz., Schönbach, Pest
250 000,- - 300 000,-
GYŐRY, Endre
20. sz.. Nagyvárad, Budapest, Székes- HAMBERGER, Ferdinánd
fehérvár 19. sz., Pressburg
Kortárs 600 000,- - 800 000,-
160

HAMBERGER, Ferenc HEPKE, András


19. sz., Pressburg 20. sz., Budapest
500 000,- - 700 000,- Kortárs

HAMBERGER, Ferenc Nándor HERCEGH, István


19. sz., Pressburg 19. sz., Kecskemét
600 000,- - 800 000,- 80 000,- - 120 000,-

HAMBERGER, József (Joseph) HERENDI, Géza


19. sz., Wien, Pressburg 20. sz., Babot, Budapest
400 000,- - 1 200 000,- Kortárs

HAMBERGER, József (Joseph) ifj. HETESY, Ferenc


19-20. sz., Pressburg, Wien 19-20. sz., Budapest
800 000,- - 1 200 000,- ??
HARSÁNYI, István HIDY, László
20. sz., Budapest 19-20. sz., Budapest
Kortárs 120 000,- - 160 000,-
HAUSER (Hauszer), Gusztáv HIDY, Zoltán
19. sz.f Budapest, Zombor, Nagyvárad 19-20. sz., Budapest
70 000,- - 90 000,- 80 000,- - 90 000,-
HAVAS, István HILLER, Franz
19-20. sz., Budapest 19. sz., Wiener-neustadt, Znaim, Bu­
450 000,- - 750 000,- dapest?
HEGYESI, Béla 90 000,- - 120 000,-
20. sz., Budapest
HILLER, Artúr Vilmos
Kortárs
19. sz., Drezda, Budapest, Mittenwald
HEIDEGGER, Ede 90 000,- - 120 000,-
19-20. sz., Passau, Pest, Linz
HILZ, Carlo ?
150 000,- - 250 000,-
20. sz., Budapest ?
HEIN, Márton ??
19-20. sz., Nagymaros, Budapest,
Székesfehérvár HOCK, Nándor
150 0 0 0 ,-- 250 000,- 19-20. sz., Rákospalota
50 000,- - 60 000,-
HEINICKE, Mátyás
19-20. sz., Maria Kulm, Markneu- HOFFMANN, Nándor
kirchen, Budapest, Velence, Wildstein 19-20. sz., Budapest
350 000,- - 600 000,- 150 000,- - 200 000,-

HEINRICH, Andreas HOLLÓ, Bence


19. sz., Schönbach, Budapest, Schönbach 20. sz., Budapest
120 000,- - 160 000,- Kortárs
161

HOLZEL, Ignaz HORVÁTH, László Dr.


18-19. sz.f Brassó, Kronstadt? 20. sz., Topovár, Dombóvár
80 000,- - 120 000,- Kortárs

HOLZMANN, Vilmos HORVÁTH, László


20. sz., Budapest, ? 19-20. sz., Szombathely
90 000,- - 120 000,- 60 000,- - 80 000,-
HOMOLKA, Ferdinand HOZMANN, Pál ?
19. sz., Velvary, Prag, Sopron, Prag ??
1 800 000,- - 2 500 000,- ??
HOMOLKA, Vincenz, Emanuel HUEBER, András
19. sz., Velvary, Prag, Pest, Prag
18. sz., Pest
1 500 000,- - 2 00 000,- 300 000,- - 400 000,-
HORÁK, János IZIK, ?
18. sz.. Pest 20. sz., Budapest
?? Kortárs
HORVÁTH, ? JAKAB, Benjámin
19. sz., Árva? 19-20. sz., Temesvár
?? 80 000,- - 120 000,-

HORVÁTH, Anton JANKÓ, János


20. sz., Románia (Erdély), Saarbrücken 19. sz.. Pest
Kortárs ??

HORVÁTH, Baltazár? JÁGER, László


20 sz., Kolozsvár 20. sz., Budapest
?? Kortárs

HORVÁTH, Boldizsár JERKOVITZ, Oszkár


20. sz., Kolozsvár 19-20. sz., Nagykanizsa
Kortárs ??

HORVÁTH, D. Gyula JERZSABEK, Bonifác


19-20. sz., Magyarország, USA 19-20. sz., Budapest
?? ??

HORVÁTH, István JERZSABEK, Bonifác (if|.)


19-20. sz., Vasbozsok, Budapest 20. sz., Budapest
150 000,- - 180 000,- ??

HORVÁTH, Károly JUNGMANN, Dezső


20. sz., Székesfehérvár 19-20. sz., Arad, Budapest, Berlin
80 000,- -90 000,- 120 000,- - 150 000,-
162

KABAY, Imre (I) KATONA, Géza


19-20. sz., Hajdúnánás, Debrecen 20. sz., Budapest
80 000,- - 120 000,- Kortárs

KABAY, Imre (II) KÁSA, Sándor


20. sz., Nádudvar, Debrecen, Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

KABINGERM (Gabinger?) Jakab KELEMEN, László


19. sz., Pest, Oroszország?
20. sz.. Mezőtúr
120 000,- - 450000,-
Kortárs
KAIML, Franz
,19-20. sz., Budapest KEMENCEZI, Gyula
20. sz., Budapest
??
Kortárs
KAIN, Lajos
19-20. sz., Szeged, Nagykikinda, Pécs, KEMÉNY, Zsombor
Budapest, Szabadka 20. sz., Budapest
Kortárs
120 000,- - 150 000,-
KALFMAN, Lajos KENYHERCZ, István
20. sz., Budapest, Toronto 20. sz.. Palló, Budapest
Kortárs Kortárs

KAUKIN, László KÉPSZELY, János


20. sz., Pestszentlőrinc 19-20. sz., Besztercebánya, Újszőny,
250 000,- - 300 000,- Bélabánya
120 000,- - 150 000,-
KALMAN,? (Kalmár?) ? Lajos
20. sz., Erdély KERKOVITS, Ferenc
?? 18-19. sz., Nyitra, Pressburg
90 000,- - 120 000,-
KALMÁR, Lajos
20. sz., Recsk KERTÉSZ, János
Kortárs 19-20. sz., Kassa, Hidasnémeti
60 000,- - 70 000,-
KAMARÁS, János
19-20. sz., Budapest KERU, János
120 000,- - 150 000,- 20. sz., Budapest
Kortárs
KAMLOSI (Comlossi, Komlósi??),
Andreas KIEFER, Nándor
19. sz., Wien, ? 19-20. sz., Temesvár, Budapest
?? 150 000,- - 180 000,-
163

KICKINGER, Zoltán KOCSIS, Gáspár


20. sz., Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

KILYÉNFALVI, Gábor KOCSIS, Mihály


20. sz., Budapest 19-20. sz., Budapest
Kortárs 50 000,- - 60 000,-

KIS, Ferenc KOCSIS, Sándor


19-20. sz.. Árokszállás 19-20. sz., Budapest ?
50 000,- - 60 000,- 50 000,- - 60 000,-

KISS, Gyula KODÁJ, Zoltán


20. sz., Báránd 20. sz., Budapest, Wien
Kortárs Kortárs

KISSZÉKELYI, Gyula KOHÁNYI, Károly


20. sz., Budapest 18. sz., Mehádia, Fehértemplom, Pest
Kortárs 50 000,- - 90 000,-

KLEVERKAUS, Frigyes KOMÁROMY, Sándor


19-20. sz., Brassó 19-20. sz., Abony, Budapest
250 000,- - 300 000,- 120 000,- - 150 000,-
KUER, Andreas KOMÁROMY, Sándor, Tihamér
19-20. sz., Schönbach, Hamburg, Bu­ 20. sz., Budapest
dapest, Pressburg Kortárs
150 000,- - 200 000,-
KONDOROSY, István
KUER, Antal 20. sz., Budapest
19-20. sz., Schönbach, Budapest? Kortárs
??
KÓNYA, István
KUER, Roan, Josef
20. sz., Felsőgalla, Cremona, Tata, Baj
20. sz., Schönbach, Budapest, USA
Kortárs
??

KUER, Ottó KÓNYA, István (jun.)


20 sz., Schönbach, Pressburg 20. sz.. Tatabánya, Cremona,
Kortárs Kortárs

KLOTZ, Mátyás KÓNYA, Lajos


18. sz., Pressburg 20. sz., Tatabánya
350 000,- - 450 000,- Kortárs

KMETTY, István KÓNYA, Lajos (ifj.)


19-20. sz., Budapest 20. sz., Tatabánya
120 000,- - 150 000,- Kortárs
164

KOPÁNYI, Sándor KÖHLER, Lajos


20. sz., Budapest 19-20. sz., Abaújszántó, Budapest,
Kortárs Berlin, Chicago
450 000,- - 600 000,-
KORPONYAI, György
20. sz., Újpest, Budapest KÖRÖSI, Ferenc
Kortárs 20. sz., Budapest
Kortárs
KÓSA, Sándor
20. sz., Rugonfatva KŐVÁRI, Gyula
Kortárs 20. sz., Tóalmás, Budapest
Kortárs
KOTÁN, Csaba
20. sz., Budapest KRESZNIK, Ferenc Dr.
Kortárs 19-20. sz., Fiume
70 000,- - 90 000,-
KOVÁCS, Emil
20. sz., Budapest KRETSCHMANN, Ernő, Ágost
Kortárs 19-20. sz., Markneukirchen, Budapest
??
KOVÁCS, János
20. sz., Budapest KRIGLER, (Kriegler) András
Kortárs 18-19. sz., Wien?, Pest
600 000,- - 900 000,-
KOVÁCS, (Kováts) Kálmán
19-20. sz., Kolozsvár KUBESKA, (Kubeschka) Lajos
120 000,- - 150 000,- 19-20. sz., Pozsony
150 000,- - 180 000,-
KOVÁCS, Lajos
KUBESCHA, Alois
19-20. sz., Wien, Budapest
800 000,- - 1 200 000,- 19-20. sz., Pressburg, (Bratislava)
80 000,- - 120 000,-
KOVÁCS, Péter KUDUK, István
20. sz., Kolozsvár 20. sz., Szabadka, Nagykanizsa
Kortárs
90 000,- - 120 000,-
KOVÁCS, Zoltán KUKA, Ferenc
20. sz., Budapest 19-20. sz.. Pápa
Kortárs 50 000,- - 60 000,-
KOVÁCS, Zoltán KÜHLMAYER, Ottó
19-20. sz., Zólyom (Zvolen) 19-20. sz., Pressburg
150 000,- - 200 000,- 60 000,- - 80 000,-

KOZMA, József KVANDUK, ?


19-20. sz., Mezőkomárom, Budapest 20. sz.. Nyíregyháza
90 000,- - 120 000,- ??
165

LACZKÓ, Sándor LEEB, Baltazár (Boldizsár?)


19-20. sz., Budapest 18-19. sz., Pressburg, Nagyszombat?
400 000,- - 600 000,- ??

LADECZKY, János LEEB, Johann Georg (I)


19-20. sz., Nagykanizsa 18-19. sz., Pressburg
250 000,- - 300 000,- 1 000 000,- - 2 000 000,-

LAKATOS, Ferenc LEEB, Johann Georg (II)


20. sz., Budapest 18-19. sz., Pressburg
Kortárs 800 000,- - 1 500 000,-

LAKATOS, István LEEB, Johann Georg (III)


20. sz., Kolozsvár 18-19. sz., Pressburg
Kortárs 800 000,- - 1 500 000,-

LAKATOS, László LEEB, Vencel


20. sz., Budapest 18-19. sz., Pressburg??
Kortárs ??

LANGER, József LEHNER, Ferenc


19-20. sz.. Arad, Pest 19. sz., Prága, Kismarton, Tüppels-
60 000,- - 80 000,- grün
800 000,- - 1 200 000,-
LANGFORTH, Antal
19-20. sz., Budapest LEMBÖCK, Gabriel
?? 19. sz., Buda, Wien
900 000,- - 2 500 000,-
LANGFORTH, Károly
19-20. sz., Budapest, Szabadka, Hollan­ LENGYEL, István
dia? 19-20. sz., Győr
120 000,- - 150 000,- 80 000,- - 100 000,-

LANTNER, Ferdinánd LENGYEL, Kálmán


19-20. sz., Prága, Pest, Prága 19-20. sz., Kolozsvár, Wien, Buda­
600 000,- - 800 000,- pest, Kolozsvár
120 000,- - 150 000,-
LAUMANN, Róbert
19-20. sz., Budapest, M agdeburg, LENHARDT, Antal
Markneukirchen, Düsseldorf, Budapest 20. sz., Törökbecse, Nagybecskerek
350 000,- - 600 000,- Kortárs

LEEB, Andreas Carl LENHARDT, János


18-19. sz., Wien, Pressburg 19-20. sz., Pécs, Szeged, Pécs
1 200 000,- - 2 500 000,- 150 000,- - 180 000,-

LEEB, Antal LENK, Vencel


18-19. sz., Pressburg, Wien? 19. sz., Schönbach, Pest, Frankfurt
?? 120 000,- - 200 000,-
166

LETÉNYI, Károly MALDONER, Mihály


19-20. sz., Rónaszék 18-19. sz., Füssen, Sopron
50 000,- - 60 000,- 250 000,- - 350 000,-

LÉVAY, Imre MÁLY, György ?


20. sz., Felsőbánya 16. sz., ?
Kortárs ??

MALYÁR, Jós?
UEDL, Vencel
19. sz., ? Cremona
18. sz., Pest?
??
??
MARECSEK, János
LIGETI, Lajos
20. sz., Prága, Brünn, Marosvásár­
20. sz.. Szeged
hely, Kolozsvár
Kortárs
200 000,- - 400 000,-
LÖBB, Franz MAROSSZÉKI Magda, László
18-19. sz., Pressburg 20. sz., Budapest
600 000,- - 900 000,- Kortárs
LOTZ, Tódor MAROSVÁRY, László
18-19. sz., Pressburg, Wien 20. sz., Tiszapüspöki, Budapest
150 000,- - 180 000,- Kortárs

LUTZ, Ignác MARTIN, János


19-20. sz., Schönbach, Pest, Wien 20. sz., Cremona
250 000,- - 400 000,- Kortárs

LUTZ, József MARTIN, H. Richárd


19. sz., Schönbach, Budapest 19-20. sz., Breitenfeid, Markneu
kirchen, Budapest, Bukarest
400 000,- - 600 000,-
150 000,- - 180 000,-
MACHNITZ, Sámuel
MÁNDY, Zoltán
19-20. sz., Újvidék, Szabadka
20. sz., Debrecen, USA?, Brazília?
120 000,- - 180 000,- Kortárs
MACHNITZ, Sándor MÁHR, (Már) János
20. sz., Budapest, Szabadka 19-20. sz., Székesfehérvár
120 000,- - 180 000,- 50 000,- - 60 000,-

MAGASHÁZI, János MÁRTON, József


20. sz., Ajkarendek, Kanada 20. sz., Makó
Kortárs Kortárs

MAGYAR, József MEDGYESY, József


20. sz., Budapest 20. sz., Budapest, Székesfehérvár
Kortárs Kortárs
167

MEISSNER, János MICHELBERGER, János


20. sz., Budapest 19-20. sz.. Érd, Budapest
?? 200 000,- - 300 000,-
MEISSNER, Mihály MIKLÓSI, Lajos
20. sz., Budapest 19-20. sz., Budapest
Kortárs 120 000,- - 150 000,-
MENICH, András MILÁN, S. ?
20. sz., Budapest 19-20. sz., Werschetz, ?
350 000,- - 600 000,- ??
MÉSZÁROS, István MIRTH, József
19-20. sz., Kolozsvár? 19-20. sz., Budapest
80 000,- - 90 000,- 250 000,- - 350 000,-
MÉSZÁROS, János MOGYORÓSSY, Gyula
20. sz., Pusztavacs, Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs
MÉSZÁROS, József MOLNÁR, Gábor
20. sz., Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs
METELKA, Josef
MOLNÁR, Zoltán
19. sz., Prága?, Pest, Wien
20. sz., Budapest
??
Kortárs
METZKER, Ferenc
MÓR, Johann
19-20. sz., ?
19-20. sz., Székesfehérvár
??
120 000,- - 150 000,-
METZKER, (Metzger) István
19-20. sz., Nagymaros, Székesfehér­ MOSER, Judith
vár, Győr, Szombathely 20. sz., Mittenwald, Budapest
200 000,- - 250 000,- Kortárs

METZKER, (Metzger) József MÓZSA, Sándor


19-20. sz., Nadap, Székesfehérvár, 19-20. sz.. Feketefalu, Nagybánya
Kolozsvár, Győr, Budapest 120 000,- - 150 000,-
150 000,- - 200 000,-
MÖNNIG, Adolf Vilmos
MEZEI, János 19. sz., Markneukirchen, Pest, M is­
20. sz., Mátészalka, Budapest kolc, Kolozsvár, Debrecen
Kortárs 1 200 000,- - 1 800 000,-
MICHELBERGER, Ferenc MÖNNIG, Ernst
20. sz., Budapest 19-20. sz., Wien, ?
Kortárs ??
168

MÖNNIG, Ferenc NAGY, Kari


19-20. sz., Wien, Markneukirchen, Bu­ 18-19. sz., Pest, Wien
dapest ??
300 000,- - 350 000,-
NAGY, Sándor Dr.
MÖNNIG, József 20. sz., Nagykanizsa, Debrecen
19. sz., Pest ??
600 000,- - 800 000,-
NEMES, George
MUNTYÁN, Sándor 20. sz., Budapest, London
20. sz., Budapest, Pécs, Székesfehérvár Kortárs
120 000,- - 160 000,-
NEMES, István
MÜLLER, József 20. sz., Budapest
19-20. sz., Plauen, Pest Kortárs
11
NEMESSÁNYI, László
MÜRELL, András 20. sz., Budapest
20. sz., Budapest Kortárs
Kortárs
NEMESSÁNYI, Sámuel (Samu)
NAGY, Béla 19. sz., Liptószentmiklós (Werbicz-
20. sz., Jászalsószentgyörgy, Budapest Husték), Pest, Szeged, Budapest
Kortárs 2 000 000,- - 4 000 000,-
NAGY, Ferenc (Franz) NEMESSÁNYI, Lőrinc
19. sz., Pest 19-20. sz., Losonc
220 000,- - 300 000,- 80 000,- - 100 000,-

NAGY, Ferenc NEUBAUER, Károly


19. sz., Szabadka 19. sz., Buda
11 150 000,- - 200 000,-

NAGY, István NEUBAUER, Krisztián


19-20. sz., Szabadka, Szeged, Mis­ 19. sz., Buda
kolc, Bukarest 250 000,- - 350 000,-
120 000,- - 180 000,-
NEUSIDLER (több változatban isi),
NAGY, János Hans
18-19. sz., Pest 16. sz., Pressburg, Nürnberg
600 000,- - 900 000,- 11

NAGY, József NÉMETH, Dezső


19. sz., Pest 19-20. sz., Rákóczifalva
11 120 000,- - 150 000,-

Nagy, József NISLE, David


19-20. sz., Bukarest, Pesterzsébet 18-19. sz., Kismarton?
120 000,- - 160 000,- ??
169

NOVADOVICS, István PÁLHEGYI, Lajos


19-20. sz., Pécs 20. sz., Mezőkövesd, Miskolc
60 000,- - 70 000,- Kortárs

NOVÁK, Bálint PÁLINKÁS, Pál


19-20. sz., Hódmezővásárhely, Budapest 20. sz., Cegléd, Kecskemét
120 000,- - 150 000,- Kortárs
NYITRAI, Ferenc PÁLLYA, Celesztin
20. sz., Budapest 19-20. sz., Genova, Újpest
Kortárs 70 000,- - 80 000,-
OBERLANDER, Vilmos PAPP, Béla
19-20. sz., Jászberény, Budapest 20. sz.( Mátranovák
120 000,- - 150 000,- Kortárs
ORBÁN, Imre
PAPP, József
19-20. sz., Sturovo, Budapest
19-20. sz., Pécs, Budapest
350 000,- - 400 000,-
50 000,- - 60 000,-
ORBÁN, József
PAPP, Sándor
19-20. sz., Bedeg, Budapest
19-20. sz., Budapest
140 000,- - 160 000,-
200 000,- - 300 000,-
ÖRDÖGH, István
PARRAGH, Kálmán
20. sz.. Szeged
20. sz., Budapest
Kortárs
Kortárs
ŐRY, Péter ?
PÁSZTHY, István
18-19. sz., Paris?
19-20. sz., Pásztó, Budapest
??
150 000,- - 250 000,-
PACZKA, Antal
PATAKI, Szilárd
19-20. sz., Lemberg??
19-20. sz., Békéscsaba
??
50 000,- - 60 000,-
PADUCH, Ede
19-20. sz., Jablunkau, Budapest , PATHAN, Vince
Hamburg 19-20. sz., Unter-Graupen, Budapest,
400 000,- - 600 000,- Wien
350 000,- - 500 000,-
PALATINUS, András
19-20. sz., Cibakháza, Pécs, Budapest, PATZELT, Nándor
Szolnok 19. sz., Pest
200 000,- - 300 000,- 250 000,- - 350 000,-

PALAUNUS, György PATZELT, János Ferdinánd


20. sz., Szolnok 19. sz.. Pest, Wien, Berlin
Kortárs 600 000,- - 850 000,-
170

PAUER, Stefan PISZTÓRY, ?


19-20. sz., Pressburg 20. sz., Budapest
80 000,- - 90 000,- 11

PÉCEU, Péter PLACHT, Ferenc


20. sz., Sárospatak, Cremona 19. sz., Schönbach, Pest, Budapest
Kortárs 90 000,-- 120 000,-

PERJÉS, Kálmán PUVERICS, Emil


19. sz.. Gyula 19-20. sz., Sopron, Budapest, Berlin
11 I 500 000,- - 2 000 000,-

PERJÉS, Kálmán POLLÁK, József


19-20. sz., Tornya, Kuzsnicz 20. sz.. Arad, Temesvár, Mirecourt,
60 000,- - 80 000,- Bukarest
Kortárs
PÉTERI, Károly
20. sz., Miskolc, Cremona PRAUNER, József
Kortárs 18. sz., Wien, Pest
II
PETRI, Antal
19-20. sz.. Zsombolya PRESZL, József
50 000,- - 60 000,- 20. sz., Budapest
Kortárs
PETRÓ, József
PROKOP, Ferenc
20. sz.. Lőrinci, Vác
19. szw Hlinsko, Wien, Pest
Kortárs
250 000,- - 800 000,-
PETRÓCZKY, József
PRÜLLER, Antal
20. sz.. Heves
19. sz., Schönbach, Pest
120 000,- - 150 000,-
11
PETZ, János PUSKÁS, József
19. sz., Pest 20. sz., Cleveland, Budapest, New
?? York, Los Angeles
PFINGSGRAEFF, Frigyes Kortárs
19. sz., Nagyszeben RAÁB, Johann
60 000,- - 90 000,- 19-20. sz., Schönbach, Komárom,
PILÁT, Ernő, Pál Pécs, Göppingen
19-20. sz., Budapest, New York, Los 11
Angeles RAAB, Károly (Kari)
500 000,- - 800 000,- 19-20. sz., Zombor
120 000,- - 150 000,-
PILÁT, Pál
19-20. sz., Beneschau, Wien, Buda­ RÁCZ, Barnabás
pest 20. sz., Gödöllő
400 000,- - 600 000,- Kortárs
171

RÁCZ, József RIBARITS, István


20. sz., Békéscsaba 19-20. sz., Szombathely, Budapest
Kortárs 120 000,- - 150 000,-

RÁCZ, Lóránd RIBARITS, János (I)


20. sz., Budapest, Den Haag 19-20. sz., Sopron, Szombathely, Pest
Kortárs 250 000,- - 400 000,-

RACZINSKY, (Racsinszky), János


RIBARITS, János (II)
19-20. sz., Budapest
20. sz., Környe, Szombathely, Kőszeg,
150 0 0 0 ,-- 180 000,-
Kispest
120 0 0 0 ,-- 150 000,-
RADLER, Emil
19. sz., Segesvár
RIBARITS, József ?
7?
19-20. sz., Szombathely?
RÁK, Sándor ??
19-20. sz.. Szombathely
60 000,- - 80 000,- RIBARITS, Mihály
19. sz., Felsőpulya, Paris?
RAUER, György ??
19-20. sz., Wien, Budapest
?? RIBARITS, Sándor
19-20. sz.. Szombathely, Kőszeg, Bot­
REISZNER, Nándor falu
19-20. sz., Debrecen, Pécs 110 0 0 0 ,-- 120 000,-
90 000,- - 120 000,-
RICHTER, Károly?
REMÉNYI, László 19. sz., Szeged
19-20. sz., Budapest, Hamburg, Paris ??
350 000,- - 450 000,-
RICHTER, Kristóf Ádám
REMÉNYI, Michael, Erik
19. sz., Szeged
20. sz., Budapest, Toronto
??
Kortárs

REMÉNYI, Mihály RICHTER, Pál


19-20. sz., Pest, Wien, Budapest 19-20. sz.. Szatmárnémeti??
600 000,- - 800 000,- ??

RÉTFI, ? RIDWAL, Anton


19-20. sz., Chartres 19. sz., Temesvár
?7 50 000,- - 60 000,-

REZSABEK, Attila RIEDL, János


20. sz., Budapest 19-20. sz., Schönwerth, Sopron
Kortárs ??
172

RIEDL, Rezső (I) SANDNER, József


19-20. sz., Sopron, Schönbach, Inns­ 19. sz., Schönbach, Pest
bruck 250 000,- - 350 000,-
??
SANDNER, J. Károly
RIEDL, Rezső (II) 19-20. sz.( Schönbach, Budapest, Wien
20. sz., Sopron, Graslitz, Klingenthal 350 000,- - 450 000,-
Kortárs
SANDNER, Vince
RINGBAUER, Dezső 19. sz., Schönbach, Budapest
20. sz.. Kispest 150 000,--250 000,-
Kortárs
SÁGI (Steiner), Tibor
ROMANEK, András 20. sz.. Szeged, Mirecourt
20. sz., Majlát, Budapest Kortárs
Kortárs
SÁLI, Géza
ROMANEK, Tihamér 20. sz.. Mezőhegyes, Budapest
20. sz., Martonvásár Kortárs
Kortárs
SÁNDOR, Lajos
ROMÁK, György 19-20. sz., Kolozsvár
20. sz.. Szeged ??
Kortárs
SÁRÁNSZKY, Pál
ROTHAMMER, Károly 20. sz., Pilis, Budapest
19-20. sz., Budapest, London, Los An­ Kortárs
geles
SÁRKÖZY, Károly
350 000,- - 600 000,-
19-20. sz., Körmend, Prága, Passau
RUCHUNSKY (Rucklinski), loan. Ant. 120 000,-- 250 000,-
17-18. sz., ? SCHEFFERNÁ, János (I)
?? 18-19. sz., Prága, Pest
RUMANN, Alfréd 150 000,-- 200 000,-
20. sz., Pécs, Budapest SCHEFFERNÁ, János (II)
Kortárs 19. sz., Budapest Kassa
80 000,- - 120 000,-
SABATHIEL, Albin
19-20. sz., Budapest, Wien, Berlin, SCHEFFERNÁ, József ?
Frankfurt a. M. 19. sz., ?
350 000,- - 500 000,- ??

SANDNER, Johann SCHEFFERNÁ, Kálmán ?


19. sz., Schwarzenbach, Budapest 19. sz., Kassa ?
?? ??
173

SCHEFFERNÁ, Károly ? SCHMIED, Soma


19. sz., Pest, Kassa? 19-20. sz., Budapest
?? 200 000,- - 350 000,-

SCHEFFERNÁ, Róbert ? SCHMIEDBAUER, Jákob


19. sz., Kassa? 19. sz., ?
?? ??

SCHEIB, Ferenc SCHNEIDER, Ferenc


19. sz., Pest, Szabadka 19-20. sz., Pakrac, Pécs, Zágráb
?? ??

SCHILLING, Károly SCHNEIDER, István


19-20. sz., Budapest 20. sz.. Várpalota, Budapest
150 000,- - 250000,- Kortárs

SCHLAGER, József SCHNEIDER, István László


19. sz., Pressburg 20. sz.. Várpalota Budapest
?? Kortárs

SCHMAL, János SCHNÉBERGER, Lajos


20. sz., Budapest 20. sz., Budapest
Kortárs Kortárs

SCHMIDT, János, Márton SCHŐNHERR, Sándor


18-19. sz., Pressburg 19-20. sz.. Nagybánya
250 000,- - 350 000,- 50 000,- - 60 000,-

SCHMIDT, József SCHÖLLNAST, Franz


19. sz., Pressburg?? 18-19., sz., Pressburg
?? ??

