„A zene, még a legrosszabb pillanatokban se szabad, hogy bántó legyen a fülnek; ellenben védenie és kényeztetnie kell azt. Így a zene örökké zene marad.” 265 éve született Wolfgang Amadeus Mozart, minden idők egyik legnagyobb zenei lángelméje.
„Kora legnagyobb művésze komponistaként minden műfajban az élen járt – operában, szimfóniában, verseny- és zongoraműben, kamara- és énekes zenében, templomi muzsikában, mindenben. Európa legjobb zongoristája és orgonistája és legkiválóbb karmestere volt. Ha veszi a fáradságot, lehetett volna a legjobb hegedűse is. Szó szerint: nem létezett olyan a zenében, amit ne tudott volna mindenkinél jobban csinálni.”
Wolfgang Amadeus Mozart 1756. január 27-én született Salzburgban. Szülei hetedik és utolsó gyermekeként jött a világra. A kivételes hallású kisfiú első zenei leckéit zenész apjától vette, akinek európai hírű hegedűiskolája volt. Előbb olvasott kottát, mint betűket, ötévesen már komponált, és fellépett egy színházi előadáson. A csodagyereket apja nővére, a zongorista Nannerl társaságában egész Európában felléptette, Mozart végül életének több mint harmadát töltötte úton.
Mozart volt a zenetörténet legjobban kihasznált csodagyereke, és ennek megfizette az árát.
Mohón vágyott a függetlenségre, aminek elérésére, ahogy apjának írta, „elismerésre, hírnévre és pénzre” volt szüksége. Még nem tudhatta, hogy az utóbbira tartósan soha nem fog szert tenni.
Bejáratos lett a legfelsőbb körökbe, fellépett Bécsben Mária Terézia, Párizsban XV. Lajos, Londonban III. György és Weimarban egy másik “király”, a költőfejedelem Johann Wolfgang Goethe előtt. Játszott négykezest Johann Christoph Bachhal és Joseph Haydnnal, találkozott Farinellivel, a legendás kasztrálttal. 1782-ben megnősült, bécsi szállásadója kisebb lányát, Constanze Webert vette el.
Kilencévesen kapta első zeneszerzői megrendelését hat zongoraszonátára. Később II. József kérésére írta a Szöktetés a szerájból és a Cosí fan tutte című operáját, a II. Lipót koronázására komponált Titusz kegyelme című operájának bemutatóján a császár jelenlétében vezényelt.
Bár sokat keresett, mindig pénzszűkében volt, és nem csak a férje zsenijét megérteni képtelen, szórakozásokat kedvelő Constanze költekezése miatt, maga Mozart sem tudott bánni a pénzzel, ráadásul szenvedélyes biliárdjátékos is volt, és ezen a téren korántsem bizonyult olyan tehetségesnek, mint a zenében.
Mozart elképesztő termékenységgel minden műfajban ontotta a remekműveket. Első jelentős sikere a Bastien és Bastienne című “énekes játék” volt, amelyet 1768-ban mutattak be Bécsben. 1788-ban hat héten belül írta utolsó három nagy szimfóniáját, az Esz-dúrt, a g-mollt és a C-dúrt (Jupiter).
Operái közül a leghíresebb az Idomeneo, a Szöktetés a szerájból, a Figaro házassága, a Cosí fan tutte és a Don Giovanni, az “operák operája”. (A dán filozófus, Kierkegaard hosszú esszében fejtegette, miért a Don Giovanni minden idők legnagyobb művészi alkotása.)
Egyik leggyakrabban előadott műve utolsó operája, A Varázsfuvola, amelyből Ingmar Bergman svéd rendező készített 1974-ben emlékezetes operafilmet. Utolsó alkotása a Requiem, amelyet egy “titokzatos feketeköpenyes” – ma már tudjuk, Franz von Walsegg gróf – rendelt meg tőle. A zeneszerző kezéből kihullott a toll, mielőtt a munka végére ért volna, a művet tanítványa, Franz Süssmayr fejezte be.
A szabadkőművesek hatására Mozart gondolkodása filozofikusabbá vált. Egyik apjának írott levelében például hosszan elmélkedett a halálról, melyről úgy beszélt, hogy „az ember igaz jóbarátja, aki cseppet sem rémisztő alakban jelenik meg számomra”. Megismerhette az új filozófiai irányzatokat, és találkozott korának legjelentősebb gondolkodóival, személyes kapcsolatba kerülhetett a vezető arisztokratákkal. Az ugyanebben az időszakban komponált, Haydnnak dedikált hat kvartett, mire a meghatott Haydn így nyilatkozott Leopold Mozartnak:
„Isten előtt és őszinte emberként azt mondom Önnek, hogy a fia a legnagyobb zeneszerző azok közül, akiket személyesen vagy névről ismerek.”
