Cate Blanchett jelenleg Hollywood egyik legmeghatározóbb művésze, aki a leginkább jogosan nevezhető Meryl Streep örökösének, lévén nagyjából bármit el tud játszani. Elhisszük neki a feleséget, az anyát, a megcsalt nőt és a zsenikultusztól megrészegült művészt is.
Mióta (nagyjából az előző évezred végétől) láthatjuk őt filmekben, egyértelmű, hogy egy kivételes tehetséggel van dolgunk. Nála a két Oscar-díj, egyáltalán nem túlzás, sőt listánkon két olyan film is van, amelyekért egészen nyugodtan újabb díjakat kaphatott volna.
Jöjjön az az öt mozi, amit mindenképpen érdemes megnézni, pótolni Cate Blanchett-től. Megint csak ki kell hangsúlyoznunk, hogy egy olyan színésznőről van szó, akinél háromszor ilyen hosszú lista sem lett volna túlzás, így hangsúlyozottan csak ajánlás a lista célja, nem a teljes életmű áttekintése.
Aviátor (2004)
Martin Scorsese filmje hozta el az első Oscar-díjat Blanchettnek, és egyáltalán nem is érdemtelenül. Az Aviátor az ambiciózus Howard Hughes (Leonardo DiCaprio) történetét meséli el. Hughes életét meghatározta a felfedezés, az új keresése, azonban idővel saját problémai elhatalmasodtak rajta. Blanchett a főhős egyik meghatározó szerelmét, Katharine Hepburnt játssza szenvedélyesen, épp olyan erővel, amennyire a két főszereplőt meghatározta a kapcsolat. Hepburn nehezen megfogható karakter, hiszen karrierje során kerülte a nyilvánosságot, Blanchett mégis tökéletesen formálta meg. Scorsese mestere az amerikai álom különböző feldolgozásainak, ez a film ennek a típusnak az egyik legismertebb darabja.
Benjamin Button különleges élete (2008)
Vallomással tartozom David Fincher filmjével kapcsolatban, ugyanis legyen akármennyire terjengős, hosszú és szentimentális, rám nagy hatással volt az első megtekintés alkalmával. A koncepció ugyanis rendkívül izgalmas, egyszerre humoros és hátborzongató, ahogy a film megfordítja az emberi élet menetét, s így beszél a legmélyebb egzisztenciális kérdésekről. Blanchett itt is a főhős szerelmét, Daisyt játssza, aki addig tart ki Benjamin mellett, ameddig csak lehet.
Blue Jasmine (2013)
Cate Blanchett első főszereplői Oscarja egy olyan filmért járt, amit utólag talán még jobban értékel a szakma, ugyanis szinte egyöntetűen ezt tartják az utolsó igazán jó Woody Allen-filmnek, az utolsó olyan pillanatnak, amikor a mester még valóban formában volt. Cate Blanchett itt egy olyan nőt játszik, akinek pillanatok alatt omlik össze az élete. Meg kell kérdőjeleznie családi viszonyait, kapcsolatát, s azt is, hogy őt vajon valóban átverték-e, vagy tevékeny részese volt a látszatélet fenntartásának. Blanchett minden ízében remek alakítsa rendkívül árnyalt, összeomlásai egy pillanatra sem válnak hiteltelenné vagy túlzóvá, ráadásul helyenként még a Jasmine humorát is meg tudja villantani.
Carol (2015)
Todd Haynes mestere az olyan filmeknek, amikben a giccs szélén táncolunk. Már majdnem megérkezünk a pátoszba, a rendező azonban az utolsó pillanatban mindig képes visszarántani a művet a jóízlés irányába. A Carol modellszerű szituációjában ott volt a veszély, Haynes azonban remek filmet készített az egyszerű alaphelyzetből, amelyben az érzelmek szépen lassan szövődnek, középpontjában pedig Rooney Mara és Cate Blanchett érzéki alakítása áll.
Tár (2022)
Manapság már nem igazán van sportértéke kiakadni az Akadémia rossz döntésein. Mégis, amikor a 2023-as Oscar-gálán Michelle Yeoh kapta a legjobb női főszereplőnek járó díjat, hirtelen nem tértem magamhoz. S nem Yeoh személye miatt (aki egy sokoldalú, remek színésznő), hanem mert Blanchett olyan alakítást nyújtott a Tárban, amivel senki nem tudta felvenni a versenyt abban az évben, de megkockáztatom, hogy évtizedes szinten is kevés ilyen erős teljesítményt láthattunk. Bár minden bizonnyal valamennyire elfogult is vagyok, hiszen a Tár az egyik kedvenc filmem az elmúlt évekből. Todd Haynes félelmetesen erős filmet készített a saját zseniségének tudatában predátorrá váló karmesterről, aki nem ismeri fel a határokat, mert egy olyan világban él, ahol ezt nem tanították meg neki. Blanchett szó szerint eggyé válik a szereppel, a legkisebb kézmodulata is óriási jelentőséggel bír, letaglózó erővel mutatja be nekünk a nő pszichéjét.