SCHMIDT, Soma? SCHHÖLLNAST, Vencel


19. sz., ? 19. sz., Pressburg
?? ??

SCHMIDT, Károly? SCHREIBER, Antal


18-19. sz., Pressburg 19-20. sz., Schönbach, Budapest,
?? Hamburg

SCHMIED (Schmidt??) János SCHUNDA, Franz


18-19. sz., Pressburg 19. sz., Sibrin, Prága, Pest
250 000,- - 350 000,- 150 0 0 0 ,-- 250 000,-

SCHMIED, Josef SCHUNDA, Josef


19. sz., Pressburg 19. sz., Sibrin, Prága, Pest
200 000,- - 400 000,- 1500 000,- - 250 000,-
174

SCHUNDA, Károly SEMMELWEIS, Tibor (I)


19-20. sz., Budapest 20. sz., Budapest
90 000,- - 120 000,- Kortárs

SCHUNDA, Vencel József (Wenzel, SEMMELWEIS, Tibor (II)


Josef) 20. sz., Budapest, Mittenwald, Cremo­
19-20. sz., Dubec, Pest, Budapest na, London
150 000,- - 200 000,- Kortárs

SCHWEITZER, Johann Baptist SIEBENHÜHNER, Antal


18-19. sz., Wien, Pest 19-20. sz.. Pest, Wien, New York, Zü­
2 000 000,- - 3 000 000,- rich
450 000,- - 800 000,-
SCHWERER, Anton
19-20. sz., Filippovár, Pest, Pécs SIMKÓ, Adalbert
120 000,- - 150 000,- 20. sz., Kassa
Kortárs
SCHWERER, Nándor?
19-20. sz., Nagyszeben?? SIMKÓ, Béla
?? 19-20. sz., Kassa
50 000,- - 60 000,-
SEBESTYÉN, Sándor
19-20. sz., Nagyvárad SIMÓ, Gábor
50 000,- - 60 000,- 19-20. sz., Marosvásárhely
70 000,- - 90 000,-
SEBŐK, Lajos
20. sz., Orosháza, Szeged SIMON, Georges
Kortárs 20. sz., ?
??
SEBŐK, Miklós
20. sz.. Szeged SIMON, János
Kortárs 20. sz.. Nagyvárad?
??
SEEMAYER, Vilmos
20. sz., Miskolc SINAY, Tibor
Kortárs 20. sz., Debrecen
Kortárs
SEITZ, ?
20. sz., ? Pest SIPEKI, Balázs
?? 19-20. sz., Jászárokszállás
50 000,- - 60 000,-
SETZER, Ágoston
19. sz., Pest, Wien, Drezda, Stuttgart, SKOPÁL, István
Budapest 19. sz., Győr
350 000,- - 600 000,- ??
175

SITT, Antal STEHLIK, János


19. sz., Vál, Pest, Wien, Leipzig, Prága 19-20. sz., Budapest
1 200 000,- - 1 800 000,- 80 000,- - 120 000,-

SOLLNER, Franz STEHLIK, Lajos


19-20. sz., Tachau, Wien, Pest, London 19-20. sz., Budapest
200 000,- - 400 000,- 80 000,- - 120 000,-

SOMOGYVÁRY, Tivadar STEIGERWALD, Ernő


20. sz.. Arad, Pécs, Szolnok 20. sz., Szolnok, Székesfehérvár, Bu­
Kortárs dapest, Gyula, Békéscsaba
Kortárs
SÓTI, János
20. sz., Budapest STEIN, Henrik
Kortárs 19. sz., Augsburg, Pressburg
??
SÖRÖS, Tibor
20. sz., Budapest, Brantford STEINER (Sági), Tibor
Kortárs 20. sz., Szeged, M irecourt
Kortárs
SPIEGEL, János
19-20. sz., Sopron, Budapest STERBACH, Frank (Fritz)
600 000,- - 1 500 000,- 19-20. sz., Késmárk, Budapest, USA
??
SPITZ, József
20. sz., Újpest, Pécs, Budapest STERNBERG, ?
Kortárs 20. sz., Budapest
Kortárs
STAUFER, Johann Anton
19. sz., Wien, Kassa STIGUTZ, Erzsébet
150 0 0 0 ,-- 250 000,- 20. sz., Budapest
Kortárs
STAUFER, Johann Georg
18-19., sz., Wien STOSZ (Stoss), Benedict
1 500 000,- - 1 800 000,- 18-19., sz., Füssen?, Nagyszeben
STEGER, Franz 150 000,- - 250 000,-
18-19. sz., Buda
STOWASSER, János
800 000,- - 1 200 000,-
19. sz., Csehország, Pest, Buda, Bu­
STEGER, Ferenc dapest
19. sz., Nagyszeben 120 000,- - 150 000,-
350 000,- - 450 000,-
STÖSSZEL (Stőssel), György
STEHUK, István 19-20. sz., W ürzburg, W ien, Buda­
20. sz., Budapest pest, Köln
Kortárs 150 000,- - 250 000,-

I
176

STRAUB, András SZEPESSY, Béla


19. sz.. Pest, Budapest 19-20. sz., Pest, Budapest, W ien,
?? München, London, Schruns
1 500 000,- - 2 500 000,-
STROCKL, Nándor
19-20. sz., Budapest SZERÉNYI, Béla
120 000,- - 150 000,- 20. sz., Budapest
Kortárs
SZABÓ, Géza
19-20. sz., Budapest SZERGIUSZ, Miklós
?? 19-20. sz., Szentes
60 000,- - 70 000,-
SZABÓ, István
SZÉKELY, Péter
20. sz., Budapest
20. sz., Budapest, Cremona
Kortárs
Kortárs
SZABÓ, Károly Ákos
SZÉLES, Miklós
20. sz., Budapest
20. sz., Vác, Budapest
Kortárs
Kortárs
SZALAY, Gyula
SZÉP, Ernő
19-20. sz., Budapest, Oroszország??
20. sz., Debrecen
??
Kortárs

SZALAY, István SZILÁGYI, György


19-20. sz., Székesfehérvár, Budapest, 20. sz., Keszthely
Wien Kortárs
120 000 ,- - 200 000 ,-
SZTANKÓ, Zoltán
SZENDŐFY, Pál 19-20. sz., Sátoraljaújhely
20. sz., Tatabánya 60 000,- - 80 000,-
Kortárs
SZŰTS, Tibor
SZENDREY, József 20. sz., Esztergom, Győr
20. sz., Szombathely Kortárs
Kortárs
TAMÁSI, György Gyula
SZENDRŐFi, Attila 19-20. sz.. Mezőtúr
20. sz., Budapest 80 000,- - 90 000,-
Kortárs
TANCZER, György (i)
SZENTESSY, Kálmán 19-20. sz., Kecskemét, Budapest, W i­
19. sz., Dunaföldvár, Budapest en, Debrecen
450 000,- - 800 000,- 600 000,- - 800 000,-
TANCZER György (II) THIR (Thier, Dier, Dürr stb.), Anton (I)
19-20. sz., Budapest, Debrecen 18. sz., Birnbaum, Pressburg?, Wien?
350 000,- - 500 000,- 800 000,- - 1 200 000,-

TARNÁRY, Gyula THIR (Több változatban!) Anton (II)


20. sz., Budapest ? 18-19. sz., Pressburg, Wien
Kortárs 800 000,- - 1 200 000,-
TASSY, András THIR, (Több változatban!), Anton (III)
20. sz., Győr
18-19. sz., Wien
Kortárs 800 000,- - 1 200 000,-
TATÁR, György
THIR, (Több változatban!), Andreas
20. sz., Nyíregyháza
18-19. sz., Pressburg
Kortárs
1 200 000,- - 1 500 000,-
TATÁR, Péter (Pietro)
20. sz., Bátaszék, Budapest, Milánó, THIR (Több változatban!), Mathias
Cremona, New York 18-19., sz., Wien, Pressburg
Kortárs 800 000,- - 1 200 000,-

TAUBER, András (Andreas) TISCHINANT (Tischenant), Ferenc


18-19. sz., Wien, Pressburg 19. sz., Oberbulen, Pest
450 000,- - 600 000,- 700 000,- - 1 200 000,-
TELEKY, László Gyula gróf TODT, Henrik Hermann
20. sz., ? Kővár-Hosszúfalu 19-20. sz., Markneukirchen, Budapest
Kortárs ??
TEMESVÁRI, Péter
TOMAY, András
20. sz., Budapest
19-20. sz., Zágráb, Budapest ?
Kortárs
??
TEŐKE, Béla
TONTÉ, Lázár
20. sz., Budapest
19-20. sz., Dorog, Budapest
Kortárs
80 000,- - 120 000,-
TEREBESI, Albert
19-20. sz., Máramarossziget, Prága, TORDAI, Árpád
Budapest, Debrecen, Óbuda 19-20. sz., Salgótarján
120 000,- - 150 000,- 80 000,- - 90 000,-

THEISZ, Michele TORMA, János


19-20. sz., Budapest 19-20. sz., Zombor, Újvidék
?? 120 000,- - 150 000,-

TEUFELSDORFER, Peter TORMA, János (ifj.)


18-19. sz., Wien, Pest 20. sz.. Újvidék
800 000,- - 1 600 000,- Kortárs
178

TÓTH, András URBÁN, József


19-20. sz., Nagybecskerek, Temesvár, 19. sz., Cernuc, Sopron, USA, Prága,
Belgrád, Hamburg, Orosháza, Budapest San Francisco
150 000,- - 180 000,- 120 000,- - 150 000,-
TÓTH, János (I) UNGARINI, Antonio
19-20. sz., Magyarkanizsa, Szolnok, 18. sz., Fabriano ?
Budapest ??
800 000,- - 1 600 000,-
UTRI, Ferenc
TÓTH, János (II) 19-20. sz., Sátoraljaújhely
20. sz., Budapest 120 000,- - 150 000,-
Kortárs
VADON, Géza Dr.
TÓTH, Jánosné (Lemberkovics, Ilona 19-20. sz., Nyüved, Budapest
Márta) 350 000,- - 600 000,-
19-20. sz.. Négyes, Budapest
VAJDA, Ákos Lajos
350 000,- - 450 000,-
19-20. sz., Budapest, Felsőgöd, London?
TÓTH, Terézia 450 000,- - 800 000,-
20. sz., Debrecen, Budapest, Róma
VAJDAFFY, Béla
Kortárs
20. sz., M átyá sföld, Budapest,
TÓTH, Sándor Markneukirchen, Wien, Szolnok, Baja
19-20. sz., Szeged, Budapest, Wien, Kortárs
Berlin, Prága VAJDAY, András
250 000,- - 350 000,- 19-20. sz.. Szarvas
TÖRÖK-SZÉKELY, György 50 000,- - 60 000,-
20. sz., Budapest VALSA, Elemér
Kortárs 19-20. sz., Budapest
120 000,- - 130 000,-
TURCSÁK, Tibor
20. sz., Budapest VARGA, Lajos
Kortárs 20. sz., Győr?
Kortárs
TURY, Gyula
19-20. sz., Budapest, Cegléd VARGA, Mihály
70 000,- - 80 000,- 20. sz.. Felsőszászberek, Budapest
Kortárs
UHRIN, Károly
20. sz., Budapest VARGA, Stefan
Kortárs 20. sz., Lőcse, Pozsony
Kortárs
UNGÁR, Frigyes
19-20. sz.. Földvár (Brassó m.), Seges­ VARJÚ, Béla
vár 19-20. sz., Újpest
50 000,- - 60 000,- ??
179

VARJÚ, István VINAHLEK, Ferenc


19-20. sz., Budapest 19-20. sz., Budapest, Temesvár, Nagy­
120 000,- - 130 000,- szeben
120 000,- - 150 000,-
VARJÚ, Károly
19-20. sz., Budapest VOIDISCHEK, Jós.?.?
?? 19. sz., Pest
??
VASI, Márk
19. sz., ?, Köln, Ravenna?? VOIGT, Károly
?? 19-20. sz., Markneukirchen, Pest, W i­
en
VASVÁRY, István 600 000,- - 800 000,-
19. sz., Arad
?? VORERG, Sándor
19. sz., Eperjes
VÁRADY, Gyula 90 000,- - 110 000,-
19-20. sz., Sárosoroszi, Budapest, Ko­
márom VINHALEK (Wyhnalek stb.), Ferenc ?
300 000,- - 450 000,- 19-20. sz., ?
??
VÁRADI, Antal ?
19-20. sz., Budapest
WACHA, Albert
?? 19. sz., Pressburg
??
VÁRSZEGI, Tamás
WANNER, József
20. sz., Budapest
20. sz., Váradszöllős, Nagyvárad
Kortárs
7?

VERMES, P. 7 WEBER, 7
18-19., sz., ? 19-20. sz., Szeged?
7? ??

VÉBER, Miklós WEIDLICH, Antal Ernő


20. sz., ? 19-20. sz., Markneukirchen, Budapest
?? ??

VIDA, András WEIDLICH, Gusztáv


19-20. sz., Érsekkéty, Budapest 19-20. sz., Oberdöbling, Budapest
120 000,- - 130 000,- ??

VIEDENHOFER (Wiedenhoffer stb.), WEIDUCH, Oszwald


Bernhard 19-20. sz., Markneukirchen, Düssel­
18-19. sz., Füssen, Pest dorf, Budapest
350 000,- - 500 000,- 250 000,- - 350 000,-
180

WELLER, Hermann ZACH# Franz


19-20. sz., Budapest, Odessza 19. sz., Csehország, Pest, Bukarest
?? 250 000,- - 350 000,-

WENTLAND, Pál ZACH, Carl


19-20. sz., Berlin, Budapest, Wien 19-20. sz., Wien, Budapest, Mann
120 000,- - 150 000,- heim stb.
450 000,- - 550 000,-
WERNER, Alajos
ZACH, Ignaz
19-20. sz., Budapest
19-20. sz., Wien
450 000,- - 600 000,-
??
WEISSKIRCHER, Ernő
ZACH, Thomas
19-20. sz., Szentágota
19. sz., Csehország, Prága, Pest, Sza
120 000,- - 150 000,- badka, Kolozsvár, Bukarest, Wien
1 500 000,- - 2 500 000,-
WILFER, József
19-20. sz., Absroth, Budapest ? ZERKOVITZ, Oskar
?? 19-20. sz., Nagykanizsa
WINAHLEK, Ferenc ? I. Vinahlek, 120 000,- - 150 000,-
Vinhalek ZIMMER, K. Ottó
19-20. sz., 19-20. sz., Erlbach, Budapest
?? 450 000,- - 600 000,-
WINDISCH, Gusztáv ZIMMER, Olivér
19. sz., Gyömrő, Pest 20. sz., Budapest, Frankfurt a. M.
?? 150 000,- - 180 000,-

WINDISCH, J. ? ZOBEL, Venzesiaus (Vince)


19. sz., Nagyszeben 18-19. sz., Leitmeritz, Pest
?? 450 000,- - 600 000,-

WISKY, Ferenc ZOFALL, Georg Johann


19-20. sz., Budapest 18-19., sz., Ofschik ?, Pest
50 000,- - 60 000,- 350 000,- - 700 000,-

WOJCSIK, Ignác ZOFALL, Rezső,


19-20. sz., Budapest? 19. sz., Buda
50 000,- - 60 000,- 150 000,- - 200 000,-

WÖRLE, Johann Paul ZOFALL, Rudolf


18-19. sz., Vi Is, Pressburg 19. sz., Pest?
350 000,- - 450 000,- ??

I
ZSIBOK, István ZSIGA, László
20. sz.. Szeged 20. sz.. Foktő, Budapest
Kortárs Kortárs

ZSIGA, Lajos
19-20. sz., Dunaszentbenedek, Kalo­
csa, Budapest
120 000,- - 150 000,-
183

VONÓS ÉS PENGETŐS HANGSZEREK NYILVÁNTARTÁSA

(Nómenklatúra, adatlapok, sablonok)

A hangszertörténet, és azon belül a hangszerkészítés történetének mellőzöttsége


meglehetősen nyilvánvalóvá válik, ha áttekintjük a gyűjtemények nyilvántartását. Lét­
rejöttük körülményei, nevezetesen, hogy állami vagy magángyűjteményekről van-e szó,
illetve, hogy a XX. sz. vagy korábbi időszakok voltak megalapításuk időkeretei, nagyon
eltérővé tehetik tárgyaik nyilvántartási módszereit, szokásait, előírásait is. Ez a felhasz­
nált és áttanulmányozott nyomtatványokból meglehetős egyértelműséggel állapítható
meg. Egyes helyeken szöveges, máshol rajzos, olykor fotózott vagy vegyesen alkalma­
zott leírások, ábrák képezik a nyilvántartások alapját. Ezt különböző részleges vagy tel­
jes katalógusok egészítik ki, amelyek adatai ugyancsak nagyon változóak. Bizonyos,
hogy a műtárgyak - és ilyennek kell tekinteni a hangszereket is — vizsgálatának fejlődé­
sével együtt jár a nyilvántartásuk fejlődése is, és ez a később indulóknak bizonyos elő­
nyöket biztosíthat. Miután így mi Magyarországon különösen előnyös helyzetben va­
gyunk, megragadhatjuk a lehetőséget, hogy olyan nyilvántartási rendszert dolgozzunk
ki, amely felhasználja a már alkalmazott módszereket, eljárásokat és eszközöket. A kö­
vetkezőkben ismertetésre kerülő módszerek nem tekintendők véglegesnek, de úgy vélem
a kiinduláshoz elfogadható alapokat szolgáltathatnak. A közölt táblázatok, sablonok és
rajzok, valamint a javasolt nómenklatúra egy átfogó vizsgálati és adatrögzítési rendszer
része, amely együttesen képezi a körülményeink között viszonylag gazdaságosan meg­
valósítható kutatási, gyűjtési, nyilvántartási és publikálási munka alapjait.
A komplex vizsgálati rendszerről itt nincs mód részletes beszámolót adni, így csak
annyit írhatok róla, hogy az eddig ismert — és általunk is elérhető — módszereket, vala­
mint egy új vizsgálati módszert együttesen alkalmazva, Véleményem szerint megbízható,
korszerű kutatási programot tervezhetünk és valósíthatunk meg. Ehhez természetesen
elengedhetetlen a nómenklatúra kidolgozása, ami a mellékletekben javaslatként szerepel,
valamint az adatok rögzítésére szolgáló nyomtatványok elkészítése, amelyek mind fekvő,
mind álló formában ugyancsak a mellékletek között találhatók. A két adatlaptípus (he­
gedűfélékhez, viola- és pengetett hangszerek családjához) alkalmazkodik az egyes cso­
portokhoz, de ugyanakkor meglehetősen általánosít is, hogy a sokféle különböző nyom­
tatvány elkerülhető legyen. A hegedűfélék előnyomott rajzai egyértelművé teszik a mé­
retek vonatkoztatását, míg a másik adatlapra a sablonok segítségével rajzolhatjuk be a
kérdéses típust. A sablonok elkészítéséhez néhány lehetséges rajz-javaslatot közlök a
mellékletekben. E rajzok nem a természetes nagyságot mutatják, csupán típusokat jelöl­
nek. A nómenklatúrát célszerű lenne nemzetközi együttműködéssel továbbfejleszteni
német, angol, orosz, francia, olasz, cseh, lengyel és spanyol nyelven.
184

Registrieren dér Streich- und Zupfinstrumente


(Zusammenfassung)

Das Registrieren dér in den Sammlungen befindlichen Musikinstrumente ist gegenwártig


nicht einheitlich. Ich schlage vor die Einführung eines solchen Register-systems, das die
bisher verwendeten Systeme, Verfahren und Mittel verwendet. Die mitgeteilten Tabel-
len, Schablonen und Zeichnungen, wie auch die empfohlene Nomenklatur — deren Aus-
arbeitung auch in einer anderen Sprache erwünscht wáre, - sind Teile eines umfassen-
den, untersuchenden und Daten festsetzenden Systems. Die Zeichnungen und Schablo­
nen zeigen nicht die natürliche Grö0e, sie bezeichnen blo/3 Typen.
Nóm enklatúra

(Táblák)
186

A tető

c = fe Iső belső
d = a ls ó belső
e = a ls ó külső
t = als ó
187

A hát
178

jo b b felső
makk
/bemetszés /

perem / rand/
vastagsag
szélesség

bal felsó
sarok hajlatok

bal felső sarok

ba! alsó s a rok

bal alsó
sarok h a jla to k ^

berakás
vastagság
szál mélység

a = felső
b = felsd külsó
c = fels6 belső
d = a ls ó belső
e = alsó kglsö
■f = a ls ó
188

Az FF-nyílások helyzete
189

Az F-nyílás

■felsó h a jla t

■felső lapka s z é le s s é g
/ f o r m a : keskenyedő,
szélesedő, lekerekített,
v tg . /

fe ls ő s ze m
"X //form a : kerek(csepp,
i1 / lapos /

külső vonal felső átm éri)


"H
$*£*• j
Tsz J
" f bevágás külső A <
N T
m ------ 1----------------
t bevágás belső

alsó á tm ó rő

belső vonal
also szem
/ fo rm a • kerek,
csepp, la p o s / alsó la p k a szélesség
/fo rm a ; k e s ken y ed ő ,
szélesedő, lekerekített,
v tg ./

a ls ó h a jla t

n r n nrn , i
T s z = T s ze le s s e g
f *h = " f "hosszúság
190

A csiga (elölnézet)
191

A csiga (hátnózet)
192

A csiga (oldalnézet)
193

Adatlapok

(Táblák)

R Ö V ID ÍTÉ SE K

a ■ alsó
ag ■ anyag
b * bal
be * belső
cm * centiméter
d * átmérő (diameter)
e * eredeti
ef * elrendezési forma
elh * elhelyezés
en ■elölnézet
n * fej
f * felső
felv ■adatfelvétel
helye, ideje, személye
ft ■fordulat
h * hosszúság
hg ■ hang
hly s hanglyuk
hm 3 hosszmetszet
nk * húr, húrok
hs ■ hangolás, hangolása
ht * húrtartó
j * jobb
k - középső
km * keresztmetszet
kü ■ külső
Isz ■ leltári szám
m ■ magasság
ma ■ maximális
mi » minimális
mm * milliméter
mt ■ metszet
nsz * negatív-szám
ny ■ nyak
o * oldal
r ■réteg
s ■ sűrűség
sz * szélesség
sza ■ szám, száma
t ■ teljes
táv ■ távolság
tip ■ típus
tt •te s t
túl ■tulajdonos
V ■ vastagság
194

L e ltá r i szóm N e y o tiv szóm T u la jd o n o s E lh e ly e z é s

M e s te rje g y e k .
J a v ito je g y e k

Ir o d a lo m

V á lto z á s o k

F o to F o rm a . . . . . . .
T e lje s h ....................
Tetá a g / s ................
B e ra k á s r /m m
Hot a g ...................
K á vák a g ................
Leech a g /s a o . .
T&kdk a g /s z a . .
C siga a g / f t . . .
M e n s u ra h . t / n v / t t
H u ro k s z a /h s
L a k k a g / szín • . .

F elvevő

M e g je g y z é s
195
196

Tulajdonom E lh e ly e z é s .

ja v r t o j^ g y e k

Te lje s f t .............................................................HÚrszekrény sz.t/o .


Teljes s z .................................................... K ulcsok og fsza .
Teljes m . ................M e c h o n ik a .......................
Test h . Fej t s H t ....................
Test s z f / k / a ............................................. Fa} o g / h .......................
T e s t m ..................................................... . Fej s z ...........................
T e li a g / h I s ............... ..................... . F o g ó la p o g / h . . .
T ctölv-m * m / m a ......................................F o gó tap s z - f / a . .
P erem m t . s z / v ......................................... F o gó lo p a .n v t/v .
Berakás r/m m . . . Fogólap k ö té se k sac
Hangres h M e n sura h í / n y ' t t .
H angres s f / k / a H u ro k s z a /h s . . . .
H a ng re s tg m i/k /m a L e n g a h ú ro k s z a /h s .
H a ng lyu k d /m a - mi Húr t g t / m a -m i . .
0. bevág<k h] /b . Húr tg a /m a >rf»i
Hg gerenda a g /h , H u r t a ft o a g /h . . .
B o rd a k a g /s z a /e f H u r ta r tó S2.t / k /a .
Lelek cg f h / ó . H u r ta r to m e chanika
H u rto rto 4U ggcsztcse,
H pt ag . ......................................... H u ro k rö g z íté s é .
Hat h /m a - m i .............................................
H a t s z . t / k / a .............................................F n y e re g a g / h
H a t I v - m t / m - m o .................................. F n y e r e g s z / v
H á tb o r d á z a t h ü ......................................A. n yereg a g / h .
H a lb c v d d k a g / s z a / e f .......................... A n y e re g s z /v
. Láb a g f h
K ová k ag ...................L á b m / m a _ m í . .
Kava m f / k / a ......................................... L á b v / m a - m i . .
Lecek a g / s z a ......................................... . . .
T & kék a g /s z a ...................................... .... L a k k a g . , .
Tokek m t ....................... L a kk szín . , . .
............................................. D ís z e k ag ...................
N yo k a g / h .......................... ......................D ís z e k h e ly e
N yoto mt. s x /m o - m i ................D ísze k t s
N ya k v/m a - mi . . . ..............................
Nyak illa s z -té s , ..............................
N ya k fc ö tis e k ...........................

