Sokszor nehéz elviselni az Eurovízió döntőjét követő egy hetet, amikor dühöngő kommentelők hada lepi el a Facebookot, amiben reklamálnak a győztes dal miatt. Nos ez idén sincs máshogy, annyi extrával, hogy néhány hazai előadó is bekapcsolódott a háborgásba. Bármennyire is próbálnak sokan semlegesen vagy politikailag korrektül hozzáállni az Eurovízióhoz, sokszor nem megy ez sajnos, a különbözőségek elfogadása, a nyitottság, az új iránti kíváncsiság iránti igény, és a zene összekötő ereje sok szempontból csorbult idén, melyben a fesztivált szervező Európai Műsorszolgáltatók Szövetségét (EBU) terheli a felelősség.
A politikai kontextus
Az Eurovízió egy élő történelemkönyv, a fellépői, a versenyzőkkel történt esetek, a fesztivál során felmerülő nehézségek mind-mind hűen tükrözik az adott év politikai-társadalmi klímáját. Úgy gondolom, hogy az Eurovízió eredeti ideáját, hogy nehéz időszakokban is hozzuk össze az országokat és együtt versenyezzünk egy zenei díjért, az aktuális körülmények mindig befolyásolják. Habár a fesztivál nem politikai rendezvény, annak szubjektivitása miatt (a sporteseményeken például a teljesítmény könnyebben mérhető), mindig politikai kontextusba kerül annak értelmezése. Szerintem ez nem is baj, hiszen ebben élünk, illetve a nézőknek már eleve van egy szimpátiája némely országokhoz, különösen azokhoz, akik kulturális értelemben kötődnek egymáshoz.
A két lépéssel előttünk járó Eurovízió
Az Eurovízió mindig is híres volt a legfrissebb újítások felvonultatásában. Persze már bevált ötleteket szívesen építettek be a fesztiválba, kezdve azzal, hogy az első, 1956-os rendezés, ahol a fesztivált az 1951-ben elindult olasz Sanremoi Dalfesztivál mintájára hozták létre. Két évvel később pedig a BBC 1956-os Brit Népszerű Dalok Fesztiváljáról kölcsönözték a ponttáblát, innen kezdve a szavazás alakulását is lehetett követni. A fesztivált szervező Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége pedig jól tudna tesztelni vele a tagjaik, különböző országok köztelevíziói közötti technológiai kapcsolatot ami a hírcserében és élő közvetítésekben játszott fontos szerepet. Az 1968-as Eurovíziót már színesben közvetítették (Magyarországon 1970 április 4-én volt az első ilyen közvetítés), 1985-ben már műholdat használtak a hírcserére (a magyar háztartásokban a ‘90-es években kezdtek elterjedni a műholdas vevőkészülékek), az interneten keresztüli műsorközvetítést (streaming) 2000-ben (a YouTube 2005-ben indult, viszont 2010 után kezdett igazán népszerűvé válni világszerte), 2005-ben kezdődött a szélesvásznú (16:9 képarány) közvetítés, a 2006-os Eurovízión pedig a HD technológiát tesztelték (az elmúlt években került elő ez a kísérleti felvétel, így Lordi (ESC 2006) győzelmét már HD-ben is lehet élvezni), viszont 2007-től kezdődött a hivatalos nagyfelbontású közvetítés.
A 2024-es mérföldkő
Az idei év ismét egy mérföldkő lesz az Eurovízió történelmében: soha nem fordult még elő, hogy valakit kizárjanak az élő adások közben. Olyan már előfordult, hogy egy versenyző országra a zsűri egy korábban rögzített próba alapján ítélte oda a pontjait: az izlandi Daði og Gagnamagnið formáció a pandémia vége felé rendezett 2021-es, szigorú egészségügyi protokollokkal terhelt rotterdami versenyen kényszerült karanténba. Idén viszont a holland Joost Klein kapott távoltartást az eurovíziós színpadtól, mert rendőrségi ügybe keveredett.
A Joost Klein ügy stációi
- 2023 decemberében választotta meg a holland közmédia Joost Klein-t az ország képviseletére
- Február 29-én jelent meg az “Europapa” című happy hardcore stílusú dala, ami egy szívből jövő tisztelgés Európa és néhai édesapja előtt, tükrözve apja határok nélküli világba vetett hitét.
- Túljutott a május 9-i második elődöntőn, a továbbjutók sajtótájékoztatóján az izraeli versenyző, Eden Golan kapott egy olyan kérdést, amire a helyi műsorvezető tanácsolta hogy ne válaszoljon ha nem akar. Klein közbevetette a moderátornak, hogy “miért ne?”
