Furiosa: Történet a Mad Maxből - Kritika

Nem középszerű

KRITIKA: Furiosa - Történet a Mad Maxből: Mi azt mondjuk, lássátok! - Furiosa: Történet a Mad Maxből

Az elmúlt tíz évben aligha láthattunk olyan filmet, mint A harag útja. A pingvinekkel táncoló, malackákat átnevelő George Miller 2015-ben 30 év után tért vissza a Mad Max világához, melyet anno egy felemás darabbal zárt le. Hallottuk hírét, mennyit dolgozott rajta, és emiatt izgatottak is voltunk, de semmi, még a frenetikus előzetesek sem készített fel minket arra, amit a moziban láthattunk. Arra a kaotikusnak tűnő, de minden pillanatában mesterien megkomponált akció-extravaganzára, amit az a film kínált. Ahogy Steven Soderbergh, az Ocean's-filmek rendezője és a mozi egyik nagy kísérletezője fogalmazott később: kész csoda, hogy azt a filmet nem a mai napig forgatják, meg hogy nem halt bele több száz ember. Valóban, A harag útja egy csoda, méghozzá megismételhetetlen.

Maga Miller sem akarta megismételni. Vagy legalábbis nem vertikálisan - azaz egy még hosszabb, még intenzívebb rohanás képében -, ehelyett a Furiosával inkább a negyedik dimenziót célozta meg, hogy egy olyan történetet meséljen el, amely napok helyett éveket ölel fel.

A kis Furiosa a bőség földjén, a legendás Zöld Helyen él, ahonnan elragadja egy motoros banda, hogy az extravagáns és kegyetlen Dementus (Chris Hemsworth) fogságába kerüljön. Rajta keresztül jut el Halhatlan Joe-hoz és az ő Várába, de soha nem felejti el, honnan jött, és elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, visszajut a Zöld Helyre - no meg persze bosszút áll Dementuson is.

A Furiosa története nem A harag útja sikerét követően született meg: a forgatókönyvét Miller már a negyedik Mad Max-film előtt felskiccelte nagy vonalakban, ez pedig a maximalizmusának köszönhető, ugyanis A harag útját olyan aprólékossággal dolgozta ki, hogy minden szereplőjéhez komplett háttérsztorit szőtt annak ellenére, hogy ezek a végső változatból nagyjából kimaradtak. Így állt össze a későbbi imperátorrá lett Furiosa története is, Miller pedig az évek során úgy érezte, hogy ezt is el kell mesélnie a nézőknek (és nem is egy animált kísérőfilm formájában, amiről egy darabig szó volt). És milyen helyesen tette!

Max szédítően különös világába, stilizált sivatagjaiba, lecsupaszított csontokként meredező hegyei, valamint fertőzött testű és agyú, mocsokban és gépzsírban úszó emberei közé visszatérni most is legalább annyira izgalmas kirándulás, mint 10 meg 40 éve volt. Furiosa története kicsiben, de akciódúsan indul, és szinte azonnal benyel bátor determináltságának, kreatív megoldásainak és cserzett-edzett figuráinak köszönhetően. Miller nem is szakad el főhősétől mesélés során, filmje mégis nagyívűnek hat, még akkor is, ha az egyik sorsdöntő csatáját offscreen vívják meg, Furiosában ugyanis olyan harag tombol, amihez még egy háború is maximum csak hátteret kínálhat.

Ez az elszántság pedig mindvégig ott lángol a karaktert megformáló Anya Taylor-Joy hatalmas szemeiben, aki egyetlen pillantással képes megigézni akár Halatlan Joe-t, akár a Hadi Vas rettenthetetlen kormányosát, Pretoriánus Jacket (Tom Burke). Az utóbbi egy kis reménysugárt jelent a mutánsokkal, kannibálokkal és halállal teli világban, de a Pusztaság kegyetlensége elől csak kevesek menekülhetnek meg. Még a rettenhetetlen Dementus is azt látja, hogy birodalma repedezik, ezért is kénytelen olyan tettekhez folyamodni, melyek mindenki világát megrengetik.

Igen, Furiosa egy nagy konfliktusban találja magát, és Miller itt meg is botlik néha, mintha nem igazán tudná, mire helyezze a nagyobb fókuszt - egy fiatal nő szenvedés- és bosszútörténetére, vagy a nagy összecsapásra. Emiatt az amúgy fejezetekre bontott film narratívája itt-ott megtör, hol belassul, hol túlságosan felgyorsul, kulcsjeleneteken lép át öles léptekkel, csak hogy egyes szereplők szónokolhassanak a világ gonoszságáról. No, nem Taylor-Joy, akinek alig 30 sora van az egész filmben. Neki a tekintete és a tettei mesélnek: a modell szépségű színésznő élete legnagyobb kihívásaként élte meg a film forgatását, és meg tudjuk érteni, hisz Furiosa mocskon, sáron, esetenként pedig rothadó hullákon átmászva igyekszik elérni célját. Senki ne álljon az útjába!

Ugyan a Furiosa A harag útja magas oktánszámon pörgő akciójeleneteivel nem tud és nem is akar versenyezni, azért ebben a filmben is van egy-két ámulatba ejtő szcéna - többek között egy majd negyedórás roham, melynek a főszereplője ezúttal is egy Hadi Vas. Az előzetesek kapcsán sokat kritizált látványvilággal igazából nincs baj, hisz Miller világa mindig is stilizált volt, ugyanakkor láthatóan többször fordultak CGI-hoz, mint korábban, a trükkök pedig helyenként sajnos befejezetlennek tűnnek. Ilyenkor a film kicsit kivet magából, de elképesztő atmoszférája, két főszereplőjének odaadó játéka és magával ragadó, csak itt-ott megakadó történetével azonnal visszaránt magába. Miller azt mondta, hogy szeretne még mesélni Max világáról: mi azt mondjuk, azonnal izzítsa a motorokat!


A Furiosa: Történet a Mad Maxből (Furiosa: A Mad Max Saga, 18 éven aluliaknak nem ajánlott!) 2024. május 23-tól tekinthető meg a magyar mozikban. Az IGN Hungaryn megjelent valamennyi kritikát kritikaösszesítőnkre kattintva böngészhetitek. Minden idei bemutatót megtalálhattok a rendszeresen frissülő mozi-, stream- és sorozat-kalendáriumunkban.

Pozitívum

  • Továbbra is izgalmas, szürreális világ
  • Agyeldobós akciójelenetek
  • Anya Taylor-Joy és Chris Hemsworth
  • Magával ragadó történet...

Negatívum

  • ...aminek az íve itt-ott megtörik
  • A CGI minősége helyenként elég rossz

Végszó

A Furiosa meg sem próbálta megismételni A harag útja intenzitását, ami nem jelenti azt, hogy ez az előzményfilm ne lenne magával ragadó, izgalmas és szuper moziélmény. Csak már nem hat annyira lehengerlőnek, mint az elődje volt.

További cikkek a témában
Kommentek