A Sotheby’s a 2024 májusi árveréséről hangsúlyozottan kommunikálja, hogy milyen fontos kollekciókból érkeztek hozzájuk a művek, mert a proveniencia, a korábbi tulajdonosok személye garanciát jelent az értékre és az eredetiségre.
Nekünk nem feltétlen mondanak sokat a nevek, de Amerikában számon tartják a műgyűjtőket, így Helene és Zygfryd Wolloch, vagy az oregoni-portlandi Meier család gyűjteményének árverezése vevőket vonz. Az értékesítés kiemelt tételei közé tartoznak Alfred Sisley, Pierre-Auguste Renoir és Camille Pissarro impresszionista remekművei, a Nabik és a Pont-Aven Iskola művészeinek remek munkái, valamint olyan modern mesterek kiemelkedő képei, mint Diego Rivera, Chaïm Soutine és Maxfield Parrish.
A tételek az impresszionizmus legjavától az absztrakt expresszionizmusig vonultatnak fel műalkotásokat. Köztük van Manet késői virágcsendélete, amelynek eredettörténete, legalább olyan illusztris, mint maga a művész. Először Eugène Pertuiset volt a tulajdonosa, aki a művész egyik legaktívabb csendéletgyűjtője volt, és a festés évében, 1882-ben szerezte meg a művet. Aztán 1888-ban a párizsi Hôtel Drouot-ban lógott a falon, innen került a híres francia operaénekes, Jean-Baptiste Faure gyűjteményébe 1902-ben, akinek közel 70 Manet festménye volt, annyira rajongott a művészetéért. Manet egyébként több portrét is festett róla. 1906-ban Berlinbe került a kép a Galerie Durand-Ruel közvetítésével, és a német fővárosban tartózkodott, két gyűjteményben is. Berlinből 1948-ban vette meg a Wildenstein & Co. és vitte át New Yorkba, ahol 1954-ben újra gazdát cserélt, a Edwin C. Vogel gyűjteményébe került. 1968-ban és 1972-ben szintén gyűjtemény váltott, itt még nyilvánosan megjelentek a nevek, de jelenlegi tulajdonosa, aki 2004-ben vásárolta meg a képet, már rejtőzködik.
Manet művei meglehetősen ritkán kerülnek aukciós forgalomba, különösen a leginkább értékelt csendéletei. Manet csendélet utoljára több mint öt éve bukkant fel nyilvános aukción, így várhatóan több gyűjtő fantáziáját megmozgatja majd, ezért is határozta meg a ház a 10 millió dolláros becsértéket.
Édouard Manet életének utolsó éveiben látogatók hosszú sora érkezett hozzá, a kor szokásának megfelelően senki nem jött üres kézzel, mindenki hozott virágot, ezért a ház tele volt vázákba rendezett vágott virággal. Manet szívesen festette ezeket a csendéleteket, bár fizikailag nem volt jól, mégis ezek az élete utolsó éveiben, 1880–1882 között készült munkái valamiféle időtlen szépséget, és az élet szeretetét hordozzák.
Ugyanezen az aukción Monet látképe amit a francia Riviérán, Antibes városában festett 12–18 millió dolláros becsértéket kapott. René Magritte Ünnep című festménye is fontos amerikai magánygyűjteményből érkezett, előzetes becsértéke 15–20 millió dollár.
1874. április 15-én Párizsban megnyílt az Első Impresszionista Kiállítás, amely megerősítette a hagyományoktól való egyik legradikálisabb szakítást, és elindította a kreatív innováció özönét, amely a mai napig kihat a művészetre. Az évforduló alkalmából a Musée d’Orsay újraalkotta és áprilisban megnyitotta a a legelső impresszionista kiállítás replikáját, amelyen Claude Monet, Auguste Renoir, Edgar Degas, Camille Pissarro és Paul Cézanne úttörő munkáit állítják ki.
A művészeti világ az impresszionizmus 150 éves évfordulójára emlékezik, ehhez kapcsolódik a Sotheby’s idei programja, ami kiemelt figyelmet szentel az impresszionista alkotóknak.
