Fáj a szívem, akármerre járok,
elvesztek a szép magyar álmok.
Átok ült szétszakított hazánkra,
Trianon borult fekete gyászba.
Erőszakos döntés következménye,
szent hagyatékunk tönkretevője.
Alávaló, szívtelen, önző emberek,
ősi nemzetet sírba miért tettetek?
Csonka a hon, csonka a nemzet,
drága kincseire mások ráéheztek.
Széttépték hazánk, vele életünk,
öt országhoz csatolták nemzetünk.
Sok magyar szívét tépték széjjel,
nem bántak vélük emberséggel.
Nem tartották fontosnak szavuk,
a végső döntés másokon múlott.
Egy aláírás eltiporta a nemzetet,
sok magyar ember szíve elvérzett.
Szomorú lelkekbe fojtott fájdalom,
mint könnytől ázott, lidérces álom.
Trianon az országunkat szét vágta,
ötfelé szakadt hazánk magyarsága.
Gyászpalástot öltött a magyar lélek,
megásták sírját elárult nemzetének.
Szépséges Kárpátalja, Erdély, Bánság,
Mura vidék, Őrvidék, Felvidék, Vajdaság.
Szép Európa értékének, kultúrkincsei,
e kegyetlen végzet elorozta tőle mind.
Az önzés, vágy, máig ostromolja,
széttépett hazánk lett mások rabja.
Elveszett, elhagyott árva Magyarok,
álljatok talpra, ne szomorkodjatok!
Ki Magyar volt, legyen újra magyar,
dicső múltunk végre igazságot akar!
Piros, fehér, zöld a zászlónk színe,
benne ragyog hőseink bátor szíve!
Legyen miénk újra Magyar világ,
ismerje be igazunkat végre a világ!
Elvett jogainkért küzd a Magyarság,
saját hazájában ne érje alávalóság!
Mondjon Magyar imát este, reggel!
Magyarul beszéljen tanár gyerekkel!
Tanulhassa milyen gazdag a múltja!
Ne legyen soha másoknak alattvalója!
Vegyék tudomásul, hogy ezt akarjuk,
éljen az igazság, fennen hangoztatjuk!
Erős, áldott magyar hit él szívünkben,
elődeink hősi vére folyik ereinkben!
Hős őseinknek kiontott piros vére,
drága múltunk s jelenünk éltetője.
Él bennünk béke, remény, szeretet.
miénk az érdem, miénk a tisztelet!
3 hozzászólás
Kedves Kata!
Nem lehet nem észrevenni nagyszerű versedben a Magyar haza szeretetét.
Egyértelműen igazságtalan. A főkolomposok nem vesztettek ennyit.
Viszont úgy tudom, hogy akkor jó néhány határ menti település fellázadt az idegen uralom ellen és visszacsatolták az országhoz.
Szeretettel.
Yoco
Kedves Kata, nem szólok hozzá a versedhez, met ami mondanivalom volt ehhez a témához, mind leíirtam: Akiknek Trianon nem csak történelem, cimű versemben amit ide a Napvilágra is feltettem, 2016 Junius 5-én, ott van a hozzászólásokkal együtt…azóta csak e két új verszakot csatoltam az akkor feltett versemhez:
De ma már én is fenn vagyok a bárkán
mert elegem lett már a küzdelemből,
engem, feleségem és két gyermekem
hol egy könnycsepp hullt ki a szememből.
***
Semmi praktikus érteket nem kaptam
s nem is kérek a hajós kapitánytól,
de visszakaptam azt a magyarságom
mit a bölcsőben kaptam az anyámtól….üdv Tóni…
Kedves Kata!
Versed minden sora annyira fájdalmas és igaz, hogy az embernek sírni támad kedve. Soha nem tettek senkivel ilyent, mint velünk. A németek kétszer robbantottak ki világháborút, – sok magyar életet követelt az is – mégis ellenségesek velünk és bár két Németország jött létre, egyesültek és felülről akarnak kioktatni bennünket, ahogy a franciák is. Most is mind a háború pártján áll, mit számít nekik a kisember sorsa? Ágyúgolyónak jó csak. A profit, a haszon és a hatalom az istenük.
Elismeréssel és szeretettel: Rita 🙂