A World War Z tagadhatatlanul óriásvászonra illő látványosság, de azért nem csak a moziban teremnek zombifilmek. Az interneten, mint minden népszerű zsáner, az élőholtaké is kivirágzott. Ha nem elégszel meg olykor-olykor egy moziba illő alkotással (és miért tennéd?), elég ránézned a netre. Hihetetlen kisfilmek várják, hogy felfedezd őket. Íme tíz!
A Filmtekercs sorozatot indított, hogy a net mélyéről kibányásszuk a legszebb kincseket: amatőr (és kevésbé amatőr) alkotók vászonra illő rövidfilmjeit. Első cikkünk témája a sci-fi volt. A másodiké a zombifilm (a World War Z tiszteletére). Hangszórót be, függönyt össze: jönnek a filmek!
What To Do In A Zombie Attack
„Zombik! A tiltott tudománnyal való kísérletezés kommunista gyümölcsei!” Ötvenes évekbeli magazincímlap-háziasszonyt idéző engedelmességgel nyitja meg a különlegességek listáját ez a paródia. A hidegháborús túlélő-kalauzt mímelő rövidfilm tele van olyan gyöngyszemekkel, mint a higgadtan pipázó Amerikai Családfő, a butus és idegbajos tinilány, és A Demokráciát Fenyegető Élőholtak. „Még szerencse, hogy Hendersonék erkölcsös, keresztény, adófizető amerikaiak… és készültek!”
Paul Scofield és Joey Carrillo rövidfilmje az eredetileg kicsivel hosszabb, viszont csupán 240 pixeles felbontású videó HD-verziója. (Sőt, 3D-verziója; aki kipróbálta, írja meg, milyen volt!) Az eredeti film még alacsony felbontásával is három és félmilló megtekintést produkált: talán kissé túlgúnyolja a hidegháborús Amerikát, de máskülönben kiváló „period piece”.
CARGO
Megindító darab. A címbeli „szállítmány” egy kisbaba, és valahogy biztonságba kell juttatni. Ő és apja azonban egyedül vannak… és aput megharapták. Mi legyen most? A lényeg a „szállítmány” sorsa, mindenekfölött.
Ben Howling és Yolanda Ramke filmje a 2013-as Tropfest Australia döntős darabja lett, és hatalmas nézettségre tett szert világszerte. Egy a zombifilmhez hasonlóan kíméletlen, no és minden oldalról jó alaposan körbefilmezett témában nehéz újat mutatni, meghatót pláne, de az ausztrálok kreativitása képes volt rá. A Youtube-on a számláló jelenleg hárommillió fölött jár.
Zombie in a Penguin Suit
A pingvinjelmezes zombi rövidke története elsősorban nagyszerű látványkezelésével tűnik ki. Minden egyes képe akár nagyvászonra is kerülhetne. A témában nem vagyok biztos – a zombilét magányossága? Az apokalipszis értelmetlensége? De bármi is oly nyomasztó ebben a kisfilmben, a pingvines jelmez tesz róla, hogy ironikusan lássuk az egész vérkomoly szituációt, és így visszahoz valamit a korai zombifilmek társadalomkritikájából.
Chris Russell filmje Hugo Garza What’s Black and White and Red All Over című novelláján alapul. Bostonban készült, hét nap forgatás alatt, alig 1500 dollárból, és fényképezőgéptől az iPhone-ig minden szolgált kameraként, csak épp egy árva kamera sem.
Hugs
Harry csak egy ölelésre vágyik. Probléma: Harry zombi. Megoldás: …nézd meg. A fiatal alkotók rövidfilmje megnyert egy egyetemi fesztivált 2011-ben, és talán ez a szint a maximum, ami valóban ki is jár neki, de a film elég aranyos ahhoz, hogy listánkba bekerülhessen.
Jeff Otradovec filmje nem a látvánnyal és pláne nem az akcióval hódít. A film készítése során senkinek sem esett bántódása, kivéve egy plüssmacit. Most mindannyian adózzunk egy perc néma csenddel a kibelezett Hugz emlékének.
Holdout
A világ legjobb szakítós jelenete valaha! Ezzel indít a film, és aztán csak emel a szinten. A teljesen őrült új-zélandi diákok hihetetlen profi filmje egyszerre dráma és vígjáték, és a tizenéves színészek maximális hitelességgel játszanak. Pusztán a gyártás körülményeihez és költségeihez képest ez a film a leglenyűgözőbb listánkban.