Iro da lo m

változások

Felvevő

Megjegyzés
M esterjegyek ......... . . . ............................................... IJ o v i t ó j e g y e k . . I M rg jc g y z c s

! N y o k o Q / h ................................................. Díszek h e ly e
; Nyak rrvt sz ; m a - m i ..................................... D íszek ts
[Nyak v/m c-rn ....... M e g je g y z é s -
i Nyok il l e s z t é s .................................................................
ÍN y a k kM esek ...............................................................
197
198

Erdélyi Sándor:

A MAGYARORSZÁGI HEGEDÜKÉSZÍTÉS TÖRTÉNETI IRODALMA

A magyarországi hegedűkészítés története máig feldolgozatlan. Az okok kézenfekvőek:


a történészek általában nem foglalkoznak a hangszerkészítés történetével1, a zenetörté­
net művelői többnyire a zeneszerzők, előadóművészek, zenei formák, zeneelméleti kér­
dések stb. történeti feldolgozását tartják elsőrendű feladatuknak2, a hangszerkészítők
pedig nyilvánvalóan elsősorban nem a hangszerkészítés történeti kutatásával foglalatos­
kodnak.3 A feladatot így jószándékú amatőrök, az illető hangszert tanító tanárok, dip­
lomamunkájukat e területről összeállító főiskolások, a szakmunkásképzőből kikerülő
hangszerkészítők végzik el. Ezek ismeretében az már természetesnek mondható, hogy
ezek az írások a felkészültség színvonala, az illető terület kialakult elvárásai, a terjedel­
mi korlátok, de talán leginkább a feladat önkéntes vagy kényszerű jellege következmé­
nyeként, változó eredményekkel járulnak hozzá a zenetörténet, a művelődéstörténet,
az ipartörténet, illetve az általános történet egészének munkásságához.
Írásunkban megkíséreljük azoknak a jelentősebb munkáknak összefoglalását,
amelyek hozzájárultak a magyarországi hegedűkészítés történetének felvázolásához. A
válogatás szükségszerűen szubjektív. Teljességre törekedtem azoknak a műveknek az
esetében, amelyek kizárólag a hegedűvel foglalkoznak és történeti utalásokat is tartal­
maznak e hangszer készítésére vonatkozóan. A legfontosabb külföldi szakirodalmat is
áttekintem, amennyiben jelentős anyagot tartalmaz a felvállalt témakörben. Nem sze­
repelnek — néhány indokolt kivételtől eltekintve — a napilapok és folyóiratok cikkei,
a kiállítások ismertetői és katalógusai, a magánszemélyek vagy intézmények propagan­
dakiadványai4, a lexikonok, enciklopédiák, szótárak, általános zenetörténeti kiadvá­

1Kosáry Domokos, Művelődés a X V III. századi Magyarországon. {Budapest 1980) és Zolnay Lász­
ló,^ magyar muzsika régi századaiból {Budapest 1977) című könyve tiszteletreméltó kivétel.
2
Sz. Farkas Márta, Gábry György, Sárosi Bálint írásait ugyancsak kivételnek kell tekintenünk. Ter­
mészetesen a nagy elődök, Mátray Gábor, Ábrányi Kornél, Haraszti Emil, Lajtha László, Szabol­
csi Bence, Major Ervin kutatásai és publikációi felbecsülhetetlen segítséget jelentenek kutatásaink­
hoz.
3
Ez a megállapítás ugyan általában igaz, mégis meg kell említenünk, hogy Reményi Mihály {1 8 6 7 -
1939) feljegyzései. Reményi László {1895—1964) jegyzetei jelentős hozzájárulást nyújtanak tevé­
kenységük időszakának kutatásához. Ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy mestereink
közül Tóth János (1875—1944), Hidy László, Kiefer Nándor is írt a hegedűépítés problémájáról,
Dr. Vadon Géza pedig a hegedűkészítés technológiájáról írt kitűnő tankönyvet.
4
Magyarországon tudomásunk szerint önálló kiállításon csak 1968-ban mutatták be a magyarorszá­
gi hegedűkészítést, „Szép magyar hegedűk" címmel, a Budapesti Művészeti Hetek egyik bemutató­
jaként. Lényegében hasonló céllal került összeállításra a következő önálló kiállítás: a „Hegedűkin­
csek Magyarországon" 1971-ben. Ezek a kiállítások, de a korábban több-kevesebb rendszerességgel
megrendezett országos ipari kiállítások is, hatékony propagandát jelentettek a magyarországi mes­
tereknek. Tudjuk, hogy az ismertetésre kerülő kiadványok is jelenthettek és jelentettek is propa­
gandát a maguk korában. (V. ö. Jurasics Béla könyve.)
199

nyok. Természetesen ez utóbbiak esetében is kivételt képeznek azok a kiadványok


amelyekben megítélésünk szerint fontos adatok szerepelnek a magyarországi hegedűké­
szítés történetéről.
A kiindulás pontosítása érdekében megemlítjük, hogy magyarországi alatt a tör­
téneti Magyarország területeit értjük. A hegedűkészítés értelmezésünk szerint ugyan­
csak történeti megközelítésben értendő, vagyis adott korban és bizonyos feltételek kö­
zött ezek a mesterek nemcsak hegedűket, hanem mélyhegedűt, gordonkát, nagybőgőt
vagy akár lantot, gitárt is készíthettek.5 Hangsúlyozni szeretném, hogy a felsorolás
nem tartalmazza a hegedűkészítés technológiájával, pedagógiájával, fejlődésével, elmé­
leti kutatásaival stb. kapcsolatos irodalmat. Kizárólag azokat a műveket vesszük szem­
ügyre, amelyek a magyarországi hegedűkészítőkkel, az egyes városok hegedűkészítő
iparával foglalkoznak. A kiadványok időrendi sorrendben követik egymást. Az időren­
det minden esetben az első kiadás figyelembevételével állapítottuk meg.
1683. SPEER, D .6 könyve tekinthető mai ismereteink szerint az első nyomtatás­
ban megjelent munkának, amely adatokat tartalmaz a magyarországi hegedű készítés­
ről. Jóllehet ezek az utalások inkább csak következtetések levonására nyújtanak lehe­
tőséget, mégis becses emlékei a magyarországi hangszeres gyakorlatnak, amely minden­
kor szoros összefüggésben él és fejlődik az adott kor hangszerkészítő tevékenységével.7
Az adatok száma lényegesen kevesebb, viszont a pontos, megbízható közlés szakszerű
kutatással megragadható az említett szerző következő kötetében:
1687. SPEER, D .8 Tudomásunk szerint ez a munka tekinthető a magyarországi
hegedűkészítésre vonatkozó első olyan közlésnek, melyben név szerint szerepel Adam
Bessler9, aki Eperjesen „híres hegedűkészítő" volt .10 Hosszú ideig ez a megállapítás

^Napjainkig fellelhető gyakorlat ez. Az Amatik, A. Stradivari és más olasz mesterek, Tourte, Vuil*
laume és több francia mester, Stainer, Klotz és a német mesterek, de a Leebek, Thierek Pozsony­
ban, vagy Schweitzer és Nemessányi Pesten is készítenek a hegedűiken kívül más hangszereket is.
A jelenleg működő mesterek többsége is foglalkozik más hangszerek készítésével (javításával) is.
Nyilvánvalóan más megközelítést igényel, hogy ez kényszerű körülményekből, vagy kedvtelésből
ered, további kérdés, hogy ez kivételes, vagy általánosnak tartható jellegzetessége-e az adott mes­
ter működésének.
®Ungar, Oder Dacianischer Simplicissimus (h.n. 1683). A kötetet Varjú Elemér fordításában Ma­
gyar Simplicissimus címen a Müveit Nép Kiadó jelentette meg Budapesten 1956-ban. Szerkesztet­
te és a bevezető tanulmányt írta Turóczi-Trostler József.
7 Ez az összefüggés annyira szoros, hogy igen sok esetben még a muzsikáló személy és a hangszer
készítője is azonos. Mint a későbbiekben látni fogjuk, ez éppen Bessler Ádám esetében is érvényes
lesz. Lényegében ezt a gyakorlatot és egyéb zenei vonatkozásokat rögzít az ugyancsak 1683-ban
nyomtatott „Wahrheitsgeige" című politikai röpirat, melyet Bartalus István ismertetett. {Üjabb
adalékok a magyar zene történelméhez 1882. Akadémiai értekezések a nyelv- és széptudományok
köréből. 1882. X. 13.)
D
Daniel Speer: Grund-richtiger / Kurtz-Leicht- und Noethiger... Unterricht dér Musicalischen
Kunst, (Ulm, 1687). A második javított és bővített kiadás ugyanott jelent meg tíz évvel később
1697-ben. (Mindkét kiadás G. W. Kuhn kiadónál.)
g
Adam Bessler neve a korban szokásos módon különféle formákban is előfordul. Ezek közül leg­
gyakrabban a Be/Mer, Besler írásmódokkal találkozhatunk.
10A vonatkozó rész szószerinti idézete:..... solcher Künstler aber (so darauf spielen) findet man gar
wenig; ich habe auf meiner peregrination nicht mehr als am Bischofflichen Hofe zu Freysing einen
200

ellenőrizhetetlen maradt, bár időről-időre többen is átvették Speer könyvének idéze­


tét,11 mígnem e dolgozat szerzője az eperjesi városi levéltárban megtalálta Adam Bess­
ler nevét, és néhány reá vonatkozó adatot.12 Ezzel lényegében igazolódott Speer állí­
tása. Kiegészítésül még megemlítjük, hogy a levéltári adatok szerint Bessler már jóval
korábban, 1658-ban nyert polgárjogot Eperjesen.
A következő évszázadokból nincs tudomásunk hasonló kiadványról. A levéltárak
anyagából ugyan jelentős adatok birtokába jutottunk ,13 de ezek feldolgozása még a jö­
vő feladata. Az első híradás, amely kifejezetten a magyarországi hegedűkészítést tár­
gyalja:
1901. Pester Lloyd 14 két egymást követő vasárnapi száma. A két cikket nem
ugyanazon szerző írta. Az elsőt v. L. jelzéssel, a másodikat W. Josef Schunda aláírás-

[10. lábjegyzet folytatása]


angetroffen (auch dergleichen Instrument nirgends als zu Eperies in Ungarn) bey dem Stadt-
Trompeter Musico, Adam BeDlern (der als ein berühmter Geigenmacher solches selbsten ge*
macht) gesehen." (Az idézet az 1697. évi második kiadás 207—208. oldalain található.) Ezúton
is szeretnék köszönetét mondani a szíves tájékoztatásért a bécsi Bibliothek der Akademie für
Musik und Darstellende Kunst igazgatójának. Dr. Alois Strassl úrnak; az idézett részek fotókó­
piáinak elkészítéséért és átengedésükért a Musikbibliothek der Stadt Leipzig igazgatónőjének,
Herta Schetelích asszonynak, valamint Hannelore Preibisch asszonynak a Stadtische Musikbiblio­
thek in München munkatársának.
11Elsősorban a Bariton nevű hangszer tárgyalásánál idézik előszeretettel a vonatkozó részt. Kins­
ky, G.: Heyer Katafog. (Cöln 1912 499. I.) Csuka Béla: Haydn és a baryton (Zenetudományi Ta­
nulmányok Kodály Zoltán 75. születésnapjára (Budapest 1957 V I. 669—728. I.) Idézi azonban
W. L. v. Lütgendorff: Die Geigen- und Lautenmacher vöm Mitteialter bis zűr Gegenwart,
(Frankfurt am Main 1922 I—II. kötet I. 239 I.) és Gábry György: Régi hangszerek (Budapest
1969 22—23. I.) E két utóbbi szerző már a magyarországi hangszerkészítés történetével kapcso­
latban.
12
Adam Bessler nevét az említett alkalommal két városi iratban találtam meg. Mindkét bejegyzés
1659-ből származik. Az egyik az eperjesi városi levéltár 2118. számú kötetében, ,Matricula seu
Receptaculum civitate Donatorum" 7. oldalán A. 1658. d. 7. Febr. Adam Befiier Geigenmacher
található. A másik az 1144. számú kötetben („Kniha daftova"). Adam Befier 1658 d. 50 jelzi
szűkszavúan, hogy ebben az évben nevezett 50 dénár adót fizetett. Itt is köszönettel tartozom
Dr. Ervin Lazar úrnak szíves tanácsaiért és útmutatásaiért, valamint a szlovákiai levéltárak pozso­
nyi főhatóságainak a kutatási engedély soron kívüli biztosításáért. Azóta már több levéltári ada­
tot is közöl Bessler Ádámról Bárdos Kornél: Adatok a kassai mvárosi trombitások0 történetéhez
c. tanulmánya. Zenetudományi dolgozatok 1982. (Budapest 1982 80—8 1 .1.)
13
Elsősorban Szigeti Kilián: Régi magyar orgonák (Kőszeg 1974, Győr 1977, Szombathely 1978,
Pécs 1979, Eger 1980, Szeged 1982) kötetei bőséges levéltári adatokat tartalmaznak. Bár a soro­
zat befejezésében megakadályozta a váratlan halál Dr. Szigeti Kiliánt, de műve így is felbecsülhe­
tetlen érték számunkra. Nem hagyhatom említés nélkül Bárdos Kornél széles körű levéltári kuta­
tásokon alapuló városi zenetörténeti müveit sem, amelyek ugyancsak sokat segítettek munkám­
ban. Végül megemlítem, hogy a pozsonyi hegedűkészítő dinasztia egyik feltehető ősét jelen ta­
nulmány készítője találta meg a Szent Mártonról elnevezett r. kát. plébánia keresztelési anya­
könyvében : in fans Georgius / P. joannes Leeb / M. Catharina / P. Georgius Winckier / pa Cathari­
ne Moserin.A 16. lapon található bejegyzés — 1617 április 23-ról tudósít, amikor a később híres­
sé vált Leeb (Leb, Lob, Löbb stb. változatokban is!) család egyik feltehető elődje keresztelőt tar­
tott Pozsonyban.
^Pester Lloyd 1901. juli 14. Sonntag. Nr. 168. és Pester Lloyd 1901.juli 21. Sonntag. Nr. 174.
{Dr. Geyer i. m. tévesen adja meg az első írás dátumaként július 17-ét!)
I

201

sal15 közli a lap. S minthogy az első szerző v. L. (v. Lütgendorff?) felkérte olvasóit
írásának kiegészítésére, így W. J. Schunda több neves magyar mesterrel egészítette ki a
korábbi írást. Nagyon szigorú mércével nem mérhetjük egyik írást sem, hiszen a napi­
lapoknak akkor sem volt feladatuk a részletes történeti feldolgozások publikálása. Jól
használható tájékoztatást nyújt mindkét írás a legkisebb nyomnak is hálásan örvendő
kutatónak.16 Ezt követően már sűrűbben jelentek meg e szakterület nyomtatott köz­
leményei. A kiegyezést követő gazdasági-társadalmi változások mind a hangszerkészítő
ipar, mind a hangszeres szakirodalom területén éreztették fejlesztő, élénkítő hatásu­
kat.17 fgy nem csodálkozhatunk azon, hogy a következő írás már egy több száz oldalas
könyvecske:
1902. Dr. VAJDA E. kötete.18 Jóllehet ez a munka sem foglalkozik bővebben a
a magyarországi hegedűkészítés történetével, mégis 32 fejezetéből egy —a XXIX.-ik -
ezzel a címmel jelenik meg: „A magyar és külföldi hegedű s általában húros hangszerek
készítőinek betűsoros névjegyzéke a legrégibb időktől napjainkig".19 A könyv
tanúsága szerint a legkorábbi magyar hegedű készítő, Nagy János20 Budapes­
ten 1707-ben alkotó mester 21 A többi fejezet a hegedű történetével, a külföl-

15
W. Josef Schunda (1845—1923) 1856-ban jött Pestre, ahol később átveszi bátyja hangszerkészítő
üzemét. Igen jelentős szerepet töltött be a magyar hangszerkészítés történetében. Különösen a
cimbalom tökéletesítése terén ért el komoly eredményeket, de nagyon fontosnak véljük a hege*
dűkészítés magyarországi történetében kifejtett hatását is. A cikk megírása idején Ő tölti be a
„Prasident dér Korporation dér Instrumentenmacher” tisztét.
16Az első írás mintegy harminc, korábban élt magyar hegedűkészítőt sorol fel, ezt egészíti ki W. J.
Schunda további közel negyven mester nevével. Külön felsorolja a Schunda cégnél korábban al­
kalmazásban állott mestereket.
^Lényegében ezt a változást tükrözi és segíti tovább az 1872: V III. T.cz. Az Ipartörvény, mely
„Szentesítést nyert 1872. évi február 27-én. Kihirdettetett a képviselőházban 1872. évi február
29-én, a főrendek házában 1872. márczius 1-én." (Kolosvári Sándor—Óvári Kelemen: Corpus
statutorum Hungáriáé municipa/ium v. ö. Márkus Dezső (többek közreműködésével szerk.):
Corpus Juris Hungarici törvénygyűjteménnyel.
18
Soósmezői Dr. Vajda E m il:4 hegedű (A hegedű keletkezése, fejlődése, szerkezete. A hangszer-
készítők különböző iskolái és kiválóbb képviselői. Magyar és idegen hegedűművészek rövid élet-
és jellemrajza. A hegedűre írott s hegedűről szóló irodalom.) (Győr 1902 „Pannonia''-könyv-
nyomda)
19l. m. 3 2 5 -3 4 6 . I.
20
Nagy János neve tudomásunk szerint az első Pester Lloyd cikkben szerepel először az irodalom­
ban. (Lásd a 14. és 16. jegyzetet.) Eszerint Pesten 1707-ben (!) „alkotó mester" volt. Később
Lütgendorff idézett művének első kiadásában is fgy szerepel. (Ez is igazolhatja a cikk feltétele­
zett szerzőségét.) Nevezett mester azonban csak a század végén dolgozott Pesten, amit Dr. Ge-
yer mestercéduláiról állapít meg, és ezt Lütgendorff is elfogadja. így későbbi kiadásaiban mára
helyes 1797*es évszám szerepel Nagy János neve mellett.
21
Ez a tévedés több ízben is kísért a hegedűk készítési évének meghatározásánál. A mesterek ugya­
nis a hangszereikbe ragasztott mestercéduláikon az évszám két első jegyét többnyire előnyom­
tatják, és amennyiben ez a századfordulók táján történik, úgy előfordul, hogy néhány hangszer­
ben elfelejtik az új század számjegyére javítani a régit, s ez néhány kutatót „megtréfálva* 100
éves tévedésekhez vezet. Lényegében hasonló tévedést okozhat, ha az évtized 9-es számjegyét vé­
tik el 0-nak, bár ez „csak" 90 év eltérést okoz. Ez történt Nagy János esetében is!
202

di hegedűkészítéssel, a hegedű részeivel, a különböző hegedűiskolákkal, a hegedűjáték


művészeivel, valamint a hangszergyárakkal és kottakiadókkal foglalkozik. A kötetet
„A hegedűkészítőkről szóló irodalom" zárja.
1903. BLOCH J. módszertan könyve22 sok tekintetben napjainkig sem meghala­
dott írás. Ez a megállapítás főként a történeti, elméleti és technikai, valamint pedagó­
giai fejezetekre érvényes. Éppen ez indokolja, hogy ebben az összefoglalóban szerepel­
jen, különben a magyar hegedű készítésre vonatkozó történeti része meglehetősen szűk­
szavú. Mégis, az alig fél oldalt kitevő rész azonban egy mondatával Pandora szelencéjé-
nek bizonyul a magyar hangszerkészítés történetében. A „végzetes" mondat így hang­
zik: „A jelenkor legjobb hegedűkészítőt fíiechers Berlinben, Szepessy Londonban, Ge-
münder New-York-ban, Lemböck Bécsben és Reményi Budapesten."23 Ez a minősítés
a korszak több hegedűkészítőjét sértette, és így a további kiadásokban már egyáltalán
nem találunk adatokat a magyar hegedűkészítésről 24
1904. LÜTGENDORFF, L. v.25 munkája a legkorábbi átfogó, tudományos fel-
készültséggel összeállított, nagy gondossággal megírt gyűjtemény. A tárgyalt téma te­
rületén máig is alapműnek számít. Több kiadást ért meg, és szerzője a későbbiekben je­
lentősen kibővítette .26 Nem érezzük túlzásnak, ha azt írjuk, valamennyi későbbi mun­
ka Lütgendorff nyomdokain halad, és néki lehet hálás az út feltöréséért. Az első kiadás
még többnyire a mesterek felsorolását, életrajzi adataikat, jelzéseiket és hangszereik jel­
legzetességeit tartalmazza „csupán", de később összefoglalja az egyes területekre, or­
szágokra jellemző történeti hatásokat, iskolákat, jellemző szakmai jegyeket stb. így
meglehetősen részletesen tárgyalja a magyarországi hegedűkészítés történetét, és azon
belül a budapesti valamint pozsonyi magyar mesterek munkásságát.27 Természetesen a
későbbi kutatások több részletben módosították ezt a kivételes művet is, ez azonban
semmit sem von le értékéből. Lehetséges, hogy a magunk kutatásai során mi is vitat­
kozni fogunk olykor-olykor valamelyik megállapításával, kijavítjuk néhány tévesnek bi­
zonyuló adatát, kiegészítjük oldalait az újabb mesterek adataival, elvégezvén a magyar-
országi történeti kutatások reánk háruló részét, hozzájárulunk Lütgendorff egész Euró-

22
Bloch József (Az Orsz. M. Kir. Zeneakadémia Rendes Tanára): A hegedűjáték és tanítási módsze­
re (Methodika) (Budapest 1903 Rozsnyai Károly Könyv- és Zeneműkiadóhivatala Múzeum-körút
15.)
23,I. m. 37.
o-t iI.

24
U. o. 1906, valamint 1919. évi kiadások.
25
Lütgendorff, Willibald Leo Freiherrn von : 0/e Geigen- und Lautenmacher vom Mittefalter bis zűr
Gegenwart. (Frankfurt a. M. 1904 Verlag von Heinrich Keller )
ne
A második kiadás u. o. 1913-ban már két kötetben jelent meg. Ezt már bővebb történeti áttekin­
tés vezeti be. Lényegében ennek pontosítását hozzák a további kiadások az 1922. évben megje­
lent 5. és 6. kiadásig. A közelmúltban reprint kiadása is megjelent. Nedeln, Lichtenstein 1968.
(Kraus Reprint LTD)
27l. m. I. 2 3 9 -2 4 4 . I.
203

pát átfogó művének egy fejezetéhez. De mindez nem feledtetheti a lübecki festőmű­
vész, hangszertörténész kimagasló teljesítményét.28
1906. FUCHS, A 29 1978-ig tíz kiadást megért írása elsősorban nem történeti
fogantatású. Jelentőségét éppen a kereskedelmi életben betöltött szerepe hangsúlyoz­
za, amely a magyar mesterek értékelésével, munkásságuk jellemzésével meghatározó
a nemzetközi hegedűkereskedelemben.
1913. Dr. GEYER J 30 első pillantásra szerénynek tűnő könyvecskéje a magyar
hegedűkészítés történetének úttörő összefoglalása. Kizárólag hegedűkészítőinkkel fog­
lalkozik, azok életrajzi adatait, műveik jellegzetességeit közli. Ismeri Lütgendorff
1904. évi első kiadását, de vitatkozik annak egyes megállapításaival,31 A Pester Lloyd
korábban idézett két cikkére hivatkozik,32 míg az élő mesterektől személyesen gyűjti
össze adataikat. „Az élő hegedűkészítőktől meg tudtam ugyan szerezni a szükséges
adatokat, bár ezek közül is akadtak, kik kérdő leveleimre nem válaszoltak, de a már el­
haltakról csak hosszas kutatás után szerezhettem be egy-két adatot."33 „A hangszerek
jellegzésénél" — írja később — „már kedvezőbb helyzetben voltam. Több mint 30 év
óta minden alkalmat felhasználtam, hogy minél több magyar hegedűt láthassak és eze­
ket gondosan megvizsgáltam és naplót vezettem róluk ."34 Munkájában az a bevallott
cél vezeti, hogy a magyar hegedűkészítést az azt megillető méltányláshoz juttassa.
Hogy a magyar hegedűkészítők „...annyira mellőztetnek, ennek részben mi vagyunk
okai, mert nem iparkodtunk a külföld figyelmét felhívni; másik oka pedig az, hogy a
külföld Magyarországot sohasem méltányolta kellőképpen."35 „A magyar hegedűké­
szítőket tehát a külföldön alig ismerték, de ami még sajnosabb, nálunk sem részesül­
nek abban a méltánylásban, amelyet megérdemeltek volna. Ily körülmények ösztö­
nöztek ezen mű megírására, melyben a magyar hegedűkészítőknek lehetőleg teljes név­
sorát, hangszereiknek jellegzését, és méltánylását szándékoztam nyújtani az ez iránt ér-

OQ
A feledésre vonatkozó utalás nem véletlen. Lütgendorff több Riemann-kiadásban szerepelt
— méltán! — mígnem az újabb kiadásokban már hiába keressük nevét. Valószínű, hogy e cikk
szerzője elfogult Lütgendorff munkásságának értékelésében, jelentőségének megítélésében. Erre
mutathat a korábbi MGG-kíadás is, bár már az 1979. évi 16. kötete (Supplement. Kassel—Basel—
Tours—London 1979) az 1175—1176. oszlopában Günther Hellwig írásával méltatja az „elfelej­
tett" szerző munkásságát!
Fuchs, Albert (Professor der Musik Hochschullehrer am Königl. Konservatorium): Taxe der
Streichinstrumente (Anleitung zűr Einschötzung von Geigen, Violen, Violoncelli, KontrabSssen
usw. nach Herkunft und Wert.) (Dresden 1906 Michaelis.)
30Dr. Geyer József: A magyar hegedűkészftők. (Budapest 1913 Kilián Frigyes utóda Magyar Kirá­
lyi Egyetemi Könyvkereskedése)
ói
„Meglehetős elfogultság"-gal vádolja Lütgendorffot, amiért ő tagadja a külön magyar hegedűké­
szítő iskola létét. Ö hívja fel a figyelmet a Nagy János működésével kapcsolatos tévedésre. (Lásd
a 19. és 20. jegyzeteket.)
32
Lásd a 14. jegyzetet.
204

deklődőknek."36 Ha ma nem is értünk egyet a szerző valamennyi megállapításával,


megértjük törekvéseit és messzemenően méltányolnunk kell szakszerű jellemzéseit, a
kezdeményezés erőfeszítéseit.37 Dr. Geyer könyvében említést tesz „Bessler Ádám"-ról
is, de semmi közelebbit nem tud róla. A legrégibb magyar hegedűt 1706-ra datálja az
egyik pozsonyi Leeb-től.38
1921. JURACSEK B.39 név alatt jelenik meg egy kis füzet, mely nem annyira
történeti adatainak mint inkább a napi politikai- és magánérdekeknek kiszolgálását cél­
zó kirohanásainak köszönheti „hírét". A nyomdafestéket alig, az elvárható emberi han­
got egyáltalán nem tűrő megállapításait itt nem idézem. Elrettentő példaként mutatja,
hogy a legszebb emberi tevékenységek is válhatnak embertelen célok hordozóivá. E
könyv végére a pontot egy nyilatkozat teszi, mely így hangzik: „...a Pestvidéki Nyom­
dáról Vácott megjelent „Magyar Hangszerépítő Művészet" című könyveket, amelyeken
Jurácsek Béla van mint szerző feltüntetve - tekintettel arra, hogy az abban foglaltak
összes kollegáimra sértők és hogy abban igazságtalan, minden szaktudást nélkülöző és
teljesen valótlan adatok vannak - , a kiadótól és egyes ismert helyeken eladás céljából
elhelyezett és még eladatlan példányokat összegyűjtve 8 nap alatt az Ipartestület ren­
delkezésére bocsájtom és gondoskodom róla, hogy abból több példány újólag ki ne
adassák, mely körülményről kötelező nyilatkozatot szerzek a Pestvidéki Nyomdától
Vácott..."40
1926. ISOZ K .41 munkája viszonylag keveset közöl kutatásaiból a hangszerkészí­
tők munkásságáról, de tudományos értéke valamennyi felsorolt műét meghaladja. Első­
sorban adatainak bősége és pontossága érdemel említést, jóllehet azok elsősorban nem
a hangszerkészítés területére vonatkoznak. A források részletes és megbízható közlése
jelentős segítséget nyújt kutatásainkhoz. Adatai szerint Pest-Buda első hegedűkészítője
Hueber András, aki „...a pozsonyi híres Leeb mester modorában dolgozott s akinek
egy 1756-ban készített hegedűje fennmaradt."42 Ismeri Lütgendorff és Geyer koráb­
ban ismertetett munkáit, és foglalkozik Nagy Jánossal, akiről a következőket írja: „Még

Elsősorban a nagyszámú eredeti hangszer megtekintése és véleményezése jelent ma is nagy segít­


séget munkánkban. Ezek a mesterek napjainkban már csak jelentősen megfogyatkozott és „meg­
romlott" hangszereiken keresztül vizsgálhatók. Sok hangszerük tönkrement, elveszett, külföldre
került - többnyire idegen mestercédulákkal fellelhető példányok megrongálódtak, többször
javítottak.
38
Bár a levéltári adatok arra utalnak, hogy Leeb nevű családok már az 1600-as évek elején is éltek
Pozsonyban (lásd a 13. számú jegyzetet), számunkra még nem elég meggyőző az egészen korai
(1700-as évek első két évtizede) Leeb-hegedűk eredetisége, illetve a keletkezési évszámaik pon­
tossága. Nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy a Nagy Jánossal kapcsolatban már említett
história áll fenn ebben az esetben is. (Lásd a 19. és 20. jegyzeteket.)
39
Juracsek Béla: A magyar hangszerépftő művészet (Iparművészeti viszonyaink a X V I. századtól.)
(Vác 1921 Pestvidéki nyomda)
40
Tekintettel arra, hogy a nyilatkozatot tévő hegedűkészítő hozzátartozói kortársaink, így a birto­
komban lévő írás szerzőjének nevét nem közölhetem.
41
Isoz Kálmán: Buda és Pest zenei művelődése (1686-1873) I. kötet. ÍA 18-ik század.) (Budapest
1926 Kiadja a Budapesti Magyar Népszínházi Bizottmány )
42l. m. 98. I.
205

egy nevezetes hegedűkészítője van Pestnek a 18-ik század utolsó negyedében, ez ma­
gyar ember, alighanem kurtanemes. Nagy Jánosnak hívják. Sokat nem tudunk felőle.
Emlékét több hangszer és egy perpatvar őrizték meg. Hangszerei szintén az olaszos
Leeb-féle iskolát árulják el. 1798-ból ismert céduláján egyszerűen „Johann Nagy in
Pest 1798" áll. Kurtanemes mivoltára abból lehet következtetni, hogy az 1784-ben a
tanács elé vitt kocsmai verekedésben kivont karddal vett részt s hogy a tanácsi jegyző­
könyv nem hívja „polgári" hegedűkészítőnek s végül, hogy panaszát ő maga latinul adta
elő/'43 Érdekes és fontos az a következtetés, amelyet a szerző a magyar hangszerké­
szítők értékeléséről megfogalmaz: „...jó hírnevet szereztek maguknak. Különösen he­
gedűkészítőink, kik olasz formák szerint dolgoztak, voltak jók ."44
1944. SZÉKELY N .45 már a történelmi katasztrófánk utolsó óráiban adja nyom­
dába kéziratait. Népszerűsítő munka, melyhez Országh Tivadar46 ír előszót. Ennek
utolsó sorait idézzük:.„Becsülni kell azt a bátorságot, amellyel a könyv szerzője nem
annyira töpreng és fontolgat, mint inkább toronyiránt nekivág a célnak. Nagy hegedű­
rajongó Székely Nándor és könyve bizonyára egy lépéssel előbbre viszi a nagyközönség
körében a magyar hegedűkészítés népszerűbbé tételét."47 Tudomásunk szerint a könyv
nem tölthette be ezt a szép hivatását.48 Szerzője talán nem is sejtette, hogy mennyire
igaznak bizonyulnak bevezető sorai: „Tudom előre, darázsfészekbe nyúlok. S tudom
azt is, hogy szelet vetek s vihart aratok. De bátorságot önt belém az 'isteni simplicissi­
mus', a naiv tudatlanság..."49 Úgy tudjuk, hogy a könyvet, mely 1944 karácsonyára
jelent volna meg, a nyilas hatalomátvétel után a nyomdából zúzdába küldték. Néhány
példányával mégis találkoztunk az elmúlt évek során.
1962. HEGYESI Z .50 könyvében külön foglalkozik a magyarországi hegedűké­
szítéssel, mintegy 5 -5 1/2 oldalon. Ez sem mennyiségileg, sem tartalmilag nem haladja
meg az egészen korai munkák színvonalát. Tekintve, hogy időközben több színvonalas
munka jelenik meg ebben a témában, meglehetősen nehéz a világ hegedűkészítésének
egészét áttekinteni egyetlen nem túlságosan terjedelmes műben.51 Írásában nem tesz

43l. m. 99., 100.1.