Mozart 1785-ben ismerkedett meg a kalandos életű Lorenzo da Pontével, II. József udvari színházi költőjével. A két kiemelkedő tehetségű ember együttműködése mindkettőjük számára termékeny időszakot eredményezett.
Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője mindössze harmincöt évesen, 1791. december 5-én halt meg Bécsben, a hivatalos bejegyzés szerint “heveny köleshimlő” miatt. Azóta több mint 120 halálokot feltételeztek a reumatikus gyulladásos láztól a mérgezésen, fonalféreg-fertőzésen, merényleten át a vesebetegségig (utóbbira utalna különleges alakú fülkagylója, amely miatt betegesen érzékeny volt a durvább hanghatásokra). A járvány miatt a város határán kívül, jelzés nélküli sírba temették, utolsó útjára alig maroknyian kísérték. Köztük volt “örök riválisa”, Antonio Salieri olasz zeneszerző is, aki (elterjedt, de megalapozatlan) legenda szerint annyira féltékeny és irigy volt Mozartra, hogy ő mérgezte meg.
Kettejük vetélkedése sokak képzeletét megihlette. Puskin művéből Rimszkij-Korszakov operát írt, a kortárs brit drámaíró Peter Shaffer a zseni és középszer témáját boncolgató darabjából Milos Forman rendezett nagysikerű filmet Amadeus címmel 1984-ben; Shaffer darabja jelenleg is szerepel a budapesti Belvárosi Színház repertoárján.
Mozart tudott komponálni beszélgetés és étkezés, sőt mások zenéjének hallgatása közben, kiválóan rögtönzött, a zongorán fejjel lefelé, letakart billentyűzettel és háttal is képes volt játszani. Az alkotó folyamat gyakran teljes egészében a fejében ment végbe, mielőtt egyetlen hangot papírra vetett volna, s már gyerekként képes volt arra, hogy hallás után játsszon le egész zeneműveket.
Képes volt lejegyezni egy bonyolult darabját, miközben a fejében egy másikat komponált; vagy kigondolni egy egész vonósnégyest, és mielőtt a teljes művet papírra vetné, külön lekottázni az egyes szólamokat; vagy bármilyen elé tett kottát hibátlanul lapról olvasni; vagy egy először hallott, hosszú művet, hangról hangra, azonnal leírni.
Darabjait javítás nélkül jegyezte le, teljes műveket emlékezetből le tudott kottázni. A legenda szerint tizennégy évesen, miután a Sixtus-kápolnában hallotta Gregorio Allegri Miserere című művét, szállásán fejből lekottázta a negyedórás alkotást. Ezért elvileg kiközösítés járt volna (a művet csak húsvétkor, a Vatikánban adták elő, csak három kottája létezett), de a pápa kitüntette Mozartot.
Pályatársainak többségétől eltérően nem jelölte műveit opus-számmal, nem is mindig keltezte azokat, ezért a sorrendet és a keltezés idejét illetően nagy volt a zűrzavar. Műveit az osztrák botanikus-zenetörténész Ludwig von Köchel rendezte először időrendbe, a Köchel-jegyzékben 626 zenemű szerepel: az első darab a Menüett zongorára 1762-ből, az utolsó a Rekviem 1791-ből.
Az elmúlt években több, eddig ismeretlen Mozart-partitúrát is találtak, két éve egyik legnépszerűbb (A-dúr, K. 331) szonátájának eredeti kézirattöredékét az Országos Széchényi Könyvtárban fedezték fel. Nemrégiben korábban nem ismert portréját is azonosították, azon ritka ábrázolások egyikét, amelyen Mozart egyenesen a kép szemlélőjére néz, és nem viseli fehér parókáját.
A Mozart-kultusz a zeneszerző halála óta eltelt több mint két évszázad ellenére ma is virágzik. Életéről készült musical, balett, színdarab, rajzfilmsorozat, nevét viseli a többi közt csokigolyó, torta, kávéház, üdülőhajó, nemesített nárciszfajta, alakja több popdalt is ihletett. Muzsikája számtalan filmben felhangzik, egyik legnépszerűbb műve, az Egy kis éji zene, amelyet mindössze egy nap alatt komponált meg, A nyolcadik utas: a halál, a Batman és a Charlie angyalai című filmekben is hallható.
