Végh Gábor: Tíz éve nem hittem volna, hogy idáig jutunk

– Kétezertizennégy márciusában még főszponzorként jelentették be önt, illetve építőipari cégét, a Pharos95 Kft.-t a ZTE-nél. Miért döntött úgy alig két hónappal később, hogy inkább tulajdonos lenne?
– A Zalaegerszeg melletti Andráshidán építettünk egy futballpályát, amelynek akkori sportigazgatója, Kugler László vetette fel nekem az ötletet, hogy szálljak be a zalaegerszegi klubba, amely szorult helyzetben volt akkor – válaszolta Végh Gábor, a ZTE FC tulajdonosa. – Csupán annyi kötődésem volt addig Zalaegerszeghez, hogy 2002-ben a Manchester United elleni Bajnokok Ligája-selejtező mindkét meccsén ott voltam, a szurkolókkal közösen repültem Manchesterbe is, lelkesen drukkoltam. Gyorsan alakultak az események, nem volt semmilyen stratégia-tervezés, átvilágítás, szinte sodródtunk az árral. Volt némi tapasztalatom a labdarúgásban, mert szülőfalum, Taksony NB III-as csapatánál dolgoztam korábban, és a bátyám évekig vezette az egyesületet. Izgatott, hogy vajon el tudok-e vezetni úgy egy futballklubot is, mint ahogyan a sikeres vállalkozásomat – így hát belevágtam.

– Milyen célokat tűzött ki tíz évvel ezelőtt?
– Az első a túlélés volt. Azért is váltam inkább tulajdonossá, mert a szponzori támogatás nem lett volna elég, olyan mélyen volt a klub minden szempontból. Az NB II tizedik helyén állt a csapat, teljesen le volt robbanva az infrastruktúra, több száz milliós adósság halmozódott fel, hónapok óta nem kaptak fizetést a játékosok, volt, aki az öltözőben aludt… De stabilizáltuk az anyagi helyzetet, megmentettük a csődtől, törlesztettük az adósságokat. Tíz éve a klub valamennyi dolgozójának minden hónap elsején megérkezik a fizetése, nálam ez alapvetés. Az első interjúmban ki is jelentettem: addig maradok a ZTE tulajdonosa, amíg ezt garantálni tudom.

– Szakmailag mi volt a célkitűzés, hány év múlva számoltak az NB I-be jutással?
– Már a második idényünkben nagy lehetőségünk volt erre, nüanszokkal maradtunk le róla. Máig emlékszem, a Szeged elleni meccsen Daru Bence lerántásáért nem kaptunk büntetőt, pedig ha megkapjuk és berúgjuk, feljutottunk volna. Akkor nagyon fájt, de utólag már nem bánom, mert akkor még nem álltunk készen az élvonalra. A harmadik idényünk elkeserítő volt, majdnem kiestünk, de 2019-ben megnyertük a másodosztályú bajnokságot, a klub történetében először.

– Már az új stadionban érték el a sikert. Mondhatjuk, hogy a ZTE Aréna is kellett a feljutáshoz?
– Lehangoló állapotban volt a stadion, amikor odakerültem. Az északi oldal le is volt zárva, mert életveszélyes volt. Arra vagyok leginkább büszke, hogy úgy tudtunk szakmailag fejlődni, csapatot építeni, hogy közben jutott erő az infrastruktúra fejlesztésére is. Nemcsak az új stadion épült fel, hanem az utánpótláscentrum és a stadion mögötti edzőközpont is. Mindez jelentősebb támogató nélkül.

– Azóta is az NB I-ben szerepel a csapat, volt hetedik, nyolcadik és kétszer kilencedik, az idén is már kivívta a bennmaradást. Van esetleg hiányérzete amiatt, hogy még nem sikerült a mezőny első felében végezni?
– Abszolút célunk a felsőházba kerülés, az idén talán össze is jön. Olyannyira, hogy a prémiumrendszerünket is ennek jegyében alakítottuk ki, extra jutalom jár a játékosoknak, ha sikerül. Tavaly pedig sikerült megnyernünk a Magyar Kupát, ami szintén óriási tett, hiszen először lettünk kupagyőztesek a klub történetében. Igaz, jó adag szerencse is kellett hozzá, de megtettünk érte mindent. És megadatott utána a nemzetközi kupaszereplés is, amelyet talán nem kezelt értékén a közvélemény. A mi lehetőségeink mellett óriási eredmény volt, hogy szoros párharcot tudtunk játszani a sokkal erősebb Eszékkel, büszke vagyok a helytállásra.

– Az őszi szezon után veszélyben látszott a bennmaradásuk, a tavasz viszont látványos javulást hozott. Mi az oka?
– Nagyon jó keretünk volt már az ősszel is, de a tavasszal kerültek a helyükre a fogaskerekek. Néhány játékos, mint Yohan Croizet vagy Antonio Mance extra teljesítménnyel rukkolt ki, a többiek pedig felnőttek hozzájuk, a tavaszi tabellán a második helyen állunk a Ferencváros mögött.