^ I.m . 101. 1.
45Székely Nándor:^ magyar hegedű mesterei (Budapest é.n. [1944])
460rszágh Tivadar (1901-1963) hegedűművész, zeneszerző és pedagógus. 1929-től a Zeneművé­
szeti Főiskola tanára, 1961-től haláláig tanszékvezető tanár. 1948-tól a Rádiózenekar hangver­
senymestere, 1958-60 között szóló-mélyhegedűse. (Magyar életrajzi lexikon )
47l.m .4 .l.
^Rem ényi László és Kovács Lajos elhunyt magyar hegedűkészítő mesterek szóbeli közlése.

49 l. m. 5 . 1.
5^Hegyesi Zoltán: Vioara $i constructorii ei. (Bucuresti 1962 Editura Muzicalaa Uniunii Compozi-
torilor Din. R.P.R.)
51A korábbi kiváló Hill-írásokat, valamint Hamma nevével fémjelzett köteteket követte Vannes
több kiadást megélt könyve, de említhetjük Henley vagy Jalovec írásait is. A tényleges történeti
feldolgozás meglehetősen ritka. A családi monográfiákat leszámítva, itt említjük meg Blet-
schacher, Richard „Die Lauten- und Geigenmacher des Füssener Landed c. kiemelkedő művét.
(Hofheim am Taunus 1978 )
206

említést Bessler-ről, a magyar hegedűkészítők között a Leeb-ekről, de az egész pozso­


nyi hegedűkészítő iskoláról sem.
1982. ERDÉLYI S.52 írása a magyarországi hegedűkészítés kezdeteit tárgyalja,
Nemessányi Sámuel (az elismerten legjelentősebb magyar hegedűkészítő) életrajzi ada­
tait közli,53 továbbá felsorol több tájékoztató adatot néhány mai magyar hegedűké­
szítő életrajzából és tevékenységéről.54 A kötetet „A vonós hangszerek értékelése és
nyilvántartása" című fejezet zárja.55

52
Erdélyi Sándor: A hegedű (A magyarországi hegedűkészítés kezdetei - Nemessányi Sámuel -
Magyarországi hegedukészítők - A vonós hangszerek értékelése és nyilvántartása) {Budapest
1982 Közzéteszi az MTA Zenetudományi Intézet)
53
A könyv nyomdába jutása után sikerült megtalálni Nemessányi Sámuel eredeti anyakönyvi be-
jegyzését Liptószentmiklóson. Julius Gabul úr szíves segítségét ezúton is megköszönjük.
Az adatok részét képezik az MTA Zenetudományi Intézet megbízásából összegyűjtött anyag­
nak. (A tanulmányok összeállítása 1974-től több éven át valósult meg )
55
A történeti anyag feldolgozása is töredékes egyenlőre a magyar hegedű készítés területén. Az ér­
tékelés, nyilvántartás, esztétikai bírálat stb. azonban talán még elmaradottabb, bár ezen a téren
a külföldi szakirodalom sem jár sokkal előbbre. Ami azonban a hangszerkészítés társadalmi vo­
natkozását illeti, véleményünk szerint még sokkal inkább megmunkálandó terrénuma felvállalt
kutatásunknak.
207

ERDÉLYI, Sándor
A hangszerek világa. (MS: 1983-85)
ERDÉLYI, Sándor
A hegedűkészítés elmélete és gyakorlata A. Stradivari halála után. (MS. 1984)
ERDÉLYI, Sándor
Mesterhegedűk mesterszalagon? In: HIFI Magazin 1985/3. Budapest
ERDÉLYI, Sándor
Stradivaritól Nemessányiig. (MS. 1985)
ERDÉLYI, Sándor
A magyarországi hegedű készítés története a kezdetektől 1686-ig.
(Bölcsészdoktori disszertáció. 1987)
ERDÉLYI, Sándor
A magyarországi hegedűkészítés jeles napjai. (MS. 1988)
ERDÉLYI, Sándor
A hegedűk csodálatos világa. (MS. 1991)
ERDÉLYI, Sándor
A hangszerkészítés helyzete Magyarországon. In: HANGSZERVILÁG, 1991/1.
ERDÉLYI, Sándor
Húros hangszerek magyarországi kiállításokon. In: HANGSZERVILÁG, 1991/1.,
1992/2., 1992/3., 1992/5.
ERDÉLYI, Sándor
Magyar „hegedősök" Európában, Európa hegedűi Magyarországon. In:
HANGSZERVILÁG, 1992/3.
ERDÉLYI, Sándor
Hegedűk a világ műkincspiacán. In: HANGSZERVILÁG, 1992/3.
ERDÉLYI, Sándor
Kiállítás után. In: HANGSZERVILÁG, 1992/3.
ERDÉLYI, Sándor
Esztétikai jelentségek a hangszervilágban l-ll. (MS. 1992-1994)
ERDÉLYI, Sándor
Zenei jelenségek a barokk Vác társadalmi életében. (MS. 1993)
209

HISTORICAL LITERATURE ON VIOLIN MAKING IN HUNGARY

The history of violin making in Hungary is a subject that, up the present, has
not been treated yet. The reasons for it are evident: in general, historians do
not deal with the history of instrument making 1 while those in the history of
music consider, in the majority of the cases, their main duty to elaborate, from
a historical point of view, on questions relating to composers, performing art­
ists, forms of music, the theory of music, and so forth2. As so the instrument
makers, they do not, obviously, busy themselves with historical research on
the manufacturing of musical instruments3. Hence, the task is handled by be­
nevolent laymen, professors teaching the music instruments in question, gradu­
ating students writing their theses on the subject, and, also, instruments mak­
ers trained in trade schools. So, it can then be said, mater of factly, that these
treatises, due to the level of knowledge, the expected exigencies of the field,
the limits on size or, perhaps more importantly, the voluntary or forced charac­
ter of the task, make contributions of greatly varying value to the history of
music, culture, industry, as well as to entire sphere of general history.
In our study, we intend to summarize those more significant works which
have contributed to giving an outline of the history of violin making in Hunga­
ry. The choice is, perforce, subjective. We have striven for completeness in the
case of works which deal exclusively with the violin and also contain historic
references on the making of this instrument We have also given an overview
of the most important foreign language literature to the extent that the work in
question contains important material on the subject treated. Some exception
aside, articles in dailies and journals, exhibition brochures and catalogues, pro­

1 KOSÁRY, Domokos. Education In Hungary In The 18th Century. (Budapest, 1980.) and
ZOLNAY, László. Ancient Centuries of Hungarian Music. (Budapest, 1977.) These two books
are honourable exceptions.
2 The works of Márta Sz. Farkas, György Gábry, and Bálint Sárosi should also be regarded
as exceptional. As a matter of course, researches and publications by Gábor Mátray, Kor­
nél Ábrányi, Emil Haraszti, László Lajtha, Bence Szabolcsi, and Ervin Major, the great pre­
decessors, constitute an immeasurable help in our researches.
3 Although this statement is true generally, we still have to mention that the observations of
Mihály Reményi (1867-193) and the notes of László Reményi (1895— 1964) contribute sig­
nificantly to researching the era of their activities. We should also state that among our
masters, János Tóth (1875— 1944), László Hidy, and Nándor Kiefer also wrote on the prob­
lems of violin making, and Dr. Géza Vadon wrote an excellent textbook on the technology
of violin making.

I
210

paganda publications of private individuals or institutes4, lexica, encyclopedias,


dictionaries, as well as general publications on the history of music, do not
figure in the present study. Evidently, in the case of the latter, exemplars are
also exempt if, in our judgement, there is important information in them on
the history of Hungarian violin making.
In order to make our point of departure more precise, we have to ment­
ion here that when we mention "Hungary" or "Hungarian", we mean the terri­
tories of historic Hungary as they existed at the given epoch. We are of the
opinion that violin making should also be tackled by using a historical ap­
proach, i.e., that in a given period of time and under certain conditions these
masters made5 not only violins but also alto violins, violoncellos, contrabasses,
or even lutes or guitars. We wish to stress that the listing does not include
literature on the technology, didactics, evolution, theoretical research, etc. of
violin making; only those oeuvres come under review here which deal with
Hungarian violin makers, and the violin making industry in Hungarian towns.
The order of the publications is chronological. The chronology is always based
on the date of the first edition.
1683. D. Speer's book6 can be considered, according to what we know
today, the first work printed that contains information on violin making in Hun­
gary. Although these references offer a possibility to draw consequences only,
they are, nonetheless, treasured memories of the practice of musical instru­
ment making in Hungary, that lived and evolved at all times in strict relation

4
As far as we know, it was only once, 1968, that an exhibition in Hungary was dedicated
exclusively to violin making, entitled "Beautiful Hungarian Violins", as one of the exhibi­
tions staged during the "Artistic Weeks in Budapest" program. Basically, he next indepen­
dent exhibition, "The violin treasures in Hungary" was prepared in 1971, with a similar
view in mind. These exhibitions - just like national industrial exhibitions organized with a
more or less regularity - represented an efficient publicity for the masters in Hungary. We
know that the publications presented could have also represented, and they, indeed, did
represent, publicity in their own epoch. Some of them (I think especially o the "book"
authored under the name of Béla Juracsek) contains such kinds of statements on purpose.
5
It is a practice that survives until the present. The Amati, A. Stradivari, and other Italian
masters; Tourte, Vuillaume and other many other French masters; Stainer, Klotz and the
German masters, but also the Leeb and the Tier in Bratislava, or Schweitzer ad Nemessányi
in Pest also made musical instruments other than their violins. The majority of masters
working today makes and repairs not only violins but other musical instruments as well.
It evidently requires another approach, namely to know if this is due to circumstances not
under their control, or to a favourable pastime, whether it is an exceptional or general
characteristic of the activities of the given masters.
g
Ungar, Oder Dacianischer Simplicissimus. No place of edition. 1683. The book, translated
by Elemér Varjú, was brought out by the publisher Művelt Nép in Budapest, in 1956. It
was edited by József Turóczi - Trostler who also wrote an introductory study.
211

with the activities of musical instrument making of the given period .7 The num­
ber of data is significantly smaller in the following volume of the author men­
tioned above, but its content that seems to be exact - and reliable, as we
already know it by today - can be made accessible, through proper research­
ing:
1687. SPEER, D.8 As far as we know, this work can be considered the first,
accessible communication on violin making in Hungary, in which Adam Bessler,9
"a famous violin maker" in Eperjes, is given by name.10 This statement re­
mained unverifiable for a long time, but, from tim e to time, there were many
who took over this quotation from Speer's book 11 until the moment the author
of this study found the name of Adam Bessler on August 11, 1982, and some

7 This relation is so strict that, in many cases, even the music player and the maker of the
instrument are the same person, i.e., the music player and the instrument maker is a
single person. As we are going to see later, this holds true in the very case of Ádám
Bessler. In essence, this practice and other aspects relating to music are depicted by a
political tract entitled "Wahrheitsgeige", printed equally in 1683, and reported by István
Bartalus. [More recent contributions to the history of Hungarian music, 1882. (Academic
treatises on linguistics and fine arts. 13 October, 1882.)] The copies of the tract comple­
ments usefully the studies done by D. Speer.
g
DANIEL SPEER: Grund - richtiger (Kurtz-Leicht und Nöthiger...Unterricht der Musicalischen
Kunst. Ulm. 1687. The second edition, corrected and expanded, was published in the same
town ten years later, in 1697.) (Both editions published by G. W. Kühn.)
g
The name of Adam Bessler appears in the customary style of the epoch, in different
forms. The most often used forms are BeSler and Besler.
10 A word-by-word quotation of the relevant passage: "..solcher Künstler aber - so darauf
spielen - findet man gar wenig; ich habe auf meiner peregrination nicht mehr als am
Bischhofflichen Hofe zu Freysing einen angetroffen - auch dergleichen Instrument nirgends
also zu Eperies in Ungarn - bey dem Stadt - Trompeter Musico, Adam BeSlern - der als
ein berühmter Geigenmacher solches selbsten gemacht - gesehen." (The quotation is on
pp. 207 and 208 of the 1697 second edition.) In this place, I wish again express my grati­
tude for the information provided by Mr. Hofrat Dr. Alois Strassl, director of the Bibliothek
der Akademie für Musik und Darsiellende Kunst. ! thank Ms. Herta Schetelich, director of
th e M usikbibliothek der S tadt Leipzig, and Ms. H ann elo re P reibisch, S tad tisch e
Musikbibliothek in Munich, for making the photo copies of the Passages quoted and their
surrender to me.

11 The relevant passage is quoted with preference when a musical instrument, called the
Bariton, is discussed. - KINSKY, G.: Heyer Katalog. Coin. 1912. 499 p., Béla CSUKA: Haydn
And the Baryton (Studies in the science of music at the 75th anniversary of Zoltán Ko-
dály's birth. In Hungarian. June 1957. pp. 669— 728.) However, he also quotes W. L. v.
Lütgendorff: Die Geigen - und Lautenmacher vom Mittelalter bis zur Gegenwart. (Frankfurt
am Main, 1922. vol. I = II. I (239 p.) and György GÁBRY: Antique musical instruments
(Budapest, 1969. pp. 22— 23). The two latter authors use the quotation already in connec­
tion with the history of musical instrument making in Hungary.
212

references about him .12 Speer's statement proved, in essence, right in this way.
For further information, we can mention that, according to archival documents,
Bessler had already acquired a civic status much earlier, in 1658, in Eperjes.
We do not have similar publications during the course of the following
centuries. Although we could obtain important information in the archives,13
their examination is still one of the tasks to be accomplished. The first report
which specifically treats violin making in Hungary is the following:
1901. Two, succeeding, Sunday issues of Pester Lloyd.14 The two articles
were not written by the same author. The newspaper publishes the first article
with a signature of v. L., while the other is signed as W. Josef Schunda.15 And
since the first author, v. L. (von Lütgendorff?) called upon his readers to com-

12
I found Adam Bessler's name in two municipal documents at the occasion indicted. Both
entries are from 1658. One of them can be found in volume 2118 in the archives of the
town of Eperjes ("Matricula seu Receptaculum civitate Donatorum" on page 7: A 1658 d.
7. Febr. Adam BeSler Geigenmacher). The other indicates laconically in volume # 1144
("Kniha danova") Adam BeSler 1658 d. 50 that in that year the person mentioned paid 50
dinars for taxes. Here I thank again Dr. Ervin Lazar for his kind suggestions and guidance,
as well as the supervising authorities of Bratislava of the Slovak archives for issuing,
without the customary waiting period, an authorization for my research. Since that time,
Kornél Bárdos has already published many archival references on Ádám Bessler in an
excellent study on him, providing further details on this personality having remained, for
a long time, in the twilight zone. (Kornél Bárdos: Contributions to the history of the "town
trumpeters" of Kosice / Essays In The Theory Of Music. In Hungarian. Budapest, 1982.
pp. 80-81.)
131 think chiefly to the rich archival information contained in the volumes of Kilián SZIGETI:
Ancient Hungarian Organs (Kőszeg. 1974., Győr. 1977., Szombathely. 1978., Pécs. 1979.,
Eger. 1980., Szeged. 1982.) Dr. Kilián Szigeti was prevented from completing his series by
his unexpected death. Still, his oeuvre has an inestimable value for us. I cannot pass over
Kornél Bárdos's works on the history of town music, based on wide ranging archival
research. These works greatly assisted me in my study. Finally, I wish to mention that a
putative ascendant of the violin making dynasty in Bratislava was found by the author of
the present study in the volume of baptized persons kept at the Saint Martin roman Catho­
lic parish: infans Georgius (P. Joannes Leeb / M. Catharina / P. Georgius Winckier / P.
Catharma Moserin) An entry on page 16 is dated 23 April, 1617, i.e., a date on which a
presumed ascendant of the Leeb (in Leb, Lob, Löbb, variations as well!!) family becoming
famous later, held baptism in Bratislava.
14Pester Lloyd, 14 July, 1901. Sunday.# 168, and Pester Lloyd, 21 July, 1901. Sunday. # 174.
(Dr. Geyer, op. cit. gives, erroneously, the date of the first article as 17 July!!).
15W. Josef Schunda (1845-1923) arrives in Pest in 1856 to take over, at a later date, his
brother's musical instrument making workshop. He played a very important role in the
history of musical instrument making in Hungary. He attained especially remarkable re­
sults in perfecting the cymbal, but we regard as very important the effects ha made on
violin making in Hungary. At the time of the publication of the article, he fulfils the func­
tion of the "Praesident der Korporation der Instrumentenmacher."


213

plete his essay, W. J. Schunda completes the preceding article w ith many re­
nowned Hungarian masters. Neither of the articles can be measured by using a
very strict standard since dailies did not, and do not, have as their duty to
publish detailed historic treatises on the one hand, and the demands on his­
toric studies are more severe today than they were at the turn of the century.
However, taking all of this into consideration, both articles give inform ation
that can be put to good use by the researcher who is glad to find even the
most minuscule trace .16 Subsequently, the printed publications in the field ap­
pear more often. The economic and social changes follow ing the Compromise
of 1867, had such an effect that they led to a development and invigoration
both in the field of musical instrum ent making industry and the field of profes­
sional w ritin g on musical instruments .17 We should not be surprised then that
the next work is printed soon, and it is already a book of several hundred
pages:
1902. Dr. VAJDA E's tom e .18 Even though this w ork does not deal in more
details w ith the history of violin making in Hungary, one of its 32 chapters
(Chapter XXIX) comes out under the title: "Alphabetical list of Hungarian and
foreign makers of violins, and, in general, of stringed instruments, from the
most ancient tim e to the present." (op. cit., pp. 325-346). According to the
testim ony of the book, the earliest Hungarian violin maker is János Nagy 19

16
The first article lists about thirty Hungarian violin makers who lived earlier. W . J. Schunda
complements this list by the names of almost forty other masters. He lists separately
those masters who w ere employed by the Schunda company.
17 Essentially, this modification is reflected, and helped, by the 1872 Act No VIII. on the
Industry, which "was given royal assent on the 27th February, 1872. It was promulgated in
the Chamber of Deputies on 19 February, 1872, and, in the House of Lords, on the 1st of
M arc h , 1872." (Sándor Kolozsvári - Kelemen Óvári: Corpus statutorum H un g áriáé
municipalium, cf. with the body of laws of Dezső Márkus (edited with the participation of
several coauthors) Corpus Juris Hungarici.
18
Dr. Emil Soósmezői VAJDA: The Violin (The origin, evolution and structure of the violin.
The different schools and more eminent representatives of musical instrument makers.
Short biographies and profiles of Hungarian and foreign violin performers. Literature on
the violin and on music for violin. (Győr. 1902. "Pannónia" book publisher.)
19
As much as w e know, János Nagy's name figures, first in the literature, in the article
published by Pester Llyod. (see notes 14 and 161) According to this, he was a composing
master in Pest, in 1701 (I) He figures the same w ay in the first edition of Lütgendorff's
quoted work. (This can also prove the authorship assumed by the article.) However, the
master indicated worked in Pest only at the end of the century, and this is found by Dr.
Geyer on the basis of the master labels, and accepted by Lütgendorff as well. In this way,
in later editions, the correct year of 1797 is given next to János Nagy's name.
214

who was a master working in Buda and Pest in 170120. The other chapters deal
with the history of the violin, the making of violin abroad, parts of the violin,
the different (pedagogical) schools, the artists of violin playing, as well as fac­
tories of musical instruments and the publishers of musical. The book ends
with a "Bibliography on violin makers." (Chapter XXXII)
1903. J. Bloch's book on methodology21 is, in many a respect, a work still
not surpassed today. This statement applies with some reservation especially
to chapters dealing with history, theory, technology, and didactics. It is exactly
this which justifies that it figures in this summary for, otherwise, its historic
part concerning violin making in Hungary is quite laconic. However, a single
sentence in this part of half a page of length at the most, turns out to be the
Pandora's box in the history of musical instrument making in Hungary. The
"fatal" sentence sounds like this: "The best violin makers of our age are Riechers
in Berlin, Szepessy in London, Gemünder in New York, Lemböck in Vienna and
Reményi in Budapest" (op. cit., p. 37). This qualification hurt many of the vio­
lin makers of the period, and, consequently, we do not find any references to
Hungarian violin making in the subsequent editions.22
1904. L. v. Lütgendorffs 23 work is the earliest, comprehensive collection,
made with a considerable scientific knowledge and great care. It still counts as
a basic work in the field discussed. The book came out in many editions, and,
later, its author expanded it considerably.24 We don't find it an exaggeration to
say that all later works follow in Lütgendorff's traces, and they can be grateful
for him for the road cleared. The first edition contains "only" the listing of
masters, their biographical data, their signs and the characters of their musical
instruments, but later the author recapitulates the historic (referring, of course.

20
This mistake haunts many times while determining the manufacturing year of the violins.
The reason for this is that the masters preprint the two first digits of the year on their
labels to be glued into their musical instruments, and if this happens toward the turn of a
century then it may occur that the masters forget to replace the old digit by the new one,
and this can lead, by "tricking" some researchers, to a 100-year error of age estimate.
Essentially, a similar mistake can be made if the digit 9 of the decade is read as 0 -
although this means only an error of 90 years. This is what happened in the case of János
Nagy.
21
József BLOCH (Professor at the Royal Hungarian Conservatory) Violin Playing And The
Method Of Its Instruction. (Methodology) Budapest. 1903. (Károly Rozsnyai Publisher of
Books and Music. Muzeum krt. 15.)
22 Idem, the 1906 and 1919 editions.
23
LÜTGENDORFF, Willibald Leo Freiherrn von: Die Geigen- und Leutenmacher vom Mittelalter
bis zur Gegenwart. Frankfurt a. M. 1904. (Heinrich Keller Publisher.)
24
The second edition was published in the same city in 1913, already in two volumes. This
work is introduced already by a richer historic overview. Later editions make, in essence,
adjustments all the way up to the 5th and 6th editions in 1922. In the recent past, there
was also a reprint edition.
215

to the history of violin making) effects, schools, professional signs, etc., typical
of each area and country. This way, he discusses violin making in Hungary in
considerable details, and, within it, the activities of the Hungarian masters in
Bratislava and Budapest (5th and 6th editions of the op. cit.. I/pp. 239-244). As
a matter of fact, researches later modified, in many details, this exceptional
oeuvre as well, but this does not at all diminishes its value. It can happen that,
from tim e to time, we are going to take exceptions to some of his arguments
during the course of our research, to correct some of its data proved errone­
ous, complete its pages with information on more recent masters, by carrying
out our share of the research activities in Hungary and contribute to one chap­
ter of Lütgendorffs oeuvre. However, all of this cannot make us forget the
extraordinary performance of the painter, and the historian of musical instru-
25
ments from Lübeck.
1906. FUCHS, A .26 His oeuvre that had ten editions till 1978 is not of a
historical conception in the first place. Its significance is emphasized precisely
by the role it played in commerce, which is a determining factor in the interna­
tional violin trade as a result of the evaluation given of the Hungarian masters,
and the characterization of their activities.
1913. Dr. GEYER, J /s 27 small book, seeming modest at the first glance, is
a pioneering summary of the history of Hungarian violin making. It deals ex­
clusively with the violin makers, and informs about their biographical data, and
the characteristics of their masterpieces. It knows Lütgendorffs 1904 first edi­
tion, but it disputes some of its statements .28 He refers to the tw o articles in
Pester Lloyd mentioned above,29 while he personally collected data from the
living masters. "Although I could gather the necessary information from the

26
The reference to the omission is not by accident We can perhaps regard also as charac­
teristic - in this case also in case of German-speaking territories - our tendency to forget.
Lütgendorff could be found, rightly, in many Riemann editions, while we can look for his
name in vain in more recent editions. It can be, or, rather, it is plausible, that the author
of this article is biased in the assessment of Lütgendorffs activities, and in the judgment
about his significance. The foregoing MGG edition may also indicate this. Or, perhaps,
this is not the case considering that Gunther Hellwig pays tribute to the activities of the
"forgotten" author in column # 1176 in the 16th volume of the 1979 MGG edition (Supple­
ment. Kassel - Basel - Tours - London, 1979)1
26
FUCHS, Albert: (Professor der Musik Hochschullehrer am Königl. Konservatorium.) Taxe
der Streichinstrumente.) Anleitung zur Einschaetzung von Geigen, Violen, Violoncelli,
Kontrabaessen usw. nach Herkunft und Wert. - Dresden, Michaelis. 1906.)
27
Dr. József GEYER. Hungarian Violin Makers. Budapest. 1913. (Frigyes Kilián's successor,
Royal Hungarian University Bookseller.)
28
He accuses Lütgendorff with "considerable bias because he denies the existence of a
separate Hungarian school of violin making. He calls the attention to the mistake made in
connection with the activities of János Nagy. (Cf. notes 19 and 20.)
29
See note 14.
216

living violin makers, there were still some among them who did not answer to
my inquisitive letters, but I could obtain only one or two pieces of information
after a lengthy research work on those who had already been dead" (op. cit.,
p. 4). "As to the characterization of the instruments" - he writes later - "I
found myself already in a more favorable position. In more than the least thirty
years, I took each and every opportunity to see as many Hungarian violins as
possible, and I examined them carefully, and I kept a diary on them (op. cit., p.
4). In his work, he is directed by the admitted objective that Hungarian violin
making get the recognition that it deserves. The fact that Hungarian violin
makers "...are ignored to such an extent, is also partly our fault, because we
did not make an effort to call other countries' attention to it; the other reason
is that the outside world has never appreciated Hungary properly 30 (op. cit., p.
3). "Consequently, Hungarian violin makers were hardly known abroad, but,
what is even more to be regretted, they do not enjoy at home a recognition
they would deserve.
These are the circumstances that goaded me to write the present work in
which I intended to offer, to the extent it was possible, an exhaustive list of
Hungarian violin makers, the characters of their musical instruments, and their
appraisal to those interested" (op. cit., p. 4). Even if we are not in agreement
with all the arguments proffered by the author, we understand his endeavours,
and we have to appreciate greatly his expert characterizations, and the efforts
of the initiative .31 Dr. Geyer mentions "Ádám Bessler" in his book, but he does
not know anything else of him, and he dates the oldest Hungarian violin to
1706, made by one of the Leebs in Pozsony32 (op. cit., pp. 8 and 22).