- Másnap Klein próbáját váratlanul törölték, a döntősök zászlós bevonulásán még részt vett, majd eltűnt az öltözőből. Az esti próba előtt sokan találgatták, hogy mi lesz, mert sem a versenyt szervező EBU, sem a holland AVROTROS közmédia nem adott ki kommunikációt.
- Ezután kiderült, hogy egy nyomozás indult Klein és valaki más között, a svéd sajtó szerint fizikai incidensről van szó. Ezután a média rászállt Klein-re hogy kiderítsék hogy mi történt. Majd kiderült, hogy a rendőrség nyomoz a meg nem nevezett incidens miatt.
- A ‘Világ többi része’ virtuális országba sorolt nézők szavazása nem indult el időben, A holland NOS közmédia közleménye szerint csütörtök este egy női tévés alkalmazottal történt az incidens, aki pénteken feljelentést tett.
- Pénteken Klein-t és a panaszost is kihallgatták, az ügyészségre került a dolog, a döntés hetekbe is telhet.
- Az EBU bizottsága és a holland NPO közmédia vezetője, illetve a versenyt nevező AVROTROS képviselői megbeszélést tartottak.
- A svéd rendőrség tudatta, hogy egy férfit gyanúsítanak a Malmö Arénában történt „jogellenes fenyegetésekkel” kapcsolatban.
- az EBU közleményben jelentette be, hogy Joost Kleint kizárták a 2024-es Eurovízióból.
- Az AVROTROS nem értett ezzel egyet: “Az egész incidens aránytalanul fel lett fújva”.
- A kizárás felbőszítette a rajongókat, a helyi közönség az Eurovíziót igazgató Martin Österdahl-t kifújolta, a döntő előtti főpróbán nem volt jelen, a szavazási eredmények kihirdetését nem ő indította el, kihagyták a “good to go” részt.
- Az AVROTROS kiadott egy közleményt: Klein-t, aki a green room-ba sietett, lefilmezték, annak ellenére, hogy hangot adott tiltakozásának. Ez oda vezetett, hogy fenyegető gesztusokat tett a kamera felé, bár nem érintette meg az operatőrnőt. Az esetet feljelentés követte.
- Az AVROTROS a következőket javasolta a kizárás elkerülésére: Klein nyilvános bocsánatkérése, megbeszélés mindkét érintettel, az EBU és az AVROTROS közös közleményének kiadása. Az operatőrnő nem kívánt semmilyen kontaktust az EBU és az AVROTROS képviselőivel. Az EBU lesöpörte a javaslatokat, kitartott a döntése mellett.
- NikkieTutorials (ESC 2021 műsorvezető) lett volna az idei holland zsűri pontbemondó szóvivője, az eset miatt visszavonta a szereplést, Martin Österdahl ugrott be a helyére.
- A döntő után az Aftonbladet forrásai azt nyilatkozták, hogy Klein agresszíven viselkedett és eltörte a kamerát, habár az AVROTROS és más források azt írták, hogy a kamera megsérült, de nem ment tönkre. Az AVROTROS szerint megállapodás született erről, de az operatőrnő hajthatatlan volt.
- Joost Klein hétfőn utazhatott vissza Hollandiába egy magángépen.
- A repülőtérről hazatérve a produkcióban szereplő zongorista zokogva mesélte el, hogy a kizárás nem volt tisztességes az EBU részéről, elvettek tőlük egy életre szóló élményt és sajnálja, hogy csalódnia kellett a családjának és az országnak amiatt, hogy nem léphettek fel a döntőben.
- A folytatásban az ügyészség nyomozásának eredményére várunk, de valószínűleg pénzbüntetéssel fogják sújtani Klein-t.
Egy másik nagy indulatot kiváltó szál Izrael részvétele volt.
Izrael és Eden Golan szereplése
- Az izraeli KAN médiacég a korábban már bevett gyakorlatot követve a Rising Star tehetségkutató győztesét nevezte, aki nem más, mint Eden Golan izraeli-orosz énekesnő.
- Eredetileg az October Rain című dalt indították volna a versenybe, melynek dalszövegében politikai üzenet van elrejtve, ami a 2023-as október 7-i Re’im zenei fesztiválon történt tömegmészárlásra és Izrael támogatására utal.
- Az EBU engedélyt adott a dalszöveg megváltoztatására, amely a Hurricane címet kapta. A dal mindkét változata felháborodást váltott ki sokakból, Izrael kizárását követelték, illetve a fesztivál bojkottjára szólítottak fel. Az idei verseny helyszínén, Malmöben számos, Izraelt és a szabad Palesztinát támogató tüntetéseket szerveztek.
- Golan azt nyilatkozta, hogy annak ellenére hogy tudja, nem lesz egyszerű az eurovíziós részvétel, Izraelt akarja képviselni a dal jelentése miatt, hogy megosszák azokat az érzéseket három percben, amin az ország megy keresztül. Hogy a dalon keresztül szóljanak a világhoz.
