elindultam magam erdei ösvényen
követett gerlice darabig az égen
aztán visszafordult elhagyott elszállott
sötét volt az erdő ő meg fényre vágyott
magamra maradtam csend és puha vánkos
mohazöld paplannal vár itt engem már most
sűrű sötét erdő titokzatos mélye
ne hiába várjon a felfedezésre
itt vagyok itt várok mélyére belátok
titkait fürkészem vajh’ mire találok
angyaloknak kara szívderítő ének
lelkem nyugodalma békességes évek
vagy szenvedés harag lázadás és vétek
szomorú esték és értelmetlen élet
mire megláthatnám leszáll sűrű pára
áthatolhatatlan szemem pillájára
marad minden megint ahogy eddig titok
rejtélyek mezején réseket nem nyitok
puha moha párna légy vánkosom mára
holnap talán tudok vergődni zöld ágra
jövőfejtő álom jóslás csillagének
kristálygömbök kártya táltost űző vének
segítsetek nekem adjatok egy morzsát
lelkemnek jövőmnek icipici titkát
hadd pillantsak bele csak egy pillanatra
hadd ébredjek reggel helyes öntudatra
hadd értsem meg amit ma még nem reméltem
hadd higgyem hogy talán nem hiába éltem
2023. augusztus
1 hozzászólás
Kedves Dona!
Megrázó sorok, melyek a magányról, annak sötét és hideg, kietlen – még egy gerle se kísér az utadon – voltáról szól, aztán a befejező sorok:
“hadd pillantsak bele csak egy pillanatra
hadd ébredjek reggel helyes öntudatra
hadd értsem meg amit ma még nem reméltem
hadd higgyem hogy talán nem hiába éltem”
Vegyél elő egy papírt és ceruzát és szépen írjad le, mit csináltál eddig az életed során, és a végén összeáll egy olyan lista, ami önmagáért beszél. Bárki ránéz, azonnal látja, hogy nem éltél hiába. A “talán” szó nincs benne.
Szeretettel: Rita 🙂