30
The spirit of the age cannot be disregarded in which these works were written. By today,
it is already evident that foreigners cannot be blamed if he does not, cannot! I, appreciate
properly the achievements attained in Hungary as a result by chances missed by our­
selves. In addition, Schunda's works, just like those of Lütgendorff, offer an opportunity to
draw consequences to the contrary.
31 Primarily, the inspection and the valuation of a big number of original musical instru­
ments represent considerable assistance in our work even today. These masters can today
be examined only through their instruments that became quite rare, and are in a "deterio­
rated" condition. Many of their instruments broke down, got lost, were sold to foreigners
.(mostly with the labels of foreign masters) or the instruments that still can be found are
damaged, and repaired many times.
32
Although archival information refer to the fact that families with the name of Leeb lived in
Bratislava too (see note 13) already in the beginning of the sixteen hundreds, for us it is
not yet sufficiently convincing the originality of the very early Leeb violins (the first two
decades of 1700), or the exactness of their year of manufacturing. The possibility cannot
be excluded that the history mentioned already in connection with János Nagy applies in
this case as well (see notes 19 and 20.).
217

1921. JURACSEK, B.33 A thin booklet appears under this name. It acquired
"celebrity" not so much because of its historical inform ation, but because of
its diatribes, calculated to serve the political interests of the day. I do not
quote here his statements scarcely fit to print, but certainly not fit to an utter­
ance expected from a human being. It shows, as an example to deter, that the
most beautiful human activities can turn into carriers of inhuman goals. A dec­
laration closes this book (?) which sounds like this: "I put the books entitled
T he Hungarian art of musical instrument making', on which the name of Béla
Jurácsek figures as author and that was published by the Printers of the Coun­
try of Pest in the tow n of Vác at the disposal of the Tradesmen' Guild consid­
ering that the contents of the books hurt all my colleagues and include com ­
pletely false inform ation devoid of all professional merit. This I w ill do w ith in
eight days by picking up all the exemplars from the publisher and those un­
sold copies that are deposited at known places w ith the aim of selling them,
and I w ill do my best to make sure that no new editions be published, of
which circumstance I shall obtain a statement of obligation from the Printing
Works of Pest Region in Vác..."34
1926. ISOZ, K.35 Notwithstanding the fact that his w ork contains little of the
author's researches on the activities of musical instrument making, its scientific
value surpasses all the works quoted. The abundance and exactitude of his infor­
mation should be mentioned in the first place, in spite of the fact that the infor­
mation given do not concern chiefly the field of musical instrum ent making. The
detailed and reliable reporting of the sources give considerable help in our re­
search. According to his information, the first violin maker in Pest - Buda was
András Hueber who "...worked in the style of Leeb, the famous master of Bratislava,
and one of his violin, made by him in 1756, survived" (op. cit., p. 98). He knows the
works, cited earlier, by Lütgendorff and Geyer, and deals with János Nagy (see
item 19 of the bibliography) about whom he writes this: "Pest has another re­
nowned violin maker in the last quarter of the 18th century. He is a Hungarian,
Called János Nagy, most probably a country squire. We do not know much about
him. His memory is preserved by many musical instruments and a squabble. His
instruments also reveal Leeb's Italian-style school. His label known from 1798
states only: "Johann Nagy/in Pest 1798." "The clue on his country squire status
can be taken from the fact that he participated in a pub brawl, taken before the
council in 1784, w ith a drawn sabre, and that the minutes of the council does not

33
Béla JURACSEK. The Hungarian Art O f Musical Instrument Construction. (Conditions In The
Hungarian Industrial Design From The 16th Century.) Vác. 1921. (Pestvidéki Printing House.)
34
Considering that the relatives of the violin maker having made the declaration are our
contemporaries, I cannot make public, for understandable reasons, the name of the author
of the piece in m y possession.
35 Kálmán ISOZ. The Culture O f Music In Buda And Pest. (168&-1873) Volume 1. (The 18th
century) Budapest, 1916. (Publisher: The council of the Hungarian Popular Theatre in Bu­
dapest.)
218

mention him as a "civic" violin maker, and that, finally, he himself presented his
complaint in Latin" (op. cit., pp. 99 and 100).36 There is an interesting and impor­
tant conclusion drawn by the author on the evaluation of the Hungarian makers of
musical instruments: "...they have achieved a good reputation - especially our
violin makers were good, who worked according to Italian forms" (op. cit., p. 101).
1944. SZÉKELY, N.37 hands over his manuscript to the printer in the last
hours of our historic catastrophe. It is a popular work, and its introduction is
written by Tivadar Országh38 We quote here its closing lines: "The courage
should be appreciated by which the author of this book does not so much
broods and meditates but tackles the issue straightforwardly. Nándor Székely
is a great fan of the violin, and his book certainly represents a step ahead on
the road of making Hungarian violin making popular within the ranks of the
general public" (op. cit., p. 4). As far as we know, the book could not fulfil its
39
noble mission. Its author could not perhaps guess how much his introductory
lines would turn out to be true: "I know ahead of time that I am reaching into
a wasps' nest. And I also know that I am sowing the wind, and shall reap the
whirlwind. However, a naive ignorance, the "divine simplicissimus" fills me
with courage (op. cit., p. 5). We understand that the book that was bound to
appear on Christmas day, 1944, was sent to the shredder after the arrow cross
government had come into power. Still, we came across a few copies in recent
years. "Habent sua fata libelli." But not only books, their authors also meet
their fate. We would like to believe that the author did not share the fate that
visited upon his book.
1962. HEGYESI, Z.40 in his book deals separately with violin making in
Hungary, on about 5 - 5 and a half pages. This surpasses neither the quantity
nor the quality offered in very early works. Considering that, in the meantime,
several fine studies in the field were printed, it seems to be quite difficult to
review the entire violin manufacturing of the world in a not too voluminous

36
See notes 19 and 20.
37 Nándor SZÉKELY. The Masters Of Hungarian Violin. Budapest. No date. (1944) (Published
by the Public Interest Book Publishing Company) (Miklós Pál Rábely) (Budapest, 8th dis­
trict. Népszínház u. 14.)
38 *
Tivadar ORSZAGH (1901-1963). Violinist, composer, and educator. From 1929, professor at
the Conservatory, and department chief from 1961 until his death. From 1948, the leading
first violin of the Orchestra of the Hungarian State Radio, and from 1958 to 1960, its violist
(Hungarian Biographical Encyclopaedia).
39
Oral communications by László Reményi and Lajos Kovács, deceased Hungarian master
violin makers.
40
Zoltán HEGYESI: Vioara si constructorii ei. Bucharest. 1962. (Editura Muzicala a Uniunii
Compozitorilor Din R.P.R.)
219

work .41 In his book he does not mention Bessler, or Leeb among the Hungarian
violin makers, but he also papers over the whole violin making school of
Bratislava.
1982, ERDÉLYI, S.42 deals in his book w ith the beginnings of Hungarian
violin making. He hives biographical information on Sámuel Nemessányi43 (rec­
ognized as the most significant Hungarian violin maker in Hungary) and quite a
few informative references on the life and activity of some contemporary violin
makers.44 The book ends with a chapter entitled "The evaluation and registra­
tion of stringed musical instruments ."45
ERDÉLYI, Sándor
A hangszerek világa. (MS: 1983-85)
ERDÉLYI, Sándor
A hegedűkészítés elmélete és gyakorlata A. Stradivari halála után. (MS.
1984)
ERDÉLYI, Sándor
Mesterhegedűk mesterszalagon? In: HIFI Magazin 1985/3. Budapest
ERDÉLYI, Sándor
Stradivaritól Nemessányiig. (MS. 1985)
ERDÉLYI, Sándor
A magyarországi hegedűkészítés története a kezdetektől 1686-ig.
(Bölcsészdoktori disszertáció. 1987)

41
The excellent, earlier Hili writing, and the volumes marked by Hamma's name w ere fol­
lowed by Vannes' book which came out in several editions, but w e can also mention
Henley's or Jalovec's writings. The authentic historic work is quite rare. Family mono­
graphs aside, we mention here Richard BLETSCHACHER's eminent book, "Die Lauten- und
Geigenmacher de füssener Landes" which may also represents a standard to be used to
our work (Hofheim am Taunus. 1978)
42Sándor ERDÉLYI. The Violin (The Beginnings O f Hungarian Violin Making - Sámuel
Nemessányi - Hungarian Violin Makers - Evaluation And Registering Of String Musical
Instruments (Budapest. 1982) Published by the Institute of Musicology of the Hungarian
Academy of Sciences.)
43
Following the sending of the manuscript to the printer, we managed to find Sámuel
Nemessányi's original entry in the civil registry in Liptovsky Mikulás (Liptószentmiklós).
We thank here for the kind assistance provided by Mr. Julius Cabul for this study.
44
The information is part of materials collected to the order given by the Institute of Musi-
cology of the Hungarian Academy of Sciences. (The compilation of the studies for several
years, starting in 1974.)
45
The processing of the historic material is equally fragmentary, for the time being, in the
area of Hungarian violin making. The evaluation, registration, aesthetical critique, etc. are,
however, perhaps even more backward, although foreign literature in this territory is not
much ahead, either. As to the social aspects of instrument making - and it applies to the
future in an even more pronounced fashion - it is a field that needs even more elaboration
of the research undertaken by us.
220

ERDÉLYI, Sándor
A magyarországi hegedűkészítés jeles napjai. (MS. 1988)
ERDÉLYI, Sándor
A hegedűk csodálatos világa. (MS. 1991)
ERDÉLYI, Sándor
A hangszerkészítés helyzete Magyarországon. In: HANGSZERVILÁG, 1991/1.
ERDÉLYI, Sándor
Húros hangszerek magyarországi kiállításokon. In: HANGSZERVILÁG, 1991/1.,
1992/2., 1992/3., 1992/5.
ERDÉLYI, Sándor
M agyar „hegedősök" Európában, Európa hegedűi Magyarországon. In:
HANGSZERVILÁG, 1992/3.
ERDÉLYI, Sándor
Hegedűk a világ műkincspiacán. In: HANGSZERVILÁG, 1992/3.
ERDÉLYI, Sándor
Kiállítás után. In: HANGSZERVILÁG, 1992/3.
ERDÉLYI, Sándor
Esztétikai jelentségek a hangszervilágban I—II. (MS. 1992-1994)
ERDÉLYI, Sándor
Zenei jelenségek a barokk Vác társadalmi életében. (MS. 1993)
221

VIOLOGRÁFIA

A vonós hangszerek

történetével:
eredet, változatok, funkciók, elterjedés, jelenkori helyzet,
készítésével:
hagyományos-funkcionális, népi, kísérleti-tudományos tervezett, egyedi-so­
rozat, gyártástechnológia, mesterek, javító tevékenység,
esztétikájával:
zenei, művészettörténeti, stíluskritikai, ipari
kereskedelmével:
minőségi jellemzők, állapot, értékelés, árjegyzékek, aukciók, árváltozások,
szakértői tevékenység,
m úzeum i kérdésekkel:
gyűjtés, a válogatás szempontjai, restaurálás, tárolás, nyilvántartás, nómen­
klatúra

foglalkozó szakirodalom jegyzéke.

Elhanyagolt területe történeti kutatásainknak a hangszerek története. Az általá­


nos történeti témák - talán elfogadhatóan - nem tartalmazzák e témaköröket, a
zenetörténeti címszavak pedig nagyvonalúan elsiklanak felettük. A hangzó zene
- mintha hangszer nélkül is elképzelhető lenne - nem bánt édes testvérként az
őt szolgáló anyagi bázisokkal, sőt úgy tűnik, mintha csak egy rangon alul kötött
házasság kényszere szorítaná rá időről időre, hogy megtűrje a megszólaltatás­
hoz nélkülözhetetlen hangszerek és főként azok készítésének kutatását. Ez főként
azokban a korszakokban következik be, amikor egy-egy ország zenei kultúrája
napirendre tűzi a régebbi korok zenéjének vizsgálatát, újrateremtését, megszó­
laltatását. Vagyis mindaddig nemigen tarthat számot érdeklősére a hangszertör-
ténet, amíg problém áival a mindennapok szintjén lehetne - és kellene foglalkoz­
nunk - , am ikor azonban eléggé feledésbe m erült - m ert időt hagytunk az elrej­
tőzéshez - , lassan-lassan hozzákezdünk a kutatásához. A hangszerek története, a
hangszerek készítése a hangszerek vizsgálata, tervezése stb. lényegében ugyanan­
nak a kérdésnek más-más megközelítését jelenti. A történeti kutatások azonban
- amennyiben időről időre mégis rákényszerülnek - szintén m ellőzik a mester­
ségnek, m int gyakorlati tevékenységnek a kutatását, számbavételét. M i követke­
zik mindebből? A felsorolhatatlanul sok következményből itt most csupán néhá­
nyat emelek ki, amelyeket magam is tapasztalhattam.
222

A hangszertörténeti kutatások elhanyagolása a régi korok zenéjének rekonst­


rukciós eljárásait akadályozza, amikoris az egyes hangszerek előállítása, meg­
szólaltatása alig, vagy csak dilettáns módon oldható meg.
Ugyanez a szemlélet oda vezet, hgy a hangszereket tanító pedagógusoknak
még a maguk hangszeréről is csak olyan gyér ismeretük van, amely sokszor
nemcsak hogy nem segíti, de kimondottan gátolja szakmai munkájukat, és tanít­
ványaik nevelését, oktatását.
Olyan további káros szemléletekhez vezethet és vezet is, amelyben az egyes
emberi tevékenységek nem a végzett munka minősége, ha nem valamilyen ki­
alakult - természetesen nem magától kialakult - értékrend szerint kapják meg az
elismerést, mind az anyagi, mind az erkölcsi, de még a tudományos szférában is.
Érthetetlenné válnak bizonyos zenetörténeti - s így általános történeti -
összefüggések, amelyeket a mesterség történetének ismerete nélkül próbálunk
megoldani. Ennél súlyosabb a helyzet ha mégis enélkül oldjuk meg, de rosszul.
Arról a képtelen helyzetről szólnék végül, amely azt sugallhatja, hogy le­
hetséges olyan zenetörténet konstruálása, amelyből a hangszerek kimaradhat­
nak, és a hangszerkészítő mesterek munkájától is eltekinthetünk.
A kép amelyet festettem, elképzelhetően sötétebbre sikerült, mint amilyen
a helyzet valójában, számos könyvet lehet felsorolni és számtalan kutatót ebből
a hiányolt témakörből. Ha azonban jobban megnézzük, úgy ezek elsősorban nem
magyarországiak, írásaik többsége pedig ismeretterjesztő hangszerleírás, újab­
ban szép színes képekkel illusztrált album. És ezek sem nálunk jelennek meg. A
kiadók arra hivatkoznak, hogy erre nincs érdeklődés, az érdeklődők pedig le sem
tehetik a voksukat, mert nincs mire. A kör így bezárul.
Ennyit az előzményekről és arról, hogy a hetvenes évek elejéig valóban
kevéssé tért el helyzetünk a vázolttól. Azóta annyiban változott, hogy jelen sorok
írójának megjelent A hegedű című könyve (Budapest, 1982. MTA Zenetudomá­
nyi Intézet), és több tanulmány készült az MTA Zenetörténeti Múzeum megbízá­
sából. Most itt a hangszertörténetnek egy olyan specifikumáról számolhatok be,
mint a címben szereplő "violográfia". Tudomásom szerint ebben az összetétel­
ben a szó korábban nem volt használatban, bár azt is meg kell jegyeznem, hogy
sokszor tapasztalhatjuk, hogy "találmányaink" mások lábnyomaiba illenek. Nem
is kívántam új szót alkotni, pusztán a kényszer vitt rá, hogy jelezzem: olyan
irodalomjegyzék ez az összeállítás, amely a hegedűfélékkel és a violafélékkel is
foglalkozik. A hegedű- és a viola-család lényeges megkülönböztetése a vonós
hangszerek két nagy csoportjának, amely történetében, fejlődésében, alkalmazá­
sában és használatában meglehetősen eltér egymástól. Miután történetileg össze­
függő típusokról van szó, amelyek előzményeikben még a pengetett hangszere­
ket is feltételezik, így kézenfekvőnek látszott az új szó elején utalni mind a hege­
dű (violino, violon), mind pedig a viola (viole, viol) nemzetközileg is ismert
megjelölésére. így jött létre a hegedűfélék, a violák és történeti előzményeikre
vonatkozó szakirodalom megjelölésére a VIOLOGRÁFIA szó.
Minthogy tudomásom szerint Magyarországon ez az első ilyen jellegű össze­
állítás, így vállalnom kellett az ezzel együtt járó valamennyi előnyt és hátrányt.
223

(Amennyiben kiderül, hogy mégsem ez az első vállalkozás nálunk, úgy az elő­


nyök száma egy lényeges összetevővel csökken.) Szerettem volna teljességre
törekedni, de hamarosan rájöttem, hogy ez ma már, és még napjainkban is
lehetetlen. Ez még a 60-as években volt, és azóta egyre csökkentve igényeimet -
a teljességet egy bő, majd egy kevésbé átfogó, később csak szűkebb összefogla­
lásra korlátoztam, s most témánknak csupán jelentősebb irodalm át közlöm. Bi­
zonyára így is kimaradtak fontos könyvek, esetleg kevésbé jelentősek foglalták
el a helyüket. Kérem, ezt nézzék el.
A könyvtártudomány napjainkban már csaknem olyan fejlett, m int a történettu­
domány (lehet, hogy bizonyos területeken fejlettebb is?) ós művelése nagy szak­
értelmet követel. (De éppen ebből következik a magyarázat is.) Sajnos, ahogy a
történettudomány és a zenetudomány elhanyagolta a hangszereket, úgy a könyv­
tártudomány is elsiklik e terület irodalma felett. És ha ilyenkor a jószándékú
"am atőrök" nem segítenek, úgy ez a munka vagy örökre elmarad, vagy annyira
feltornyosul, hogy elvégzése lassan-lassan lehetetlenné válhat. Ez szolgáljon
mentségemre akkor is, amikor egy-egy kötet pontos adatai hiányoznak. Könyv­
tárainkban sajnos annyira hiányos e terület irodalma, hogy nemcsak a könyvek,
de még a források is csak nehezen hozzáférhetők. Talán nem túlzott az a re­
mény, hogy ennek az írásnak a birtokában egy kissé egyszerűsödik a terület
irodalmának áttekintése.
225

ABBADO, M. AGRICOLA, Martin


Quando e nato Antonio Stradivari? Musica Instrum entális Deudsch...
In: Musica d'oggi. 1528; 1545. Magdeburg
1937. Milano
AIGN, Bernhard
ABBADO, M. Die Geschichte der Musikinstrumente
Stradivari. In: Enciclopedia Italians, des ágáischen Raumes bis um 700
vol. XXXIII. v. Chr.
1950. Roma
ALEXANDRE, A.
ABELE, H. Les Stradivari.
Die Violine ihre Geschichte und ihr Bau. 1945. Paris
1874. Neuburg
ALEXANDRA T.
ABELE, Hyacinth, and Instrumentale muzicale ale poporului
NIEDERHEITMAN, Friedrich romin.
The Violin: Its History and Construc­ 1956 Bucuresti
tion, tr. by John Broadhouse 1952;
reprint ALLEN, E.H.
1977. Longwood The ancestry of the violin.
1882. ?
ABELE-NIEDERHEITMANN
Die Violine. h.n., ANDERS, G.E.
1864. Beitrag zur Geschichte der Violine.
1832. Mainz
ABELE-NIEDERHEITMANN
The violin. ANFILOV, Gleb
1907. London Fizika i muzüka.
1962., 1964. Moszkva
ADLER, E.
Die Behandlung und Erhaltung der ANFILOV, Gleb
Streichinstrumente. Physique et Musique.
1910. Leipzig 1969. Moskau
AEHNELL, H.
ANGELONI, D.
W erkzeuge fü r den G eige nbau .
II Liutato.
Markneukurchen, é.n.
1923. Napoli
AGREN, C.H.
Measuring the Resonances of Treble ANTOS, ?
Viol by Hologram. Chemická technologic dreva.
1972. JASA. ?, ?
226

APIAN, Paul - BENNEWITZ, Otto BACHMANN, A.


Die Geige, der Geigenbau und die Le violon.
Bogenverfertigung. 1906. Paris
1892. Weimar
BACHMANN, A.
APIAN, Paul - BENNEWITZ, Otto An Encyclopedia of the Violin. New-
Die Geige. York, 1925.
1920. Leipzig
BACHMANN, Alberto
APTOMAS, ? An Encyclopedia of the Violin
History of the Harp. ed. by Albert E. Wier, tr. by Frederick
1859. ? H. Martens 1925; reprint
1975. Da Capo
ARAKÉUAN, Sourene
Die Geige. BACHMANN, O.
ó.n. Frankfurt am Main Theoretisch-praktisches Handbuch
des Geigenbaues.
ARAKÉUAN, Souróne 1835. Leipzig
Le Violon, "Das Musikinstrument"
Heft, 31. BACHMANN, W.
1981. Frankfurt am Main Die Anfange des Streichinstrumenten-
spiels.
ARMSTRONG, R. B. 1964. Leipzig
English and Irish Instruments.
1908. Edinburg, BACHMANN, GEISER, Brigitte
Die Volksinstrumente der Schweiz.
ARNS, U. 1981. Leipzig
Objektíve Qualitatsbestimmung von
Geigen - Gravesaner Blatter, Nr. 7-8. BACKHAUS, H.
1957. Über die Schwingungsformen von
Geigenkörpern. In: ZPh.
ATANASSOW, Vergilij 1931.
Die bulgarischen Volksmusikinstrumente. BACKHAUS, H.
1983. München-Salzburg Die Ausgleichsvorgange in der Akustik.
AUER, Leopold 1932. ?
Violin Masterworks and Their Inter­ BACKHAUS, H.
pretation 1925; reprint Über Resonanzeigenschaften von
1979. Hyperion Press Streichinstrumenten, AZ. Bd. 1.
AURIAC, E. BACKHAUS, H. - WAYMANN, G.
La corporation des ménétriers et le Neuere Ergebnisse der Geigen-
roi des violons. forschung. AZ. Bd. 4.
1880, Paris
BAGATELLA, A.
BACCHETTA, R. Regole per la construzione del violini,
Stradivari non e nato nel 1644. viole.
1937. Cremona 1786. Padovia
227

BAGATELLA, A. BARTALUS, István


Regein zűr Verfertigung von Violinen, Vázlatok a zene történelm éből.
Violon. 1877. Budapest
1909. Berlin
BARTALUS, István
BAINES, Anthony Adalékok a magyar zene történelm é­
Musikinstrumente. hez.
1982. ? 1882. Budapest
BALFOORT, D. J. BARTALUS, István
Antonius Stradivarius. Újabb adalékok a magyar zene tö rté ­
1947. Amsterdam nelméhez.
BALFOUR, B. 1882. Budapest
How to tell the nationality of old violins. BAUER, G.
1900. London Rosshaupten in Wandel der Zeiten.
BALFOUR, B. and Co. Hektographiertes Manuskript.
How to tell the nationality of old vio­ 1948. Rosshaupten
lins. 2. Ed.
BAUMAN, T. H.
1901. London
Cremona.
BAND, E. 1901. Kladno
Zűr Entwicklungsgeschichte des mo­
BÁRDOS, Kornél
dernen Orchesters.
A tatai Esterházyak zenéje 1727-1846.
1910. Stuttgart
1978. Budapest
BARDUCCI, I. - PASQUAUNI, G.
BÁRDOS, Kornél
Misura dell' attrito interno e delle
Győr zenéje a 17-18. században.
costanti elastiche del legno. In: II
1980. Budapest
Nuovo Cimento 5.,
1948. BÁRDOS, Kornél
BARGAGNA, L. Adatok a pozsonyi és a nagyszom­
Gli instrumenti musicali raccolti nel bati káptalani-városi iskola 17. szá­
Museo del R. Instituto L. Cherubini. zadi zenéjéhez. ZTD.
?, Firenze 1984. 13-16.
BÁRDOS, Kornél
BARTALUS, István
Sopron zenéje a 16-18. században.
A m a g ya r egyházak zenéje a
1984. Budapest
XVI-XVII. században. A Kisfaludy Tár­
saság Évlapjai, IV. k. BEAUGORD, 7
1869. On the irish harp.
?, ?
BARTALUS, István
Jelentés a felső-ausztriai kolostorok­ BECK, A.
nak Magyarországot illető kéziratairól Die proportionale Konstruktion der
és nyomtatványairól. Geige.
1870. Budapest 1923. Leipzig
228

BECKER, ? BERENZI, A. D.
Annales de Jehan et Etienne Ferrier, Gli artefici liutai Cremonése e la célébre
menestriers de la cité de Génévé. loro scuola.
1881. Paris 1891. ? Ms.
BECKER, L. BERENZI, A. D.
La viole de gamba. Di Gio Paolo Maggini celebre liutaio
1982. ? Bresciano.
1890. Brescia
BEHN, F.
Die Laute im Altertum und frühen BERENZI, E. D.
Mittelalter. La patria di Gio Paolo Maggini.
?,? 1891. Cremona
BELDIE, I. P. BERENZI, A. D.
Die Bestimmung der Schubmoduln I liutai bresciani. Letture con note.
des Fichtenholzes. In: Holz, Rohwerk- 1890. Brescia
stoff 26 (7), 261-266.
1968. BERENZI, A. D.
Ch. A. de Bériot e il suo Maggini.
BELDIE, I. P. Ms. ?
Chiadni Figures and Eigentones in
Violin Plates. IZ. BERENZI, A. D.
1969. Antologia deli Liuto-violino.
Ms. ?
BELLAIGUE, C.
Le Luthier de Crómone, dans Notes BERENZI, A. D.
Bréves. Di alcuni strum enti fabbricati da
1911. Paris Gasparo da Salo posseduti da Öle
Bull, da Dragonéin et dalle Sorelle
BENKŐ, András Milanollo.
Levéltári adalékok Beszterce 16. szá­ 1906. Brescia
zadi zenei életéhez. NylOK. 2.
202-205. BERR, A.
1977. Monographie zűr Montagnana-Geige.
1953. München
BENKŐ, András
Az erdélyi fejedelmi udvar zenei éle­ BERR, A.
téről. In: Művelődéstörténeti tanulmá­ Geigen: Originale, Kopien Fálschungen,
nyok. 94-106. Verfálschungen.
1979. Bukarest 1962. Frankfurt

BERENZI, A. D. BERR, Albert


Gli artefici liutai Bresciani. Comentari Geigen: Originale, Kopien Fálschungen,
deli' Alteneo de Brescia. Verfálschungen. 2. Auflage. "Das Musik-
1890. instrument". Band 10.
229

BESSARABOFF, N. BLADIER, B.
Ancient European Musical Instruments. Sur les Phénoménes transitoires des
1941. Boston cordes vibrantes. A. 14, 331-336.
1964.
BETTONI, P.
Gasparo da Salo e I'invenzione del BLETSCHACHER, Richard
Violino. Die Lauten- und Geigenmacher des
1901.? Füssener landes.
1978. Hofheim am Taunus
BIANU, V. V.
BLÜMML, E. K.
Vioara.
Beitrage zur Geschichte der Lauten­
1957. Bucu resti
macher in Wien.
BILLÉ, I. ZfM, 1920. 287-299. W ien
Storia degli strum enti ad arco e loro
BOGER, M.
cultori.
Das Geheimnis der Stradivari.
1928. Roma
1944. Berlin
BIOT, ? BOLANDER, John Alfred
M émoire sur la construction des in­
V iolin Bow Making.
strum ents a cordes et a archet.
1969, 1982.
1819. Paris
BOLTSHAUSER, H.
BLADIER, B. Geschichte der G eigenbaukunst in
Phénoménes transitoires dans la m i­ der Schweiz.
se en vibration des cordes. JPhR. 17, 1923. Leipzig
57,
1956. BONANNI, V.
Descrizioni degl'instrom enti armonici.
BLADIER, B. 1975. Roma
L'état tra n s is to ire re su lta n t de
Tóbranlement d'une corde par I'archet. BONAVENTURA, A.
CRAS, 242, 2704, II bicentenario di un violino. In: Md.
1956. 1936. M ilano

BLADIER, B. BONETTI, C. - CAVALCABO, A. -


Sur le chevalet du violoncello. CRAS. GUALAZZINE, U.
250, 2161-2163. Antonio Stradivari: Notize e documenti.
1960. 1937. Cremona,

BLADIER, B. BOOMSUTER, P. C. - CREEL, W.


L'étude des cordes du violoncello. A. Auditory Characteristics of Violin tone.
11, 373. In: JASA. 51. (6) Pt.2. 1984-1993.
1961. 1972.
230

BORDÁS, TIBOR BRENET, M.


Adatok a nagybőgő történetéhez. Notes sur l'histoire du luth en France.
1981. Debrecen 1899. Paris

BOWLES, E.A. BRIQUEVILLE, E.


Musikleben im 15. Jahrhundert. Au coin de la Curiosité. Les anciens
?, Leipzig instruments de musique.
BOYDEN, D. ?,?
The Tenor Violin. BRIQUEVILLE, E.
1963. Kassel Collection d'anciens instruments de
BOYDEN, D. musique a Versailles.
Monteverdis Violini Piccoli alla Francesce 1893. Paris
and Viole da Brazzo. AM. VI.
BRIQUEVILLE, E.
BOYDEN, D. La viole d'amour.
Die Geschichte des Violinspieles von 1908. Paris
seinen Anfangen bis 1761.
1972. Mainz BRIQUEVILLE, de Eugéne
Notice sur la vielle.
BOYDEN, D.
?,?
Catalogue of the Hill Collection in the
Ashmolean Museum. BROADHOUSE, J.
1969. Oxford, London The Violin: Its Construction practically
treated with plates and many illustra­
BÖCK, P.
tions.
Seeg, das Kleine Bistum in Allgau.
?, ?
?, Seeg
BRAGARD, R. - DE HEN, F. J. BROADHOUSE, J.
Musikinstru mente aus 2 Jahrtausenden How to make a violin: practically
1968. Stuttgart treated.
?,?
BRANCOUR, R.
Histoire des instruments de musique. BROADLY, A.
1921. Paris Adjusting and repairing violins, cellos.
1907. London
BRANZOU, R.S.
Sutio del Liuti. BROSSARD, Sebastian De
1889. Roma Dictionaire de Musique. Paris, 1705.
BRANZOU, R. S. Reprint
Manuele Strorico del Violinista. 1965.
1894. ?
BROWN, C.
BRÉCHE, ? Catalogue of the Crosby Brown Col­
Abrégé de l'histoire de la menestrandie. lection.
17.?, ? 1902. New-York
231

BRÖCKER, Marianne BURNEY, CH.