- A dalszöveg különböző elemzői arra jutottak, hogy a szöveg egy nemrégiben bekövetkezett válásra, általában véve állhatatosságra a nehéz időszakokban, a veszteségre és megváltásra, vagy egy személyes válságból kilábaló fiatal nőre is utalhat.
- Golan eredetileg sárga ruhában lépett volna fel, ami a Hamász fogságába került áldozatok kiszabadítására utal, de Alon Livne, a ruha tervezője szerint az EBU ezt elutasította.
- A nyilvános próbák és az élő közvetítések alatt Golan fújolással és tapssal szembesült egyszerre, a nézők egy része azt skandálta, hogy “Szabad Palesztinát”. Erre az eshetőségre a delegáció fel volt készülve.
- Az EBU a közvetítések során a már a 2014-es orosz részvételhez kapcsolódó fújolás miatt felkészült a későbbi ilyen helyzetre bevezetett egy “fújolást kiszűrő technológiát”, amit először 2015-ben, az orosz Polina Gagarina előadása után vetettek be, és az idei fesztiválon is használták az izraeli dal alatt.
- Golan az első elődöntőn továbbjutott, a döntősök sajtótájékoztatóján egy újságíró megkérdezte Golantól, hogy “Elgondolkoztál-e azon, hogy az ittléted kockázatot és veszélyt hoz a többi versenyzőre és a közönségre?” Erre az izraeli énekesnő azt válaszolta, hogy „Szerintem mindenki egy cél miatt van itt, ez az egyetlen cél, az EBU megtesz minden biztonsági intézkedést hogy ezt (a versenyt) biztonságossá tegye, és egyesítse a helyet mindenki számára. Szóval, szerintem ez biztonságos mindenki számára, és nem lennénk itt bármi más ok miatt.” A választ nagy taps fogadta.
- Az indulatok nem csitultak, az Izrael-ellenesek Szabad Palesztinát és a gázai népirtás befejezését követelték, az Izraelt támogatók pedig antiszemitizmussal vádolták a másik oldalt. A spanyol és a holland delegáció bepanaszolta az izraeli sajtót az EBU-nál, amiért zaklatják őket, titokban felvételeket készítenek másokról, a delegáció vádaskodó posztokat közöl arról, hogy melyik versenyző ország van ellenük, illetve az izraeli élő közvetítésben a kommentátor is országok ellen hangolt. A közösségi média felületein is elszabadultak az indulatok és összeesküvés-elméletek.
- Több előadó is próbált becsempészni olyan jelképeket, amellyel Palesztina függetlensége mellett állnak ki: Eric Saade (ESC 2011) keffiyeh-et viselt a kézfején, az ír Bambie Thug (ESC 2024) pedig a bőrén viselt jeleket a palesztin szolidaritás jegyében. Ztóbbinak el kellett távolítania ezeket a jeleket. A szombati döntőben a portugál Iolanda műkörmén köszönt vissza egy palesztin jelkép, ezért korábbi felvételről ment ki adásba a fellépése. A szavazási eredmények közlése közben viszont látszódott.
- Az EBU zászló szabályzata szerint vannak tiltott zászlók, amit nem lehet bevinni palesztin zászlót a verseny helyszínére (összesen hat zászló van betiltva, például koszovói, baszkföldi, hegyi-karabahi). A döntőre ezt tovább szigorították, csak a versenyző országok zászlóit és a szivárvány zászlót engedték be, így a non-binárisok és az Európai Unió zászlaját sem.
- Izrael a közönségtől magas, 323 pontot kapott (2. hely), a zsűritől pedig 52 pontot (12. hely), így 375 ponttal az 5. helyen végzett.
Kifogyhatatlan vélemények
Eddig próbáltam a lehető legtárgyilagosabb maradni, a következőkben már a személyes véleményem található.
Sajnos a magyar sajtó egy része ismét erős vélemény cikkeket jelentetett meg, amiben kihasználják az olvasó hiányos ismereteit, vagy el sem magyarázzák azokat a fogalmakat, ami az internet miatt felgyorsult világunkban szinte ideje sincs megismerni vagy megtapasztalni az olvasóknak, ráadásul viccet csinálnak belőle, csak az olvasó ösztöneire akarnak hatni. Jópár cikkben kiemelik, hogy az idei fesztivál győztese nembináris, illetve woke szótárt kell mellékelni azoknak, akik ezt nem értik. Persze ez nem is a véleménycikkek feladata lenne, hanem egy olyan lehetőség megteremtése, ahol megbízható forrásból mindenkinek közérthetően elmagyarázná valaki vagy valami ezeket a fogalmakat. Itt ismét a tudomány és az átlagember véleménye csap össze, ebből a zajból nehéz kihámozni az igazságot. Aki rendszeresen keres dolgokra az interneten, annak remek kapaszkodó lehet a Wikipedia online enciklopédia, amiben magyarázatot kaphatnak például az idei Eurovízió-győztes nyomán felmerülő nemi sokszínűségre, vagy más, ismeretlen fogalmakra. Emellett az idei eurovíziós évadban felmerült indulatok szálait összemossák, összekeverik, pontatlanul értelmezik, és ebből csakis negatívan jöhet ki a fesztivál.