Calvin Sang „suli alatt és a szünetekben” forgatta ezt a filmet mintegy 100 dolláros költségvetésből, fényképezőgéppel. Le a kalappal előtte! Ha a srácból rendező lesz, még hallunk róla. És a Holdout nagyjából egyetlen hibája, hogy a Zombie Hunting for Dummies című könyvet olvassák benne a Zombi túlélő kézikönyv helyett.
Summer of the Zombies (A Zomedy)
Zomedy! Hát ez bizony az. Méghozzá egy vegetáriánus zombiról, akinek, szegénynek, alig van jobb élete az IRL vegáknál. (Illetve halála, vagy félélete, vagy akármije.) A film fejre állítja a zombis kliséket, és bebizonyítja, hogy a zimbek-zombik se jobbak az eleven embernél… mintha ugyan ez lett volna az előfeltevés… mondom, hogy fejtetőre állítja a kliséket. A répaevő zombilány története mindenesetre remek kis komédia.
Ashleigh Nichols és Eddie Beasley filmje néhány kisebb fesztiválon díjakat nyert, és pár kritika is igen elismerően nyilatkozott róla. Az egyes jelenetek humorérzéke és még inkább a zene használata emeli az átlag fölé.
Plague
A lassú és hosszú kisfilm egyetlen vándorút története, és egyetlen emberé, aki hiába kereste a jobb életet. Nem konvencionális történetmesélés, hanem – mint a Zombie in a Penguin Suit – inkább hangulat-darab. És a klisék megfordításával sem próbálkozik. A Plague csöndesen profi: a fényképezés, zene, effektek és színészet kimagasló minősége adja az erejét.
Matt Simpson darabja szintén sikerrel szerepelt jópár kisebb fesztiválon. A kommentek és kritikák különösen Joe Avery játékát dicsérik.
Danger! 50,000 Zombies!
(A beágyazást letiltották, kattints a linkekre!)
Figyu: NICK FROST és SIMON PEGG! A Haláli hullák hajnalának (és sok más nem kevésbé remek filmnek) alkotói/főszereplői most egy ál-dokumentumfilmben mutatják be, mitől döglik a… zombi (ezt azért láttad előre, nem?) A háromrészes filmben Pegg mint zombivadász képzi ki Frostot a túlélésre, a fegyverhasználattól a taktikáig.
Jon Riley filmjének sikere a két főszereplő dinamikáján és hozzáállásán múlik. Frost és Pegg pedig, a híres jóbarátok, csöppet sem komolykodják túl a dolgot. (Sőt.) A film egyetlen hátránya a manapság szemet szúróan alacsony felbontás.
Fear of The Living Dead
Ez a csaknem negyedórás film olyasmit tartogat, amiben a többi sajnálatosan szűkölködik: sztorit és akciójeleneteket. Mindkettőn látszik ugyan, hogy amatőrfilmesek hozták össze, de nem annyira, hogy zavaró legyen. Az egyszerű sztori épp abból merít erőt, hogy amatőrfilmtől nem is várunk többet, a harci vagy menekülő jelenetek pedig csak skálájukban maradnak el egy rendes mozifilmétől.
A kanadai Randy Smith filmje egy hadseregnyi önkéntessel és zéró költségvetéssel (továbbá ismét csak egy fényképezőgéppel) készült. Egy ideig DVD-n is árulták másfél perccel hosszabb változatát.
The Clown (Le Queloune)
A Bohóc a legrémisztőbb és legművészibb e listában; a legvalódibb horror – az, aminek a zombifilmek indultak, míg zsáner nem lett belőlük, és amíg a zsáner popkulturális toposszá nem vált, és amíg akciófilmek és komédiák és paródiák és játékok ki nem nőttek az eredeti horrortalajból, mint a gaz. A Bohóc emlékszik a zombik iszonyatára, mert ő maga is az. Épp csak kikelt a sírból.
Patrick Boivin számos zseniális filmmel szerepel a neten. A Le Queloune géniuszát a „gonosz bohóc” stephenkingi kiaknázása mellett főképp az adja, hogy képes újrateremteni a nézőben a kényelmetlenség és a halálos abszurd érzését. A zárókép – még a nem kevésbé remekbe szabott végefőcím előtt – súlyosabb társadalomgúnyolás, mint tíz mozis zombi-nagyfilm együtt. Listánk e záró darabja alaposan kiérdemelte, hogy emlékezzünk rá. Kellemes rémálmokat!