Die D rehleier - Ihr Bau und Ihre The present state o f m usic in Ger­
Geschichte. m any the N etherlands und U nited
?,? provinces.
1773. ?
BUCHNER, Alexander
Musikinstrumente der Völker. BUTTURINI, M.
1968. Prag Gasparo da Salo inventore del vio lino
moderno: studio critico.
BUCHNER, Alexander
1901. Salo
Musikinstrumente von den Anfangen
bis zur Gegenwart. CABOS, F.
1972. Praga Le violon et la lutherie.
1948. Paris
BUCHNER, Alexander
M u s ik in s tru m e n te in W andel der CAFFARELU, F.
Zeiten. Instrumenti ad arco e la musica da
1956. Prag camara.
1894. Milano
BUCHNER, Alexander
Geigenverbesserer. In: DM. 14. CALAMANI, J.
1973. Frankfurt am Main Cremona nella storia, nella scienza,
nell'arte.
BUCHNER, Alexander
1906. Roma
Malá obrazová encyklopedie hudebnich
nástorju vsech veku a národu. CARESSA, A.
1970-1974. Hradec Králové Le Violon. Ses origines. Sa construction
(Conférence faite au Conservatoire des
BUCHNER, Alexander
Arts et Métiers, le 22 Février 1925)
Bunte W elt der Musikinstrumente.
1925.
1981. Praha

BUCHNER, Alexander CAVALCOBA, A.


Handbuch der M usikinstrumente Amenita stradivariane.
1981. Praha 1935. Cremona

BURBURE, L. CHOUQUET
Recherches sur les facteurs de clavecins Le Musée du Conservatoire National
et les luthiers d'Anvers depuis le XVIe de Musique. Catalogue descriptif et
jusqu' au XIXe siecle. raisonné.
1863. Bruxelles 1884. Paris

BURGER, A. CLARKE, A. Mason


Thóorie Scientifique du violon. The Violin and Old Violin Makers
1910. Paris 1976 Scholarly Press

BURNEY, CH. COLLAER, P.


The present state of music in France. Ozeanien.
1771. ? 1965. Leipzig
232

COLLAER, P. CREMER, L.
Amerika. Die Geige aus der Sicht des Physikers.
1967. Leipzig 1971. Gottingen

COMBARIEU, J. CREMER, L.
Histoire de la musique. The Influence of "Bow Pressure" on
1925. Paris the Movement of a Bowed String.
CASN. No. 18., 13-19 Part I.
CONSOLO, F. 1972.
La seccola italiano del violino.
1885. Firenze CREMER, L.
The Influence of "Bow Pressure" on
CORRADO, A. the Movement of a Bowed String.
II violino. CASN. No. 19., 21-25 Part II.
1895. Napoli 1973.
COST1N, M. CREMER, Lothar
Un Stradivari Rominu. Physik der Geige.
1920. Bucu resti 1981. ?
COST1N, M. CREMER, Lothar
Vioara. The Physics of the Violin
1920. Bucuresti tr. by John S. Allen
1984. MIT Press
COURVOISIER, Karl
Technics of Violin Playing DANKS, H.
1899; reprint, The Viola d'Amore
1978. Longwood 1957. ?
COUTAGNE, H. DARVAS, Gábor
Gaspard Duiffoprucart et les luthiers Évezredek hangszerei.
lyonnais du XVI6 siecle. 1961. Budapest
1893. Pari^
DARVAS Gábor
COWENTRY, W. B. Évezredek hangszerei.
Notes on the construction of the vio­ 1975. Budapest
lin.
DAVIDRON, P.
1903. London
The violin, a concise exposition of the
COZZANDO, P. L. general principles of contruction.
Vago e Curioso ristreto dell' história 1771. London
Bresciana.
DELGADO-CASTILLA, A.
1694. Brescia
El Violin. Apuntes historico-fisicos de es­
CRAIG, T. te instrumento y biografias de violinistas
The violin Family. celebres.
1896. London 1902. Madrid
233

DELLACELLA, Fr. DOLMETSCHE, N.


Was ist eine italienische Geige wert? The Viola da Gamba. Its Origin and
1909. Freiburg Hisory, its Technique and Musical Re­
sources.
DELBANCO, Nicholas
1962. London
The Beaux Arts Trio
1985. Morrow DONINGTON, R.
The Work and Ideas of Arnold
DENSMORE, Frances
Dolmetsch. The Renaissance of Early
Handbook of the Collection of Musi­
Music.
cal Instruments in the United States
1932. Haslemerre Surrey
Nation Museum.
1927. Washington DOPPELMAYER, J. H. G.
Historische Nachricht von den
DESSAUER, H.
Nürnbergischen Mathematicis und
Die Verbesserungs-Versucht beim Bau
Künstlern.
des Viole (Bratsche).
1750. Nürnberg
1912. Berlin
DORING, E. N.
DICKREITER, Michael The Gaudagnini Family of Violin-Makers.
Der Klang der Musikinstrumente.
1949. Chicago
?,?
DORING, E.N.
DIEHL N. L. How many Strads?
Die Geigenmacher des alten Italien-
1945. Chicago
schule.
1866. Hamburg DRÖGEMEYER, H. A.
Die Geige.
DIESTEL H. 1903. Berlin
Violintechnik und Geigenbau.
1912. Leipzig DUBOURG, G.
The violin ... and its composers.
DISERTORI, B.
1831. London
Bicentenario della morte di Antonio
Stradivari. DUBOURG G.
1937. Milano The Violin
1852; reprint, 1977. Longwood
DLABACZ, G. J.
Allgemeines historisches Künstler Le­ DUKA-ZÓLYOMIOVÁ, E.
xikon für Böhmen und zum Theil auch Vyvoj hudobného nástrojárstva v
für Mahren und Schlesien. Bratislava do roku 1918.
1815. Praga 1978. Bratislava

DOLMETSCH, A. DUPUICH, R.
The Interpretation of the Music of the Traité de lutherie ancienne, la cote du
XVIIth and XVIIIth Centuries. violon.
1915. London 1894. Paris
234

DUSSLER, P. - HILDEBRAND, O. EICBORN, H.


Reisen und Reisende in Bayrisch. Ein vergessenes Streichinstrumente
Schwaben. (Viola Baryton) Zf. I. VIII.
1968. Weissenhorn 1887.

DUSSLER, P. EINSTEIN, A.
Zur Geschichte des Dorfes Lechbruck. Zur deutschen Literatur für Viola da
1970. Lechbruck Gamba im 16. und 17. Jh. In: IMG. 2.
Folge H.1.
DÜTSCHLER, U. 1905. Leipzig
Die Tragödie der Geigenbaukunst.
1929. Berlin EKWALL, AKE
System Violin Nr. 15.
DVORAK, K. B. 1980. ?
Hudebni nastroje.
?, ? EKWALL, AKE
System Violin Nr. 16.
DVORZSÁK, LAJOS 1982. ?
A hangszerfa. In: Faipar
ELSCHEK, OSKAR
1945.
Die Volksinstrumente der Tschecho-
EDLER, HANS slowakei. Teil 2. Die slowakischen Volks-
F-Modelle alter Meister. 3. Auflage, musikinstrumerrte.
1983. ? 1983. ?

EDLER, R. EMBER, ILDIKÓ


Die Geheimnisse der Streich-instrumente. Zene a festészetben.
1938. Frankfurt am Main 1984. Budapest

EGGERS, F. ENCYCLOPEDIE FRANCAISE


Untersuchung von Corpus-Schwingungen Band Lutherie.
am Violoncello. A., 9., 453^465. 1767. Paris
1959.
ENGEL, C.
EGGERS, WOLFGANG Reserches into the early history of the
Die "Regola Rubertina" des Silvestro violin family.
Ganassi, Venedig 1942/43 I—II. 1883. London
1974. Kassell-Basel-Tours-London
ERAS, R.
EHRUCH, A. Die ursprüngliche Beuweise und
Die Geige in Wahrheit und Fabel. Mensurierung von Streichinstrumenten
?, Leipzig Mf. XIII. In.
1960.
EHRUCH, A.
Berühmte Geige der Vergangenheit ERDÉLYI, Sándor
und Gegenwart. 2. Auflage, A hegedű.
1902. Leipzig 1982. Budapest
235

ERDÉLYI, Sándor FALKE, K.


Nemessányi Sámuel. In: A hegedű. Von altén und neuen Geigen.
1982. Budapest 1916. Zürich

ERDÉLYI, Sándor FALVY, Zoltán


Magyarországi hegedűkészítők. In: A A magyar zene története.
hegedű. 1980. Budapest
1982. Budapest
FALVY, Zoltán
ERDÉLYI, Sándor
Egy hangszertípus társadalmi szerepé­
A magyarországi hegedűkészítés kez­
nek történelmi változásai nyolc évszá­
detei. In: A hegedű.
zad során. In: MZ. 29-44.
1982. Budapest
1984/1.
ERDÉLYI, Sándor
A vonós hangszerek bírálata, értéke­ FARGA, F.
lése és nyilvántartása. In: A hegedű. Geigen und Geiger.
1982. Budapest 1940. Zürich

ERDÉLYI, Sándor FARKAS, Sz. Márta


A magyarországi hegedűkészítés tör­ Kép és zene.
téneti irodalma. In: ZTD. 123-131. 1981. Budapest
1983.
FARKAS Sz. Márta
ERDÉLYI, Sándor Régi hangszerek. In: Régiségek könyve.
Adam Bessler az első magyarországi 1983. Budapest
hegedűkészítő? In: ZTD. 23-36.
1984. FARMER, H. G.
Islam.
ERDÉLYI, Sándor
1966. Leipzig,
Fidulák, hegedők, violák stradivárik. In:
HIFI Magazin
FEIGELE, H.
1985/1. Budapest
Chronik des dreissigjáhrigen Kriegs.
ERDÉLYI, Sándor ?, Füssen
Vadon Géza, a magyarországi hege­
dűkészítés kiemelkedő alakja. In: ZTD. FENAROLU, S.
203-234. Dizionari degli Artisti Bresciani.
1986. 1877. Brescia

ERNST, F. FÉTIS, F. J.
Nomenclature des isntruments á archet. Rapport sur les instruments de musique.
In: SMZ 102. 1856. Paris
1962.
FÉTIS, F. J.
ETTELT, R. Biographie universelle des musiciens et
Geschichte der Stadt Füssen. bibliographi générale de la musique.
1970. Füssen 1883. Paris

i
236

FÉTIS, F. J. FLETCHER, H. - BLACKHAM, E. -


A. S. Stradivari, précédé de recherches GEERFSEN, O.
historiques et critiques sur les instru­ Quality of Violin, Viola, Cello and Bass-
ments á cordes. Tones. In: JASA. Bd. 37., 851-863.
1856. Paris 1965.

FÉTIS, F. J. FLETCHER, H. - SANDERS, L C.


A. Stradivari luthier célébre act. Quality of Violin Vibrato Tones. In:
?, Paris JAA. 41/6 1543-1544.
1967.
FÉTIS, F. J. - GALLAY, J.
Stradivarius. FOFFA, O.
?, Paris Pellegrino da Montitore del Violino.
1937. Brescia
HRTH, I. M. - BECHANAN, J. M.
The W olf in the Cello. In: JASA. 53., FOLEGATT1, E.
22/457-463. Storia del violino de dell' archetto.
1973. 1873. Bologna
FISSORE, R. FORD, Charles
La lutherie. Making Musical Instruments: String
1901. Reims and Keyboard.
1978. ?
FISSORE, R.
Les Maitres luthiers, nouvelle cote des FOUCHER, G.
violons. Treatise on the history and construc­
?, Paris tion of the violin.
1899. London
FISSORE, R.
La nouvelle cote. FOUCHER, G.
1913. Paris Repairing restoring and adjustment of
FLEISCHER, O. the violin.
Führer durch die Sammlung alter Mu- 1899. London
sic-lnstrumente.
FRANK, Ch.
1892. Berlin
Deutsche Gaue. Bd. 32, 33, 36, 39.
FLEISCHHAUER, G. 1938. Kaufbeuren
Etrurien und Rom.
FRANZ, O.
1964. Leipzig
Die Musikinstrumente der Gegenwart.
FLEMING, J. M. 1884. Dresden
Old violins and their makers.
FRY, G.
1897. London
The varnishes of the Italien Violin-
FLEMING, J. Makers of the XVI., XVII., and XVIII.
Old violins and their makers. centuries.
?, 1833. 1904. London
237

FRY, G. GALLAY, J.
The varnish. Les instruments á archet á I'Exposition
1904. London Universelle de
1867.
FRYKLUND, D.
Bidrag till kannedomen om Viola
GALLJNI, N. - GALUNI, F.
d'amore. In: STMf I.,
Catalogo del Musei degli strumenti
1921.
musicali.
FRYXELL, R. E. 1963. Milano
The Hazards of Weather on the Vio­
lin. In: AST. 16-17. GALPIN, Francis W.
1965. Fall Old English Instruments of Music.
?,?
FUCHS, A. - MÖCKEL, O.
Taxe der Streich-lnstrumente. 1. Auflage GANASSI, S.
1906. Dresden Regola Rubertina. Venedig 1542/43 fa­
csimile, Schneider.
FUCHS, Albert
1924. Leipzig
Taxe der Streichinstrumente.12. Auflage
1985. Hofheim am Taunus
GANASSI, Silvestro
FUHR, Karl Regole Rubertina, 1542/43.
Die akustischen Rátsel der Geige. 1974. Kassel-Basel-Tours-London
1926. Leipzig
GATES, W. F.
FUKADA, E. Pipe and Strings.
The Vibrational Properties of Wood I. 1895. Cincinnati
In: JPhJ. 5. 321-327.
1950. GÁBRY, György
Das Meisterbuch der Pester
FUKADA, E.
Instrumentenmacher-lnnung.
The Vibrational Properties of Wood II.
1962. Budapest
In: JPhJ. 6. 417-421.
1951. GÁBRY, György
Régi hangszerek.
FURTENBACH, M.
1969. Budapest
Der Bauerkrieg. Quellen ...
1876. Tübingen
GÁBRY, György
GALLAY, J. Egy hangszertípus útja Ázsiától Euró­
Les luthiers italiens aux XVII et XVIII páig I, In: MZ. 350-373.
siecles. 1979/4.
1869. Paris
GÁBRY, György
GALLAY, J. Tarisio, a hegedűgyűjtő. In: MUZS.
Les instruments des écoles italiennes. 36-41.
1872. Paris 1979/9.
238

GÁBRY, György GERBERT, M.


Egy hangszertípus útja Ázsiától Euró­ Scriptores Ecclesiastici de Musica Sa­
páig II. In: MZ. 223-248. cra potissimum. St. Blazien, 1784.
1980/3. 1931. Milano

GÁBRY, György GERLE, H.


A magyar hegedű. In: Ethn. 588-593. Ein newes sehr könstliches Lautenbuch
1983/4.
1552. Nurenberg
GÁT, Eszter
Régi vonós hangszerek a Magyar Nem­ GERLE, H.
zeti Múzeumban. FH. 9. 27-45. Musica und Tabulatur auff die Instru­
1981/82. ment der kleinen und grossen Geygen
auch Lauten ...
GEIRINGER, K. 1546. Nurenberg
Musical Instruments. London,
1945. GEISER, B.
Studien zur Frühgeschichte der Violine.
GEIRINGER, K.
1974. Bern
Alté Music-lnstrumente im Museum
Carolino-Augusteum in Salzburg. GHELMEZIU, N. - Beldie, I. P.
1932. Leipzig On the Characteristics of Resonance
GEIRINGER, Kari Spruce Wood. CASN, No. 17/10-16.
In stru m e n te in der M usik des 1972.
Abendlandes.
GILL, Dominic, ed.
1982. ? The Book of the Violin
GEIRINGER, Kari Rizzoli Int. Pub. 1984.
Instruments in the history of western
GILHOFER, J.
music.
Das Büchlein von der Geige. 4.
?,?
Afulage,
GEISER, Brigitte 1897. Pressburg
S tudien zur Frühgeschichte der
GLASEL, L.
Violine.
Der internationale Geigenschwinder und
?, ?
die Errungenschaften im Geigenbau.
GEITEL, K. 1901. Markneukirchen
Die König-Maximilian-Stradivari.
1973. Hamburg GOERINGER, A.
Der goldene Schnitt.
GEMUNDER, F. 1911. München
Gemunders, Progress in violin-making
with interesting facts concerning the GOTERSHAUSEN, H.
art and its critics in general by Geor­ Ueber den Bau der Saitsinstrumente
ge Gemunder. und deren Akustik.
1870. Frankfurt am Main
239

GOODKIND, H. K. GROSSMANN, M.
Violin Iconography of Antonio Stradivari Verbessert des Alter und vieles Spielen
(1644-1737) wirklich den Ton und die Ansprache der
1972. New-York Geige?
1904. Berlin
GOSSE, E.
On violin and flute.
GROSSMANN, M.
1896. London
Kritische übersicht über Neuerungen
und Streitfragen im Geigenbau in der
GREILSAMER, L.
Jahren 1904 und 1905.
L'Hygiéne du Violon de I'Alto et du
1906. Berlin
Violoncelle
1910. Paris
GROSSMANN, M.
GREILSAMER, L. Über Ursaches des Niederganges des
Le Vernis de Cremona. Geigerbaues.
1908. Paris 1906. Berlin

GREILSAMER, L. GROSSMANN, M.
Le Baryton du Prince Esterházy. In: Die theorie der harm onischen
Bull. SIM. VI., Abstimmung des Resonanzplatten bei der
1910. Geige und die hauptsachlichsten
Einwande dagegen.
GRETSCHEL, H. 1907. Berlin
Lehrbuch der Geigen- und Bogen-
macherkunst. GROSSMANN, M.
1869. Weimar Kritische Übersicht über Neuerungen
und Streitfragen im Geigenbau im
GRILLET, L. Jahre 1907.
Les Ancétres du violon et du violoncelle. 1908. Berlin
1901. Paris
GROSSMANN, M.
GRIVEL, V.
"New Cremona".
Vernis des anciens luthiers d'ltalie.
1908. London
1867. Grenoble

GRIVEL, V. GROSSMANN, M.
Le vernis des anciens luthiers d'ltalie Kritische Übersicht über Neuerungen
1867. Paris und Streitfragen im Geigenbau in der
Jahren 1908
GROSSMANN, M. 1909. Berlin
W ie bestim m t man das Starke
verháttniss der Resonanzplatten bei der GRÜNBERG, M.
Geige? Meister der Violine.
1898. Berlin 1925. Berlin
240

GUGGEMOS, G. HAMMA, F.
Die Tieffenbrugger von Tiefenbruck. Mesterwerke italienischer Geigen­
In: Alt-Füssen Beilage zum Füssener baukunst.
Blatt, 19. ? München
1958.
HAMMERICH, A.
GUGGEMOS, G. Das m usikhistorische Museum zu
Hohe Gaste in Füssen. In: AF. 21. Koppenhagen.
1961. 1911. Koppenhagen, Leipzig
GUGGEMOS, G.
HAND, L. H. B.
Reformation und Gegenreformation in
How to make a fiddle ...
Füssen. In: AF. 22.
1903. Chicago
1962.
GUGGEMOS, G. HANDBUCH
Das Füssnere Handwerk und seine der Experimentalphysik Bd. 17. (Akustik)
Organisation. In: Heimatchronik. Beilage 1934.
zum Füssener Blatt Nr. 1., 3.
1970. HANDBUCH
der Physik Bd. VIII. (Akustik)
GUGGEMOS, G. 1927.
Geschichte der Gemeinde Weissensee.
1976. Weissensee HARASZTI, Emil
Jean B. Laborde és a magyar zene.
HAESLER, Oskar Erich
1924. Budapest
Beseelter Geigenklang.
?, Hofheim am Taunus HARASZTI, Emil
HAJDECZKI, A. A magyar zene történeti emlékeinek
Die Italienische lira da braccio. kiadása.
1892. Mostar 1926. Budapest

HALEVY, P. HARASZTI, Emil


Notice historique sur l'alto. Hangutánzás és jelentésváltozás az
1856. ? egyetemes és a magyar hangszertör­
HAMMA, F. ténetben.
Meister deutscher Geigenbaukunst. 1926. Budápest
1961. Stuttgart
HARASZTI Emil
HAMMA, F. Magyar huszárok Elzászban. Harst Ce-
Meister deutscher Geigenbaukunst l-ll. Iészt in zeneképei 1745-ből.
1986. Tutzing, 1926. Budapest

HAMMA, F. HARASZTI, Emil


Mesterwerke italienischer Geigen­ Un grand luthiste du XVIe siécle: Valen­
baukunst. tin Bakfark. In: Revue de Musicologie.
1932. Stuttgart 1929.
241

HARDERS, Nikolaus HAUBENSACK, O.


Der Bau einer Viola da Gamba. Ursprung end Geschichte der Geige.
1977. Frankfurt am Main 1930. Marburg

HARDERS, Nikolaus HAUPT, H.


Die Viola da Gamba und die Besonder- Wiener Instrumentenbauer von 1791 bis
heiten ihrer Bauweise. DM. Heft 17. 1815. In: Studien zur Musikwissenschaft
1977. Frankfut am Main 1961. Graz
HART, G. HAWAIS, H. R.
The violin: famous makers and their Old Violins.
imitators. 1898. London
1875. London
HAYNES and Co.
HART, G. History and Construction of the violin.
The violin and its music. 1881. Lon­ ?,?
don
HEIM, E.
1886. Paris
Was der Violinspieler wissen muss.
HART, G. 1922. Berlin
"The Emperor Stradivari"
HEINTZ, W.
1893. London
Instrumentenkunde.
HART, G. 1929. Potsdam
Le violon.
HELL, F.
1894. Paris
Über alte Mensuren in der Geigen-
HART, G. familie. In: Hausmusik IV. 90-92.
The violin its famous makers and their 1935.
imitators.
HELLWIG, Günther
1909. London
Joachim Tielke, ein Hamburger Lauten-
HARTNACK, 7 und Violenmacher der Barockzeit. DM.
Grosse Geiger unserer Zeit Band 38.
?,? ?, ?
HASENHÜTL, F. HELMHOLTZ, H.
Die harmonische Ehe zwischen Fichte Die Lehre von den Tonempfindungen.
und Ahorn. In: W iener Figaro 15. 1862. Braunschweig
Jahrgang, Heft 11/12. 1913.6. Auflage
1946.
HENDERSON, Frank V.
HASLUCK, P. N. How to make a Violin Bow?
Violins etc. how to make them. 1977. ?
1906. London
HENLEY, W.
HASSELT, E. A. Universal Dictionnary of Violin- and
L'anatomie des instruments de musique. Bowmakers.
1899. Bruxelles 1959. Brighton
242

HENLEY, W. HICKMANN, Ellen


Universal Dictionnary of Violin- and Musica instrumentális.
Bowmakers. 7,7
1973. Sussex
HICKMANN, 7
HENLEY, William Ágypten.
Antonio Stradivari, his life and instru­ 1961. Leipzig
ments
1961. Sussex HIDY, László
A hegedűkészítés problémája
HEPWORTH, W. 1926. Budapest
Mitteilungen für Spieler, Besitzer,
Handler und Ververtiger von Streich- HILL, W.
instrumenten. The Tuscan, a short account of a vio­
?, Dresden lin by Stradivari, dated 1690.
1889. London
HERMANN, E.
Meistergeigen. HILL, W.
1926-1927. Berlin-New-York The Salabue Stradivari ...
HERON-ALLEN, E. 1891. London
Violin-making as it was and is.
HILL and Sons
1898. New-York
The Violin-Makers of the Guarnerius
HERON-ALLEN, E. family.
Violin-making As It Was and Is. 1931. London
1984. Sterling
HILL, H. - HILL, A. - HILL, A.
HERON-ALLEN, E. Antonio Stradivari, his life and work.
De fidiculis bibliographie. 1902. London
1890-1894. London
HILL, W. F.
HERON-ALLEN, E. Antonio Stradivari.
Stradivari. In: Grove's Dictionary of Mu­ 1910. London
sic and Musicians, vol. VIII.
1954. London HILL, W. - HUGGINS, 7
Gio Paolo Maggini, his Life and Work.
HESSE, Georg 1892. London
1. Deutscher Geigenbau-Wettbewerb
1980. DM. Heft 32. HILL, W. - HUGGINS, ?
?, Frankfurt am Main Gaspari da Salo and his predecessors.
1897. London
HEYDE, H.
Historische Musikinstrumente im Bach- HILL, W. E.
haus. Violins and their makers.
1976. Eisenach 1893. London
243

HIPKINS, A. J. HRABUSSAY, Zoltán


Musical instruments historic, arch and Vyroba a Vyrobcovia hudobnych
unique. nástrojov v Bratislava
1888. Edinburgh 1961. Bratislava
HIPKINS, A. J. HRABUSSAY, Zoltán
A Description and History ... Vyznam poniku pre hudobné nástroje
1896. London rodiny Schöllnast v Bratislave. In: HN.
X1/1974. 2. 53-54.
HOFFMANN, G.
1974.
Stradivarius, L'enchanteur.
1938. Paris HUDEC, Konstantin
HOFMAN, R. Hudba v Banskey Bystrici do XIX. stor.
Die Musikinstrumente. 1941. Ruzomberok
1903. Leipzig HUGGINS, M.
HOHLE, E. Maggini from the material Collected
Verzeichnis des Sammlung alter Musik­ and Contributed by W.A. and A. Hill.
instrumente im Bachhause zu Eisenach. 1892. London
1913. ?
HUTCHINS, Carleen M.
HOLZNER, L. Musical Acoustics l-ll.
Geschichte der Gemeinde Pfornter. 1975-1976. Stroudsurg, Pennsylvania,
1956. Pfornten
HUTCHINS, C. M. - HOPPINGS, A .S.
HOMOLKA, ? - SAUNDERS, E. A.
Biographischen Nachrichten über Subharmonics and plate top tones. In:
Lauten- und Geigenmacher in Prag und VAJASA. Band 32., 1443-1449.
Umgebung von der altesten bis aus 1960.
unsererZeit. (1571-1900)
1901. HUTCHINS, C. M.
The Physics of Violin. SA. Band 207.
HONEYMAN, WM.C. 79-93. nov.
The violin: how to choose one. 1962.
1893. Newport
HUTCHINS, C. M. - STETSON. K. A. -
HONEYMAN, WM.C.
TAYLOR, O.
Scottish violin makers Past and Present.
Classification of "Free Plate Top tones"
1899. Edinburgh
by Hologram Interferometry. In: CASN.
HONOLD, E. No. 16. 15-23.
Von der Geige. 1971.
1922. Stuttgart
HUTCHINS, C. M.
HONOLD, E. Instrumentation and Methods for Vio­
Über alté und moderne Geigen. lin Testing. In: JAES.
?, Stuttgart 1973.