– Antonio Mance eltöltött már néhány évet Magyarországon, de ilyen remek teljesítményt még nem láthattunk tőle. Minek köszönhető?
– A szakmai stáb, a klubvezetőség, a környezet és persze maga a játékos is részes abban, hogy így alakult. Sok mindennek össze kell jönnie, minden körülménynek klappolnia kell ehhez. Ő is most érett be, és már nem herdálja el a tehetségét, hanem kamatoztatja.

– Nyilván Márton Gábor vezetőedző és Sallói István sportigazgató érdemei is elvitathatatlanok. Mind a ketten elhagyták korábban a klubot, de visszafogadta őket. Ezek szerint nem haragtartó típus.
– Nekik a ZTE-ben nyújtott teljesítményük révén lett lehetőségük elmenni annak idején, itt kaptak olyan lehetőséget, amivel tudtak élni és hozzátették a magukét a korábbi sikerekhez. Két külön sztori az övék, mindkettejük távozása fájt nekem, Sallói Istváné különösen, mert az váratlanul ért, Márton Gábornak akkor éppen lejárt a szerződése. Szerintem egyikük sem vallott szégyent, miután távozott tőlünk. Valóban nem vagyok haragtartó, mi nem csupán játékosokat, hanem edzőket és sportvezetőket is nevelünk, és örülök, ha máshol is sikeresek, miként annak is, ha visszatérnek hozzánk.

– Cége dunavarsányi központjából irányítja a klubot. Mennyire szól bele a napi döntési folyamatokba és jut-e egyáltalán ideje meccsre járni?
– Keveset vagyok Zalaegerszegen, de minden meccsen ott vagyok, a klub életében napi huszonnégy órában részt veszek. Minden üzleti megbeszélés azzal zárul: na, és akkor most beszéljünk fontosabb dolgokról – a futballról! Az egész család élete a labdarúgás körül forog, de a sikerek egyik záloga, hogy ennyi energiát fordítunk rá. Minden döntést közösen hozunk, egy új játékos igazolásánál a vezető játékosmegfigyelőnk tesz ajánlást, a sportigazgató megbeszéli az edzővel és velem, és ha nincs egyetértés közöttünk, nem szerződtetjük. A klubfilozófiánk lényege, hogy fiatal játékosokat építsünk fel, akiket aztán értékesíteni lehet, ez fontos bevételi forrásunk. Az edzők persze azt szeretik, ha kész játékosokat kapnak kézhez, akikkel könnyebb dolgozni, de ez nem az a klub.

– A ZTE mellett ön a szlovén másodosztályban élen álló Lendva tulajdonosa is, minden jel szerint ott is feljutást lehet ünnepelni hamarosan.
– Hasonló utat járunk be ott is, építettünk egy gyönyörű akadémiát, az U14-es és U15-ös csapatunk már első ligás és sikerült is bennmaradniuk, miközben a felnőttcsapat az élen áll. Nagyszerű munkát végez Bozsik József, aki nem csupán vezetőedző, hanem utánpótlás-szakágvezető is. Ő az Aranycsapat-tag Cucu unokája és a korábbi szövetségi kapitány, Bozsik Péter fia, aki eddigi egyetlen bajnoki címére vezette a ZTE-t 2002-ben. Az egyik legígéretesebb magyar edzőnek tartom, szép jövő vár rá.

– Melyiket tartja a legjobb és a legrosszabb döntésének a tíz év alatt?
– Fájó döntés volt tavaly Dragóner Attila sportigazgató elküldése, hiszen ő az egyik legkiválóbb szakember, akit ismerek. Ott, abban a szituációban úgy ítéltem meg, hogy ahhoz a kerethez Sallói István jobban passzol, nem a szaktudás alapján döntöttem. A legjobb döntésem pedig talán az, hogy szerződtettem Zoran Lesjakot 2018-ban Eszékről, ő indított el bennünket az NB I felé vezető úton. Az én tulajdonosi időszakomban az egyik legprofibb labdarúgónk volt, a Paks elleni meccsen elbúcsúztattuk. Szeretném, ha játszana még egy évet a lendvai csapatunkban, a későbbiekben pedig velünk maradna edzőként vagy sportvezetőként.

– Mit vár a következő tíz évtől?
– Ha a fejlődésük töretlen marad, a határ a csillagos ég. De egyelőre nem látom magunkat az egekben, bár azt sem láttam magam előtt tíz éve, hogy ilyen jó állapotban lesz a klub mostanra, úgyhogy semmi sem elképzelhetetlen. Jelenleg mi képviseljük a nyugat-magyarországi régiót az NB I-ben, ezért is szeretném, ha több nézőnk lenne, bár a nézőszámot növelni sok összetevős feladat. Nagy hátrány, hogy Zalaegerszegen nincsenek meg az üzleti kötődéseim, és tíz év után sem találtam meg azokat a helyi integráló személyeket, akiket a klub mellé tudtam volna állítani. Hosszú távon akkor lehet sikeres ez a projekt, ha a helyi vállalkozók nagy számban támogatni kezdik az egyesületet, ezt tartom a következő tíz év legfontosabb megoldandó feladatának.