Volt olyan cikk is, ahol az “Europapa” című dalt az Eurovízió paródiájának titulálták, valószínűleg azért, mert nem olvasták az ESC Hunagry Napi Eurovízió cikksorozatát.
Az ellenségeskedés persze az elmúlt évtizedben alapvetéssé vált, a szellemi árokásás már kész van minden szembenálló fél részéről, és egyik sem hajlandó kimászni belőle. Pedig ha már félig sikerülne ebből kijönnie bárkinek is, az egy sokkal kíváncsibb, az ismeretlenre nyitottabb, és odafigyelőbb társadalmat eredményezne. Nagyon hiányoznak a humanista példaképeink, akikre mindenki felnézett. Ehelyett sajnos véleményeket hallhatunk vagy olvashatunk nap mint nap. Én nem is véleményt akarok megosztani, csak dilemmákat felvetni..
- Az Eurovízió már régen nem a dalokról szól. Politika az egész.
Létezhet egy olyan megoldás, hogy teljesen kiszűrjük a politikát hogy csak a produkcióra figyeljünk? Létezhet olyan lelki állapot, amikor ha nézünk például egy görög vagy holland produkciót, akkor ne jusson eszünkbe a tengerpart?
Az politikának számít, hogy 1956 óta olyan országok is indultak, amik megszűntek? Sőt az újonnan létrejött országok beengedése is politikának számít?
- Az Eurovízión Magyarország sosem fog nyerni, mert nincsenek barátaink, politika az egész.
Ki tehet arról, hogy azt hiszik a fenti állítás megfogalmazói, hogy nincsenek barátaink?
Ki gondolta volna, hogy valaha is nyerni fog Finnország vagy Portugália? Finnországnak egyébként 39-szer, Portugáliának 48-szor kellett indulnia a fesztiválon, hogy elvigye a trófeát.
Biztos hogy nincs annyi kreativitás a hazai előadókban, hogy egy világszínvonalú, a világon leghosszabb ideje futó televíziós showban lépjenek fel amit még a Guiness rekordok könyvében is elismernek?
Egészen biztos, hogy csak manipulációval lehet nyerni az Eurovízión?
Könnyű írni egy világslágert?
- Jobb is, hogy Magyarország 2019 óta nem indul az Eurovízión, mert ott szakállas nők és tüllszoknyás férfiak nyernek.
Az megvan, hogy ezeket az előadókat vagy szakmai zsűri, vagy az ország nézői, vagy a kettő együtt nevezik a versenyre, mert az adott évben azok az előadók vagy együttesek voltak a legjobbak?
Mi alapján döntik el az egyes országok, hogy az adott dal és előadó képviselje az országot?
Biztos hogy egy szakállon és egy szoknyán múlik az, hogy tehetséges-e valaki?
Vannak olyan előadók Magyarországon akik egyszerre tudnak énekelni és táncolni vagy mozgalmas koreográfiát bemutatni, mint például az idei győztes?
Biztos hogy nincs igény arra, hogy magyar előadók összemérjék tehetségüket más országok művészeivel?
Biztos hogy megéri az MTVA-nak azzal büntetni a magyar előadókat hogy elveszi tőlük azt az életre szóló lehetőséget, hogy felálljanak egy nemzetközi fesztivál színpadára 3 percre, ahol világszínvonalú koncert technikával megtámogatva tudja előadni a legfrissebb dalaikat 180 millió néző előtt?
Tényleg nem számít az Eurovízión keresztüli országimázs építése Magyarországnak?
Magyarország legkelendőbb eurovíziós versenyzője Wolf Kati (ESC 2011), aki 53 pontjával és 22. helyezésével máig a legtöbbször felkért eurovíziós előadónk az Eurovízió világában, akit március végén Madridba, a múlt héten pedig Malmöbe is meghívtak az Eurovízió apropóján. Jó egészséget és sok sikert Kati! Szerintem a Ne engedj el (A Dal 2015) című számod is zseniális volt, de már A Dal sem a régi, elvesztette a régi varázsát és a nézői jelentős részét.
About Author