I
244

INDRA, B. JACQUOT, A.
Houslarstvi a varhanárstvi v oblasti Jese- Dictionnaire pratique et raisonne,
níku. In: Casopis Slezského Muzea desanciens et modernes.
1968. Opava 1886. Paris
ISOZ, Kálmán JACQUOT, A.
Körmöcbánya zenészei a XVII. század­ Les Médard, luthiers Lorrains.
ban. 1896. Paris
1907. Budapest
JACQUOT, A.
ISOZ, Kálmán La lutherie Lorraine et Francaise.
Körmöcbánya a XV-XVI. századi zené­ 1912. Paris
szeiről.
1908. Budapest JAHNEL, F.
Die Gitarre, und ihr Bau.
ISOZ, Kálmán
1972. Frankfurt am Main
Buda és Pest zenei művelődése
1686-1873. I. JAHNEL, F.
1926. Budapest Die Gitarre und ihr Bau. (3. Auflage)
1977. Frankfurt am Main
ISOZ, Kálmán
Pray és Laborde. In: Zenei Szemle JALOVEC, Karel
1926. Deutsche und österreichische Geigen-
ISOZ, Kálmán bauer.
1967. Prag
Laborde forrása a magyar zenéről. In:
Zenei Szemle
JALOVEC, Karel
1928.
Böhmische Geigenbauer.
ISOZ, Kálmán 1959. Prag
I. Rákóczi Ferenc udvartartásának ze­
JALOVEC, Karel
nészei. In: Zenei Szemle
Italienische Geigenbauer.
1929.
1957. Prag
ISTEL, E.
Niccolo Paganini. JALOVEC, Karel
1919. Leipzig Encyclopedie des Geigenbaues.
1965. Prag
ITOKAWA, H. - Kumagai, CH.
On the Study of Violin and Its making. JALOVEC, Karel
Translated from Rept Inst. Ind. Sci. Univ. Die schönsten italienischen Geigen.
Tokyo, 3/1., 5-19. 1963. Prag
1952.
JAMBE, F.
IVIGUA, G. Epitone musical des tons, sons et ac­
Cremona wie es nicht sein soil. cords.
1957. Lugano 1556. Lyon
245

JANSSON, E. V. JURACSEK, Béla


On Higher A ir Modes in the Violin. A magyar hangszerépítő művészet.
CAS. 1921. Vác
1973.
KARÁCSONYI, Rezső
JANSSON, E. V. - MOUN, N. E. - Viola, fidula és a többiek. In: Múzsák,
SUNDIN, H. 28-30.
Resonances of a Violin Body, Studied 1984/4.
by Hologram Interferometry and Acous­
KARÁCSONYI, Rezső
tical Methods. PS. 2/243-256 In:
Kithara, klavikord és a többiek. In: M ú­
1970.
zsák, 26-27.
JARNAK, P. 1985/1.
The Violin. In: JFT. 225/315-341. KÁRPÁTI, János
1938. Kelet-Európa zenetörténetének sajátos­
ságai. In: MZ. 399-417.
JAROSY, A.
1984/4.
The secret of Italian Violin Makers. In:
Music and Letters. KASTNER, G.
1935. London La harpe d'eole et la musique cosmique.
1876. Paris
JEANS, J.
Die Music und ihre physikalischen KAUFMANN, W.
Grundlagen. Altindien.
1938. Stuttgart 1981. Leipzig

JENNEWEIN, ? KÁUL, Paul


Jakob Steiner. Erinnurungsblatt La Querelle des Anciens et des Mo­
1898. Innsbrucker Nachrichten dernes. Lutherie Italienne ou Lutherie
Francaise.
JORDAN, H. 1927. Nantes
Führer durch das Musikinstrumenten-
Museum. KAYSER, H.
1975. Markneukirchen Die Form der Geige.
1947. Zürich
JOSTEN, H.
Die Sammlung der Musikinstrumente im KELLER, J.
Württembergischen Landes-Gewerbe- Aus Füssen Vergangenheit.
Museum. 1935. Füssen
1928. Stuttgart
KELLER, J.
JUNG, K. Handwerksordnungen: Die Zunf der
Technische Fachschulm itteilungen. Lauten- und Geigenmacher In: AF. IV.
Dehnbuch-Einzelfolge. Nr. 21/22.
1949. 1928.

i
246

KELLER, J. KOLLEKTÍV
Annales Faucenses. In: AF. Beilagen Z hudobnej terminológie I. (Termino­
zum Füssener Blatt, 1958-1964. lógia husiéi).
1954. Bratislava
KIEFER, Nándor
A hegedűről. In: Magyar Zenészek Lapja KOLLEKTÍV
1926. Budapest Prirucni slovnik naucny. 6 zv.
1962-1967. Praha
KINDLER, V. - KNOBLOCH, J. -
KLEMME, J. KOLLEKTÍV
Der Reiche Canzlei Original Wappenbuch Ceskoslovensky hudebni slovnik osob
von 1540 bis 1561. In: Jahrbuch der k.k. a instituci. 2 zv.
heraldischen Gesellschaft "Adler", Ne­ 1963-1965. Praha
ue Folge, Band I.
1891. Wien KOLLEKTÍV
Památnica Konzervatória v Bratislave
KINSKY, Georg 1919-1969.
Geschichte der Musik in Bildern. 1969. Bratislava
1929. Leipzig
KOLLEKTÍV
KINSKY, Georg Malá encyklopédia hudby.
Musikhistorisches Museum von Wilhelm 1969. Bratislava
Heyer in Köln
1912. Köln KOLLEKTÍV
Katalog zu den Sammlungen des
KNITTEL, J. Hándel-Hauses in Halle. Halle an der
Handelsgeschichte der alten Lechtaler. Saale 6. cast.
?,? 1972.
KNITTEL, J. KOLLEKTÍV
Ergánzung zur Handelsgeschichte der
Hudobné zbierky Slovenského národ-
alten Lechtalter. In: Ernberg., Band III. nóho muzea (1965-1975.)
Jahrgang
1975. Bratislava
1908.

KNOPF, Erich KOLLEKTÍV


Der Cremoneser Lack. DM. Heft 13. Sources of Slovak Music.
?, Frankfurt am Main 1977. Bratislava

KOCH, F. J. KOLLEKTÍV
Ergebnisse wissenschaftliche Geigen- Verband Schweizerischer Geigenbau-
prüfung. In: ZFI. Nr. 32-34. meister: Alté Meistergeigen I.
1915. 1977. Frankfurt am Main

KOHASI, Y. - TOKITA, Y. KOLLEKTÍV


On the Acoustical and Vibrational Stu­ Alte Meistergeige, Beschreibungen-
dies of Violin. In: JASJ. Expertisen.
1954. 1978. Frankfurt am Main
247

KOLLEKTÍV KOLNEDER, W.
Alté Meistergeigen II. Das Buch der Violine.
1978. Frankfurt am Main 1972. Zürich und Freiburg

KOLLEKTÍV KORZYNIOWSKY, K.
Alté Meistergeigen lll/IV. Erste gründliche Methode der Violin-
1979. Frankfurt am Main Töne-Correctur.
1902. Lemberg
KOLLEKTÍV
Alté Meistergeigen V/VI. KOSÁRY, Domokos
1980. Frankfurt am Main A művészetek (irodalom, zene, képző­
művészet) történeti diszciplínái és a
KOLLEKTÍV
művelődéstörténet. In: Sz. 591-609.
Alté Meistergeigen VII.
1979/4.
1981. Frankfurt am Main
KÖHLER, W. E.
KOLLEKTÍV
Beitragezur Geschichte und Literature
Alté Meistergeigen VIII.
der Viola d'amore.
1982. Frankfurt am Main
1938. Berlin
KOLLEKTÍV
Musikinstrument der Welt.
KÖNIG, Adolf Heinrich
Die Viola da Gamba
1981. Gütersloh
?, ?
KOLLEKTÍV
KRESÁK, Mikulás
Encyklopédia Slovenska. 6. zv.
Tajomstvá spievajúcich skriniek. Zivot
1977-1983. Bratislava
XVII. C. 42/1977. 45. c. 43/1977. 44-45.,
KOLLEKTÍV C. 44/1977. 45., c. 46/1977. 29.
Slovensko, kultúra-1. cast.
1979. Bratislava KRESÁK, Mikulás
Husliarstvo na Slovensku a jeho per-
KOLLEKTÍV spektívy. Hudobny zivot X. c. 3-7.
Katalog 1. In te rn a tio n a l Geigenbau- 10/1978.
Wettbewerb "Louis Spohr"
KRESÁK, Mikulás
1983. Kassel
Vznik Slovenskej filharmónie a zaciatky
KOLLEKTÍV jej cinnosti.
Slovensky biograficky slovník. 1. zv. 1980. Bratislava
1984. Martin
KRESÁK, Mikulás
KOLLEKTÍV Zabudnuty slovensky husliar. Hudobny
Antonio Stradivari in Japan. zivot XIII. c. 12.,
1984. Tokyo 1981. 8.

KOLLEKTÍV KRESÁK, Mikulás


Die wiener Geige. Martin, Benka a hudba. Hudobny zivot
1985. Wien XIV. c. 8. 1982. 1-8.
248

KRESÁK, Mikulás LANARO, Luigi


Maié galéria husliarov amatérov na La liuteria classica e il liutaio moderno.
Slovensky v 20. storoci. Hudobny zivot 1974. Padova
XIV. c. 15/1982. 7., 18/1982. 7., 20/1982.
LANFRANCO, G. M.
3., 22/1982. 7., 24/1982. 8.
Scentille di musica.
KRESÁK, Mikulás 1533. Brescia
Maié galéria husliarov amatérov na
LANDOWSKA, W.
Slovensky v 20. storoci. Hudobny zivot
La musique ancienne.
XV. c. 2/1983. 8., 4/1983. 8., 6/1983. 8.
1908. Paris
KRESÁK, Mikulás LARIONOV, V.
Husliar O. J. Willmann. Acoustical Violins.
1983. Bratislava 1910. Odessa
KRÜGER, F. - ROHLOFF, E. LARK. K. - HOROWITZ, 7 - CALDWELL
Reibung von Holz. ZPh. 110., (1-2) W .l.
58-68 Röntgen-Untersuchung von Geigen-
1938. hölzern. Naturwissenschaften, Band 22.
450.
KUNZ, L. 1934.
Handbuch der europáischen Volks-
musik-lnstrumente. LASKAY, Sándor
1974. Leipzig Népi hangszereink nyomában 1-3. In:
Művelődés, 1978/2., 28-29., 1978/3.,
KUNZE, S. 27-29., 1978/4., 29-31.
Die Instrumentalmusik G. Gabrielis. In:
MVzM. VIII., LAYER, Adolf
1963.Tutzing Ein Traunsteiner Geigenmacher (Matthias
Lutz in Diliinger, + 1696). In: Inn-
KURFÜRST, Pavel Salzach-Land 3., Nr. 8/9.
Die Kurzhalsgeige. DM. Heft 24. 1951.
1980. ? LAYER, Adolf
Der Erfinder der Geige ein Allgáuer?
KURFÜRST, Pavel
In: Unser Allgáu, Nr. 2.
Brnenstí hudební nástrojari 14-19. stoleti.
1952.
1980. Bmo
LAYER, Adolf
KURZ, H. Kaspar Tieffenbrugger. In: Lebens-bilder
Die nichtlinearen Verzerrungen von aus dem Bayerischen Schwaben IV.
Geigenresonandzböden. Akustische 1955. München
Beihefte. 1953 1., 148.
LAYER, Adolf
KUZNYECOV-JAMPOLSZKU, ? Die Füssener Lautenmacherzunft. In:
Corelli Unbekanntes Bayern
1959. Bucu resti 1955. München
249

LAYER, Adolf LAYER, Adolf


Die Anfánge der Lautenbaukunst in Die Gerle von Immenthal. Eine berühmte
Schwaben. In: Die Musikforschung Lautenmacherfamilie der RenaissancezeiL
(Kassel) Jahrgang IX., 190-193. In: Allgáuer Geschichts-freund, Blatter für
1956. Heimatforschung und Heimatpflege, Nr.
76., 44-52.
LAYER, Adolf 1976.
Matthias Klotz von Mittenwald. Ein
berühmter Geigenbauer der Barockzeit. LAYER, Adolf
1959. Feldafing Die allgáuer Lauten und Geigenmacher.
1978. Augsburg
LAYER, Adolf
Zu Johann b. Reiters Wanderunterricht. Le BLANC, ?
In: Katalog der Jubilaums-Ausstellung Defense de la basse de viole contre les
1959 der Geigenbauschule Mittenwald. entreprises du violon et les prótextes du
violoncelle.
LAYER, Adolf 1740. Amsterdam
Zűr Vorgeschichte und der Anfangen der
M ittenw alder Geigenbauschule. In:
LEHMANN, ?
Festschrift zum 100 jáhrigen Bestehen
Die Fabrikation der Lacke und Firnisse.
der Staatlichen Geigenbauschule Mitten­
1890. ?
wald, September
1959.
LEMAN, Anatoly
Acoustics of the Violin.
LAYER, Adolf
1903. Moscow
Die álteste Lautenmacherzunft. In: Das
schöne Allgáu, 38. Jahrgang, Kempten,
LEIPP, E. - MOLES, A. A.
Hft 3.
Le sonagraphe dans la dótermination de
1975.
la qualité des instruments á cordes. In:
LAYER, Adolf Annales des télécommunications Band
Paduaner Lauten und ihre schwábischen 14., 1-8. H. 5-6.
Meister. In: Die sieben Schwaben, 9. 1959,
Jahrgang, Dez.
1959. LEIPP, E.
Les paramétres sensibles des instru­
LAYER, Adolf ments á cordes. Dissertatio, (Faculté
Das Allgáu, die Wiege der Lauten- und des Sciences)
Geigenbaukunst Feldafing/Obb. 1960. Paris
1967.
LEIPP, E. - MOLES, A. A.
LAYER, Adolf Aktuelle Probleme des Geigenbaues.
Die Artikel Pfanzelt, Railich, Seelos u. In: Gravesaner Blátter, Hefte 19-20.
Tieffenbrucker. In: MGG, 85.
1957. Kassel-New-York 1960.
250

LEIPP, E. UCHTENWANGER, W.
De l'acoustique des instruments á cordes. A Survey of Musical Instrument Collec­
In: Annales des Télécommunications tions in the United States and Canada
Band 17. 99-105. H. 5-6. 1974. ?
1962.
UVI, G.
LEIPP, E. Gasparo da Salo e I'invenzione del
Le violon. In: Sciences, Paris Band 5., violino.
30-37. Nr. 33. 1891. Roma
1964.
UVI, G.
LEIPP, E. I liutai Bresciani.
Le violon. 1896. Mailand
1965. Paris
LOMBARDINI, P.
LÉMAN, A. I. Cenni sulla célébre scuola Cremonese
Le violon russe. degli stromenti ad arco e sulla familia
1905. St. Petersburg del Som mo Antonio Stradivari.
1875. Cremona
LÉMAN, A. I.
Les violons et les violonistes. LOTTERMOSER, W. - Meyer, F. J.
1905. St. Petersburg Akustische Prüfung der Klangqualitat von
Geigen. In: IZ Band 12., 42-45. Heft 3.
LENTNER, F. 1957.
Jacob Stainer's Lebenslauf,
?, Leipzig LOTTERMOSER, W.
Ausgleichverhalten von Geigen und
LEONHARDT, K. Beziehung zur Resonanzkurve. In: A.
Geigenbau und Klangfrage.
Band 8., 91-98.
1968. Frankfurt am Main
1958.
LEONHARDT, K.
LOTTERMOSER, W.
Geigenbau und Klangfrage.
L'examen acoustique des violons de
1981. Frankfurt am Main
Physikal. Techn. Bundesanstalt,
LEONTJEV, A. Acoustique Musicale
The Truth of a Violin. 1959. Marseille
1939. Riga
LOTTERMOSER, W. - Meyer, F. J.
LESURE, F. Resonanzen von Geigendecken und
L'epitome Musical de Philibert Jambe Böden. In: ÍZ. Band 13., 185-189.,
de Fer. (1556) 1959.
?,?
LOTTERMOSER, W. - MEYER, F. J.
LEXIKON Das Anstrichgeráusch bei Geigen. In:
Der Hölztechnik. IZ. Band 15., 382-386. H. 12.
1967. Leipzig 1961.
251

LOTTERMOSER, W. - MEYER, F. J. MAHILLON, Victor Charles


Die d'Egville-Geige von Guarneri del Élóments d'acoustique musicale et in­
Gesu. In: IZ. Band 16. 270-272. struments.
1962. 1984. 7

LOTTERMOSER, W. - MEYER, F. J. MAI LAND, E. - MAI LAND, E.


A ku stisch e n U n tersuch ungen an Découverte des anciens vernis Italiens
neuen Geigen von H. Edler. In: IZ. empolyés pour les instruments á cordes
Band 18. 2-4. et á archet.
1964. 1896. Paris
MAI LAND, E.
LOZZL V. C.
Das wiederentdeckte Geheimnis des
I Liutati Bresciani e l'invenzione del
altitalienischen.
violino.
1902. Leipzig
1891. Milano
MAJER, J.
LÜTGENDORFF, W. L. Museum Musicum,
Die Geigen und Lautenmacher vöm
1732. Halle
Mittelalter bis zur Gegenwart. Frank­
furt am Main, 1-3. Auflage 1904-1922. MAJER. J.
M useum Museum. Schwab. Halle
LYON and HEALY 1732. (Mayer, G. M. Facsimile Neu­
The Hawley collection of violins with a druck, BVK.)
history of their makers and a brief 1954. Kassel
rewiew of the evolution and decline of
MALECEK, A.
the art of v io lin making in Italy
Beitráge zur Geschichte der Wiener
1540-1800.
Lautenmacher im Mittelalter. Jahrbuch
1904. Chicago
5/6 des Vereins für Geschichte der Stadt
MACÁK, Ivan Wien,
L'udové hudobnó nástroje. 1947.
1981. Detva MAUNA, János - NAGY, Ottó
Hárfák, citerák, lyrák, lantok. Pengetős
MACÁK, Ivan
hangszerek az ókortól máig. In: Élet
Hudobné nástroje na Slovensku.
ós Tudomány, 46. 1456-1460.
1975. Bratislava
1978.
MACE, T. MALM, 7
Musick's Monument. Japanese Music and Musical Instruments
1676. London 7,7

MACE, T. MANDEU Róbert


Musick's Monum ent 1676. Facsimile Hangszerész mesterség. Magyar népi
Neudruck zeneszerszámok készítése. Múzsák
1958. Paris 1985. Budapest
252

MANDELU, A. MAYSON, W. A.
Nuove indagini su Antonio Stradivari. Violin Making.
1903. Milano 1902. London
MANGIN, ?
Manuel du luthier. MÁTRAY, (RÓTHKREPF) Gábor
1869. Paris A' Muzsikának Közönséges története.
In: Tudományos Gyűjtemény
MANGIN et MAIGNE, ? 1828-1832. Pest
Nouveau manuel complet du luthier.
1894. Paris MÁTRAY, Gábor
Bihari János magyar népzenész.
MANNICH, Use 1853. Pest
Ancient Egyptian Musical Instruments.
1975. ? MÁTRAY, Gábor
MANTOVA, ? - BENAVIDES, M. A magyar zene és a magyar cigányok
Handschriftliches Inventar der zenéje.
Sammlung dieses Namens von 1969, im 1854. Pest
Besitz der Sammlung alter Musik­
instrumente. MÁTRAY, Gábor
?, Wien A muzsikának közönséges története és
egyéb írások.
MARAK, ? 1984. Budapest
Housle, jejich vyvoj atd.
?, ? MEINEL, H. F.
MARCUSE, S. Über die Beziehungen zwischen
Holzdicke Schwingungsform, Körper-
Musical Instruments at Yale. (Aus-
stellungskatalog) Art Galery amplitude und Klang eines Geigen-
1960. New Haven körpers. Elektr. Nachr.-Techn.
1934.
MARCUSE, S.
Musical Instruments: a Comprehen­ MEER, John Henry van der
sive Dictionnary. Garden City Verzeichnis der europáischen Musik­
1964. New-York instrumente im Germanischen National-
museum Nürnberg. Band I.
MARCUSE, Sibyl ?
A survay of Musical Instruments.
1975. ?
MEER, John Henry van der
MARTI, S. Musikinstrumente. Band II.
Alt-Amerika. 1983. München
1970. Leipzig
MEINEL, H.
MATHEWS, M. V. - KOHUT, J. Akustische Eigenschaften hervorr-
Electronica Simulation of violin Reso­ agenden Geigen. In: AZ. Band 4., 89.
nances. In: JASA. 53. (6) 1621-1626. Nr. 2.
1973. 1939.
253

MEINEL, H. MERTENS, P. H.
Akustische Eigenschaften von Geigen Die Schumann'schen Klangfarbung-
verschiedener Qualitát. In: AZ. Band satze und ihre Bedeutung von Sprache
5., 124., Nr. 3. und Musik.
1940. 1976. Frankfurt am Main

MEINEL, H. MEYER, E. - BUCHMANN, G.


Frequenzkurven von Geigen. In: AZ. Die Klangspektren der M usik-
Band 2., 22., 62., Nr. 1-2. instrumente.
1937. 1931. Berlin

MEINEL, H. MEYER, Fr.


Frequenzkurven von Geigen. In: AZ. Berühmte Geigen und ihre Schicksale.
Band 5., 283., Nr. 5. 2. Auflage
1940. 1919. Köln

MEINEL, H. F. MEYER, Fr.


Regarding the Sound Quality of Vio­ Allerlei von der Violine.
lins and a Scientific Basic for Violin 1922. Braunschweig
Cosntruction. In: JASA.,
1957. MEYER, J.
Akustik und musikalische Aufführungs-
MEINEL, H. praxis.
Sound quality of violins Scientific ba­ 1975. Frankfurt am Main
sis for violin construction. In: JASA.
Band 29. 817-822., H.7. MEYER, J.
1957. R ichtcharakteristik von Geigen.
Akustische Konferenz Budapest 1964.
MENUHIN, Jehudi - PRIMROSE, Wil­ In: IZ. Band 12. 275-280.
liam 1964.
Violine und Viola.
1978. ? MEYER, Jürgen
Acoustics and the Performance of
MENUHIN, Jehudi Music.
The Compleat Violinist 1977. 7
1986. Summit Bks.
MEYER, Jürgen
MERSENNE, H. Physikalische Aspekte des Geigen-
Harmonie Universelle. spiels.
1636. Paris 1978. 7

MERSENNE, H. MEYER, Jürgen


Harmonie Universelle. Facsimile Neu- Akustik und musikalische Aufführungs-
druck praxis. DM. Band 24. (2. erw. Auflage)
1963. Paris 1981. Frankfurt am Main
254

MIGGE, O. MORDRET, G.
Das Geheimnis der berühmten Les violons de Crémone.
italienischen Geigenbauer. 1898. Ruen
1894. Frankfurt am Main
MORPHI, G.
MILAKOVICI, B. Les luthiers espagnols du XVIe siócle.
Violina. 1902. ?
1950. Beograd
MORRIS, W. M.
MILLANT, R. British Violin Makers classical and mo­
J. B. Vuillaume sa Vie et son Oevre. dern.
1972. London 1904. London
MILLANT, Roger - MILLANT, Max MOSCHBACH, ?
Praktisches Handbuch des Geigen- Die Rohstoffe der Lack fabrikation.
bauers. 1892. ?
1952. Paris
MOSER, A.
MILLANT, Roger - MILLANT, Max Der V iolino piccolo. In: ZfM. I.,
Praktisches Handbuch des Geigen- 377-380.
bauers. 2. Auflage. 1919.
1981. Paris
MOSER, A.
MINNAERT, M. G. J. - VLAM, C. C. Geschichte des Violinspiels.
The Vibrations of the Violin Bridge. In: 1923. Berlin
Physica 4/5. 361-372.
1932. MÖCKEL, M.
Das Konstruktiongeheimnis der alten
MOLEX, A. A. italienischen Meister.
Pourquoi deux violins font-ils plus de 1925. Berlin
bruit qu'un seul? In: Journal Physique
et la Radium, Band 10. 195. MÖCKEL, Otto
1949. Die Kunst des Geigenbaues.
1930. Leipzig
MONTAGU, Jeremy
Geschichte der Musikinstrumente in MÖCKEL, Otto - WINCKEL, F.
Mittelalter und renaissance. Die Kunst des Geigenbaues.
?, ? 1977. Hamburg

MONTAGU, Jeremy MÖCKEL, M.


Geschichte der Musikinstrumente in Die Kunst der Messung im Geigenbau.
Barock und Klassik. 1935. Berlin
?,?
MÖLLER, Max
MORDRET, G. The violin-makers of the Low Coun­
La luthiere artistique. tries.
1895. Paris 1955. Amsterdam
255

MÚDRA, D. NICOLONI, Gualtiero


Die Musik in Spisská kapitula in der The International School of Cremona.
Zeit der Klassik. 1982. 7
1971. Bratislava
NIEDERHETMANIM, Friedrich
MUNROW, David Cremona
Musikinstrumente des Mittelalters und 1894. London
der Renaissance.
1980. 7 NIEDERHEITMANN, Friedrich
Cremona. 1. Leipzig, 1894., Leipzig,
MURATA, S.
1909., 5. Leipzig, 1919., 8.
Violin.
7, Hofheim am Taunus
1965. Japan

MGG NIEDERHEITMANN, Friedrich


Musik in Geschichte und Gegenwart. Die Meister der Geigenbaukunst in
Herausgeber: Friedrich Blume Italien und Tyrol
1957. Kassel-New-York 1876. Wien

NAGYVARY, Josef NIEDERHEITMANN, Friedrich


The History and Interpretation of Chemi­ Eine Charakteristik der italienischer
cal Knowledge Available to Violin Ma­ Geigenbauer und Ihren Instrumente.
kers. In: VSA Journal IV. Noa 3-4. 1956. Frankfurt am Main
1978. Summer-Fall
NIRSCHY Ott Aurél
NAUDIN, ? Egy magyar Stradivarius. In: Kritika,
Fabrication des vernis. 3. 22.
7, 7 1984.
NAUMANN, E. NOACK, F.
Musikgeschichte. Das Deutschtum in Rom seit dem Aus-
1908. Berlin, Leipzig gang des Mittelalters. Stuttgart
NEF, K. 1927. Berlin und Leipzig
Geschichte unserer Musikinstrumente.
NORUND, T.
1926. Leipzig
Systematic der Saiteninstrumente.
NEIL, W. 1936-1939. Hannover
Anweisung fü r die Bereitung der
Lacke. NOVACEK, Zdenko
1835. ? Hudobné rezidencie na západnom
Slovensku.
NEUMANN, H. 1971. Bratislava
Laute und Theorbe als Generalbass-
instrument in 17. und 18. Jahrhundert. NOVACEK, Zdenko
In: ZfM., Leipzig, 1934. Jahrgang 16. Hudba v Bratislave
Heft 11-12. 1978. Bratislava
256

NÜRNBERG, M. PAGANELU, S.
Szimfonicseszkíj orkesztr i jevó insztru- Gli strumenti musicali nell'arte.
menti. 1950. Leningrad-Moszkva 1966. Milano
OBERKOGLER, Friedrich
PANUM, H.
Vöm Wesen und Werden der Musik­
instrumente The Stringed Instruments of the Middle
Ages.
?, ?
1971. London
OLSON, H. F.
Musical Engineering PASCAN-KOJANOV, ?
1952. New-York Isztoriszki razvoj gudackih insztrumenta.
1956. Beograd
ORTIZ, D.
Tratado de glosas sobre clausulas y PASSAGNI, L.
otros generos de puntos en la musica II Violino. 2. ed.
de violones. 1904. Milano
1553. Rom
ORTIZ, D. PASQUALE, P.
II Violino.
Tratado de glosas sobre clausulas y
otros generos de puntos en la musica 1951. Milano
de violones. (1553. Rom) Neudruck
PASQUAUNI, G.
1936. Kassel
L'électro-acoustique appliquée á la
OTTANI, G. lutherie.
Stradivari. 1933. Mailand
1945. Milano
PASQUAUNI, G.
OTTO, Irmgard - ADELMANN, Olga Nuovi risultati nello studio della casa
Katalog der Streichinstrumente armonica. In: La Ricerca Scientífica,
1975. ? 111.
OTTO, J. A. 1943.
Über den Bau der Bogen-lnstrumente.
3. Auflage PASQUAUNI, G.
?, Leipzig Misure dell'attrito interno e dello
costanti elastiche del legno. In: Nouvo
OTTERBACH, Friedmann Cimente, 416.
Schöne Musikinstrumente 1948.
?,?
PASQUAUNI, G.
OTTNER, Helmut L'ótuda ólectroacoustique de la caisse
Der Wiener Instrumentenbau 1815-1833. harmonique. In: Bericht International
Wiener Veröffentlichungen zűr Musik- Kongress Elektroakustik,
wissenschaft. Band 9. 1953. Delft
257

PAYNE, E. J. PETERLONGO, Paolo


The violins of Stradivari. In: Musical II V io lin o di Vecsey. Die G eige
Standard Vecseys.
1888. London 1977. Milano

PETERLONGO, Paolo
PÁFFGEN, Peer
The Violin.
Laute und Lautenspiel in der ersten
1980. 7
Hálfte des 16. Jahrhunderts.
1978. ? PETHERICK, H.
Antonio Stradivari.
PEARCE, J. 1900. London
Violins and Violinmakers.
1886. London PETHERICK, H.
Repairing and restoration of violins.
PELUZZI, E. 1903. London
Chi fu I'lnventore del Violino.ln: RMI.
PETHERICK, Horace
45., 25-39.
Guarneri: His work and His Master.
1941.
1906. London

PELUZZI, E. PHIPSON, T. L.
Antonio Stradivari ha parlato. In: Rivista Famous violinists and fine violins. His­
Musicale Italiana to rica l notes, anecdotes, and
1942. Milano reminiscens.
1896. London
PESOVÁR, Ernő
Róthei kéziratos hagyatéka. In: Tánc­ PICCOLELUS, G.
művészet 11. 24-25. Liutai antichi e moderni.
1979. 1886. Firenze

PIGENDORFER, 7
PETERLONGO, Paolo
Die Schwábischen Geigenbauer vom
Strumenti ad arco. Les instruments á
Jahre 1600, bis unsere Zeit.
archet.
1895. Leipzig
1973. ?
PIERARD, L.
PETERLONGO, Paolo Le violon, son histoire et son origine
Die Streichinstrumente. avec un precis d'acoustique et des
1976. Frankfurt am Main notions sur sa construction.
1902. Paris
PETERLONGO, Paolo
Die S tre ic h in s tru m e n te und die PIERRE, C.
physikalischen Grundprinzipien ihres Les facteurs d'instruments de musique
Funktionierens. les luthiers et la facture instru menta le.
1976. Frankfurt am Main 1893. Paris
258

PINCHERLE, M . POHLMANN, Ernst


Les v io lo n iste s com positeurs et Laute, Theorbe, Chitarrone. Die Instru-
virtuosos. mente, ihre Musik und Literatur von
1922. Paris 1500 bis zur Gegenwart. In: Veröffen-
tlichung des Archivs "Deutsche Musik-
PINCHERLE, M .
pflege",
Feuvillets d'Histoires du violon.
1975. Lilienthal/Bremen
1927. Paris
POHLMANN, Ernst
PINCHERLE, M .
Laute, Theorbe, Chitarrone von 1500
Le violon.
bis Gegenwart. 5. Auflage
1966. Paris
1982. ?
PINCHERLE, M . POIDRAS, H.
A hegedű. Dictionnaire des Luthiers anciens et mo­
1969. Budapest dernes.
PLANTA, Balthasar 1924. Rouen
Elemente zur Wahl eines Geigen- POSLUSNICU, M .
bogens. DM. Heft. 25. Isztoria muzicii la romini.
?,? 1928. Bucuresti
PLANTA, Balthasar POUGIN, A.
How to select a Bow for Violin Family Viotti et l'école moderne du violon,
Instruments? 1888. Paris
?' ? 1909.
PLANYAVSKY, A. POUGIN, A.
Geschichte des Kontrabasses. Tutzinq- Les Guarnerius. Une familie de grands
Obb luthiers italiens.
1970. 1909. Paris

PÜSSIARD, ? POUGIN, A.
Des cordes harmoniques en gónéral Le violon. Les Violonistes et la Musique
et spócialement de cellos des instru­ de Violon du XVI6 au XVIII0 siecle.
ments á archet. 1924. Paris
1880. Mirecourt POZNANSKY, J. B.
PLAYFORD, J. Violine und Bogén.
Musick's Recreation on the Viol Lyra- 1896. Leipzig
Way.
POZNANSKY, J. B.
1682. London The violin and bow.
1894. London
PLAYFORD, J.
Musick's Recreation on the Viol Lyra- PRAETORIUS, Michael
Way. (1682. London) Facsimile Syntagma musicum MII. Wolfenbüttel,
Neudruck 1614/15, 1619,
1960. London 1619.
259

PRAETORIUS, M ichael REICHARDT, J. Fr.


