Hollywood aranykorának egyik legikonikusabb színésze, Cary Grant nemcsak tehetséges és a végletekig sokoldalú színész volt. Nem csoda, hogy a 82 évet élt Grant egyszer viccesen megjegyezte: néha azt kívánja, bárcsak ő lenne Cary Grant.
Jason Isaacs (a Harry Potter-filmek Lucius Malfoya) főszereplésével és Jeff Pope, a Philomena – Határtalan szeretet Oscar-jelölt írójának tollából érkezik az Archie – Cary Grant élete című minisorozat – hazánkban az Epic Drama sorozatcsatorna vetíti reklámmentesen.
Az alkotás az ikon életének hullámhegyeit és -völgyeit mutatja be a nehéz indulástól kezdve Hollywood lehengerlésén át a zűrös házasságokig. A négyrészes minisorozat a szintén színészcsillag Dyan Cannon (Grant negyedik felesége, egyetlen gyermekük édesanyja) visszaemlékezései alapján készült, és őszintén szemlélteti a hollywoodi álomgyár minden aspektusát. Ennek apropóján nézzünk néhány olyan érdekességet, ami kevésbé ismert Cary Grantről.
Nehéz gyermekkora volt
Az 1904-ben, Bristolban, Angliában született Cary Grant gyermekkora meglehetősen viharos volt. A szülei nem jöttek ki egymással. Apja, Elias , ruhanyomó, elhagyta a családját egy másik nőért. Amikor Grant 9 éves volt, közölték vele, hogy az anyja, Elsie meghalt. Valójában eltitkolták előle, hogy az anyját egy pszichiátriai intézetbe küldték. „Elhagyták” – mondja Cannon. Hozzáteszi, hogy Grant egészen addig nem beszélt korai éveiről.
A Bristolban született színésznek 9 évesen azt hazudták, hogy az anyja meghalt, és csak évtizedekkel később, amikor már 31 éves volt, tudta meg az igazságot. „Húsz év után láttam csak újra az anyámat, addigra már megváltoztattam a nevemet és a szülőföldemtől többezer mérföldre éltem. A legtöbb ember a világon névről vagy látásból ismert, de az anyám nem” – írta később a színész.
Elszökött egy cirkuszi társasággal.
Grant – akkoriban még Archie Leach néven – mindössze 14 éves volt, mikor csatlakozott egy utazócirkuszhoz. Aláhamisította az apja nevét az engedélyen, és a társaság tagjaként többek között pantomimkedéssel próbálkozott. Mikor az apja megtudta, hogy mit tett, hazaráncigálta a fiút, aki „válaszul” kicsapatta magát az iskolából (beosont a lányok öltözőjébe). Ezután ismét csatlakozott a társulathoz, és 1920-ban (16 évesen) velük utazott New Yorkba.
A stúdió kérésére változtatta meg a nevét.
Méghozzá egy általa játszott karakter után. Amerikába érve a színész néhány évig vándorszínházakkal turnézott, de mindvégig a filmek felé kacsingatott. Végül a Paramounttal kötött egy ötéves szerződést, akik felismerték sokoldalúságát, ám a stúdiófőnök, B.P. Schulberg szerint egy Archie Leach nevű fickó nem futhat be, ezért arra utasították, hogy változtassa meg a nevét „valamire, ami amerikai eredetűnek hangzik”. A választott név „Cary-je” egy olyan karaktertől jött, akit a színész a színházi évei során formált meg, a „Grant-nek” pedig szimplán csak amerikaias hangzása volt. Valójában Grant már rég befutott, mire a nevét 1941-ben hivatalosan is megváltoztathatta.
Miközben karrierje felfelé ívelt, és több hosszabb-rövidebb szerelmi viszonyba bonyolódott, hosszú ideig, csaknem tizenkét évig élt közös háztartásban, egyesek szerint párkapcsolatban is Randolph Scott színésszel, akivel együtt is dolgozott a Paramount Studiosnál.
Cary Grant nevéhez fűződik a filmtörténet leghosszabb csókja.
A nevezetes szájtornát Ingrid Bergmannal abszolválta a Forgószél című filmben, méghozzá botrányosan élethűen. A közönség erkölcsein éber szemekkel őrködő cenzorok azonnal be is tiltották a három másodpercnél tovább tartó csókolózást a filmvásznon. A Forgószél a filmtörténet egyik legizgalmasabb szerelmes kémtörténete, Hitchcock egyik legnépszerűbb filmje lett.
Az aprólékos pontosságú szabályozás nem csak időre terjedt ki: a tevékenység a celluloidszalagon nem tölthetett ki többet 2 méter 15 centiméternél, az ölelési manővert is beszámítva.
Felajánlották neki James Bond szerepét.
Mivel Grant nem csak fess volt és elképesztően népszerű, de brit születésű is, így tökéletes választás lehetett volna Ian Fleming 007-es ügynökének megformálására az 1962-es Dr. Nóban. Így gondolta ezt a James Bond-filmek producere, Albert „Cubby” Broccoli is, aki ráadásul nagyon jóban volt Granttel (a színész tanúja volt az esküvőjén). Grant két okból mondott nemet a szerepre: egyrészt nem akart elköteleződni egy több filmből álló projekthez, másrészt a bemutató idején már 58 éves volt – úgy érezte, túl öreg ehhez a szerephez.
Grant meglehetősen viharos magánéletet élt.
Ötször nősült, harmadik feleségével, Betsy Drake-kel élt a leghosszabb ideig, 1949-1962-ig. A színésznő igen nagy hatással volt rá, még az életvitelét is megváltoztatta: a hipnózis, a jóga (és az akkor még gyógyszernek tekintett LSD-terápia) révén az önfegyelem olyan fokát érte el, hogy az ivásról és a dohányzásról is leszokott. Azért ez a házasság sem volt felhőtlen: 1957-ben szenvedélyes románcba bonyolódott Sophia Lorennel, akit még azután is üldözött, hogy az későbbi férjébe, Carlo Pontiba szeretett bele.
A Walk Don’t Run (1966) akaratlanul is az utolsó filmje lett, mivel az akkor zajló válópere (a negyedik feleségétől, Dyan Cannontól) és a gyermekelhelyezési eljárás, amely 1969-ig elhúzódott felemésztette figyelmét és energiáját; állítólag abban az időszakban teljesen elvesztette érdeklődését a filmkészítés iránt.
Grant ötödik, egyben utolsó házasságát 1981-ben kötötte a nála csaknem ötven évvel fiatalabb Barbara Harrisszel, mellette azután halálig kitartott.
Jason Isaacs nem igazán ismerte Grant munkásságát, mielőtt elvállalta, hogy eljátssza őt. A miminsorozatban Archie főszerepét megformáló Isaacs egy interjúban elismerte, hogy nem mozgott otthonosan Grant munkásságában, és az összes filmjét meg kellett néznie, amikor elkezdtek dolgozni a sorozaton.
– Rettegtem attól, hogy én játsszam el Cary Grantet – vallotta be a színész egy interjúban – Ő a szofisztikáltság és kifinomultság ikonja, egy igazi enigma. De a valódi ember a vászon mögött neurózissal küzdött, tele volt szorongással, és mindent megtett azért, hogy közelebb kerüljön ahhoz az ikonhoz, akit a vásznon megformált. Ez nagyon is emberi történetnek tűnt nekem. Arra vágyott, hogy ő legyen a világ legismertebb embere, de ez mégsem töltötte ki a benne lakozó űrt.