Syntagma m usicum I—III. (Wolfen- Briefe eines aufmerksamen Reisenden
büttel, 1614-1619) Neudruck die Musik betreffend.
1958. Kassel 1774. ?

PROCHART, Ferdinand
REIHARD, Kurt
W iener Geigenbau im 19. und 20. Chinesische Musik
Jahrhundert. Wiener Veröfentlichungen
?,?
zur Musikwissenschaft, Band 16.
REINICKE, W .
PRÓFÉTA, R.
llbertragung eigenschaften des Streich-
Storia e letteretura degli strumenti mu­
instrumentenstegs. In: CASN. No. 19. 26-
sicali.
34.
1942. Firenze
1973.
PUCCIANT1, A.
Antonio Stradivari. REINICKE, W .
1959. Cremona Application of Holographic Interfero-
metry. In: CAS.
RABATÉ, ?
1971.
L'industrie des résines.
1902. Paris REITER, J.
250 Jahre M ittenw alder Geigenbau
RAGOSSNIG, Konrad
1685-1935.
Handbuch der Gitarre und Laute.
1935. Mittenwald
1978. ?

RAM AN, C. V . REM ÉNYI, Zoltán


On the "W olf-Tone" in Bowed String Am it a hangszerről tudni kell.
Instruments. In: Phil. Mag. Ser. 6., 32., 1955. Budapest
391-395.,
REUTER, R.
1916. okt.
Das Instrum entarium der Fürstlich-
RAM AN, C. V . Bentheim-Tecklenburgischen Hof-musik
On the mechanical theory of vibrations. im Erbdrostenfoh zu Münster ... In:
In: Indian Association Cultivation Sci. Zeitschrift "Westfalen" Band 46.
1918. 1968.

RAM AN, C. V . RÉVÉSZ, G éza


Experiments w ith Mechanically-Playd A zene keletkezése. In: Tanulmányok
Violins. In: Proc. Indian Association 1985. Budapest
Cultivation Sci.
RICHELME, A. H.
1920.
Etudes et observations sur la lutherie
RAVIZZA, V icto r ancienne et moderne. Renaissance du
Das in stru m e n ta le Ensemble von violon et de ses analogues d'aprós de
1400-1550 in Italien. nouvelles lois acoustiques ...
1970. Bern-Stuttgart 1883. Marseilles
260

RICHELME, A. H. RITTER, Hermann


Renaissance du violon et de ses ana­ Die Geschichte der Viola-alta.
logues. 1879. ?
1Ő83. Marseilles
RITTER, Hermann
RIECHERS, A. Die Geschichte der Viola Alta und die
Die Geige und ihr Bau. Berlin, 1893. Grundsatze ihres Baues. Reprint
4. Auflage
?,?
1912. Berlin
RITTER, Hermann
RIECHERS, A. Die fünfsaitige Altgeige (Viola-alta)
The violin and the art of its construction. ?, Bamberg
?,?
RITTER, Hermann
RIELANDER, Michael R. Die Viola alta oder Altgeige.
Reallexikon der Akustik. 1885. Leipzig.
1982. Frankfurt am Main
ROHLOFF, E.
RIEMANN, H. Uber die innere Reibung und die
M usiklexikon.d. Auflage Hamburg, Strahlungsdámpfungen von Geigen.
1882.) ln:Ann. Physik, Folge 5., 38., 3.
1929. 177-198,
RIFFAUT, ? - VERGNAUD, ? - 1940.
TOUSSAINT, ? ROHLOFF, E.
Manuel complet du fabricant de couleurs Der Klangchcharakter altitalienischer
et vernis. In: Revue par Malepeyre et Meistergeigen. In: Zeitschrift für Ange-
Winckler wandte Physik Band 2.145. Nr. 4.
1862. 1950.
RINALDI, B. G. ROHLOFF, E.
Classica fabricazione di vio lin i in Verbesserung der Ansprache der Geigen-
Piemonte. klánge. In: Zeitschrift für Angewandte
1873. Turin Physik Band 17. 62-63. Band 18.105-107.
RIPIN, E. (1964, Heft 2.), Band 22. 174-175. (1967,
The Instrument Catalogs of Leopoldo Heft 2.)
Franciolini. ROTH, Henry
1974. New-Yersey Master Violinists in Performance
RITOÓK, Zsigmond 1982. Paganiniana Pub.
Források az ókori görög zeneesztétika ROUSSEAU, ?
történetéhez. Traité de la viole qui contient une dis­
1982. Budapest sertation curieuse sur son origine.
RITTER, Hermann 1687. Paris
Die Geschichte der Viola Alta und die ROUSSEL, A.
Grundsatze ihres Baues. Nouveau traité de Lutherie.
1877. Leipzig 1963. Paris
261

ROUSSEL, A. SACCONI, Simone F.


Traité de Lutherie. 4. Auflage The "Secret" of Stradivari
1974. Brienz-Suisse 1979. ?
ROUSSEL A. SACHS, K.
Grundiagen der Geige und des Geigen­ Reallexikon der Musikinstrumente.
baues. 1913. Berlin
?, Frankfurt am Main
SACHS, K.
RÖDIG, H. J. Reallexikon der Musikinstrumente.
Der neue Weg. DM. Band 26. I—II. (Berlin, 1913.) reprint
?, Frankfurt am Main 1975. Leipzig
RÖDIG, H. J. SACHS, K.
Geigenbau in neuer Sicht. 2. auflage Die Viola-bastarda. In: ZIMG. 15., 123.
1976. Frankfurt am Main 1914.
RÖDIG, Hans Joh. SACHS, K.
Zurück nach Cremona. DM. Heft 20. Handbuch der Musikinstrumente
1978. Frankfurt am Main 1920. Leipzig
RUBARDT, P.
SACHS, K.
Führer durch das Musikinstrumenten-
Handbuch der Musikinstrumenten-
Museum der Karl Marx Universitát
kunde. 2. Auflage Leipzig, 1930. Reprin
1955. Leipzig
1979.
RUTH-SOMMER, H.
Alte Musikinstrumente. Ein Leitfaden
SACHS, K.
Sammlung alter Musikinstrumente
für Sammler.
beider staatlichen Hochschule für Musik
1920. Berlin
zu Berlin
RÜHLMANN, J. 1922. Berlin
Die Geschichte der Bogeninstrumente.
1882. Braunschweig SACHS, K.
Die Musikinstrumente.
RÜHLMANN, J. 1923. Breslau
Die Geschichte der Bogeninstrumente.
(Braunschweig 1882.) Reprint SACHS, K.
Die modernen Musikinstrumente.
?,?
1923. Berlin
SACCHI, F.
La Prima Comparsa della Palora Violino. SACHS, R. - SACHS, K.
In: Gazetta Musicale di Milano 46, Geist und Werden der Musik-
655-657. instrumenten. 1929. Berlin. Reprint
1891. 1975.

SACCONI, S. SACHS, K.
Die "Geheimnisse" Stradivaris. History of Musical Instruments.
1976. Frankfurt am Main 1940. New-York
262

SAINT-GEORGE, Henry SAUNDERS, F. A


The Bow, its history, manufacture and The mechanical action of instruments
use. ?, ? Reprint of the violin family. In: JASA. Band
1977. USA 17., 169.
1946.
SALAIÉN, W alter
Katalog der Biider zur Musikgeschichte SAUNDERS, F. A
in Österreich, I: bis 1600. Recent Work in Violins. In: JASA.
1980. Innsbruck 1953.
SALMEN, Walter SAVART, F.
Tagungsbericht Jakob Stainer Tagung. Mémoire sur la construction des in­
1983. Innsbruck struments á cordes et d'archet.
SALMEN, Walter (szerk.) 1819. ?
Jakob Stainer und seine Zeit. SAVART, F.
1983. Innsbruck The Violin
SAMSON, I. 1840. ?
Stradivari. In: Riemann Musik Lexikon, SAVART, F.
vol. II. On Musical Instruments.
SANDYS-FORSTER, ? 1840. ?
The history of the violin and other in­
SAWODNY, Wolfgang
struments planed with the bow.
Die Viola.
1864. London
?,?
SASSE, K.
Das Hándel-Haus in Halle. SÁROSI, Bálint
1958. Halle Handbuch der europáischen Volks-
musik-lnstrumente
SAUNDERS, F. A. 1967. Leipzig
Recent work on violins. In: JASA.
Band 25. 491., SÁROSI, Bálint
1953. Ungarische Zigeunermusik. In: Franz
Liszt, 95-117.
SAUNDERS, F. A.
The mechanical action of violins. In: SÁROSI, Bálint
JASA. Band 9. 81., A gyímesi csángó hegedűstílus. In: MZ
1937. 1978. 2. 176-183.

SAUNDERS, F. A - WATSON, R. B. - SÁROSI, Bálint


CUNNINGHAM, W. J. Geigenspezifische Melodiegestaltung.
The Mechanical Action of Violin. In: In: Studia Instrumentorum Musicae
JASA. Band 12., 399. Populáris 6. 63-70.
1944. 1979. Stockholm
263

SÁROSI, Bálint (szerk.) SCHELUNG, J. C.


Magyar hangszeres népzene. Hunga­ On Polarity of Resonance. In: CASN.
roton SLPX 18045-47. No. 10. 14-18.
1980. Budapest 1968.

SÁROSI Bálint SCHELUNG, J. C.


Egy "többnyelvű" cigányzenekar Er­ The Bowed String and the Player. In:
délyben. In: MZ. 3. 236-244. JASA. 53 (1). 26-41.
1984. 1973.

SCHAAL, R. SCHEMINSKY, G. F.
Biographische Quellen zu W iener Die Welt des Schalls.
Musikern und Instrumentenmachern In: 1948. ?
Studien zűr Musikwissenschaft, 26.
SCHLOSSER, J.
1964.
Die Sammlung alter Musikinstrumente.
SCHAEFFNER, A. Kunsthistorisches Museum in Wien.
Origines des instruments de musique. 1920. Wien
1936. Paris
SCHMID, E. F.
SCHAEFFNER, A. Das goldene Zeitalter der Musik in
Origines des instruments de musique. Augsburg. In: Augusta 955-1955.
1968. New-York 1955. München

SCHAFHÁUTL, ? SCHMIDT, C.
Über die musikalische Instrumente Buchführung des Geigenm achers,
1854. München Instrumentenbauers.
1909. Leipzig
SCHEBECK, E.
Der Geigenbau in Italien und sein SCHNEIDER, W.
deutscher Ursprung Historisch-technische Beschreibung
1874. Prag der musicalischen Instrumente..
1832. Leipzig
SCHELUNG, J. C.
The Action of the Soundpost. In: SCHRAMMEK, W.
CASN. No.16. 11-15. Über Ursprung und Anfánge der Musik.
1971. 1957. ?

SCHELUNG, J. C. SCHRAMMEK, W.
The Violin as a Circuit. In: JASA. Band Museum musicum, Historische Musik­
35., 326-338. instrumente
1963. 1981. Leipzig

SCHELUNG, J. C. SCHUBART, Ch. F. D.


Acoustical Effects of Violin Varnish. In: Musikalische Rhapsodien.
JASA. Band 44 (5) 1175-1183. 1968. 1786. ?
264

SCHUBERT, F. L. SENN, W.
Die Violine. Eine "Viola da gamba" v. Stephanus
1892. Leipzig Fantis 1558. In: Collectanea Históriáé
Musicae II. Florenz, 1957. L. S. Olschki,
SCHULZE, C. 391-399.
Stradivaris Geheimnis.
1901. Berlin SENN, W.
Artikel Franz Geissenhof. In: Neue
SCHÜNEMANN, G. Deutsche Biographie.
Die Violine in Deutschen Museum. In: 1964.
Abhang und Berichte 12, H.3., 83-106.
SENN, W.
1940. Berlin
Artikel Straichinstrumentenbau und
SCHWARZ, Boris Violine. In: MGG
Great Masters of the Violin SENN, Walter
1983. Simon & Schuster Jakob Stainer 1621-1683. Mittenwald
SCOTT, M. M. ?,?
Antonio Stradivari: the Violin Maker. SCHELTON, E.
In: Music and Letters. The violin and all about it: its makers
1937. London from the earliest period.
SEIDL, H. 1900. New-York
Frequenztafeln Cent-Hertz. SIBIRE, L'Abbé
?, Frankfurt am Main La Chelonomie ou le parfait luthier.
1806. Paris
SEIFERS, Heinrich
Katalog der M usikinstrum ente im SIBER, L'Abbé
Deutschen Museum in München. La Chelonomie ou le parfait lutier.
1980. ? 1885. Bruxelles

SEISIN, W. SIMOUTRE, E.
Jakob Stainer, Aux amateurs de violon. Historique,
1951. Innsbruck construction, réparation et conserva­
tion de cet instruments.
SENN, W. 1889. Bale
Musik in Theater am Hof zu Innsbruck. SIMPSON, Chr.
1954. Innsbruck
The Division-Viol.
1665. London
SENN, W.
Der Wandel des Geigenklanges seit SIMPSON, Chr.
dem 18. Jh. In: Kgr. Bericht Hamburg, The Division-Viol. (London, 1665.) Fa­
1956. BVK 213-216. csimile Neudruck
1956. 1955., 1983., London
265

SKEAPING, K. STANDAGE, ?
Some Speculations on a Crisis in the The practical p o lis h and varnish
History of the Violin. In: Galpin Soci­ maker.
ety Journal VIII. 3-12. 1892. ?
1955.
STARCKE, H.
SKOKAN, R. Die Geige.
Svet housli. 1884. Dresden
1965. Praha STAUDER, W.
Alte Musikinstrumente.
SKUDRZYK, E.
1973. Braunschweig
Das Geheimnis der Stradivari-Geigen.
In: Physika Acta Austriaca. Band 2., STABLEiN, B.
1949. Schriftbild der einstimmigen Musik
1975. Leipzig
SKUDRZYK, E.
Holzeigenschaften von Geigen. In: STEINER, C.
Bericht International Kongress Elektro- A dictionary of violin makers.
akustik 1900. London
1953. Delft
STOEVING, Paul
Von der Violine.
SMITS, J. van Waesbergh
1906. Berlin
Musikerziehung.
1969. Leipzig
STOEVING, Paul
Von der Violine.
SOMMER, H.
1913., 1928. Berlin
Laue und Gitarre. In: Musikalische Voks-
bücher.
STOEVING, Paul
1922. Stuttgart
Allerlei Geigen-Geschichten
?, Berlin
SPRENGER, E.
Die S treichinstru m en te und ihre STOEVING, Paul
Behandlung. The Violin: Its Famous Makers and
1936. Frankfurt am Main Players. Reprint
?,?
SQUIER, V. V.
Antonio Stradivari: His life and work. STOLZ, O.
1944. Michigan Geschichte der Stadt Vils in Tirol.
1927. Vils
STAUNER, Cede
Dictionary o f Violin Makers 1896; re­ STRADIVARI, E.
print, Stradivarius Memorial Concert.
1977. Longwood 1937. New York

i
266

STRADNER, G. SZIGETI, Kilián


Eine Ausstellung zur Entwicklung der Székesfehérvár újkori zenetörténete. In:
Geige. Irt: Beitráge zur Aufführungs- Székesfehérvár évszázadai 4. 175-199.
paxis, Band 3., 1980. Székesfehérvár
1975. Wien
SZŐKE, Péter
STRAETEN, E. A zene három szférája a fizikai, az ál­
History of the violoncello, the Viol da lati ós az emberi lét szintjén. In: MFSz.
Gamba, their Precursors and Collat­ 1978. 6. 809-849.
eral Instruments. 1978.
1933. London
SZŐKE, Péter
STRAETEN, E. A zene eredete és három világa.
The History of the Violin. London, 1982. Budapest
1933. Reprint
?, ? TARNÓCZY, Tamás
Akusztika fizikai akusztika.
STROCCHI, G.
1963. Budapest
Liuteria, storia ed arte.
1913. Lugo TARNÓCZY, Tamás
Zenei akusztika.
STROCCHI, G.
1982. Budapest
Le origin! del violino.
1937. Lugo TARNÓCZY, Tamás
Hangnyomás, hangosság, zajosság.
STUMPF, H. C.
1984. Budapest
Die Sparchlaute.
1926. Berlin TARNÓCZY, Tamás
Teremakusztika Hl.
STÜTZ, O.
1986. Budapest
Ueber die Musiker und Instrumenten-
bauer des Ezrgebirges. TERRASSON, Antoine
?, ? Dissettion historique sur la vielle.1741.
Paris. Reprint
SUOMINEN, L.
1966. Amesterdam
Schwingungseigenschaften des Geigen-
körpers. In: A. 8., 363., TERTIS, L.
1958. Beauty of tone in string playing.
1938. Oxford
SZÉKELY, Nándor
A magyar hegedű mesterei. TEUCHERT, E. - HAUPT, E.
1944. Budapest Musikinstrumentenkunde in Wort und
Bild.1910. Leipzig, 1910. 2. Auflage
SZIGETI, Kilián
Leipzig, 1934, Reprint
A szombathelyi egyházmegye egyhá­
1984. ?
zi zenéjének története. In: A 200 éves
szombathelyi egyházmegye emlék­ TINYANOVA, H.
könyve. 243-430. Stradivarius, the Violin Maker.
1977. Szombathely 1938. New-York
267

TOLBECQUE, A. TRISANNA, H.
Notice historique sur les instruments Der Tiroler Lechgau.
á cordes et á archet. 1913. Innsbruck
1898. Paris TURINI, G.
TOLBECQUE, A. L'Accademia Filarmonica di Verona.
Q uelques considérations sur la In: Atti e Memorie della Accademia di
lutherie. Agricultura. Scienze e Lettre di Verona
1850. Paris 118.
1941. Verona
TOLBECQUE, A.
L'Art du Luthier. Niort, 1903. Reprint UNTERSTEINER, A.
L'invenzione del violino.
?,?
1904. Torino
TOLL, M.
Die deutsche Nationalskirche S. Mari UNTERSTEINER, A.
delT Anima in Neapel Storia del violino.
1909. Freiburg 1905. Milano

TÓTH, János UNTERSTEINER, A.


A hegedű. Storia del violinisti a della musica per
1919. Budapest violino.
1906. Milano
TÓTH, János
A hegedűkészítés művészete. VADDING, M.
Das Violoncello und seine Litteratur.
? Budapest
1920. Leipzig
TÓTH, János
VAJDA, Emil
A modern és régi olasz hegedű prob­
A hegedű.
lémái.
1902. Győr
1926. Budapest
VALDRIGHI, P. F.
TÓTH, János Ricerche sulla luteria e vio lineria
Volt-e Stradiváriusnak titka? modenese antica e moderna.
?, Budapest 1878. Modena
TÓTH, János VALDRIGHI, P. F.
A hangversenyhegedűépítés problé­ Di una arpa, un violino e un violon­
mája. cello intagliatti.
?, Budapest 1878. Modena
TRENDELENBURG, I. F. VALENTIN, Erich
Klange und Geráusche. Handbuch der Musikinstrumerrtenkunde.
1935. Berlin 1980. ?
TRENDELENBURG, K. F. VALKÓ, Iván Péter
Akustik. 3. Auflage Mesterhegedűk vizsgálata. In: TK.
1960. Berlin 1940. június 72/6.
268

Van der STRAETEN, E. - SNOECK, C. VIDAL, A.


Etude B iographique et organo- La lutherie et les luthiers.
graphique sur les Willeaumes, lithiers 1889. Paris
gantois du XVII' siécle.
1896. Gand VIGDORCHIK, Isaak
Violin Making in Russia: Past and
VANNES, R.
Present. In: VSAJ. IV. No. 2.
Essai du Term inologie musicale
Dictionnaire Universale. VIGDORCHIK, Isaak
1925. ? The Acoustical Systems of Violins of
Stradivarius and other Cremona Makers.
VANNES, R. 1982. New York
Dictionnaire universel des luthiers.
1951. Bruxelles 2. VITACEK, E.
1981.
Isztoria insztrumentelor du korde.
VANNES, Ch. 1952. Moszkva
Dictionnaire universel des luthiers.
1910. Paris
VISCONTI, A. - GROSSI, G.
Da Stradivari a Mantegna.
VANNES, R. 1937. Milano
Katalog der stádtischen Sammlung al­
ter Musikinstrumente im Richard Wag­ VORREITER, Leopold
ner Museum, Tribschen Die schönsten Muskinstrumente des
1956. Luzern Altertums.
?, Frankfurt
VARGYAS, Lajos
A magyar zene őstörténete 1-2. In: WALDNER, F.
Ethnográfia. 1980. 1 . 1-34. 2. 192-236. Nachrichten über tirolische Lauten-
und Geigenbauer.
VARGYAS, Lajos
1914. Innsbruck
A magyarság népzenéje.
1981. Budapest
WALDNER, F.
VARGYAS, Lajos Nachrichten über tirolische Lauten-
Keleti hagyomány - nyugati kultúra. und Geigenbauer. In: Zeitschrift des
1984. Budapest Ferdinandeums. 3. Folge., Jahrgang,
1911. Innsbruck
VERMEULEN, R.
Möglichkeiten für eine Weiterent- WALDNER, F.
deckung der Geige. In: Philips Tech. Die Heimat der Lautenmacher Tieffen-
Rundschau Band 1 . 36. brucker. In: Zfl.
1940. 1910. Leipzig

VIDAL, A. WARTBURG, W.
Les instruments á archet. Etym ologisches W örterbuch XIC.
1878. Paris Basel, 1961. 369.
269

WASIELEWSKY, W. J. von WEITNAUER, A.


Die Violine und ihre Meister. Leipzig, Das Füssener Bürgerbuch 1359 bis
1869. 4. Auflage 1590.
1904. Leipzig 1940. Kempten

WASIELEWSKY, W. J. von WELCKER, H.


Das Violoncello und seine Geschichte.?, Neu eröffnetes Magazin Musikalischer
1889. 3. Auflage 195. Reprint Tonwerkzeuge.
?,? 1855. Frankfurt am Main
WATSON, R. B. - CUNNINGHAM, W. J. WERRO, H.
The Mechanical Action of Violin. In: Die "Lady Blung".
JASA. XII. 1943. Bern
1941.
WESSELY, O.
WEGNER, M.
Die Musikinstrumentensammlung des
Griechenland.
Oberösterreichischen Landesmuseums.
1963. Leipzig
?, Linz
WENBERG, Thomas J.
The Violin Makers of the United States WEYMANN, G.
1986. Mt. Hood Pub. Neuere Ergebnisse der G eigen-
forschung. In: AZ. IV., 1939. Nr. 5. 302.
WEICHOLD, R.
Der Geigenhandel. WHITE, R. G.
?, Dresden Antonio Stradivari. In: Atlantic Monthly,
1880. Boston
WECHSBERG, J.
The glory of the violin. WILLCUT, Robert J. - BALL Kenneth R.
1972. New York The Musical Instrument Collector.
WECHSBERG, J. 1980. ?
Zauber der Geige.
1974. Frankfurt am Main WINCKEL, F.
Die unmogtiche Geige. In: Musica Band
WEICH, Richard - WINDISCH, Walter 5., 190-196.
Wolf 1951.
Beim Geigenbauer.
1981. Würzburg WINCKEL, F.
Elektroakustische Untersuchungen an
WEIGEL, Chr.
der menschlichen Stimme. In: Folio
Musikalisches Theatrum, In: Documenta
Phoniatrica Band 4. 93, 1952. Nr. 2.,
Musicologica
Band 5. 232, 1953. Nr. 4.
1961. Kassel
WEIGEL, Chr. WINCKEL, L F.
Abbildung der Gemein-Nuetzlichen Phánomene des musikalischen Hörens.
Haupt-Stánde. Tutzing b.
1698. Regensburg 1960. München
270

WINCKEL, L F. WOLFF, H. Ch.


Phánomene des musikalischen Hörens. Oper.
English Ausgabe ?, Leipzig
1967. New York
WOODCOCK and HENLEY, ?
WINTERNI7Z, E.
Universal Dictionary of Violin and Bow
The School of Gaudenzio Ferrari and Makers.
the Early History of the Violin. In: The ?# Brighton
Commonwealth of Music.
1965. New York WÖLKI, K.
Die Geschichte der Mandoline, Gitarre,
WINTERNITZ, E.
Laute.
The School of Gaudenzio Ferrari and the
1936. Berlin
Early History of the Violin. In: The Com­
monwealth of Music, Gedenkschrift für WURUTZER, R.
C. Sachs. The Henri Hottinger Collection
1966. Milano 1967. New York
W1NTERNITZ, E.
ZACCONI, L.
Die schönsten Musikinstrumente des
Prattica di musica.
Abendlandes.
1592. Venedig
1966. München

WIT, Paul de ZAMPA, G.


Katalog der Musik historische Museums Violini antichi.
von Leipzig. 1909. Sassvolo
1903. ?
ZELENSKI, Dimitri
WIT, Paul de Italian Bowed String Instruments:
Perlen aus der Instrumentensammlung Caracteristics of Italian Makers, Their
?,? Pupils and Followers.
1886. Poltava
WIT, Paul de
Geigenzettel alter Meister vom 16. bis
ZERASCHI, H.
zur Mitte 19. Jahrhundert. Leipzig,
Die Musikinstrumente Unserer Zeit.
1910. Reprint
1978. Leipzig
1976. ?

WITTNAUER, A. ZIMIN, Pjotr


Die B evölkerung des H o ch stifts An Uniform System for the Measure­
Augsburg im Jahre 1650. In: Allgauer ment of the Thickness of the Plates
Heimatbücher 25. of Bowed Stringed Instruments.
1941. Kemptem ?, ?

WOLF